Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-02-17 / 1157. szám

1934. február 17 JjjJUjjJjJla előfizetés Egy évre - 24.— P Negyed évre . 6.—-' P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Budai Napló HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. miagas sor egyszeri közlés­nél 30 fül. Szövegsor ára 2 P. Ismentető közlemé­nyek megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hlnttllknk mii MnaÉn Buda érdekeit a vároepolitika, közélet, közgazda­ság, táraadalom ée művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: ViRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatali II, Batthyány u. 63, Telefoni 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4— 6-ig. Fölösleges gondok Irtat Kozma Jenő dr. or.szgy. képviselő Ne raikljunk fölösleges gondokat, a mai nehéz helyzetben ennek a szegény városnak a vállaira, ahol garasokat igyekeznek megtakaríta­ni, hogy egyensúlyban tarthassák a költségvetést, de napról-napra mil­liókat követelő tervekkel állnak elő egyesek és testületek, mint amilyen a Nemzeti Stadion, a Tabán rende­zése és ami talán a legfontosabb, a Fürdőváros megalkotása. így ahogy ezeket a kérdéseket fölvetik, nem állják meg a helyüket. A két előb­bitől eltekintve, sürgős a fürdővá­ros kérdésének mielőbbi praktikus elintézése. Ennék] a kérdésnek any- nyiféle megoldása van, ahány félét akarunk. A mai viszonyok között nekünk azt kell elfogadnunk és azt kell létesítenünk, ami — nagy sze­génységünk mellett — lehetséges és megfelel a gyakorlati életnek. A fürdővárost adja a budai Dunaparl. Minden fürdőnlk és minden gyógy­forrásunk a Duna mentén fekszik s így fürdővárost építeni külön ma teljesen elhibázott elgondolás. Ne­künk meg kell teremtenünk parkszerűen az összefüggést a Szent Gellért—Rudas—Rác—Ki­rály-Lukács és Császárfiirdő kö­zött, ami csaik a Duna mentén kép­zelhető el észszerűen és — már is megvan a fürdőváros. A mai adott­ság mellett szebb helyre nem is építhetjük a fürdővárost, mint a Duna partjárat Természetes súly­pontja a Margit-rakpartra esne, ahol csak föl kell szedni az aszfal­tot és kihelyezve a villamosvasutat, átteni sínjeit a Duna szélére, via- duktusra, vagy teljesen beszüntetve ezt1 és autóbuszközlekedéssel pótol­ni, — s az így felszabadult Margit- rakpartot parkírozva a világ legszebb i folyammenti sétányát kapnánk, ahova nem kellene más, mint néhány gyógyszálló építése és külön e célra épített gyógy adtok közlekedése. Ezek a hatalmas gyógyautók, kellő személyzettel szállítanák a betegeket a fürdőkbe és visstza, a betegek kísérői pedig minden igényt kielégítő üdülőhelyet találnának a parkszerűen kiépített Dunaparton. A szoba ablakából a legszebb panorámát kapja a beteg. Ebbe a dunamenti gyógysétány- ba beleilleszthető a Gellérthegy is, mint magaslati sétahely. Bekapcsol­ható a Várhegy keleti lejtője a ma­ga kedves csendjével, — de még a rózsadombi villaváros is. Gyönyö­rűen kiegészítené ezt a gyógvsé- tányt a közvetlen közel fekvő Mar­gitsziget. Mindez csak megfelelő közlekedést kíván. Délien az Erzsébet Sósfürdő és a keséruvíz források között ma nem nehéz a jövőbeli összefüggést bizto­sítani. Északon pedig a Duna men­tén elmehetünk idővel a Római für­dőig, — vagy hegyet-völgyet ke­resve, ki a Szépvölgyön ót, fel a gyönyörű Mátyáshegyi parkba. Ma, amikor nem áll módunkban áthelyezni — Pávai Vájná Ferenc nagy elgondolása szeriiü — a mi nagynevű fürdőtelepeinket a Duna mellől a hegyek közé, tehát nem vihetjük gyógyforrásainkat a ked­vesebb, üdébb, egészségesebb, er­dőövezte hegyvidékire, — meg kell találnunk a módot, hogy a hegyvi­dék szépségeit., — ha nem is tökéle­tesen), de nagyrészben — hozzuk le ide a gyógyforrások mellé. Kerté­szetünk oly maga® fokon áll, hogy rövid .időn belül megoldható ez a kérdés anélkül, hogy milliós terhe­ket rónánk a székesfővárosra. Nem hiszem, hogy ne tudnánk találni 1külföldi tőkét, amely fölépítené ai dunaparti gyógy- szállodákat, ami egyúttal erős kül­földi propagandára i® adna alkal­mat, mert ez az' idegen tőke mindent megmozgatna, hogy idevonzza az idegeneket és biztosítsa szállodáinak a forgalmát. . Az így elgondolt fürdőváros minden különleges erőlködés és erő­szak nélkül az adott viszonyok kö- ■zött épülne fel — lassan, ahogy azt az idegenforgalom megkövetelné — természetesen, ahogy azt a fürdők ós gyógyforrások mai elhelyezke­dése adja, — józan számítások alapján, amire nehéz viszonyaink kényszerítenek. Az egeket ostromló nagy tervek ott születnek, ahol minden felelősség nélkül tetszetős, színes léggömböket igyekeznek föl­engedni a magasba, de azok aztán rendszerint el is pukkadnak, mint a szappanbuborék anélkül, hogy a fürdőváros kérdését előbbre vitték volna. AlíU«*: 433-1933 — Aas ezerölszázadik évforduló világünnepe — Az 1933. esztendő Bendegúz fiá­nak. Atilla fejedelem trónralépésé- nek 1500-ik jelentőségteljes nagy éve. Atilla telje® címe : „Atilla, a húnok, a médek és a dákok fejedel­me“. E népeken keresztül ő {maga és fajtája Kina határaitól -® az in­diai Gangestől Nyugat-Európa szí­véig és az északi hideg tengertől a déli óceánig terjedő birodalmon uralkodott. 800 krónikás irat, re­gény és színdarab, szerte a világon, ami Atilláról megjelent, Atillát a húnok’ fejedelmének és egyben a magyarok ősi királyának tudja. A törökök indulója a versek visszaté­rő soraiban biztatónak zengi : - - „Ne feledd, hogy Atilla volt a te ős­apád !“ A bolgárnép viszont Atilla fiától, Imáktól származtatja első királyát. Az erőslelkű székelyek, a dákok! (tekék) utódai Atilla itt ma­radt hún népe vóltak. Hónokból telett India java harcos népe és ve­zető fejedelmeik; ugyanúgy Csaba, Atilla királyfi visszatérő húnjai és maga leszármazottjai alkották meg a magyar vezető törzsek és fejedel­mek színe-javát is. A nagy magyar Alföld tágas térségeiről vonultak keletre, az Uraiig, a hún halmok jelző-póznái, amelyek éji tűzcsóvák jeleiben, on­nan hívták fegyverbe India határai­ról a fehér-húnokat, Kina szom­szédságából a hún-fajta avart, a Kaukázus aljáról a kazár-hónokat. Média vidékéről táj parthus-skythó- kat, Kis-Skythyábóí, a Duna alsó folyása mellől és, Pannóniából az ugyancsak skytha-dákokat. Fegy­verbe szállt valamennyi s Atilla in­tésére, parancsára felsorakoztak itt mind, sorra, a nagy magyar Alföld térségein, hogy, mint Isten akara­tából való nép-hatalom, a tespedő lelkivilágok helyébe új színt hozza­nak és erőt adjanak s a megtapo- dott ethika helyett Istennek tetsző újat teremtsenek ! Szent Genovéva, Páris városá­nak oltalmazója, Párisért könyö­rögve, Atillánál nemes meghallga­tásra talál. Nagy Leó, pápa-ugyan­így könyörög Atillái előtt Róma és a keresztény világ megkriméléseért, mondván : „A senatus és a római nép, eervkor a földkerekség legyő­zője, most, mint legyőzött kérve kér tőled kegyelmet, könyörög életért hozzád, királyok királya, Atilla! — aki az isteni szóra hallgatva, Rómán keresztül megkegyelmezett a ke­resztény világnak. Ennék a hún-magyar ős király­nak, a világ urának, Isten ostorá­nak, Attilának az ezerötszázadik évfordulóját ünnepli most a magyar nemzet. Érdekelné Budát is, hogy ki és hol ünnepli ? (Z. F.) közcélokat szolgáló közös területe lesz az államnak és a fővárosnak. Gyakorlótérnek megfelelő térséget szolgáltasson cserébe máshelyen a főváros. Ha fontos és nemzeti kér­dés a fürdőügy, akkor ez kapcsol­ható a nagy nemzeti ünnepeket am- phitheatrálisan kiépült magábafog- laló csarnokhoz, amely egyúttal központja volna, annak a fürdő­ügyi parknak, mint a fürdőváros központja. Szét kell tehát választanunk tel­jesen az olimpiai játékok és verse­nyek rendezésére építendő stadion­tól, a nemzeti ünnepeket, mert míg az előbbiek! rendezhetők kívül és távoleső helyeken, viszont a nemzeti ünnepek csak a váró® belsejében tölthetik be hivatásukat. A nemzeti stadion számára két terv alakult ki oly módon, hogy azokkal foglalkozni érdemes. Az egyik az aranyhegyi megoldás, amit elősegít az ott érdekelt telektulaj­donosok által remélt telekáremelke­dés, amelynek kedvéért az érdekel­tek szívesen hoznak majd áldozatot Ellene csak a távolabbi fekvés szól — a közelebb fekvő Bécsi úti meg­oldást a téglagyárak kibányászott területe viszont a stadionnak oda­való építését tolja előtérbe, mert ezek a téglagyárak így megszaba­dulnának a terület feltöltésével járó óriási költségektől és elmaradna an­nak a földmunkának a szintén nagyarányú költsége, amely az aranyhegyi árok amphitheátrum- szerű kivájásával jár. Mai az a vé­lemény kezd kialakulni Budapesten, hogy úgy az aranyhegyi megoldást, mint pedig a téglagyári megoldást az állam és város megterheltetése nélkül1 i® meg lehet oldani. Az Aranyhegy vidékén telkekkel ren­delkező tulajdonosok még a saját költségükön ás fölépíthetik a stadi­ont, az állam és város némi segít­ségével, — mint ahogy a téglagyá­rak is fölépíthetik azzal1 a költség­gel amivel ennek) a kibányászott te­rületnek a rendezése jár, mindket­tő pedig azzal az előjoggal, hogy néhány évtizeden át ennek a Sta­dionnak a bevétele, megfelelő ellen­őrzés mellett, az építés költségednek a törlesztését szolgálná. Csináljuk úgy, mint Debrecen, ahol a meleg strandfürdő tavának létesítésekor a kiásott földet úgy hordták ki a közeli erdőbe, hogy játszva elkészült a debreceni Sta­dion, — a debreceni polgármester egyszerű rendelkezésére. A kérdés legcélszerűbb megol­dása, nézetünk szerint, tehát az volna : — rezerválják a nemzeti parkká átépített Vérmezőt nemzeti ünnepek számára, — a sport közép­ponttal egybekötött Stadiont pedig építsék fel a közpénzek lehető xneg- kímélésével az Áranyhewen, vagy a Bécsi úton az érdekeltek a felso­rolt módozatok mellett. Pénz nélkül nines fUrdőügy A Vérmezzö kérdése Parlagon 4>ever Buda kösponífa Irta i Hennyey Vilmos dr. Időszakonként előtérbe kerül, s mindinkább megoldást sürget egy sportközpont s ezzel kapcsolatban a Stadion felépítésének kérdése. Né­hány ügves tervező építész olyan tervekkel állott a közönség elé, amelyek izgalomba hozták az ott érdekelt telektulajdonosokat egy­részt,— másrészt pedig a sport iránt érdeklődő társadalomban ébresztet­ték fel azt a tudatot, hogy Buda­pestnek már most okvetlenül szük­sége vám1 Stadionra. Tény, hogy olyan nagyarányú világvárosi, paint aminőnek ígérke­zik — a várossal összeépült, szom­széd községek bevonása után — a másfélmilliós lakosságú Budapest, nem nélkülözhet olyan központi sportfórumot, mint amilyen a Sta.- dión, habár annak gyakorlati céljait még eddig senki sem tudta bizonyí­tani. Arra tényleg kár milliókat pa­zarolni, hogy minden hatvan-nyolc­van esztendőben olimpiai versenye­ket rendezzenek Budapesten. A ter­vező építészek igyekeztek i® a Sta­dion építése melletti érvelésüket úgy cspportosítani, hogy azt a hitet kelt­sék, mintha arra a Stadionra heten- kint egyszer-kétszer, de legalább is havonkint egyszer szükség volna. Oda tervezik az országos, helyi és más ilyen versenyeket, de a legna­gyobb érvük az, hogy ott rendez­nék a nagy nemzeti ünnepeket is. Ha ezek tények, akkor nagyon fontos a hely kérdése. Az olimpiászi versenyekhez, mint világesemények­hez kihozhatjuk a nagyközönséget a solymári völgyig, az Aranyhegyig, de nem hisszük, hogy a heti kis he- lyiversenyekhez oda közönséget le­hetne kicsalogatni. Ami pedig a nemzeti ünnepeket illeti, azokat megfelelően csakis a város belsejé­ben rendezhetjük. így kerül előtér­be ismét a Vérmező, amit a szeren­csés véletlen megmentett attól, hogy telekspekulánsok beépítsék. Ennek a 21 holdas területnek Buda szívé­ben, a tulajdonjogát eddig sem si­került teljesen rendezni. Ügy tud­juk, hopy a katonai kincstár ellen pert is folytatott a főváros, még a régi monarchia idején, de hogy ab-( ban végleges döntés történt volna, nem tudjuk. Ma a helyzet megvál­tozott és ami a katonai kincstáré, az a magyar államé é® ami az álla­mé. ahhoz joga van a nemzetnek, s ha nemzeti kérdésről1 van szó. amit Budapesten kell megoldani, akkor az állam és a főváros föltétlenül kell, hogy megtalálják a megegye­zést. A nemzeti egység lelke® meg­alkotója és vezére, Gömbös Gyula miniszterelnök nem fog elzárkózni az elől, hogy a nemzeti egységet szolgáló nagy nemzeti ünnepek megfelelő térhez jussanak és bizo­nyára szívesen ragadja meg az al­kalmat, hogy bizanyítsa Budapest iránt való jókaratát és szeretetét. Kisérhetik ezt erős kikötések, ame­lyek szerint ezt a területet bérhá­zakkal beépíteni nem szabad és ez a terület örökkén-örökké nemzeti Egy szó nyilallott e városon keresztül s e röpke szóban annyi a fájdalom, hogy szinte megbénul tőle—az a lüktető élet, amely látszatképen él a fürdőügy körül. Ez a röpke szó, csak annyi, hogy: — pénzt, mert régi rossz budai közmondás, mely szerint „pénz v a n", az nincs — „pénz nincs“, az van. És a mi fürdő­ügyi nagy kérdésünknek is az a baja, hogy valami pénz mindig kellene hozzá, néha sok, néha kevés, de, sajnos, se ke­vés, se sok pénzünk nincsen. Budapest székesfővárosnak pedig ok­vetlenül meg kell oldania ezt a pénzkér­dést. A világ egyik leggazdagabb városa Budapest s így egyáltalában nem képez­heti kérdés tárgyát, hogy vagyonának latbavetésével net sikerülne létesítenie olyan fürdőügyi bankot, amely bel- és külföldi tőkéből alakulna, lehetőleg 23 millió pengő alaptőkével és előlegezné azokat a költségeket, amelyek mindegyike hasznos beruházás és befek­tetés és — ahogy a Hungária-forrás ki­csiben bizonyította — nemcsak a befekte­tett tőke kamatait hozná meg, hanem a tőkét is törlesztené. Ez a „fürdőügyi bank" kezelné a für­dők és gyógyforrások összes jövedelmét, intézné a fürdővendégek összes pénzügye­it, ide-folyna be minden a fürdőkkel kap­csolatos bevétel, ami olyan forgalmat biztosítana ennek a banknak, hogy semmi szin alatt sem dolgozna veszteséggel. Ki­váló pénzügyi szakemberek véleménye szerint egyik virágzó bankja volna Bu­dapestnek és mint félhivatalos intézmény teljes fedezetet nyújtana azoknak- a bél­és külföldi pénzintézeteknek, akik a szükséges 23 millió alaptőkét ide befektet­nék. A külföldi tőkét már azért is bele kell kapcsolni, mert ez is segítené a vi­lágpropagandát, hogy növelje a forgal­mat. Szervezete hasonlítana a Községi Ta­karékpénztárhoz, de esetleg segítene megoldani az IBUSz vajúdó kérdését és új alapokra fektetve ezt a túltengő intézményt, magába olvasztaná, megment­ve ezzel az ott működő értékes erőket és céltudatosabban hasznosítaná azokat a monopóliumszerű előnyöket, amiket ez a vállalat élvez, A kérdés sürgős, mint ahogy minden sürgős, ami ebben a városban új életet, új forgalmat, új kereseti lehetőségeket teremt. Tatardy Gergely Uj elgondolások a Tabánról — India nyári pihenője — Valami különös idegenkedéssel fogadta a nagyközönség azt a pá­lyázatot, amely látszólag igen ér­tékes terveket hozott forgalomba, de mintha megérezte volna a közönség, hogy ez mégsem az, amit az új Tabántól vár. A tervek mind­egyikében van valami szembeötlő nagy hiba, de azért mindezeken segíteni lehetne, ha ez volna az igazi megoldás. Csakhogy nem az. Drága magánépítkezéssel ezt a kér­dést évtizedekig nem tudnánk meg­oldani, mert a magyar tőke sehogy sem bírja ezeket a rettenetes telek­árakat, amelyek a jövedelmezőség­nek még a lehetőségét is kizárják. Ide olyan megoldás kell, amelv eredményében európai látványosságot 1 biztosít Budának még akkor is, ha a megoldás nem szolgálja közvetlenül a fürdőügyet. Nem is szerencsés gondolat, hogy reumás betegeket hegymászásra kény9zerítsünk. De föltétlenül szol­gálná az idegenforgalmat és fürdő ügyet olyan szokatlan látványos ság„ amely minden különösebb P ropaganda nélkül, mint érdekes ülönlegesség és látványosság von- zaná ide az európai nemzeteket is. Ne keressünk mindig sablonos megoldásokat. A mi megingathatatlan meggyő­ződésünk az, hogy — Budabath Budatherma, — Budailág, — vagy bármi néven nevezzük is Buda gyógyfürdőt, csak a Kelet révén fesz világfürdő és tesz szert világ­hírre, ha ez irányban céltudatos munkát végzünk’. Neves építészeink közül Medgyaszay István is járt Indiában, hogy a keleti népek me­seszerű építkezését tanulmányozza ós alkalma nyílt ott indiai fejedel­mekkel beszélhetni arról, hogy a délövi forró nyarat töltsék Budán, ahol a hőség elviselhető és a gyógy­vizek kincseit találják. Két indiai fejedelem szívesen fel is ajánlotta, hogy itt villát építve, egészsége helyreállítását is kereshesse. India-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom