Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)
1935-12-12 / 1207. szám
2 Budai Napló 1935 december 12. hogy baráti köre nem csorbult, mert ugyanaz a társaság van itt ma is, mint évekkel ezelőtt. A boigazda-társaság ritkán vesz fel új tagokat, pedig a péntek mellett kedden is találkozhatna ez a társaság. Igyekszik fejleszteni a Polgári Kört is, mert örömmel ápolja a régi barátságot, amit nem külső formák közt tesz, hanem belső érintkezésben. Sok mindent megbonthattak az újabb alakulások és áramlások, csak ezt a baráti kört nem tudták megbontani. Üdvözölte a Diana Társaságot, Ripka Ferencet, Petracsek Lajost, akikkel nem került szembe és várja az időt, bogy ismét összekerülve, az országnak abból kellő haszna legyen. Az egyszerű, Őszinte szavakat kedves figyec lemmel hallgatta és szeretettel honorálta a társaság. MORVAY ZSIGMOND dr, szintén üdvözölte Ripka Ferencet és Petracsek Lajost és örülne, ha minden alkalommal találkoznának. Nagy figyelemmel hallgatták ezután RIPKA FERENC dr. felszólalását, akit saját szavai szerint a régi barátság vonzott ide. Tanúságot tesz gyermekkori barátságukról Kozmával, akivel együtt nehéz harcokat vívtak a főváros érdekében. Mindketten visszatértek azok körébe, akiknek bizalma őket felemelte és találkoznak most is, mint régen, bízva a jobb jövőben, amelyet úgy valósítson meg a jó Isten, mint ahogyan azt Kozma Jenő kívánja. Erre a kívánságra kedvesen koccintott a társaság, hogy azután meghallgassa PETRACSEK LAJOST, aki nem mint politikus jött ide, 'hanem mint Kozma neveltje, aki a Korvin-téri irodában kezdte pályafutását, amiről sohasem • szabad megfeledkeznie. Az ő politikája összekötő kapocs a múlt és jelen között, mert árulás útján nem akar a politikában érvényesülni. Az elmúlt tíz esztendő Buda történetében döntő volt és éppen ezért ebből kell kiindulnia a jövőnek. Nem vagyunk forradalmárok és éppen ezért azt kívánjuk, hogy a rendes történelmi fejlődés révén boldoguljunk és j végül meleg szavakkal üdvözölte Kozmát. A társaság későn, éjfél után oszlott szét. (A. K.) GÜL BABA MECSET — 300 millió mohamedán zarándokhelye lesz Gül Baba sírja — LECHNER LÓRÁND építész terve d . w , • rr ■ ■ VI, teréz-körút t/b losi ciposzalonhcm j telefon: 10-3.92 belvárosi nivójú modellek Arszlán Chehib emir, fejedelmi herceg, ' aki Géniben a népszövetség városában a világ mohamedánjainak érdekeit képviseli, hatalmas programmot készít elő európai mohamedán zarándokhelyek felépítésére. Az előkelő herceg a múlt év tavaszán néhány napig Budapesten is tartózkodott, ahol a turáni eszmék illusztris ismerőjével, vitéz Galánthay Glock Tivadar ny. tábornok, országgyűlési képviselővel is komoly megbeszéléseket folytatott Gül Baba sírja helyén épí- j tendő iszlám templomról és zarándokhelyről, amely kapcsolatot képezne Kelet és Nyugat mohamedánjai között. Vitéz Galánthay Glock Tivadar tábornok társaságában ismerkedett meg az emir Lechner Lóránd építészmérnökkel, akivel részletes tanulmány tárgyává tették a mecset megvalósításának művészi, város- építészeti lehetőségét. Lechner Lóránd vázlattervet küldött Genfbe, melyről az emir elragadtatással nyilatkozott és illetékes körökben a megvalósítás érdekében élénk tevékenységet fejt ki. Husszein Hilmi budapesti modamedán mufti jelenleg keleti nagy propaganda úton van, hogy a Gül Baba sírja fölé emelendő mecset révén Budapestet a mohamedánok zarándokhelyévé tegye és ezáltal Budavár idegenforgalmi, kereskedelmi és művészeti kapcsolatait kimélyítse. LECHNER LÓRÁND építészmérnök, mint a hatalmas elgondolás megteremtője, a következőkben tájékoztatta munkatársunkat: — A mohamedán vallás követőinek régi óbaja teljesülne, ha Közép-Európa határmes- gyéjén, Budapesten olyan zarándokhelyet létesítenének, mely kapcsolatot jelentene a mohamedánok között, elsősorban azoknál, akik az iszlám területi egységéből kikapcsolódva ma szétszórtan élnek Közép- és Dél-Európá- ban. Ez a részben vallási, részben kulturális célokat szolgáló mecset az európai mohamedánság központjává avatja a magyar fővárost. — Az impozánsfekvésű, kegyelettel őrzött rózsadombi Gül Bába sírja fölé emelendő mecset művészi értelemben is kell, hogy az összhangjában is teljes színpompáját adja a keleti templomépítő művészetnek. Az a hely, amely fekvésénél fogva is legalkalmasabb arra, hogy Buda és az egész főváros látképét uralja, tökéletessé teljesedik azzal a képpel, amely a Gül Baba sírja fölé állítandó karcsú minaretekkel övezett aranyozott kupolát a Duna felé csillogtatja. Erről beszélgettünk Galánthay Glock Tivadar társaságában Arszlán Chehib herceggel, akivel mélyreható eszmecserék alapján terLECHXER LÓRÁND . építészmérnök veztem meg a mecsetet, amely* nemcsak hogy megnyerte a herceg teszését, de Genfben nia- gáévá is tette elgondolásomat. Husszein Hilmi budapesti mufti, akivel szintén megvitattam elképzelésemet, két hónap óta propaganda- úton van, amelyre magával vitte tervemnek fényképét. Remélem, hogy siker fogja koronázni a herceg és a budapesti mohamedánbk buzgó munkáját, fővárosunkat pedig egy olyan építőművészeti alkotással fogja gazdagítani, amely Kelet világának minden színpompáját idevarázsolja. — Képzeljük el a széles lépcsőn az előli dvarba érkező látogató első benyomását. Az árkádsorral övezett tér tavában visszacsillanó hatalmas homlokzatot. A tó körül Gül Baba kedves virágai, a rózsák. A mecset sarkain égbemeredő négy miraret. — A centrális belső tér a középső kupolához csatlakozó félkupolák harmóniájával milyen ipéltó keretet képezne a mai helyén maradó sírnak. A jobboldali hatalmas apszis szolgálna Gül Baba ereklye-helyéül, Kelet világát lehelve ismét a régen hamvadó, hazájától távoleső porok fölé. A baloldali udvaron az Apostolok-utcáján jönnének az autón érkezők Közép-Európa zarándokhelyének látogatására. — Az anyagi A téglától a márványig. Az egyszerű kupolától az aranyozottig minden lehet. Ez pénzkérdés. Ez már csak gazdagabbá teszi a monumentális mecsetet, mely legegyszerűbb formájában is éppen úgy fogja hirdetni a világ mohamedánjainak vallásosságát* és áldozatkészségét, mint a müczzin szózata hirdeti majd a testvér Kelet örök barátságát a messzcszakadt magyarsággal.“ Eddig a lelkesen tervező építőművész. Mi legközelebb bemutatjuk a mecset rajzát is. Dubonai Pál budai Szent Erzsébet-kórház és temploma — A Szerzetesápolónők letelepedésének 150 éves évfordulója alkalmából. — A régi Budának egyik legrégibb, legpatinásabb s egyik legszebb barokk-épülete a budai Szent Erzsébet-apácák kórháza és temploma. Több mint másfélévszázados múltra tekintenek vissza, és lakói a régi Budának patrícius családjai közé emelkedtek, nemcsak azért mert másfélévszázad jó és sokkal több balsorsában osztozkodtak, hanem elsősorban mindenkor, még az idők nagy viszontagságaiban is kifejtett közhasznú tevékenységükért. Ha csak puszta számjegyekben mutatnák be azt a hosszú működésüket, már ez is tiszteletreméltó jelentés volna, jubileumi évkönyvük* azonban ennél sokkal több. Várostörténet és egyháztörténelem kapcsolódik ebben szervesen egybe a hazai történet díszes keretében. Szemünk elé lép a török hódoltság ideje érdekes minaretjeivel és látjuk a boszniai ferences rendtartomány buzgó barátait, akik titokban, álruhában az akkori katakombákban, pincékben teljesítik szent missziójukat, a hívek lelki gondozását, fenn az utcákon pedig mint egyszerű, dolgozó napszámosok, kőművesek kerülik ki a török hatóságok gyanakvó tekintetét. Mikor aztán szabadabban élhetnek szent hivatásuknak, felépítik a mai épület egy részét kolostoroknak és hozzálátnak barokképítkezésünk egyik gyöngyéhez, a mai templomhoz is. A következő korkép a jozefinizmusé. Azonban ki hinné, a templomokat becsu- kató, kolostorokat megszüntető kalapos király lép most elénk, mint zárdaalapító, mert mint a humanizmusnak egyik legfennköltebb szellemű képviselője kórházzá alakítja a ferences kolostort és Bécsből küldi ki a kiváló betegápoló nővéreket, a Szent Erzsébet apácák 48 tagját. Egykori illusz____________9 * P okomy Emanuel dr. A Szent Erzsébet- Szerzet. Tekintettel budapesti kolostorára, templomára és kórházára. 170. 1. 1935. Bpest, Szent István T. trációk alapján látjuk a dereglyéken utazó nővéreket, amint Buda népe szeretettel fogadja a császártól Buda betegeinek ápolására küldött nővéreket. Jönnek a város urai és jószívű polgárai, hogy segítségükre legyenek a kezdet nehézségeiben. Krónikás feljegyzéseik íme még százötven év múlva is hirdetik az alamizsnátadó polgárok nevét, holott házuk, családjuk, vagyonuk már rég eltűnt, csak a szegénységben élő apácák hálálkodó kar-imaja tartja fenn mindaddig, míg zsolozsmájuk szólni fog e helyen. II. József azonban nemcsak rendeletileg intézkedett, hanem személyesen is jár itt, amikor csak teheti, hogy meghallgassa az apolónővérek panaszait, kérelmeit, előterjesztéseit és teljesítette is azokat. De vájjon kik is ők, merre van hazájuk? Ezt is tudjuk. Bécsből jönnek ugyan, de eredetük Aachen városába nyúl vissza, a szent városba, amely a magyar egyháztörténelemmel is kapcsolatos. A Függelék nevüket is közli nemzedékről-nem- zedékre, de az ő szemükben is nem ez a fontos, hanem az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, amelyekre vállalkoznak immár százötven éven keresztül. Nem jutalomért, hanem pusztán „Isten iránti nagy szeretetből“. Ezt a jeligét látjuk mindenegyes betegágyukon. Az Emlékkönyvnek egyik legszebb része az, amely a barokkstílus remekével, a templommal foglalkozik és részletesen tárja elénk ennek szépségeit és nevezetességeit. Dr. Pokorny Emanuel prelátus, a szerzetes- ház lelki igazgatója e részben is, mint a kér. műarcheológia hivatásos művelője lép elénk csakúgy, mint a kolostor oknyomozó történetének szakavatott felépítésében a tudományos módszert élénk, figyelemkeltő, lebilincselő előadással egyesítve. A számos szebbnél szebb illusztrációval ékes könyvnek díszes kiállítása is az ő áldozatkészségét hirdeti. Aki beletekint, e könyvbe, az mindenesetre megilletődéssel és szent büszkeséggel tekint a nagy Árpádházi Szent Asszonynak szellemét kisugárzó épületre. Fallenbüchl Ferenc dr. BUDAI VIGADÓBAN CSALÁDI SZILVESZTER-ESTÉI rendez ANDRISKA KÁR0LYNÉ táncintézete. Szívesen látnak mindenkit, aki jókedvvel akar búcsúzni az ó-esztendőtől. Tánc reggelig! Karát sony i-pa 1 o t áb a n a régi jőnevfi, hagyományos U LM'íéle SÖRÖZŐ! Csütörtökön: disznótor Pénteken: halászlé TULAJDONOS DÉLBEN 1 PENGŐS MENÜ ÖZV. ULM Lászlóné I., KRISZTIN A-KÖRÚT 12» melyet Erdélyben még a XVI. században is többen olvasni tudtak. Őseink könnyű szekereken jöttek be hazánkba, mely közlekedési eszköz akkor még ismeretlen volt Európában. Vallásuk nem volt bálványimádás, szertartásaikhoz tartozott az ének, zene és a tánc. Ezek olyan adatok, amelyeket1 ellenségeink egykorú feljegyzéseiből is kétségtelenül bizonyítottnak vehetünk. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a színmagyar községekben a házak alakja, stílusa és berendezése teljesen eltérő a környező nemzetiségek és szomszédos nemzetek építkezési és berendezkedési módjától. A magyar ruházat a legújabb időkig, sőt a népviselet ma is más jellegű, mint más európai népek ruházata; a régi magyar zene és a népdalok ma is más üteműek, ritmusúak, sőt ezeknek háromféle, az általánostól eltérő skálájuk van (magyar skálák), melyekhez hasonlót sem a nemzetiségeknél, sem a környező népeknél nem találunk. (Megjegyezzük itt, hogy Szent Gellert püspök, aki kora legtökéletesebb, légfejlettebb zenéjének, az egyházi zenének alapos isjneröje volt, Hódmezővásárhely körül a tanya tornácán egy magyar lányt látott, aki kézimalommal gabonát őrölt s munka közben valami pogány nótát énekelt. Hallgatta hosz- szabb ideig s utána azt írta, hogy ez a pogány magyar nóta „csodálatosan szép“ volt. Ha ezt ő, a magyar pogányok legnagyobb ellenfele, a nagyműveltségü, de idegen származású főpap1 elismerte, akkor az bizonyára fölülmúlta az akkor körülöttünk vagy köztünk élő népek zenéjének szépségét.) Hangszereink is eltérők voltak az európai népek hangszereitől, melyeken az igricek, regősök, hegedősök játszottak, énekeiket kísérve. A magyar táncok szintén elütök minden más európai nép táncaitól és olyan gazdag változatnák voltak, hogy egyetlen európai nemzet sem tud hasonló változatosságot felmutatni. (Szövétnekes tánc, halottas tánc, tapsos tánc, lapoekás tánc, süveges tánc, csürdöngölő, kanásztánc, magyar körtánc, füzértánc, palotástánc, kállai kettős, boszorkánytánc, leventetáncy a sokféle verbun- gos tánc, ugrós tánc, pámás tánc stb.) Ezek a táncok nem komikus ugrándozások, hanem mindannyian méltóságteljesek és a művészi ízlésnek minden korban megfelelnek. Magyar- országon ezeket lejtette tekintélyének csorbulása nélkül nemcsak a nemes, de minden főúr, sőt a király és az erdélyi fejedelem is. Iparuk is kellett, hogy legyen, mert fegyvereik, lószerszámuk, ruházatuk más volt, mint az európai népeké és egységes rendszer szerint, bár különböző kivitelben készült. A közjog, illetve alkotmány terén pedig a középkori hű- bérrendszerrel szemben a magyar meg tudta őrizni saját külön jogrendszerét, annak ellenébe, hogy a környező államokban más kormányzati rendszer van... A történelem azt mutatja,1 hogy a műveletlenebb hódítók rendesen beleolvadnak a nagyobb műveltségű, meghódított nemzetbe (keleti, nyugati gótok, longobardok, gepidák, vandálok stb.). A magyarokkal ez nem történt, nem történhetett meg, mert műveltség tekintetében messze fölötte állottak a legyőzött népeknek. A történelem tudja azt is, hogy a műveltség bölcsője mégis csak Ázsia volt, ahonnan őseink származtak. Tudjuk, hogy a kínaiak már Krisztus előtt 2000 évvel ismerték a por- cellángyártást és a puskaport, őseink a kínai birodalom közelében laktak, sőt egyik indus történész (Jivanji Jamshedji Modi dr. bom- bayi professzor) szerint a kínaiak egyenesen őseink ellenében emelték a kínai falat. A sokezeréyes kínai kultúra kölcsönhatása ott él ma is népünk őserejében, él különösen a képzőművészeti megnyilatkozásban, hogy egyebet ne említsünk, mint a képzeletnek azokba a finom vonalaiba formált hímzést, amelyet a mezőkövesdiek készítenek, valamint a halasi csipkét, amelyek ma már vilagszenza- ciőszámba mennek. Legyünk büszkék ázsiai, turáni voltunkra. Legyünk büszkék őskultúránkra, különösen , pedig a nyelvünkre, melynek muzsikája, tömörsége, kifejezőereje sok évezredes múlt távlatából fejlődhetett azzá, ami: a filológusok , által megbámult csodálatos nyelvszerkeze í egységgé, amely bár rokontalanul áll, uiűve- . szetté finomult irodalmi hangjával is paratla- 1 nul áll az egész világon. Évezredek távlatából HENCZ LAJOS dr. magyar őskori tanulmánya A magyarok őshazáját s a honfoglaló magyarok kultúráját, vallását megbízható forrásokból részletesen nem ismerjük. Sajnos, történetíróink, kultúrtörténészeink csaknem kivétel nélkül abba a megbocsáthatatlan hibába estek, hogy kutatásaiknál, ha a környező népeknél hasonló kultúradatra vagy elnevezésre találtak, inkább hajlandók voltak azt állítani, hogy a kultúrának ezt vagy azt az elemét mi vettük át tőlük, mint azt bizonyítani, hogy ők tanulták el tőlünk. Így, ha íróink állításait összegezzük, kiderül, hogy őseink teljesen kulturátlan, csaknem vademberek voltak, akiknek nem volt semilyen irányú műveltségük, tudásuk. Ezek a megállapítások hamisak. Honfoglaló őseinknek sokkal magasabb fokú müvelt- itt talált, leigázott vagy az «töM»n®'<M/:H4Bóllgpeknek. « SHSgftt fózüniftráiítea^csak nagy vonások- WL MÖf^^^SfiiPíiitaftátunk rá a követkevoltak. Vezéreik telepedtek meg. Fegyvereik kjíj^^woltalfcésja harcban tel- .taktikai modort noztak magukkal az a rovásírás, iámért s
