Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-03-12 / 1115. szám

XXX. évf. 1115 sz. 1933 március 12 ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. — P Egyes ssám 40 fillér. Eyyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják Budai Napló HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, l m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor elére fizetendő AllandA klrditttuiik aaqy kaűviimfiny Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Búdén, I. Bors u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 lg A legnagyobb kérdés Buda életében az, hogy miképpen tudjuk értékesíteni, elsősorban a bu­dai polgárok érdekében, de azontúl az egész város és az egész ország ér­dekében azokat a kétezer éven túl is világszerte közismert gyógyerőket, amelyek a budai fölldből mérhetlen mennyiségben buzognak föl. Ennek a szerencsétlen városnak semmi egyebe sincsen, mint az a sok száz gyógyfor­rás amely itt buzog — részben föl­tárva, kisrészben használva, de — semmi esetre sem oly mértékben ki­használva, ahogy megérdemelné és szolgálná egyúttal a polgárság jó­létét. Buda fürdőváros központjába került most a Tabán. Fekvése, adottsága még azokat is komoly gondolkodásra készteti, akik ezt a megoldást nem tartják a legszerencsésebbnek. A Bel­várossal szemközt fekve, talán leg­közelebb érhető el a pesti parton épült és a világ idegenforgalmában elismert szállodákból, sőt kellő monu­mentális építkezés mellett látképes hatásokat is kiváltó városrész ez és föltétlenül emeli értékét a Gellért­hegy közelsége, amelyet elvégre mégis csak be kell vonni e világváros életébe és kihasználni mindazt, amit gyógyfürdők nélkül is kínál ez a hegy. A legegyszerűbb dolog volt kiadni a jelszót, hogy „ . . . a Tabánt te­gyük a fürdőváros központjává.“ Te­ret nyújtana erre eleget, mert lebon­tásra ítélt városrész, köztulajdonban, van minden talpalatnyi földje és azt tehetik vele állam és város, amit jó­nak látnak. Más . kérdés, hogy a fürdőváros központja számára ffllkal- mas-e ez a terület, ez a domboldal, amely ma sivárságával dísztelenéi a várost. Két évtized előtt a Budai Napló sokszor vitatta azt a kérdést, hogy a történelmi hagyományok alapján in­tézve a Tabán kérdését,, a királyi pa­lota környezetébe, annak mintegy hátteréül föl kellene építeni az „ország városát“ oly értelemben, hogy minden törvényhatóság ide épí­tené a maga palotáját, ahol helyet adna a Budapestre érkező és a tör­vényhatóságot képviselő diginitáriusok nak és helyet adna egyúttal a megyé­ben élő szegénysorsú családok fiai­nak, akik itt képeznék ki magukat az élet számára, hogy azután otthon ér­tékesítsék tudásukat. E törvényható­sági paloták földszintjén megtalálná úgy az ország, mint az ittjáró idegen nép ízléses boltokban mindazt, amit a megye, vagy város különlegesség­ben, vagy eredetiségben termel. Való­ságos országos kiállítás volna itt ál­landóan és a paloták felsorakoztat­nák egész Magyarországot, pompás címerekkel díszítve, az illető vidék stílusában építve, úgy, hogy néprajzi tekintetben is valóságos különleges­ség volna ez az új városrész. Ezt a tervet, mely annakidején városnál és kormánynál kedves fogadtatásra ta­lált, megzavarta és elsöpörte a világ­háború az iránta érdeklődő államfér­fiak és politikusok leléptek régen a szereplés színteréről s köztük talán Bárczy István az egyetlen, aki ma is szeretettel foglalkozik ezzel a gondo­lattal. A fürdőkérdés komoly elintézése ér­dekében oly sok nézet, terv, elgondo­lás merült fel, hogy szinte zavarják ma, már a kérdést, ahelyett, hogy tisztáznák. Valamely hatalmon lévő egyéniség ötletszerűen felvetett esz­méjét fölkarolják, továbbadják, pro­pagálják,^ kicsinyes udvariasságból alantasai, vagy párthívei, — érdekelt építészek tervezgetnek ily irányú építkezéseket, — vállalkozók sürgetik ezeket a megoldásokat, hogy munká­hoz jussanak és meddő vita folyik e tervek felett, amelyek elégnek, a sa­ját tüzükben, tarthatatlanságuk miatt. Nem akarjuk azt mondani, hogy a tabáni megoldás is ilyen terv, de mindenesetre óvatosan kell foglal­kozni vele. Bizonysága annak, hogy állandóan a Tabán „őslakosságáról“ van szó, holott az az őslakosság már húsz év előtt kivándorolt innen elad­ván házát, telkét a városnak, vagy a Közmunka Tanácsnak. Akkor is elkö­vettük azt a hibát, hogy ezt a nagy­részt hajósemberekből álló őslakossá­got kitelepítettük, szélnek eresztet­tük, ahelyett, hogy áttelepítettük volna a téli kikötő mellé és pénz he­lyett kész, új, festői szépségű város­részt építettünk volna számukra, megalkotva Európa központjában a nagyarányú melegvizű téli kikötőt. A második hibát ott kezdjük elkö­vetni, hogy reumás betegek számára az eléggé meredek tabáni hegyoldal­ban igyekszünk fürdővárost létesí­teni. A reumás beteg nem keresi a hegyet, tehát csak a Tabán alja ke­rülhet szóba, mint a budai világfürdő központja. Ez pedig kevés. Ezt a te­rületet föltétlenül ki kell terjeszteni folytatólag észak felé és abba bele­vonni a Horváth kertet is és a Vér­mezőt is. Ki kell helyezni a Déli­vasút pályaudvarát a Gellérthegy ol­dalába az Alagút szájához, amely originális megoldást Sógor József építész vetette fel a közelmúltban e lap hasábjain, amivel rendkívül gya­rapodna a fürdővárosnak szánt terü­let és talán megfelelő mélyfúrások révén számos új forrás is tárható fel itt. A világfürdő központja nem kép­zelhető el hatalmas türdőpark nélkül, Sok keserűséget vált ki a tisztvise­lői karban a fizetések csökkentése, ami magyarázható ugyan az állami költségvetés kiegyensúlyozásával és nemzetgazdasági szempontból lehet nagy igazság, de az egyes embert igaztalanul és nehezen' sújtja. Né­metország vaskézzel megtette azt, letörte a megélhetést befolyásoló ára­kat az egész vonalon, ami lehetővé tette a leszállított fizetésű tisztvise­lők megélhetését. Magyarországon eddig nem mertünk hozzányúlni az életstandard alapját képező bevásár­lási árakhoz, de okvetlenül le kell törni itt is az árakat, hogy megte­remtsük a belső békét és megnyug­tassuk a tisztviselőket. A kormány elindult már ezen az úton és első lé­pése a lisztforgalmi adó eltörlése volt. Ez lehetővé teszi, hogy a 44 fil­léres kenyér helyett 24 filléres ke­nyér kerüljön a piacra, sőt a rozs­kenyér még olcsóbban is. Ez kihatna minden iparcikk olcsóbbodására. Az így elért olcsóbbodás és ezzel kap­csolatosan az olcsóbb megélhetés föl­tétlenül fokozódni fog még e nyáron. A hús ára azzal szállítható le, hogy a termelőtől a fogyasztóig felmerült költségeket csökkentjük. Az árnak csak a harmadát keresi a gazda és a Az értékes anyag, amelyet Tausz Béla dr. terjesztett előadásában hall­gatósága elé, amint azt a múlt szá­munkban részletesen ismertettük, az ott megjelent szakembereket arra késztette, hogy a maguk észrevételét fűzzék az előadáshoz, ami értékes felszólalásokra adott alkalmat. Ezeket ismertetjük az alábbiakban. NEMES JENŐ GYÖRGY DR. v. fiirdöorvos. Tausz Béla dr. munkásságát min­den magyar orvos példájául állította. Példátlan az a nemtörődöm politika, amellyel a magyar orvosok nagy­szerű — 2000 éves gyógyvizeinkkel szemben állást foglalnak. Tausz Béla előadásához hozzáfűzi, hogy éppen a török hódoltság alatt élték a budai fürdők első virágzás! korú* ahol délutánjait és estjeit töltené el a legkellemesebben a fürdőző vendég, aki délelőttiéit a kúrának áldozná. Erre a célra a legalkalmasabb a Vér-' mező és némi bontások után a vele kapcsolatba hozott Horváth-kert. Az építészek tervező munkája tulaj­donképen akkor kezdődik, amikor a fürdőközpont számára a területet ki­jelöltük, mert csak akkor képes el­gondolni a maga alkotását az építő­művész, ha tisztában van annak kör­nyezetével, céljával és hivatásával. A fürdőváros építése minden tényező meghallgatása után nem olyan egy­szerű néhány épületre szorítkozó ter­vet kíván, mert nagyon sok kérdést kell megoldani ezen a területen és azok mindegyikének 'összhangban kell állania egymással. A kórházak, sza­natóriumok, penziók, a szórakoztató helyek, a szállodák, orvosi rendelők, központi irodák, a világkaszinó és sok más olyan intézménynek az épí­téséről van szó, ami mindent nem lehet egyszerű utcasorokba felépíteni. Ezekre világpályázatot kell hirdet­ni, még pedig „eszme i“ pályá­zatot, hogy minden ép gondolat és eredeti elgondolás köztudomásra jus­son' és Rendelkezésre álljon), arriikor a „kiviteli“ tervek elkészítésére sor kerül. A kérdés nem megoldhatatlan, de nem olyan egyszerű, ahogy azt sokan hiszik, akik felületes lelkesedéssel vélik elintézhetni ezzel a budai világ­fürdő jövőjét. közvetítő kereskeJ-iU'.m drágítja a hús árát, mely így lecsökkenthető 40 %-kal. Ezzel kiegyensúlyozható Bu­dapesten a tisztviselők 35%-os levo­nása, mert arányba jutna az elért ol­csóbbodással, ami viszont az általá­nos forgalmat növelné, mert a tiszt­viselő ismét abba a helyzetbe jutna, hogy ir.ásirányú szükségleteit fedez­hesse. Ezt az irányzatot szolgálja az Egységes Polgári Párt az egész vona­lon és azt magáévá tette dr. Kozma Jenő is, aki elsőrangú társadalmi kérdésnek tekinti a tisztviselők hely­zetének olyan kiegyensúlyozását, amely a bevételeket összhangba hoz­ná a piaci és a termelési árakkal. Petracsek Lajos dr. rendkívül tartal­mas beszédben és gyakorlati alapon fejtegette ezt. a Zugligeti Egyesület legutóbbi ülésén és az ott jelenvolt tisztviselők meleg óvációban részesí­tették úgy őt, mint Oszoly Kálmánt, aki a Városházán ért el rendkívül si­kert beszédével és a maga álláspont­ját fogadtatta el a székesfőváros köz­gyűlésén. Tudtunkkal a kormány is keresi itt a megoldásokat és igyekszik an­nak lehetőségét megteremteni. kát és egy új reneszánsz a keleti népek nélkül el sem képzelhető. Egyenesen balneologiai slágernak tartja azt, ha a török és mohamedán népeket azzal csábítjuk ide, hogy ugyanabban a bazenben fürödhetnek, ahol Sokoli Musztafa pasa gyógyult. TÁBORI KORNÉL szerint lépten-nyomon érezhető hiány hogy nincs megszervezve az orvosok informálása, ami a magyar fürdői gyógytényező- ket illeti. Kifogásolta ezt egy kiváló egyetemi tanár is, reumakórház és a tudományos vizsgálat dokumentálása nélkül nem is várhatjuk az orvosok­tól, a nagyarányú propagandát. Ba- latonfüreden az orvoshetek alkalmá­val készült statisztika igazolta, hogy az egyik évben 44, a másikban 51%-a az orvosoknak nem ismerte előbb a Balaton gyógytényezőit. Maga Bu­dapest sem nyújt az orvosoknak ál- dosan méltatni és megszervezni a keleti propagandája körül, amelyet ez a Hollós Mátyás Társaság a maga körében oly szívósan igyekszik ér­vényesíteni. Kimutatta, hogy meny­nyire nem ismerik még nálunk a ke­leti rezervoár jelentőségét. Egyip­tomból nyár elején áramlik a jómódú emberek egész hosszú sora a Levante felé és ott szétoszlik, de éppen Buda­pestre alig jön belőle. Éppilyen a helyzet a távolkeletről félévi, egyévi szabadsággal és könnyű pénzzel ér­kező tisztviselőknél és más jómódúak­nái. Megvilágította az előadó, hogy az ilyen Európa felé áramlások helyeit, úgynevezett csomópontjait kell gon­dunkra méltatni és megszervezni a kiválasztott helyekre irányuló propa­ganda rendszerét. Török nyelvű kitűnő propagandafüze­tet csináltak már, de sajnos még nem nyomtatták ki. Újabban a MÁV ki­tűnő propagandaakciókat érlel meg és nagyon komoly áldozatokat hoz. Legalább azokat hagynák dolgozni, akik vallóban rátermettek. Aki kö­zelről figyelte dr. Tausz Béla munká­ját az Idegenforgalmi Szövetségnél, az átérzi a mai előadás jelentőségét és megokoltnak tartja a neki átadott köszönetét, de azt is, hogy az össze­hordott igen értékes adatok logikus­sá teszik a propaganda munka foly­tatását fürdőink érdekében. PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. bányafőtanácsos, főgeológus Valamikor messze földön csak Bu­dán voltak fürdők, most a vidék s a külföld fürdőivel kell konkurrálni. Tausz Béla szerint valamikor tizen­hat termális fürdője volt Budának. A budai hegyvidék fejlődésének útjá- ból előbb el kellett takarítani azokat az akadályokat, amelyek ezt a fejlődést gá­tolták. Tudjuk azt, hogy a Hűvösvölgy fejlődésének egy évszázad óta útját állta a vízivárosi temető és vele szemközt a Dräsche féle téglavető. A Zugliget fejlő­dése azon a kis darabka lóvasuton múlt, amely a Budakeszi úttól a Szarvas-ig vitt. Ennek a vidéknek a főútvonala a Kútvölgyi# nem futott be a városba, hanem elakadt a vizivárosi temető felett. Csakis Kozma Jenő dr. szívós, kitartó munkájának köszönhető, hogy a Pasarét felé megnyílt az út a téglavető és az agyagbányák beszüntetésével és a Kút­völgyi út is kiépül a felhagyott vízi­városi temetőn át. Ma már hisznek, ma már bíznak benne a Zugliget polgjárai. liogy ez a hosszú időn át elzárt terület végre megnyílik és belekapcsolódik Bu­dapest életébe. Néhány lelkes ember, mint Manninger Vilmos dr. professzor, Oszoly Kálmán iskolaigazgató és városi biz. tag, Wladárczyk József dr. főorvos és újabban Petracsek Lajos dr. orszgy. képviselő, a szabaddá tett útakon viszik erővel és lelkesen előbre ennek a város­résznek az ügyét, ahol talán a közeljö­vőben Pávai Vájná Ferenc tud majd olyan csodavizet kifúrni a földből, amely ezt a körülzárt csendes völgyet a világ- fürdő egyik fontos részévé tudja avatni. Ezek a kérdések foglalkoztatták azt az értekezletet, mely e hó 4-én folyt le — alkalmasabb középület hiányában — a Kloze-féle „Szarvasihoz címzett vendég­lőben. Talán azért itt, hogy mint egy intőjelül szolgáljon a jövő számára, mert ezen a helyen száz évvel ezelőtt még egy nagyhírű, mintegy 70 fürdőszobával rendelkező, hévizi kénes fürdő állott, amelynek nemcsak az épülete pusztult el, de még dús forrása is elkódorgott és csak itt-ott találni nyomát valamely új épület alapozási munkálatainál. Geológus szá­mára nem lehet oly nehéz ez a feladat, hogy ezt a forrást újból megtalálja. Az értekezletnek különös súlyt adott 1 az, hogy megjelent azon Ripka Ferenc dr. udvari tanácsos, ny. főpolgármester is, akinek előre bejelentett megjelenése Ma összesen csak nyolc van. Beiga­zolódott, hogy a régi források veszé­lyeztetése nélkül lehet új kútakat fúrni. Csináljunk annyi fürdőt leg­alább Budán, mint amennyi régen volt s akkor többen jönnek a több­féle fürdőbe és többen keresnek. Es csináljunk keleti szokásoknak megfe­lelő fürdőket. Addig pedig, amig ele­gendő pénzünk lesz a fürdők propa­gandájára, becsüljük meg s ezzel ser­kentsük az olyan ügyünkért lelkese­dő embereket, mint Tausz Béla és Viraág Béla, akik évekig önzetlenül, szóval, írásban, privát levelezésben és személyes kalauzolással propagál­ják Budánk fürdőügyét. Ez a szájból- szájba, kézről-kézre adott propagan­da érleli ki a nagy keleti propagan­dát is. BÁNLAKY GÉZA A budai gyógyfürdők ezidőszerint, mint rheuma fürdők ismertek és azok prpagandája is ebben az irányban történik. A reumás megbe­tegedések azonban a legfőképpen az északi államokban gyakoriak. Ha gyógyfürdőink betegforgalmának fo­kozását a Kelet felől várjuk, úgy ki kell fejlesztenünk azokat a gyógyté- nyezőinket, amelyek a keleti népek által frekventált fürdőhelyek — Karls­bad, Marienbad, Gastein stb. — gyógyhatásait pótolhatják. A budai keserüvizek, a Hungária gyógyforrás és a Becsey Antal és Pávai Vájná Ferenc kezdeményezésére a Rudasfürdő mellett feltárt újabb források ivókúrái és rádíumos fürdői adják meg ennek lehető* ségét. A Rudas-fürdő .környékének rende­zése, ivócsarnokának és gyógyszálló­jának kiépítése a főváros fürdőfejlesz­tési programjának legsürgősebb és legtöbb eredményt ígérő feladata. rendkívül sok érdeklődőt vonzott az érte­kezletre, köztük Petracsek Lajos orszgy. képviselőt és Hubert Vilmos, a Budai Iparosok és Kereskedők Körének ü. v. el­nökét, azonkívül a Budai Társaskör szá­mos tagját és természetesen a Zugligeti Egyesület színe-javát. A vendéglős kitűnő halászlét tálalt föl és vacsora után MANNINGER VILMOS DR. elnök üdvözölte a vendégeket és megnyi­totta az értekezletet. WLADÁRCZYK JÓZSEF DR. főtitkár tett ezután jelentést elsősorban az újonnan belépett tagokról, — a Kút- vöilgyi-út meghosszabbításáról és más folyó ügyekről, amely ügyekben ügy- búzgón járt el Oszoly Kálmán társelnök, amit neki Manninger elnök külön is megköszönt. Általános érdeklődés között szólalt föl ezután OSZOLY KÁLMÁN, aki szintén köszöntötte a vendégeket és hölgyeket, külön is kiemelve Ripka Fe­renc és Petracsek Lajos jelenlétének sú­lyát, üdvözölve egyúttal Hubert Vilmost, a Budai Iparosok és Kereskedők Körének elnökét. Azután rátért a Zugliget legak­tuálisabb kérdésére: a Jánoshegyre vivő drótkötélpályára amely csaknem egy kilométer 'hosszú és 489 méter magasságba visz föl. Az alsó állomása a Kácser-féle vendéglőnél vol­na, mely szintén 261 méter magasságban fekszik a tenger színe felett. Ennek az új drótkötélpályának a vállalkozója Han­tos István és felépítése egy félmilliárd pengőbe kerül. Két kocsi járna állandóan fel-le és a viteldíjat 1 pengőben állapí­tanák meg. Hasonló tervvel foglalkozik a BSZKRT is. Évek óta vajúdó kérdés nyerne végre befejezést azzal, hogy a Kútvölgyi-át als szakaszát tavasszal megépítik. A ter­vek már készek, csak néhány régi sír­helynek a kérdése tartóztatja a munka megkezdését, amelyet Kozma Jenő dr. is már megsürgetett. Rátért azután a hét­köznapi kérdésekre, amilyen többek kö­zött az elektromos müvek által számított 12%-os kamat leszállítása 6%-ra, — az Segítsünk a tisztviselőn! — Miképpen kártalanítsuk a fizetéscsökkentését - Petracsek Lajos orszgy. képviselő indítványa Buda fürdőinek kapcsolata Kelettel Hozzászólások Tausz Béla dr. előadásához a Hollós Mátyás Társaság előadóestjén II. Drótkötélpálya a Zugligetben Kiépül a Kutvölgyi-ut — A Zugligefi Egyesülei értekezlete —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom