Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-05-14 / 1123. szám

XXX, évf. 1123 sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . Negyed évre Egyes szám Eyyesületek, nek hivatalos tagjai Buda. érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tér sadalom, művészet és sport terén szolgélé ujség FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA 1033 május 14 HIRDETÉSEK Egy hasáb széle«. 1 m/m magas •or egyszeri közlesaél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AliuM MfditUkirt oigy kedvaimény Szerkesztőség és kiadóhivatalt Búdén, I. Bors-u. 24 Telefoni Aut. 502-96. Hivatalos éréki dél úté n 4-6 lg I Budai kérdés elsősorban a Bleyer Jakab jajltal oly visszataszító módon felvetett sváb­kérdés, mert Budján Zsigmond király uralkodása óta élnek német telepe­sek, kiket a keleti népek »svábák«-nak neveztek és igy maradt rajtuk az a magyar elnevezés is hogy „sváb“ A tulajdonképpeni svábokat a XVIII. században telepítették Budára és kör­nyékére az elnéptelenedett régi ma­gyar falvakba. Solymárnak, Budake­szinek, Budaörsnek és a többi kör­nyékbeli falvaknak régi magyar ne­vük van, ami azt bizonyítja, hogy magyar lakossága kipusztult és el­hullott a különböző harcmezőkön és ezek helyét foglalták el a svábok. Az uralkodóháznak is titkos céljai voltak ezekkel a sváb telepítésekkel és titokban dédelgette is őket, hogy ellensúlyozza a magyar föld átalakító hatását. A nacionalizmus ébredésével a germán faj gondját viselte, hogy különféle Schulverein-ok utján kap­csolatokat létesítsen a német nemzet és keletre szakadt véreik között, akik különben is meg tudták tartani nem­zetiségüket a lojális magyar türelem révén. Itt soha sejnkit sem kénysze- ritettek arra, hogy magyarrá váljék, sőt ellenkezőleg a magyarság testé­ről tördeltek le részeket az oláhok, a szászok és a tótok. Németország nagy jelszava: — »Der Drang nach Osten!« — késztette a német állam­férfiakat is arra, hogy a keleti né­met telepeseket állandóan segítsék. A magyar eltévelyedés, a nyugati kultúra túlhajtott imádása, a német egyetemeken végzett ifjúság ott fel­vett mentalitása túltette magát eze­ken a germán izgatásokon, ami most készül magát rettenetesen megbosz- szulni. , Elképzelhető, hogy belülről látva az izgatás eredményét és annak nagy ságát, milyen magas lóra mer ülni egy Bleyer és a rokonsága ha ő, mint volt miniszter, mint egyetemi tanár ilyen hazaárulás számba menő beszédet mer mondani a magyar kép viselőházfein. Ez nem teoretikus elkép zelés, ez a belső valóság halvány tűk re csak. Mindenki elgondolhatja, hogy micsoda fokozott hangon be­szélnek egymás között erről ezek a mindenről , megfeledkezett emberek, ha a szordinós képviselőházi beszéd­jük is ilyen kihívó és lázi tó. Azt aj lappangó tüzet m|ár nagyon vékony kéreg takargatja, ha akkor is kicsap belőle a láng, amikor takargatni sze­retnék. A veszedelem tehát eminens. Akik szítják, elárulták, hogy a ma­gyarságuk csak küiső máz, amelyet az első nemzetközi eső lemos, ami annál veszedelmesebb, meri nem nyilt ellenséggel állunk szemközt, har nem álbaráttal, aki csak az alkal­mat Várja, hogy hátulról ledöfje. Különben meg kell köszönnünk Bleyernek és társainak, hogy benső leki (yliláguk tükrét felénk fordítot­ták, amely feltárta előttünk a vesze­delmet, rámutatott a hatalmas ellen­ségre. De rámutatott egyúttal arra a félszeg helyzetre is, amibe a ma­gyarság jutott a nyugati kultúrákkal szemben való udvarlásával. Ez a kul­túra tiltotta, hogy az ezer észtén- dőn túlmenő, világrészeket felölelő ősmagyar világtörténelmet is tanít­sák iskoláinkban; ahol még az utóla­gosan ín aggyá felfújt germán mitho- lógiát is meg kellett tanulnunk, és ahol kitiltották ezekből az iskolák­ból a nemes magyarlelkü püspök Ipolyi Arnold könyvét a Boldogasz- szony kultuszt feltáró, gyönyörű ős­magyar mithölógilát. A sváb parasztot nem vádoljuk semmivel. Olyan az, mint a többi paraszt, akinél a hazaszeretet átvál­tozott rögszeretetté és akinek a hazá­ja — az ő gazdasága. A [sváb paraszt még művelődni sem akar, neki elég a falusi iskola, nincsenek lelki vágyai, könyvet nem olvas és a zenéből is csak a trombitaszót szereti. A legma­radibb nép nemcsak az életben, nem­csak lelkileg, de mint földmivelő pa­raszt is. önző, kapzsi és ridegé A ,soi raiból mégis kivált vezéreket vakon követi, amig áldozatot nem kérnek tőle. Lenézi a városi népet és gyű­löli az uriosztjályt Más a városok sváb népe és egé­szen más a budai németajkú polgár­ság. Ezek talán nem is svábok. Lei hét, hogy bécsi befolyás révén, ra­gaszkodtak a nyelvükhöz és távol tar­tották magukat a magyar mozgal­maktól, de ezer jés ezer eset1 bizonyít­ja, hogy beleolvadva a magyar társa­dalomba, ivadékaikban elmagyaro- sodtak. Ha 150 év előtt még megeshe­tett, hogy a Bécsben Járó és Mária Teréziánál tisztelgő óbudai városi küldöttség vezetője azt válaszolta: - »nein, ' Majestät, mir san Altof­ner« — súghatta ezt a választ az lötíí zés is, hogy megtagadva a magyar­ságot, könnyebben érik el a kere­sett előnyöket, de súghatta az ön­érzet is, mert hisz Altofen a magyar főváros része volt már akkor s igy többet mondott, mint ha azt mond­ták volna, hogy magyarok. Tagad­hatatlan tény, hogy a városi német­ség szívesen hajlott a magyar szó­ra és amikor 67 után ismét magyar tannyelvű iskolákat állított a város, a budai svábok elmagyarosodtak és kevés kivétellel jő magyarok. Van előttünk más példa is. A tót atyafiak, akik kizárólag a magyar­ságból éltek azzal, hogy a katonás­kodó magyarság helyett elvégezték a földműves munkát az Alföldön, akik tótságuk mellett mindig hü polgárai voltak a magyar hazának, a fizetett tót agitátorok izgatása révén itt ott behódoltak a pánszláv eszmének. Ilyen fizetett agitátorok ébresztgetik a svábokban régen elszunnyadt ger­mán öntudatot, ezek igyekeznek lazí­tani a kapcsot a magyar haza, ,és szál- zadok óta kimagasló jólétben ittélő németség között és ezeket a nemzeti gyalázókat föltétlenül ártalmatlanná kell tenni. Ki kell vágná ezeket a gennyedő keléseket a magyar állam testéből. A legszigorúbban törvény elé kell állítani azokat akik ilyen ál­lamellenes izgatást végeznek és rövid utón be kell hozni az egységes ma­gyar állami iskolát, amely majd mó­dot talál rá, hogy a népszövetség rendeletének is eleget tegyen. A sváb kérdést Massány Ernő dr. vetette fel a Budai Társaskör választmányi ülésén, amely társaskör­nek, mint Buda vezérkaszinójának egyenesen feladata, hogy ezt a kér­dést elsősorban itt Budán s igy köz­vetve egész Budapesten elintézze. A kaszinó föltétlenül számíthat a bu­dai polgárság támogatására, mely ma már egyáltalán nem vallja magát né­metnek, legkevésbbé svábnak és bi­zonyára szívesen ragadja meg az al­kalmat, hogy hitvallást tegyen a ma­gyarság mellett. Ezt az égető kérdést mélyrehatóan és véglegesen el kell intézni, hogy példaképpen álljon az ország németajkú telepei előtt és dön­tő bizonyítékul szolgáljon Európa számára, hogy itt csak évszázados hazugságokkal rágalmazzák a ma­gyart és ha valahol békében éltek a nemzet ségek, akkor az Magyarország volt, ahol a szászok hétszáz évig szá­szok tudtak maradni és még csak nem is igyekeztek elsajátítani az ural­kodó nemzet nyelvét. De figyelmez­tetnünk kell jióelőre a fenyegetően kői zeledő németséget, hogy Magyaror­szág sohasem lehet hídja a kelet fe­lé törekvő germánságnak, mert Ma­gyarország a turáni ős néptörzs elő­retolt bástyája — a nyugati özönlés ellen. DUBONAI PÁL. A halál tornyában A Dobogódombon, — az örsödi völgyben Indiában bizonyára, a halál tornyába vonulna annak a falunak a népe, amelyet arra ítélnének, hogy víz nélkül éljen. Még hozzá olyan helyen, ahol a föld mélyéből, a kutak aljában olyan viz is tör elő, amit dollárjával fizetnének Ame­rikában, mint amilyen viz az »örsöki« völgyben fakad'ó világhírű keserüviz. Ezt az ize tiltja, a hatása parancsolja hogy ne igyák. Mégis jó időben ezer meg ezer ember élt ott, aki e keserüvizeík Tévén kereste eléggé bőséges kenyerét, jutott még csirkére is, de viz az nem) volt. Ott ahol a drága keserüviz terem, ott; az Ivó­víz is I— drága. j t A múlt századbeli Budapestnek öreg bűne, hogy »örsödi« völgyét nem tette a világ gyégyparkjává, megalkotva ezzel a keserűvízforrások védőfelületét.' Csak ku­tat kellett ásni 8—10 méter mélység­re és az alját megtölti az értékes gyógyvíz, amit ma mint budai keserüvizet, Hunya- dy János és Apenta keserüvizek néven világszerte ismernek. Ugylátszik akkor a kelenföldi pályaudvarnál végződött a vi­lág és azontúl nem volt egyéb, mint marhalegelő, pedig még annak is rossz volt, mert a tehén kevés tejet adott a ke>- serüvízzel táplálkozó lü miatt. Csakhogy sajnos az örsödi völgynek, az őrmező­nek még ma sincs végleges városszabályo­zó terve. A keserű vizekkel foglalkozó emberek, ptt a dülőutak mentén apró családi háza­kat építettek és lassan lassan benépesült ez a tájék, csak úgy falu módjára, min­denki oda ftpitkezett, ahova jól esett. Budapest határába itt belenyúl a buda­foki határ egy éles csücske. A budafo­ki térképeeu úgy is jelzik: Am scharfen Eck. Budafok kellemesebb települési le­hetőségeket nyújtott, olcsóbbak voltak a telinek és ez a budapesti területbe vágó hamarább benépesült) mint a bu­dapesti határon belüli rész. Postások ka­lauzok megtakarított kis pénzükön itt vásároltak telket éa jómagyarul két veszt szőt tettek a- »scharfen Eck!« fölé és el­nevezték »Sárfenék«-uék, csak később lett belőle »Kelenvölgye«. Érdekes, hogy a Péterhegyi-ut egyik oldala teljesen kié­pült már .és ez még budafoki föld- A' ház előtt elfutó úttest és gyalogjárda már Budapest. Az odaköltözött telepesek Budafokon laknak^ de aw'ut^ra lépve, Budapesten vannak. jEs ezeknek vizük is van. Az őrmezeiek úgy járnak hozzájuk kölcsönbe vízért. Budafok kiépítette odáig a vízvezetékét, — Budapest nem. Az egész környékén nincs telefonállo­más, dacára annak, hogy a telefonháló­zat kiépült a Péterhegyi-ut élén álló őrházig, sőt tovább is. Rendőrőrjáratot a Budaörsi-utü'ól küldenek kj, de az ott lakók tanúsága szerint hetenként csak egyszer. fordulhat meg rendőr minden he­lyen. Közlekedésük nincs, - csak újabban jár magánautóbusz, de annak az útvonala is célszerűtlenül van meghatározva. Úgy tudjuk, hogy a Budaörsi-uij építésé­vel kapcsolatban épül a környék főcsa­tornája és állítólag itt vezetik ki a víz­vezetéki főcsövet. Megoldás és áldás vol­na a vidék számára. .Ili * Mindezek dacára az itt lakó szorgal­mas emberek megalakították a »Buda­pesti Gazdálkodók és Kertészkedők Egye­sületit ének »Örmezó-Péterhegyi« körzetét és e hó 10-én gyűlésre jöttek össze aPé­terhegyi-uton levő Peloz féle vendéglőben, ahol megjelent a központi elnök SZIBINKITS GYÖRGY is Füredi Jenővel. Megnyitó beszédében'1 Záborszky Nándor budafoki polgármester elmaradását és üdvözölte Fléger Dezső körzeti elnököt és a Budai Napló szer­kesztőjét. Kijeléntette, hogy szívesen jött és meleg szeretettel üdvözölte azokat, akik egy kertövezte házban találják meg, boldogságukat. Üemagyar ösztön ez és szorosan kapcsolatos a városfejlesztés nagy elgondolásával, Budán pedig a für­dőváros eszméjével, mert az ilyen kert­városok teszik majd széppé és kedvessé Buda vidékét. A Gazdálkodók és Kertészkedők Egye­sülete terjeszti azt az alaptudást, amely szolgálja az ilyen telepek kertészeti szép­ségét és jövedelmezőségét. De rendszert is visz a termelésbe, mert mjégj a .-hullott gyümölcs is értékesíthető, özeire alak­jában, — viszont elásva, káros gombá­kat terjeszt a kertben. Fölhívta a körze­tet, hogy a tervezett nagyarányú gyü- mölcskiállitáshoz bizottságot alakítson és azt is ajánlotta, hogy mindenki fényké­pekben örökítse meg kertjét, hogy évek múlva láthassa annak fejlődését. Fléger Dezső elnök érdemeit, tevékenységét mél­tatva bejelentette, hogy minden pénteken délután 4—6. a Városházán a polgár- í mesteri XV. ügyosztályban, Füredi Je­nővel együtt rendelkezésére áll a ta­goknak telefonon is: Városháza 287. mel­lékállomás. A megéljenzett, megtapsolt elaöki meg­nyitó után Fléger Dezső elnök köszönte meg a kapott utasításokat, tanácsokat és megfogadta, hogy ezeket hűségesen követni fogják. Azután áttért a Kelen- völgy helyzetére és kijelentette, hogy a közmüveket ki kell harcolni. Ez nem politikai ügy, de életkérdés. Enélkül ez a vidék halálra van ítélve, mert el £em képzelhető, hogy viz nélkül kertgazda­ságot lehessen folytatni. Az utakat ki kell építeni, és igy kell elkezdeni a hiá­nyok pótlását. Most ez a vidék viz-, rendőr-, telefon-, csatorna-, ut- éa Viki- gitás-hiányban szenved. A sashegyi víz­medence kicsinek bizonyult, de mert azt tapasztalta, hogy a Városházán jóaka­rattal kezelik Őrmező kérdését, remény­ség van rá, hogy a vidéket életképessé teszik. Az űrmező bajaival részletesen foglalkozó beszéd után, amelyet helyeslés­sel kísért a hallgatóság Füredi Jenő szolgált gyakorlati utasításokkal s vé­gül Kovács József postafőtiszt, a »Ke- lenvölgyi Kaszinó« elnöke tett megnyug­tató kijelentéseket a telefonfülke ügyé­ben. Es az elhangzott sok panasz da­cára, lelkes, bizakodó hangulatban ért véget a gyűlés. Budapest jövője — Buda! Budapest a Közép-Duna idegen- forgalmának központja Ripka Ferenc dr. udvari tanácsos, nyug. főpolgármester tanulmánya lla Budapest jövőjébe nézünk, nem sza­bad megfeledkezni orról, hogyj bár a; ma­gyar politika .tudatosan nyugat felé ke­reste a kapcsolatokat kilencszáz eszten­dő óta, sohasem kerülheitte ki, hogy számot vessen a kelet felől nyomuló erőkkel, melyek nyugat felé .terjeszkedve természetesen útjukban találták Ma­gyarországot és vagy, fegyver,társunak akarták megnyerni, vagy, meg akarták semmisíteni. v Magyarországnak tehát az a hivatésá- hogy kiegyenlítő erőt adjon kelet és nyugat érintkezésénél. Nem kötheti le magát teljesen nyugat föltétien szolgá­latára, mer,t akkor áldozattá lesz és ál­dozatát semmire sem becsülik. Amint ez történt eddig és meg is kaptuk érte a jutalmat Európától a békeszerződések­ben. Ha azt akarjuk), hogy a jövőben ez ne ismétlődjék meg, akkor kelet és nyu­gat kiegyenlítésénél meg kell itt tar­tanunk vezető szerepünket és kelet jogos érdekeit éppen úgy meg kell értenünk és meg kell becsülnünk mint nyugat kívánságait. . Sohasem szabad arról megfeledkezni, hogy“ Budapest délkeleti Európának, a Közép-Dunának természetes gazdasági középpontja. Hiába .törekszenek a körü­löttünk fekvő államok ezt akár uj kö­zéppontok .teremtésével, akár a keres­kedelmi útvonalak más irányba vezetésé­vel letagadni, mihelyt a mesterséges kí­sérletek elvesztik az erőszak támogatá­sát, a világkereskedelem megint vissza­térül Budapestre. Budapest Európának ezen a részén, nemcsak gazdaságilag szerezhet magá­nak fontos szerepeit, hanem kulturális téren is. Mert egyetlen nép sem vetse- nyezhet itt a magyarnak kulturális múlt­jával, intellektuális fejlettségével és még számban is csak egy nép múlja felül itt a magyart, a román. De ennek a - népnek legműveltebb elemei is a ma­gyar kultúra neveltjei Erdélyben. Ám csak egységes középpontokban, egyesített kultúrák bírtak kiható erővel. Ami pedig véleményem szerint Buda­pest gazdasági életének nagyszerű föl­lendüléséhez s polgárságáét biztosan megalapozott jólétéhez vezet;: . ez az idegenforgalom hatékonyabb fejlesztés© és a mi nagy; kincsünknek — gyógyvizeinknek hasznosítása. Ennek a nagyszerű nemzetnek fiatal fővárosa főleg budai része, tele van mindenféle gazdagsággal, amiket ki kell bányásznunk és jómód' fakad belóle. Csodálatos, hogy nem értik meg,, mi van itt és mit lehet belőle csinálni? A hu­mor nyugodt mosolyával néznénk ezt a nemtörődömségét, amivel az itt fekvő kincseket heverni hagyják, amig százez­ren éheznek és ugyanannyian nyomorog­nak. Ki kellene nevetni azt a hallatlan vakságot, amivel kitermelés nélkül hagy­ják Budapestet, mikor határtalan lehe­tőségek nyílnának meg előttünk. Igen, nevetni .tudnánk, ha nem kellene sirni azon, hogy ugaron hagyják a nyilván­való termelési lehetőségeket, amelyekből jólét fakadna. t j A csekély eszközökkel, amik eddig rendelkezésre álltak, Budapest eddig is csodálatos népszerűségre tett szert. Azok a szegényes összegek, amiket eddig a magyar idegenforgalomra fordítottak éa amik nagy külföldi idegenforgalmi he­lyek hasonló kiadásai mellett csald borra­valóknak tűnnek fel, már is látható ha­tással voltak. De ezzel a semmivel eny- nyire tudtunk menni, milyen lehetőségek tárulnak fel előttünk, ha komoly; -munká­val, cselekvő szeretettel fogunk hozzá és ha igazán bele tudjuk fektetni Budapest idegenforgalmának fejlesztésébe azt an összeget, ami józanul megfelel az itt fekvő értékeknek. A főváros idegenfor­galmi hivatalának 1931. évi jelentése szerint 202.891 idegen 540.791 éjszakát töltött Budapesten. Magánlakásokban a, rendőrség megállapítása szerint 86.319 külföldi 431.000 éjszakán szállt meg. A külföldi gyakorlat elveinek alapján kialakult számítás, hogy. a szállodai ven­dég napi ellátásra s minden egyéb ki­adására átlag negyven pengőt költ. Ezt a számot bízvást elfogadhatjuk, mert Olaszország napi 180 lírát, Svájc 40 frankot) Németország 45 márkát, Auszt­ria pedig 60 scbillinget számít. A ma­gánlakások vendégei napi 9 pengős köl­tekezéssel szerepelnek a számításban. En­nek a számításnak alapján 30 millió pengő az az összeg, amit az 1931. év­ben az idegenek Budapestre hoztak. Ebből mindenekelőtt azt a tényt állapí­tom meg, hogy a 30 millió pengőnek la közvetlen és közvetett adók címén a főváros pénztárába befolyó része bősé­gesen fedezi azt a költséget, amit a főváros az idegenforgalmi hivatal fenn­tartására fordít. (500.000 pengő.) Az ország fizetési mérlege szempontjából tekintve a kérdést, számításba kell ven­nünk a belföldi érkezőket és a külföl­diek utazási költségét és ennek ered­ményeként 27.5 millió pengő mutatkozik aktiv tételként az 1931-ik évre. Azt a jelentőséget, melyet a legrégibb kor tulajdonított Budapestünknek, ennek a nemzedéknek nem lekicsinyelni, nem megtartani, hanem fokozottabb méretek­ben fejlesztem kötelessége. Idegen emberek és idegen áruk hoznak ide uj szinti ,és uj életet. A kultúra fejlődésével mindig jobban és jobban élni fog ajz embereikben a vágy, hogy más embereket, más országokat, más kultú­rát és más gazdasági életet lássanak. Az idegenforgalom nem' fikció, nemi déli­báb, nem üdére, az idegenforgalom az élet csúcsán élő valóság. A legmagasabb rendű élvezetet jelenti annak, aki abbaif aktiv részt vesz és a legszínesebb jelen­tőségeket nyújtja annak a helynek, me­lyet felkeres. , A kereskedelemnek eminens érdeke, hogy az idegenforgalom érdekében a maga tekintélyes és hathatós támogatá­sát érvényesítse és minden kereskedőnek felvilágosító munkát kell végeznie. El kell hessegetnie aizjt a téves hitet, mint­ha az idegenforgalom a kereskedelem­nek csak bizonyos réteget szolgálná. Vájjon az a -rezgés, amelyet a kútba dobott kő a viz színén okoz, nem jut-e el a kút fenekéig és nem érzi-e meg a kút ban levő viz minden cseppje? Az a fillér, amelyek -aiz idegen zsebeiből Budapest bármely kereskedőjének, sof- főrjének, szolgájának,, postájának vagy, trafikjának, vendéglőjének és pincérjé­nek jutott, nem kerül-e az egész orga­nizmus táplálására? Az idegenforgalom áldásaiban válogatás nélkül részesülhet mindenki. , Kereskedelmi mérlegünknek előbb jel­zett 27.5 milliós, tehát igen számottevő tételét, alig 1 millió pengő propaganda­költség .terheli, mert az összes magyar idegenforgalmi alakulatok nem' költenek többet évente ennél az összegnél. Ebben a társaságban nem kell bővebben magya­ráznom a két összegnek egymáshoz való viszonyát. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy ott, ahol az idegenforgalom­nak gazdasági jelentőségét helyesen ér­tékelik és föllendítését megfelelő áldo­zatokkal .támogatják, milyen eredménye­ket .tudtak ezen a téren elérni. Minden egyes országból nem kaphat­tunk ebben a tekintetben pontos szám­adatokat, sőt bizonyos helyeken szigorú­an mint üzleti titkot kezelik a propa­gandára szánt összegek mértékét éq meg­oszlási módszereit. De különböző helyek? ről összeszedett adatok egybevetése egyes költségvetési részletek ellenpróbái és elég jól informált szervezeteink bi­zalmas értesülései révén a legtöbb reánk nézve fontos országból mégis csak sike­rült jellemző és hiteles anyagot kapni. Ausztriában Bécs városa, azonkívül az egyes szövetségi országok, valamint a jelentősebb idegenforgalmi városok éa fürdőhelyek (Salzburg, Zell am See, Pört­schach, Innsbruck) stb. kereken 10 millió scbillinget költenek propagandára«, Cseh? Szlovákia fürdővidékeivel együtt (Marti /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom