Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-06-05 / 1126. szám

fiadat Hapiö Nagy figyelemmel hallgatták meg ez­után Halnék Gyula építőmé*tér felizóta- lását, aki örömmel látja, hogy Petrá­dét Lajos sziveden, jön a nép közé, hogy a szegény emberek sorsával foglalkozzék. Ezt látja Gömbös Gyula miniszterelnök­nél, ezt tapasztalta Kozma Jenő ár: ré­széről s ezért jelenti ki, hogy ezekJet a vezéreket sohasem hagyja el követi őket tűzön, vizen át, mert azt látja, hogy egy nagy társadalmi osztályt, a »budapesti házfelügyelők osztályát«, amely nemzeti alapon álló szövetségbe tömörült, az ő kezükben jó helyen látja, ami biztosítja osztálysorsainak jobb jövőjét. Nagy tetszéssel fogadták Halnék Gyula sza­vait, aki mint a »Házfeeliigyelők Országos Nemzeti és Gazdasági Szövetségének« társ elnöke szólalt föl, amire azonnal vála­szolt — Petracsek Lajos* * 1 dr. Bejelentette, hogy az idevonatkoz# uj szabályrendele­tet, amely a régi tanácsköztársasági ren­delet maradéka revízió alá véteti, ami most azért jár nehézséggel, mert a Köz­ségi Keresztény Párt a »szocialista szak- szervezetbe tömörült viceházmesterek pártjára állott, ami megtévesztette a fel­sőbb hatóságokat is. A kormány segít­ségével .a KÖZSÉGI POLGÁRI PART igazságot szerez a házfelügyelő^ ügyének, akik a polgári vagyon hivatott őrei és minden tekintetben megbízhatók. A Köz­ségi Polgári Pált a Házfelügyelők Nem­zeti Szövetségének memorandumát már egyszer letárgyalta és mindent el fog kö­vetni, hogy a házfelügyelőket felszaba­dítsa a segédházmesterek terrorja alól. Budapest törvényhatóságának közgyűlésén tárgyalják legközelebb ezt a szabályrende­letet, amikor a párt már fölemeli ellene a szavát, de valószínűleg csak a nyár folyamán tudja megváltóztatni. ezt .a sé­relmes rendeletet. Lelkesen vették tudomásul a Házfelü­gyelők Szövetségének megjelent tagjai és örömmel járultak — Wéber Sándor in­dítványához, hogy az értekezlet üdvö­zölje táviratban Gömbös miniszterelnököt, Mikola Géza rögtön megszövegezett és felolvasott. Még Gömöri Győző hívta meg a tár­saságot a Buda Alsóvárosi Egyesület e hó 14,-ére összehívott közgyűlésére, ahol Becsey Antalt készülnek ünnepelni .és Bróth Sándor dr. felszólalásával véget ért az értekezlet. Templomszentelés a Városmajorban GO. M. Mr. Allamisorsjátéft! 17,000 nyeremény 250.000ar. P értékben FŐNYEREMÉNY: 40*000 arany pengő Nyeremények: 20.000 ar. pengő 10.000 „ 2-szer 5.000 „ 0 4-szer 2.500 0 0 6-szor 2.000 „ 0 10-szer 1.000 0 0 és még több nyeremény, melyek mind készpénzben fizettetnek ki. Húzás junius hó 8-án Egész 3.- ar. P Fél 1.50 ar. P Kapható minden főárusitóná], bankban, sorsjegy- árusítónál éa do hányt özsdé ben, Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesíti a m. kir. Pénzögyigazgatóaág Bpeat V. Szalay-u. 10 Pünkösd vasárnapján szentelt© fel Se- rédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás a városmajori római katliolikus egyház- község uj templomát. A felszentelést meg­előző szombaton este Őemiuenciája jelen­létében helyezték el az uj templom ol­tárában az ereklyéket. Az ünnepi regge­len már fél nyolc óra előtt hangos volt a templom környéke a hivek szájaitól, akik régi vágyuk, egy, nagy és szép templom, megvalósulásánál megjelentek. Ott láttuk az egyházközség vezetőségét élén lovag Kriegs-Au Emil pápai kama­rás, plébánost, Reimann özséb jcáplánt, Hohenburger Antal al ábornagy Tárai bi­zottsági tag, elnököt, Bogsch Géza ál­lamtitkárt és Ziegler Géza( műépítész, kor­mányfőtanácsost, Pontosan nyolc órakor, amikor a Hercegprímás a cserkészek és kongreganisták sorfala között elhaladva megérkezett, a ritka szertartásra össze­gyűlt hívektől feketéllett 4 környék. Meg­érkezése után SERÉ Dl JUSZTINIÁN dr. néhány szóval rámutatott az egyházköz­ségnek a Szentlélek szellemében vezetett munkásságra, majd' pedig átvonult a ré­gi templomba, ahol Isten segítségét kér­te a felszentelés előtt. Visszatérve, a templom kapujában térdelve, nagy papi segédlettel elmondotta a Mindenszentek litániáját, majd áldást osztott és három­szor köiüljárva a templomod meghintette a falakat szentelt vízzel. Minden körüljárás után pásztorbotjával megkopogtatta $ kaput, amely aztán a harmadak, kopog­tatásra megnyílt a biboros főpap előtt. A hercegprímás kíséretével bevonult a templomba, amelynek kapui mögötte is­mét bezárultak és kezdetét vette a fel­szentelés szertartása, amelyet a templo­mon kívül álló hivek nagy megafonok; utján hallgattak. Mintegy fél tizenegy óráig tartott a magasztos szertartás, ami­kor az immár felszentelt egyház kapni a közönség számára is megnyíltak. Ti­zenegy órakor megérkezett Auguszta fő­hercegasszony udvarhölgyével, »majd a főváros mint kegyur nevében Huszár Aladár főpolgármester Liber Endre és Bor­vendég Ferenc alpolgármesterek és meg- \ jelent Ripka Ferenc dr. ny. főpolgármes­ter is, mint a szomszédos egyházközség elnöke. Az előkelőségek megérkezése után megkezdődött az első szentmise, melyet Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprí­más nagy papi segédlettel celebrált. A szent mise alatt mondott beszédében ki­fejtette, hogy Isten áldása kell legyen ezen a templomon, amelyet a hívek net hezen nélkülözhető filléreikből^ minden, sei- gitség nélkül építettek lelkes lelkipász­toruk vezetése alatt, akinek törhetetleni fáradozása eredményeként tiz esztendő alatt a szűkös pincehelyiségből immár a második templomba" költöztek, hogy az Urat dicsérjék. A teljesen modem templom, amelynek leírását a Budai Napló ' mar ismertette, Magyarországon az első ebben a stílus­ban, amely a közönségből azt a véle­ményt váltotta ki, hogy »végre megszar badultunk a 19. század sok vakolat-ha­zugságától!« Hálás az egyházközség Kriegs-Au Emil plébánosnak és minda­zoknak, akik fáradoztak rajtat áz uj Ölt- honért,'- melyet az áhitat • számára épí­tett és hiveí bíznak abban, hogy Isten se­gítségével a legapróbb részletekig is tel­jessé teszi a Városmajor uj, nagy; templomát. Wagner Vilmos. Kozma Jenő 6or$azdaestje Kedves baráti hangulatban folyt le múlt pénteken a Pénteki Borgazdatár­sas ág évadzáró borgazda estje a Budai Polgári Kör helyiségében, amelynek bor- gazdája Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő volt, amelyen mintegy százhu- szan vettek részt, nagyrészt barátai,,- ré­gi párthívei, nemcsak a Vízivárosból, hanem «gész Budáról. Már Z b o r a y Gyula a Bőrgáidatársá- ■ ság örökös * jegyzője által előadót^ év-» záró jelentés is a kedélyesség jegyében indult, mert állandóan - tréfás kérdések­kel és közbeszólásokkal zavarták, ami­re tréfás volt a válasz is. A jelentésnek csak a vége vált komollyá* amikor be­fejezésül méltatta a borgazda: — Koz­ma Jenő munkáját, jóságát* érdemeit és biztosította mindannyiok hűségéről ésf bi­zalmáról. A közérdeket szolgálja és ez­ért éltette a Pénteki Borgazdatársaság nevében. A felköszöntők sorát Steinberg; Al­bert szerkesztő nyitotta meg, aki a. he­teken át szálló mendemondákra utalva, . kijelentette, hogy politikus méltóbb elég­tételt nem nyerhetett, mint Kozma Je­nő dr. akkor, amikor az általa kezde­ményezett csaknem 10 éves politika, mint változatlan, helytállónak bizony u'ifc és a kormányelnök is elfogadta .azt. Ez­zel a Polgári Egység! Pártja vette át Bu­dapest kormányzását, amelyet Kozma Je­nő hivott életre Sürü. és lelkes éljenzés közben állott szólásra B Ék | Á "y vendéglő Specialitások: Rántott csirke, dampfnudli. AlAL W Hűvösvölgy ———■———i végállomás Nyitott is csukott teraszok• — Naponta cigányzene l KOZMA JENŐ dr., orszgy. képviselő, aki sietett kijelenteni, bogy a kedélyes­ség jegyében szólal fel, mert a borban: vau az igazság minden kételkedő véle­1 ményekkel szemben. Ugylátja, bogy fon­tos kérdéssé vált e körben a rokkantság kérdése, mqrt sokan már a »vízről« be­szélnék, ,9 mi viszont- jellemzi a város­részt, amelynek Víziváros a neve. Más volt a hangulat e borgazdatársaság ala­kulásakor, más volt akkor a jelszó is, melyszerint csak ■ a hüllőket kell spiri­tuszba tenni, ezt a) társasagot, azon­ban borba. Akkor kezdte magához kapcsolni a budai polgárságot, azzal a sokat emlegetett ezer szállal, amely szá­lak azonban nem kötik gúzsba az em­bereket, sőt ellenkezőleg, ezl készteti őktet- az egymás segítésére. Neki is voltak aspirációi, de tisztelte a tekintélyt éa az előtte állókat nem igyekezett kitúrni helyükből* mint ahogy ez most divattá vált. (Éljenzés) E társaság bizalmából- küzdötte fel magát a mai helyzetébe és polgártársai -érdekében meg is tartja a - helyét. (Helyeslés, éljenzés.) Áttért azután a politikai helyzet'is­mertetésére és kifejtette, hogy) a fővárosi polgár egész élete és minden érdeke el­sősorban a Városházához köti, mert minden élet megnyilvánulásában végre is a fővároshoz kerül a kereskedelem, és a szociális törekvés minden kér­dése. A városi polgárság '— csekély különbséggel — azonos az országos vá­lasztást intéző polgársággal, és azért nézte nyugodtan, amikor a »Községi Pol­gári Pártot« szembe a kurták állítani a »Nemzeti Egység Pártjával«. Ez a kér. r dés ma már tisztázódott és négy és fél évig Budapesten nem lesz váljsztá/s, ami­re — a belügyminiszter kijelentése sze­rint — nincsen semmi ok, mert az auto­nómia mintaszerű. Megnyugtatja polgár­társait, hogy a miniszternek nem is állott szándékában az autonómia felfüg­gesztése. Maga a miniszterelnök is ezt a pártot tekinti Budapesten az országos szerv ezlcedes magján .k és ezen az alapon folyik most az uj szervezkedés, mely azonban nem ezt* a pártot akarja - be­szervezni az országos pártba, hanem azo­kat kívánja oda bevonni, akik-helyeslik a miniszterelnök törekvéseit, de más párton állottak eddig a városi politikád ban. A Polgári Egység pártját, mint aj Nemzeti Egység pártjában most folyó kristályosodás magját meg kell óvni, amely cél érdekében áldozatra, készen áll a párt minden tagja. Tiz, esztendeje ve. zeti a pártot, mely állandóan1 felfelé íve­lő pályán haladt és ehhez a munkájá­hoz kéri továbbra is polgártársai bizáí- mát. Szívesen félre áll, ha a polgárság talál olyanokat, akik szivéhez közelebb állanak, de most nem szabad félreálla- nia és magát rokkantnak vallani, miért* példát kell mutatni az ifjúságnak és ve­zetni a pártot addig, amig kitűzött cél­jait eléri. Büszkén vallja, hogy a tiz év előtt megindult politikai irányzata, ma országos jelszóvá lett. Barátait éltetve emelte poharát, és fogadta feléje özönlő párthiveinek, gye.mekkori pajtásainak és barátainak meleg üdvözletét. A lelkes hangulat csillapultával Pet- racsek Lajost kivánta hallani a kö­zönség, aki szintén tréfásan kezdte be­szédét, két pompás, de némileg csiklan­dós adomával jellemezte a mai politikai helyzetet. Örömmel állapítja meg, hogy, Kozma Jenőt nem hagyták cserben ba­rát ai és párthívei és azok hűségére min­denkor számíthat, öt a régi barátság késztette felszólalásra. De adomával kezdte felszólalását Szom- bathy Kálmán is és folytatta Krivossi Árpád azzal a kijelentéssel, hogy Kozma. Jenő ma a helyzet ura, amit nehéz mun­kával érdemelt ki, de ma már fogalommá vált. Neuschloss Knüssli Kornél, Kozma helyett üdvözölte a vendégeket és szere­tetteljes szemrehányásokat tett Pe.tracsek Lajosnak, hogy olyan ritkán jön a bor- gazda,társaságba,, azzal fejezte be beszé­dét, hogy teljesedjék -Kozma Jenő minden kívánsága. Befejezésül Zboray Gyűli üdvözölte az estén megjelent Szendy Károly tanácsno­kot és báró Babarczy István .dr tanácsi főjegyzőt, mint vendégeket, amit Szendy Károly köszönt meg szintén tréfás han­ged vezetve be felszólalását, őt a- ba­rátság hozta ide, mert politikát nem üd és itthon érzi magát, mert 21 év. óta a* Víziváros lakóji. Éltette Kozmát, akinek érdemeit mindenki elismeri. Q sajtóhibákra? Irta; Hargitai TiQamér dr. A múlt század hatvanas éveiben Er- délyország Széchenyije: gróf Mikó Imre háromszáz forint pályadijat tűzött ki oly könyvre, mely egyetlenegy sajtóhiba nélkül jelennék meg. Erre a háromszáz forintra akadt egy pályázó nyomdász, aki megírta, kiszedte, ki is nyomtatta pályaművét, melynek az első oldalán ez állt: »Ez az a könyv, amelyben ajtó­libák nem forduljak elő.,« Igaz-e, nem-e, ez a történet, mellékes. A tény az, hogy sajtóhiba* nélkül saj-t tótermék alig képzelhető el. Különösen áll ez a régi] világ sajtó­termékeire. A kiegyezés utáni évek új­ságjai, könyvei csakúgy hemzsegnek a sajtóhibáktól. Hiába volt egy—egy szer­kesztőség oly kiváló újságírók, tudósok és Írók tábora, hogy egy* kis akadémia kitelt volna akármelyikből, a lapok on­tották a sajtóhibákat. A kapkodva, rend szer nélkül a kéziszedéssel készülő lapok e nemben sokszor oly mulatságos dől. gokat produkáltak, hogy a legkomolyabb olvasónak is nevetésre szélesedett tőlük a szája. KomoVy bjotrámy csak egyetlenegyszer származott egy sajtóhibáé antholúgia mi­att, amikor a zseniális, de gorombasá­gáról közismert költő: Vajda János állí­tólag tettleg inzultált egy (riadót, mert néhány versét teljesen tönkretették a saj­tóhibák. A nyolcvanas {“vekben kiadott Vörös­marty— diszkiadásának egyetlen köteté­ben, Gelléri Mihály, az akkori idők saj­tóhibáinak szorgalmas gyűjtője 109 sajtó­hibát böngészett össze. Vörösmarty* egyik szép hexameterét: tettük és vittünk és a haza »fényre derült« így szedték ki; »ettünk és ittunk és a haza fény. re derült.«-dpgy régebbi versgyűjteményben a len­gyelek csatadalának a: »Jeszce Polszká- °«k« cue sora: »Nincs még veszve Len- .helyett: »Ninos megvesz. ^Syelois7ág« van nyomtatva, szem IAdolf, * Bor­hno-amV« szerkesztője »Csoda­ijogarajt« címen Hogy a mulattá^ [Z sajtóhibák hogyan és gonoszkodó szedők s a TÜLl |Huncut tő korrektorok kétségkívül készaw Cf‘ rontottak a helyes szövegen, de több sajtóhiba a szedők és a korrektort^ felületes munkájának volt az eredménye.' \ Ha forgatjuk a nyolcvanas évek Pes­ti Hírlapját, Budapesti Hírlapját, Festi Naplóját, tenger sajtóhibára bukkanunk. De a »Nemzet,« a »Hon,« a »Fővárosi La­pok,« az »Egyetértés« a »Függetlenség« sem kivételek. ­A »Nemzet« leghíresebb sajtóhibája az volt, mikor Szatlimáry György egyik ve­zércikkében, agyta-fóbe magasztalta Ti­sza Kálmán politikáját s aztán igy foly­tatta: »Ilyen volt ez az eszeveszlett politika.« Természetesen, a korrektor jó­voltából jelent meg igy e helyett, hogy: »Ilyen volt ez a fent nevezett politika.« Nagy konstemációt idézett elő az, »Egyetértésinek az a sajtóhibája, mely­ben Eötvös Károly egy. vezércikkében: igy kiáltott fel: »Ilyen tatárjáró, vandál pusztításra csakis az ellenzék' képesI« Világos, hogy a kéziratban ez állt: »I- lyen tatárjáró, vandál pusztításra csakis az ellenség képes.« .' A »Hon,« amelyet a nagy mesemondó: Jókai Mór szerkesztett, egy alkalommal óriási baklövést követett el. Jókai hosz- szas betegségéből felépülvén, nevezeti lap a jó hirt igy adta tudtára olvásóközön- ségének: »örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy illusztris szerkesztőnknek: Jókai Mórnak már nincsen semmi haja »E- helyett, hogy:« »nincsen semmi baja.« E sajtóhiba azért volt módfelett kellemet­len, mert tudvalévő, hogy Jókainak már férfikora idején nem volt haja és paró­kát hordott. Hogy a költőfejedelem meg­haragudott-e, a sajtóhibáért, árról- hallgat a -krónika. j Jókai Mór és Vadnai Károly sohasem voltak jótan egymással. Jókai heti ké­peslapja az »Életképek: és Vadnál lapja a »Fővárosi Lapok« kutya-macska barát­ságban éltek. Különösen a »Főváirosi La­pok« állandóan csipkedte Jókait^ Hol eb­be a regényébe kötött bele, hol amabba. Egyizben, mikor Jókainak egyszerre bá­rom regénye volt készülőben elhagyni a sajtót, Vadnaiék erről így adták hirt: »Jókai Mór lepényei már fomá.3 alatt vannak.« E helyett: »Jókai Mór re­gényei már nyomás alatt vannak.« Való­színű, hogy ez 'a sajtóhiba nem a vé­letlen müve volt. ­Nem volt utolsó sajtóhiba* az sem, me­lyet szintén a »Hon« követett el. Egy elhunyt hazafi érdemeit méltatva, a nek­rológot igy fejezte be: »E derék férfiú mindennél jobban szerette a hasát« E helyett: »mindennél jobban szerette1 a ha­zát.« , ,- Milyen nagyot nézhetett Pulszky Fe­renc a nagy polihisztor, mikor egy reg­gel ezt olvasta magáról a Budapesti Hír­lapban : »Pulszky mindent a gazság ér­dekében tesz.« Persze »igazság«-ot akart, (üni a -lap. Kínos affér támadt ama sájtóhiba mi­att, mely a »Magyar Áliam« a kleriká­lis-párt hivatalos orgánumának ha ábja- in látott napvilágot. Csik-y Gergelynek a paptanárból lett nagyszerű drámaírónak »Mukányi« cimü vigjátékát mutatta be a Nemzeti Színház. A bemutatóról szótan- levő újság másnap igy irt: »Csiky vigjá- tékáról meg kell állapítanunk, hogy csupa svihákság és esztelenség«. A kritikus per­sze ezt irta: »Csupa vidámság és szelle­messég«. De hát — iró tervez és kor­rektor végez. Nem rossz az sem, hogy az »Egyet­értés« szinházi rovatában egyszer ez volt olvasható: »A kilüuő komikáné komolyan megbetegedett. így hát e tehén nem fog föllépni«. Ami úgy értendő: »eliélen nem fog föllépni.« Nem tudjuk, hogy mélyen sértett Thália papnője nem-e esernyőuyél- lel igazította helyre a goromba sajtó­hibát ..Jgi" Volt egy népszínműve a régi Népszin- háznak: »Két dudás egy csárdában«« A »Függetlenség« ezt igy hozta: Két Judás egy zárdában.« Majdnem felségsértést követett el egy­izben a «Fővárosi Lapok egy sajtóhibá­val. Ugyanis ezt írja: »Nevetséges, hogy. 3 király Gödöllőn tölti a karácsonyt.« Ehelyett, hogy »lehetséges.« Hát mikor a Budapesti Újság egy nem zetiszinházbeli bukásról beszámolva, a .tu-, tudósitást igy fejezte be; »A darab végel­gyengülésben kimúlt. Paulay, a szinbáz igazgatója mindenért a rendezőt pofoz­ta.« Ehelyett: »okozta«. Máskor meg, bí­rálva egy hangversenyt a Redoutban, ezt irta: «Aranyvári Emilia kisasszony nangja olyan mint a zsiráfoké.« * A kri- I tikus valószínűleg azt irta: »olyan a hangja, mint a szeráfoké«. De,ha a szedő és a korrektor a zsiráfot választották, ki tehet róla 1 A Képes Budapestben egysze? ilyen so­rok jelentek meg: »Rettenetes, hogy a honvédelmi miniszter ur néni tud választ ladni a magyar vezényleti nyelv miként-i- állásáról. Akkor nincs más hátra, meg kell mérgezni a közös hadügyminisztert.« »Kérdezni akart ez lenni, de »mérgezni« lett belőle. Már sokkal ártatlanabb sajtóhiba volt az, mely a Pesti Hírlap egy 1887. évi bálitudósitásában jelent meg s igy szólt: »A terem fényesen volt díszítve s a pla­fonéiról négy suszter hintette a világos­ságot. Sajtóhiba csinált a taszterből susz­tert. A régi idők népszerű Írónőjének Wohl Stefániának egy novellájában ez olvas­ható: »Kálozdy Tibor az ő szeretett Iza­bellájának hálából négyszázezer frakkot hagyományozott.« Istenem, mit csinált volna ennyi frakkal a jó Izabella? Az »Ország Világ« egy régi novellájában ez áll: »Az ősz grólnő meztelenül lépett be a szalonba«. Ő, hogy tételezhető fel ilyesmi egy úrnőről7! Nesztelenül lépett be a szalonba. Hermann Ottót, a hires., tudóst is megsebezte egy sajtóhiba. Mjkor a »Pó- kok«-ról cimü hatalmas müve megjelent az »Egyetértés« igy irt róla: »Kevés em­ber van a világon, aki annyira ismeri a csókokot, mint ez az ősz tudós«. Csak. egy betücsere s mily komikus értelem­zavar I Pókok helyett csókok. De igy járt Baross Gábor a vasminisz­ter is, akinek egy tanárból lett ország­gyűlési képviselő interpellációjára adott válaszát fi »Nemzet« igy hozta: »A tisz­telt képviselő ur azelőtt szamár volt«. Baross azt mondta: »tanár« volt, de a nyomdafesték, türelmes. A színészek és színésznők sem voltak kivételek, ők -is sokat hossza nkod háti ajk a sjjtőhibák miatt. A kilencvenes évek nagy) primadonnájá­ról, Küry Kláráiéi irta egy szinházi lap a »Baba« cimü operett premierje után: »Küry t.g.iap a Babában kimondhatatlan éhes volt«. Nem is kell mondanom, hogy »édest« akartak írni. A nagy Náday Ferencről egyszer ezt írták: »A művész az »Aranyéin bér« István sógor szerepében remekelt. Krisztyán Tó­dort kellett volna szedni. Bakó Lászlóról, a nemrég elhunyt je­les színészről írták valahol: »Amikor Ba­kó játszik, a siker lehetetlen. Ehelyett: elengedhetetlen«. 1 , Petráss Sáriról, a közelmúltban tragi­kus körülmények között elhunyt prima­donnáról írták: Petráss ama színésznők közül való, akik mindig ujjat húznak« »Újat hoznak« volt a szöveg, d'e a Sátán beleszólt a szedésbe. Hegedűs Gyuláról, a legszebben' beszélő magyar színészek egyikéről írták egy al­kalommal az »ördög«-gel kapcsolatban: ' »Csupa tűz, csupa láng, valóságos fakir. »Szatir« akart ez lenni. Se szeri se száma a mulatságos sajtó­hibáknak. Néha csípnek, fojtogatnak1, mint a füst, de majdnem mindig szelle­mesek. Mjntha a szedőgyerekek k.zét oly­kor-olykor pajkos, goniopz dzsinnek irá­nyították volna s mintha a szedést fe­lülvizsgáló korrektorok szemére néha néha rózsaszínű fátyolt borítottak volna lát­hatatlan koboldok... Egy-ogy sikerült sajtóhibán napokig ka­cagott a város, ez a drága gyönyörű vá­ros, mely akkor még nem ismerte a bá­natot, a gondot. A régi Szikszay-vendég­lőben, a Fiume-kávéliázban, mely helyek akkor újságírók és művészek tanyái voltak szájról-szájra jártak ezek a humoros el­szólások, az akkori kedélyes újságírásnak csodabogarai, bolondgombái. Hogyne kac.gtak’ volna a Muzeum-kert s a Városmajor orgonabokrai közt üldö­gélő urak és asszonyságok, mikor ilyet olvashattak a kedvenc lapjukban: »Az olasz Commerciale di Milano bank helyi­ségeit a múlt éjjel" feltörték és elraboltak! onnan egymillió libát«. Persze ».irál« lop­tak és nem libát. Miért ne mulattak volna szívből, iga­zán az emberek, mikor ilyen hirt olvas­hattak az »Egyetértés«-ben: »A Thaly Kálmán és Kemény-párt közölt a pácolt ha.csa a legnagyobb hűl ámokat érte el.« Világos, bogy »a pártok1 harca« lett volna a helyes szedés. , , A rikordöt a sajtóhibák terén a »Füg­getlenség: c'mü napilip érte el. Egy-egy, számában néha 500 sajtóhiba volt úgy, hogy gyakran az olvasás teljességgel le­hetetlenné vált. Végül is a sok sajtóhiba megölte a lapot. A kegyelemdöfést akkor kapta meg, mikor a következő hirt je­lentette hasábjain: »Kalmár Endiét a . piaristák rendőrfőnökét elevenen megsü- j lőtték«. A cikknek azt kellett volna Ili­iül adni, hogy »Kalmár Endrét, a piaris­ták rendfőnökét melegen ünnepelték«. Ez már a sajtóhibák Csimborasszója volt. Ö, hol vagytok, ti régi, sajtóhibáé1, bol­dog, szép idők! Milyen jó volna most is sajtóhibáktól hemzsegő- újságokat olvasni a reggeli kávé mellett c3ák olyan vidám, és gondtalan lenne megint az életii,nk, mint akkor.. Milyen jó volna, ha máson nem kellene bosszankodnunk esik a sze­dőgyerekek huncutságain s korrektorok: felületességén, ha a szemeinkből ma is csak a kacaj, nyomán csordulna ki a könny. — > « Intelligens, tanult szedők cß. kor.ekto- rok s a csodálatos rotációs-Leviatbánok tökélete.:, en előálli otl, sajtóhibáktól men­tes ' lapokat és könyveket adnak ma már a kezünkbe, de mit/ ér mindez, ha olvasá­suk közben kicsßrdalt könnyeinket már nem a Jrj^-v'^kasztia (többéi, .

Next

/
Oldalképek
Tartalom