Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-12-20 / 1182. szám

Budai Napló 1934. december 20. Nem isznak! Hol nam isznak? Törökőr százban. Mit nem isznak? Kávét! Nahát, ezt aztán nehezen 'hisszük el. Bedig így van, mert a török újságíró kollégák ínnak a nem­zeti veszedelemről. A török kormány pasz- szív külkereskedelmi .mérlegére való hivat­kozással erős propagandát fejt ki, hogy a török családok térjenek vissza a századok­kal ezelőtt szokásos „ayram”-fogyasztásra. Idáig átlag minden lakos naponta 15 csésze feketekávét ivott. Alig képzelhető, hogy most 15 csésze „ayram”-mal helyettesítik majd a jóízű nedűt. Különösen, ha meggon­doljuk, hogy az ayram egy szamártejből és juhtejoől készült «everék! Nem tudjuk, mit szólna a sok budai polgár közt Háromhék Efíendl, ha nálunk is bevezetnék ezt a nem­zeti italt? mert ö, sok más polgárral egye­temben a kitűnő ser ital mellett nem veti meg a Philadelphia pompás fekete italát sem. FDTOcTKHEir^bTi iTyT^rTTT^ttíla^uTcars Tájiáró — legyen a turista! A közelmúlt­ban az erdőtörvény tárgyalása alkalmával i régóta esedékes turista törvényszakaszok megalkotása is szobák érült, s ekkor az elő­adók a „turista" idegen szó helyett a „ter­mészetjáró” szó meghonosítását javasolták. hogy igazhitű mohamedán 'val-amilyes része­gítő italt házánál tartson. Ali nagy titokban mégegyszer kóstolt az üvegből, aztán vitte vissza a szomszédba, jajgatott Mordeoliaj, mikor a szerenosesen kiküszöbölt chomezos italt Ali visszahozta .és le akarta tenni az asztalra és csak kö- nyöngésre vitte kii a kamara egy zugába. Nagy lelkfismer-etfu-r-dalása volt az egész ünnepi héten, 'hogy nem követte papja uta­sítását és ezért ime kovászosnak számító dolog került hajlékába. Az ünnep elmúlt -és a fösvény Mord-eoliai azt gondolta, most új helyzet állván elő, .pl-* megy megint papjához megkérdezni, hogy most már használhatja-e az üveg pálinkát? Káérö -emberek voltak a régiek, meg az­tán a rabbi vallásügyekben bírája is lévén híveinek, az igazságot is keresni kellett. Pláne, amikor a dolog bonyolódott azzal, hogy a pálinka rendes időben nem lett a háztól eltávolitva, de mégis ünnep beállta előtt -elajándékozták, nem zsidónak, kitől vissza lehetett fogadni. Persze legegyszerűbb lett volna, ha rabbi Efraim előkapta volna a sarokból ezüstfejű ébenfabotját és meg­fenyegetvén vele hívét -ráförmedi -Nem mondtam-e, hogy öntsd ki?! Tedd meg és ne alkalmatlankodj ilyen marhasággal. Hát ez nem lett volna méltó egy jámbor rabbihoz és így türelmesen kibogozni kezdte az összecsomósodott kérdést. Nekünk azon­ban már nem érdemes az üveg pálinka sor­sával törődni, mert „Bfrai-m kaipuja”-ba be­tekintve azt látjuk, hogy az italozás körűid ennél sokkal nagyobb bajok keletkeztek Bu­dán. A szultán rendeletét olyan szigorúan ke­zelték, hogy már zsidók sem tarthattak bort a háznál. Azaz a padisah nem törődött volna vele, hogy a hitetlenek isszák-e a jóféle sashegyit -és -Buda lejtőinek egyéb termését, mert csak a 'török 'kockáztatta fejének nya­kán maradását. Minthogy azonban az ember gyenge szívű és akaratú teremtés, volt oly török, aki azt gondolta, hogy kár miszerint tíz ujjam és csak egy fejem van. Jobb volna, ha megfordítva lenne, akkor inkább lehetne próbálkozni, de ez -egyszer talán így se lesz baj, — szóval mégis csak vásároltak bort a zsidó 'kereskedőnél. Viszont, ha pasáknak elfogyott az aprópénzük, a nagy pedig hiány­zott, könnyen ráfogták a borkereske­dőikre, hogy igazhitűnek is adnak italt. Szé­pen lehetett zsarolni övvel is. A rabbik tehát kimondták az egyházi át-- kot, ama híveikre, akik töröknek bort elad­nak, sőt helyenikint a borkereskedést telje­sen betiltották. Dúsan nőtt az áldás a budai napos olda­laikon, jó évjáratokat szűrtek a -szőlősgazdáik és nem volt, aki vegye, nem volt, aki igya. így történt abban az időben; az Ég kegye óvjon bennünket hasonló csapástól. CálosI Soma. UJ ÜZLET! BUDÁN díjtalanul házhoz szállítja a megrendelt festék«, háztar­tási-, Illatszer és pipere érni WEISZ festékkereskedés II., Zslgmond-u. 9. MEHCZER tisztító mos, fest, tisztit Központ II. TÜRÜK-U. 3. Margit krt. sarok. (Admiral mozinál) Tel. 50-4-93. Fiókok: I., Gyözó-u. 5. (Pálya-u sarok) Tel. 54—9—71 IV., Duna-u. 6. (Belvárosi kávé- háznál) Tel. 83—0—03 Háztól és házhoz mindent szállít vidékre is I Házspekulációk Budin — a középkorban Ingatlanforgalom volt már a középkorban is, ahogy azt a régi írásokban olvassuk. Nagy volt az adás-vevés -telkekben, házak­ban kertekben s az eladók és vevők között mindenféle rangú ember szerepel. Természe­tesen az akkori árak a maiakhoz képest tál- alacsonyak, de a pénz értéke is azóta leg­alább 150-szeresen emelkedett. Így tudjuk azt, hogy Óbudán -Nagy Lajos anyja, Erzsé­bet királyné 1353-ban. a iháztelket rendesen nyolc akkori foriurtiával vásárolta össze. De ugyancsak Erzsébet királyné 24 forintot is adott egy 'telekért a Kovács-utcában a zárda szomszédságában, amelyet 1359-ben Alkat­tan Tamástól vásárolt. A 'Kovács utcában (vagy talán inkább Küldi utcában) közel a prépost házához -egy házat négy márkáért, vagyis tizenhat akkori forintért adtak el 1345-ben, a házon kívüli járandósággal és kerttel együtt. Ez bizonyára csak falház le­hetett és az is igen- rozzant, az -eladó pedig igen megszorult ember, mert -különben ilyen olcsón mégsem adta volna el. Váczi János óbudai lakos a Ferencesek zárdájához közel fekvő házát az ottani őrkanonoknak 1350- ben 28 forintért adja el s Töttös mester Felhő vizen állott (a mai Császár fürdő he­lyén) házát pont száz évre rá ugyanezért az összegért adta el a kő- és főépületekkel és a hozzátartozó szőHővel együtt. Nagy ára volt már Seydel ácsmester házának Óbudán, amelyet Heckul zsidó és felesége Sába köz- ] vetítésével, Erzsébet királynő 1354-ben 40 girán, tehát 160 forinton- vásárolt meg. Bi­zonyára a közvetítési díj emelte így az árát. Pukur Klára asszony óbudai házát, meg az apáca -klastrom és a patika mellett lévő házának felét pincéstöl, padlásostul és -egyéb melléképületekkel együtt negyven forintért adta el asszqnyfalvi Miklós a Do­mokos bán fia özvegyének. Budai 'Ján-os vá­rosi esküdt kétszáz forintért adta el házát Óbudán 1413-ban, de már jóval drágább volt ugyanebben az évben a Felsőhévizek által hajtott — tehát télen is járó — malom, ame­lyet a Pettermann család adott el a nyúlstzi- geti apácáknak nyolcszáz forintért. Az -e mellett tévő malom a Duna partján ugyan­csak az apácák zálogába került ekkor négy­száz forintért. Ez volt különben az a malom, amely az óbudai királynőd várnak lisztet tartozott hűbér gyanánt szolgáltatni, még­pedig évenként három garlétát, amely 33 mázsának felelt meg. Mivel a három garléta rendes ára akkoriban 18 régi forint volt, ez a mai árakra átszámítva 528 pengőt tenne ki. Gábor egri püspök az óbudai piacon Hi­deg Benedek kőbázát vásárolja meg 1476- bam kétszáz forintos örökáron, s még a szomszédai is meg vannak nevezve, -Futaona-t Péter és Fodor Pál a város volt bírájának személyében. Zsigmond király is eladja egyik házát Óbudán 1410-ben ha-tszáz forintért Rozgonyi Simonnak, a -Francia utcában. Ez a ház előbb Albesi 'Dávidé volt, aki úgyiát- szik jó spekuláns volt, mert sokszor szerepel az adás-vevésekben. Több félházat vásárolt olcsó áron és jó drágán adta tovább. Buda város tanácsa 1701. május 25.-1 illésén a fennmaradt jegyzőkönyv szerint a következő ügyeket tárgyalta: — A vendég­fogadók felosztása és az italmérés rende­zése tárgyában a következő határozatot hoz­ták azon a tanácsülésen: — hogy egy ven­dégfogadónak legalább 3 vendégszobája le­gyen szállásra és nyolc lóra való istállója. Ezek oi legkisebb fajtájúak és fizetnek ezé- géradóhan 12 rhénus tallért. Középrondü vendégfogadóknak legyen 4 vendégszobájuk és 12 lóna való istállójuk és fizessenek ezé- géradót 18 rhémus tallért. Nagy vendégfogn- dóknak legyen: 6 szobájuk és 18 lóra IstáS- lójuk, fizetnek ezégéradót 24 riiémts tallért Buda városának hét utcáján 14 naptm. ke-* Mindig örülünk, ha a használatban levő ide­gen szavak helyett jó új magyar szó kerül használatba, ezúttal nem szeretnék, ha e bosszú nehézkes és erőltetett szó kerülne a törvény hivatalos szövegébe, amely egyéb­ként nem is fedi a valóságot, mert a Ter­mészetbe pl. a Naprendszer is beletartozik, ahová pedig — egyelőre — a természetjáró 'sem járhat. — Ehelyett a rövidebb és ösz- szetételekre is sakkal alkalmasabb „tájjáró” szó meghonosítását javasoljuk! Tájjáró út-, bot-, jelzés, tájjáró térkép-, vonat pl. egész jól hangzik, míg pl. „természetjárás! kirán­dulás”, lehetetlen szó-összetétel. Ezenkívül a magyarban a „táj’-szónak önmagában is valami szépet, festőit Jelző zöngéje van: „Ott mosolyg a róna-táj”, mondja a költő, tehát még a sík (róna)-táj is .,-mosolyg”, bár egyébként egyhangnúak kellene lennie. Csúnya „táj”-ra a tájjáró különben sem is igen -fog menni. Ezenkívül finom különbsé­get jelent -e szó a német „Gegend", azaz ,,-tájék”-szóval szemben. Mind -e körülmény nézetünk szerint alkalmasabbá teszi a köz- használatra a „tájjáró” szót, a természet- járónál, s ezért szeretnék, ha Buda hegyei mielőbb -a vidám tájjárók dalától visszhan­goznának. (Margittay) resztül két polgárnak legyen kizárólag joga italt kimérni és mindannyiszor váltsanak a polgármester úrtól ogy ezédulát amiért 7 kr. leszeni fizetendő. A községi bakter ren­desen kiáltsa ki a bort, amiért neki -egy iteze bor adassék, avagy áz eladónak tetszése szerint. Amennyiben egyik, vagy másik pol­gár titokban italmérést űzne és bort adna az utcán át: úgy elsőikben- 1 rhénus tallér­nál bfrságoltassék és iz ismételten előfor­dulván megdupliztassék. Ennek ellenében pedig, — ami a város -borát illeti — a foly­tonos borkimérés önönmagától Illetékes és aki a saját termését kiméri, annak álljon te­hetségében imás budai bort is vásárolni. Az a polgár, akinek bora nincsen és a hozzá való kiváltsággal van joga élnie, minden hátráltatás nélkül budai bort is vásároHbas- san. Ami pedig a sörikimér-ést iileti. úgy azok a polgárok, akiknek italmérési jussuk van a borra, a sörkiméréssel is foglalatos­kodhatnak. Akvinkum püspöke a IV. század közepén az árián- felekezetit ez tartozott, mint ahogy felső ős alsó 'Pannónia püspökei, majdnem kivétel nélkül ariánusok voltak. De a fényes pogány múlt sem -pusztult el nyomtalanul, amikor Budapest őse kereszténnyé lett, mert a pogány szokások még igen soká megma­radtak. Hiteles adatok az óbudai preposts ág léte­zéséről már a XII. századból valók. így egé­szen hiteles egyházi tárgyú oklevél 1156- ból a tanúk között a megyéspüspökök neve után négy prépostot is szerepeltet s ezek között az első Rafael óbudai prépost. Bar­nabás óbudai prépost nevét egy 1170-ből származó oklevél s 1185. -és 86-ban ML Béla király idejében két magánüggyel foglalkozó oklevél Adorján óbudai prépost és királyi kancellár aláírását mutatja. Ez az utóbbi ké­sőbb erdélyi püspök lett. Érdekes adat, -hogy az óbudai egyháznak I’M. Béla idejében még az osztrák határom is volt'\>intoka, a mai Kis-Martom, amint azt 1202-ben készült hiteles irat említi. Fényes diadalmenettel tért Akivtinkuirrfba a mai Óbudára az első Vallentiniánus ró­mai császár megpihenni, azután a nagy győ­zelem után, melyet qvát -földön aratott In­nen- Bregetiunba ment, ahol • hirtelen meg­halt. Erre 4 éves fiát Áfevinkumba-n 375 évi nov. 23.-án Vallentiniánus néven tánscsá- szár-nak kiáltják ki s nagy fényes ünnepsé­gek között koronázzák meg a mai Óbudán levő császári palotáiban, ahol anyjával Jusz­tinával élt A római korszakból ez az utolsó- adat, ami reánk maradt, mert 376-ban már a népvándorlás korszaka következik. Mondaszerű elemekkel van tele Óbuda története. A krónikák olyan nagyszabású al­kotásokról emlékeznek meg, amelyeknek még a hült helyét is hiába keressük Óbudán. Az Amjou-házi királyok várat építettek Óbu­dán, amelyet Nagy Lajos menyének hagyo­mányozott; itt takott Mátyás anyja Szilá­gyi Erzsébet özvegy korában, utolsó birto­kosa a törökök betörése idején, Mária, a sze­rencsétlen II. Lajos király özvegye volt. A török uralom megszűnte után 1693-ban Óbuda Zichy Istvánnak, mint a komáromi várjószágok birtokosának tulajdona lett. A komáromi vár uradalmához tartozott összes birtokot ugyanis M. Mátyás 1615-ben Reif- feniberg János Teodórák komáromi főkapi­tánynak zálogosította el 17.000 forinton. Mi­vel az új komáromi kapitánynak Kolonich Emesztnek nem volt elegendő pénze, bogy a birtokot kiváltsa, II. Ferdinánd király jó­váhagyásával Eszterházy Miklós nádor vál­totta azt magához és egyik részét Kólóul eb Emesztnek engedte át ingyen, másik részét pedig Zichy Pál győri kapitánynak zálogo­sította el szintén 17.000 forintért A Zichy-ek azután Idővel ennek a birtoknak többi részét . Is magukhoz váltották, ide -tartoztak többek­Bu&CL múltja közt Budakeszi, Óbuda, Szentendre, stb. Mindezeket I. Lápot 1659-ben Zichy István­nak 'és fia utódainak örökösen, ieányágú ivadékainak pedig visszaválthatólag adomá­nyozta. így került Óbuda Zichy Istvánnak és utódainak birtokába, nem mint virágzó népes hely, hanem mint puszta rom-. De ez a pusztaság csakhamar benépesedett, mert idegenek szívesen lőttek ide, ahol olcsó szer­rel (jutottak a legjobb építőanyaghoz, Akvin- kum köveihez. A Zichy gráfok nem sok idő múlva kastélyt építettek s mellette kápolnát emeltek. Világszerte ismerték -virágzás idejében a római Óbudai Alkvinkum nevét s érdekes, hogy Sidonius Apollinaris a nevezetes költő 458-ban, -tehát jóval a római korszak után, sőt Attila halála után is 5 évvel ezt zengi: „ ... Pannóniát, amelyben ama hőslés Aoi.tr- cutn virágzik”. Akvü-nkum volt a város hiva­talos -neve, de az írók révén a közéletben aiz Acinieum -név terjedt el és azt még a mai Délfranciaországbam lis ismerték. A fenti író különben az utolsó, ak-i a római' korabeli vá­rosunkat -említi. Később századokig nincs róla szó. Budai tör ÖKÖR őszi dolmányai Qáromssászelőtt — Köszli Bevilaqua-Borsody Béla dr. — Esterházy Miklós -nád-c,rispán levelesládája török -iratait Fekete Lajos tudós historiku­sunk közölte gazdáig budai -török vonatko­zású kötetében. A nagy -történelmi értékű leveleik között -az 1606 -és 1645 közötti évek­ből. A háromszáz éves levelek között von három, mely nyilván hidegre fordult őszidőn kelt, mert bennük sietős sürgetések foglaltat­nak őszi köpönyegeik és ujjas mellények és nyestbörök irányában. „Irikha köpönyeg" a török neve a köpönyegnek, irha ennek a ro­koni neve magyarúl, nyilván könnyű őszi Kölnit volt ez. A keletű es oielviueki töroK- sog nyalván sokat szenvedett a kémény ma­gyar teltól, bizonyára azért van a nagy sm- getödzés. Az első levél igen sietteti a -meleg holmi elküldését. Szüléimén Aga^ a 'katona-ember írja, akit iBedunból valanova a -Dunántúlra parancsolt ki íellebbvalója. -Holmiját budai szállásán hagyta, most annak elküldését kéri. SzUléjmán budai Gönülüz-aga ugyanis kedves budai érdakességű levet írt Budára a -Boszna Deli Murteda úrnak, imeg*rva, hogy Deli Murteda -esetleges távoli-étében a leve­let Baki Gselebi uramnak adja át a levélvivő lovasember. -Allah nevében — írja a budai lavél — szolgáljon tudomására az én szív­béli testvérséges pajtásomnak Deli -Murte- dá-nak az, ami -e levélben vagy-on, köszönté­sekkel és jókívánságokkal, tisztelettel és szeretettel, nagyrabecsüléssel és mélységes 'tisztességtétellel együtt. „Ha valaki a mi egészségügyi állapotunk iránt kérdezősködne úgy tudjátok meg, hogy testünk — áldassék és dícsért-essék a végtelen ir-ga'lmiú Allah neve! — -egészséges! Ezek után -pedig tu­datom veled, óh szívem, hogy megka-ptam a nékem küldött irhaköpönyeget -és a fehér, dolmányt. Én szívem! A .házamban a felső szobában, az üveges almáriom csíkosra pingált k-ihúzós fiókjában vagyon két nyest- fark, azokat is küldjed el!” A levél többi részében köszöntés foglaltatik több budai iga-zhívö részére, szó van öt rőf posztóról is, melynek elküldése ugyancsak kívánatos. A levélíró öreg édesanyja köszöni zöld uj­jasmellényét, melyet idejében megkapott. A levélíró üdvözli fiát, az Ali -gyereket, reméli, hogy férfi módjaira viselkedik, intézkedik, 'hogy a Budim -határában -lévő földjeit jól trágyázzák meg, a levélíró Hadsi- -Hasszán­tól küldjék el a sötétkék dolmányát, a másik zöld ujjasról vágják le az ezüst gontb- pátyik-éket és úgy küldjék el. -Egyben egy dolmányt is küld nyílván javításra. „A le­véllel -elküldött dolmány zsebeit jókívánság­gal tömtem meg — írja Szüléimén Aga — remélem nem hullanak ki a zsebekből azok! ümer R-eisz is megkapta a zöld ujjast.” A le­vél így végződik: „Érkezzen el ez a levél, ha a végtelenül fenséges Allah is úgy akarja Deli Murtedához, avagy ©aki Cselebihez, kik -is laknak Jelez kethlüd a iBasi -fia házá­ban a Földdel T-ömött Bástya mellett” Deli Murteda tehát ott lakott a budai Hadimu- zeum tel-k-én, mert a Földdel Tömött Bástya mellett.” Deli Murteda tehát ott lakott a Szüléjmán Aga levelében említett Top­rak Bástya a Lovas út sarkán máig álló nagy köralakú bástya. „Földdel tömött” azért volt, mert kétségtelenül még 1541. előtt rakott „Casa Matta”-ja vagyis boltíves bombabíró „Erős (Ház”-a már omladozott. Eltömték, mint annyi más omló boltívű bás­tyát, Egerben is. A második keltezetlen levelet is őszidőn írja vabonnam a Dunántúlról Hasszán Kbalfa, — a budai török szabólegény céh­beli -társának, Sz-elim Kha'lfa budai szabó­segédnek. Virágos köszöntések után arra kéri a be­csületes budai török sza-bólegényt, menjen el Deli Miusztafa budai szabólegényhez, ott van annál egy jó dolmánya a Musztafa le­gény ládájában. Vegye azt magához és zárja el jó] a maga ládájába. Egyebekben kiéri, tudassa céhbeli pajtásával, Musztaíával, hogy azt a kis pénzt, amivel annak tartozik, rövidesen megküldi. Viszont a komáromvi- déki Kocsi Ali adja át a nála adósságban levő pénzt ömer Reisznak. 'Egyébként a let- velező Zaiavárra megy a legközelebb. A le­vélíró fia szabóinas volt, tehát a gondos apa céhszerü szokás szerint arra kéri társát, nézzen a fiú körmére, üljön a fiú a műhely­ben és becsülje meg a munkás életet. Ha le­génnyé cseperedik a hatalmas Allah irgal­mából, a levélíró hálás lesz barátja jóságá­ért! Ezután arra kéri a levélíró, hogy több boszna és török férfiaknak adja át köszön­tését, így pajtásának DsÜoóna'k, a bosznai Uzsiozéből való Musztafának, Hidajetn-ek, a szabólegénynek a Ruzsánból való boszna lovas 'Szpáhi-na'k, Nekiz Szüléjmánnak. „Fo­gadják ók kegyesen üdvözleteimet!” A levél címzése szintén budai helyrajzi adatot ad: „Adassék ez a levél, ha a végtelen irgalom Allah úgy akarja, az én testvéremnek Szélim szabólegénynek, ki is Budunvárában lakik, a Máhkieme kapu mellett, a Törvényimondó Ház 'közelében. Egy hainmadtk levélben az előbbi levélíró ír a Csupaszk'épű Ali Bátyónaik, a ,paszo­mányverőn,ak, megígéri, ho-gy tartozását rö­videsen -elküldi, viszont három kötés jóféle f-elhérsujtáshoz való paszományt küldjön neki. „Szívem barátom! — írja — csak ne legyen hz drága, tudod, milyen mintájúnak kell lenni a 'sujtásnak. A kegyelmes Pasa dolmá­nyához kell az. Ne legyen ikétszáPnyolvan kis ezüstpénznél drágább. A sujtáshoz való gombok jóféle gyapjúból legyenek, maga a sujtáspaszomány lapos legyen. 'Ha ilyesmi nem kapható iBudunban, úgy küldjön gömbö­lyűt. A címzett paszomány verő, a Csupasz­képű Ali Bátyó a ibudtini Paszományos So­ron lakott. Jó dolga lehetett ,a budai szabóiknak, Hogy ilyen nagy forgalom volt anno 1634 táján őszi prémben, posztóban, köpönyegben és ujjasban. Bezzeg most alig van a budai magyar polgárnak pénze őszi köpönyegre, illetőleg alig vagyon abban -forgalom. A -pénzt ma is ígérgetik Budunban és nem vágják az em­ber után. ősz van, a .Budai Napló lalbakából kilátás a 'Hadimúzeumra. Néhai való Sefer Kethüda fia — Sefer Kethüda-oglu házára. Laptula jdonoä : VIR A A G ÉS T ARSA Frfrfíj HcrbeutlS: Tinig Béla. KI«d<*W Wd ! Virsli* Béla. Neufeld Zoltán (Pannónia) nyomda RndepMl VT!., Remlwifh-n. R, TVÁ 42-H4I* Mikulás, karácsonyi és újévi ajáadékok, parfüm, manikür ~és fésűkazetták leg^Lli- dabb elárusító n^/e Víziváros - illatszert ár 11. Corvin-tér 6. sz. Tulajdonos : KAMENICZKY MIKLÓS A Németvölgy úri közönsége e Simon-illatszerlórban I. Böszörményi-út 44-46 vásárol. Nem kerül pénzébe é> meggyőződhet háztartási, pipere, illatszer, és festék cikkel»« legolcsóbban SZÉCSINÉNÉL vili- rolhat. — II., Bimbó-utca 15. szám. *— Telefon: 57-6-81 — Telefonköltséget megtéríti. Állandóan {rise vágott baromfi, borjú, sertés, marba, és vadhúsok Varga András rózsadombi üzleteiben If. Bimbó-u. 1. Telefon: 50-5-43. II,. Zárda-u. 34. Telefon: 56-8-48. Házhoz szállll minden időben legfrissebb borjú- e rtés-és marha - húsokat SCHITTER GYÖRGY mészáros és hentes. — Margit-krt. 28. Telefon hivó: 57-9-36. » Építkezési és kertépítési III anyagokat olcsón szállít |||- Obermeyer Tamás ­Hl fuvarozó vállalata, II. Ffllér-u. 4 II III _________SAJAT KÖ-, SÓDER Es HOMOKBANYA ||| Éhg yomorral lÁtiUj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom