Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-01-01 / 1152. szám

1934. január 1 XXXI^évt^152^sz. ELŐ FIZ ET É S Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek néki hivatalos lopja, tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. nnagas sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető köziemé- ivek megállapodás szerint. \ hirdetés dijla mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek un kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda» aág, társadalom és művészet terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VI R AÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4- 6-ig. megállítani az országot fenyegető gaz­dasági leromlást, mint a búzatermelés­nek — amelynek csődje máris bekövet­kezett — kicserélése, még pedig gyors, ha kell erőszakos kicserélése oly ter­melési renddel, amely a mai kor élel­mezési igényeit szolgálni hivatott. Le­het, hogy a búzatermelés fölícserélése a főzeléktermeléssel! forrongás-szerű d- lentállást fog kiváltani egyes vidéke­ken, mint minden [hagyományos,: évez­redes szokás beszüntetése, de ezen ha­mar segít az erős kormányzás. Két-há- rom éven belül már érezhetően jelent­kezik a haszna és rögtön megbékül az életrendjében megzavart termelő nép- osztály. Törökországban még a fez viseletének megtiltása is forradalom- szerű tüntetésekkel járt. Minden változik a világon, ■— ván­dorol, fejlődik, megszűnik, uj jön he­lyébe. A ló volt a gazdasági élet alapja, erejét a tudomány erőszámitásal egy­ségévé tette és — hol van ma már a ló! Hat-hét évezred előtt a kultúra központja Kina volt, onnan a kultúra elvándorolt Indiába, innen Perzsiába, (Babylin, Ninive) és igy tovább Athénbe, Rómába, Párisba, Londonba, ahonnan most megy át Amerikába. Tartózkodásának ideje mindig rövickbb. I Évezeredekig volt egy helyen kezdet- I ben, és talán csak egy negyed századig I marad majd -Amerikában, hogy ismét | visszatérjen a Csín népek közé, Killába, ahogy azt Japán már elő is készíti. Te­hát a világkultúrák is vándorolnak a nap járása szerint. Népvezérek részéről elfogultság, ha nem látják meg az uj utakat. Az északi népek hangosan kiáltják délnek, hogy finom főzeléket kívánnak, — világváip- sok körzete bizonyítja, hogy a primőr- termelés nagy haszonnal jár kis terü­leten. A magyar földművelő 15 hold­ból ma nem tud megélni, a paris-kör­nyéki primőrtermelő urimódon él egy holdon. A Berlint környező, lisztszerü futó­homok 'harminc év alatt termőtalajjá változott, mert a német főváros csa­torna-trágyáját felfogták és keverték a homokkal, amely azelőtt tűrhetetlen­né tette ott az életet széljárás idején, most ligetszer ü kertgazdaságok környe- zrk 20—30 kilométer körzetben. A külföld pedig drágán termeli eze­ket a primőröket, szénnel, fával, koksz- szál fűtött melegházakban. Mi a fűtés költségeit megtakarítjuk és feléáron adhatjuk főzelék termésünket. Ebben a harcban nagy veszteségek érik majd a széntermelést és szénipari, csakhogy ezek is lejáróban lévő termelési ágak A szénipar vezérei nehezen adják (majd meg magukat. Már most ráteszik kezü­ket minden uj mélyfúrásra, nehogy a meleg viz legyőzhesse a szenet, — ne­hogy a villanyt a forróviz termelje ki, — nehogy a mélyfúrások révén földgáz fölöslegessé tegye a szénből termelt gázt. A szén azonban fogy és drágul. A végét járja. Nincs fajta mit sajnál­kozni. Ez a generáció még megél belő­le, az uj generáció válasszon mást. Ám a búzatermelésből már tegnap, sem lehetett megélni és már holnap kell az uj termelési rend. Minden előfeltételünk megvan hoz­zá. A magyar nép született kertész, szereti a földet akkor is, ha vészit (raj­ta, hátha még kereshet is. A fütőerő itt van alattunk. Húsz fúró garnitúra ezer furócsapat nyit évente a primőr- termelők számára és fillérekbe kerül az évi fűtőanyag. Már az egyholdas területen is évenkint nagyobbithátő a termelés területe, uj, emeletes meleg­házak építésével. A fölszabadult föld­területek szakszerűen nemesitett gyü­mölcstermelésre használhatók fel. Addig itt fürdővárosról* fürdőor szágról szó sem lehet, amig ezer míg ezer melegforrás nem ontja vizét, amely fúrások olyan gyógyvizeket is föltár­nának, amilyeneket máshol nem talál na a gyógyulást kereső idegen. Fejlett zöldségtermelésünk mellett szívesen építenék fel itt kórházaikat, szanatóriu­maikat és üdülőhelyeiket az északi né­peik, de meg kell találniok megkívánt egyszerű élelmezésüket, még pedig ol­csóbban, mint otthon. Praktikusan és másként alig képzelhető el. A magyar lovagiasság és vendégszeretet nem ele­gendő. Ezek megtévesztő, kedves frá­zisok. A mélyfúrás pedig speciális magyar mesterség. A szükséglethez mérten ter­meli ki önmagából az életrevaló nem­zet azt a tudást és azokat a tudósokat, akikre szüksége van. Ezer évig nem festett itt képeket senki csak el-el vét­ve. A múlt század közepén kenyéradó pályává lett a festés művészete, — Pá­rásban az első festő Munkácsy Mihály volt, Szentpétervárott pedig Zichy Mi­hály. A világ leghíresebb festő-akadé­miáján Münchenben három magyar igazgató volt: Mittelmayer, Wagner és Benczúr. Most, hogy a mélyfúrások biz­tosítják a magyar- jövőt, Selmecbánya e század legelején a világhírű mélyfú­rók egész gárdáját nevelte,! akik ma az egész világon intézik a különféle álla­mok geológiai' munkálatait. A sors e téren gondoskodott rólunk. A mélyfú­rások 50 százalékkal olcsóbbá teszik az életet. : Most már csak arra az erőskezü, merész népvezérre várunk, aki belátja, hogy rövid ideig tartó gazdálkodás az, ha folyton onnan vesz el, ahol még van, hogy azoknak jutassa, akiknek már nincs, mert végül sehol sem lesz semmi. — hanem már holnap, az uj év első napján fordít egyet az idők nagy óra­mutatóján, mely ma a tizenkettedfej órát mutatja és uj napot, uj évet, uj századot kezd, amelynek gazdasági uj rendje, uj termelése megoldja a nyugdíjtörvényt fokozott nyomorúság nélkül, teret nyit a képzett ifjúságnak, de nem a munkabíró idősebbek rovásá­ra, uj keresetforrásokat nyit az ipar s kereskedők számára, uj kereseti lehető­ségeket teremt a vállakózás részére, — azt a tudatot érlelve meg mindenkiben, hogy az általa befizetett adófillér^kbőj az ő hasznát szolgáló pengős jövedelmek nőnek. Mussolini, a kemény veretű népvezérl egy évtized alatt a lusta, kolduló, kop­laló olasz nemzetet átformálta szorgal­mas, dolgos, anyagilág gyarapodó nem­zetté, — az aratáskor napi húsz órát dolgozó magyar földműves néppel csak meg kell értetni az uj idők szavát s a fölidetimádó, búzában gyönyörködő man gyár két-három év múlva boldog, jó­módú kertésze lesz a magyar földnek. Ez hozza meg a boldog újévet! Viraág Béla. Bilincs-íördelés — Ijj éld — uj forgalom A Kereskedelemügyi minisztérium­ban nagy, átszervező munka folyik. A gyakorlati élet alapos ismereté­ből sarjadt Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter ama elha­tározása, hogy szakit az eddigi, a gyakorlati élettől elmaradt rendszerrel és tárcája munkakörét a kor követel­ményeinek megfelelően szervezi át. így elsősorban szervezetileg mentesíti a minisz­tériumban az ■ automobilizmust a vasút befolyása alól és e célból külön automobilosztályt állít fel. Négy éven át küzdöttünk fáradha­tatlanul a vasút túlzott védelmében ho­zott, a magyar gépjárműtermelést és fuvarozás vállalkozását egyaránt sújtó rendjeletek ellen. Eleve megjósoltuk, hogy a teljesen oéltévesztett 1930. évi XVI. t. c. mindjobban veszélyeziteti á magyar automobilizmus fejlődését s ahelyett, hogy az utóbbi cél érdekében a könnyítés lehetőségeiről gondoskod­tak volna — inkább a béklyók számát szaporították. Számadatokkal alátámasztva rámu­tattunk arra, hogy nálunk a vasút túl­zott védelme nem egyéb, mint beideg- ződött fikció és az annak érdekében hozott rendelkezések az adóalanyok ezreit tették kenyértelenné anélkül, hogy a kitűzött célt, a vasút deficitjé­nek lényegesebb csökkentését még meg­közelítőleg is elérték volna. A hiba a rídeg elzárkozottságban rejlett. A vasút és a géipjárómü problémája nem uj keletű — azt világszerte a kölcsönös együtt­működés keretében oldották meg. A fejlődést útjában megállítani egyáltalában nem lehet és azért cél­szerűtlen volt a gépjárómü veknek a gazdasági életből való elvonásának még a kísérlete is. A kereskedelemügyi miniszter a fej­lődést gátló okok helyes felismerésé^ ben indítja meg az oly régenvárt javu­lás folyamatát. Engedtessék meg nekünk az a meg­jegyzés, hogy a gépjárómüfuvatozást fejlődésében hátráltató 1930. évi XVI. t. c. megfelelő módosítása nagyban hoz­zájárulna a gépjárómüfuvarozás érő­teljes fejlesztéséhez. Ez ügyben a miniszter intézkedése, amely a vasút és a gépjárómüfuvaro­zás együttműködését célozza, az ügy he­lyes mederbe való terelésének biztató ígérete. A miniszter tudatában van annak, hogy egy erőteljes, korlátozásoktól mentes gépjárómüfuvarozás a nemzet- védelmi szempontból olyannyira (fontos gépjárómüállomány gyarapodását, az ipar foglalkoztatását, a mezőgazdasági javak gyors és előnyös értékesítését, a kincstári jövedelmek standard javu­lását és a munkanélküliség apasztás'át jelenti. Rendkívüli fontossággal bir az a mi­niszteri elhatározás is, hogy külön idegenforgalmi osztályt állít fel a minisztériumban. A széleslátókörü nemzetgazdász jól tudja azt, hogy az idegenforgalom „láthatatlan exportja” termékenyitőleg kihat az ország gazdaságának minden egyes rétegére. Adva volna ez az ország, mely Európa legnagyobb tavával, a termé­szet kincseivel pazarul! megáldott tájai­val, a világ legizletesebb gyümölcsei­vel, boraival rendelkezik — olyan or­szág, amely Európa idegenforga Inában eddig a Hamupipőke szelepére ^ volt kárhoztatva, mert nem állították be megfelelően a világszinpad rivaldáján. Nem reklámozták megfelelően, mert ami eddig történt e téren, az bürokra­tikus elbánás, magyarán — kétesértékü volt. Azt mondja a magyar közmondás: — „a jó bornak nem kell cégér”, — viszont elfeledik, hogy a bort előbb meg is kell kóstoltatni, hogy annak azután hitét is vigyék! Idegenfoigalmi szempontból a szé­kesfőváros páratlan hatású gyógyforrá­sain kívül erősebb vdnzóerövel a pazar szépségű Balatonunk rendelkezik. Tanulmányozás céljából tavaly nyá­ron Aligától—Kenéséig végig jártam r. Balatont és elkeseredve állapítom meg, hogy e páratlan szépségű tónak ven­déglátó berendezése néhány nagyobb fürdőtől eltekintve a nyugatról remélt idegenforgalom legprimitívebb igényeit sem képes kielégíteni. A vízvezeték, élvezhető ivóvíz, a csatornázás, a W. C., a világítás és a melegvíz hiánya elriasztja még azt az idegent is, akit a táj szépsége, roman­tikája, a Balaton idegzsongitó vize és bársonyos homokja egy-két napi ott- maradásra késztetne. Nem egy külföldi barátom, aki hiz­lalásomra kereste fel a Balatont, pa­naszolta, hogy a higiena legelemibb követelményeinek hiánya kényszeritet- te őket fajó szívvel az isteni tájak el­hagyására. ip Mindezek tudatában Fabinyi mi­niszter a Bakion erőteljes fejlesztését tűzte ki célul. Már eddig is intézke­dett, hogy Balatonfüred vízvezetékét és csatornázását sürgősen el kell készíte­ni. Ezt követi majd Keszthely és Bala- ton-Almádi, de egyúttal sorra kerül a Ualaton-vidék fásítása is. Hogy mindeddig nem fejlődhetett erő teljesebben a Balaton kultusza, an­nak oka főleg az idény rövidsége. A- 8 — 10 hetes fürdőidény kizárta a na­gyobb befektetések kockázatát — pe­dig a Balaton az egész éven át pazar kézzel nyujhatná gyönyöreit az idegen­nek. A négy évszak egyaránt vonzaná az idegen turistákat, feltéve >— ha azok megközelítőleg is megtalálnák az otthon megszokott kényelmet. Ezirányban is megtörténtek a szűk- I séges előmunkálatok, ezt célozza a miniszter a kor köve­telményeinek megfelelő szálloda­építkezések tervével. Elsőnek Balaton-Földváron indul meg egy nagy szálloda építkezése. A rádió, a magyar filmiroda idény- | szerű, többnyelvű ismertetésekkel érté- | késén szolgálhatják a Balaton propa­gandáját, amelynek élén az idegenfor­galom intézésének leghivatottabb egyé­nisége, T o r ni a y Géza államtitkár áll. A „Balaton minisztere” biztos lté'Zr zel választotta ki munkatársát, ameny- nyiben az idegenforgalom legfőbb irá­nyításával, mely eddig egyletieskedé- sekben élte ki magát, célkitűzéseiben megfontolt, acélos akarattal, isz idegen- forgalom legapróbb részleteit ismerő Tormay Géza államtitkárt bízta meg, aki mint a Balaton kultuszának lelkes harcosa, elsősorban hivatott az idegen- forgalmi szempontból ‘legtöbbet ígérő balatoni probléma megoldására is. Idegenforgalmunk örvendetes fellen­dülése, mely Fabinyi miniszter céltuda­tos, fáradságot nem ismerő munkássá­gának eredménye, még további emelke­dést remélhet, amennyiben a Nemzeti Bank a transzferpénzek­nek az eddigieknél liberálisabb fel- használását teszi lehetővé. Eddig külföldiek az ittlévő transz­ferpénzeket utazás esetén csak olykép használhatták fel, hogy abból 60%-ot a szálloda, mig az utasok csak 40 Szá­zalékot vettek kézhez. Az uj intézkedés lehetővé teszi, hogy a turisták egyénileg is jogosultak külföldön transzferpénzeket vásá­rolni, eddig azok csak csoportosan utaizók ré­szére állottak rendelkezésre és az eddi- > gi uzustól eltérően azt száz százalékig saját tetszésük szerint használhatják fel. Még fontosabb azonban a Nemzeti Banknak az a tervbevett intézkedése, amely a külföldiek magukkal hozott valutájának ázsióval való beváltását engedélyezi, így minden külföldi jogosult heten­ként 800 pengő értékben valutát beváltani 25, esetleg 30 százalékos felárral. Megvalósulás esetén ez az intézke­dés a nemes valuták olyannyira óhaj­tott bevonulásának nyit ajtót. Mindezekből örömmé1: állapíthatja meg az ország egyetemes gazdasága azt a szorgos igyekezetei és átfogó koncep­ciót, mely alapfeltétele megtermékenyí­tő idegenforgalmunk fejlesztésének. Annyi hosszú idő után végre áttér­hetünk a tettek mezejére. Ezek után megállni, sőt még pihen­ni sem szabad, ha azt akarjuk, hogy a világ turistái velünk együtt dalolják: „Ha a föld Isten r kalapja, Úgy Hazánk bokréta rajta!” mert hogy az, tanubizonyitéka az itt­járt turisták hatalmas táborának spon­tán megnyilatkozása,-hogy felejthetet­len emlékekkel térnek vissza hazájuk­ba és ígéretük, hogy otthon a legszéle­sebb körben hirdetik a magyar tájak szépségét és a magyarok páratlan ven­dégszeretetét. Idegenforgalmunk irányítása, fej­lesztése avatott kezekre van bízva. Csüggedésre immár nincsen ok —- re­ménységre annál több! Steinberg Albert. 0 „Bíbic-telep" nyomorúsága Szomorú ének Kelen vezér ffildlérfil „Bibic-teíep”-nek csúfolják és méltán Buda/pastmek ezt a máról-holnapra kinőtt egyik városrészét, ulm-edy a Kelenföld alsó részén néhány év aíJa'tt oly rohamosan fej­lődött számottevő városrésszé, mint e város egyik külső része sem. Ma már 3—4000 la­kosa van e telepnek, nagyobbára tisztvi­selőik, kereskedők, iparosok, ipari munkások, akik nemcsak szorgost-n összegyűjtött pén­zecskéiket öltléik bele a vizenyős s egyedül ü bíbicek és más gázló madarak ál bal jár­ható talajon levő teJkecskédkbe, — de épi- téai kölcsönökké! is terhelték gazdaságilag gyenge vállijalilkalt. A fővárosnak ezek a hangyaszorgalmú, adózó kispolgárai rögtön nekifogtak — ki murik ásókkal, ki sajátke­zűkig — és mindenféle törmelékkel, sőt vá­rosi szeméttel töltögették telkeiket, hogy mielőbb „kint legyenek a vízből”. Kijárták nagymahezen a vízvezetéket és villan yvilá- gitást is, die egyéb közmüvekhez (ut, csa­torna, viMalmos stb.) semmi módon sem tud­nak hozzájutni. Ezért nedves időben az ut­cáknak csufcút sáintetmgeahem bokán felül érő pocsolyában kell gázolniuk s miig a bíbiceik — Isten-adta vízhatlan csizmáikban — ezt meg sem sinylik, addig a szegény lakosság drága lábbelijén kívül egészségét is koc­káztatja, nem is számítva azt a sok kelle­metlenséget, amin át kell esniük, amíg ki­jutnak a Sásfürdőhöz, vagy a Fehérvári útra. Ilyen körülmények között nem csoda, ha e telepen (annyi a beteg, mert autót — pénz hiányában netm bérelhetnek — hogy e sár- tengerből kijussüinrfk, de oda még arató sem tudna eljutni ut hiányaiban. így hát kény­telenek a betegségeket is elviselni, még pe­dig sokszor orvosi segítség nélkül, mert az iS drága! Egyesületi orvos pedig egyáltalán nincs közelben. Orvosért is csak a sánten- genen átgázolva kellene távoteső helyekre _ akár a Horthy Miklós útra, — akár Albe rtfalva határáig gyalogolnak. — Iga­zán üdivöis volna, ha a bebegsegélyzök ezen a nagy kiterjedésű és minden egyesülüelti or­vos rendelőjétől messze fekvő városrészen is gondoskodnának tagjaik és ezek hozzá- ■ tartozói számárul meghízott kezelő orvosról, mert, ahogy említettem, a s&rtengenen, sö­tét mezőkön, elhagyott és uttalán környé­ken1, kivált éjjeli időkben az egyesületi or­vosért szaladni — vagy viszont az orvosnak a Bíbic-telepre — kigyalogolni: egészségte­len, fáradságos, időtraWó, sőt még életve­szélyes is, alhogy már számos példa igazolja. És hogy iitfcaz életbiztonság is veszélyben van, nem is csoda, hiszen az egész területen egyetlen rendőrőrszem, de még nyilvános teiefonallomás sincsen, hogy igy betegség esetén orvost, veszély idején rendőrt, vagy tűzesetnél a tűzoltókat, esetileg balesetekhez, szerencsétlenségekhez a mentőket lehessen hívná. Akárcsak iái valódi bíbicek, el van itt ha­gyatva a telepes polgár, minden hekmteUben, nem is említve, hogy nincs se iskolája, se piaca, se postája! És mindenért megint csak a sár tengeren kait átevidkélni. Csakhogy ilyen kujturszükségletehet nem is mernek egyelőre kérni. De legalább jó utak,/ közbiztonság és jó egészésgugyi intézkedések tennének! Ezek nélkül- a székesfőváros e jóindulitu, szorgal­mas adózó polgárai lassan elpusztulnak! Maguk lea/lkusszák még a kívánságaikat is: Elég nekik, ha néhány fő útvonalat és pedig a Tétényi utat a határig — és az Etele (vagy Major) utcát a Fehérvári Úttól a Kelenföldi pályaudvarig építenek ki s lát­nák el csatornával és vadamilyen közúeke- d'ési eszközzel; a többi utón pedig jó víz­levezető árkot és salakjárdát kapnának. A közbiztonság céljából egy rendőrőrszemlet és nyilvános 'telefonállomást, a községészség érdekében pedig egyesületi orvost kérnek. Ennyit a hasonló népességű vidéki vá­rosok is nyújtanak polgáraiknak. Megfigyelheti bárki ezt la- bibic-étetet: — hogyan gázolnak át a lakosok sáros idő­ben a sártengerben, hogyan mennek litt át a nagyobbacska gyermekek s hogyan cipelik a gyönge anyák kisebb gyermekeiket a há­tukon 'Ui iái Sósfürdő fedje, vagy a Fehérvári útra, nehogy az ártatlan 'kis jószágok — Budapest világváros leendő adóalanyai — nyakig sárosán meg is betegedjenek. Vagy hogy igy alakul ki Budapest-fürdőváros uj része, a régi jóhnrii „Sárosfürdő”? Mindennapos látvány — főleg tavasszal és ősszel, — hogy a Sósfürdőn tulL, athommUtn kezdve a Tétényi ut két árok közötti kes­keny dü'lő-uttá válik: a téglás kocsik a sár­ban megrekednek, lat téglákat a sárba lerak­ják s azután a körülbelül ltí kilométeres hepe-hiupás, pocsolyáé Utón át részint kéz­ben1, részint talicskán vagy kocsin 15—50 darabomként hurcolják azokat az építkezés helyéig. Mennyibe kerül ezeknek a szerény viszonyok között élő, családház után só­várogó kispolgároknak az építkezés? ? És hiába, ugyanoly kincs és költséges a szállí­tás a Fehérvári ut felől is. Nincs itt személyközlekedéshez való eszköz sémi A Fehérvári utón éppen nem nagy hévvel jár a „Hév”. Mert ritkán és ne­15 jBoIdfofif u/ évei! Másképen nem lehel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom