Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-12-24 / 1151. szám

XXX. iff. 1151.81. 1933 lie. 24. PcUlOs tzerkuzU: YIRAAű BÉLA. II., bUByiuy-i. S3. (T*l.: 50-2-9Í) A Rózsadomb jubilál n Rózsadombi Egyesület XL. jubiláris közgyűlése komoly ünnepe volt a Rózsa­domb és közvetlen vidékének az a jubiláris közgyűlés, amelyen fenn­állásának. negyvenedik évét ünne­pelte ai RÓZSADOMB ÉS VIDÉKE EGYESÜLET. amely hatalmas rugója volt a fővá­ros e .legközvetlenebb hegyi kert­városai fejlődésének és törhetetlen munkával vitte e városrész ügyeit a inai fejlődésig. A Szent Lukáosfürdő emeleti fe­hértermében naigyszámú közönség jött össze a világváros minden ré­széből, hogy résztvegyen az ünne­pen és a külső dísznek megfelelő ünnepies hangulatban folyt le ez a határkövét jelentő közgyűlés, amelyen1 vitéz JÓZSEF FERENC dr. főherceg, mint fővédnök elnökölt. Ő nyitotta meg az) e hó 16.-án, este 6 órára összehívott közgyűlést, találóan vá­zolva az Egyesület céljait a jövő­ben és hangsúlyozva, ‘hogy a sze­rencsén fekvésű Rózsadomb kiépíté­se nemcsak partikuláris! érdek, ha­nem az egész Budapest, 'sőt, az el­jövendő fürdőváros éts a fejlődő idegenforgalom egyetemes érdeke is. A közönség meleg ovációban ré­szesítette a népszerű királyi herce­get, aki, mint az Egyesület új fő­védnöke, a maga ragyogó fiatalsá­gával! mintegy a szép jövőt hozta magával. Figyelemmel hallgatta meg ez­után aí közgyűlés ai bejelentést, hogy ai jubiláló Egyesületet mele­gen üdvözölve, el'maradáisukat töb­bek között kimentették : Huszár Aladár főpolgármester, Ripka Fe­renc ny. főpolgármester, Czabalay Kálmán, a Közmunka Tanács alel- hökej Borvendégh Ferenc és Liber Endre alpolgármesterek, Szénié Miktós tanácpnok-előljáró, Bódy László, Király Kálmán, Kempelen Ágoston tanácsnokok, Vezér Károly d.r h. elöljáró, Pásztory Zoltán mű­szaki főtanácsos, Winchkler István dr., a m. kir. Külkereskedelmi Hi­vatali elnöke, Petracsek Lajos dr. országgyűlési képviselő, Kézdi-ko­vács László, a Római Fürdőtelep Egyesület, Gömöry Győző, a Buda 'Ajtsióvárosi Egyesület elnökei ée Szeszlér Hugó ny. főkapitányhe- lyetteG, aizután pedig NÁDAS BÉLA dr. üey ész-fő titkár évi jelentését, tudva azt, hogy a nagy agilitású főtitkárnak mindig van mondani valója, b így a jubi­láris közgyűlés elé nem hétköznapi jelentéssel Iód. és ebben nem is csa­lódott. Dal a Rózsadombról Királyi Fenség, igen tisztelt Höl­gyeim és Uraim ! Tisztelt Ünneplő Közgyűlés! Negyven év nagy idő. Közel egy emberöltő. De különösen nagy idő- egy társadalmi egyesület életében. Ezt a jelentős JUBILÁRIS ÉVFORDULÓT mégünnepelni gyűltünk ma össze. Megünnepelni méltó keretek kö­zött : Feöéges Fővédő Urunk kitün­tető elnüklése mellett díszközgyű­léssel, művészettel és társasvacEorá- val. Nekem jutott az a megtisztelő szerencse, hogy, mint alz egyesület jelenlegi titkára, a tárgysorozat sze­rint beszámoljak e negyven év tör­ténetéről, küzdelmeiről. Nem aka­rom azonban a hűséges krónikás kronologikus, kimos precizitásával untatni Önöket. Ezért történelmi visszapillantásom a legszűkebb ke­retekre szorítkozik. Inkább a cso­dás: Rózsadomb-kertvároB-rész ke­letkezését, fejlődését esi kialakulá­sát kisérelem meg nagy vonások­ban ecsetelni és azt, hogy mi volt és mi lesz még e téren negyvenéves egyesületünk szerepe, hivatása, munkáját. így történeti visszapillantásként csak azt említem meg. hogy egye­sületünk 1893. szeptember hó 28.-án alakult meg „Rózsadomb és Vidéke ház- és telektulajdonosai Egyesülete" '-elnevezés alaitt, 67 taggal, amely el­nevezés azonban később alapsza- bálymódasitássail megrövidült és igy lett a mai „Rózsadomb és Vidé­ke Egyesület“. Csaknem egyidejű­leg alakult meg 1894. julius hó 22.- éni a területileg közvetlenül szom­szédos érdekeltség azonos célok­kal a! „Székesfővárosi szemlőhegyi közbirtokosok köre“. Erősebb egye­sületünk azonban 1899. november hó 22-iki közgyűlésén fúzió folytán magába olvasztotta a most említett szemlőhegyi társegyecületet. Első elnökünk az alakulástól 20 éven át Oetl Ferenc nyugalmazott miniszteri tanácsos vöt, kit további 8—8 éven át Szekula Gyula kir. ta­nácsos, vasutigazgató, majd Alpár Ignácz udvari tanácsos, műépítész követtek, akiknek egyesületünk s így vidékünk érdekében kifejtett, rendkívül értékéé munkásságát örökké hálásain áldjuk és felejtne- fefler emléküket örökké kegyelet­iéi őrizzük. Utánuk 4 éven át Bár- ,czy István, székesfővárosaink nagy­nevű főpolgármestere, jelenleg dísz- elnökünk, -töltötte be —- elődeihez mindenben méltóan — az elnöki széket. Lemondása folytán ma uj elnököt kell választanunk. Remél­jük, választásunk szerencsés letsz. Egy azonban bizonyos, hogy új el­nökünk dolga nem lesz könnyű, te­kintettel elődei hervadhatatlan ér­demeire. Előttem feküdt az elmúlt 40 év egész anyaga, áttanulmányoztam a pókhálón fóliánsokait, a szekrénye­ket kitöltő, keserves instamciázáso- kaif, a terjedelmes, komoly memo­randumokait, ai számtalan küldött­ségjárási leírásait, újságcikkeket, jegyzőkönyveket, lelkes elődeim közgyűlési és egyéb referátumait, dokumentumait és ezekből tisztán kialakult előttem a 40 év előtti Rózsadomb, 1 . Szemlőhegy, Vérhalom és kör­nyéke ősi <képe, —. elvonult lelki szemeim előtt an­nak a heroikus küzdelemnek min­den mozzanata, fázisa, taktikája, szívósságai, lankadatlansága, kitar­tása, erélye, bizakodása; amelyet egyesületünk, annak vezetősége, választmányai, sőt — merem állíta­ni — minden egyes buzgó tágja megvívott! s átélt négy évtizeden át, amíg áz elragadó fekvésű, lan- kás dombon, a iiioxera elpusztítot­ta Szőlők helyén lópésról-lépésre kialakult Budapest Székesfőváros egyik legszebb, legnagyobb, leg­egészségesebb s legelhivatottabb, mert legközelebb fekvő kertváros része : a ma Rózsadombja. Mert bizony itt a Székesfőváros szivében ázsiai, ős állapotok ural­kodtak még 40 év előtt, amikor a filoxera kipußztitotta a szőlőket és amikor az itteni jórészt németajkú őslakők kényszerültek elveszteget­ni rendezetlen földecsskéiket négyszögölenként 60 krajcár­tól 1 forint 50 krajcárokig. És ekkor akadtak tehetősebb budai éjs pesti polgárok, akik felismerték e vidék gyönyörűségeit, előnyeit s akiknek elég bátorságuk volt hoz­zá, hogy itt, az ősvadonban úttörők legyenek, villatelkeket szerezzenek s megépítsék rajtuk 'kis nyaralóju­kat. Amikor ezeknek iszáma laissan- laissain, de egyre szaporodott, hívta életre a közös érdekek megfelelő irányításának kényszerű szükséges­sége egyesületünket, s csaknem egy­idejűleg az egyesületünkbe utóbb beolvasztott, szemlőhegyi egyesüle­tet is. j És ekkor elkezdődött a szi­szifuszi nagy küzdelem a kultúráért, 1 és tart azóta szakadatlanul és lan* kadatlanul. Mert, mégha bármeny­nyire jóindulatuak its helyenkint és időnkint .ai hatóságok, a kezdemé­nyezés nem kenyerük. Mint a köz­mondás is tartja: „néma gyereknek anyja sem érti ái -szavát“. Nos hát egyesületünk ugyancsak nem volt néma, amit a legélénkebben bizo­nyít a mai Rózsadomb. Talán már el. sem tudják kép­zelni, még a legnagyobb fantáziával sem, melyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mily vadregényes ké­pe volt négy évtized előtt ez immár joggal kulturáltnak mondható szép­séges Rózsadombunknak. Megpróbálom vázolná, noha én csak to évi itiiakásomra tudok visz- szatékinjeni közvetlen tapasztalás­ból, míg az 'azt megelőző ősállapo- íiok képet csak egytisületünk maiu- zsálemKorú tagjainak fájdalmas visszaemlékezéseiből és egyesüle­tünk irattárának említett adataiból tudom rekonstruálni. Abban az időben az egész Rózsadombot és kornyékét csupán két kastelyszeru épü­let uralta ; a Gülbaba sírhely körül állandóan épiteit, de soha be nem fejezett Yr agner-kaistety és a pompás YVor- ner-nyaralo. E két nagyszabású építmény tövében és Hinterland ja- kent azonban már csak elvétve hú­zódott meg egy-egy szerény kis nyaraló, présház), csőiszház, válta­kozva nagy, beépítetlen telkekkel; gyümölcsösökkel, szőlőkkel, kaszá­tokkal, vetemény-, szántó- és ku­koricaföldekkel1. ' Etáknak, közműveknek nyoma sem volt. Kocsival csak iti-ott járható dülő- u lakon, vízmosásokon és gyalog­csapásokon lehetett, nagy nehézsé­gek árán felkapaszkodni a dombra minden árnyék nélkül. Még ivóvizük sem volt a domb őslakóinak, csak esővizük. És ki mert akkor kö­zülük még csak álmodni is a csa­torna, villany, gáz, telefon áldásai­ról, amikor egy-egy utcai „kőolaj­lámpa“ felállításának a városi ha­tóságoknál kiverekedése is már nagy vivmányszámba ment és meg­elégedést okozott, én amikor még egyétlen „bakteri“ szerződ­tetett saját pénzén havi ke­mény 20 forintokért a két társegyesület, a köri tagok életének és vagyoná­nak megőrzésére, hófúvások idején gyalogjáródra alkalmas átvágások lapátolására és az óráknak tülkö­léssel való jelzésére. A kör vett a bakternek egy fokostj, egy revolvert, egy ásót, egy lapátot és egy tülköt. A postás pedig — a tréfás króniká­sok szerint — megállt reggel a Ró­zsadomb alján és tülkölés után fel­kiáltott, hosy akinek csomagja, levele vaui, az jöjjön le hozzá a dombról, hogy átvegye. Oh, mily idilli, mu- csaii állapotok voltak ezek a székes­főváros szivében. De, ki tudja; táb­lán boldogabbak is. Ez ősállapotokat csak azért kí­séreltem meg szerény tehetségem­hez képest pár ecsetvonássail lefes­teni, hogy annál szembeötlőbb le­gyen a mai Rózsadomb szépséges képe, elragadó fekvésével, pompás gőzfűtéses palotáival, gombamódra szaporodó villasoraival, mosolygó virágos kertjeivel, izléises parkjai­nál, transverzális nagy „kilátó" út­jaival, karbantartott, olajozott, lő­csölt kocsiútjaival; fásitott,' kibitu- menezett gyalogjáróival, hygieni- kus csatornázásával, két vízme­dencéjével, ál fogyasztási igények­kel lépést tartó villany-, gáz-, tele­fonhálózataival, fényes villany- és gáz utcai közvilágításával, belte­rületén napi háromszoros postai kézbesítésével, őrszobák, őrszemek és őrjáratok által szolgált közbiz- tonsi.<rával, autóbusz közlekedésé­vel. I Hátha még vissza nem vetette és meg nem akasztotta volna rapid fejlődését, beépülését, benépesülé- isét, a világháború, átkos forradal­maik; booskoros megszállás, gyászos Trianon, maid a ránkszakadó gaz­dasági válság. És talán egyáltalán nem szerénytelenség .ai részemről, ha bátran kimondom, hogy abban, — amilyen ma a Rózsadomb képe cb amilyennek igyekeztem megfesteni - oroszlánrésze van 40 éves egye­sületünknek, mert oroszlánkörmök­kel harcolt eddig és harcolni fog továbbra is érte körömszakadtig.. Bőségesen tanúskodnak ez elke­seredett harcról 40 éves irattárunk és okmánytárunk hiteles dokumen­tumai. Mernyi, de mennyi kilincse- léssel, rimáhkodáasai, utánjárással. iiistanciázássial' járt az, amíg meg tudtunk küzdeni a hatóságok 'közö­nyével, amíg sikerült ráterelnünk az illetékesek, a sajtó és -ál nagykö­zönség figyelmét Budapest Székes­főváros e rejtett kincsére. De hála ai magyarok jóságos Istenének, vég­re mégis siker koronázta szívóssá­gunkat. Elértük azt, hogy ma már divatba jött, mi több. í valóságos fogalom a Rózsadomb ési ha valaki valami nagyon-nagyon szépről álmodozik, valami magyon- nagyon szépet óhajt magának, ak­kor egy rózsadombi villát kíván, mint a földi gyönyörök netovább­ját. ' Igaz, hogy egyesületünk isokszor anyagi áldozatoktól sem riadt visz- sza, hogy célját elérje. Sokszor, igen sokszor nem tudott másképen meg­birkózni a hatáságokkal, nem tu­dott máskép célt érni, minthogy saját pénzén maga hárította el a céljai elé tornyosuló lakiadályokat. A legfontosabb közlekedési útjaink, minit fii Zárdái utca. Apostol utca, Vérhalom utcai, Bolyai utca-, Áldás utcai; Eszter utcai; Bimbó utca, istb. megnyitása, fásítása, padokkal, jel­zőtáblákkal ellátása csak úgy sike­rült, hogy magunk sajátítottuk ki az útban álló magántelekrészeket és adtuk át ingyenesen közterület céljára a Székesfővárosnak, ma­gunk vettük meg, ültettük el és gondoztuk az utcai sorfákat, ma­gunk vettük meg és állítottuk fel a pihenésre iszánt padokat és az út­baigazító utcajelzőtáblákat, sőt ele­inte közbiztonságunkról is csak úgy tudtunk kellőleg gondolkodni, hogy évekig saját pénzünkön magunk bé­reltünk megfelelő helyisége-' két az Áldás utcai őrszoba részére. Tettük pedig ezt a Rózsadomb közérdekében és fedeztük egyesü­leti tagjaink -tagdíjaiból, gyűjtések­ből, adakozásokból és egyes rózna- I dombi mecénások, mint boldogult ;emlékezetű Kélér Napoleon, Wör-| uer Vilmos, Kammer Siegfried, Bá­rány Oszkár és mások, így az idő­közben feloszlott „Rózsadombi Urak Sportegyesülete“ nagyobb összegű adományaiból. Saijnos, hogy már el- és kihaltak ez adományo­zó mecénások. Sajnos, hogy a mai mostoha idők sem engedik meg már, csak nagyon keveseknek, az ily mecénáskodást. És sajnos, hogy hadikölcsönökben és más ér­tékpapírokban elveszett csak­nem egész vagyonunk, horribile dictu. 40.000 yunamykoro- nánk. De bármennyire kulturáltnak látszik is ma már általánosságban szükebb pátriánk: a szépséges Ró­zsadomb, még mindig sok a kivánni- ( ég így a tennivalónk. Még mindig sokat kell dolgoznunk azért, hogy nyaralóhelyből csalá­di-ház kertvároeréaszé fejlesszük ki teljesen Székesfővárosunk szivé­ben, mint lalmelyre, Istenadta szerencsés keleti és déli fekvése révén predesztinálva van, amint kikönyö­köl — -a páratlan Margitszigettel éppen szemben — ,a lábainál' a völgyben elhúzódó ikervárosra; a hömpölygő Dunára és amint lan- kás, kiég domboldalával megnyitja a kapuját a mö­götte távolabb félkörben el­húzódó budai hegykoszorunak. Igenis, télen-nyáron kényelme­sen lakható, egészséges családi-ház kertvárcerésszé kell teljesen kifej­lesztenünk a Rózsadombot, Szera- lőhegyet, Vérhalmot és környékét. Mert ugyan ki engedheti meg ma már közülünk azt a luxust magá­nak, hogy városi lakása mellett még nyaralót is tartson. Ma, amikor a cnaládiház is nagy luxus a trianoni Budapesten. De a mai pesti embe­rek — mégis — nagyon kezdik sze­retni ezt ai családiház luxust. Egy­re jobba-n elfordulnak az egészség­telen kőrengetegtől, a zajos bérka­szárnyáktól és egyre jobban fordít­ják vágyó tekintetüket a csendes családiház telepek felé. És — hála Istennek — mifelénk is, ai mi,ked­ven, szép, 'kilátásos, egészséges, leg- közelebbfekvő családiház teltepünk felé. Dolgozzunk tehát tovább is serényen, lelkesen, ambícióval azon, hogy megteremtsük ezt a rózsadombi minta családiház telepet, csiszoljuk pompásra és foglaljuk méltó foglalatba természetadta) ék­kövünket: — a Rózsadombot. " E közérdekű célok miatt vallom, hogy egyesületünk,'—amint Viraág bein, Dudának ez az örökifjú, lel- : kos elöharco&a, a< toll nagymestere, írásaiban szellemesen nevezi1 „a Rózsadomb parlamentje" — nagyobb jelentőségű, zdint a töb­bi hasonló, lokális, buda-hegyvidé­ki egyesület. Mert a Rózsadomb fejlesztene, szépítése, kialakítása nemcsak lokális, partikuláris érdek, hanem az egész Buda­pest, sőt az eljövendő fürdő­város és a fejlődő idegenfor­galom egyetemes érdeke is. <' Vannak is bőven szebbnéLszebb ideáink, elgondolásaink meg az irányban, hogy miként tegyük még szebbé, tökéletesebbé, elragádóbbá a mi bájos Rózsadombunkat és kör­nyékét, amelyet Istenünk jókedvé-' ; ben teremtett, fenséges Főoédö Urunk csa­ládi otthonául választott és almelynek csodás panorámája! szemlőhegyi ormára 1897. október 15.-én megdi- csöüít Erzsébet I _ királyné. Nagyasszonyunk is- kirándult, h. - és ott megpihent. - ■ ,.v ■ Tisztelettel kérjük ez ideáink kivívásához továbbra is a fő váróéi sajtónak iái közérdeket korán felis­merő, önzetlen, lelkes támogatását, úgy, mint ahogy — hálásan ie kö­szönjük — eddig is mindenkor a legmesszebbmenői eg megtette. El akarjuk és el is fogjuk érni haizt — hogy ajak a közelebbi, na­gyobb célkitűzéseinket említsem —, hogy i. nem lesz egyetlen kiépítetlen, befásítatlan, közművek nél­küli, sötét, járhatatlan utunk sem, ,i ■ j hogy összes parkjaink (Veroníká kápolna körüli tér, Vérhalom tér. Bácsi utcai terecske, stb. stb.) mind olyan gyönyörűek lesznek, mint a' Margit utcai 'kis itündérkeitecs- kénk, hogy megépül a Gülbaba sírja mellett keléti származásunkra emlékeztető Gülbaba mecsetünk, karcsú L, minaretjével, éneklő ' müezzinjével, hogy megépül a József hegy ormán, Balogh alelnök urunk által megál­modott, impozáns formájában min­den eddigit panorámájával'"mesz- sze felülmúló rózsadombi kilátónk és kioszkunk, /■ hogy megépül rég óhajtott egyesü­leti otthonunk, hogy. megépül «a Berkenye utca, Pajzs utca.ÓB Vér­halom utca által határolt kb. 3000 négyszögöl kiterjedésű,. gyönyörű fekvésű, városi telken a régtől fog­va nagyon nélkülözött, rózsadombi kerti fiuközépiskolónk, hogy megépül egyszer áiz olyanatoy- nyinai szükséges rózsadombi pia­cunk, hogy megépül teljesen a mi páratlan rózsadombi „kilátó kőrútunk" : ' Mész utcai, Bimbó utca, alsó és fel­ső Törövkész út folytatólag egész Peethidegkutig modern komfortos villasoraival, kilátó trolleybusz járatokkal, bécsi és idegenforgalmi autókárok­kal, teli elragadtatva bámuló ide­genekkel és hogy végre lesz egyszer jó és oIcbó, la helyi közforgalmi és városfejlesztési igényeket * mindenben kielégítő autóbusz járatunk. Adja a jó Isten, hogy így le­gyen ! így legyen mielőbb ! És ak­kor szerintünk, a Rózsadomb fana­tikusai szerint, ai Rózsadomb nem­csak a mienk lesz, hanem az egész Fővárosé, az egész országé;* önért látványossága lesz áz idegen­nek és ragyogó ékkővé Buda­pest fürdővárosnak' “ lábánál a világhíres Lukács- és Csásár-fürdőkkel, szemben á pati­nás Margitszigettel. Segítsen bennünket ai magyarok Istene, hogy e szép álmunk mielőbb valóra váljon ! Segítsen bennünket, szegény magyarjait, hogy mielőbb elmúljon felőlünk a trianoni átok, hogy mielőbb feltámadjon' drága hazánk : — NagymagyaTország ! Hosszantartó, lelkes éljenzés ki­sérte utolsó szavait és percekig ün­nepelték e poétikus jelentés előadó- iát és a közgyűlés a fenséges úr el- nöki indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavazott az clnökrséff- neh és főtitkárnak á tartalmas be­számolóért és az eredményes mű­ködésért. .. Wé'Tü' A pénztárosi és ázdmvizsgálói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom