Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-10-12 / 1142. szám

HE35HH XXX. évf. 1142. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre • . . 21— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fül. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják 1933 október 12. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mfm magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Allantfő^hlrdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ : VIRAÁG BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. A budai öntudatot kelteget jük immár harminc éve. Ma már fölébredt, de egy negyedszázad előtt a budai ember Pestre járt - bámulni. Ott tanulta a divatot, a modort és még azt is elhitte az artézi fürdő építésekor, hogy a fürdővá­ros tulajdonképpen Pesten lesz, a Városligetben'. Olyan alárendelt, megtűrt, minden apró figyelmet há­lás elragadtatással fogadó, másod­rendű polgár volt a budai. Semmi­féle bizalommal nem volt önmaga és ősi városa iránt. Nem hitte, hogy valaha is Pest nyomába léphet. Min­den rongy értékesebb volt, ha Pest­ről hozta. Minden inei-finci pesti politikus imponált neki, politikai nagyság volt és talán abból az idő­ből datálódik, hogy hivatásos, rá­termett budai politikusok Pesten kezdték pályafutásukat, mert Budán nem lehettek próféták. De úgy iis volt. A Víziváros felső részén, az országúton még elvétve is alig állott valami rozoga emeletes ház, amikor Pesten már épült a Su- gár-fút. Amikor Pesten lebontották a márványoszlopos Diana-fürdőt a Fürdő-utca sarkán, akkor Budán a legszebb fürdő a Császár-fürdő volt. A pesti korzóval szemben Budán, háttal állt minden ócska ház a Du­nának. Olyan nagyon ócska volt ez a vá­ros, hogy az elegáns pestiek a Hű­vösvölgy külső részén építették fel villáikat, nehogy Budához tartozó­nak vélje azokat valaki. Fiatal embereknek kellett jönniök, akiket öreg fiskálisok ugrattak az­zal a biztatással, hogy követeljenek Buda számára is Vigadót, parkokat, közlekedést, utakat. Titkon pedig a markukba nevettek, hogy neki vit­ték a fiatalokat a pesti falnak.^ A Gellérthegy déli sarkánál, a Sós-fürdőnél véget ért a város. A fürdő mögött vadregényes hegyol­dalon mandulafá'k virágoztak a Pestről átjött szerelmes párok, a pázsiton ülve ették a kiflit. De a Dunáig, a vasúti hídig mocsaras, gödrös, barátságtalanul puszta volt itt a világ. A Gellért alján öröm­tanyák, hátborzongató gyilkosságok bűmfanyái. Mindezt a Gellért-fürdő terve változtatta meg és betetőzte a fejlődést az új Ferenc József hid. A budai ember még akkor sem bí­zott benne és idegennek nézte az ott kisarjadó várost, Pestnek folytatá­sát. Belső Buda terjedését, fejlődését gátolta a sok temető, aminek betető­zése volt a farkasréti 'klimatikus te­mető, amely, mint az éhes farkas falta föl a Németvölgyi út mentén bátortalanul kialakuló utcákat, apró, szegényes házikóikkal. De a fiatalok már ököldöngetés- sel kezdték követelni a budai Du- napart kiépítését. Abban már része volt Kozma Jenőnek is. A Dunapar- tot meg is kapták, aszfaltosán, szé­lesen, csak éppen dunai forgalmat nem kaptak hozzá. A főutcai öreg malom fuvarosai képviselték a Mar- git-rakpdrt forgalmáig Aszfaltját forróra sütötte reggeltől-estig a nap, hogy aztán estére kigőzölje azt ma­gából. Nem volt, ma sincs abból öröme senkinek. Ma már a Víziváros patrónusa, Kozma Jenő is foglalko­zik a rakpart egyetlen megoldási módjával, —• annak parkírozásával. Ha sikerült neki megoldani a Pasarét kérdését — igaz, hogy ne­gyedszázados munkával — és bete­metni a fejlődést gátló téglavető veszedelmes gödreit, megállítani felette a csúszandó hegyet és parkká átformálni a Iszemben álló vízivá­rosi temetőt, — megteremti a parkos Dunapartot is mindenki örömére. A Pasarét váratlan fejlődése is még a hiányos budai öntudat bizo­nyítéka. Apró családi villáknak szánták és hatalmas erővel kizúdult oda a város, pompás, többemeletes bérvillákkal. Egy-kettőre elvész kertes jellege annak a vidéknek, hogy helyet adjon a világvárosnak. Nem olyan nagy baj ez, ahogy a pasarétiek hiszik. Jogot követel a Szép völgy is. Eddig romantikus völgy, rejtett bar­langokkal, ezentúl a Hűvösvölgy párja, ahogy az ottani érdekeltség most megválasztott elnöke, Lugma- yer József tervezi. Kozma táborá­nak oszlopos tagja, a vezér támoga­tásával megindul a Szépvölgy be­építése, modern villákkal, a fulladó pestiek számára. Az új hid átala­kítja Óbudát, ha addig össze nem omolnak az alábányászott begyek. Ma megközelíthetlen a Mátyás-hegy tetején tervszerűen kiépült 300 hol­das park, a város legszebb ligetje kétszáz méter magas fensikon. És egyszeribe megtelik a budai felső medence Csillaghegyig, minit ahogy megtelt a kelenföldi meden­ce is. Ma a politika is visszafordult Budára. Hűségesebb a népe — egy­két „hergelaufen“ kivételéivel — jobban megbecsüli a vezéreit, akik a budai földből sarjadtak ki. És ha­lasabb. Csak még egy kissé vakarni kell azt a budai öntudatot és a filoxera hiába rágta le a szőlőnket, — lesz még Budán szőlő, lágy kenyérrel. Iv. b.) Csak Buda és nem Budapest legyen a magyar főváros neve Sok vitára adott már alkalmat az a gondolat, amelyet Seéli Sándor dr. vetett föl a Budai Naplóban, hogy a Bukaresttel való kellemetlen összetévesztés és más fontos okok miatt Budapest térjen vissza, a régi nevéhez és a neve legyen egysze­rűen csak — Buda. Erről még a tö­rök, a holland, német és az angol la­pok is közöltek hirt, itthon is sokan tetszéssel fogadták, (íe eztsn a téren kezdeményezés még nem történt. Most arról értesít bennünket levél­ben Széli Sándor, hogy főleg Kele­ten keltett viszhangot ez a terv és neki alkalma volt találkoznia a bá- riai maharadzsával, aki szintén ro­konszenvesen fogadta ezt a gondo­latot és az alábbi sorokat vezette be a Szent Gellért szálló könyvébe: Budán, 1933 szeptember 4—8. A fővárosi (Gellért szálló) Gundel-éttermének elsőrangú konyháját valóban igen élvez­tük. örömmel hallottuk, hogy a magyar főváros neve: Buda, indiai név, Attila fivérének ne­ve, ami öreg embert jelent. Kár, hogy ezt a nevet később meg­változtatták. Nagyon tetszik ne­künk ez a név és nagyon tetszik nekünk ez a keleti nép itt eb­ben a nyugati országban. Ranjitsinji s. k. őfensége Ranjitsinji Shree Sir, Devgad-Baria uralkodója. 16 tagú kíséretével. A Kelettel való kapcsolatunk ki­építésének fontosságát immár be­látta minden hivatalos tényező és már töröknyelvü „Útmutató“ is jelent meg, amelyre nagy szükség is volt, sőt úgy tudjuk, hogy most arab azután pedig perzsa nyelven jelenik meg ilyen idegenvezető kalauz. Már Kelet meghódítása (érdekében is szükség volna arra, hogy Budapest nevét egyszerűen Buda névre vál­toztassuk, mert a keletieket is föl­tétlenül megtéveszti a közbüleső Bukarest. Lehet, hogy a Pest-et ők is Peszt-nek mondják, ami szintén nem rokonszenvet keltő szó, mert pestist jelent. A Bu­da szónak, amint a maharadzsa is írja, keleten az az értelme, hogy öreg = öreg ember s így egy a ke­leten is tisztelt szó kerülne, — mint városnév — forgalomba. Minden új terv, új elgondolás eleinte idegenkedéssel találkozik és bizonyára sok ember különösnek ta­lálja, hogy a már megszokott Buda­pest névről lefaragjuk a Pestet. A magyar konzervatizmus itt azonban dilemma elé kerül, mert Buda a ré­gibb, Budapest az új név. Igaz, hogy itthon vérré vált mar és még a meg­változtatás esetén is a most élő gene­ráció Budapestet fog mondani, még­is meg kellene csinálni ezt a névvál­toztatást, főleg most, amikor Euró­pa érdeklődése Miigyarország felé fordult és érdeklődik annak főváro­sa iránt, ahogy azt a fokozódó ide­genforgalom is bizonyítja. Akármilyen különösen hangzik is, ezt a névmagyarosítást el kell in­téznünk mielőbb .és ezért tegyük jel­szavunkká, — legalább itt Budán, — hogy legyen Budapest ezentúl — Buda. -yf Nem jól van így! Bizalmas megbe­szélések folynak már két hete az il­letékes minisztériumok és a pesti petőfitérii, görög-jkeleiti görög egy­ház vezetősége között, hogy a har- minoezernél nagyobb számú görög­keleti magyarok (nem szerbek és oláhok) végre püspököt kapjanak. Mivel magyarokról van szó — nem magyar pap személye kerül megint előtérbe, mint rendesen, hanem ide­gen^ nemzetiségű, . magyarul nem tudó, nem magyar állampolgárságú lelkészt emlegetnek első helyen. Ha igaz a kuliszabeszéd, akkor görög­keleti magyar püspöknek a petőfi- téri görög-keleti-górög egyház Kló-, fács nevű, cseh nemzetiségű görög­keleti lelkész van kiszemelve, aki csak ideiglenesen van ott alkalmaz­va. Az Abdul Latif eset megismét­lődését fogjuk megélni görög-keleti kiadásban? Uraim, Magyarorszá­gon vagyunk és nem Prágában! Ki lesz a győri püspök? A nagynevű Fetser Antal győri püspök halálával megüresedett püspöki székre már meg­Amikor értesültem a nagy reuma­propagandánk kialakulásáról, a több­nyelvű reuma-hangjátókról a rádión, a reuma-kórház konklávéjáról stb„ feltettem magamban, hogy ezzel mind­járt párhuzamosan akciót hirdetek a budapesti gyógyforrások vizeinek fo­kozottabb igénybevételét oélzándó — ivókúrák formájában. Nem szerénytelen hasbeszélés, csak regisztrálom, hogy ez évben már négy helyütt álltam ki a fórumra — bár nem vagyok belső, a fürdőknél foglal­kozó ember jelenleg, tehát csak egész magándiligenciából — bizonyítván a mi gyógyforrásaink ivógyógymódjának hasznát és értékét. Ezt persze nem én, nem a Fürdőváros Egyesület vagy a Hollós Mátyás Társaság találta ki, mindenki értesült róla, aki kissé is in­formálódott e bőséges hévvizek múlt­járól, hogy azelőtt is itták, mint „or­vos“- vagy „jayas“-vizeket és kútjai­kat „esorgók“-nak mondta a nép. De jóhiszeműen szupponáltam azt, hogy ha a reumás gypgyhatást hirdető pro­paganda kialakulásához és célelérésé­hez 1900-on felüli esztendők szükségel­tettek, úgy illik a lelkes és ügyszerető fürdőorvoshoz, ha minél előbb elkezd irkáini, agitálni az ivókúrák klinikai kiépítése érdekében is és nem várja be a közel kétezerév leteltét, mint ami­korra bizton meglesz a Reumakutató Intézet és Kórház Budán! Fájdalom leírni, de tényekre alapí­tom, hogy vezető specialistáink néme­lyike még nem is figyelt fel az új hid­rogeológiai felfogások törvényszerűsé­geire, a gyógyvizek biokémiai behatá­sára, az ionok, kozmikus és rádioaktiv tényezők néha csaknem természetfölötti befolyására, ami az évezredes empíria magyarázatául szolgálhat: — hogy ezek a vizek miért gyógyítanak néha — minden gyógyszerrel is dacoló — bajo­kat. Egy balneológiái interpellációmra az elnöklő nagyszellemű tudós professzor kijelentette, hogy ő biz megbuktatta volna az orvosjelöltet a szigorlaton, aki a budai gyógyforrások elemzését nem Ismerte volna, — mégis le kell szögeznem minden enyhítő körülmény betudásával, hogy bizony külön propa­ganda-ismertető vagy friss prospektus nélkül sem az orvos, sem a laikus nem tájékozódhat az utóbbi években feltárt gyógyvizek értékéről, őszintén leírom, hogy ember legyen, aki pl. a Király­fürdő vízanalízisét prospektusából meg akarná érteni, amikor abban még indultak a kombinációk. Értesülésünk szerint a jelöltek között első helyen régi újságíró kollégánk: — Túri Béla praelátus-kanonok, országgyűlési kép­viselő, a „Nemzeti Újság“ főszerkesz­tője áll, második helyen Luttor Ferenc dr.-t, a vatikáni magyar követség udi- toreját, volt balatonfüredi plébánost és harmadik helyen Ernszt Sándor dr. volt népjóléti minisztert emlegetik. Luttor és Ernszt is régi újságírók. Óriási új barlangot fedeztek fel véletlenül a főváros területén, még pedig a Ferenchegy délnyugati ol­dalán elvonuló Törökvész úton, ahol csatornát építenek. Az ott dolgozó munkások körjülbejlül négy méter mélységben üreget találtak, amely­ről kiderült, hogy az egy barlangnak a nyílása, amiről jelentést is tettek. Keszler Hubert mérnök, a „Magyar Barlangkutatók Társulatáénak tag­ja, aki ismert barlangkutató, leszállt az üregbe és legnagyobb meglepeté­sére 300 méternél hosszabb barlan­got talált, amelynek hátsó részében hatalmas, a 25 métert is elérő magas csarnokok vannak és csaknem a föld felszínéig emelkednek. Föltehető azonban, hogy a barlangnak folyta­tása is van. Keszler mérnök jelentést terjesztett be a főváros hatóságai­hoz, mert véleménye szerint a bar­lang nagy érdeklődésre számító, ter­mészeti kincs és feltárása nemcsak tudományos szempontból fontos, de idegenforgalmi szempontból is kü­lönleges attrakciója lesz Budának. egy öszterreicher-féle elemzés 'talál­ható — ha jól tudom 1781-ből —. ahol a vegyületek uncia-súlyban vannak megadva. A mai értelmiség1 ezt a szót csak egy operett refrénjeként ismeri. Igenis, mindenekelőtt szükséges jó, élénk, alapos hazai, belső propaganda! Sajnos, erre az szokott a válasz lenni: — Nincs pénz! Erről nevezték el e vá­laszt stereotipnak! Hiszen ha valaminő átcsoportosítással az idegenforgalom kiadásait rendeznék, volna lehetőség egy-két nyomtatvány kiadására, felvi­lágosító röpiratok terjesztésére, kósto­lónak, filléres fürdőnapok stb. stb. megrendezésére. Valóságos orvosi pro­Még nagyon az osztrák soldatesta uralma alatt állott a Szent Gellért - hegy, amikor a Rácváros lakossága kezdte beépíteni északi lejtőjét mind magasabbra és magasabbra. A világ­városi fejlődés útján haladó Buda­pest már kész uecákat, körülkerített telkeket talált a Gellérthegyen és eleinte kevés súlyt helyezett azok rendezésére, mert éppen katonai jel­lege miatt csak kevesen és ritkán jártak a Gellérthegyre. Ma ez a für­dőváros közvetlen közelben fekvő magaslati üdülőhelye és —-a legfel­sőbb úton, a Hegyalja úton a pom­pás villák egész sora áll. Pedig ne­hezen megközelíthető hely volt, mert a Csend ucca oly meredeken torkol a Hegyalja útba, hogy kocsival, fu­varral alig lehetett megközelíteni. A Hadnagy ucca se volt alkalmas a te­herhordó kocsik számára, de még az autó is nehezen tudott felmenni raj­ta. Ezért vált szükségessé az Er­zsébet hídtól kiinduló Szerpentin út kiépítése és — hogy tranzverzális úttá váljék — a Hegy alja út és Csend ucca találkozásánál, ennek a két útnak a teljes átépítése, ami rendkívüli mérnöki munkát igényelt és óriási sziklatömegek elhordását tette szükségessé. Király Kálmán tanácsnokban jó­barátra talált Buda, aki igyekszik jóvátenni a múlt hibáit és mulasztá­sait és főfeladatának tekinti, hogy a pagandistákat kellene útra bocsátani egyes orvosainkhoz, míg az összesség figyelmét orvosegyesületi előadások­kal. ismeretterjesztő kultúr filmekkel lehetne hazai és fővárosi gyógyértéke- ink tényleges támogatására fellelkesí­teni. Ne tagadjuk, orvosi karunk bizo­nyos nemtörődömséggel — ez még eny­he kifejezés — nézi a gyógyforrások körüli mozgalmakat. Hiszen van úgy néha, hogy komikus is a meglevő szám­talan, egymást inkább kontrakarirozó, mint összemüködő Tanács, Hivatal, Egyesület és Társaskör szóviharzása, egyesek különvéleményei, felszólamlá­sai és dolgozatai által felkavart „Für­dővárosi“ káosz! Itt mielőbb egységesíteni kell — úgy az idegenforgalmi, mint a fürdővárosi ügyeket. Karlsbadban pl. a Kurkomis- sió s élén egy agilis orvos intézi a für­dő propaganda-ügyeit, nem utolsó sor­ban az évente megrendezett világhírű orvosi továbbképző kongresszusokat, ahol nemzetközi ' balneológus-tudósok adnak elő. Minő könnyedséggel meg­rendezhető ez Budapesten is, Keleti Orvoskongresszus alakjában itt, ahol annyi professzor áll rendelkezésre. Re­méljük ugyanis, hogy tényleg rendel­kezésre fognak állani és tudományos tekintélyükkel támogatják a gyógyvi­zek higiéniás és nemzetgazdasági je­lentőségének kialakítását. Nem hin­ném, hogy bármelyik szaktekintély ma is még egyszerű melegvíznek tekintené gyógyforrásaink vizét. Erről különben egy, az Idegenforgalmi Könyvtár leg­közelebbi számaként megjelenő brosú­rában bővebben is szó lesz. Most csak annyit, ha netán e vizek egyszerű me­legvizek szintjén tartanának is, kér­dem: mennyivel különbek az ugyanily jellegű külföldi „Wildbadok“, amelyek felvirágoztatásukat mégis azoknak a magyar vendégeknek köszönhetik, aki­ket magyar orvosok küldenek ki ama külföldi „melegvizekhez“!? Nagy kárt okoztak a fővárosnak az óbudai téglagyárak, mert rendszerte­len agyagbányászásaik miatt bekövet­kezhető hegyesuszamlás magakadályo­zása és a talajvíz elvezetése érdekében a főváros 38.000 pengőt kitevő munká­latokat kénytelen végeztetni. A Bécsi úti házak mögött gyűl össze a talajvíz és földcsuszamlások veszélyeztetik az új bérházakat. A földművelésügyi mi­niszter nem a veszedelmet előidéző tég­lagyárakat, hanem a fővárost kötelezte a munkálatok elvégzésére, valószínűleg azért, mert elsősorban a főváros érde­keit védik meg ezzel és bíróság dönti el majd, hogy a téglagyárak mily mér­tékben kötelezhetők kártérítésre. budai hegyvidéket széles, nagy uta­kon tegye hozzáférhetővé. Az „Egy­séges Polgári Községi Párt“ elnöke, Kozma Jenő dr. átfogó nagy terve­zete a budai hegyvidék föllendítése érdekében így megértő támogatás­sal találkozik hivatalos helyen is. A Csend ucca leásása és a Hegy- alja út nivellálása oly rendkívüli feladatot rótt az útépítő vállalatra, amire régi útépítő vállalataink alig­ha volnának berendezve s így a még néhány év előtt alakult „Magyar Útépítő Rt.u (MURT) ajánlata volt a legkedvezőbb és egy­úttal a legmegbízhatóbb. Svájci tő­kével alakult vállalat ez, de kizáró­lag magyar mérnököknek és mun­kásoknak ad kenyeret. Egyike Ma­gyarország legszakszerűbben és tő­keerősen megalkotott útépítőválla­lata ez, mely azonban csak az utolsó évben vállalt Budapesten is útépí­tést. Eddig csak állami útépítéssel foglalkozott és építette a Balaton felé vezető topeka utakat, amelyek révén még az itt járt idegenek is di­csérettel illették a magyar útépítést. Budapesten vállalt munkáit az a hí­re előzte meg, hogy az állami uta­kat az országban közmegelégedésre építette. A fővárosban először a Jó­zsef hegyi utat• építették a Rózsa­dombon, azután a Remetehegyen a Remetehegyi utat, amely munkák szinten erősebb teljesítményt köve­Sürgős a belső propaganda! — Hiányzik a gyógyforrások elemzése — — Budán rendezzék a keleti orvosok kongresszusát — Nemes J. György dr. Rendezik a Gellérthegyet — Király Kálmán tanácsnok építi az utakat — — Ezer köbméter sziklát hordtak el a Hegyalja és Csend uccáből — I i I i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom