Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-09-22 / 1139. szám

XXX. évf. 1139. az. elő fizetés Egy évre . . . 21.— P Negyed évre . • 6.— P Egyes szám 40 fül. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai félár on kapják Budai Napló _^933 szegtember22. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 «£» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Allanúö hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Sürgős a Stadion Óbuda síkján 1 Irta: Szervei György, az Óbudai Hegyvidéki Szövetség főtitkára. A magyar nemzeti Stadion meg­építése évek óta foglalkoztatja nem­csak a sport, hanem a társadalmi köröket is. A nemrégen lefolyt l.'S-angeiesi olimpiász magyar ered­ményei és főként tanulságai s a jövő olimpiászok megrendezésének kilá­tásai pedig parancsolólag késztet­nek bennünket, hogy a régen vajúdó magyar sportliget és Nemzeti Sta­dion megvalósításával sürgősen fog­lalkozzunk. Egy sportstadionnak technikai megtervezése ma már nem problé­ma, annyira kialakultak s megálla­pították ennek technikai szükségle­tei. A fontos a sport gyakorlásának szempontjából a legmegfelelőbb helynek a kijelölése. Éz a szempont vezette az Óbudai Hegyvidéki Szövetséget is, midőn a székesfőváros tanácsa 1928 tavaszán a törvényhatósági bizottság ülésének napirendjére tűzte hirtelen a stadion és a sportliget céljára adandó terü­let tárgyalását. Élénken emlékezem még arra a majdnem kétheti lázas tárgyalásra az Egyesült Fővárosi Takarékpénz­tár rész vény átvételével a Községi Takarék felállításának ügyében, me­lyen a törvényhatósági bizottság tagjai éjjel-nappali tárgyalástól tel­jesen kimerülve,, éjjel (szavazták meg az előterjesztést. Ebben a túl­fűtött, ifölhevült hangulatban 10 percre rá került a sor az akkori pol­gármester javaslata alapján a Sport­liget és Nemzeti Stadion céljaira a székesfőváros ■ által felajánlandó te­rület ügyére. S mivel már mindenki menni akart, 5 perc alatt végeztek a tárgyalással s megszavazták a Ke­repesi út. Fehér út, Külső Jászbe­rényi út es Keresztúri út között levő rákosi katonai gyakorlótérből kiha­sítandó 120 holdnak átadását. Szövetségünk e határozatot a oel- ügyminiszterhez megfellebezte, de érdekes, hogy tárgyalásra még min­dig nem került a sor, mert — tudo­másom szerint — a székesfőváros vezetősége nem terjesztette fel ezt a határozatát. Nem tudom jogilag érvényben van-e tehát, vagy elévült-e ez a ha­tározat s azért nem is kivánok e te­rület hátrányaival foglalkozni, bő ven kifejtette ezeket Buday Gyula, az Óbudai Hegyvidéki Szövetség Stadion-bizottságának előadója, a Szövetség, az Orsz. Közegészségi Egyesület és a Steindl Céh kebelé­ben tartott előadásain; csak meg­állapítom ezek alapján, hogy e terü­let hátrányai sehogy sem predeszti­nálják azt sportliget és stadion léte­sítésére, mert az csak Óbuda északi részén a Duna s óbudai hegyek által koszorúzott völgykatlanban levő sík területből hasítható ki. Ez a terület ma még alig beépített, a főváros leg­tisztább s legegészségesebb levegő­jével, hol a terjeszkedésre és fejlő­désre is elegendő terület kínálkozik. Déli részén a bő, ásványosvizű, té- len-nyáron 22 tfckos Árpád-forrásr sál, melynek vize ma felhasználatla­nul a Dunába folyik, míg a Sportli­get és Stadion céljaira felhasználva, a vízvezetéki viz mellőzésével éven­ként százezrek takaríthatok meg. Itt van a Római fürdő is, a mi téli tréningpályát is jelent, de a Duna felhasználásával a vizisport számára a legcélszerűbb. Érinti ezt a területet a szentendrei villamosvasút, itt a MÁV esztergomi vonala, a Duna és a Bécsi út külföldre járó autóbuszai­val. Az újpesti összekötő hid és az épülés alatt levő Hungária úti hidak. Csak repülőteret kellene ide építeni és közlekedése tökéletes e helynek. Micsoda idegenforgalmi propa­ganda ez Nyugat felé, de micsoda vonzerő a Keletnek is. Városfejlesztési és rendezési szem­pontból úgyszólván még érintetlen terület, tehát ma még mindenképen formálható. Ezt a területet a Stadion elhelye­zése szempontjából felüjtvizsgáltat- ta a népjóléti minisztérium Babó Tivadar dr. egészségügyi főtaná­csossal és jelentésében azt megfele­lőnek mondja s hivatalos átiratban a székesfőváros (polgármesterének figyelmébe is ajánlotta. A felsorolt szempontokon kívül a történelmi vo­natkozások is leginkább ezt a helyet predesztinálják a Nemzeti Stadion elhelyezésére, melyet ezáltal belehe­lyeznénk egy 2000 esztendős, klasz- szikus múltú szintérbe, melyet egyik oldalon Aquincum, a másik oldalon a római Amfiteátrum szegélyez. — Ezen területtől nyugatra, a környe­ző hegyek egyikének oldalában van — megdönthetetlen történelmi föl­jegyzések szerint — eltemetve a honalapító Árpád vezér, akinek em­lékét, a Szent István alapította, de azóta elpusztult Al'ba Ecclesia-t pó­tolandó s az 1907. évi 28. te. rende­lése szerint itt építendő Árpád tem­plom és emlékmű van hivatva meg­örökíteni, hisz valamikor régen ezt a területet Árpád-völgynek, hívták. Mindezen szempontok arra kell, hogy bírjanak a sporttal foglalkozó minden hivatalos és maganténye- zőt, minden szakembert és minden-, magyart, hogy a Nemzeti Stadion csak ezen a 2000 esztendős világtör­téneti múltú, tradicionális magyar történelmi helyen épülhet fel. Az elsikkasztott svábok. A svábmen- tő vezér, statisztikái kimutatásokkal kezében szinté felelősségre von bennün­ket, hogy hova sikkasztottunk ennyi meg ennyi svábot? A kérdéshez hozzá­szól Groh István is, aki ismeri őket és ezt írja: — A felső Tiszánál, Rakamaz, Vencselő svábsága felszívódott teljesen vagy a Mátra lábánál Feldebrő, Al- debrő, meg Kompolt. Egyébként a Du­nántúl levő falvaiban érintetlenül ál­lanak a sváb tömbök. A városokban a svábság meg nem áll. Elmagyarosodott és nyom nélkül maradt Szekszárd, Szé­kesfehérvár, Esztergom, Győr német­FELELŐS SZERKESZTŐ­VIRAÁG BÉLA sége. Most három város svábsága van beolvadóba. Békésgyula, ahol a folya­mat szinte befejeződött, Tolna, amely most változtat nyelvet, meg a kicsiny Zirc a Bakonyban. És ez az átalakulás nem erőszakos. Elég a magyar kultú­rával való megismerkedés, a magyar úriosztállyal való megismerkedés, hogy átkívánkozzék hozzánk ez a nép. — így írja ezt, az idevágó adatokat gondosan gyűjtő „Magyarok Lapja“. Buda címere Amikor Pest és Buda városok 1686-ban a török hódoltság alól fel­szabadultak, hosszú időn át nem él­vezhették még a középkorban meg­szerzett szabad királyi városi jog­állásukat, míg végre hosszas után­járás és áldozatok révén 1703 októ­ber 23-án I. Lipót királytól mindkét város számára külön kiváltságleve­let sikerült kieszközölni, melyek megújították a középkori jogaikat. E királyi kiváltságlevelekben meg van állapítva Buda és Pest városok eímere js. Budaváros címere lilaszmü pajzsban álló három to­ronnyal díszített oromzatos várfal, melynek közepét nyitott és felhúzott rostéllyal ellátott kapu foglalta el, a címerpajzs felett másik, — Ma­gyarország címerét tartalmazó — kisebb kerek pajzzsal, mely Bnda fővárosi jellegének domborítása. Pest város címere egyszerűbb volt, mert kékszinű pajzsban csupán vö­rös cseréppel fedett erődített tornyot ábrázolt nyitott kapuval és felhúzott rostéllyal. Lényeget tekintve, mind­két város ezt a címert használta a középkorban is és I. Lipót király cí­meradományozása kifejezetten eze­ket a középkori címereket kívánta megújítani; csupán az országos címernek a budai ci- merpajzs fölé helyezése volt új, mert ezt a középkorban nem hasz­nálták. A mai címer annyiban kü­lönbözik az 1703. évitől, hogy a bu­dai címer várfala két kapuval van ellátva, jelezve Óbuda bekebelezését s az országos címer helyére a szent korona került az egyesített címer­pajzs fölé, ami ugyancsak a fővárosi jelleg kidomborítására hivatott. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. Nagy tévedéseket igazított helyre, nagy igazságokat állapított meg az EGYSÉGES POLGÁRI PÁRT, e hó 18-án, este rendezett szezon­nyitó társasvacsoráján, ahol az ipi- már tíz esztendős múlttal bíró, ve­zető városi párt oszlopos régi tagjai gyűltek össze. Hajtotta oda őket a bizonytalanságnak valami különös érzete, amit fokoznak a bizonytalan gazdasági helyzeten kívül a világ- politika színpadán folyó, folyton változó események és szinte az élére állít a tűrhetetlen magyar sors, a mely minden magyarnak ős ösztö­neit keltegeti és harcba szólítja. Ez a hangulat izzott a Községi Polgári Párt társasestéjén is. Mindenki várt valamit, valami megnyugtatót, va­lami biztatót, várta a szálló szóla­mok között elveszni látszó igazságot. A teremben sokaknak nem jutott hely s azok a falmentén állva várták a^ megnyilatkozásokat. Megnyug­vást hozott már KOZMA JENŐ dr. országgyűlési képviselő pártelnök megjelenése, aki ftnoso- Iyogva fogadta tömörült hivei üd­vözletét. A vacsora befejeztével PAYR HUGÓ dr. országgyűlési képviselő szólalt föl és gondosan felépített be­szédben igyekezett i— szerencsés szóval — megvilágítani a helyzetet. Leszállította értékére a Vásárpénz­tár túlságosan felfújt ügyét és ko­moly tények sorbaállításával igye­kezett megvilágítani az állam és a város viszonyát. Mert ha a sötétbe bukott ország fényreklámja Buda­pest, akkor annak fényét gondos, avatott kézzel kell ápolni és élesz­teni. Budapest nem kíván „állam az államban“ lenni, mert a túlhajtott autonómia káros harcra vezetne az állammal szemben. Kozma Jenő dr., a párt^ elnöke, már mint egy ne­gyedszázad óta vesz részt a város­politikában, annak ma legalaposabb ismerője és tudója, de soha semmi­féle felszólalásában sem adja jelét annak a gondolatnak, hogy Buda­pest az állam rovására, a kormány intencióinak ellenére folytasson házi politikát. (Mint (az országos kor- inányzópárt hatos intézőbizottságá­nak tagja most legkevésbé állhatna erre az álláspontra, éppen ő, aki a törvényhatósági szervezetet átalakí­tó törvénynek a megteremtője, ami­vel lehetővé tette, hogy a tanács tag­jai — nemcsak a vezető tisztviselők — beleláthassanak a város szövevé­nyes adminisztrációjába és üzemei­be. Más a város autonómiájáért fo­lyó harc, vagy ahogy Payr Hugó mondotta: harc Budapest integri­tásáért . . . ami Budapest fejlő­dését biztosítja és megint más harc a kormány ellen a városházán, or­szágos politikai célzatokkal, amire a közelmúltban eléggé világos példát láttunk mások részéről. Egyetértő- leg Payr Hugó is és az utána felszó­laló Kozma Jenő dr. is utógondolat nélkül hűséggel nyilatkoztak GÖMBÖS GYULA miniszjterelnök országos politikájá­ról, mintegy szózatot intézve nem­csak Budapest polgáraihoz, hanem az egész ország népéhez, hogy egy­séges sorokban álljon a kormány tá­mogatására, amiben Budapest) jár elől a jó példával, de leintették azo­kat a kicsinyes törtetéseket, ame­lyek a mai nehéz helyzetben érvé­nyesülést keresnek, de amelyekhez a miniszterelnöknek kevés köze lehet. A miniszterelnök diadalmasan ki­domborodó egyénisége, öntudatosan kifejtett és követett nagy nemzeti céljai, a nagy (nyilvánosság előtt tett ama nyilatkozatai, hogy a vá­rosi politikában a már tíz év óta az egységet kereső polgári pártra kí­ván támaszkodni, Kozma Jenő dr. meghívása az országos párt hat tag­ból álló bizottságába, azt bizonyít­ják, hogy Gömbös Gyula miniszter­elnök teljes mértékben (értékeli a Községi Polgári Pártnak eddigi működését, amellyel Budapestet ma oly kivételes — a legtöbb világvá­roson felül álló — helyzetbe emelte. A nemzeti egység el sem képzelhető polgári egység nélkül és csak a sza­vakkal játszik, aki itt akarna éket verni a már meglévő egységbe. Föl­tétlenül rossz hadvezér .volna, aki vezérkarából épen azt a tábornokot zárna ki, aki a legapróbb részlete­kig ismeri azt a csatateret, amelyen a küszöbön allo csata sorsa dől el. De nagy megnyugvást keltett a pol­gári egység táborában Kozma Jenő dr. beszédéből kisugárzó logikus konzekvencia, hogy mért fáj akkor o miatta a mások feje, ha ő magav mint a párt vezére föltétien bizalom­mal viseltetik a kormány iránt. És minél inkább kidomborodott ez a konzekvencia, annál nyugodtabbá vált a társaság hangulata, amely abban a tudatban oszlott szét, hogy Budapest jövendő sorsáért addig kár aggódni, amig e város sorsa Gömbös Gyula, az egységet kereső miniszterelnök és Kozmát /Jenő a már meglévő egységes párt vezéré­nek kezebe van letéve . . . Mert ez az igazság. Épül az autóút a Dobogókőre Az új kormányzatot dicséri, hogy a gyors elhatározás és tettreváltás ré­vén már épül az autóút a Dobogó­kőre, pedig alig két hete, hogy a -Bu­dai Napló-ban fölvetettük az eszmét. A kérdés sok fórumot megjárt e rö­vid időn 'belül, de meggyőzőerejű ér­veinket az Idegenforgalmi Tanács megszívlelte és álláspontunkat is magáévá tette. Minderről felterjesz­tést tett a kultuszminiszterhez, mi­vel a szóbanforgó útnak egy jelen­tékeny része közalapítványi terüle­ten vezet keresztül. Mint most értesülünk, a kultusz- miniszter a legteljesebb megértéssel viseltetett az ügy iránt s válaszké­pen arról) értesítette az Idegenfor­galmi Tanácsot, hogy az útnak Pi- lisszentkereszt határától a 2 Bükk­fa-nyergéig, tehát máris 574 m ma­gasságig emelkedő terjedelmes ré­szét 6 m szélességben és autóforga­lomnak alkalmas módon a közala­pítvány terhére kiépíti. Sőt az út ezen szakaszának kiépítését már el is rendelte s a munka megindult. De ezt az intézkedését oly feltételezés­sel tette meg, hogy az útnak a köz­ségtől a határig terjedő részét a köz­ség vagy valamely más testület épít­se ki, mely testületnek erre a célra a szükséges kőanyagot ingyen rendel­kezésre bocsátja. Úgyszintén ingyen, kiszolgáltatja a közalapítvány a szükséges nyersanyagot az út azon végső szakaszának kiépítéséhez is, mely a két Bükkfa-nyeregtől a Do­bogókőig terjed. A magunk részéről hálás köszö­nettel és elismeréssel adózunk úgy az Idegenforgalmi Tanácsnak, mint a kultuszminiszternek a gyors intéz­kedésért és ehhez azt a reményünket füzzük, hogy a dobogókői autóút nemcsak az idegenforgalmat emeli tetemesen, hanem a revíziós propa­gandának is igen jelentős szolgála­tot tesz. Kórházat és szanatóriumot épít a budai Irgalmasrend a Balaton mellett, mert megvette a! Balaton Riviera csopaki szakaszán fekvő egyik kastélyt és 10.000 négyszög­öl szőlőt Németh Sándor dr. tör­vényszéki bírótól. A rend a vett te­rületen nagy gyógytelepet rendez be szanatóriummal - -és kórházzal, főleg a középosztály számára és gyógykezelés (céljából felhasználja a lovasi s csopaki szénsavas gyógy­források vizét is. Európa sorsfordulása — Buda világünnepe. — 1686—1936. 1930-ban a Szent Imre-év, idén pedig a gödöllői cserkésztáborozás nagyobb tömegekben vonzották Budapestre az idegeneket. Az 1938-ra eső Szent Isl- ván-évben minden valószínűség sze­rint ismét tömegesen fognak Buda­pestre jönni az idegenek. Felvetődik tehát a kérdés: — várhatjuk-e az 1936- ra tervezett világünnepre is idegenek­nek Budapestre való özönlését, különö­sen Bécs most lezajlott 1683—1933-as világünnepe és a lengyelekkel most megült 1683—1933-as esztergomi Szo- bieszky-ünnep után. Mi bízunk az 1936-os világünnep si­kerében; bízunk abban, hogy híre fel I fogja csigázni az idegenek képzeletét; bízunk abban, hogy nagy tömegekben fognak 1936-ban is Budapestre özönle- ni. Bízunk mindenben, mert megvan­nak a világünnep sikerének lélektani előfeltételei. A világünnep szükségszerűen mást fog nyújtani az idegennek, mint amit a Szent Imre-év, a gödöllő cserkész­táborozás vagy Bécs mostani világün­nepe nyújtott neki és mást vár .attól, mint az 1938-a6 Szent István-évtől. Bu­da 1936-os világünnepe egészen különös élmény reményével fogja eltölteni lelkét, ha az ünnep megrendezését helyes lélektani oldaláról fogjuk meg és azt mint az európai népek sorsfordulását állítjuk be. Az utazó — vándorló — embertöme­get a regényesség utáni kiirthatatlan vágy az őszi ösztön erejével vonza, hajtja idegen országok és népek felé. A regényességet pedig minden mesterkéltség nélkül meg fog­ja találni Buda világünnepén a Nyu­gat gyermeke. Már egymaga az a kö­rülmény, hogy Kefet és Nyugat határán részt vehet egy féUg keleti, félig nyu­gati népnek előtte is rokonszenves ün­nepén, melyet minden mozzanatában még megérteni és még átérezni tud, de melynek hangja, színe, .zamatja mégis egészen más, mint a Nyugaté — fel­kelti várakozását. Ha megtudja, hogy a megostromolt vár bástyái ma is még jórészt állanak és kellő vezetés, útmutatás mellett az egy­korú eredeti képek, rajzok nyomán szinte megelevenedhetik előtte az ost­rom és a védelem minden jelentősebb mozzanata, nem fogja elmulasztani, hogy a 250-ik évfordulón magán a helyszínen elevenítse meg az ostrom képét lelki szemei előtt. Mindazt a csodás elemet, amely Buda visszavételével kapcsola­tosan írott forrásokban vagy szájha­gyomány útján fennmaradt, az eddigi véka alá rejtés helyett közkinccsé kell tenni és méltóan be kell illeszteni a propaganda anyagba. Gondoljunk csak a bndavári Madonna-szobor csodás történetére. Vagy Ramoosaházy Endre csodás megmenekülésére! De a „Meg- illah Oveni“-ben megírt három óment is alig ismeri az idegen, sőt alig né­hány budai tud róla; ezeket nemcsak eredeti héber, hanem a számbajövő élő nyelveken is ki kell nyomtatni és a propaganda anyagába beilleszteni. A nyugati keresztény egyház híveit a Budám Virginia Dabit Auxilium pápai jelszavának jelében is nagyobb tömegekben várhatjuk Buda világün­nepére. De a Nyugatot a törökvilág megszűnésének 250-ik évfordulóján kö­zelről fogja érdekelni Gül Baba eirja és története is. Fel kell kutatni mindazt, ami Budán még megmaradt, mint eredeti törökkori emlék; hozzáférhetőkké teendők és szakszerű leírásokkal látandók el a Budán fenn­maradt eredeti török fürdők. Meg kell nyitni az idegenek előtt a várbeli katakombák egész hálózatát, mint a törökök előtti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom