Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-09-28 / 1140. szám

XXX. évf. 1140. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . . 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják Napló 1933 gzeptember 28. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 «ft» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető költemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda* ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Hol kezdődik tulaj donképen az az állapot, amit „fürdővárosnak“ mondanak! Gyógy­forrásunk van 84 Budán, pompás gyógyvizek és ha összefogna a bu­dapesti orvostársadalom, máris vi­lághíre volna Budának (Buda- Bath) — és mégsem vagyunk für­dőváros. Vannak gyönyörű fürdőink — modernek is, antik fürdőink is, ami­ket még a törökök építettek. A Gel­lért-fürdő; a Széchenyi-fürdő min­tái lehetnek a mai kor fürdőinek — a Király-, a Rácz- és a Rudas-fürdő patinás múltú, európai különleges­ségszámba menő fürdők és — még­sem vagyunk fürdőváros. Sokan azt vallják, hogy a világ­nevet az ivókúrának köszönheti a legtöbb világfürdő. Föltétlenül szolgálja ez is a világhírt. Ivókúrá­ra alkalmas minden budai forrás és vezetnek a Pávai Vájná Ferenc ál­tal legújabban föltárt felszálló gyógyforrások a Rudas-fürdő kert­jében. Sőt vannak világhírű gyógy­vizeink, amiket a világ minden tá­ján hálásan isznak az emberek, ezek között első helyen a „Hunyady“ keserűvíz és — még sem vagyunk világfür.diő. A budai föld minden rétege, szik­lája, agyaga ontja magából a leg­értékesebb gyógyvizeket — a Duna mentén egész sora a forrásoknak önként kínálkozik gyógyításra, für­désre. Van páratlan sósvizünk, a nők minden bajának gyógyítója, egyedül Európában — rádiumos vi­zünk, amelynek minden európai forrásnál nagyobb a rádiumtartal- ma — sehol a világon nem talált tho­rium, a legősibb gyógyanyag csak a budai forrásokban volt eddig megállapítható, mégpedig idegen, tudósok vizsgálódása eredményeké- pen és — még sem vagyunk fürdő­város, Idegenfórgalmárkodást űző, gya­korló, próbáló uraim, akik a fürdő­város nagy, városmentő elgondolás­nak vagytok a sáfárjai, foglalkoz­tatok-e behatóan, komolyan azzal a gondolattal, azzal a fölkínálkozó kérdéssel, hogy — mind e gyógy- kincseink dacára, miért nem va­gyunk fürdőváros! Mert tisztázva ezt a kérdést, rá­akadnánk talán arra is, hogy tulaj­donképen min múlik, hol kezdődik a fürdőváros. Egész Budapest nem lehet fürdő­város, hanem csak egy része, ahol a gyógyforrások feltörnek — s ez nem lehet más, csak Buda. Ez kü­lönálló része a városnak és fürdő­várossá alakítható át, de ne irigyel­je ezt Pest, aki vezet a kereskede­lem, a politika, a tudomány, a szín­játék művészet terén, — ne akar­jon ő is fürdőváros lenni. Nem is lehet azzá, már zajos, élénk, erősen lüktető élete miatt. A fürdőváros csak csendes, nyugodt életű, a bete­gek idegeit csillapító, természeti szépségeket nyújtó, parkos, virá­gos, szobordíszes varos vagy város­rész lehet. Budapesten ilyen csak Buda. A pesti dunapart a mindennapi élet, az egészséges emberek minden­napi sétáló, szórakozó, parádés he­lye, — a budai dunapart a csendes, szinte forgalommentes. A Margit rakpart egész hosszában és tovább Óbudáig, hatalmas dunamenti sétá­nya alakítható át, fürdőváros ké­pét adó terület. Már Pestről mutat­ná a fürdővárost. Föl kell szedni a Margit rakpart aszfaltját és parkí­rozni az utat. Fürdőszállodákat építeni ennek mentén, külön gyógy- autóbuszok közlekedésével. Mert fürdőváros csak az lehet, ami a fürdőváros tudatát kelti az emberekben. Egész Budát át kell alakítani, hogy a fürdőváros kópét adja, a fürdőváros látható hatását váltsa ki, El kell távolítani a város belse­jéből és felvinni a Gellérthegy észa­ki oldalára, oda, ahol a Délivasut alagútja fut ki Budára,^ Sógor épí­tész terve szerint —• a délivasuti pá­lyaudvart. Ezzel elérnénk, hogy a Várhegytől, a Vérmezőtől kezdve föl a Svábhegyig, Orbánhegyig lan- kásan emelkedő széles völgy ala­kulna ki és végződnék a Gellért­hegyben délen, a Rózsadombról nyugatra húzódó hegyhátban észa kom Itt elférne minden ami a für­dőváros gyógyéletéhez szükséges. Méltó befejezést nyerne ez a gyógyparkká átalakított, kertésze- tileg világhírre méltón kiképzett — Vérmezőben. Déli részen hatalmas fronttal a Mikó uccára, hosszan ki­futó, terraszos, levegős, nagyará- nyú gyógyszállódéval. Szemben ve­le a Karátsonyi palota, az ő főúri berendezésével volna a fündőköz- pont, mint a „kurkomisszió“, idegen kaszinó és más ilyen intézmény pa­lotája. A Vérmező, északi részén pe­dig — színházat és hangversenyter­met magábafoglaló, nagyarányú Vigadó zárná el a völgyet. Maga a park, díszvirágok, különleges cser­jék, díszfák alkotta Edénkért, kö­zépen tóval, sziklával, történelmi nagy szoborral, de minden zugában intim kis szoborcsoportokkal. Mind­ez valami ragyogó esti világításban. Mert — a beteg a délelőttjét a gyógykezelésnek áldozza, ám a dél­utánját olyan helyen kívánja eltöl­tenni, ahol a betegséget némileg fe­ledi és a szem nyújtotta szépségek­nek élhet. Tehát a — Vérmező! Ez volna a fürdőváros kiinduló­pontja, ez adná a fürdőváros képét, ez váltaná ki azt az érzést, hogy — Buda fürdőváros. Ennek révén válhat Buda fürdővárossá. Fensé­ges nyugalmát betetőzné a Vár, a királyi palota. A Vérmező kérdését végleg tisz­tázni kell és föl kell használnia a városházának a mai helyzetet, ami- ,kor az ország élén olyan miniszter- elnök áll, aki mindinkább kidombo­rodó lelki nagyságával, a nemzetet imádó szeretetével, a gyakorlati politikus éleslátásával föltétlenül értékelné a fürdőváros nagyhord­erejű kérdését és egyéni befolyásá­val visszaszerezné Budának, a vá­rosnak azt a húsz holdas kaszálóré­tet, mely ma kihasználatlanul, csak rontja a fürdőváros képét, holott kihasználva megadná Budának a lehetőséget, hogy külső képében és hatásában mint fürdőváros szol­gálja ennek a magyar világváros­nak és a magyar nemzetnek szent ügyét. II Mert itt kezdődik, innen indul Buda átalakulása fürdővárossá. Dubonai Pál. Elaludt az óbudai téglagyárak ügye és ugyanabban a bizonytalanságban él Mátyáshegy, a Remetehegy lejtőjén lakó polgár, mint azelőtt, amikor reggel arra ébredt, hogy a háza előtt álló fa egy-két öllel odább ál­lott reggelre. Sőt arra is ráeszmélt, hogy azon az úton, amelyen reggel elindult és munkába ment, estére már nem tud visszajönni. Az akták álmát aludt a, nyáron, ez a veszedel­mes ügy és talán majd csak arra a rettenetes robajra ébred, amikor valami szörnyű hegyomlás maga- alá temeti a hegyoldalba épült há­zakat és lakóikat. Az ott lakó pol­gárság kétségbeejtő panaszait ki­vizsgálták, jogosnak találták, szi­gorú rendeleteket adtak ki és — ma is az történik ott, ami a vizsgálat előtt történt. Aláaknázzák a háza­kat, hegyeket, amíg bekövetkezik a világkatasztrófa. A város mérnöki karának reputációja követeli, hogy a hatóságok a legszigorúbban hajt- ság végre azokat a rendelkezéseket, amelyek ezt a katasztrófát meg­előzhetik. Úgy tudjuk; hogy az óbudai tégla­gyárak október közepéig kötelesek az üzemterveket benyújtani, amik­nek alapján a főváros meg fogja ál­lapítani, hogy a téglagyárak ho­gyan és miképen lesznek kötelesek a jövőben az óbudai üzemeket leépí­teni, olyan állapotokat hagyva ma­guk után, hogy az elhagyott terüle­tek parkosítása, illetőleg beépítése biztosítható legyen. Kétségtelen, hogy a téglagyárak a maguk erő­szakos és terrorisztikus fellépésével nagyban hozzájárultak Óbuda fej­lődésének megakasztásában. Az óbudai Stadion ügyével foglalkozik — a múlt szám­ban közölt cikk alapján — egyik budai sportbarát előfizetőnk a következők­ben: — Ha az illetékes tényezők: a kul­tuszkormány, a székesfőváros, az Orsz. Testnevelési Tanács és a Székesfővá­rosi Sportbizottság erre a belátásra jutottak, a Stadion építkezést bele kell állítani Budapest sportprogramjába s ezt Nagy-Budapest elgondolása s meg­alkotandó városfejlesztési programba s a Stadionnak a mai gazdasági viszo­nyok miatt lehetetlennek látszó meg­építése valósággá válhatik s nem fog készületlenül találni egy esetleg 1940- ben nekünk jutó Olimpiász megrende­zése. De azáltal, hogy a sportnak min­den ágát itthon és megfelelő keretek­ben gyakorolhatják versenyzőink, a világ nemzeteinek küzdelmében most elért hatodik helyről mindig előbbre fognak jutni fiaink és leányaink, nem­zetünk megbecsülésére és dicsőségére. Bizton remélhetjük, hogy e törekvé­sek megértéssel találkoznak Hóman Bálint dr. kultuszminiszter, Sipőcz Jenő dr. polgármester, Harrer Ferenc a városfejlesztési bizottság elnökénél Kelemen Kornél dr. az OTT elnökénél, Homonnay Tivadar dr. a székfőv. sportbizottság elnökénél. Hogy a múlt számban ismertetett elgondolás realizálható legyen és a fenti tényezők ezt az igazságot elfogad­ták, úgy a kijelölendő helyre azonnal építési tilalmat kell kimondani a szé­kesfőváros által 1928-ban felajánlott -terülatöt par cedi áz"U s. a. bagyűlő pásé­ból az itt szükségéé területet, esetleg kisajátítási törvény révén is, megvá­sárolni. Ki kell írni a nemzetközi pá­lyázatot s a díjakat vagy a parcellázá­si összegből vagy pedig az átruházási illetékekből kell fedezni. Ezzel minden­esetre elérhető egyenlőre az, hogy a világ sporttényezői és sporttársadalma felfigyelnének s tudomásul vennék, hogy Árpád népe mennyire készül és képes a Magyar Nemzeti Stadion meg­építésére. Üjabb bizonyítéka volna ez a magyar élniakarásnak, a magyar életképességnek. (aláírás.) A robbantó svábok ellen van is­mét panasz. A zsámbéki híres temp- lomromot, mely most kerül restau­rálás, talán újjáépítés alá — saját kis egyéni céljaik, kapzsiságuk ér­dekében alá aknáztak és ha Möller István, a nagynevű műtörténész, :— aki 30 éve küzd a zsámbéki nagy­hírű , remek romtemplom restau- lása érdekében —, nem veszi ide­jében észre, felrobbanják az érté­kes romot, hogy annak híres köveit elhurcolhassák. Annál nagyobb kár lett volna érte, mert a véletlen most tárta fel egy leégett borpincébe a templom hiányzó oldalfalának kö­veit és bizonyára nagy idegenjárást eredményez. Uj kirándulóhelye lesz ez a fővárosnak is, ahol — közel­sége dacára — pesti ember ritkán fordul meg. Hát még idegen. De ilyen a sváb! Régebben az óbudaiak is mident rommá tettek, hogy olcsón jussanak építőanyaghoz. Fölszedték a téglával kirakott ókori római utat, széthordták a fehéregyházi templo­mot, ahol Árpád volt eltemetve és minden római épületet akvinkum romjai közt. De olcsón építettek. Rendben az Ibusz minden dolga és még Tasnády-Szűcs András is megma­rad az igazgatóság tagjának esetleg végkielégítést kap előbb, mert nagy szükség van tanácsaira az idegenfor­galom terén, ö ugyanis évek előtt meg­kezdte a kaliforniai milliomosok csá­bítását Magyarországra s azok most öt napi utazás után a Pacific-vasút on és tíz napi hajó út után nem maradnak a francia tengerpart világszép fürdő­helyein, — Isten ments! —, hanem utaz­nak még 70 órát vonaton, hogy a Bala­tont láthassák. Már kezdtek forogni Siófokon és a többi balatoni fürdőhe­lyen, már egymásra licitálták a szo­bákat, már új szállodák építését ter­Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. vezték a Balaton partjára, — amikor kitört az Ibusz-háború. Pakkoltak is a szanfranciszkói nábobok és mire ke­resni kezdték, már nem találták őket. Azért kell erőszakkal visszatartani a visszavonulni kész elnökölt akinek csak intenie kell a kis ujjúval és máris megindul a nábobok népvándorlása a tengerentúlról ide mifelénk. Hiába, eh­hez csak ő ért. Szerencsére ismét rend­ben van az Ibusz minden mestersége­sen, irigyen és ok nélkül felfújt ügye. Vagy nem! Megközelíthetetlen Gülbaba sírja és a Gülbaba-bizotteág elnöke, Bár- czy István dr. ny. miniszter, volt főpolgármester, a fővároshoz inté-* zett beadványában kérte, hogy a sírhoz vezető utat lássák el jelző­táblákkal. Kérte egyúttal alkalmas hely végleges kijelölését egy épí­tendő mecset és kollégium számára a Rózsadombon, hogy azután a fő­város határozatai a nemzetközi is- lam kongresszus elé terjeszthesse a bizottság, ahol nagyobbarányú .anyagi támogatásra van a magyar mohamedán vallás községnek kilá­tása. Buda város képe szépülne és | sokat nyerne a mecsettel. A budai izlám kollégium létesítését a genfi mohamedán kongresszus Sir Hassan Suhralvardy kalkuttai egye­temi tanár szorgalmazására napi­rendre tűzte. Trianon 1889-ben Végzetes sorsunkká vált Trianont 44 év előtt útbaejtette Borbély György a 80-as években Erdély első kerékpár bajnoka, tordai, később zalaegerszegi gimnáziumi tanár, európai hírű 1889-i, Kolozsvártól—Párisig és vissza kerék­páron megtett körútja alkalmával. Má­ria Terézia királynő leányának, Mária Antoinettenek és férjének, XVI. Lajos francia királynak Trianon volt kedvenc tartózkodási helye. Innen hurcolták őket börtönbe és vérpadra. Borbély György tanár közíró és szerkesztő út­leírása annakidején a Kolozsvári At­létikai Club III. évkönyvében jelent meg. Útirajzából vette ki az alábbiakat Kuszkó István és közli velünk. „.. .Ver- saillesben erdő, lugas, sétálóhely, min­den szép, mire az emberi szem ellát. Uralkodók szép helyen szoktak lakni. Versailles azok lakhelye volt. Minden hó első vasárnapján fényes ünnepét rendeznek a párisiak itt. 1889 augusztus 4-én a párisi kiállítás alkalmából a le­hető legfényesebb volt, hogy Lássa per­zsa sah, ki most vendég itt, mennyire lehet csigázni az idegeket. Néznivaló a Grand Trianon, Mária Antónia palotája, szent ereklyéül tar­togatva benne a bútorok. Legneveze­tesebb benne egy nagy kerek asztal ugyanegy fából. Sokkal nagyobb, mint a kiállítási magyar fa. Aztán a Petite Trianon. Itt az uralkodók szekerei van­nak. Ezek között is a Napóleoné a király. Túl egy tágas téren száz egylet­nek — 32 párisi — háromezer tagja ug­rál, boxol, tornász, fut, birkózik egy­szerre. Mint egy darázsfészek, úgy nyü­zsög az egész Versailles.. í“ Aztán a tűzijátékot írja le művészi vázlatban Borbély. A következő nap 1889 augusz­tus 5-én indul Turin felé, hogy fel­keresse Kossuth Lajost... De Borbély György nem sejthette még akkor, hogy Trianon milyen gyászt hoz a szegény magyar nemzet fejére. Megn'- ntámadási szer: iés 2000 év előtt Nincsen semmi új a nap alatt, mint ahogy azt az alábbi történelmi tény bi­zonyítja, mely adatot a .Magyarok Lapja“ közölte, kínai kútfők nyomán. Akkor történt; amikor Csitki hun ki­rály új birodalmat alapított a Kis- Aszin Kis-Kun és Ogur népek és or­szágok egyesítésével az Altájon, Tur- kesztán északi részén a Kaspi tenger felett, egészen a Volgáig. Alig teremtett rendet, az engedetlen Asznnok ellen hadakozik, majd követet küld Kínába, hogy az ott kezesként élő fiát hozzák haza, hiszen birodalma 7000 li távolságra van s így nincsen szükség i túszra. A kínai császár Kr. sz. előtt 44-ben egyik tábornokának kíséretében haza is küldötte a fiút. Ugylátszik, a -kínai követ az alkalmat kémkedésre is i felhasználta, s talán a fiúval is kegyet- ilenkedtek a császári udvarban, mert Csitki a követet kivégeztette. A kínai judvar vizsgálatot indít s még Hoam- Iszót, a Keleten maradt sennyöt is gya- (nuba veszik. Ez megnebeztel, s mivel ja Csitkivel el nem ment hunok is mind hozzácsatlakoztak és így nagyon meg­erősödött, visszament a sennyők északi birodalmába. Kína nem tudva vissza­tartani, véresküt iszik Hoanzsóval. A kínai kútfő leírja az esküt is, talán az első megnemtámadási szerződést: „Hán (Kina) és fíhzn népe mos­tantól fogva örök időkre egy vér- séggé egyesül, hogy soha, még a jövendő nemzedékek sem, se meg ne csalják, se meg ne támadják töb­bé egymást. Ha tolvajlások vagy rablások történnének, értesítsék egymást; a bűnösöket büntessék meg, kártérítésről gondoskodjanak. Ha ellenség törne bármelyikükre, hadat kell küldeni egymás segítsé­gére. Ha akár Hán, akár Hun az első merne lenni, aki ezt a szerződést megszegi, szálljon reá az ég minden csapása. A következő nemzedékek valamennyien, kivétel nélkül, tart­sák meg ezt az esküt." A krónika elmondja, hogy a két or­szág nagyjai felmentek egy hegyre és ott levágtak egy fehér lovat. A sennyő egy kis vért borral elkevert egy serleg­ben, s mi alatt ebből littak, elmondták a véresküt. Ezután Hoanszó népével el­vonult az Orchon-folyó vidékére. Kína tehát elérte, hogy a honok ha­tárai közeléből elvonultak, de azt is, hogy hozzájuttatta őket ahhoz, hogy időt és módot nyerjenek az újra való szervezkedésre. Az ivókúra érdekében erős belső propagandát! Nemes J. György. Nagy lendületet adott gyógyfürdőink kihasználásának az ivókúra terén a Gellérthegy alatt eredő források ujra- foglalása és a Rudas-fürdő előtti parkban feltárt új, igen értékes for­rásnak a forgalom részére való át­adása. Maliciát nem tűrő tény az, hogy a fürdővezétőség előterjesztésére a főváros illetékes tényezői a rendel­kezésre álló igen csekély anyagiak elle­nére is alig egy év leforgása alatt pom­pás kútfoglalatokat építtettek az Atti­lának elnevezett, erősen kénhidrogén­tartalmú és a Juventus nevű és bő­ven radioaktív, két új forrás fölé. A Rudas-fürdő éktelenkedő igazgatósági háza lebontásával létesült parkban igazi fürdőhely benyomását keltegeti a Hungária Ivóesamok és környéke. — Most már csak az a fő, hogy a főváros lakossága maga is kivegye részét az új gyógyfor­rások gyógyításában rejlő ener- giajpluszának kihasználásából. Ebben eddig sem volt valami nagy hiány: a publikum szeret az új gyógy- lehelőségek felé orientálódni. Én azt hiszem, nem is a nagy tömegek felvilá­gosításáról van szó, hogy ime itt új gyógylehetőségek vannak, hanem a gyakorló orvosokat kell be­szervezni a propaganda helyes menetébe. Mert ha ők ismerik és ajánlják kellően indokolt esetekben gyógyvizeinket, nem fog sor kerülni arra, hogy Hübele- Balázs módjára, boldog-boldogtalan issza minden orvosi előírás nélkül a vizeket, ami néha ellenkező hatást is kiválthat. Minden világfür­dő meg lehet elégedve, ha annyiféle és oly bőséges gyógyvize van, mint a mi fővárosunknak és frekvencia szempont­jából viszont meg lehetnének elégedve a forgalom olyatén alakulásával, ha háromezer budapesti orvos naponta csak egy-tegy betegé­nek köti a lelkére, hogy filröd- jék gyógyvizeinkbe, avagy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom