Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)
1934-11-10 / 1179. szám
XXXI. évi. 1179. SZ. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám -40 f, Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják i Napló Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda» ■ág, társadalom éa művészet terén szolgáló újság 1934 november 10 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. ouagas sor egyszeri közlésnél 30 fill'. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek naov kedvezmény FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal s II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4- 6-ig. Hsaw A ma! szomorú viszonyok és étteremnek. \'ilághírnévnek örvendő vendéglősük, mint Guncíel Károly és társai szívesen bérelnék ki ezt a világon egyedülálló helyiséget, búsás bért fizetve és tódulna oda^ a város közönségén kívül az itt járó idegen is. Fekete kávé mellett gyönyörködnék a virágban és gyümölcsben. . A sorvadó Viiiváros, történelmi múltjához méltó .fejlődésnek indulna, a mohamedán világ ebben Gül- baba rózsás kertjének föltámadását látná és megélénkülne az élet, különlegességgel támogatva a fürdőket, lekötve a gyógyulást kereső betegek érdeklődését. Ez volna a különleges kúrszalon, ahol a magyar gyógyvizén kívül, a magyar virág illata, a magyat gyümölcs különös zamatja szolgálná a bel- és külföldi betegek gyógyulását. De meggyógyulna ez a beteg Buda is. , Ezeket terjesztjük mély tisztelettel Liber Endre, jés Szencly Károly alpolgármester utak elé, akik szeretettel és kellő hivatottsággal szolgálják ennek a világszép városnak, a magyarság fényreklámjának új ragyogását. C sak a célt nézzék és ne azt, hogy egy túladunai újság egyszerű szerkesztőségéből kínáljuk fel őszinte igaz bittel ezeket az elgondolásokat. Vlraág Béla A kelenföldi tea-délutánok ma már társadalmi űrt töltenek be Becsey Antal- né gondos rendezésében, aki kedves, nagy társaságot gyűjt össze a „Kelenföldi Társaskör“ új barátságos helyiségeiben, a- mely ott családiasán, otthosan él. A háziasszonyok: Barla-Szabó Józsefné, Dorncr Cyuláné, Duday Alajosnc, Kovács Józsefné és Schwarcz Samu né úrnők mindent elkövetnek, hogy e tea-dél utánuk társadalmi nívóját emeljék és kedve V Jegyék az ottlétet. Kazinczy-emlékutat állít a főváros Kazinczy halálának százéves fordulóján, méltó művel áldozzon a költő emlékének. A Kazinczy kút kész is már és a Várban állítják fel. A lebontásra ítélt fehérsas ié.-i iskola épületeiért mégis csak kár, mert feltöltéssel segíteni lehetne a baján. Egyszerűen földszintté válna az I. emelet, de az épületet környező kerítés, lm magaslaöhra emelve is, mégis csak adna világosságot pincévé siilyedt földszintnek, ahol elhelyezhetnék azokat az intézményeket, a- melyeknek nincs oly nagy szükségük n nappali világításra ... De lebontani!? kor is ilyen számba menne, ha nem volna veszélyes. Tapasztalati tény azonban, hogy ott, ahol megbolygatják a hegy lábának stabilitását, rogyások, csusza ml ások állanak elő, amelyek csak akkor szűnnének meg, ha a kiegyensulyozódás megint megtörténne. Ezt a kiegyensúlyozottságot volt hivatva biztosítani a Székesfőváros eredeti rendelkezése, amely szerint legfeljebb 5 m. magas rézsűket engedélyezett az agyag ásásnál, s ezeket is csupán 12—45 fokos le- ásásban; ami helyett a vállalatok tényleg csináltak sok helyen 20—30 m-es rézsűket, 80—85 fokos robbantásokban, úgy hogy valósággal ijesztő agyagfalak bizonyítják — minden különös vizsgálat nélkül —• a vállalatok nemtörődömségét, a j hatóság előírásos — rendelkezéseivel szemben. I Szigorúbb közigazgatás mellett ezek a telepek már régen odakerültek volna, ahová azok a faluvégi vályogvető cigányok, akik addig törik a borsot a lakosság orra alá, mig vagy a község lakossága tesz igazságot, vagy pedig a kakastollasok teremtenek rendet. A szemle során egyhangú volt a nézet, hogy a rendcsinálásnak elérkezett az utolsó órája. A hegyvidék lankásának középvonalán átvezető tranzverzális útra vonatkozólag az az egyhangú vélemény alakult ki, miszerint ennek az útnak a folytatólagos megépitése nem csupán helyi jelentőségű, hanem előkészülete után alkalmas le- | hét arra is, hogy a Becs felől érkező személyforgalom ideirányitassék, ami által az érkezők szeme elé úgy nappal, mint éjszaka a legcsodásabb panoráma tárulna, ugyanaz, ami a Hármashatár- hegyi kilátónál adódik, amely pedig még világviszonylatban is egyike a legpom- pásabbnak. Ennek az útvonalnak két szakasza máris megvan: A Folyondár utca és a Remetehegyi út. Az egész út 20 méter szélességben van tervezve, ami már egymaga is bizonyítja, hogy ez nem csupán lokális jelentőségűnek van szánva. Kialakult az a nézet is, hogy ez az útépítés nem csupán a hegyvidék magán- építkezést alkalmas előmozdítani, hanem, egyik másik téglagyár számára megnyitja a parcellázási lehetőséget, ami viszont könyebbé és gyorsabbá alkalmas tenni a hegyvidéki lakosság által oly rég óta várt elvonulást. Az út közvetlen jelentősége azonban mindezen érvek fölött a városfejlesztés megalapozásában áll. Ma ugyanis az a helyzet, hogy dacára annak, miszerint a Schmidt Miksa-féle „Atilla-park“ terv vajúdása mintegy 10 esztendőre kötötte alá a Remetehegy fejlődését és dacára annak, hogy a kerület szabályozási tervének végleges megállapítása már régebbi idő óta késik és mindezeken felül, dacára annak, hogy a téglagyárak igazán semmiféle szempontból sem kívánatos szomszédság, mégis ez a hegyvidék évről-évre fejlődik. A hatóságok anomozítása, a megnehezült pénzügyi és gazdasági helyzet mind-mind nem tudták megakadályozni, hogy a „he- ! gyen épült város“ meg ne szülessék és évről évre ne legven nagyobb kiterjedésű. És ha keressük mindennek az okát, hogy ennyi akadály és ennyi hátrány dacára ez a vidék mégis, fejlődik, erre csak az a válasz, hogy a Székesfővárosnak ezt a részét a magyarok Istene valamikor királyaink vadaskertjének teremtette, JSyiló orgonáié, leoszt oletóber végén folyt 1c as elöljáróságI szemle az óbudai hegyvidéken mellett mégis felharsanó lelkesedéssel szeretnénk üdvözölni azokat, a- kik foglalkoznak Budával, a jövőjével, fejlődésével. Lehet ez két irányú : — általános budapesti fejlődés és részleges budai. Azért vetettük föl a legutóbb megjelent számban Nagy—Budapest kérdését újból, húszéves elgáncsolás dacára és örömmel látjuk, hogy úgy az állam, mint a főváros igyekszik állást foglalni a kérdés mellett, amely a valódi szanálás egyetlen biztos alapja. Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság nyug. másodelnöke írja az e számban megjelenő tanulmányában, hogy mily rendkívüli fejlődési idézett elő ebben a hármas városban az egyesítés ötven év előtt. Ez volt Nagy—Budapest felé az első lépés. De nemzeti szempontból is fontos ez a kérdés, mert a világ előtt is más egy kétmilliós város, mint az egymilliós. Amely népnek kétmilliót számitó fővárosa* * 1 van, az mégis csak más, mint a szomszédos államok néhány százezret alig meghaladó fővárosai. Azok előtt, akik Budapest kérdéseit nem a megszokott sablonok, a mindennapi szemüvegen át nézik, hanem a holnapnál tovább látnak, — az egyesítés nagy műve csakis újabb fejlődés alapját képezheti és fel kell használniok az alkalmat, a- mikor az állam, a kormány kellőképen támogatja, segíti ezt a városmentő tervet. Ez szólna Budapest jövőjének. Buda fejlesztésénél számolni kell azokkal a gyógyforrásokkal, amiket eddig Budapest nem tudott kellőképen kihasználni. Meg volt a/., amit a természet adott, a múlt kialakított. A múltnak ez megfelelt, de a jövő új feladatok elé állítja a yárost. És itt hálás szívvel kalapot kell emelnünk Szendy alpolgármester zseniális elgondolásai előtt, amelyek hivatottak új, megfelelő, a jövőt szolgáló kialakulások előrevarázso- lására, amelyek föltétlenül szolgálják Buda fejlődését a gyógyforrásokkal kapcsolatban. A rohamosan fejlődő viszonyok, a mind sürgetőbb életigények önmagáiktól mutatják az irányt. Egyedül a gyógyforrások fejlesztése nem adja meg Budának azokat a lehetőségeket, amelyek mögött milliók rejlenek. A gyógyforrásoknak megfelelő keret kell, ragyogó keret, amely idevonzaná az ország népét, de lekötné, megragadná az idegent is. Buda kirakó ablaka lesz a Tabán. Ma puszta terület, amelynek megfelelő kiépítésétől függ ennek a városrésznek a jövője. Ami terv eddig fölmerült, nem felelt meg. Elmúlt, ahogy jött. Ide nem fürdőváros kell, mert az megvan, ahogy Kozma Jenő már régebben megírta e helyen. Kész fürdőváros a budai Dunapart, a Gellérttől a Gsászár- fürdőig. A gyógyforrások megvolnának, csak keretük nincs. Ezt a keretet adná részben a Tabán. Nem mint a fürdőváros egy része, hanem \különlegessége. Nem fürdők és szállodák kellenek oda, hanem szín, fény, ragyogás, különlegesség. Motívumokat csak a Kelet adhat hozzá, mert a Nyugat motívumait megtalálja az európai ember a francia, német, svájci, olasz, osztrák és cseh fürdőkben, de — a Keletet nem. Ajánljanak fel néhány telket az indiai maharadzsáknak, a perzsa szatrapáknak, afghán emi- reknek, arab szultánoknak — ajándékul. Pesti ember azokat a drága telkeket megvásárolni amúgy sem tudja. A keleti dúsgazdag fejedelmek játszva építenék fel a nyugatról jövő idegent elkápráztató villáikat. Tömegesen kisérnék ide uralkodóikat a keleti főurak, akikről tudjuk, hogy egyetlen egy is többet költ itt néhány hét alatt, mint a nyugatról jött és a Coock iroda utalványkönyvével fizető nyugati látogató. Ez adna méltó keretet, vonzóerői a fürdővárosnak. Csakhogy mindent ebből a látószögből kellene megalkotni. Ezt a tabáni keretet folytatni kell végig Budán. Az élet elsorvasztotta a Batthyány téri szépen épült vásárcsarnokot. Előbb autogarázsnak szánták, újabban uszodának. Egyik sem világattrakció. Az autógarázst el kell dugni valamely mellékutcába. Ha kell az uszoda, ott van a Királyfürdő nagy udvara, saját pompás forrása, — építsék oda. A vásárcsarnoknak más a hivatása. Agrárország vagyunk, az év minden szakában van különleges termésünk gyümölcsben, virágban. Rendezzék be a csarnok háromnegyed részét állandó virág- és gyümölcskiállításnak és negyed részét üvegfallal elválasztva kávéháznak Haidekker János dr. III. kér, elöljáró, aki nemrégiben vette át a kerület köz- igazgatásának vezetését, Herczegh Lajos főmérnök kíséretében — valamint a hegyvidék érdekeiben I fáradozó társadalmi egyesületek kiküldöttjeinek társaságában — bejárta a kerülete hegyvidékének azt a részét, amely a Bécsi űt mentén vonul északnyugat felé. A szemle — melynek tulajdonképeni tárgya az említett hegyvidék lank ás derékvonalán keresztülvezető, úgynevezett tranzverzális út folytatólagos építési vonalának megállapítása volt. Mindenekelőtt hiányolta a kerület szabályozási tervének végleges megállapítását. Egyes körök ennek a szabályozási tervnek a megszületését, az Óbuda—Hungária- úti — a nép által Honalapító Árpád Hídnak keresztelt — híd tengelyvonalának végleges megállapításától kívánják függővé tenni, holott nyilvánvaló, miszerint akármennyire alapvető jelentőségű is lehet a kerület fejlődésére ennek a tör- vényhozásilag már oly régen elhatározott hídnak a megépítése, mégis egy olyan nagykiterjedésű kerületnek, mint Óbuda, Újlak, ez az alkotás csupán egy-két fontosabb vonalát érinti — és pedig a kerület középső részén — mig a kerület többi része ettől függetlenül szabályozható. Ehhez a többi részhez tartozik az Óbudai hegyvidék szabályozása is, amely csupán függvényileg van vonatkozásban az uj dunai híd terveivel. A szemle alkalmával is szóvátett szabályozási terv véglegesítése különben is elsősorban a köznek, a városnak érdeke, hiszen — amint ez megvan,. — azok az u. n. helyi problémák, , amelvek pl.. egv-két minden haladástól elzárkózó ingatlantulajdonos magatartásából adódnak, elveszítik azt a jelntősé- güket, amellyel manapság még bírnak és megnyitják az egyetemes érdek számára azokat a kisajátítási lehetőségeket, amelyeket ma. imitt-amott a társadalmi szerI vezetek rábeszélő képessége jelent csupán. A másik fontos sérelem, ami a szemle bevezetésekor megtárgyalásra került: a hegyvidék rákos sebeinek, a téglagyáraknak kitelepítése illetőleg üzemüknek a köz érdekeire történő korlátok közé szorítása volt. A szemle során megállapítást nyertek már első látásra is, azok a helyrehozhatatlan mulasztások, amelyeket a vállalatok közutak elbányá- szása, 20—30 m-es meredek rézsűk létesítése által elkövettek, s amelyek mindaz üzemek gyeplő nélküli üzemviteléről tesznek tanúbizonyságot. Ügy az elöljáró, mint a kerületi főmérnök belátták a helyzet^ tarthatatlanságát és azt, hogy manapság már tényleg anakronizmus számba megy a belső Bécsi út mentén, kórház és lakott^ terü- ' letek tövében ez a vályogvetés. Még akfl Budai Polgári Kár ás Buda 50 áv elölt Benedek Sándor a közigazgatási bíróság ny. másodelnöke előadása a Budai Polgári Kör borgazda- társaságban október 26-án. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter 1884-ben, tehát ezelőtt 50 esztendővel nevezett ki engem miniszteri fogalmazónak és szolgálattételre az akkor életbeléptetett pénzügyi közigazgatási bírósághoz osztott be. Azóta folytonosan Budán lakom s így az 50 esztendő jogán elmondhatom, hogy budai polgár vagyok. Legalább az én szivemnek minden húrját ez az érzés rezegteti, amikor a lezajlott 50 esztendőre, a régi Budára és a budai életre visz- szagondolok. Előzőleg csak kétszer voltam a fővárosban. Először 1868-ban, 14 éves koromban, a mikor itt sebet kaptam. Nem párbajban, hanem egy pesti fodrász ollóval belevágott a fülembe. Másodszor 1873-ban amikor Pest, Buda és Óbuda Budapestté alakult s megvetette a mai mesés fejlődés alapjait. Ennek a fejlődésnek oroszlán része a legközelebbi félszázadra esik. Az 1884 évben még épülőben voltak az Andrássy út és a körutak, azóta létesültek a parlament palotája, az uj királyi palota, a Pestet és Budát összekötő pompás hidak, akkor még lóvasu.on közlekedtünk vagy omnibuszon, melyről úgy énekelt a költő, hogy: Vágtat az omnibusz, Azaz lassan halad, A város ligetbe, Gcsztenyefák alatt. Budapest, tehát Buda fejlődését is, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint a statisztika. Budapestnek az 1884. évben 427.369 lakosa volt, ma 50 év után pedig 1.039.853 lakosa van, tehát az emelkedés 240 százalék. Buda népességének szaporo. dqía még kedvezőbb. Budának az 1884. évben 81.651 lakosa volt, ma 50 év után pedig 241.864 lakosa van, tehát az emelkedés 300 százalék. Ehhez az eredményhez nagyban hozzájárulnak az elpusztult budai szőlő-területeken emelt épületek s a háború óta épített palotaszerű villák, a melyek a Duna balpartjára is kiható vonzerőt gyakorolnak. Talán nem lesz érdektelen Buda nép- szaporodását kerületenként is megállapítani. Az I. kerület népessége volt 1881- ben 29.354, ma 124,411, emelkedés 400 százalék. A II. kerület népessége volt 1884- ben 25.972, ma 52.958, emelkedés 200 százalék. A III. kerület népessége volt 1884- ben 26.325, ma 63,995, emelkedés 240 százalék. Ezekből az adatokból megállapíthatjuk, hogy a II. kerületben a népszaporodás a budai átlagon alul van, a mely jelenség arra vezethető vissza, hogy a II. kerületnek külterülete nincs és hogy a belső területen még igen sok régi ház várja az újjáépítését, amely eddig Budán csak a Dunaparton és a fő utcavonalakon, itt is csak részben érvényesült. Budának történeti jellege, hogy mindig a fő kormányhatóságok székhelye volt. Ezt a jelleget megtartotta az 1867 évi alkotmányos életben is, a mikor a minisztériumok nagy részben Budán helyezkedtek el. Az 1884 év újabb gyarapodást jelentett, mert a pénzügyi közigazgatási bíróságot is itt a várban helyezték el s ma is Budán van. Budán székelt a büntető törvényszék s két járásbíróság (az 1-III kerületi és az óbudai). Buda volt a dohányjövedéki és az állami jószágigazgatóság, a pestvidéki pénzügyigazgatóság és adófelügyelőség székhelye. Ennek dacára az ügyvédek száma nem volt nagy. Budán mindössze 50 ügyvéd tartott irodát, amely szám a lezajlptt 50 év alatt 372-ie emelkedett. Az 1884 évi 50 ügyvéd a három budai kerület között a következőleg oszlott meg. — Az I. kerületben laktak: Dénes Benedek, Dulovics Béla, dr. Fáy Andor, Foltin Pongrácz, dr. Gombár Tivadar, dr. Horváth István, Hőke László, Latkóczy Mór, Oeffner Ferencz, Pleyer Ede, dr. Schőnborn Albert,.és dr. Tóth Ernő. ősz. szesen 12. _ A II. kerületben: dr. Andaház y László, Andorffy Károly, Dániely György, dr. Draskóczy Miklós, dr. Ernyey Mór, Ferenczffy Antal, Grulich József, Horváth Mihály, Horváthy József, dr. Kiss Károly, Kollár Lajos, dr. Kormann Frigyes, Kutsinyi Rudolf, dr. Ladik Gusztáv, Légmann Izidor, Morócs Ferencz, dr. Német Imre, Olay Lajos, Pajor Gusztáv, Poliány János. dr. Rónay Károly, Rosenberg Ferencz, Rosconi Lipót, Sár- | váry Antali Soltész József, Széli Mór, Szmik Lajos, Sztebló Kornél, dr. Withalm Ágoston, összesen 29. — A III. kerületben: Csilléry Dávid, dr. Horn Károly, Igná- tovits János, dr. Izsópy Viktor, Keresztes József, dr. Molnár Mór, Szilágyi Zsig- mond, Tholdt Titusz és Végh János, őszszesen 9. E tekintetben tehát a másodig kerület, a Víziváros vitte el a pálmát, melyben több ügyvéd volt, mint a többi két kerületben együtt. Kir. közjegyző csak kettő volt Budán, mindakettö a II. kerületben: Rupp Zsig- mond és Ziraányii Alajos. A büntető törvényszék elnöke Székács 1 erencz s a két "járásbíróság vezetői Muttnyánszki Ádám és Lithvay Mátyás voltak. Az óbudai jószágigazgatóság élén báró Podmaniczky Ármin, a budai pénzügyigazgatóság élén Czollner László, a budai adófelügyelőség élén (Leypold Kornél, s a doháuyjövedéki igazgatóság élén Graenzenstein Béla, a későbbi államtitkár állottak. Az I. kerületben Osztoits Mihály, a 11-ban Paulovits László s a IH-ban Huszmann József voltak a kerületi elöljárók. A képviselőházban pedig Budát Pauler Tivadar, Darányi Ignácz és Országh Sándor képviselték. Ha az ember az akkori tiszti czimtázt lapozza, elcsodálkozik azon, hogy 50 ev előtt egyes hivatalok milyen csekély munkaerővel boldogultak. A miniszterelnökséget például egy tanácsos (Tarkovics József) vezette 4 tagból álló személyzettel. A három budai elöljáróság személyzete pedig együtt 15 főből állott. Ha ezzel szembe állítjuk a mai bürök népességét, önkénytelenűl eszünkbe jut II. József császár, a kalapos király. Ez a különben zseniális fejedelem egy reggel a bécsi Burgban a folyosón egy kormos suhancczal találkozott. Megállott s megkérdezte tőle. hogy 5-e a kályhafűtő? „Nem én vagyok —- felelt a frú — én csak a kályhafűtő viezéje vagyok“. A császár elnevette magát s egy aranyat adott a fiúnak ezekkel a szavakkal; „No hát te is végy magadnak egy viezét“. Ez tréfás dolog, de mégis von benne valami tanulság. Buda 1875 óta alkotó része volt a fővárosnak, Budapestnek, de dunajobbparli külön állásában még 50 év előtt is egy kedélyes kis városhoz hasonlított, a hol békés egyetértésben élt a polgárság és a nagyszámú tisztviselői kar. A szőlők pusztulása akkor még kezdetleges volt és a sok polgári bormérésekben. olcsó volt a bor, a vacsorát pedig a zsebünkben life- ráltuk. Minden kerületnek meg volt a maga hires helye, az I. kerületben a várban a Balta, a Krisztinában a Politikus szatócs és a Márványmenyasszony, all.kerületben a Sörkocsi, a Trombitás, meg a kapásutcai Bruckner, a kinek milliós vagyona volt s a hol a vendéget nem szolgálták ki, hanem magának kellett a pincenyílásban üres üvegét megtölteni és nyomban kifizetni, a III. kerületben pedig a Kék tövises disznó, a Három Huszár, a Kék Duna s az elszámlálhatatlan óbudai bormérések, hol még a 80-as évek végén is vígan mérték a fekete bort. Ezeket a helyiségeket nemcsak a kis polgárok és a kis tisztviselők látogatták, de meg volt a törzsasztaluk a kormányhatóságok főnökeinek s a társadalmi előkelőségeknek is. Például itt lehetett találkozni Buzeczky Pál miniszteri tanácsossal. Kovács Józseffel a pénzügyminisztérium számvevőségi főnökével. Budenz József és Torma Károly egyetemi tanárokkal, mágnásokkal és képviselőkkel s magával Madarassy Pállal, a pénzügyi közigazgatási bíróság elnökével is. A kedélyes társas élet jegyében született meg a budai polgári kör is 1872-ben,
