Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-03-24 / 1161. szám

Budát Napid 1934.. március 24. Budán: ll.f Margit-körut 6. sz (Zsifmond - utca sarok Telefon ;52-0-36. JUSZT OPTIKAlís FÉNYKÉPÉSZETI SIAKÜZLETE PUNKTAL ÉS ultm/vsH ÜVEGEK lORGMETTEX LÁTCSÖVEK mérnöki MŰSZEREK SZOLID XI CRAE4.T szerre raktáron, leszámítva egy-egy magasabb kultúrájú, állami gyám­kodás alatt álló vidéki gazdaszerve­zetet. Magyarország nem bír el leg­feljebb 8—10 borfajtát. Ezeknek azonban egységesnek kellene len­niük. Ennek az egységnek feltétele a bortermelők megszervezése és pe­dig elsősorban az egységes^ vidéki magyar bőrtípusok kialakítása tár­gyában. Egységes fronttá kellene tömöríteni a bortermelő gazdákat, hogy minden borvidék minden év­ben egy es ugyanazt a bőrtípust ál­líthassa elő. Errenézve számtalan kísérlet történt1 eddig is. a kérdésnek nagy irodalma van. a magyar bor­termelőket azonban közönyükből nem sikerült felrazni. Pedig ez len­ne az első teendő. . Dubonai Pál hírek sítás, nem használ) kényszerítené bortemelő gazdáinkat arra. hogy el­pusztul a magyar bortermelés, ha egységes bőrtípusokat nem teremte­nek. Manapság mindennek az ellen­kezőjét tapasztaljuk. Egy-egy bor­vidékünkön annyiféle bor terem, ahány a gazda, illetőleg (némi túl­zással), ahány hordó van. A gaz­dák ötletszerűen termelnek ilyen- olyan fajtát, aszerint, amint egyik, vagy másik falusi, kisvárosi, vagy nagyvárosi korcsmáros vevőjük ínye ég kereslete diktálja ezt. Igaz, hogy ezek a borok nagyszerűek. Igaz, hogy az íznek, zamatnak és illatnak szinte hihetetlen változatosságát mutatják. Bortermelőink azonban nem veszik észre, hogy ez a tény borteriuelésiink elmaradottságának, naivitásának, falusias kiskorúságá­nak a. jelensége. Nem veszik észre, hpgv m az ezernyi borféleség, mely nálunk tapasztalható, csak a kis- korcsmák egymás ellen való kon­kurenciáját segíti. Nem látják be, hogy;szépen szóló szóbeszéd a ma­gyar borkivitel fokozása, mert a külföldiek csak ezer hektoliteres té­telekben vásárolnak, már pedig az a .helyzet, hogy egyik borvidékün­kön legfeljebb csak néhány száz hektoliternyi egységes bor van egy­I haldokló Tabánról jelent meg legutóbb költői leírás a ..Paris Soir“-ban, Georges Oudard újságíró tollá­ból. Elmondja, hogy a lebontott részeken már csak néhány téglaoszlop áll, ame­lyekhez valaha a gázlámpákat erősítettek. Azért kegyelmeztek meg ezeknek időle­gesen, hogy ne maradjon világítás nélkül a környék. „Ügy hatnak ezek az oszlopok tetején imbolygó fények, mint egv rava­tal körül égő gyertyák. . .“ Megemlékezik Casanova tabáni házáról, meghatottan említi fel a néhai jó Rudolf bácsit, aki valaha lámpával kisérte haza a tabáni kocsmák jókedvűen tántorgó vendégen. Nagyon dicséri a Kakuk- és az Albeckci- vendéglőt. Megállapítja, hogy a tabáni kiskocsmákba kizárólag szerelmesparok járnak és elandalodik ezeknek a helyek­nek hangulatos báján. Legnagyobb dicse- retet a magyar konyhának juttatja. Lre- detinek, sajátos ízűnek es valóban nem­zeti jellegűnek mondja a főztünket. Némi fantáziával a magyaros ételeken keresztül próbál történelmünkhöz közelebb jutni... Hosszasan leírja ilyen szempontból az egyes fogásokat, aztán megemlékezik az italokról, amelyek közt a_tokaji aszúnak, a vörös borainknak és főként a barack- pálinkánknak juttatja a^ pálmát. A ci­gányzene méltatásával zárja le a cikket. Érdekes a Szent Koronáról szóló írása, ahol megállapítja, hogy ez az ország szim­bóluma. Ezért is rejtik el a magyarok a profán szemek elől, mint a miséző pap a szentostyát. Hosszasan taglalja, hogy' a Szent Korona misztikuma determinálja^ az ország egész politikáját és hogy a revízió kérdése is ezzel függ össze. Aztán rátér a Vár hagulatának érzékeltetésére. „Szin­te vidéken érzi itt magát az ember“. — írja és nagyon méltányolja a csendet, amelyet alig zavar meg a közlekedési eszközök lármája. Nagyon tetszik neki az egész negyed előkelősége és a régi házak bájos udvarai. „A modern stilus teljesen hiányzik itt, kivételt csak egyetlen, ne­vetségesen ható épület jelent“, — írja és alighanem a Levéltárra céloz. Várbeli be­számolóját a Russwu rm-eukrűszda dicsé­retével végzi. — így idézi ezt a kitünően szerkesztett „Pesti Városháza“ című új­ság. , (R. S.) GYÓGYPÜRDŐ Vizgyócgylntéxet, Külön férfi ét női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzőit személyzet Ünnepet ült és közgyűlést rendezett c hó 18-án a „II. kerületi Iparoskor“, amely fennállása óta gondosan ápolja a nemze­ti hagyományokat és tartja fenn a budai iparossághoz' méltóan a maga társaskö­rét. Ezévben is komoly keretek között ülte meg a márciusi ünnep évfordulóját, amelyen az iincpi beszédet Pct rácsé k Lajos országgyűlési képviselő helyett, akit az egységes pórt érdeke vidékre szólított, lapunk szrekesztője Viraág Bé­la mondotta és lapunk munkatársa De­meter Sándor tanácsos szavalta el nagy hatással Kiss Menyhért „Magyar Mi- atyánk“-ját. Az ünnep műsorán szere­pelt még H e n g 1 Annus pompás zongo­rajátékkal és énekkel szép irredenta da­lokat adva elő. Aztán jöttek a fiatalok Bisy Béla. Horváth Erzsiké, Mészáros Ilonka és Mati Károly, akik fiatalos lel­kesedéssel szavaltak szép hazafias köl­teményeket. Az ünnepet V á 1 i Gábor ügyvezető elnök nyitotta meg, felolvasta Petracsek Lajos és Lendl Adolf leveleit és ő is fejezte be meleg szóval köszönve meg a közreműködők szereplését. — Az ünnepet közgyűlés előzte meg, amelyen Vali Gábor elnök utalt az iparosság ne­héz helyzetére, Bisy Gyula titkár ol­vasta fei évi jelentését és a pénztári je­lentést is amelynek alapján elfogadták a folyó évi költségvetést és megadták a fölmentvényt. A buzgó könyvtáros Tóth Elemér könyvtári jelentését is köszö­nettel vették tudomásul. A választás meghagyta a régi elnökséget és tiszti­kart és társelnöknek választotta meg Ti h a m é r y Kálmánt, a Seiffert Kávé­ház tulajdonosát, a választmányba Binder György asztalosmestert. G r Buy ó Ber­talan ügyvezető elnök beszámolt az épí­tőipar aznap tartott nagy-gyülésérők u- mely a 30 éves adómentesség ügyével foglalkozott. Indítványozta, hogy az ipa­rosság üdvözölje Kozma Jenőt, aki az adómentesség mellett szólalt föl és üdvözöljék egyúttal — az iparosságnak ezt a fontos kérdését oly buzgón szolgá­ló — Budai Naplót is. Indítványozta to­vábbá, hogy F a b i n y i Tihamér minisz­tert üdvözölje, mint a kör diszelnökét és jótevőjét, aki eddig nem tapasztalt módon és mértékben szolgálja az iparosság ér­dekeit. Utalt beszédében a Víziváros és az Országút elhanyagolt állapotára és az ottani lebontásra alkalmas viskók, va­lamint a háborús barakkok, amelyek 13 év óta szégyenfoltjai ennek a városnak, sürgős lebontására és az országúti város­részen áthaladó széles utcák építését kö­vetelte. A közgyűlés és a Nemzeti Ünne­pet követő társasvacsorán nagyon ked­ves hangulatban éltették Kozma Jenőt, Petracsek Lajost és Lendl Adolfot. A jánoshegyi drótkötélpálya megépíté­séért a Beszkárt és Hantos mérnök vál­lalkozása vetekszik. A magánérdekeltség most azt szeretné elérni, hogy a főváros engedjen rideg magatartásából, mérsékel­je a szigorú feltételeket és tegye lehető­vé számára a jánoshegyi drótkötélpálya megépítését.. Idegenforgalmi szempontból is fontos lenne a vasút megvalósítása, de a munkaalkalmak teremtése szempontjá­ból sem megvetendő a félmilliós közmun­ka: Lendl Adolf nyomába indultak el sokan Budáról, de Pestről is meg­telepedtek Keszthelyen, hogy ott re­dukált nyugdíjukból jobban megél­hessenek. A ..BALATONI KURÍR“ jelentése szerint, Keszthelyre eddig több mint 500 nyugdíjas család te­lepedett meg és mintegy7 188.000 pengőt hoz nekik havonkint elsején a posta, amelyet természetesen ott költenek el és Keszthely évi forgal­mában nagy számot jelent ez a két milliót is meghaladó összeg. A Keszthelyen élő nyugdíjasok tarsa ságot alkotlak, amelynek elen mudi Kovács Ferenc ny. tábornok all es legutóbbi összejövetelükön Palocscii) G vula post a-f őf el ügy eló mondotta el ezekei az érdekes adatokat a most kialakuló magyar Óráéról, amive Keszthely fejlődik Reischl ^ Imre keszthelyi városbiró gondossága és Lendl Adolf dr. jó példája alapján. Legkedveltebb kirándulóhelye a Hű­vösvölgynek a „Szép Veronika ven­déglő, mert könnyen megközelíthető vil­lamossal és autóbusszal egyaránt és tu­lajdonosa. v. Baranyay József mindent el­követ vendégei kényelmére. Ételei és ita­lai elsőrangúnk és rossz idő esetén nagy­szerű fedett helyiségekkel rendelkezik. Az új barlang a Törökvészen ré­szint a II.. részint a III. kerülethez tartozik. Hosszabb idő óta rendkí­vül fontos volna a barlang műszaki felkutatása, mert nem ismerik az alakulását, vonulásának irányát, magasságait, mélységeit és így az a veszély fenyeget, hogy új építkezés­nél, esetleg az alapzat ásásánál ko­moly komplikációk állhatnak elő. Eddig mindegyik kerület elhárította magáról a felelősséget azzal, hogy nem hozzája tartozik az intézkedés joga. A Frontharcos Szövetség buda-lágy- mánvosi főcsoprrtja vasárnap este a. Gel­lért-fürdő kupolacsarnokában dísztáboro­zást rendezett. A dísztábor alkalmával vitéz Matcsekényi Imre mondotta az ünnepi beszédet, amelynek elhangzása után József királyi herceg, mint haj­dani hadvezér és hűséges szerető bajtárs üdvözölte a frontharcosokat. A Gyóni Géza Társaság értékes iro­dalmi délutánt rendezett e hó 13-án Bu­dán. Balogh István elnök szárnyaló meg­nyitója után Kiss Ferenc a Nemzeti Szín­ház művésze szavalt el művészettel há­rom szép Gyóni verset. Pethes Hanna operaénekesnő Mikus-Csák István zene­szerző zongorakisérete mellett énekelt operaáriákat. Gyúrói Nagy Lajos az is­mert poéta pap. aki Gyomnak iskolatár­sa s életirója, magas nívójú irodalmi es- sayt olvasott fel a háborúk nagy dalosá­ról. Yályi Nagy Géza katona poéta né­hány hangulatos versét olvasta fel. .4 műsort Komáromy János ismert elbeszé­lő „Reggeli részletek“ cimii munkájának a felolvasása zárta be. (G. D.) L0RGN0N0K Zibrinyinél I., Attila utca 8 A sötét Alagút a Krisztinavárosnak, sőt az I. kerület nagy részének fő közlekedési vonala. Naponta mintegy 10.000 ember megy át rajta gyalog. Ennek a tömegnek az egészségügyi kívánalmait kellene job­ban figyelembe v^nni..Aki egyszer végig megy ezen az alaguton gyalog és végigél­vezte annak minden bűzét, lármáját, fé- Iclmetességét, az hibáztatni fogja ennek a sötét lyuknak a felügyelőit. Sürgősen leteli elintézni teljes füsttelenítését, zajtalanítá- sát és föltétlenül tisztábban kell tartani, mint ma, nem elégedve meg azzal, hogy egy durva seprűvel a port a földről a le­vegőbe kavarják, hogy így a felsepert port — nem a szemetes kocsi —, hanem a gyalogjárók tüdeje hordja szélt. — Vilá­gosabbá is 'kell tenni. Vagy talán azért hagyják félhomályban, hogy a piszkot, port ne lássa a közönség ? így írják ezt nekünk, akik gyalog járnak az Alagutban. Liszt, tojás, vaj, hüvelyes áru és alföldi módra készült házikenyér, valamint a legjobb tiszavidéki hengermalmi lisz­tek és különleges rétesliszt a legolcsóbb áron állandóan kaphatók. DIÓ és MÁK húsvéti nagy vásár FRANCK MARGIT II. Markovich Iván utca 4. (a Batthyány mozgó helyén.) Tavaszi különleges modelljeink megérkeztek! DIÓSI CIPÓSZALON VI. Teréz-körul 1/B. Címre Ügyelni t A legfrissebb vajat, sajtot, tojást, tejfelt, tejszint és halkonzerveket telefonhiváara azonnal házhoz szállítom PflUNCZ ANDOR , HORTHY MIKLÓS UT 21, - TEL. 683-28 ESTÉNKINT EUGEN STEPAT a rádióból közismert OROSZ ZENEKARÁVAL hangversenyez a SZE1FFERT KÁVÉHÁZBAN RÉGI SZÉP VERONIKA VENDÉGLŐ 1, Hidegkúti út 20 83. vili. megállAnúI, 5. autóbusz megálló Kitűnő ételek és italok Különleges alkalmakra nagy termek DORNERLÁSZLÓ TENISZ SZAKOKTATÓ 11., FÖ-UTCA 51, 1. EM. 1 TENISZ SZNKÜZLET javító műhely Legjobb magyar. xtfas’Z, frarr" cia, belga és p ja tói angol ütők ■ IOa" HLROZÁS — JAVÍTÁS fl BUDAI NAPLÓ olvasói 5 száza­lék engedményben részesülnek. Kélykás! Minden szakmabeli Qtybea forduljon a régi jóhirQ céghez Telefon f*Béres Márton UTUlSi PROTEKCIÓ KÖRÜL Benedek Sándor elfiadása a BUDAI POLGÁRI KÖR borgazdaestélyón — A panama és a protekció nem azonos fogalmak, mégis a közéletben gyakran összecserélik. ■ A panama a Panama csatornától vette nevét, melynek építésénél óriási vissza­élésekét követtek el. Azóta panamának hívnak mindennemű, főként gazdasági vállalkozást, amelynél csalnak és veszte- getnék.'A panama faji jellege tehát a bűn és megtorlása a büntető bíró hatáskörébe tartozik. A franciaországi Stavisky-féle botrányokat rsalásokból' és vesztegetések­ből szőtte egy világkalandor, ezek tehát panamák, melyek kiáltanak a biró után. A protekció a panamánál ártatlanabb, sőt nyelvtani jelentése szerint egészen ártatlan. A protekció ugyanis latin sző, mely pártfogást, támogatást jelent, már pedig a' küzdőket támogatni, a gyengéket segíteni nemes indulat. Az angol történe­lem bizonyára ebből a nyelvtani értelme- : zésből indult ki, midőn a nagy szabad- ' sághőst, Cromwell Olivért, Anglia, Skócia J és Írország protektora , címmel tiszteltei meg. Ezt az értelmezést azonban elseper­ték az újabb századok, s a mai közfelfo gás szerint, a protekció olyan pártfogást és segítést jelént, mely valamely szemé­lyes előny, vagy hivatali állás elnyerésé­nél a mások erősebb jogával, sőt a köz­érdekkel szemben is érvényesül. Az emberi természetből folyik, hogy protekció mindig volt, ma is.van és min­dig lesz. Terjedelme azonban az egyes nepek társadalmi és nemzeti szervezete és az uralkodó közszellem méretei ■ szeriut alakul és- változhatik. Angliában régebben a ‘ közvélemény^ nem tartotta illendőnek valakit kinevézésre ajánlani, de már Todd A. azt írja: „A parlamenti kormányrend- szer" című híres munkájában, hogy az angol miniszterek képviselői állást nagy városokban nem vállaltak, hanem távoli vidékekre menekültek a protekció elől. A protekció ellenszeréül hozták be Angliában az úgynevezett vérsenyvizsgát is, mely abból állott, hogy az államtit­kár a pályázók közül 10—12 egyént kivá­lasztott s ezek egy bizottság előtt vizsgát tettek. Aki megfelelt, azt kinevezték. Ausztriában szintén burjánzott a pro­tekció. bizonyságul egy vidám történetet elevenítek fel Ferenc József idejéből. A császár Tcikocsizott s a nyitott kapun át a császári-hintó mellett rohant be a Burg- ba egy; elszabadult ökör. A császár mo­solyogva fordult a szárnysegédjéhez: No, mit fognak erre mondám a kedélyes bé­csiek ? A feleletet hamar meghozta a Ki- j kiriki című élclap. Első lapján lenyomat- i ta az egész jelenetet ezzel az aláírással : „Az első ökör, mely a Burgba protekció I nélkül bejutott.“ Ugylátszik, hogy a pro- É tekció szelleme fennmaradt a köztársaság alatt is. legalább Seupel kancellár szék­foglaló beszédében azzal fenyegette meg a protektorokat, hogy nevüket jegyzékbe véteti és publikáltatja. A középkorban a mi Budánk királyi székhely volt s a budai biró nagy hata­lom. Olvastam valahol,. hogy egy Mendel nevű budai lakosnak igen fontos ügye volt a biró előtt és hogy ebben az ügy­ben bét protektor járt közbe, még pedig a király titkára, á budai várnagy, a kincs­tárnok, a plébános, a pécsi püspök, a prí­más s végül maga a király. Ebből nyil­vánvaló, hogy Budán már ekkor is virult a protekció, amely aztán a török uralom alatt, amikor olyan- jelentős szerepet ját­szott a baksis, még növekedett. Nem veszthetett nagy forgalmából a török ura­lom bukása után sem, midőn Buda lett aj legfőbb kormányhatóságok gócpontja, ahová gyakran feljártak kilincselni a vár­megyéknek állami méltóságokba törtető urai és ezeknek protektorai. Az 1873. év­ben pedig megtörtént Buda, Óbuda és Pest egyesítése, s kialakult Budapest főváros törvényhatósága. A törvény szerint, Bu­dapestnek 400 bizottsági tagja volt s min­den egyes bizottsági tagnak megvolt a maga rokonsága, baráti köre és magán­érdeke. Nem csoda tehát, ha a főváros egyesítése újabb lendületet adott a pro­tekciónak is. Mesebeszéd az, hogy a vá­rosházán a mai protekciós rendszer csak a háború után alakult ki és az egészen új telepítés. Én 1892-ben lettem bizottsá­gi tag s az voltam 23 esztendeig. Saját tapasztalatom tehát, hogy akkor is búján tenyészett a protekció vad virága éfe hogy akkor is voltak hatalmas törzsfőnökök. Azzal a különbséggel, hogy Kozma Jenőt akkor Heltai Ferencnek, Wolff Károlyi pedig Vázsonyi Vilmosnk hívták. ■ Hogy milyen hatalom volt Heltai Fe­renc, a későbbi főpolgármester, erre néz­ve elmondok egy érdekes esetet, melyet Wekerle -Sándortól hallottam, amikor a közigazgatási bíróságnál elnököm volt, én pedig a tanácsában referáltam. Wekerle Sándor így mondta el: — „Tavaly rendes szokásom szerint Dánoson nyaraltam s ott meglátogatott egy monori községi dlj- nok. A székesfővároshoz pályázott valami állásért s a pártfogásomat kérte. Jóravaló fiatalembernek ismertem s megígértem neki, hogy majd szólak a polgármester­nek. Láttam, hogy a fiú nem volt nagyon elragadtatva s csakugyan ki is rukkolt vele.'* — „Hálásan köszönöm n kegyelmes uram jóságát, de ne tessék haragudni, ne a polgármester úrral méltóztassék beszél­ni, hanem a nagyságos Heltai Ferenc ár­ral Akkor bizonyosan meg is leszek.“ — „Elnevettem magamat, de mégis ír­tam Heltainak s a fiú kívánsága teljesült.“ Azt is merem állítani, hogy a protek­ció nem nagyobb a városházán, mint a parlamentben. Tury Béla országgyűlési képviselő szavai, hogy a képviselők mint­egy ügynökei kerületeiknek“. Vannak képviselő barátaim, akik rendszeres bü- rót tartanak fenn, iktató és postaköny­vekkel, szakreferensekkel, gyorsírd vagy j gépíró kisasszonyokkal. A protekció mér-ész rohama ellen az egyes miniszterek egymás után adtak ki kqrrendeleteket, melyekben a protekció­keresést eltiltották", sőt azzal fenyegetőz­tek, hogy a protegálást az illető pályázó hátrányára fogják betudni. Lukács László pénzügyminiszter 1897 és 1900 évben, te­hát kétszer tiltotta el a kívülről jövő ajánlgatást. Sikere persze nem lett, mert hiszen ő maga egyidejűleg a rangsorban 129-ik segédtitkárt nevezte ki titkárnak, s azzal bebizonyította, hogy a protekciónak értéke van. De történt törvényhozási be­avatkozás is. Az 1901. évi XXIV. te. 13. S-a szerint, a kormánynál országgyűlési kép­viselő nem járhat közbe olyan ügyekben, melyek cimek, kitüntetések és rendjelek adományozására vonatkoznak. Ugyanez a törvényhely rendeli, hogy kinevezésekre vagy előléptetésekre vonatkozó közbenjá­rást a miniszterek senkitől sem fogadhat­nak el. Persze ennek a törvénynek sem volt meg a kívánt eredménye s a legújabb összeférhetetlenségi törvényjavaslat, ame­lyet ugyan letárgyaltak, de —• ágylátszik — kátyúba került, az 1901. évi törvény 13. S-át elejtette, kifejezetten azért, mert az ebben foglalt tilalmak, szankció hiányá­ban kellően nem érvényesülhettek és egyelőre bajos is lenl:e azoknak érvényt szerezni. Ezzel a protekció uralma tovább­ra is biztosítva ván. Ez a körülmény könnyebbé teszi ne­kem azt a vallomást, hogy a protegálást én sem kerülhettem el és hogy protektori pályám megelőzte azt az időt, midőn sor­som a politikai életbe sodort. Hiszen 21 évet töltöttem közigazgatási szolgálatban s ebből 8 évet a minisztériumban. Már pedig a minisztérium a jó vidék szemében mesebeli tündérkirályság. Aki odajut, az nagy úr, annak minden csak egy szavába kerül. Ilyen túlértékelés mellett, volt al­kalmam fogadni a rokonokat és baráto­kat, a rokonok barátait és a barátok ro­konait. Egy öregedő kisasszony azon a jogcímen fordult hozzám, hogy hajdaná- ban-danában a kedves nagymamájának udvaroltam. Egy fiatal dijnok pedig arra hivatkozott, hogy mikor államtitkár let- • tem, a dekrétumomat ő készítette el s a nevem kezdőbetűit gyönyörű rózsaszínre festette ki. Egy Benedek néven jelentke­ző atyafiról pedig kiderült, hogy régebben libamájat árult a Rombach utcában s ak­kor Slézingemek hívták. Ha nem unal­mas, még beszámolhatok egy pár vidám esetet. Egy régi tanulótársam, ki ref. pap leit az Alföldiin,^ levelet intézett hozzám. A levél két ívből állott s apró sűrű betűkkel volt teleírva. A tartama pedig röviden u következő volt: A káplánjának az atyja vegyes kereskedő Hagymabolháson. Üz­lete „a fekete kutyához,, van cimezve. Egyúttal lerakata a retekholhási fény- mazgyárnakl. A retekbolhási gyárosnak van egv nevelőnője, a szép Juliska. A szép Juliskának pedig van egy fiu-test- vére, a Jóska. Igen jeles fiú, aki kitün­tetéssel tette le 'a pótérettségi vizsgát. Ezt a Jóskát legyek szives a retekbolhá- sj adóhivatalhoz adótisztnek kineveztet­ek hiszen csak egy szavamba kerül. De hát ez az egy szó sem volt szükséges. Igazi csallóközi szerencsém volt. Két nap múlva levelet kaptam a barátomtól, mely három ívből állott. Ebben arról értesí­tett, hogy a szép Juliska a gyáros fiával megszökött s igy az egész kinevezési ügy tárgytalanná vált. Egy másik furcsa eset a III. kerület­ben történt ahol 32 esztendeig laktam. Éveken keresztül egy állandó borbélyom volt. Mondjuk, hogy Kleinnek hívták, pedig lehet, hogy Grósz volt. Jóravaló ember volt s derék családapa, aki össze­hozott nyolc gyereket. Csak egy nagy hibája volt,, az t. i., hogy nem tudott — borotválni, nehéz volt a keze s kegyet­lenül bánt az arcbőrömmel. Többször akartam rajta túladni, de nem vitt rá a lelkem a nyolc gyermek miatt. Persze ezeknek én lettem a protektora. Két fiút elhelyeztem a hajógyárba s a legna- gyob leányt beprotezsáltam a dohány- gyárba munkásnőnek. Klein ur azonban egy borotva-operáció után újból előál- lőtt, hogy sok a gyerek, kevés a kenyér, segítsem be a legkisebb leányát, a Juci­két a József arvaházba, ahol már van ®(?y ■jokongyerek, a Füge Pista s nagyon jo ellátásban részesül. — nuíe h*szen a kis Jucika nem árva. Már hogyne volna árva, követem al^san, mikor mindakét nagyapja és mindekét nagyanyja meghalt. ~ De hiszen a kis Jucika nem fiú, s a József fiuárvaház. — Nem tesz semmit, követem alásan, hiszen olyan erős, hogy földhöz veri a fiukat. Ennek dacára, azt a protekciót lefúj­tam s minthogy a kommunisták kidob­tak a saját házamból és elköltöztem a II-ik kerületbe, a Kiéin úrral való viszo­nyom megszakadt; persze a protekció is. Ezt alkalmasint qz én tisztéit barátom, Kozma Jenő örökölte. így kell lenni, mert a billiárdszobában már láttam az öreg Kleint. Nekem azonban nem kö­szönt. Mennyivel hálásabb anyagból volt gyúrva az én iskola pajtásom, Berti nyugalmazott hónvédkapitány. A téli do­hánybeváltásnál szeretett volna ideigle­nes megbízatást kapni. Eljött húzzam a pénzügy-minisztériumba, én pedig bemu­tattam Toepke Alfréd államtitkárnak, aki azonnal kiküldte Kápolnára. Amint a dohánybeváltás véget ért, jelentkezett nálam s hálásan köszönte a sikeres pro­tekciót. Láttam, hogy izget-mozgott, hogy még szeretne valamit mondani. Végre ki­bökte: — Kedves Sándor, ne haragudj, de hoztam ám valamit. Itt van az előszobá­ban. Egy bőrönd fáin muskotály dohánv. Elképedtem. A minisztériumban dol­gozott akkor egy csomó finánc és ez az ember ide hozza a szűz dohányt I ösz- szeszidtam az ipsét s föllélegzettem, mi­dőn az utca ablakon át láttam, hogy to­vább lohol a jövedéki kihágást jelentő bőrönddel. Egy pár nap múlva találkoz­tam a folyosón Toepkével, aki azzal szó­lított meg, hogy „no az a te honvédka­pitány barátod fene gyerek“. Megdöb­bentem. Csak nem vitte tán Berti az- államtitkárhoz azt a bőrönd — dohányt. Hát nem vitte, hanem volt Toépfkéneí,is s ennek ama kérdésére, hogy mit ta­pasztalt Kápolnán a dohánybeváltás körül, igy felelt: j — Kérem, méltóságos állatntitkár ur, Kápolnán nagyon rossz a bor. Toepke sokáig emlegette ezt az ese­tet s a következő évben úgy intézkedett, hogy Berti olyan helyre menjen dohany- beváltásra, ahol jobb a bor. ígérem, hogy amit most el fogok me­sélni, az utolsó lesz. Mikor 1913-ban kép­viselőnek választottak, volt egy kitűnő kortesem, egy kántor. Cantores amant liquores, mondja a latin közmondás, Ez­ért a kántorok mind jó kortesek. A vá­lasztás után levelet kaptam tőle, mely­ben tudatta, hogy a felesége rövidesen megbabázik s kérdi tőlem, hol szerezhe - ne be Budapesten jutányosadon egy ba­bakelengyét. Az asszony előbb gyanúsan pislogott, de mégis megvette a kelengyét és éD elküldtem, mint a felesegem aján­dékát Pár bét múlva megjött a válasz, a kántor ür örömmel tudatta, hogy meg­jött a kelengye és a baba is, még pedig ikrek. Erre már nem reagáltam. Hanem a feleségem egészen megnyugodott. I HÚSVÉTI SONKA 1 | STEIHERHÉL! I 1II. Szilágyi Dezső-tér 4 ■ III. Zsigmond-utca 92

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom