Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-10-12 / 1142. szám

Budai Napló Buda, 1933 október 12. GYÓGYFÜRDŐ Vizgyógy intézet, hullám- és napfürdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. teltek az útépítővállalattól s így már előzetes bizalommal kapta e vállalat a Csend ucca és^ Hegyalja úti nehéznek bizonyult útépítést. A régi tabáni temető olyan, mintha ott várat építenének az avarok, mert sáncszerűen körülveszi másfélméter magasan a Csend uccai útépítésnél kiemelt kőanyag. Ezer köbméternél is nagyobb kőmennyiség. Király Kálmán tanácsnok ezeket a sürgős utakat egyúttal inségmun- Mmaíl kapcsolja és szolgálatot tesz a városnak azzal, hogy közelebb hoz­za a hegyvidéket Pesthez. Mióta a 4-es autóbusz a Csend uc- cán át közlekedik a Gellérthegy leg­felsőbb útjáig, a Hegyalja útig, hogy azután az új Szerpentin úton fusson le az Erzsébethidra — ál­landó volt a panasz az autóbuszvál­lalat részéről, hogy még a legalkal­masabb hegyi kocsik is nehezen bír­ják azt a 200 méteres útszakaszt ott, ahol a Csend ucca befut a Hegyalja útba, A telet aligha bírta volna ki, mert a sikos úton lehetetlenné vált volna a közlekedés ezen a meredek darabon. De sínylették ezt a villala­kók is fent, mert csak a legnagyobb kínnal és nehézséggel tudtak ellátni magukat fűtőanyaggal és szinte le­küzdhetetlen akadályokkal küzdöt­tek itt az emberek költözködés ese­tén. A Gellérthegy pedig divatba kezd jönni, amióta kertészetünk kedves, szép sétautakkal látta el és az ide­genek is keresik a kilátást erről a magyar Eiffeltoronyról és még autó- carok is szállítják föl az idegeneket, amit most előnyösen segít elő az új Szerpentin út. Útépítő szakemberek kíváncsisá­gát keltette fel ennek a különösen nehéz útépítésnek a híre és minden­kit meglep az a szakszerűség, amely- lyel ezt a munkát végzik. Százötven­nél több munkás dolgozik ott, bontja a kőzetet, kalapál, fúr, ás, szakít és sok helyen gépek dolgoznak, hogy rést vágjanak a kőzetbe és megbont­ják a sziklát. Érdekes típusokat figyel meg azl ember a munkások között, mert erő­sen elütnek a napbarnított régi mun­kásoktól azok a sápadtarcú emberek, volt tisztviselők, érettségizettek, akiknek munkáján látszik is, hogy kezdők, de rettenetesen igyekeznek I és a fő gondjuk az, hogy a jövőhéten is dolgozhassanak, munkabért kap­hassanak. Ezeken a munkásokon kí­vül most ott dolgozik a csatornázó vállalat is (az ismertnevű Klauber és Vajda cég), de ott dolgozik a Víz­művek és a Gázművek munkáscso­portja is, nehogy ismételten keljen a kész utat felbontani, mint ahogy az a múltban gyakran megtörtént. | Ezt az útépítést szakszerűen, elő­re átgondolt terv szerint adták ki az útépítővállalatnak, amely nagy fel­készültsége mellett néhány hét múl­va elkészül a munkával és átadja az utat a forgalomnak. Az autóbuszok és minden közle­kedési eszköz könnyen jár majd itt ezen az elátkozott szakaszon s ezzel alkalma nyílik az idegeneknek és a pestieknek egyaránt, hogy minél gyakrabban gyönyörködhessenek^ a Szent Gellért hegyről nyíló látkép­ben. Aranykötésű bibliát nyújtott át emlékül dr. Kozma Jenő az unitárius egyház gondnoka, mint a hívők ajándékát, a 40 éves lelkészi ju­bileumát ülő JÓZAN MIKLÓS unitárius püspöki helynöknek ünnepi beszéd keretében. A budapesti unitá­rius egyházközség nemesen egyszerű templomát vasárnap délelőtt nagy és e* * 1 őkelő közönség töltötte meg és az unitárius papságon s a hívők seregén kívül ott voltak az unitárius egyház összes gondnokai: dr. Kozma Jenő or­szággyűlési képviselő, báró Dániel Gá­bor, Dimény Mózes postafőigazgató, dr. Kozma György kir. közjegyző, dr. Mikó Ferenc h. államtitkár és dr. Tóth György kúriai bíró. De részt kért az ünneplésből az egész magyar társada­lom is. A kormányzó és a kormány képviseletében dr. Tóth István minisz­teri tanácsos jelent meg, ki az ünne- peltnek átnyújtotta az egyházi és tár­sadalmi élet terén szerzett érdemei el­ismeréséül a kormányzó által adomá­nyozott II. osztályú magyar érdem­keresztet a csillaggal. A világ egyetlen unitárius püspöké­nek, Boross Györgynek képviselője, Gál Kelemen főigazgató a püspök és az erdélyi hívek üdvözletét tolmácsol­ta, Raffay Sándor evangélikus és dr. Ravasz László református püspökök. Hevesi Sándor pesti és dr. Kiss Arnold budai főrabbik mind magasszárnyalá- sú beszédben köszöntötték az ünnepel­tet, az igazi magyar főpapot, ki min­dig a felekezeti béke harcosa volt. A székesfőváros képviseletében Némethy Károly tanácsnok üdvözölte Józan , Miklóst, akit üdvözöltek még: dr. Ja- kabházy Zsigmond a Pázmány Péter Tudományegyetem, dr. Perlaky pro­fesszor a József Műegyetem, Csécsi Nagy Imre altábornagy a Bethlen Gá­bor Szövetség, dr. Eöttevényi Olivér a Külügyi Társaság és a különböző unitárius egyesületek képviselői. Az ünneplők sorai között ott láttuk dr. Ju­hász Andort, a Kúria elnökét, dr. Fe- renczy Tibor főkapitányt, dr. Ripka Ferenc ny. főpolgármestert, Harsányi tábori püspököt és Haypál Béla budai református lelkészt is. Az üdvözletek után mondotta el ünnepi beszédét KOZMA JENŐ DR„ aki méltatta Józan Miklós áldásdús papi tevékenységét, melyet hat évig Erdélyben, majd 34 éven keresztül a budapesti egyházközségben fejtett ki mindenkor, mindenki megelégedésere. Hármas papi hivatást töltött be. Mint hitoktató, mint esperes és mint püs­pöki vikárius látta el példás buzgóság- gal feladatát. Pátrónusa volt az Er­délyből idemenekülteknek, majd egy­másután alakította meg a különböző egyháztársadalmi unitárius egyesüle­teket. Mint diplomata is egészen rend­kívüli módon dolgozott és használta ki hazája javára az angol és amerikai összeköttetéseit. Irodalmi téren is szép és maradandó sikereket ért el. Jóté­konysági és társadalmi téren is sok­sok egyesületben tevékenykedett. Min­denkor a felekezeti békét hirdette, soha szélsőségek felé nem hajlott és mindig azt vallotta, hogy magyar embert a magyartól semmi sem választhatja el. Az ünnepi beszéd végén leleplezték Jó­zan Miklósnak Istók János unitárius szobrászművész által készített mell­szobrát, Kozma Jenő pedig ekkor adta át a hívek ajándékát: — az aranykö- tésü bibliát. Ezután szólásra emelke­dett az ezüsthajú, markáns, de mégis jóságos arcú jubiláns és meleg szavak­kal köszönte meg az ünnepeltetést. Este többszáz teritékes vacsora volt az ünnepelt tiszteletére, ahol vacsora előtt Józan Miklós imát mondott, majd dr. Mikó Ferenc a kormányzót, — Gál Ke­lemen a jubilánst, — dr. Kozma Jenő Józan Miklósnét, — Márkus Miksa pe­dig a Magyar Újságírók Egyesülete nevében a jubilánst köszöntötték. Vé­gül a terézvárosi református lelkész és a Bethlen Gábor kör ifjúsági elnöke köszönték meg Józan Miklósnak, hogy református híveiknek helyet adott gyülekezeteik megtartására az unitá­rius templomban. Jóval éjfél után osz­lott szét az ünneplő közönség (dr. p. f.) Cszi tanácsok a fieri _ (füredy Jenő etőadása a {Pasaréti füv esüket első előadóestién — A Pasaréti-Egyesület első előadói estje Kedves barátságos estére jöttek ősz sze e hó 10-én a „Pasaréti Egyesület tagjai, Kozma Jenő dr. bizalmas ba­rátai, hogy meghallgassák^ F ü r e d y Jenő, a kiváló szakember és a Buda­pesti Gazdálkodók Egyesületének fő­titkára előadását a növényvédelemről — őszkor. Nagy érdeklődéssel hallgat­ták az egybegyűltek közvetlen előadá­sát, amely csupa jót tanács volt a kert­jét szerető gazdálkodók és villatulaj­donosok számára. Az elnökség megbí­zásából ezt az érdekes előadást a jövő számban közöljük és megküldjük a Pasaréti Egyesület minden tagjának, de mindenkinek szívesen, aki eziránt érdeklődik és bennünket értesít. Koz­ma Jenő dr. elnök1 köszönte meg ezt neki, de kedvesen megtapsolta az egész hallgatóság. A baráti összejövetel az­után rövid egyesületi értekezletté ala­kult át, amelyen Csupor József ny. tanácsnok röviden ismertette a Buda- gyöngye melletti piac rendezésének ügyét,, ami 140.000 pengőbe keqül és az ügyosztályon erre nézve kész tervek vannak már. Kozma Jenő dr. az autóbuszjáratok sűrfisítése ügyében je­lentette be sajnálattal, hogy kocsihiá­nyok miatt egyelőre a járatok nem sű- ríthetők. A sikerült est arra az indít­ványra is késztette, hogy az egyesület rendezzen havonkint legalább egyszer ilyen barátságos, összejövetelt és be is ■ jelentette, hogy novemberben Török László, a rózsák atyja, a rózsakultusz­ról tart előadási Faller Mihály a Hidász utcai volt Beszkárt megálló új­bóli megnyitását sjürgette. Pénzes Mihály dr. pedig a félig kész Török­vészi út végleges rendezését. Kifogá­solta, hogy csak 600 négyzetméteres telkeket' engedélyeinek azon á terüle­ten. Kozma Jenő dr. kijelentette, hogy szükség van kevésbé beépített területekre is, ahol nagyobb a nyuga­lom és csend. A város csak olyan he­lyen épít utat a külterületen, ahol a területet önként felajánlják a tulajdo­nosok, de ma már a költségek miatt nem igen követelik az újabb utak épí­tését. Társas vacsoráihoz) lültek azután az előadás után ottmaradtak, "amely a tréfa és humor jegyében folyt le, ami­ben jó példával járt elől az elnök: Kozma Jenő dr. Az első felköszöntőt lapunk szerkesztője mondotta, felkö- szöntve az elnököt, azzal kezdve sza­vait, hogy a Pasaréti Egyesületbe jár hűséget tanulni a vezér iránt. Bayer Antal gyógyszerész a jelenlévő hölgye­ket köszöntötte, Báthory György alelnök pedig elmés, fordulatokban gazdag felszólalásokban üdvözölte Fü- redy Jenőt. Faller Mihály szintén a hölgyeket, Wirnhardt Ágoston főjegyző pedig kedves szavakkal em­lékezett meg lapunk szerkesztőjének 70-ik születésnapjáról és méltatta há­rom évtizedes munkáját Buda érdeké­ben. A társaság éjfélkor oszlott szét a legjobb hangulatban. Régi ősmagyar nevek a Balaton és Bakony mentén jellemzik az ottani helységeket, amelyeket érthetetlen okokból mindig szláv, római vagy ger­mán eredetűeknek szeretnének feltün­tetni. így Veszprém, Zirc, Pápa, Sió­fok, Tapolca, Füred, Viencse, Almádi, Tihany, Ükk, Somló, Badacsony, De- veoser, Tomaj, Lábdi, Örs, Dörgicse, Akaii, Csopak, Paloznak, Zamárdi Pápa, Fonyód, Keszthely, Tátika, Cso­bánc, Nyirád. Lesence, Berény, Őszöd, Szárszó, Aliga, Cell, Séd, Helka, Ke­lén, Tihany, Fájsz, Szigliget, Bozsok, Enying, Lepsény, Lelle, Boglár, és maga a Bakony már ázsia őshazánk­ban ismert és ma is feltalálható ne­vek. Nagyrészt a magyar ősmytholo- giában megvannak már s Indiában nem egy község vagy vidék viseli mai napig a régi, évezredes magyar neve­ket. Sok a turk-teke és a mohamedán túrk-magyar királyok idejében kelet­kezett név, mint Almádi (Al-Mahdi kalifáról), Devecser (teveszállás), Aka­ii (Aki ben Ali után), Kurd-Csibrák, Szolimán. A legtöbb név már a hon­foglalás idején megvolt, tehát Attila ideje előttről származik. (L. Z.) Tihany letört visszhangja Irta: Lendl Adolf dr. Életemben néhányszor találkoztam a tihanyi visszhanggal. Legelőször fiu- koromban, igaz, ekkor csak elméletben az iskolai könyvben. Amikor én tízéves voltam, Temes­várra kerültem a reáliskolába, ahol általában németül beszéltek, sőt a reál­iskola három alsó osztályában ugyan­csak német nyelven oktattak bennün­ket. A harmadik osztályban fizikát ta­nultunk nemet könyvből, melynek „Akustik“ fejezetében a tihanyi vissz­hang, mint a természet egyik csodája különösen ki volt emelve. Az iskolai könyveinket akkor Ausztriából kap- tuk, — tehát ott már 60 évvel ezelőtt ismerték a nevezetes példaként emlí­tett magyar csodát, melyről Csokonai Vitéz Mihály oly szépen írt: „Oh Ti- hanynak riadó leánya..“ című ódájá­ban. A valóságban megismertem ezt a már régen világhíres visszhangot egye­temi hallgató koromban. Akkoriban jött haza Zürichből tudományos éle­tünk egfyik későbbi büszkesége id. Lóczy Lajos professzor, aki mint fia­tal műegyetemi magántanár előadáso­kat hirdetett „Magyarország geológiá­ja“ címen. E tárgykörben bőven be­szélt nekünk a Balaton keletkezéséről, a tihanyi félsziget érdekes kialakulá­sáról, földtani nevezetességeiről, gei- zirkupokról, a megkövesült ^kecske- körmök“ eredetéről, a magasfekvésű belső tavak kimélyüléséről. Sőlt, né-, hány napra tervezett kirándulásunkon mindezeket a tudományos értékeket be is mutatta nekünk a valóságban. Érthető, hogy e kirándulás alkalmá­val a nagyszerű visszhangról szintén meg akartunk győződni. Fél évszázad­dal ezelőtt azonban még keresni kel­lett az „Ekhohegy“ oldalán azt a pon­tot, ahonnét a régi apátság kimagaso­dó monostorfala felé kiáltozni lehetett, hogy a csengő hang onnét visszatérve, bámulatos módon megismételjen egy egész hosszú verssort. Hű szótagolás­ban, ugyanolyan hanglejtésben, tisz­tán hallottuk a visszavert szózatot. Évek során többször volt alkalmam azután a természetes eredetiségekben gazdag tihanyi félszigetet felkeresni, átkutatni. S én figyelemmel kisérhet­tem újabb átalakulása lassú haladá­sát is. A szegény halásznép „messze földre szóló páratlan sajátságát“ tü- nedezni láttáim. Az „Akasztóhegy“-ről a „hegyenjáró ember“ már nem kém­leli és nem jelzi a „látott halat“, hogy a „halászbokor minden legénye csó­nakba szállva kirohanjon a vízre hálót vetni...“ ahogyan ezt Hermann Ottó élvezetesen megírta. Azonban új foglalkozása akadt a hanyatló falúban a fiataloknak: a me­zőn szedett vagy a földből kivájt meg- meszesedett kagylókat, a kecskekörmö­ket, meg újabban a helyi képes levele­zőlapokat kezdik faluhosszat az utcán árusítani. És manapság rögtön észre­veszik a mezítlábas lurkók az odavető­dő idegeneket, bár ezek többnyire csak gyéren érkeznek egyes kirándulóhajó­kon; felkisérik őket az apátság temp­lomáig; vagy csak addig, amíg vesz­nek tőlük kézből kínált apróságokat. A templom közelében azután — a mun­kamegosztás elve alapján — egy má­sik gyermekraj várja nyári szép na­pokban a vendégeket, hogy elvezessék őket az „Ekhohegy“-re. Útközben né­hány fillérért elszavalják kórusban Garay János balladáját az elátkozott királyleányról; úgylátszik az iskolá­ban tanulják, talán értékesítés céljá­ból. Az utolsó években megjelölték pon­tosan a szűk helyet, ahonnét az elkiál­tott és majd visszatérő hang legélén­kebben lepi meg az embert; szóval, ahová állnia kell annak, aki ez „ekhot“ teljes erejében hallani akarja. Kőtáb­lát fektettek e ponton a földre. Néhány éven át bárki, ha Tihanyba jött, ki­próbálhatta ennek helyes érvényesii- lését. Egyszerre azonban riasztó híre ter­jedt annak, hogy Tihanyban elrontot­ták a visszhangot! -— (Pedig Tihany a Balaton mellékeinek egyik legneveze­tesebb és nyáron sűrűn látogatott ki­rándulóhelye lehetne és külföldön is emlegetett jelentőségre emelkedhetett volna, ha a „Magyar Tenger“ szépsé­geinek dicsérete nemcsak lelkes költők énekében merült volna ki: ,.A könyü lecseppent a legszebb vidéken, a Föld meg nem itta, megtartotta épen. Tükre lön az égnek szép Magyarországnak; nevezik e könyet Balaton, tavának." (Garay) A mi székesfővárosunk utazgató kö­zönsége közelebbről ismeri a Wörthi- tó, meg Abbázia említésre méltó pont­jait, mint a tihanyi félsziget híres­ségeit. A keszthelyi mólóról ugyan indul nyá­ron hetenkint egyszer-kétszer a reggeli kiránduló hajó, ha legalább 30—40 uta­sa jelentkezik és eljut Balatonfüredig vagy az almádi-i kikötőig; útközben ki­köt Tihanyban is. Dr. Keller Oszkár akadémiai tanár barátommal a múlt évben ezen az úton meglátogattuk kies hazánknak ezt az áldott pontját. Oda­utaztunk, bár előre éreztük az üröm- esepp keserűségét, mely örömünket ott zavarni fogja; hiszen halottuk már előbb is, hogy elvesztettük az isteni adományt: Elrontották a tihanyi visszhangot! Elmentünk oda, mert nem akartuk elhinni ,a gondatlanságból eredő hiba­tevést. .. Megérkeztünk Tihanyba; a parti ven­déglőben megebédeltünk és ezután fel­sétáltunk az Ekhohegyre. Gyerekse­reg a nyomunkban; néhány iízfillérrel áldoztunk rongyruháikról lerívó sze­génységüknek; cserébe adtak egy pár kecskekörmöt, képes levelezőlapot és fülsértő sipítással szavaltak közben- közben. Észrevettük a szereposztást: a falu felső végén másik gyermekcsoport vál­totta fel az előbbit, s ez most az ekho- kőhöz kisért el bennünket. Fegyelmet tartott e csoportban egy alighanem is­kolakerülő kislány; ő volt az érdekel­tek szónoka. Két fiú útközben elma­radt; kettő velünk jött és végül egy féllábú hadirokkant csatlakozott hoz­zánk. A kőtáblán állva rögtön észrevettük a megbocsáthatatlan hibát: (így tor­nyos villát építettek az egyenes vonal­ba, amelyen azelőtt az ekhotól az apát­ság faláig szállt a hang a légben, oda és vissza. Ezenfelül fákat ültettek e vonalba s ezek csúcsa már belenőtt a hang útjába, amivel megzavarták en­nek egyenes haladását. Megdöbbenve láttuk ezt a lesújtó va­lóságot. .! Felálltunk a kőtáblára, kiáltoztunk... Tihanynak riadó leánya nem felelt!... Jelentkezik a féllábú kisérőnk, mond­ván: ennek a fiúnak élesebb a hangja, az övét majd hallani fogjuk, ha vissza­érkezik a falról; tessék megengedni, hogy ő szóljon a klastrom felé.., mi természetesen elfogadjuk az ajánlatot s a fiú a kőtáblára állva hangosan sza­valni kezd: Starok zenekara r ni 1 m 3 rvl I-Lk JäL Lj l# 11 éttermében és terraszán MALCSINER DARVAS ZSUZSA JONNY FLEMMING néger dobos ShMEGYERY BUTTULA FCHONKAULLMANN dbuda-Ujlaki Takarékpénztár RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, III, Lajos u. 148. sz. Telefon: 62-4-57. Betéteket elfogad könyvecskékre és folyószámlára a legmagasabb kamatozás mellett. Kölcsönöket folyósít váltóra, folyószámlára, értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. CSÁSZÁR X“DÖ ÉTTERMEIT ÁTALAKÍTJÁK és ismét a régi szerepéhez mérten a budai úri társaság kedves, meleg otthona lesz CSIRSZKA KONRÁD VENDÉGLŐS Éhgyomorra naponta igyék egy pohár .vizet indáé I., Böszörményi út 28. Telefon: 51—0—64 és 57—0—36. Villamos és autóbusz megállóhely. = hangulat Tánc =szórakozás Konyha = ólvezet Igazgató: TACHLER LAJOS JÁNOS s vábhegyi ^ sanatorium subalpin (430 m) diétás gyógyintézet már napi 16.— pengőért legtökélete­sebb szanatóriumi ellátást nyújt 5—6-szori étkezéssel, vizkúrával együtt „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...“ Néhány másodperc múlva visszatér a nyújtott gyermekhang: „Hazádnak rendületlenül“ stb... Kissé meglepődtünk ezen a látszóla­gos sikeren. (Tíz fillér a jutalma.) Ami­re a másik fiú szól: Bácsi kérem, sza­bad nekem is ekhot idézni? — Nohát igen, szabad! És most ő állt a kőre és tagoltan kiáltja: „Isten áldd meg a magyart..nyom­ban rá visszahallik a fák felől még- egyszer: „Hazádnak rendületlenül“ stb... összenéztünk valamennyien; a gye­rekek nevetnek; mi is értjük a hamis­ságot; szomorúan bár, mégis nevetünk. A fák mögé volt elbújtatva az elma­radt két fiú, aki az „ekhot játszotta“ s a második lurkó figyelm'etlen volt; nem vette észre, hogy más verásoi't, nem a Szózatot, hanem a Himnusz kez­dősorát kellett volna visszakiáltani! Lefelé mentünk; elénk került az el­I ujtatott két fiú: Bácsi kérem, én vol­tam az első akho — tíz fillér. Szól a másik: Bácsi kérem én voltam a má­sodik ekho, aki a tréfát csinálta — tíz fillér. Miután mindenki megkapta a maga részét, a leány meg a hadirok­kant is, békén tovább mehettünk. Ez volt a tihanyi visszhang tavalyi állapotában! Nemde szomorú eredménye ez a mi nembánomságunknak. Az osztrák is- kolakönyvekben már rógesrégen írtak arról a nagyszerű természetes adó,-: mínyrói, melyet mi 60 évvel későbben elrontottunk! — Újabban azt hallottam, hogy a hangzavaré fákat kivágták az idén s hogy a párját ritkító visszhang útját szabaddá tették ily módon. — Még nem volt alkalmam erről meg­győződni. örülnék annak, ha igaz volna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom