Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)
1934-06-25 / 1171. szám
XXXI. évf. 1171. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Budai Napló 1934. június 25. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- lyek megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda« ság, társadalom és művészet terén szolgáié újság Sivatagok Budán talán éppen ott, ahol új élet fakad, új fejlődés alapjait rakja le állam és város, de a sivataghoz méltó módokon. Húsz esztendős rozsdafolt a városon a Tabán és talán ugyanannyi a Boráros téri híd budai hídfőjének környéke. Szinte hihetetlen, hogy a világvárosban a legrende- zettebb városrészek közelében, aszfaltos utak, modern bérházak tűzfalát érintve, olyan sivár területek létezhessenek, minit aminő volt húsz év óta az Attila-körút és a világhírre érdemes fürdők közvetlen közelében olyan terület, mint a Pestre néző Naphegy lejtője, keleti kapcsolataink egyetlen hirdetője: — a Tabán. Alig egy fél esztendeje, hogy még teljesen bizonytalan volt ennek a városrésznek célja és hivatása, holott ott fekszik a királyi várral szemben és a Belvárostól is csak a híd választja cl. Valami téveszme sokáig azt a balhitet táp- láta, még a legfelsőbb körökben is, hogy ide fürdővárost kell építeni és talán Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő cikkének köszönhetjük hogy illetékes helyen lemondottak erről a tervről, belátva azt, hogy eszményi fogalmakat nem lehet házakban, utcákban és terekben kifejezni, mert a fürdőváros megvan Buda legszebb részén, a Dunapartom, a Gellért- fürdő és Császárfürdő között s így fürdővárost építeni teljesen elhibázott elgondolás volna. Ma már kialakult a terv, hogy ide „Parkvárost“ kell építeni, mely kiegészítő része a már létező fürdővárosnak és olyan városrész kiépülésének a lehetősége, amely összekapcsolja a hegyvidéket a) várossal és építészeti elgondolásában kirakatrészc lesz Budának, ha nagy áldozatokkal megnyitják hozzá a kilátást Pest felől. A Tabán rendezésénél még jelentkezett, még érvényesülni akart az a régi rend, amely a Városházát a budai és pesti polgárok azzilu- mává tette és félig képzett fiainak annakidején is nyomorúságos elhelyezkedést nyújtott. Néhány^ középiskolával jutottak be a Városházára, alantas fizetésekkel és kúsztak föl a létrán középfokú tisztségekig, ám szavuk és módjuk volt arra, hogy az egyes kérdések elintézésébe befolyjanak. Ugyaniilyen volt a mérnöki kar is, ahova azok a mérnökök kerültek, akik fogyatékos képzettségük, tehet- ségtelenségük miatt máshol boldogulni nem tudtak. Apró kis kérdéseket intéztek el, bosszankodva azon, hogy a város rohamos fejlődése halomra dönti kicsinyes intézkedéseiket. Az utolsó ötven esztendő, amely 1885-ben kényszerítette ezt a várost, hogy megfelelően képzett tisztikarral, kiváló mérnöki karral, megfelelő^ dotációkkal intézze ennek a városnak sorsát, — változtatott ezeken az állapotokon és már ma — hála a magyarok Istenének — nagy intelligenciájú tisztikar és kiváló mérnökök igyekeznek a múlt hibáit jóvátenni, a ilágvárost kellő nívón tartani, aminek nagy eredményeit már Európa is elismeri. Azért a régi kicsinyes rendszer még itt- ott fölveti a fejét a maga törpe elgondolásaival, ltudatlanságával, tehetetlenségével. Bizonyítja a Tabán esete. Modern kérdés a lágymányosi híd kérdése, ahol most látjuk a múlt maradi elgondolásainak u hibáit, amelyek j szinte lehetetlen helyzet elé állítják a várost. Csak egy apró kérdésre utalunk: — a Budafokiét rendezésére. Ezt az aszfaltos, nagyhivatású, nagyforgalmú utat a Lágymányosi-utcáig feltöltötték, aszfaltozták, pedig már akkor épült a Verpelétiét és ott állott az uj dohánygyár és általában tfudott dolog volt, hogy a Verpelétiét folytatásában épül a Boráros-téri új híd. Ha ezt az utat még kétszáz lépésnyire, a dohánygyáron is túl rendezték volna, ma már szó lehetne az új hídfő környékének rendezéséről, mert a hídfő töltése megtalálná kapcsolatát a Verpeléti-úttal. Nem ismerjük a város terveit a lágymányosi .pocsolyával, amely lehetett romantikus, nádas, lápos dzsungelje Kelenföldnek, de sem- miesetre sem volt méltó folytatása a Ferenc József-híd városfejlesztő városrésznek. Ha vannak a városnak már errevonatkozó tervei, akkor téljesen érthetetlen, hogy a hídfő környéke még ma is a régi és ennek a pocsolyának rendezése ügyében egy kapavágás sem történt. Ami pedig a hídfő környékén mégis történik, az sem szerencsés kézre vall, mert a parkoknak szánt részeket a lebontott Tabán törmelékével töltik fel, amelyre hiába hordanak azután egy-két méternyi termőföldet, Ott minden fa elpusztul, mint ahogy elpusztult az And- rássy-úton is, ahol a Terézváros törmelékével töltötték fel az utat. Mi, akik látjuk, hogy a külső Andrássy-úton háromszor, négyszer vágták ki a fákat, emelték ki a meszes, köves törmeléket, töltötték fel termőfölddel, — tudjuk azt, hogy az ilyen talajba befutó gyökér elpusztul és vele pusztulnak a fák is. De ott van maga a „tónak“ nevezett pocsolya, amely a meglévő tervek alapján valóságos tóvá volna átalakítható, valami különöFELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁQ BÉLA sebb költségek nélkül, megvetve alapját [a leendő parknak, amely rendezett kép föllendítené azon a vidéken áz építkezést és új színt adna ennek a sivatagnak. Két nagy feladat, a Tabán és a hídfő környéke. Azokat oly módon kell megoldani, hogy ne csak a város díszére szolgáljanak, hanem hivatást is töltsenek be, mert a labán az első kerület jövőjét jelenti, a Boráros-téri híd budai hídfője pedig Kelenföld jövőjét. Ez a két kérdés szükségessé teszi, hogy e két kerület elöljáróságának kivételes felhatalmazást adjon a város, mert ma már a városfejlesztést csak főbb vonásaiban intézheti a központ, de részleteiben az elöljáróságnak kell megtenni azokat a gyakorlati előterjesztéseket, amelyek lehetővé teszik az egészséges megoldásokat. Az új hídfővel kapcsolatosan el kell intézni azt a rettenetes gátat,, amely mint vasúti töltés kettéosztja a Kelenföldet, lehetelenné téve az alsóváros fejlődését; és bele kell vinni a Kelenföld szabályozásának tervébe az új híd tengelyének folytatásaként azt a su- gáruíaí, amely a Dobogódombra fut fel, közelhózza a keserűvízforrásokat a városhoz és megveti alapját a rövid időn belül világhírre feljutó ivókúrának, a világszerte már úgy is ismert keserűvízforá- soknál. Ha a Városházán történt nagyarányú átalakulásokat új korszaknak mondják és új vezéremberek akarják bizonyítani, hogy ők hivatottak is a nagy kérdések megoldására, — itt most méltó alkalom nyílik erre! DUBONAI PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 83. Telefnni 50-2-96. Hivatalos éráki délután 4— 6-ig. doztak a hódítók a fürdők építkezéseire és egyes fürdők abból az időből ma is sértetlenül őrzik a török hódoltság korának építészeti emlékeit, különösen a Rudasfürdő. Buda visszavétele után a fürdőkultúra nagyon visszaesett. A mai Szent Gellért- fürdőt, illetőleg régi nevén: Sárosfürdőt, egy esztendővel Buda visszavétele után, tehát 1687-ben I. Lipót király odaajándékozta háziorvosának, aki ott fürdőtelepet emelt és elnevezte: Szüzek fürdőjének. De 20 évvel később Buda városa megvásárolta a fürdőt, majd 90 év múlva, 1809- ben újra magánkézbe került. Egy 1821- ben készült leírás nagyon elhanyagolt nak és gondoizatlannak írja le a Sáros- fürdőt. A törökök által épített Rudasfürdőt Buda városa 1703-ban szerezte meg és elnevezte Polgári-fürdőnek. A nép azonban tovább is csak Rudasfürdő néven ismerte. A Rudasfürdőben Buda városa 1831- ben vendégfogadót, éttermet é!s billiard- szobát is építtetett és a későbbi leírások már barátságosabb képet adnak az itteni fürdőéletről. A mai Szent Imre-fürdőről, vagyis a régi Rácfürdőről Keiser hagyott hátra leírást 1723-ból. Ez a fürdő kerek és bolt íves építmény volt és nagy medencéjében a férfiak és nők nyilvánosan együtt fü- rödtek, de volt számukra elkülönített fürdő is. A Császárfürdő Budavár visszavétele után nagyon megrongált állapotba jutott, ellentétben a most említett többi fürdővel. 1. Lipót király a Császárfürdőt 1702- ben Ekker Jánosnak adományozta, 100 év múlva pedig Marcibányi István kapta meg, aki azt az irgalmasok szerzetes- rendjének adományoizta és jótékony alapítványával lehetővé tette a fürdőépület felépítését is. A Császárfürdő a XIX. század első felében nemcsak mint gyógyfürdő, hanem mint híres szórakozóhely is népszerű volt, sőt azt a felírást viselte: „Császár- fürdői kéjhely“. Mellette a Lukácsfürdő egészen 1884-ig teljesen el volt hanyagolva. Ebben az esztendőben a kincstár eladta Palotay Fü- löpnek és ekkor vette kezdetét a Lukács- fürdő mai modernebb korszaka. A Szent Margitsziget fürdője tulajdonképen csak 1867 óta kapott nagyobb jelentőséget, amikor a sziget nyugati oldalán bővizű kénes forrást nyitott meg Zsigmondy Vilmos. Az itt elért siker alapján kapta meg Zsigmondy 1868-ban Pest város megbízását a városligeti artézi kút fúrására. Nem hagyhatók emlités nélkül a XIX. század pesti fürdői sem. Ismeretesek voltak: a Diana-fürdő, az Orczy-házban levő Zsidó-fürdő, a Gampler-féle Vasfürdő, a Rumbach-fürdő, amely után a Rombach-utcát nevezték el, a Gschwindt- fürdő az Üllői-útón, a királyutcai természetes vasasfürdő, továbbá a Szarka-utcai és a Városerdő végén levő úgynevezett orosz gőzfürdő. A budai fürdők múltja — Részlet LIBER ENDRE alpolgármester tanulmányából Hz ftsi görög-keleti magyar egyház visszanyerte régi szabadságát — Megvan újból a magyar eparchía, saját metropolitával az élén — Budapest és különösen a budai rész olyan geológiai alakulás helyén épült, amelynek övezetében a föld mélyében páratlan gazdagságú gyógyító erejű hév- vizek vannak. Azt a dolomitréteget, amelynek tulajdonképen gyógyforásain- kat köszönhetjük, a rejtélyes vulkánikus erő a budai oldalon meglehetősen magasra emelte s e réteg meredeken esik n mélybe, — ezért a pesti Széchenyi- gyógyfürdő vize 970 méter mélyről szökik fel és fúrására 9 és 3í esztendei kitartó, szívós munka kellett. A budai oldalon a nemes tartalmú gyógyvizek önmaguktól fel tudtak törni és az óbudai ásatások tanúsítják, hogy már az első római település idején, 2000 évvel ezelőtt ismerték az aquincumi meleg gyógyforrásokat. Az Itáliában kifejlesztett fürdőkultúra az óbudai városban is meghonosodott. Az óbudai Papföldön nagy közös fürdők, a Flórián-téren ugyancsak nagy római fürdő nyomait ásták ki, úgy, hogy az aquincumi ásatások eddig 7 római eredetű fürdőt hoztak_nap- világra. Történelmi bizonyítékaink vannak azonban arra, hogy az Ázsiából jött magyarság már akkor is sokkal többet tisztálkodott és fürdött, mint az úgynevezett művelt Nyugat. A n o n v m u s megemlékezik arról, hogy Attila is, Árpád is, a Duna mellet levő felső melegforrások alatt ütött tábort, vagyis a mai Császárfürdő környékén. Magyar-révnek nevezték el azt a helyet, ahol Árpád átkelt a Dunán és a felhévvízi táborból intézte Pannónia földjének meghódítását. A Szent Gellérthegy forráscsoportjához tartozó forrásokat Alsó Hév- vfznek nevezték és ezzel az elnevezéssel Árpádházi Szent Erzsébet történetével kapcsolatosan találkozunk először. A Szt. Margitsziget északi részén feltört meleg források a szigetszabályozáskor eltűntek. Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond királyok idejében a mai Rudasfürdő és a Szent Imre-fürdő, vagyis a régi Rácfürdő helyén már akkor is nagy fürdőtelepek állottak. Mátyás király idejében újabb fellendülés kora következett be a budai fürdők sorsában, amiről tanúskodik Oláh Miklós esztergomi érseknek 1536-ban, tehát 46 évvel Mátyás halála után megjelent leíró munkája. Oláh érsek tulajdonképen még a mohácsi vész előtti állapotokat írta le és művében megemlíti, hogy a hévvizek a budai oldalon alig 20 lépésnyire a Duna partjától fakadnak fel a földből. A Szent Gellért-fürdő helyén levő sáros meleg források leírásánál csakis a fürdők egészségügyi jelentőségét és gyógyító hatását említi. A mai Szent Imre-fürdő medencéjéről is azt írja, hogy úszni lehetett benne, tehát az akkori fogalmak szerint ez a fürdő a nagy medencéjével igazán tekintélyes épület lehetett. De még nagyobb fellendülés következett be a budai fürdők történetében akkor, amikor a törökök elfoglalták Budát. Mint tudjuk, Keleten a gyakori fürdés és mosakodás vallási kötelesség. Egy európai utazó, Werner György 1595-ben könyvet írt a Rudasfürdőről, hogy a Gellérthegy sziklája mint egy természetes tető hajolt a fürdőre és a törökök a szikla ki- vájásával is nagyobbították azt. Egy nürnbergi polgár 1604-ben török hadifogságba került. Amikor kiszabadult a hadifogságból, Nürabergben könyvet írt és adott ki magyarországi kalandjairól. Azt írja könyvében, hogy 1605-ben mint rabszolga jutott el Budára és beteg, fájós megdagadt lába miatt gazdája őt hetenként négyszer elküldte a budai fürdőbe. Két hónapos fürdőkúra után a budai fürdő csodálatos hatású vizétől teljesen meggyógyult. 1660 körül járt Budán Evlia Cselebi török világutazó, akinek krónikája részletező budai leírást tartalmaz. Az ő és az 1671-ben ugyancsak Budán járt angol orvos, Brown Eduard leírásából 9zintéu érdekes képet kapunk a budai gyógyfürdőkről. Evlia Cselebi azt írja, hogy Budának 8 helyen fakad természetes héwíz- forrása. Az Acsik ilidzse, vagyis nyitott fürdő, amely elnevezés alatt a mai Szent Gellért-fürdőt kell értenünk, a francia betegségre és más hétféle betegségre hasznos. Ebbe a fürdőbe Magyarországból és egész Európából kocsikon jöttek az emberek. Egy 9-ik fürdőről is megemlékezik, amely a Várban volt, a kalocsai érsek régi házában, amit Szolimán szultán rendezett be és oda mesterségesen vezették fel a gyógyvizeket. A nyolc fürdő közül három fürdőt említ Kelet és Délkelet felé, ötöt pedig Nyugat felé, vagy Óbuda és Esztergom irányában. A Rudasfürdőt Szokoli Musztafa pasa 1556-ban építtette és Jesil Derekli ilidzse- nek, vagyis izöldoszlopos fürdőnek nevezték el. A mai Királyfürdőnek, amely a jelenlegi Fő-utcában van, neve Tachtali, vagyis deszkaépületfi fürdő volt. Ebben az időben még több híres fürdőt ismerünk: a Kaplia és Véli bég fürdője: a mai Lukács- és Császárfürdők. Evlia Cselebi szerint a pesti oldalon is volt két gőzfürdő, de már ezek mesterséges fürdők voltak. Meg kell még említeni a krónikások sorából Istvánffyt, Werner Ádámot. Gra- delehnust, Orteliust, Schweiger Salamont, akiknek leírásaiból megtudjuk, hogy a török hódoltság idejében a fürdők egyúttal a társaselet központjai voltak, különösen a török nők számára, akik egyéb szórakozástól Keleten még ma is el vannak tiltva és így egész napjukat szeretik a fürdőkben tölteni, ahol egymással tré_- cselhetnek, szórakozhatnak. Több egykorú krónikás megemlékezik egy olyan budai kútról is, amelyben felül igen forró víz volt, de az aljában mégis élő halakat láttak. Egyik egykorú kölni krónika azonban ellenségesen írt a budai fürdőkről, hogy a vizük nem egészséges és hogy vannak kutak, amelyek csak telihold idején telnek meg és a hold változásával együtt változik a víztartalmuk is. Sőt a krónika szerint vannak olyan kutak Budán, amelyek kővé változtatnak minden tárgyat, amit beledobnak. Külön említést érdemel az, hogy a török hódoltság idejében igen sokat álDiadalmas öröme van a görögkeleti vallást követő magyaroknak. Az antiochiai orthodox pátriárka ő szentsége egyházjogilag is érvényesnek elismerte az önálló görögkeleti magyar egyházat, azt a joghatósága alá vonta és kiterjesztette jurisdictiójái a magyarországi és Magyarországon kívül élő összes görög-keleti magyar hívőkre, a magyarországi szerbek kivételével. A pátriárka így elvonta a szerb nyomás alatt élő ökuméni pátriárka (Isztambul) joghatósága alól a magyar orthodox híveket, akik fölött ezentúl az antiochiai pátriárka fogja gyakorolni a legfőbb egyházi joghatóságot, amelybe a szerb és román keleti egyházaknak nem lesz többé beleszólása. A pátriárka a husvétkor Szentesen megtartott magyar orthodox zsinat által püspökké választott Németh István szentesi görög - keleti főesperes megválasztását törvényesnek ismerte el, szabályszerűen püspökké szentelte és nyomban kinevezte „eminenciás“ címmel az egész világon található összes magyar orthodox hitvallásúak püspök-metropolitájává (érsek). A magyar orthodox nemzeti egyház első főpapja Németh István metropolita Jeruzsálemben az ottani keleti érsek és főpapok segédletével magyar nyelvű énekes nagy misét celebrált a Szent Sír temploméiban, ahol az Üdvözítő halála óta először hangzott el magyar liturgia. A magyar misén részt vettek az antiochiai, jeruzsálemi, az örmény és a kopt pátriárkák, az orosz, kopt, kaid örmény, georgiai, albániai metropo- lifák, az anglikánok, methodisták és janzenisták ott székelő főpapjai, valamint az angol főbiztos és a különböző diplomaták. Mise után testvéri szeretettel üdvözölték Németh István szentesi püspök, magyar metropoktát, aki a legértékesebb szent tárgyakat s ereklyéket kapta tőlük ajándékba a magyar orthodox egyház számára. Az új metropolita már hazaérkezett, hogy a Kormányzó úr őfőméltósága és a miniszterek előtt is bemutatkozzék. A görög-keleti magyar papság és a hívek a szeretett főpás'ztor ünnepélyes fogadására készülnek. Gyógyforrás-bioKogiai A főváros fürdőügyi vezetőségének figyelmébe I A múlt havi lillafüredi fürdőügyi kongresszussal kapcsolatosan megjelent Vámossy professzornak egy cikke, amelybem „Idegenforgalmunk és fürdőink“ címén a kongresszusi elnöki bevezetőjében jelmondott bölcs gondolatait foglalja össze. Legjobban megkapott cikkének utolsó bekezdése, amelyben ■a fürdőkórház hiányára és szükségességére mutat reá, mint amely intézmény létesítését már annak idején, a Gellért fürdő terveinek elbírálásakor szorgalmazta volt. Idestova 15 éve nyílt meg a Gellért fürdő, volt már a Császár fürdőben barakkórház is a háborúban — azóta is ott díszte- lenkedik —, sőt megnyílóban van a Lukácsfürdő agilis igazgatósága által létesített rheuma-kórház is. Azonban Vámossy professzor irányelveinek teljesítését célzó s a fővárosi fürdők tudományos vizsgálatainak kísérleti állomását és otthonét, mint az országnak és egyetemnek nélkülözhetetlen fiziko- therápiás szakintézetét, a fürdőkórházat azóta sem sikerült még tető alá hozni. Voltak már igen kecsegtető határozati javaslattal végződő ankétok is, — mégis — úgy látszik, ráunván a huzavonáira, jaz OTI egymaga építtet tagjai részére rheuma-kórházat. Ez ismét nem testesíti meg a közóhaj tárgyát képező intézmény lényegét: olyan gyógyító intézményre vám ugyanis szükség, mely egyúttal „kelléke Budapest-Fürdőváros kiépítésének és a világreklám megalapozásának“ : ahol a betegeken mint anyagon konkrét klinikai vizsgálat és kísérlet történhet a gyógyvizek hatástani problémáit illetőleg. Ha Vámossy professzor is további soraiban így ír, hogy „fő tétele a főváros fürdőtulajdonosi kötelességének is a maga nyomorult szegénybetegeivel szemben, akik ma mozdulatlanul és reménytelenül nyomják a kórházi ágyakat, elfoglalva azokat olyan betegek elől, akik gyógyíthatók volnának“ — a fürdőkórház létesítése, úgy fürdő- propaganda szempontjából is elengedhetetlen szükségesség ennek az intézményinek célzatát a kutatóintézeti jelleggel is kibővíteni. Mert csak az ú. n. exact és klinikailag bizonyított gyógyeredmények alapján lesz a külső prakszist űző, de főleg a külföldi orvos hajlamdó a budapesti gyógyfürdők használatát betegeinek ajánlani. És ezt a gondolatmenetet a gyógyforrások belső, tehát a ma olyannyira erőre kapott ivókúrák alakjában való
