Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-04-15 / 1119. szám

1933. Április 15. Budai Hfflrtö 3 Husvét egykor és most Ezerkiiencszáz év misztikus távo­lából ragyog felénk a Kereszt a szeretet parázsló bíborával, a hit vakító fehérségével, a remény örök­zöldjével. Hirdeti nekiülök, a trianoni keresztrefeszitetteknek, a holnapra kétségbeesetten meredőknek, hogy az igazság él s ha nagypénteken .keresztre is feszítik), -hlarmadnapo-n; feltámad. Nem vész el a mi nemze­tünk sem. A nemzet él. S 'él a nemzet igazsága. Csak ne legyünk hitetlenek, ne legyünk gyávák, ne legyünk Krisz- tustalanok. Engedjük bezuhogni lel­kűnkbe a húsvéti fényt, szivünk pe­dig gyűjtse össze a megváltó ener­giák iziiásá't, a kezünk simogasson, a szemünk megbocsásson s akkor az Isten lehajol fölénk, a boldogság útjára vezérelve bennünket. Ezt az allelujás boldogságot őszintén kí­vánjuk mindén kedves budai család­nak — a magyar feltámadás húsvéti fényözönének hajnalán. * Egy angol utazó, ki 1814-bén járt nálunk, ezt az ünnepet szóról-szóra igy írja le: »A jelenet főleg az erős­ség télé néző lejtőn szép. Az egész begyet néptjöimegek lepték' el, csak a szélén látszik itt-ott földjének egy- egy darabja. Szakadatlan sokaság1 kapaszkodik fel a kígyózó ösvényen is a hegy, melyet egyfelől a Dunára néző Imeredekségek, másfelől a sző­lőik 'határolnak, alig képes a feltó­duló tömegeknek helyet nyújtani. Alig jálltunk egy pillanatig, máris ez­reknek sokasága tolt tovább bennün­ket akaratunk ellenére. Jó messze voltunk a helytől, amelyet jobban mieg Akartunk figyelni. Itt szekerek álltak, (miegrakva bor és serhordók­kal, körülöttük száz fürge kéz és száz szomjas torok foglalatoskodék: ott Bátrak, melyek alatt mézes kaláí-f csért civódtak; emitt sátrak, hol pipákat, olvasókat, játékszert, ké­pet, fésűt és gombot árultak; amott bódék, hol sorsjátékra tettek, másutt asztalok, hol kjölvér üiűísültekiet táJ laltak B -nem egy üveg budai óbort üritének. (.'Mindezekhez járultak a sihedérek, kik világos nappal t-üzmü- veket szórtak a légbe; öreg emberek, kik iglörnyedézve éveik súlya alatt s elmámorosodva a bortól alig bírtak hazavánszorogni; anyák, akik ünne­plésen jöjltözjött leányaikat pirongat- ták, mivel ruhájluk és szoknyájuk össze volt taposva és szennyezve; koldusok, lakik alamizsnáért kiáltoz­tak, -s k|emén.yszivjüek, akik! nem halb gattak a kiabálásokra;, mindez a legt tarkább változatossággal keverve' Is összeszorulva, (olyan látvány, melyet * alig ([lehet leírni«. Tbuda Pest Mátyás kiráty idejében Lechner fenő dr. eCőadása. A budai írók és művészek Hollós Mátyás társaságának legutóbbi előadó ülésén a Gel- lért szálló hangversenytermében nagyszámú, és előkelő közönség előtt mutatta be Lech- ncr Jenő dr. építőművésztanár, lapunk régi lelkes munkatársa és krónikása azt az érdé-. kés világot, melynek ő. Buda és Pest Hollós Mátyás korában címet adta. Vetítettképek, gazd&g sorozatával rekonstruálta Óbuda, Buda és Pest középkori képét Mátyás király, idejében, egykorú leírások, régi metszetek és. a. múzeumainkban őrzött faragványok, vala­mint a még. _ma- is .fennálló. műemlékek és töredékek bemutatásával. Ismertette a nagy király egyéniségét, politikai és kulturhistóriai jelentőségét, mely akkoriban egész Kelet- európa közművelődési centrumává tette Ma­gyarországot annyira, hogy még Moszkva is az ő udvarából kapott építőmestereket és képzőművészeket; Fényes • rezidenciája a bu­davári világhírű várkastély Vojlt, amely a IV. Béla által épített -városkából Róbert Károly, Nagy Lajos és különösen Zsigmond király áldozatkészségével épült ki, majd Má­tyás király nagy müvészetszeretete egészí­tette ki az egész világon irigyelt fejedelmi palotájává. Lechner Jenő ismertette a palotának még ma is látható falmaradványait, felvonóhidas kapuinak ma is még felismerhető részleteit és az új királyi palota építésekor előkerült faragványokat, az akkori ásatások eredmé­nyeit. Bemutatta dr. Lux Kálmán rekonstruk­ciós} rajkait, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján készültek és hü képét nyújt­ják a várkastély középkori állapotának. Bemutatta Lechner Mátyás király most feltárt vadászkastélyának romjait a Hideg­kúti úton, majd körsétára vezetett a Várban, ahol még nagyon sok Iáható nyoma van a Mátyás korabeli építőművészetnek. A buda­vári koronázó templom déli tornyát Mátyás király építette. A templomot, a-török hódolt­ság idejében főmecsetül használták, azért pusztult - el középkori. * berendezése. Az isko­latéri öreg torony az egykori domokosrend csúcsíves templomához tartozott, melynek ' szentélyzáradéka és csonka diadalive még ma is felismerhető a Halászbástyán. A tö­rökök teveistállóul hezitálták, amint azt a nem régen itt feltárt tevec'soritök. is igazol­ták. Díszes csúcsíves templom állott Mátyás idejében a helyőrségi-templom helyén is, zö. mök toronytömbje az előcsarnok szép csillag­boltozatával még ennek a régi templomnak maradványa. A többi ép úgy áldozatává vált az 1686-iki ostromnak, mint a királyi vár. kastély. Az Úri utcában egy csonka faltömb jelöli az egykori Mindszent templom helyét, a Dísz téren állott Szt. György templom­ból és a várszínház helyén állott ferencrendi templomból hírmondónak sem maradtak kő­részletek, ha csak nem ezekből való töredé­kek azok, amelyek a Halászbástya múzeu­mában lathatok és hovatartozásuk meg nem állapítható. Végül a var polgári építkezései­nek maradványait mutatta be az Úri utca és Országház utca kapualjaiban és régi ud­varaiban. Ismertette azután a középkori Óbudát, ahol Mátyás király idejébe?! még állott a királynői vár, a mai királyhalom helyén, me­lyet Nagy Lajos épített és utóljára Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet lakott benne. Az óbudai prépostság híres szép templomá­nak romjait egykorú metszetek ábrázolók, portikuszának díszes kőlábazata a református lelkészlak pincéjében ma is látható. Bemuta­tott néhány középkori templom alaprajzot, melyeket építkezések alkalmával fedeztek fel. Óbudán és Mátyás király korában még fel­tétlenül fennállottak. A Margitszigeten ismertette a most re­konstruált premontrei kápolnát, szt. Margit domokosrendi zárdatemplomának és a feren- ciek szt. Klára templomának romjait és tör­ténetét. Lcfhner azután látkalauzolta hallgatósá­gát Pestre, melynek körbástyái Mátyás király idejében épültek s amelyek utolsó városkapu, ját egy nádor korabeli festmény őrizte meg számunkra. Pest középkori épületeiből már csak a belvárosi templom áll, melynek déli tornyában még felismerhető egy románkori falmaradvány a 800 év előtti templom hajó­ból, csúcsíves szentélye Zsigmond idejében épült. Csúcsíves templom állott a ferencren- diek templomának helyén is, szomszédságá­ban palotája volt a királynak, amint azt az itt fenn maradt reneszánsz kőtöredék is iga­zolták. Középkori templomok állottak még az angolkisasszonyok, a mai városháza és a mai egyetem helyén, utóbbiak a hódoltság alatt török mecsetekké épültek át, melyeknek képeit régi metszetek őrizék meg. Lechner Jenő dr. előadásának befejezéséül bemutatta a fővárosi múzeum elhelyezésére .Vonatkozó elgondolásait is, a .várbeli mai elöljáróság! épületben',1 amely maga, is XVIll, századbeli műemlékjellegű épület és kevés átalakítással alkalmas és hangulatos keretül szolgaina a főváros értékes gyűjteményeinek. Bemutatta Ferenczi István Mátyás-szobor tervezetét, melynek megvalósítása mintegy too évvel ezelőtt meghiúsult és mindmáig megvalósítatlan maradt. Hangsúlyozta törté­nelmi emlékeink és nagy férfiaink kultuszá­nak nemzetnevelő jelentőségét és reklamálta a hivatalos köröknek ebben az irányban való tervszerű kezdeményező munkáját. A nagy­számú előkelő közönség az előadást nagy tetszéssel fogadta. — —i W V V V vw Szent' GELLÉRT i f GYÓGYFÜRDŐ f J Vízgyógyintézet, \ i hullám- és napfürdő i T Külön férfi és női osztály, f v A legmodernebb berendezés, t | Szakképzett személyzet | Az elhanyagolt Rómaiíürdő A Nemzeti Stadion igazi helye Kézdi Kovács László cikke Értékes és nagyon figyelemreméltó Kézdi-Kooács László, a nagyszerű fes­tőművész, a Római-fürdőtelep Egye­sület elnökének kitűnő cikke az „Egészség“ című folyóiratban, amely­ben értékes érveléssel lándzsát tőr a Stadion egyetlen helyes megoldása, a ’ minden tekintetben megfelelő római- fürdőtelepi elhelyezés mellett. Kiemeli, hogy Budapest legszebben fekvő leg- festőibb, istenáldotta része az óbudai Rómaiíürdő, Az Isten megáldotta, — Írja — de az emberek s különösén a főváros vezetősége vajmi keveset tö­rődnek vele...' Most néhány éve újra éledt Budán a Stadion-mozgalom, melyet Buday Gyula testnevelési ta­nár az Orsz. Közegészségi Egylet ülésén ismertetett. Örömmel olvastam ezt az ö okos és szépen indokolt el­gondolását, melyben elsősorban agyon­üti a pesti Zuglóban fölmerült Stadion­helyet, ezt a szűklát körű rémszülöttet. Ezt ítéli el Gerlóczy Zsigmond dr. is egyik felszólalásában e szavakkal:' „Azért, mert a székesfővárosnak van egy telke Zuglóban, áltálában poros helyen, mely a szél következtében- a lehető legkedvezőtlenebb, a szél oda­viszi a port, a füstöt, azért nem sza­bad már most hangulatot kelteni a Nemzeti Stadionnak ezen a zuglói te- j rületen való felállítása mellett. Egye-1 dűl és kizárólag Buda jöhet itt te-1 kíntetbe“.. « Buday tanár említi Bndán a Vér­mezőt, Kelenföldet, hogy végül az pbudai Kaszás-rétet találja legideáli- sabbnak a Nemzeti Stadion helyéül. Csak éppen a Rómafürdő nem jutott észébe, pedig az ősi római Stadion erre figyelmeztethette yolna. Buday tanár szerint a Kaszás-rét óriási előnye az ott íakadó Árpád-forrás, állandóan 21 Celsius fokos vizével, mely na­ponta 3880 köbméter vizet termel. Ha a Stadion itt épülne fel, — úgy­mond — a Stadion önálló vízvezeték­kel való ellátásával évenkiut 300,000 pengő megtakarítást érne el. ’ Buday számításba veszi még az evezőssport részére a közeli Dunát, a környékező hegyeket á sielés és ródlizás számára. Külön hangsúlyozza, hogy a Tábor-' hegy lábánál elterülő Kaszás-rét afő- yárQS lpgüdébb, legtisztább levegőjét kapja. * Buday tanár javaslatát a népjóléti .miniszter is magáévá tette, megje­gyezel bogy: ,;A Stadionnak igényelt területet Övező vidék természeti szép­ségénél és sik voltánál fogva építke­zésre kiválóan alkalmas és kétségte­len, hogy különösen áz óbudai Hun- gária-hid megépítésével, a könnyű mégközelíthelőség révén, csakhamar értékes villatéléppé fejlődnék és a város'egy szép részlettel gazdagabbá válnék...“ Mit szóljon ehhez a Római-fürdő­telep? ‘ Ott már 30 év óta szép villatelep van, meg ott van az összekötő Uj- pesti-híd is, megvannak az összes közlekedési'eszközök, a Stadion köz­vetlen a Dunapart közelében építhető fel (nem félórányira a Dunától, mint a Kaszás-réten), megvan a sokkal dú- sabb melegfórrás, itt vannak á szom­szédos begyek, erdők, bányák. És énekelni, lahogy a cigányra ráborulva, rekedt hangján ő tudja suttogni, hogy csak egy kislány van a világon, ezt senki népi tudja utána csinálni az öreg német-római összbirodalomJ ban. Az is tetszik nekem, hogy szem­ben az otthoni férfiakkal, a Sanyi bajüszos. Nem igaz, hogy a bajusz a 'csóknál akadály, sőt. Elismerem- hogy üldöztem a szerelmemmel a Sa­nyit, mert ha nem üldöztem volna győzni sem tudtam volna. Megmu­tattam egész telkemet, hogy lássa, hogy mit veszítene el, ha eldobna: Más egy fürtöt ád a hajából az imá­dott Iférfinjak, ,én levágtam derékig érő hajamat lés divánpárná|ba fog­laltam egy félkiló lószőrrel feltölt­ve s aranyszálakkal hímeztem a kék selyemre: Álmodj aranyhajam zuha- tagán ... ! Mikor éjjel zenét adtak a cigányok, a setéiben Évi ablaka alá sorakoztak ;•• erre kiszóltam az ablakon, hogy ide- ide az ablakom alá, zenész urak, itt van 'az éh hálószobám... A Sanyi nevetett a sötétben, Évi, mikor Per- jéssy neki hozta fel a bandát, egy gyufát gyújtott, hirtelen eloltotta! és a paplan alá bujt. £n azonbap gyertyát gyújtottam és kinyitottarp az ablakot és kihajoltam rajta és vé­letlenül az arcom találkozott a Sanyi arcával. Hogy két arc ilyen találko­zása mit vált ki cigánykiséret mel-. lett, /a£t napiócskám rfcsjfled' sem sir* g^m^meg. De épnél az éjjeli zené­nél főttem rá, hogy a magyar nyelv sokkal kifejezőbb, mint a német, mert én három szóvval fejeztem ki érzel­meimet: Ich Jiebie Didhl, » Sanyi azonban 'hsak egyetlen felséges szó­val: Szeretlek... és ezzel az egy szóval ugyanannyit mondott, ha nem többet, mint én a hárommal. Azonban egy kis incidens zavarta meg ezt az ártatlan idillt; Sanyi hát- rakiálltott a nevető cigányoknak: Azt a fekete hét ördögét a Fáraótól el­fajzott csokoládépofátoknak mars hátra a tujlák közé, mikor én a meny­ország angyalát ölelem... Erre nagy dérrel-durral felpattantak az ebédlő ablakai és Késmárkyné hangja sivi- tott ki: Kantin, vagy zenészlokál ez itt? Takarodjon azonnal ez a részeg dorbézoló banda különben a cselé­deimmel dobatom ki... Reggel ugyanezt a felhívást intézte hozzám is, csak diplomatikusabb fogalma­zásban. Ha Sanyi Évivel csókolód- zik, Késmárkyné nem botránkozott volna még. Sőt, azt is elfeledte, hogy száz évvel ezelőtt ő is igy főzte meg az urát. Sőt. Én a kocsival nem ag állomásra, de Sanyihoz hajtattam. Ott éles és hosszú sikollyal a padlóra ve­tettem magamat és elájultam, miköz­ben fezt kiáltoztam: Sanyi miattad kidobtak Késínárkyék a vársáncba, itt fekszik vérző tetemem... Egy hordó vizet öntöttek rám Sanyi meg a puccere, de elhatároz­tam, hogy addig nem ébredek fej, mig Sanyi meg nem kéri a kezemet. Egy óráig kibírta, de akkor mennie kellett a kirukkoláshoz, a huszártrom­bita lázasan trá-rá-zott, ibeszürem- lett az ezredes pattogása s én a padlón hevertem zilált hajjal néha nyávogó sírást hallattam és hörög­tem. Ekkor vad és szörnyű károm­kodás Után Sanyi megrázta a válla« mat: »T,érj magadhoz Fityj, elvesz­tek feleségül«! Most már kinyitóttarp szememet, felültem és azt rebegtem: az más... A tisztek köréből értesültem, hogy Fityfirity roppant szigoftiu erkölcsű, fedhetetlen eráris dáma lett, kinek jelenlétében egy kétes szót nem lehe­tett kiejteni s a serdülő leányai mellé Angliából hozatott nevelőnőt, De később mégis megszerette a fu- zsitus, jszeleburdi, gézengúz, régi Gréjtét és elvállata az: »Önhibájukon kívül szerencsétlen sorsra jutott fia­tal leányok karitativ egyestileténjek« Védnökségét. Mikor az Egyesület ve­zetői megválasztását tudomására hoz­ták, zsongó emlékek illatával telt meg Öméltósága lelke .s miközben bodoj füstkarikákat eregetett, halkan maga elé dúdolta :' »Ámít az ember egy­szer elfelejtett, az mintha nem k tör­tént volna meg,...« ! J il$ Tótő Géza: %e s^omorkodj- • • Ne szomorkodj édesanyám, hogyha korhely lettem, hisz’ terem az ibolyák közt csalán is a kertben. Drága könnyed a szivemnek most már mit sem érn'e, hisz’ egy feslő fehér rózsa régen összetépte. CC-efmentem- • • Él-elmentem olykor-olykor kis kaputok mellett; tőlem ezt a boldogságot mért is irigyelted? Akor is csak este jártam, senki meg se lásson, s csak a nyíló orgonákat csókoltam meg százszor. Rég ném voltam, régen jártam kis kaputok mellett, s hittem, hogy már mindent-mindent könnyen elfelejtek. De ha látok ujra-nyiló orgonafaágat; . úgy csókolom mégis, mintha téged csókolnálak. Számadó Ernő: KJárőspartján Köröspartján muskátlifa, Virágos az ága, Minden este egy bús madár Ereszkedik rája, Minden este minden ágát Bánatosan rázza, Minden este szélbe per^g Álomszín virága. Száll a szkom, Száll az éjben, Mesebeli tájra, Az a szegény muskátli fa Sírva néz utána. cCL$z.nfoárom krajcár Jrta: Qargítaí ‘Cífaamér A különös férfiú sápadt volt, mint a kí­sértét, csak a -két arccsontján izzott némi rózsaszínű - pír. A szeme homályosan égett, mint a kialudni készülő zsarátnok. Vállait a nyaka közé húzta s egész nap így tartotta őket, mintha kínozni akarta volna önmagát Ruházata rongyos és sokszínű volt Nad­rágja pepita vala s csak úgy lötyögött a láb­szárain, mellénye szürkéskék színben tündö- költ, mint az élhervadt búzavirág, a kabátja meg fekete lehetett valamikor, de most már zöld volt, akár a kukorica szára s.úgy lógott csontos vállain, mint egy ruhafogason.. A különös, férfiút időnként erős köhö­gési roham rázta meg s tépte, szaggatta a mellét, mint az őszi szél a falevelet. Ilyenkor kinyitotta odúja ajtaját, hogy friss • levegőt kapjon, de mivel kívülről még penetránsabb szag áradt befelé, mint.aminő a szobájában volt, csakhamar betette az ajtót. A sovány férfi reggeltol-estig egy rozoga asztal mellett ült és lázasan írt. 'N,em lehetett tudni, hogy exekutor-e, ki áldozatai nevét firkálja folytonosan,, vagy prédikátor, ki egész' héten a vasárnap elmondandó igékre készül, vagy professzor, aki ördöngós mate­matikai tételeiken töri a fejét, vagy talán aktpr, ki Shakespeare és- Moliére színdarab­jaiból másolja á szerpeket, vagy netalántán garabonciás (diák, aki ördögökkel cimborái s mint Hekáte -legátusa tartózkodik a falu­ban. A legszívesebben az utóbbinak gondolta őt mindenki, mivelhogy «féDeQmetes külseje volt s mert enni még senki sem látta őt sohasem. Maga Mézes Gáspár, a szállásadója is megesküdött, hogy kvártélyosa a levegő­ből él. Ezt ugyan ő nem bánta, de abba nem tudott beletörődni, hogy az idegen már hetek óta mitse fizetett a szállásért. Egy hideg téli reggelen be is állított hozzá haragosan: Amíce, nem várok tovább a pénzemre 1 Fizet, vagy búcsút mond a kapufélfának! A sovány férfiú meghökkent: — Csak .két hétig várjon még, domine spektábilis, megfizetek akkor mindent be­csülettel. — Ne tegyen tovább is lóvá az úri Fi­zessen, vagy le is út, fel is úti , A hó éppen megrekedt odakint és az or­szágúton ijesztő melódiákat orgonáit a téli szél. A kvártélyos könyörgésre fogta a dolgot: — Gazdurarri, ilyenkor a kutyáját stem kergeti ki a vallásos lélek, mint tenné ezt velem az úr? Hiszen az úr magyar lionvéd volt és Isaszegnél harcolt Kossuth zászlója alatt. Mézes Gáspár pálinkától eltorzított arca lángba borult*: — De most már igazán takarodjék innen az úri Nézze meg az ember a hálátlan frá­terét! Még gúnyolódni is mer velem? — Én gúnyolódom? — Azt teszi, mert én sohasem voltam honvéd és Isaszegen sose jártam. —- Dehiszen az úr mondotta mindig. — Mondani mondtam, de már kisütötték, hogy nem igaz. Az egész, falu cégtáblája vagyok, mindenki rajtam nevet. Nem látja az űr, hogy már a piros sapkát sem hordom? A falubeli sihederek leverték a fejemről. És most ‘jön az úr s a szemembe vágja azt, amiért úgyis annyit pirulok ? 1 ” — Bocsásson, meg domine spektábilis, én nem akartam megbántani. — Ha akart, ha nem, ingyen nem tart­hatom itt az urat! Különben is folytatóim a régi mesterségemet s ez a szoba holnaptól kezdve csizmadia-műhely lesz. Punktum! A vén ember ezzel kilépett az .odúból s úgy bevágta maga után az ajtót, bogy még a megmaradt vakolat is lehullott a falról. A különös férfiú belátta, hogy itt semmi keresnivalója nincs' többé; Aztán meg, da­cára rongyos mivoltának, önérzetes, dacos ember volt. összeszedte hát áz írásait, be­rakta a tarisznyájába, melléjük tétté a kala­márist meg a pennáját, vette a vándorhótját s kilépett a hóviharba. Szerencséje' volt, hogy távozását senkisem látta a faluból, mert talán niég görönggyel is megdobálták volna. > A havas faágakon a tél csalogánya: a vörösbegy szundikált. A földön fagytól der­medt verebek és ökörszemek hevertek. Sza­kadt a hó kegyetlenül, komor sötétség ült RÉGI SZÉP VERONIKA VENDÉGLŐ I., HIQEGKUTI-ÚT 20. Naponta halászlé' baranyai módra. POMPÁS KERT Tulajdonos, vitéz BARANYAI JÓZSEF TELEFON 577-96.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom