Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)
1934-06-04 / 1169. szám
XXXI. évf. 1169. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják 1934. lunius 4. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. 0Qiaga9 sor egyszeri közlésnél 30 fill, szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemó- lyek megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hlrdetóknek nagy kedtnzméni Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉL A Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. Ezt az Ítéletet régen vártuk mi magyarok. A Budai Napló 30 éves küzdelmének ez az ország-világ előtt történt nyilatkozat olyan elégtételt szolgáltatott, amely igazolja 30 esztendős küzdelmünket és azt az ujo- nan kialakult közvéleményt, hogy a magyar nemzet nem várhat semmit attól a Nyugattól, amely az ötezer évet is túlhaladó kultúrával rendelkező magyarságot úgy kezeli, mint egy ezer év előtt a Duna-Tisza közé betöri mongol hordát, amely véres erőszakkal tartja fenn itt az uralmái. Attól az európai Nyugattól, amely a Kárpátok határolta országot nein tekinti másnak, mint jövendő terjeszkedése területének: — Ostraum. a németek számára — és amely éppen úgy küzd a magyarság ellen, mint ahogy igyekezett kiszorítani a törököket Európából, attól mi nem várhatunk hálát, attól mi nem várhatunk semmit. De ne is várjunk. A fiatal kultúra, amely a nyugati államokban, mint textilkultúrn, mint gyáripari kultúra, csak rabszolgákat nevel, de lelki bensősége nincsen, az sohasem lehet lelki vezére az évezredek óta a lélek műveltségében élő turáni népeknek. Nem szolgáltathat számunkra példát a haladásra az a kulturális fejlődés, amely a legtávolabbi nyugaton, Amerikában ma már két részre osztja a társadalmat és a legfelsőbb társadalomban élnek azok, akik ötévenkint egyszer, négyen-öten összeállva, — fölteszik a kis fekete álarcot és revolvert szegezve a bank személyzetének, elrabolják a bank kétszázezer dollárját s felosztva azt egymás között, ismét öt évig élnek az előkelő társadalomban. Vagy: — elrabolja másnak gyermekét, hogv a kaktuszpusztában 14 napig ketreces ládában tartva azit, megzsarolja a szülőket, úri életet biztosítva öiii magának. És ez a kultúra, ez a banditakultúra már átjött Éurópá-j i ba, a nagy műveltségtől felfuval- kodott Franciaországba. Lehetséges ez Keleten? Elképzelhető a turáni népek lél- | ki szépsége mellett u bűnnek, a ( gyilkosságtól sem visszariadó bűn- y nek ilyen rendszeres kultiválása és társadalmának ilyen kialkulása? A nyugati kultúra ebben élte ki magát, ez vitte világgazdasági \ csődbe és összeomlik, mint a kár- i tyavár, mert nincsen lelki alapja, < nincs jósága, nincs szive, — nem i emberi. ] •íft < Több, mint két évtizede küzd egyedül azért a gondolatért a Budai Napló, hogy keresni kell a kapcsolatokat a Kelettel, amelyről gú- | niyos, elferdített közlemények jelennek meg a nyugati sajtóban, a- mely sehogy sem érti meg, hogy Japán szentjei közé sorozta Körösi Csorna Sándort és szobrot állított neki a világnagyságok templomában. Lekicsinylő mosoly kisérte éveken át ezt a küzdelmünket, amelyet igyekeztünk alátámasztani azzal, hogy megkerestük a keleten élő magyarokat és igyekeztünk megteremteni a lelki kapcsolatot a Kelet egyistent imádó nagy vallásával, a mohamedán világgal, amelyet nem kapcsol más Európához, mint Buda, amely rokonhangzású és kedves visszhangot keltő szó még a távoli Indiában is. Rosszakaratú gáncsot vetettek annak a törekvésünknek is, hogy itt Budán, a világhírű mohamedán szent, — Gül Baba sírja körül megalkossuk az ittélő mohamedánok segítségével azt a kis vallásközséget, amely nem zavarja a kereszténység lelki életét, amely igazán nem más, mint egy mécses meggyújtása Kelet felé, hogy meglássa azt a népet, amely egy ezredév előtt onnan idehozta a maga keleti erkölcseit, a. melyek ezer éven át fenn tudták tartani, mint országot, mint nemzetet, azzal a szörnyű áradattal szemben, amely ellenünk zúdult minden alkalommal, amikor a középkori sötétségből oly nehezen kivánszorgó Nyugatnak nem volt féltenivalója Kelet felől. Testvéreinket, a világ- I hódító tatárokat megállítottuk vi- i lágii'pró útjukban és talán világtörténelmi hibái követtünk cl akkor, hogv nem melléjük állva, igyekez- tiink részi kérni a világuralomból. Elhárítva ezt. az irtóztató veszedelmet Európától, miben volt részünk? Évszázajdokon : át tört ellenünk csaknem minden nyugati nép. 1 isztelet aiz angol nemzetnék, mert talán egyedüli kivétel, de nem is igen barátkozott más néppel, mint velünk. És amikor Európa minden népe, rettenetes, egypiásközti harcok u:án, iúradtan összeomlott, kész prédának kínálva föl magát a Keletnek és a vitéz török nemzet igyekezett is i hatalmába keríteni azt, egyrészt Magyarországon, másrészt Spanyolországon át; — ismét itt, rajtunk tört meg világhódító ereje', amikor talán azt az újabb hibát követtük el, hogy nem álltunk turáni testvéreink mellé és gázoltunk végig' újból Európán. yl * És húsz év előtt mit vétettünk a világnak? Amikor nagy leszámolásra készült egymás között Nvugat- és Keilet-Eiírópa, romba döntve még azt a kevés erkölcsi és lelki látszatkultúrát is, amely addig élt s amelyet ma keltegetnek újból azzal az önző céllal, hogy megmentsék aranyaikat ázok a nemzetek, amelyek rabszolgákat nevelnek a gyárakban és (viszonzásul kiváltották a szörnyű ellentétet, az orosz gyári munkás rémuralmát. Az egyik bűn szüli a másikat. Nézte-e valamikor a Nyugat a mi kultúránk hőmérőjét, amikor lelkileg és erkölcsileg most is (mélyen alani álló. kultúrátlan nemzetiségiek mai-talékául dobta oda a magyarok Országát, hogy örökös világrengés központjává tegye a Kárpátok övezte Dunamedencét ? Ismerjük a titkos jelszót: „A magyar nem számít, a magyar nincs, a magyar menjen visz- sza Ázsiába! “ Megyünk. A Ijelkiink visszátér lassan oda, ahonnan elindultunk és fölcsillanó szemmel várjuk a Keletet, ahol magasan fellobogott már a lelki kxdtúrában élő nemzetek á/ital átvett,, saját céljaira átformált, a nyugati kultúrával fűtött nemzeti megújhodás lángja, amelynek láttára ijedten lapul meg az a fennihéjjázó Európa, amelynek jólétét, gazdagságát fenyegeti a szélső Kelet népe: Japán. Ahogy újraébred mesés, kincses India és áll őrt a Kelet határán kivont karddal újból a török. Mi magyarok más szemmel nézzük ezt a nemzeti bölcsőnket ringató, gyönyörű Keletet, — mi nekünk nincs okunk az ijedtségre. Testvérek jönnek Kelet felől és ezek felé a keleti testvérek felé nyújtotta ki jobbját Magyarország miniszterelnöke, amikor szomorúan beA Uj panorámát nyit Budapestj Negyvenkét évvel ezelőtt. Linz nemes 5 városában, ahonnan csak nemrég hoztuk! haza Bacsányi Jánosnak és hitvesének] földi maradványait, a Marcfs-féle könyv-1 nyomdában lázas munka folyt. Mintha a linzi földben nyugvó magyar költő I szelleme ihlette volna meg a derék osztrák nyomdászokat, oly lázas buzgalom mai dolgoztak a budapesti idegenforgalmat megalapozó munkán. Linzben jelentek meg akkortájt a Baedeckerek száraz leírásainak hadat üzent Städtebilderek.. Karl P. Genter volt a szerkesztőjük.' Atyám ia Millennium előestéjén kapoti; megbízást e vállalattól Budapest és kör- sn^ijejSotioui Szülővárosa szeretetének egész rajongásával látott neki a nagy műnek és 1893 nyarán már az első idegennyelvu és modern szellemű útikönyvvel kezdtek az" idegenek hozzánk szállingózni. Eljutott tegnap emlékezetembe, ho^y először gyö-; nyörködtem a Duna királynőjének legújabb és talán legcsodálatosabb látványainak sorozatában: abban a párját ritkító és idegenforgalmi szempontból fel sem becsülhető értékben, amelyet az Er- zsébet-hidtól a Farkasréti temetőig' vezető tíj autóbuszvonal nyújt a szemlelőnek. Eddig, ha idegent vezettem, '.először a Margit híd déli -oldalának középpillérá- hez, a budai Várkertbe, a Várbástyára és a Svábhegyre vezettem vendégeimet. Ezentúl először az új útvonalat fogom bejárni velük. Nem hiszem, hogy Eu^ó- paszerte lenne még egy metropolis, ahol néhány perc alatt, néhány fillérért, oly .káprázatos panoráma, oly váltakozóan érdekes tájkép, annyi meglepetésszerű ■élményben lenne az utasnak része, mint itt a Sashegy vadregényes világában. A fejedelmi -folyam büszke hidjaival, a királyi várpalotának escuriali méretei. é* merész magasbatörése, az Alföldre eső hegyközötti kilátás, régi temétőkerték romantikája, a budai hegyvilág színét és lelket derítő képei oly képpé egyesülnek a szemlélőben, amely felejthetetlen benyomásokat ébreszt a lelkekben. Hiszem, hogy Budapest szépségei ' előbb vagy utóbb egy olyan szállóige alkotására fogják ihletni az emberiséget., amely ■örök dicsősége lesz a magyar fővárosnak Egy ilyen szállóigére kellene nemzetközi páívadijat — meg pedig busásat — kitűzni. Hadd vetekedjenek a toli legkiválóbb forgatói üi Duna királynőjének dicsőítésében, hadd forduljon az egész világ figyelme a magyar főváros felé, a- mely most, a magyar tragédia nagy, de felemelő hősiességgel viselt napjaiban, ébred értékének -és bájainak igaz tudatára s elindult győzelmi útjára: a világ hódoló csodálatának kivívására. Palóczi Edgár Száz év elölt! kritika a fürdővárosról A budaiak kiváló gyógyfürdőiket csak ruhamosisra használják.. — 100 éves könyv a budai hőforrásokról — A pesti Quartier Latin egy poros antikvá . riumában érdekes könyvre bukkantam: ? Franz Xaver Linzbauer „budai gyakorló orvos és tb. physicus” írta német nyelven ép-i pen 100 év előtt, 1834-ben; címe: Die warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen im Königreich Ungarn. A kb. 300 oldalas könyv, amelyet 0 rézmetszet is díszít a budai fürdők akkori külsőJ és belső látképéről, igen részletesen és alapos bibliográfia fölhasználásával 6 fejezet-! ben ismerteti a budai hőfórásokat és pedig:; 1. történet, 2. jelen állapot, 3. ' elemzés, 4. használat, 5. gyógyjavallat, C. fürdészeti terv tekintetében. A könyvet az akkori szé-i kesfehérvári főispánnak, Cziráky Antalnak! ajánlja a szerző, aki az orvos éleslátásával) és a közgazda gyakorlatias gondolkozásával; már akkor tett oly javaslatot a fürdők fellendítésére, melyek, sajnos, máig sem valósultak meg s ezek hiánya miatti panaszait; még ma is szóról-szóra aláírhatjuk: „1638 év telt el — írja egy helyen — azj első budai fürdő használatbavétele óta és! mégsem történik semmi azok páratlan! gyógyhatásúnak „réklamirozására” . . . Bizony a közben eltelt 100 év sem hozott! o tekint ötben mélyreható változást! Az első rész a rómaiak akvinkumi fürdő-, életét írja le, thermáival, meleg szökőkút-, jaival s a Flórian-téren csak mo9t hozzáférhetővé tett uszoda megemlítésével. Szerinte) aquae quinquo (5 forrás) elnevezéséből lett' Aquincum. Akkor még a város romjai nemvoltak kiásva de ő már figyelmeztet arra. hogy — „ha e vidéken nehéz követ dobnák a talajra, alulról dübörgés hallatszik, itt- a föld alatt alighanem egy második Heréül®.- mim rejtőzik” — A romváros teljes kiterjedésében persze mai napig sínesen kiásva. Folytatja azután a hunok és magyarok bejövetelével s megemlíti, hogy Attila azért öletto meg testvérét, Budát, mert magáról nevezte el a várost, melynek nevét azután ő saját nevéről E.tzclburgra- változtatta. Buda etimológiájára még más váltó- z-tokát H felemlít. GaliotusMartins római történetíró szerint Buda ama bölcstől kapta nevét, aki a hlndfik vallási parancsait írta, amely megállapítást legújabban több turáu kutatónk felfedezései teszik- valószínűvé. A vízzel való kapcsolatra mutatna - még ! a szláv „voda” 9 a német Baden szavakkal való hasonlatossága is. — Szerzőnk e rész ben rátér annak ismertetésére is, hogy- pL- a mai Várhegy csak 1343 óta a királyi'-vár helye, hogy a Rácvárost azelőtt Kispestnek, később Erzsébetfalván&k nevezték, a török időkben a Gellérthegy neve • „Gürs Elias” hegye volt s Szt. Gellértet nem szöges-hordóban, hanem 2 lóhoz kötve hajszolták a mélységbe. „Tabán” is törők szó és - tál* pat jelent. Sorra veszi azután ama középkori krónikásokat és utazókat, akik itt jártukban- említést tettek a budai héwizekröl, mint pl. Istvánffy Miklós, Oláh és Wernlier- 1550 táján, Schweiger és Brown 1600 után >stb. Ezek több tekintetben adnak érdekes < képet a fürdők akkori állapotáról. Egyik ’ - leírja, BaKonybél myiífosa — Ősidőkben talán: 'Pagony volt — Nagyszerű 'bakonyi könyv akadt a, kezembe, melyet nem elég egyszer élj olvasni. Tudós bencés pap írta, feldol-j gozva benne kedves legendák alapján v szent Gellért életét. Lejki élmény a könyv olvasása, mely kritikánál jóval töbhet ér. Turáni, ősmagyar gondolatok; szólalnak meg benne és a szent Gellert-* pől szóló fejezet a szellem szárnyain viszi vissza az olvasót úr városa vidékére* ahol a mágia népeinek bölcsője ringott. Küliár Flúris professor „A lélek szemével“ című müve Kurdisztrjnbao is megiródhatott volna, ott az Úristen kertjében, ahol világhódító őseink már hoszj szu évezredekkel ezelőtt hirdették a ma- . gába-szállást, a Három-egy-ős-Ten dicső- I ség'étt és a Boldogasszony kultuszát. iKtUnő kritikusok méltatták Kühár ‘ munkáját s nekem nem hivatásom, hogy kritikát iriak. Csak egy kis tévedésre altatóm" felhívni a ' kritikát, amit szó fii* nélkül nem hagyhatok. Rég eldöntött 3'k,érdé^k már, hogy ,a Bakony (helyesen: |i pagony) istenberket, Veszprém pedig a ' jnagy viz peremén épült . várost, azaz Víz- L peremet jelent, á Balaton pedig nem a ".szláv blato jezerö (amit egyébként csak át 700 körül kezdenek emlegetni), hanem az ős-magyar: Bál-Tava. az Isten (ős-Ten) szent tava. Mindezen elnevezések máraz Attilu-ós, világhódító Fi rúd u n (Für-eddin) király uralma alatt keletkeztek (Krisztus előtt 3600 körül), amikor is a bölcs uralkodó papok gondozására bízta a szent vidéket, a Balaton környékét és a Bakonyt, ahol táltosai s egyéb papjai, a gyulák, kajárok, bocsorok, gézük, ge csők, Zoltánok és bogdánok számára templomokat és kolostorokat alapított, hogy a népet Ős-Ten tiszteletére, erkölcsös, becsületes és dolgos életre tanítsák, a szent tüzeket élesszék és_ a magyar fajt kulturális hivatására előkészítsek, tiJ gyeljék a természet jelenségeit, amelyek Ős-Ten parancsolatjára keletkeznek es soha meg ne feledkezzenek az őshazáról. Ur vidékéről, a Turánról, ahonnét ős- Ten népei erednek. Mindezt a kritika, nem tudta s ezért nevezi a Firudun alapítású Bakouybélt (Bál vagy Bél. Ős- Ten legrégibb kelet-turáni neve, a ba-i kony = pagonnyal), a Bakony belsejének, belének. Holott Bál-pagonya u helyes név azaz Isten berke, ezt jelenti a Bakonybél helység név. Már maga fekvése, misztikus volna és turáni multia is emellett érvelnek, nem tekintve u nyelvészeti bizonyítékokat. Valamikor régen, egészen kisgyermek- koromban anyai nagyatyámmal: a neves mathematikus-fizikus Corzan-Avendano, Gáborral, aki igazgatója "volt a fővárosi- ötödik kerületi királyi katholikus főgimnáziumnak,' tanította a felsőbb meáv-. nyiségtant az egyetemen és a Honvéd- Eudovika Akadémián s tagja lévén a magyar Tudományos Akadémiának, ismeretségben és barátságban volt Römer Flórissal, Jedlik Ányossal, Fehér Ipoly-j lyal, Lutter Nándorral, főleg azonban i tudós Francsics Norbert tankerületi főigazgató és országgyűlési képviselő, majd bakónvbéli apáttal, — az utóbbi révén aztán — jutottunk el Bakonybélbe. Akkori időben egy ilyen utazás, szerencsére meleg nyár közepén, rossz utakon csak kocsin vált lehetséges, vasútnak hire se, az automobilt még csak tervezeteken ismerték a feltalálók, a telefon is újdonság, de mindezt pótolta az Ős-Ten pagonyának fensége és a bene- diktinus rend közmondásos vendégszeretete, amit a jó papok még a Turánbril hoztak magukkal. Két határon vágtunk neki, családunk 'és barátai a bakonyi erdőségnek. Aki ilyen bakonyi expedíciót nem élvezett végig, az ma, a rádió és repülőgép világában meg sem tudja érteni. Elemózsia, abrak, pokrócok, éjjeli lámpa, Revolver, demizson, dohány, ördög bibliája, egy darab kötél, nélkülözhetetlenek voltak. A romantikát felváltotta a technika,. Ős-Ten hitét a materialista világfelfogás.- Nincs már idealizmus, csak üzlet, nincs' becsület, csak a zseb. De elmúlik a pesz-! szimizinus, ha a Bakonyban járunk. Elindultunk Zsirka-várból s nemsokára ős- rengefégbeú az antalházái csodás vízeséseknél vagyunk, ahol már ős-Ten le-' Kelletét érezzük s mire leérünk abba aj völgybe,, amelyet a Kőröshegy. Tönkii lyös, a szentgáli erdők. Köves- és Som- hégyek vesznek körül s amelyet a Fekete- Séd és Gerence-patak kristálytiszta vizei táplálnak, benne vagyunk egy da- I rab vadregényes, érintetlen, szüzi. ősi I Kurdisztánban (Ur-isten-kertjében.) Ott állanak meg a hinták az apátság kapuja előtt. Elsőnek Kövess Muki bácsi és Pista bátyám, az istensegitsi púp, s/átlauu'k ki is ott nyomban rázendítik u maguk nagyszerű; operaénekeseknek is díszére váló hangjukon a Szózatot. A kapu nyílik és előttünk áll Norbert rúni ősmagyar énekét s 'könnybe lábad szeme, amint megismeri jó barátait. Mu- ' ki bácsiék most meg aztán rázendítenek' apát, aki áhitatosan hallgatja a két tu-; még a legbánatosabb egyházi énekek egvikére is, a: „Bús magyarok imádkoznak . . .“ kezdetűre. Ez volt a beköszöntő. bemutatni csak édesanyámat és Pista bátyámat, no meg engem kellett. Két napot' akartunk tölteni az apátságban, sajnos azonban másnap az apáturnak el kellett utznia s másnap reggel mi is elindultunk hazafelé. De az a nap és a másnap reggel örökre belevésődött gyermekkori emlékezéseim közé, nehezen váltam meg Bál pagonyától és csak negyvenhárom év után láttam viszont újra. Az étkezések és a séták alatt magas szárnyalúsu beszélgetések, folytak, azt a témát is sokszor megpendítették, , hogy ez a kolostor ősmagyar .alapítás, és jóval régebbi, mint az Arpádkori honfoglalás. Akkor nem sokat értettem a tudós vitákból, ; mert inkább a természet szépségei érdekelték, ma uzonban megértem Rál pagonyának (Bál pagoda ? a két sió -rokon i,törzsön fakadt és a hinduknál ma is templomot jelent) mytjhosát. Firudun, világhódító, s, a mi vidékiipkön honfoglaló utján, . Vizperem várából intézte el az uj területek vallási és politikai közigazgatását. Utóbbit a Kenézek és őrsök, a teológiai részt a nagytáltos végezte. A .nagy király csak útmutatást adott alantasainak, de aztán, amikor visszatért az Alpesek alól, személyesen is meggyőződött, hogy parancsait helyesen hajtották-e végre. Innsbruckig nyomult hadaival és főhadiszállását a -Duna menti mai Linzben ütötte föl» ahol hidat veretett s a Duna bal partján, lévő hegyen táborozott vagy három-négy esz - tendeig. Ott város keletkezeit, amelyet mindmáig Ur-vár-nak neveznek, némete- sen Urfahr, de ethymológiailag csakis magyarul van értelme. Ez a romantika ez az öutudatalatti turáni ösztön vonzotta oda az .osztrák városba a tapolcai; Bu- csányi Jánosunkat is, akiről tudjuk, hogy ott van eltemetve és akinek életét s működését Horánszky Lajos örökítette meg egy kiváló munkájában. Zsirka nagytáltos a király parancsára a. mai Zircet, Pannonhalmát és Bakonybéit jelölte ki szent helyeknek s mindhárom helyre egy táltost és papokat küldött ki. hogy a kolostorokat megalapítsák. Terence táltos a bakonybéli szent ;hely, őrzője .lett. ő vetette meg. alapját ennek az ősrégi apátságnak,, mely eyezredek múltán u magyar bf nédiktinusoknok jutott,g i -ahol egy Asztrik es égv Gellért is nyugalmat ós pihenést találtak es 'megérezték1 Ur turáni népének dhivÁtöttsó^át. Ha KÜhár munkája nyomán élvasstik ázémr Gellért naplószerll' feljegyzésért, azokból SQkat tanulhatunk, mert ' minden SöYukböf u mágia szellemei száll .felénk-' Ag, ősma- gyúrok (Akadémiánk s egyetemi, fakulUj kor küszöbén Idézem Gömbös Gyula, Magyarország miniszterelnökének az országgyűlésen mondott szavait: .Aki a magyarságot szereti, aki a magyarságot ismeri, — mert sokan szeretik, de felfogásom szerint nem ismerik — az minden nap arra ébredhet föl, hogy ez a nemzet boldogtalan. Nemcsak sajátos földrajzi fekvése, kritikus történelmi elhelyezkedése predesztinálja arra, hogy sokszor boldogtalan időszakokat éljen át, hanem talán az is, hogy a maga keleti lelki keresztmetszetében nehezen tudott itt a körülményekbe belehelyezkedni és amikor belehelyezkedett, akkor megbüntették érte: nem oolt hálás a Nyugat annak a magyarságnak, mely a Nyugatot számtalanszor megmentette,“ vallotta a magyar országgyűlés >| ú előtt, hogy 11 ® „hálátlan volt velünk szemben aj s Nyugat!“ j| , A magyar történelemben évsza- jl zadok óta ez a nagy és jelentősll fordulat, — ez Magyarország jö-! vőjie ! Viraág Béla j
