Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-08-09 / 1174. szám

xxxi. é»t. im. a. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24,— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek ncfc hivatalos la-pja, lúgjai féláron kapják Napló 1934. augusztus 9 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé­nyek megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. (Hands hirdetőknek nsir k.dviznéar Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda» sáj, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal i II, Batthyány u. 63. Telefoni 50*2-96. Hivatalos óráki délután 4—6-ig. elpazarolt kincsek Mintegy öt-hat évvel ezelőtt, még Bérezel Jenő alpolgármestetsége idején, különböző nagybizottságok, geológus szakértők albizottsága megállapította a városligeti mély­fúrás szükségességét, mert az 1878. évben készült Zsigmondy-f éle mély­fúrás nem bírja tovább is kielégí­teni a Széchenyi-fürdő igényeit. A belügyminiszter is magáévá tette ezt az álláspontot és a Széchenyi- fürdőnek csak feltételesen adta meg a gyógyfürdő jelleget s az egyik legfontosabb feltétel az ú jabb mély­fúrás létesítése volt. Mindezek da­cára még ma is mesterségesen melegített talajoizzel látják el a Széche­nyi strandfürdőt; évi 45.000 pengőt költenek szénre és fertőzik egész nyáron át a kazá­nok füstjével a Városliget levegőjét. Pedig ebből a szén-megtakaritásbó 1 könnyedén lehetne letörleszteni azt a körülbelül 400.000 pengő beruhá­zási költséget, amelyet e célra a ke­reskedelmi miniszter közbenjárásá­ra a MABI kölcsönképen rendelke­zésre bocsájtott. A mai állapot te­hát nemcsak fürdőink balneológiái hitelét rontja, hanem ,amellett állandó szénköltségeket okoz és fertőzi fürdőpárosunk levegő­jét is; Ennek áz állapotnak megszüntetése pedig pénzbe se kerülne. Mégis elakad a bürokrácia útvesz­tőiben, ugyanakkor, amikor agilis vjdéki városaink egymás után tár­ták fel a magyar föld hasonló kin­cseit: — Szolnok városa mintegy 900 in, mélyfúrást készíttetett új fürdője részére; — Debrecen pedig már a harmadik, egyenkint 1000 m. mélyfúrását készítteti, amelyek­ből nemcsak hatalmas fürdő-kultú­rát teremtett, hanem annyi föld­gázt is kap, hogy ma-holnap a külföldi szénbe­hozatal gázgyára számára nél- külözhetőoé válik. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a Budapest környékén végzett kutatások pozitív adataiból csak­nem kétségtelen, hogy a 400—500 m. mélységben levő oligocén felett konyhasós vizet is találhatunk. A pestszenterzsébeti 570 m. mélyfú­rásból köbméterenkint 13 kg. kony­hasót tartalmazó vizet merítenek. Mily hatalmas lendületet adna a székesfőváros fürdőügyének, ha ,a gyógytényezők közé a sós­vizet is felpehetné. Ez is szervesen összefügg a város­ligeti mélyfúrás létesítésével. Hasonló huza-vona tapasztalható a thermál-oizes reuma-kórház ügyében. Évtizedek óta húzódó tanácskozás sok mindeddig eredménytelenségbe fulladtak, mert nálunk mindenből jogesetet konstruálnak és akadályokat, ne­hézségeket keresnek, ahelyett, hogy azokat erős kézzel, céltudatos aka­rattal elhárítani igyekeznének. Rá kell mutatnom orra a fontos közgazdasági jelenségre is, amely ezidőszerint szöges ellentétben ^ áll a fürdőváros céljaival. A kormány­zat a magyar széngazdaság érdeké: ben jelentékeny kedvezmények árán is igyekszik a hazai szénnek piacot teremteni. A legutóbbi években igen hatalmas eredményt sikerült elérni a köz, ponti fűtések és háztartási tüzelé­sek tekintetében, ahonnét a külföl­di tüzelőanyagot sikerült erősen ki­szorítani. Á hazai szén e térhódítá­sával szemben azonban fokozód­nak azok a panaszok, amelyek a főváros levegője megromlására ve­zetnek, ■Hazai szeneinknek nagy a szál­lóhamu és kéntartalma. Budapesten ezidőszerint annyi kén kerül a levegőbe a hazai szenek égéstermékeivel, amennyi csonka országunk egész évi kénbehcfeala- lának lelel meg. Közel 4.000 vágón kén jut a levegőbe ugyanakkor, amikor fürdővárost akarunk csinálni a fővárosból. Egészségügyi hatóságaink évről-év- re megélénkülő figyelmeztetése iga­zolja, hogy ezen a ponton a hazai szénbányászat érdekei a fürdőváros elemi követelményeivel kerülnek összeütközésbe. Pedig ez a problé­ma mindkét, egyaránt fontos gaz­dasági érdek összhangba hozásával igen szépen megoldható; de fog­lalkozni kell a problémával, köz­hangulatot kell teremteni és meg­törni a bürokrácia közömbösségét. Mindezek és egyéb nagy hord­erejű problémáink szükségessé te­szik, hogy az őszi ni unkaévad előtti időt e problémák előkészítésére erőteljesen kihasználjunk. Ezért helyeslem Szviezsényi Zol­tán javaslatát, amelynek értelmében bizottság kiküldésit kérte a „Bu­dapest Fürdőváros Egyesület“ múlt hó 27-én ülésező választmánya elé terjesztett jelentésében, amelyben két hang ütötte még a hallgatóság fülét: — az egyik a jogosult önbi­zalom hangja; mert Kétségtelen, hogy az Egyesület !10 éves fennál­lása alatt sok közérdekű problémát érlelt valósággá, —a másik: a pa­naszkodás afelett, hogy egyes kér­dések érthetetlen okokból nem bír­ják a közömbösséget megtörni. És valóban vannak nagy számmal sürgős problémáink, amelyek a holtpontról el nem ^mozdíthatók és amelyek előtt értetlenül áll az em­ber. ZFecsey Antal Gyilkol a levegő — A régi hibás csatornák átka. Irta : MASSÁNY ERNŐ dr. ni. kir. főmeteorolósus Mert gyilkol ! Bármily kitűnő gyógyhatásúnk is le­gyenek a föld mélyéből fakadó források, bármily kiváló orvosi vezérkar irányítsa is azok felhasználásának módját s bár­minő kényelemmel berendezett szállók, magánlakások, pihenő és szórakozó he­lyek álljanak is az üdülők, gyógyulást keresők rendelkezésére, nem találják meg azt, ha nincs tiszta, piszok, por, ko­rom és füst, — de főleg — kellemetlen illatoktól mentes levegő. Ez tönkre tehet mindent. Ha valaki a budai hévvizekben sikerrel gvógyíttatja rheumáját, közben pedig_ Budapestnek mind erősebben füs­tösödé levegőjétől légzési nehézségekre tesz szert és kapkodó asztmás lélegzet- vételekor a “rosszul épült régi csatornák­ból miazmás, bűzös levegőt kap, akkor a beteg idő előtt szökik meg ebből a fürdővárosból, hogy annak nem népsze­rűsítő híve, hanem ellensége lesz, — el­lensége, aki tapasztalatból beszél, s ez­zel igen könnyen kockára tehetjük a nemzetgazdaságilag oly fontos, fürdő­ügyet. Ezt még sokszor kell megismételnem a nagy nyilvánosság előtt, nehogy vala­mikor a meteorológusokat, az időjárás tudományával foglalkozókat érje a vád, akiknek elsősorban kötelessége az ille­tékes hatóságok és érdekeltségek figyel­met ráirányítani ezekre a bajokra. Éppen városépítési feladatainknál a meteoroló­giai szempontokat eddig igen-igen sok helyen elhanyagolták, pedig kevés város részesül olyan istenáldásban, mint éppen Buda, amelynek erdőborította hegykoszo- riíja szinte megszűrve juttatja nekünk a legeszményibb tisztaságú s nyugat­ról jövő páradús légtömegeket. Ezeknek hasznosítására csak az utóbbi néhány évben folyó külső budai kertvá­rosi út- és házépítésünkben törekedtünk, de az általános városrendezés terén még csak igen halvány körvonalú kísérletek­nél tartunk. Pedig, hogy mennyire hely'-1 telenül cselekszünk, erre mutat az ugyancsak kis kultúrájú Románia pél­dája. Ott azt az elvet követik, hogy ami rossz, azt ne engedjük egy helyen hal­mozódni. Rossznak találták pedig az ipa­ri gócpontok túltengését, mert csak a kommunizmus fészkei s ezért az ipari városok gyártelepeit szét­szórták és az államot agrárjellegüvé változtatták. Mellőzve a belpolitikát, valamiképen ha­sonló elveket kellene vallanunk a város- építési politikában is, s ha már Buda­pesten közlekedési és egyéb érdekek folytán nem is kerülhetjük el az ipari városnegyedek keletkezését, kötelessé­günk azt úgy irányítani, hogy leg­alább ezeknek a gyárnegyedeknek a levegőt fer­tőző termékeit: — a port, piszkot, kormot és kénes vegyületeket a megfelelő és leggyakoribb lég­áramlatokkal szórassuk szét. Ma már senki sem tagadhatja, mert hiszen tudománybs kutatások révén be­bizonyosodott, hogy Budapest levegője évről-évrc job­ban szennyeződik. Ennek következménye például a téli kö­dök gyakoriságának számarány növeke­dése, aminek folyománya pedig, hogy a lakások fűtési költségei tiz szá­zalékkal nagyobbak, mert a ködös napokon leglubb is két fokkal ala- . csonyabb Budapest hőmérséklete, .mint a Budapesttől távolabb fekvő s tisz­tább levegőjű községeké. De szaporod­nak a világítás költségei s téli sötét — mert piszkos, ködös — napokon már az ebédet is lámpafénynél költjük el. Fokozzák a sötétséget a szűk utcák is. Az olyan esetnek, mint Budán a Döb- rentei utcában, — tehát a tabáni „fürdő­városban1* előfordult — nem szabadna megtörténnie. Az utcákat szélesíteni kell. már a fokozódó forgalom lebonyolítása érdekében is. i De még egy, a levegőt határtalanul rontó körülményre kell a figyelmet felhívnom. Vannak bizonyos időjárási helyzetek, a­melyeknél a levegő feltétlenül magas­ba, tehát fölfelé irányuló mozgást végez. Ilyen esetek közé tartozik például az, amikor csendes derült nyári napokon a nap zavartalan hőbesúgárzása miatt a talaj rendkívül felmelegszik s ez viszont felhevíti a vele érintkező levegőt. Minél melegebb, annál könnyebb is az említett módon átízott levegő s a magasba száll, hogy helyébe nyomuljon nemcsak a kör­nyező tájak hűvösebb levegője, hanem a csatornák hűvös, de bűzös légtö­mege is. A külső felfelé áramlp levegő a csatornákból a fertelmes bűzt mintegy fel-, illetve kiszívja, ahogy azt csatornany,fásoknál levő vil­lamos megállóknál gyakran érezhetjük. Van egy másik alkalom is, amikor a föld mélyéből feltörő pestises . levegőt észlel­hetjük. Ha nyugati, vagy északnyugati szél fuj, akkor ez a Budát koszoruzó hegyek felett áramlik a pesti oldal felé, s igy az innenső hegyoldal bizonyos fokig szél­mentes marad. A felettünk elvonuló szél szívó ha­tást gyakorol az alsóbb légréte­gekre, s így a szélmentes területeken felfelé­törő légáramlás keletkezik, aminek kö­vetkezteben pedig a csatornák szenny­vizeinek betegséget keltő párái a fel­színre kenőinek és szinte felszippantja azokat a felsőbb légáramlás. Ez különö­sen érezhető például a romantikusan szép Zugligetben, ahol a Lugas-át vidékén néha infemális a levegő. Érezhető ez még a távolabb fekvő vidé­keken is. Budán, ahol nagyok a szintkülönbsé­gek, erős a csatornák esése — ilyesmi­nek nem szabadna előfordulnia, mert he­lyes szerkezet és okszerű vonalvezetés esetén a csatornák erősebb vízöblítése nem okozhat műszaki nehézséget. Csak vázlatosan odvfetett néhány pél­dával mutattam reá a Buda s ezzel együtt a fürdőváros levegőjét fertőző, gyilkos veszedelmekre. Azt hiszem a- zonban, hogy ez is elegendő a közfigye­lem felkeltésére. Meggyőződésem, hogy, — ha már a dr. József Ferenc kir. herceg lelkes elnöksége és Szviezsé- n y i Zoltán miniszteri tanácsos agilis ügyvezetése alatt álló Budapest Fürdő­város Egyesület a legutóbbi válásztmányi ülésén ilyiránvú felszólalásomat magáé­vá tette, — meg is találja az utat-modot, hogy hathatós közbenjárásával a fürdő- ügyet, gazdasági érdekeinket és az em­bert gyilkolni készülő levegő veszedel­mét elhárítsa. Megértés nélkül nézi a magyar­ság azt a küzdelmet, amelyet Né' metország és Ausztria egyesítése el­len folytatnak a világpolitikusok, mert a józan elme, a nemzeti áram­lások és a!z egyfajtájú népek egye­sülését előmozdító törekvések azt követelik, hogy az egy fajtájú, egy nemzethez tartozó, ugyanazt a nyelvet beszélő népek egyesüljenek, ami biztosítja a kis államok fenn­maradását. Nagyon rossz néven vennénk mi magyarok, ha valaki elitélne bennünket azért, mert a ve­lünk egy testvér, velünk egy nyel­vet beszélő székelyekkel egyesülni akarunk. Ami jó nekünk, ahhoz másnak a jogát is el kell ismernünk. Elég hiba volt, hogy Ausztriával szóbaálltunk anélkül, hogy követel­tük volna a Burgenland visszaadá­sát, mert ha Ausztria egyesül Né­metországgal, akkor erről a terület­ről örökre le kell mondanunk. Az egyesülésben rejlő előny számunkra az, hogy Bécs, a mesterségesen fel­fújt világváros elveszti mai jelen­tőségét, másod- esetleg harmadran­gú várossá esik vissza és szolgálja ezzel Budapest világvárosi fejlődé sét, amely város így tényleg a Duna királynője lesz. Nekünk Ausztria sohasem volt jóakarónk és Magyar- országot mindig gyarmatának te­kintette, amelynek kedvéért soha semmiféle áldozatot nem hozott. Még azt is megtiltották nekünk, hogy Lengyelország felé vasutakat építsünk. Minden nemzetiséget el­lenünk uszítottak és engedték el­veszni Bukovinában az ott élő csángó testvéreinket. Ne akarjunk Ausztria sorsának útjában állani! A Rácfürdő megvásárlásit tette szó­vá tudósítónk PÁVÁI VÁJNÁ FERENC Dr. főbányatanácsos, főgeológus előtt, aki a vétel fölötti véleményét a következőkben foglalta össze: — A székesfőváros bölcsen hatá­rozott, amikor kimondotta, hogy megvásárolja a „ Rác- “ illetve „Szent lmre“-fürdőt. Maga az épü­let és a fürdő ugyan nem éri meg azt a pénzt, amit fizet érte, — de föltét lenül megéri a pénzt az, hogy ezentúl szabadon furathat a Rudas- és Rácfürdő környékén, ami ellen eddig a Rácfürdő törvényadta jo­gon tiltakozott. Három ily forrást tártam fel ott a közelmúltban, ame­lyek mindegyike értékesebb a meg­levőknél, de nem apadtak sem a Rudas-, sem a Rácfürdő forrásai. A szabad rendelkezés jogát kellett itt a városnak megváltania. Mi még hozzá fűzzük, hogy ezek után még mindig nem volna helyes, ha Nap­hegyre terveznének valami „fürdőváros“ féle mesterkélt gyógyfürdő telepet. Jelentős fordulathoz érkezett a nagy­jelentőségű óbudai híd megépítésének kérdése. F a b i n y i Tihamér kereskede­lemügyi miniszter sürgős átirattal fordult a fővároshoz, amelyből megállapítható, hogy az óbudai hid építésének terve a megvalósulás küszöbén áll. A második uj Dunahid létesítésének előkészítő munká­latait kívánja megkezdeni és ezért a kér­déssel foglalkozó szakértő bizottságot át­szervezte. A kereskedelemügyi miniszté­riumban már meg is kezdődtek az óbudai uj hid építésének előkészítésére vonat­kozó tárgyalások. Elsősorban a hid típu­sának és a környék tereprendezésének kérdésével foglalkoznak. Tilos a IV. emelet I A Közmunkatanács mérnöki albizottsága érdekes elvi jelen­tőségű határozatot hozott, amely a Vízi­város jövő építkezésére nagy kihatással lesz. Megtörtént, hogy a Mária téren öt­emeletes ház építésére kértek engedélyt. A kérelmet elutasította a Közmunkatanács és kimondotta, hogy a jövőben nem ad ki engedélyt a Vízivárosban három emele­tesnél magasabb ház építésére azért, hogy a Víziváros építészetileg egységes stílusban épüljön. Európa országátjának, a transzkonti­nentális autó-út megépítésének gondola­tát az angol The Automobile Association vetette fel és annak kiépítését nyolc or­szágon át Londontól—Istambulig tervezi.' Elfogadta ezt 1930-ban az Alliance Inter­nationale de Tourisme konstantinápolyi nagygyűlése is. 1931-ben a szövetség bécsi ülésén megállapította a nyugati szakasz útvonalát: — London—Orchester—Canter­bury—Dovert—Calais—Ostende—Bruxelles —Ais—La Chapelle—Köln—Nürnberg— Regtensburg—Passau— Linz—Wien— Győr —Budapest. Budapestről Szegedén át visz az ut tovább: — Budapest—Szeged—Szó- reg — Növi Sad — Beograd— Nis—{Sofia— Edirne—Istambul. Az útvonal hossza 3.112 kilométer s ebből Magyarországra 392 ki­lométer esik. Az osztrák határtól Buda­pestig az át az év minden szakában járha­tó és nagy a nemzetközi forgalma s az idegent a határon nem zaklatják. A transzkontinentális út Budapest-Kecskemé- ti szakaszát ez év októberében adják át a közforgalomnak, de folytatólag kiépítik 1935. őszére Szeged-Horgosig, a szerb ha­tárig. S. A. Megdöbbentő jelensége a mi közéletünknek az a névsor, amely e napokban jelent meg a napi saj­tóban, amelyben közölték az álla­mi kinevezéseket. A névsor túlnyo­mó része idegen hangzású név ak­kor, amikor annak viselői bizonyá­ra a legjobb magyarok, és úgy apai mint anyai ágon messzire vissza­menően magyar a rokonságuk. A kinevezettek legnagyobb része arra hivatott, hogy rövid időn belül közismertté váljék nevük azoknak az állásoknak a révén, amiket majd elfoglalnak s így azt a látszatot keltjük kifelé, mintha ebben az or­szágban áz idegenek, főleg a né­metek volnának a kultúra hordo­zói. Közismert tény, hogy a kis ma­gyar nemzet talán ugyanannyi zse­nit termel ki egyedül, mint az egész Nyugat és éppen ezért, ha­mis színben tüntet fel bennünket ez a sok idegen hangzású név, amin pedig egyszerűen segitene, ha az illetők a családban előforduló egyik magyar rokonuk nevét vennék fel. Ha Petőfi érdemesnek tartotta a Petrovits nevet lefordítani a jó­hangzású Petőfire, akkor megte­hetné azt az a sok fiatalember is, akinek neve ma még nem közis­mert és biztositaná ezzel közszerep­lése számára a magyar belső érték mellett, a magyar külszínt is, Virágklállllás vagy aulógaráss A vájárcsarnokok feleslegessé váltak, mert a háziasszonyok szinte bojkottál- ják őket s így vásárló nélkül az árusító fülkék is egymásután megüresednek. így van ez már évek óta al Batthyány téri vásárcsarnokban, de ugyanez a helyzet ma már az óbudai fedett piacon is. Az előzőt már régen szeretné a főváros hasz­nosítani más célra s most újra felvető­dött a terv, hogy az épületet autóbuszga­rázs céljaira (használják fel, mert ilyen célra a tágas épület nagyon alkalmas, úgyszólván alig van szükség átalakítás­ra. A budai oldalon úgyis régen akarnak autobuszgarázst építeni, de nem volt meg az erre való pénz. A budai oldalon köz­lekedő autóbuszok ma rengeteg üres ko­csikilométert kénytelenek futni, amíg indulási helyükre érkeznek. A Batthyány­ién vásárcsarnokot ^azonban már régeb­ben — állandó virágkiállításnak szánták, ami Buda fürdővároshoz méltóbb megol­dás. Gazdag ország — koldus nemzet — Milliók -vesznek kórba — Kétségbeejtő adatokat közölt leg­utóbb a „Magyarság“ arról a kar­cagi forrásról, amely hat év előtt, az egész vidéket rémületbe ejtő, rettenetes detonációval tört 75 fo­kos forró viz kíséretében elő, föl­vetve a 30 méteres vas fúrótornyot is, — napi százezer köbméter gázt szolgáltatva. A kitörés után ezzel a világraszóló gázforrással nem törődött senki, a csövek elhomokosodtak, eldugultak s így a gázmennyiség is rohamosan csökkent és az is felhasználatlanul oszlik el a levegőben. Ma már csak 3—4000 köbméter gáz száll a levegőbe, de ez is meg­becsülhetetlen eredmény és fokoz­ható is. Hat év óta nem történt semmi. Ha már Budán, a páratlanul ál­ló thoriumos gyógyforrások, millió­kat érő gyógyvize túlnyomó rész­ben felhasználatlanul ömlik a Du­nába, — ha már okvetlenül alagu- takat kell építeni, szigeteket vásá­rolni, kutakat építeni, ahelyett, hogy e költségek kis részével meg­fúrnánk a budai hegyeket és fel­használnánk az ott rengeteg meny- nyiségben felhalmozott Kristálytisz­ta forrásvizeket, — legalább azt a 7 millió pengőt takarítsuk meg, a- mit külföldi szénre ad ki a gázgyár és vezessük a felfokozott- gázt Karcagról ide. IHa nem félünk attól, hogy légtá­madás esetén szétrobbanják azt az új vezetéket, alagutat, sok kutat, amely Budát vízzel ellátja, —:amit a budai hegyek megfúrásával nyert karsztvíznél biztosan elkerülhet­nénk, — ne féltsük akkor a karcagi kutakat és az onnan jövő gázve­zetéket sem. De van nekünk Budapest környékén is számos 'helyen földgázunk, amely Szentmiklósón hatalmas láng­gal lobogott, — van világraszóló mélyfúró geológus gárdánk, amely ma első a világon és irányítja a kül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom