Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-02-25 / 1113. szám
3 Budai Napló Budapest, 1933 Február 25 A sivatag postája A Balaton és a Kelet — Lendl Adolf borestje — A Pénteki Borgazda Társaság utolsó összejövetelén már a kora esti órákban szokatlanul nagy élénkség uralkodott, hisz Lendl Adolf, a budaiak szeretett ,’Dolfí bdcsiia" volt február 17-ikén a borgazda, akinek minden legkisebb szereplését is rendkívüli érdeklődés kíséri. Á Kör nagytermében terítettek és nyolc órára már az utolsó helynek is gazdája akadt. Voltunk vagy százan. Zboray Gyula dr. üdvözölte a borgazdát és a megjelent vendégsereget, élükön a budaiak nagy népszerűségi! képviseld- jével: Kozma Jenővel,, aki egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy megmutassa, mennyire össze van forrva kerületének választópolgáraival. Zboray után Lendl Adolf emelkedett szólásra és egy igen érdekes, újszerű és az ő mindig bájos csevegő modorában tartott előadása keretében a posta 100 éves múltjáról mondott el sok érdekeset, fűszerezve előadását amerikai és ázsiai élményeivel, a hallgató közönség elismerő tapsa sokszor szakította félbe a kedves és tartalmas előadást, amelyet lapunk más helyén közlünk. Lendl egykori választókerülete, Temes- réküs és a bánátiak nevében Kleitsch Imre dr. ügyvéd köszöntötte a Bánát nagy fiát azzal a fohásszal, hogy minél előbb jöjjön el az idő, amelyben szabad Nagy-iVlagyarorszá'g Temesrékás kerülete újból a parlamentbe küldhesse Lendi Adolfot, nemcsak a Bánát és Magyar- ország. hanem az egész művelt világ egyik jelentős természettudósát. Hubert Vilmos, a budai kereskedők és iparosok nevében mondott köszönetét Lendlnek az élvezetes előadásért. Majd Krivoss Árpád dr., a törvényhatósági bizottságnak, ez az agilis tagja kötötte le érdekes felszólalásával a hallgatóság figyelmét, ismertetve és méltatva Lendl Adolf nagyszabású terveit Buda- és a Kelenföld számára, a Természet- rajzi Múzeum, abban a planetárium, a magyar Dahlemet illetőleg. Majd Váli Gábor, a 11. kér. Iparoskor ü. v. elnöke köszöntötte Lenál Adolfot, mint az Iparoskör közszeretetben álló elnökét és a Budai Dalárda volt alelnökét, aki ernyedetlen tevékenységet fejt ki Buda és az ország érdekében- A vendégsereg kívánatára felállott I még egyszer Lendl Adolf, hogy most már Keszthelyről, a Balatonról és az ottani népről és a mai nehéz pénztelen helyzetéről mondott el sok érdekeset A Bala-\ tonvidék gyümölcstermelését ismertette a szakember tudásával. A kérdéshez Pávai Vájná Ferenc szólott hozzá, kérve Lendít, hogy értékesítse nagy tudását a Balaton érdekében is, a- ftol sokféle földi kincs, többek között a pirít 5—6 méteres rétegekben fekszik, amelyekből nagy vagyont lehetne a csonka-haza szegény népének szerezni. | A hévizi tó forrása most védett terület, ! de az újabb fúrások bizonyítják, hogy több és melegebb forrás is fakasztható. A tihanyi ős geyzirek most a mélyben szunnyadnak, de ébreszthetők és felszínre hozhatók. A lelkes taps és helyeslés után, Viraág Béla a keleti kapcsolatainkat ismertette politikai, gazdasági és idegenforgalmi szempontból, ami Lenál Adolfot újbóli felszólalásra kényszerítette, hogy egyet- mást felemlítsen képviselő korából. Elmondottá, hogy mindig és mindenütt hirdette Kálmán király és Kossuth jelszava: „Tengerre magyar!" helyett, a „Keletre magyar!"-1, de nem hallgattak rá, pedig I talán akkor meg volna még ma is Nagy- Magyarország s a horvátok sem hidegültek volna el a területükön átfutó Máv vonal és az „olasz“ Fiume miatt. Végzetes hiba volt a Kelet helyett a Tengerre menni, 'holott itt a Duna, mely hazánkat természetes úton és közvetlenül köti össze az egész Kelettel és a tengerrel is. Köszöntötte Viraág Bélát és sikert kívánt törekvéseihez. Lendl-1 sokáig ünnepelték még éS a kedves társaság csak az éjféli órákban oszlott szét, magával vivén egy szép, tanulságos, kedves baráti est minden szép emlékét. L. Z. dr. Régi budai műves mesterek száz esztendővel ezelőtt Száz esztendeje még állottak a régi céhek és szorgalmasan dolgoztak a céhen- kívüli kontárok, vagyis himpilliérek, azaz himpeíllérek is a régi jó Budán is. Közöttük igen sok volt már a magyar mívesmester, bár mesterségneveik sokban el- németesedtek, miért is Nemes Kßssics Ignác uram, a bécsi udvari magyar kancellária hűtős udvari áglense, vagyis foi- vatalbeli sürgetője, azaz kijárója, hites táblai ügyvédő, Nemes Veszprém, Simeg és Békés vármegyék táblabírája könyvben adván ki a ,,Magyarországi mesteremberek, ezeknek legényeit és tanítványait, nemkülönben a mesterségeket illető kegyelmes királyi rendeleteket": eme érdemes munkácskájához derék lajstromot függeszt vala Ebben a kézmívesek ágazatait deák német) és magyar nyelven közli, amint ez illik eme magyarosító korszakhoz, az 1830-as évekhez. A mesterség-nevek között gyönyörű régi magyar dolgok vannak, a régi magyar mesternyelv szavai, melyekből kicsiny budai csokrot kötöttünk. E budai csokorban együtt vannak ama kézmívek, melyek Buda Királyi Szabad Fővárosában is tétettek, űzettek és míveltettek száz esztendeje, 1833-ban. Ennivaló holmiegymásságok körül mesterkedett a céhbeli eoetfőző, a teafőző, a kávéfőző, a bábsütő vagyis a mézeskalá- csos, a pálinkafőző, a rozsolisfőző, a cukormíves és nyalánkságosináló, mészáros, hentes, halász, ,,fehérsütő“ vagyis zsemlesütő, „feketesütő“ azaz kenyérsütő mesterek. Részben örökre eltűnt rég,i míves volt ■a *Qéhenkívüli hímvarró vagyis hímző; az irhász vagyis a kecskegida bőrét ősi ke- lejtji magyar török, arabs mívességgel tévő tobakos; a keményítőfőző; az aranyfonyó; | a rézpitykét, ezüstpiitykegombokat öntő gomböntő; az aranyfüstöt csináló aranylapító; a pokrócos vagyis a condrapok- rócszövő; a spanyolviaszöntő; a báta- íntő vagyis plajbászcsináló; a húrcsa- | roró; a kosárfonó vagyis kasornya- :sinálő; a min aásó vagyis tóásó, azaz Írok-, csatorna- és pöcegödörásó; a pipa- aragó,pipametsző vagyis pipacsináló; a azékas vagyis gerencsér azaz gölöncsér; ■ virágcsináló; a kallós vagyis hámoros, azaz pöröüyös sulykoló; a padmalriakó, padozó vagyis estjukatéros; a fejérmáz- főző vagyis gyánta, azaz gipszfőző, továbbá a lantornász vagyis pargamentom azaz pergamentcsináló hártyamíves; a sarucsináló azaz szekernyész vagyis sze- ker’tyecsindló ma; ga miás nicsi n á 1 ó; a füstszermives azaz illatszercsináló; a papiroscsináló vagyis papírmalmos; a bocs- koros vagyis sarutalphasító; a festéktörő; a bélés és réteissütő placsinféros; esernyőmíves és a portörő vagyis puskapormalmos; a káposztavágó és a vándorköszörűs, a pillangómives vagyis a csillogócsináló, azaz flittjéres; a salitrom- főzö; székfonyó; tükörcsináló; serétöntő; a tósztamíves; a szivornyás vagyis tűz- ojtó vizipuskamíves; a burnótmíves vagyis tobdkcsináló; a szőnyegmíves; a tokmíves vagyis tékacsináló, azaz döbözös vagyis dobozos; a betűöntő; a szőrkapca- csináló vagyis szőrharisnyás. Régi eltűnt céhbeliek voltak a tűkovács; a fördős; borbély vagyis flastrom- főző, azaz tilógussebész vagyis fogtörő; a csatiár vagyis csattkovács, azaz csat- tos; a kordoványos varga azaz korková- nyos; a puskaálgyagyártó vagyis puska- tusfaragó esztergálos; a fátyol és patyo- latszövő krepényes; a dróthúzó; a cai- rangkötő vagyis rojtfonyó; a perém- szövő; a céhbeli hajóács vagyis faragómolnár és a posztónyiró. Nem céhes vagyis céhenkívüli azaz ..kontár avagy himpilliér“ voltj a szakács, a diós- és mákospatkósütő, a kulacsos vagyis a estitorás és sok más apró míves. Bevilaqua Borsody Béla. Építési kiállítás Budán Halk'‘ melódia csendül a fiatal magyar építészek lantján, melynek méla tiszta akkordjaiban a jelen prímje, a múlt se- cundja teljes összhangban gyönyörködtet. „ -A Buda! Szépművészeti Társulat által rendezett építész kiállítás ilyen impressziókkal gazdagítja mindazokat, akik a szigorú kritika mellettit, lelkűnkben fogékonyak és megértők. A kifejezés mód szemléletén kívül, megtalálják munkáikban az egyént; a ma építészét. Tagadhatalan, hogy a ma építészének íormanyelve az . emberek nagy többsége számára szokatlan, sokszor érthetetlen és művészi elmélyüléseinek eredményei nem hangolódnak annyira össze az általános Ízléssel, mint régen. Azonban ez nem csökkenti — sőt növeli — teljesítményének értékét. Az úgynevezett modem építészet, mint a képzőművészetek általában részben belső kényszerből, részben a megváltozott idők külső kényszerétől hajtva új utakon indul, a tradícióktól függetlenül és szabadon. Mint a fiatalagg általában, a fiatal építészek a maguk energia készletükkel elől járnak ez úton, hol biztos léptekkel, hol tapogatózva, néhja bátortalanul, sokszor vakmerőén, lelkűkben a múltnak tiszteletével, a jelen meggyőződésével és a jövőbe vetett erős hittel. Ennek a hitnek, a meggyőződésnek és tiszteletnek tanúbizonysága ez az építész kiállítás, mely első a maga nemében, ugyanis megnyilvánulásában függetleníti magát az elvont műszaki részletektől és tisztán az artisztikumra helyezi a hangsúlyt. E kiállítás — mint első a sorban, — egyszerű, de méltó keretekben itt I Budán rendeztetett meg, azonban tartal- I mánál fogva, jelentősége egész fővárosunkra kiterjed. Ä főszempont figyelem- bevételével, a feldolgozott anyag heterogén — családi házak, kislakások, középületek, úti rajzok sŐ). — s így mindenirányú érdeklődés kielégítést nyerhet. A sok közül figyelőmre méltók: Bres- lyánSzky Tibor finom kezelésű, Halászy Jenő bravúros lendülettel megrajzolt szénkréta rajzai. Bordán Alfréd markáns vonalú úti rajzai. Balta Margit, Lehóczky György légiesen könnyű aquareljei, Ja- náky I., .,Virágh J., Bálint és Sándort, Winkler O. építészmérnökök munkái, valamint a ,’Cirpae" tanulságos és megszívlelendő kollekció propaganda táblái, Molnár Farkas és Fischer József a nagynevű építőművész munkáinak filmfotóival. A Budai Szépművészeti Társulat, csendben alaposan végzett kiállítás sorozataiban egy újabb sikerrel gazdagodott. Az elnökségnek élén vitéz Marisekényi Imre és Mészáros József festőművész agilis tevékenykedése annál is inkább figyelemre méltó, mert tettekkel támogatja az anyagi gondokkal küzködő fiattal magyar építész nemzedéket, mely minden felkarolásra élénken reagál, mint azt Halászy Jenő és Sziklay Dezső rendezésében a kiállítás erkölcsi nívója is fényesen igazol. Dobi Géza oki. építész-mérnök. ‘Posta a vadonban és itthon Lendi Adolf dr. előadása a pénteki Borgazda Társaság estjén 1. Kulturális haladottságunknak egyik legfejlettebb, leghelyesebben megszervezett és legérdemesebben működő intézménye a posta! Bárhol jártam távoli országokban és dolgom volt vele, mindenütt csak dicséretet mondhattam róla. Millió embernek kenyeret ad; feltétlen megbízhatósága, példás pontossága páratlanul áll; titoktartó, szolgálatkész és hajlik válogatás nélkül mindenki felé, aki hozzáfordul; sőt beleilleszkedik a mai bonyolult életbe; mégis teljesen bizalmat érdemlő ittt éppen úgy, mint a végeken; ott, ahol már a kultúra határszéleihez jutott. Egyszer a szíríai tengeröböl partvidékein jártam, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum részére bogarakat, pókokat, meg másféle apró állatokat gyűjtöititem. Adana és Mersina városkák közelében bandukoltam parlagon heverő mezőkön, dudva és kövek között és gyűjtögettem az apró életet skatulyákba, üvegekbe, ahogyan ez magától adódott. A diragománom velem volt. A dragomán olyan egyszerűbb ember, aki a török nyelven fölül legalább még egy világnyelvet tud és mint tolmács és szolga kíséri a gazdáját. Dragomán nélkül a török világban alig lehet boldogulni, ö viszi az utazó kézitáskáját, ő vezeti az idegent a városban; arra ügyel, hogy baj ne érje az európai embert; hogy ez valami hibát el ne kövessen az utcán, templomban, vagy más helyen; mert ha hiba esik, a dragománt büntetik meg, nem az idegent, azzal a megokolássall, hogy miért nem vigyázott jobban a gazdájára. — Hát, én a dragonomat kivittem magammal a hegyekbe, az elhagyóin völgyekbe és betanítottam bogarászni, |h!ad|d segítsen nekem gyűjteni. S ahogyan a fenségesen szép, do néphelen vidéken járkáltunk, a messzeségben láttunk egy lovas embert — a urag,ománom mondta, hogy ez a zsandár, aki bejárja a kerületét, ü is észrevett bennünketa nyílt területen, ezért most felénk vette az útját. Amikor közelünkbe jutott,, a dragomán előlépett és jelentette neki, hogy mi kik vagyunk és mit csinálunk itt Bemutatott neki egypár skatulyát és üveget, tücsköt, bogarat, gyíkot, békát ... a zsandár csóválta bár a fejét, de elhitt mindent, hiszen a mohamedánok nem hazudnak. S mert látta, hogy nincs rossz szándékunk, már el is akart köszönni . . . most azonban én intettem neki törökösen, felemelt kézzel, ami azt jelentette, hogy várjon még egy kicsit . . . Kihúztam kabátom zsebéből kis vázlatkönyvemet, kitéptem belőle egy lapoit; ennek egyik oldalára ráírtam a feleségem címét, odatéve, hogy: via Stambul (Constantinople); a másik oldalára néhány sor üdvözletét jegyeztem és rövid jelentést magamról; átadtam a papirost (körülbelül akkora volt, mint egy szokásos levelezőlap) a zsan- dárnak s a dragománom tolmácsolta kérésemet hogy adja le ezt a lapot valamelyik postahivatalban; bélyeget nem ragaszthatok rá, mert nincsen; de nem is kell; majd beszedi a porta a dijat a címzetten. Még azt is megmondtuk neki, hogy én ott vagyok otthon, ahol Gül-Baba sírja van, Budin-ban, Budapesten. Mindent meghallgatott figyelmesen és aztán felelt, hogy ő maga nem adhatja a lapot a postára, mert bár igen nagy területien felügyel s ezt bejárja időnkint lóháton, de az egész óriási határon postahivatal nincsen. Azonban ő találkozik emberekkel, aki a városba mennek; majd azoknak adja át a lapot s így ez biztosan a pósfára kerül ... És csakugyan, amikor két hónap múlva hazaérkeztem, feleségem megmutatta nekem a vázlatkönyvemből kitépett lapott, melyet a szíríai tengerpartról ki tudja milyen kerülő úton, némi késéssel és csekély büntetéspor, (jóval terhelten megkapott. Egyszer Brémából indultam Dél-Amerika felé. Régi, nagy kereskedelmi hajón utaztam, mert az ilyen sokkal olcsóbb, mint a modern óceán járó személyszállító 'hajó és kényelmesebb is; igaz, fölötte lassúbb; de hát nekem úgyse volt sietős a dolgom. Ötödik, vagy hatodik napon azután, reggelizés közben mondta az asztalfőn ülő hajóskapitány, hogy talán egjy óra múlva érjük el Maderia szigetét, de nem kötünk ki, mert ez időbe és költségbe kerül; ha azonban akarjuk, leveleket küldhetünk a nyílt tengerről a fun- chali postára. Mindjárt el is rendelte, hogy a hajón dolgozó ács készítsen egy kis ládát, vízmentesen lesrófolhatót s a tetejébe ilesszen gy métrnyi árbocot, tűzzön rá egy kis zászlót német tengerészeti színekkel, fehér-vörös-feketét. Nekünk pedg megmondta, hogy egy órán belül összeszedik majd a leveleket, amiket írunk. Hamarosan befejeztük a reggelit; mindenki írt . . . majd jöttek a kis ladikéval, beledobtuk a leveleket és aprópénzt is szórtunk melléje bélyegekre, meg hogy maradjon is belőle borravalónak annak, aki majd tovább viszi a póstánkat. — Lesrófolták a ládika fedelét s amire a sziget közelébe jutottunk, meglassult a hajó járása; leeresztették a kötéllétrát a hajó egyik oldalán, leszállt egy matróza vízszinig és lebocsájtotta a ládikát a hullámokra s amikor azután ismét felkapaszkodott a fedélzetre, újból teljes gőzzel tovább iramodtunk. A ládika ott maradt a vizen a kis zászló lengett rajta messzeláthatóan. Ekkor a kapitány rendeletére megeresztették a nagy gőzsípot. Isszonyúan búgott; talán 10—20 kilométernyire is elhallatszotit. Akkoriban még nem volt rádióberendezés a hajókon és az iS O S vészjelzést se ismerték; ezért használták a hajókon ilyen messze- hangzó gőzsípokat. Amint elhangzott a síp jelzése, azonnal élénk mozgalom támadt a parton, a kikötő mólóján. Mi messziről láttuk . . . egyik vitorlás csónak a másik utján indult a nyílt vízre, szinte versenyeztek egymással . . . már láthatták a lengő kis zászlót a hullámok fölött, mindannyian arrafelé siettek . . . nemsokára az egyik elérte a zsákmányt, elkapta a ládikát a többiek elő) ... a mi hajónk pedig tovább száguldóét. Néhány hónap múlva Buenos-Airesben kaptam hírt hazulról; a feleségem írta, hogy az a levél, amit Maderia közelében a tengerre bíztam, bérmentesen Egyszer gyalog mentem át Délamerika derekán; az argentínai pampákon 42 napig tartott ez a gyüjtöutam. A déli Kordillerákon azután még két hétig vergődtem át a chilei oldalra, s amíg a Csendes Óceán partjáig jutottam', újabb egy hét telt el. Sok-sok apró állatot szedtem össze ezen a felderítő utamon, amelyet a délamerikai múzeumok megbízásából tettem meg. Amikor a pampák innenső széléről indultjain a Kordillerák felé, egy méretlenül elhúzódó, szinte teljesen néptelen, lakatlan tartományba jutottam. Csupa fű, bokor, nádas; úttalan mezőkön, végtelen síkságion haladtam át, napról-napra, hét- ről-hétre teljes egyformaságban. Néha napokon át nem láittam más embert, csak utitársamat, egy brüsszeli tanárt, aki turistaként csatlakozott hozzám és a lovas katonámat, akit az argentínai kormány rendelt ki szolgálatüételre, főként a mál- hás állataim hajtására. Volt ugyanis 4 lovam és egy Öszvérem; mindegyik a hátán négy-négy kis ládát vitt, felerészben élelmiszerekkel és felerészben gyűjtőeszközökkel, skatulyákkal, üvegekkel és apró szerszámokkal tele. Lakott helyeket, kisebb-nagyobb telepeket a végeláthatatlan pusztaságban csak lóháton járnak; hiszn különben nem irányt mentünk — torony nélkül! mindig csak Keletről Nyugat felé. Itt-ott kereszteztünk egy-iegy kitaposott ösvényt; mert ott az emberek mindig csak lóháton járnak; hiszn különben nem győznék a távolságokat a legközelebbi lakott helyig, esetleg 50, sőt 100 kilométernyire. A nehezebb málhájukat pedig ökörhátjon szállítják. így tapossák ki az ösvényeket a méretlen országban. (Folytatjuk.) KIRÁLY-FÜRDŐ Építette 1508-ban KARA HIISTAFA budai basa Budán, II., Fő-utca 84. az. fnkne ,zéns>va* o*i'ont, .ién,,va, ■ ll lUlUlU meazet> szénsavas klórnátriumot és magnéziumot tartalmazó hévvlz köszvény, csúz-, bőr- és csontbetog- segek, fémmérgezés, máj-,lép-, méh-, húgyhólyagban talmak, gyomorhurut es alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. Gőzfürdők: (««»knak . . . . reggel 5—1. nőknek hétköznap d. u. 2—7. _________Juókúra. Hár i János egykori szekszárdi fazekas mester kedves borát móri ki a „Szekszárdi Borpince" az ottani borvidék állami ellenőrzés alatt álló Pinceszö- vetkezoteben részes bortermelők kimérése: Vili. József-utca 19 Budaiaknak azt a kedvezményt nyújtja, hogy ötliteres rendelést díjtalanul házhoz szállít Legjobban ajánlja: Világhírű szekszárdi bikavériiterjo 80 fill. Sötét kadarka . . . „ 60 , Asztali fehér . . . „ 60 ,, Okvetlenül kóstolja meg Szekszárd világhírű borai ki Fekete Sándor üzletvezető. Telefon: 32-0-63. MÁR KA a gyöngyös vlsontal BOR Elárusrtohely saját kezelésben l> ALKOTÁS-UTCA 7 a) SZ. (Délivasutnál) meg nyílt Kimért- és palackborokat házhoz szállít I Meggyőzi egy kísérlet, hogy a Szántó-cipők I tartósak, szépek, olcsók II. FÖ-UTCA 44. a TYÚKKETREC VENDÉGLŐ III. kér. Bécsl-ut 52. szám IGAZI ÓBUDAI SPECIALITÁS I Tulajdonos; TO RY IMRE BEN A Bellevue I SANTA NELLY J AZZÉNEKESNÖ ÁVOR-VARSÁNYI ZENEKARA Kitűnő konyha Olcsó árak Rekonvalescensek- MEKKÁJA El Svábhegyi Szanatórium teli szalámi SÍELŐK, TURISTÁK számára , , a LEGTÁPLALOBB élelmiszer a Jí . _ T’U EV^S SCHMIEDl-GY^R BUDAI FIÓKJAIBAN; ...... .. i, Horthy Mikloa-ut jo. II., Margit-köröt 5/a. Békebeli budai hangulat H a budai Kispipában II. kar. Marfllt-karu* 1«. Uj tulajdonos: T R E T H A N FRICI A legújabb párizsi model szerint crepe'd chine ruhák minden színben és nagyságban már 16 pengőért kaphatók a SZÉNATÉRI ÁRUHÁZ j II. Vérmező-ut 4. sz. alatt ahol olcsón és jól vásároisat. A megtekintés még nem Tcötelező vásárlásra.
