Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-02-04 / 1110. szám
XXX, évf. 1110 sz. ELÖFI ZETÉ8 Égy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság Napló 1933 február 4 HIRDETÉSEK Egy hasáb szóiéi. I ffl/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő íllindí MrdiMkiik nagy kid v tin lg FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I. Bors u. 24 Telefon: Aut. 802-96. Hivatalos órák: délután 4-6 lg Furcsa volna, ha a szjabó, akinél a ruhámat rendelem. az áron kivid még azt kívánná, hogy tűt, cérnát és varrógépet vásároljak, — furcsa volna, ha a cipész mester azt kívánná, hogy én vegyek sámfát és tűzőgépet, — furcsa volna, ha a gyümölcstermelő azt kívánná a vásárlóktól, hogy létrát vegyenek neki, — vagy ha a vendéglőben étkezőnek szalvétát kellene vásárolnia, hogy étkezés után megtörülhesse a száját. Minden helyzetben furcsa ez, csak a szénibányák világurai tartják természetesnek, hogy a szállított szenük révén támadt füst megemésztéséhez én vegyem a füstemésztő készüléket. Körülbelül ez volt a lényege annak a bevezető előadásnak, amit a Budapest Fürdőváros Egyesület által a füstmentes Buda érdekében tervezett ankéten adott elő Dénes Miklós dr. gépészmérnök, aki nagyon természetesnek1 találta, hogy a hajózó vállalatok, amelyek szénfütésre rendezkedtek he akkor, — a mikor még kevés hajó járt- és a füst még nem volt egy- egy világváros halálos veszedelme, idegenforgalmának' akadálya, természeti kincsei kihasználásának megölő- je, — tehát nem védekezett ellene senki. Most azonban, amikor a Dunát tízezer hajó járja. — a Duna felett állandóan 800 méter magas füstfelhő vonul délre, átcsap a szomszédos területekre és eltakar dombokra épített kertvárosokat, fürdőtelepeket, parkokat és kilátókat, — most, amikor megöli a, íürdőváros grandiózus elgondolását, “mely szinte egyetlen megoldása e lerongyolt Budának, — most más a helyzet. Ma már a széntermelők kötelesek annak gondját viselni, hogy a szénfűtés ne okozzon károkat a városnak és annak lakóinak és nem kényszerítheti azt a szegény polgárt, akinek 30—40 métermázsa szénre, illetve fűtőanyagra van szüksége, hogy e mellé beszerezzen drága füstemésztő készüléket. Ha jó a széntermelőknek, hogy a hajók szénnel fűtik a kazánjaikat és az így termelt gőzzel hajtják a gépeket, akkor kötelesek ezek a széntor- melő, milliókat jövedelmező vállalatok gondját viselni annak, hogy a hajót ne bírságolja állam és város, mert füstöl, utálatosan füstöl, embert ölő módon füstöl, minden állami és városi rendelet dacára és tökremegy minden dunamenti szállodás, ahogy a Hungária-szállóban ablakot nem nyithat nyáron sem az idegen a hajók füstje miatt, — nem szellőztetheti lakását a dunaparti házak lakója. Megkövetelem a vendéglőstől, hogy az általa nekem feltálalt ebéd után adjon díjtalanul szalvétát, hogy az ebéd nem kívánatos nyomait eltüntethessem és megkövetelhetem a szén- szállítótól. hogy adjon füsttörlő szalvétát, hogy a fűtés, illetve az ő szén- szállíthatásának tiltott nyomait eltüntethessem. A Fürdőváros Egyesület törekvése a legnemesebb, legemberibb, ahogy azt másként annak vezére, a nagy Palatínus család méltó utóda, Ferenc József főhercegről senki nem is tételezi fel és csak elcsuszamlás, hogy éppen a megnyitó előadás vált egy kiváló cég, a Ganz-gyár reklámülésévé, ahol a szenvedő polgárságnak ajánlották fel a különböző füstemésztő készülékeket, amit épen ellenkezőleg a szénbánya-vállalatok vezéreinek gyűlésén kellett volna bemutatni, mint akiket ez azért érdekel, mert így meghosszabbíthatják a szén. uralmát. Bennünket nem lehet sokáig ijesztgetni. Nekünk, szegény szenvedő polgároknak ilyen készülékek azért nem kellenek, mert ha a iüstemésztő készülékek árát befizetnénk az állam, vagy a város pénztárába, az ellátna bennünket a mélyfúrások révén kifa- Icasztott forró vizáéi és minden ház- tulajdonos még jó üzletet is csinálna a forróvizfiités bevezetésével, azonkívül pedig egy-két éven belül, az ösz- szeomlott szénbánya-vállalatok roni- • jain kialakulna a — filsttelen Budapest. Dubonnl Pál. Üzenet Jáva szigetéről Levelet hozott a posta lapunk szerkesztőié címére a távol keletről, — Jáva szigetéről, ahol egy ott élő magyar hazánkfia ifj. Szervey György él, akit kereskedelmi küldetésben szívesen támogat ott, az egyik szultán kormánya. A levél Soe- rabaia jávai városban keit a múlt év december 1-én és a Budai Napló keleti propagandáját üdvözli a következőkben: Méltóztassék megengedni, hogy az ujesztendő alkalmával, mint a magyarság keleti orientációjának örök ifjú öreg harcosát üdvözölhessem. N. b. lapjának, a Budai Naplónak egyik számából örömmel értesültem a keleti orientáció érdekében kifejtett értékes munkásságáról, melynek érdekében a magam munkásságát is készséggel állítom sorompóba. Lcg'Jen szabad remélnem, ■- hogy szeretett hazánk érdekében kifejtett megbecsülhetetlen, mindig friss erőtől duzzadó, lankadhatatlan tevékenységére az évfordulás meghozza a kiérdemelt gyümölcsöt, melyhez a legjobb kívánságait tolmácsolja Szervey György. Az egyszerű szónak mily más visszhangja ez, mint a Nyugaton kifejtett drága propagandának, amely oly kevés eredményt tud felmutatni. 'Cündérrózsás budai iauafe CL foéuízí tündérrózsa Cefoetne a „Jbuda.pe.st fürdőuáros" szenzációs propagandája és jeCoénye Irta: Rüblein Henrik dr. A városfejlesztési bizottság a fürdőváros problémáját is megvitatta, amikor egy nagy gyógypark létesítésének terve is kialakult, amely szerint a Gellért-fürdőtől a Várkertrakpartig húzódó Dunapar- tot megfelelő kertészeti rendezéssel gyógysétánnyá alakítanák át és az egész Döbrentei teret parkíroznák. Ezt az egészséges eszmét minden budai ember csak örömmel üdvözölheti és a fővárosnak kertészeti munkáit intéző közegek elismert kitűnő hozzáértése, jó ízlése a legteljesebb mértékben garantálja. Budán vannak olyan természeti kincsek, amelyek eddig nagyrészt kiaknázatlanul maradtak, holott elsőrendűen alkalmasak volnának arra, hogy azoknak felhasználásával Bu- du-Bath nagyszabású és hatásos propagandához jut. Még Budapest régi lakóinak nagy része sem tud arról, hogy a Zsigmond-utca 48. számú épületétől az 50. számig elhúzódó 2 m. magas kőfal milyen csodálatos természeti szépséget zár el irigyen az arra elhaladók szeme elől. Itt rejtőzik ugyanis az u. n. „Józsefhegyi forrásló“, vagy a hogy a Budai Napló nevezi: — őstó, a mely mostanában a Lukácsfürdő-uszodá- nak a természetes langyos vizet szolgáltatja.- Ez a 21 R fokos vizű tó arról nevezetes, hogy immár 132 éve terem és pompázik benne a HÉVVIZ1 TÜNDÉRRÓZSA (Nymphaea thermalis D. CJ, melyet 1800- ban Kitoibel Pál ültetett át ide a Nagyvárad melletti püspökfürdő vizéből, a mely ennek a csodaszép növénynek eredeti termőhelye. Erről a növényről a Természetfpdomá- nyi Közlöny 1889. évi augusztus havi számában Schilberszky Károlynak egy igen érdekes cikke jelent meg, amely e növénynek nem csekélyfokú alkalmazkodó képességét bizonyítja. A nagyváradi hév- folyóban a víz hőfoka 27—33 fok R közt váltakozik a különböző helyek szerint, mig a Józsefhegyi őstó hőmérséke 20.8 fok R. Fontos körülmény, hogy a nagyváradi hévforrás vizében a hévvizeket jellemző kénvegyület- nincs és többi alkotórészeire nézve — a 'hőfoktól eltekintve — közel áll a közönséges ivóvízhez, míg a józsefhegyi forrástó vize határozottan kénes és egyéb ásványu alkotórészeinek minőleges és mennyileges összetételeire nézve is lényegesen eltér a nagyváradi hévforrásétól. Ha tehát Kitaibel Pálnak olyan jól sikerült a Nymphaea Thermalist a 33 fok R hőfokú közönséges vizből a 21 fok R. hőfokú kénes vízbe átplántálnia, hogy ez a növény minden kertészeti gondozás és kezelés nélkül még ina, 132 év után Is pompásan tenyészik, virágzik és szaporodik, akkor e növény további átplántálása miért ne sikerülne Morbltzer Dezső bevált kezében? Nagyszámú melegvizű forrásaink fölösleges vizének felhasználásával fővárosunk parkjaiban könnyű szerrel legalább egy tucatnyi Ilyen langyos- vizű tavai lehetne létesíteni, melyekben a Nymphaea Thermalis sikerrel mghonosítható. így a Geüért-tércn, Döbréntei-téren, Pálfíy- téren, a Császár- és Lukács-fürdői parkokban. a Vérmezőn, a Városmajorban, de a körút mentén kialakult kis parkrészletekben is és Buda alsó részén, a Lágymányoson is lehetne ilyen tavakat létesíteni s az ezekben tenyésző növény aztán a tavasztól késő őszig virágzó s különösén Julius és augusztus hónapokban mert nincs még egy metropolis Európában, mely ezt felmutatni tudná. A hévvizi tündérrózsával ékeskedő tavak tdhát kétségtelenül még szebbé és vonzóbbá tennék szép fővárosunkat, maradandó benyomást és emléket hagynának a nálunk rnegf, ■ dúló külföldiek lelkében és mint élő reklámok állandóan hirdetnék a főváros thermálfürdőváros jellegét, aminek az idegenforgalmat szolgáló rendkívül előnyös voltát fölösleges volna bizonyítani Ilyen mesterséges tavat elsősorban a Döbrenteí-téri parkban, a Hungária-forrás közelében kellene létesíteni esetleg az itt már meglevő bassin-t lehetne megfelelően kimélyíteni és a most feltárt közeli hőforrás fölösleges vizével megtölteni. Ha a vizet rossz hővezetővel burkolt vascsőben vezetik a bassin fenekére, ngy az més télen sem hülne le annyira, hogy a tündérrózsa áttelelése veszélyeztetve volna A Döbrentei-téri kísérletet siker esetén és a szerzett tapasztalatok felhasználásával folytatni lehetne a most létesítendő új gyógyparkokban is, ami igaz gyönyörűséget okozna mindenkinek és az itt járó kiilöldieknek állandóan hirdetnék azt. hogy Budapest mint fürdőváros elsőrangban áll a világon. A csillagos ég tükre lesz Kelenföldén a Planetarium- Lendl Adolf dr. terve — Ismerteti: Massátny Ernő dr. Kétségtelenül mind sürgősebben kell a meglevő gazdag természettudományi gyűjteményeink végleges és célszerű elhelyezéséről gondoskodnunk, hiszen a Magyar Nemzeti Mu' zßum keretében és ennek mostani zsúfoltságában nem maradhatnak meg, ahogyan ezt már Klebelsberg Kunó gróf, volt közoktatási miniszterünk megállapította és Hóman Bálint mostani kultuszminiszterünk még múzeumi főigazgató korában szintén kifejtette: előre láthatóan bele kell fognunk az újszerű berendezendő múzeum tervezésébeHogy az ezzel megbízandó szaktudósok működését megkönnyítse és irányítsa, meg hogy magát az érdemes ügyet előbbre vigye, azért irta meg Lendl Adolf — mindenre kiterjedő figyelemmel és sok gyakorlati útmutatással — kindulási alapúi szolgáló vaskos kötetnyi munkáját a Természettudományok Múzeumáról, a melyen — miként ő maga mondja — hosszú éveken át szeretettel dolgozott. Nekem alkalmam volt Letull Adolf ilyen címen írt, terjedelmes munkáját látni, melyet mostanában — még kéziratban és szép rajzokkal gazdagon illusztrálva — a' múzeumi igazgatóknak és neves szaktudósoknak bemutatott. Eredeti felfogás, újszerű beosztás, mély elgondolás és meglepő sokoldalúság jellemzi az ő tervezését, mely remélhetőleg nemsokára nyomtatásban is fog megjelenni, hogy közkinccsé váljék és hathatósan szolgálhassa kitűzött céljját: e muzeum létesítését a lágymányosi területen. Nem sokára aktuálissá válik amúgy is e területnek célszerű beosztása, hiszen vízzel borított részeinek feltöltése serényen folyik már. Az nem helyes, ha a nagyközönséget végig vezetik a szorosan vett tudományos gyűjtemények termein- Nézni-látni vágyó laikusoknak külön gyiijteniénytermeket kell az előbbiek értelmében céltudatosan berendezni. Ezért is Lenál tervezetében különválasztja a mutatósán készítendő, vonzó gyűjteményeket és az emeleten helyezi el ezeket. Példának okáért leírom most a csillagászati osztály bejáróját: Az első fogadóterem, mely már az emeleten fekszik, egyszerű és sima falazatán kevés a dísz, nehogy a közönség figyelmét lekösse. Ebből a teremből, mely szinte hidegen hat az érkezőkre, átjutunk a nagy oszlop- csarnokba. Félhomályos ez utóbbinak a belseje; kétoldalt az oszlopközökben nagy ablakok, de kiviil sötét van. Az első ablak előtt egy régi magyarszármazású csillagvizsgáló tudósnak bronzszobra áll, mintha kint a csillagos eget nézné: páter Hell Miksa, a ki a korának legnagyobb asztrono- musa volt és elsőként helyesen számította ki a Nap átmérőiét: Temesváron élt az atyja mint mérnök; Mária Terézia Bécsbe nevezte ki az akkor leghíresebb obszervatórium igazgatójává és mj — alig tudunk róla! — A másik ablakközben kifelé irányuló, nagyméretű messzálútó áll, melyben a nézők (igazítás nélkül) az Ahdromé clo-ködfoltot látják, a hogyan ez méretlen távolságban keringve a sötét űrben, forogva mint egy keletkező naprendszer mutatkozik. A tejút, néhány csillagkép látszik még kint az égen, ha tovább megyünk. A terem másik oldalán pedig ha az oszlopok között levő ablakokon kitekintünk, szemlélhetjük a csodaszép rio- dejaneiroi kikötőt esti kivilágításban, az egyik ház erkélyén Alexander v. Humboldt alakja áll. mert ő a múlt évszázadban a csillagos ég és a nagy Kozmosz egyik legjelesebb ismerője volt s az akkori rendkívüli csillaghullást e trópusi nagyvárosban figyelte meg: A gyönyörű panoráma hátterében a végtelen tengert látjuk holdfényben pihenni. Megnyugvás, áhitat száll a lelkűnkbe és úgy érezzük magunkat e bevezető nagyszerűségek láttán, mintha templomban járnánk. Tovább megyünk a következő terembe, ahol még csodálatosabb látványosságban lesz részünk- Ez a terem még homályosabb, mint az előbbi és iont a nagyátmérőjű sötét kupolán látjuk a csillagos eget mozgásban! A „ienai csoda" nyilvánul meg előttünk: a Zefss-féle Planetáriumba jutottunk. — Ilyen mozgó csillagos eget már vagy harminc nagyvárosban rendeztek be az egész földkerekségen, külön e célra épített magas- kupolájú palotákban. Mindenütt a városok nevezetességei kiözé számítják e nagysikerű intézményeket és Lendl egy ilyent bevezetésül a létesítendő Magyar Természettudom. Muzeum-ba illeszt be. Látjuk benne különösen a Föld testvérbolygóit, mintha nagyító messzelátón át néznők, hogyan keringetnek ezek a térben. Képvetítésnek mondhatjuk a Naprendszernek ezt a meglepő bemutatását- A terem egyik sarkában felállított szószékről hozzátartozó magyarázó beszédet hallunk, mely a csillagok járását kiséri. Áhitatos hangulatban merülünk el, vagy inkább emelkedünk fel s a Világegyetem nagy Teremtőjét dicsérjük gondolatban. Pedig tovább haladva még meglepőbb tulományos bemutatást élvezhetünk a következő teremben. Ezt az értékes látványosságot maga Lendl gondolta ki; ilyen még nincsen sehol a világon, ö ezt a Föld latin nevéről „Gearium"-nak nevezte el és azért helyezte ide a muzeum keretébe, hogy a nagy Kozmosz ismertetéséből indulva, áttérve a Naprendszerre, folytatásképen most már ennek egy részét, magát a Földet mutathassa be: A magas és tágas terem közepén, szabadon a térben, láthatatlan tengelyén forog a Föld 12 és háromnegyed méter átmérőjű hatalmas gömbje, belső mechanizmussal mozgásban tartva! Földünk valóságos átmérője körülbelül 12-750 kilométer; ez a mintaképe tehát egymilliomodrésze méretében készülne é9 Lendl mindjárt el is mondja tervezetében, tüzetes leírásban, hogyan lehet ezt a természetes valóságnak; megfelelően, gondosan kidolgozott, hű részletezésben elkészíteni. Ez az óriás glóbusz a teremnek egyik oldaláról meg volna világítva, mint a hogyan a Nap a világűrben is a Földnek mindig csak az egyik oldalára süt. Meglátjuk rajta a tengerek és szárazföldek elosztását, a sarki hómezőket, a hegységeket domborművű kivitelben, a sötét őserdőket, a sivatagok sárga területeit; a nagyvárosokat pontok nagyságában, a népek elterjedését, az országok körülhatárolását, természetes kialakulását stb. mindent természetes, bár kicsinyitott méreteiben és formáiban. így megismerjük a Földet, látjuk valóságos arculatát, követjük részleit s mindezt szemlélve, észrevesszük forgását is; megértjük szinte magyarázat nélkül az éjjel és nappal váltakozását; megleljük, hiszen magunk előtt látjuk az égövi zónákat, a hideg, mérsékelt és forró vidékek elosztását; az évszakok, a tavasz, nyár. ősz és tél bekövetkezésé szintén természetszerűen megnyilvánul előttünk, ha a fényforrás a. nagy glóbusz tengő. • lyéhez képest irányt változtat. Lendl mindezt így tervez,- és kiszámítja, megmagyarázza, lerajzolja, hogyan lehet mindent a gyakorlati valóságban felszerelni. Mint oktató és pedagógus helyesen jár el a tudós tervező: először, az oszlopcsarnokban, a Világegyetem végtelenségébe enged bennünket betekinteni és lelkes kíváncsiságot ébreszt bennünk, hogy azután a Planetáriumban a fenséges Eget és különösen a Naprendszert mutassa be nekünk nagyszerű módon; végül kiemeli belőle azt az égitestet, mely minket közvetlenül érdekel, hiszen rajta élünk: a Földet állítja elénk oly vonzó és tökéletes módon, pontos részletezésben, hogy ezért magában véve is minden külföldi megirigyelhet majd bennünket. Óbuda ókori emlékei — Aquincum is a Rómaifürdő •— Wleslngar Frigyes dr. Ili. kórházi főorvos előadása A vicinális vonatról Óbudán a hajógyári állomásnál szállunk le. A hajógyár mostani területén szintén melegvíz források voltak a rómaiak idejében, de a Krisztus utáni V. században erősen romboló földrengés következtében eltűntek. Óbudán, a Királyhegy tövében elipszis alakú háztömb alatt hozták napfényre a második Amphilealrumnak északi külső falát. Azért volt két Amplhiteatrum, mert a katonák nem járhattak a civil lakossággal együtt színházba. Nemcsak külön telepük volt a katonáknak, de külön színházban is pihenték ki a gyakorlatozás fáradalmait. Óbudán még sok helyen ástak ki és ma is ásnak ki nagyértékü régiségeket. Mielőtt elhagynók ezt a rómaiak lakta területet), meg kell még néznünk a, FI6- ridn-téren talált ÓKORI FÜRDŐT Ezt a XIII. században Schömviestier nevű kutató fedezte fel. Mária Terézia ideiében vasból készült csigalépcső vezetett le a borospincének felhasznált ókori fürdőhöz, később az egészet beboltozták, csak a boltozat felbontása alkalmával fedezték lel nemrégen ezt az eredeti régiséget, melyet most újból beboltoztalttak, de úgy, hogy a közönség részéről hozzáférhető maradjon. Rég letűnt kort ismertettem. Az ember természetében rejlik a misztikus múlt ícswiíí pompázó, bűbájos virágaival nemcsak szemét-leikét gyönyörködtetné a sétáló közönségnek, hanem rendkívül nagy vonzerőt gyakorolna az itt megforduló idegenre.
