Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-07-26 / 1131. szám

XXX. évf. 1131. BZ. előfizetés Egy évre 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill* Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai feláron kapják Búdat Napló 1933 julius 26. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Közgaz­dasági közlemények meg­állapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA rttaanmgaawBi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I, Bors u. 24 Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6 ig Fordítóit város? I Andrássy Gyula gróf miniszter- elnöksége idején, amikor a tervezett „Sugár“ utat, utóbb Andrássy utat tervezték, az ellenzék sehogy sem akarta a törvényt megszavazni, mert, hogy — minek ilyen kis országnak ilyen fával burkolt diszut, — azután pedig, hogy — minek ilyen szegény országnak ilyen drágán kisajátított útvonal. De az öreg Andrássy nem engedett, érveljt: — Nagyobb a sze­rencsénk, mint az elgondolásunk, mert az út végén ott van Európa legforróbb gyógyforrása, az artézi és a Sugár út külső részén csupa kertes villa épül, ahol orosz nagy­hercegek gyógyítják majd reumá­jukat. Ebből megél a város! ... Az orosz nagyhercegek ugyan nem jöt­tek el, de a kisajátításon keresett a Közmunkatanács, akárcsak a körút kisajátításán és — Budapestet el sem lehet képzelni ma a Nagykörút és az Andrássy út nélkül. Akkor merészebb koncepciójú em­berek éltek;, a fejlődő város viszo­nyai is kedvezőbbek voltak, de az­után valami kicsinyes korszak kö­vetkezett, amely apró alkotásokból élt. A város pedig nőtt mindennek dacára. Most ismét nagyobb vonásokban, merészebb elgondolások, imponálóbb tervek alapján igyekszik a város­háza a fejlődést biztosítani. A világ­szép Halászbástya kiépítését a Du­náig segíti elő a Hunyadi János úti kétemeletes bériház lebontásával. Rendkívül emeli ez majd Buda lát­képéit. Az Andrássy út folytatása több felé szolgálja Nagy-Budapest eszméjét és biztosítja a Városligeten túl fekvő városrész rohamos fejlő­dését. Ilyen elgondolás a Kelenföldi su­gárút is, mely a borárostéri híd ten­gelyében épülve, olyan területeket kapcsolna a fővároshoz, amelyek ma mostoha sorsban tengődnek, ha ren­delkeznek is azokkal a pozitív lehe­tőségekkel, amelyek jogosulttá te­szik ennek a sugárútnak mielőbbi tervezését és kitűzését. A kelenföldi nagy medence hi­vatva volna egy új, egészséges, kö­zel fekvő városrész kialakítására. Szemközt fekszik vele a nagy jövő elé néző csepeli kikötő, Európa leg­hosszabb, 75 kilométeres rakodó­partjával, a szigetbe vájt, zárt ba- zenjeivel, ahol már most turáni pet­roleum, kisázsiai szén áll tárolva és ügyes kereskedelmi politikával az Európát iparcikkeivel most meg­rohanó Japán (mondjuk így, ahogy ők mondják): Nippon világhírű ki­kötőjévé válhat. De ott van ezzel szemben a budai oldalon a nagyra- hivatott téli kikötő, amely egyetlen­egy csatorna megépítésével,' amely összegyüjtené a budai fürdők el­használt és fölösleges melegvizét, — melegvizű kikötővé tehető, ahol a Dunát járó hajók túlnyomó része te­lelne, hatalmas kikötővárost te­remtve az összekötő vasúti hídon túl. Azon innen most töltik a holt Dunaágat,, hogy területet biztosítsa­nak a Belvárossal szemben a jöj vendő kiállítások számára. A vasúti töltés még a Fehérvári út előtt el­fordulna a dunapart felé, hogy az ott kifejlődő gyárvárosi szolgálja, amivel felszabadulna az egész Ke­lenföld. a fejlődését akadályozó gát­tól. Ez közelebb hozná Budához a. Sós-fürdőt és a keserűvíztelepeket, hogy egy különleges világ fürdő cso­port létesítésének szolgáljon alapul. Tíz év alatt itt lesz Európa legláto­gatottabb ivókúra-gyógyhelye. A Kelenföld szabályozási tervét már modem emberek, megfelelő nagy arányokban tervezték meg. A Fehérvári, Horthy, Lenke és Buda­foki ut mar most oly világvárosi hálózatot biztosítanak ennek a vá­rosrésznek, amely ( a sugárúttal együtt föltétlenül meghozná, a Ke­lenföld régen várt boldogulását, a most ott tengődő polgárság vagyo- nosodását. Ott kezdődnék a sokat emlegetett fürdőváros megvalósítása is, egész­séges, biztos alapon. A kelenföldi pályaudvar áthelye­zésének kérdése napirenden van és Albertfalva határáig kell letolni, ahonnét karcsú íveken futna be a villamosvonat belső Budára, a Gel­lert alatt most is átfutó Alagút szá­jához, Buda-Baih fürdővárosba, ahol szintén különleges földalatti pályaudvarban végzpdnék. A belső Budát kettészelő nagy árok, a déli vasút mélyenfekvő pályája ezzel megszűnne és a Krisztinaváros ro­hamosan fejlődnék a lankásan emel­kedő hegyvidék felé. A terv egyszerű, áttekinthető, ter­mészetes és a nem „kinevezett“ szak­értők által többször megvitatott terv és mégis ..... mégis ... fölmerül a kérdés: Fordított város vagyunk-e, vagy nemi Buda polgársága a választ a vá­rosházától várja. Dubonai Pál. A budai gondolat, mely most abban csúcsosodik ki, hogy Nagy-Budapestet nevezzük egyszerűen Budá-naki, azt szeretné ezzel elérni, hogy a keserű összeté- vesztés Bukaresttel szűnjék meg, a mely ma olyan általános a Nyuga­ton és jellemzi a felőlünk táplált tu­dást. De az is a célzata, hogy ked­vesebbé tegye ezt a szót a Keleten, Indiában és a mohamedánok négy- pzázmillió-s vallásterületén, ahol Budun úgy él, mint a mozlim vallás végvára a turáni testvérek földjén, amely másfélszá;zadon át uralta a félholdat. Hami egyszerűen Budának neveznénk ezt a várost, — az szoro­sabb egységet jelentene, mert Buda nevét hagyományos tisztelettel ejti ki az egész ország, az egész magyar nemzet, — viszont Budapest vegyes érzelmeket kelt. így benne van a „pestis“, főleg, ha germánul mond­jak, amire semmiféle szükségünk nincs. A Buda szóban ott van a nagy magyar pozátivum: Áll Buda, él magyar még! — Pestről ezt nem mondják. Szereti. az ország Pestet is, a mulató, a vidám, a mosolygó, a csintalan várost, de a. nehéz idők­ben csak Buda nevét sóhajtja a ma­gyar. És Buda állja is a hozzáfűzött nemzeti óhajtást,,azt a nagy egysé­get, amelyet az ország sorsát intéző államférfiak igyekeznek kilobbanta- ni a nemzetből. Pest a komoly vezéri szavakat, a nemzet megújhodását hirdető parancsot, is tréfával üti el, — mi itt Budán már akkor komolyan fogadtuk, amikor csak budai jelszó volt, csak Budán hirdettük, csak Bu­dán követtük. És most is őszintén, becsületesen követeljük, ahogy azt kötelességünkké tette a budai vezér, aki már régen túlnőtt Buda határán, de ha új erőt kell meríteni, akkor I azt a budai földtől kéri. Ahogy a ! nagyvezér is Budára tér vissza or­szágos útjáról, nemzetkeltő, egység- terémtő útjáról. A budai földből meríti ö is újra erejét. A megtagadott ősiség — Elavult mesék a magyar nemzet eredetéről Irta: Gálocsy Árpád. * Legelsősorban feltűnő az, hogy, a míg kivétel nélkül minden nemzet a legnagyobb gondot fordítja a nem­zete, faja és nyelve történelmének kikutatására, Magyarországon a magyar őstörténetnek és számos olyan nyelvnek, melynek tudása er­re a célra szükséges lenne, még tan­széke sincs. Másik feltűnő jelenség, hogy mig a világ legjelentéktelenebb nemzeté­nek tudósai a nemzetüket kiemelő, a nemzetet büszke öntudatra és ön­érzetre nevelő adatok felkutatását tartják legnagyobb feladatuknak és eziránti lelkességükben igen gyak­ran egészen a tudatos félremagya­rázásokig is elmennek, a magyar tör­ténettudósok és nyelvészek, csekély kivétellel, a részrehajtatlanságot gyakran, sőt rendesen annyira túl­hajtják, hogy sokszor az már szin­te a tárgyilagosság rovására megy. Általános jellemzője történett udó- saink túlnyomó részének a félénk­ség minden olyan tény megállapítá­sánál, amely a magyarság feleme­lésére alkalmas volna, különösen akkor, ha az más nemzetek tudó­sainak megállapításával ellentétes lehetne. Volt alkalmam bemutatni, hogy lett a német az indiaival atyafi. — Idővel kisült, hogy az indiai mű­veltséget sokezer évvel megelőzte a szumir. Talán most már „szumir- germán“ népcsaládokról írnánk, ha egy anglius azt állapította volna meg a szumir nyelvről, hogy azt csak a német nyelv tudásával lehet megfejteni. Hogy kapott volna ezen a német tudományos világ! De mi­vel az anglius nem a német, de a magyar nyelvet jelöli meg a szumir nyelv kulcsának, a magyar tudósok egyhangúlag ki­nyilatkoztatták, hogy lsemmi kö­zünk a szumirhoz! A szegény an­gol pedig talán még mindig tanulja a magyar nyelvet, ha még meg nem halt. Az oláhok telekürtölik a világot az ő dákoromán eredetükkel. Hát ebből egy szó sem igaz. Igazán megbízható kútfők szerint először is Trajánnak Erdélybe küldött lé­giói mindenféle nemzetiségűek vol­tak, csak rómaiak nem, a dá­kok a Traján katonáival nem is ke­veredhettek, mert a katonák a ma­guk erősített táboraiban laktak, a dákok pedig a rengeteg erdőségek­től védett helyeken tanyáztak. — A két nép, az egész, 150 évet sem tevő megszállás alatt állandó hadakozásban volt egymással. A dákok velünk és nem a románokkal voltak rokonnép; Az oláhok csak a XIII. század elején kezdtek, mint teljesen kialakult népfaj, Er­délybe a Balkánról beszivárogni. Mégis mindezek dacára oly szívós­sággal hirdették ezt a hazugságot, hogy végre a „művelt“ nyugati la­tinnépek testvérül fogadták őket. Ezzel szemben, dacára annak, hogy a fehérszarvas ősrégi mondá­jától kezdve a magyar tradíció, az összes magyar krónikák, a külföldi kútfők egész sora a magyarokat a hunokkal egy népnek, a magyar nyelvet a hun nyelvvel közöserede- tiinek mondja, a múlt évtizedek tör­ténettudósai nekitámadtak ennek a tudatnak, megtámadták még a hun-ma­gyar rokonságot is. Nem merték a felelősséget vállalni azért, hogy akis magyarságot a világverő Attilával vérségi kapcso­latba hozzák. Igyekeztek még sű­rűbbé tenni azt a homályt, amely a magyarság eredetét fedi. Hála Is­tennek, megfeszített munkával any- nyira mégis eljutottunk, hogy a történészek legalább a’ hun-magyar rokonságot tagadni már nem merik, de odáig még nem jutottak, hogy elismerték volna. Hihetetlen talányokat aidhak fel iskolai könyveink a szegény ma­gyar ifjúságnak nemzeti történelem címén. Akármelyiket vesszük kéz­be, azt olvassuk, hogy a. honfoglalás idején, tehát a IX. század utolsó ti­zedében Magyarország területén la­kott mindenféle fajta népség; mor­va, szláv, bolgár, tót, horvát, ge­pida, germán, csap éppen magyar nem. Viszont ugyanezekben a könyvek­ben azt is olvassuk, hogy Árpád honfoglaló népe sem volt magyar, hanem török. Már most ez iskolai könyvek sze­rint megtörtént az a csoda, hogy a nem magyar őslakossággal elkeve­redvén a n em magyar hódító nép, ebből kialakul nem is száz év alatt egy egészen új nyelven, magyarul beszélő, minden vonatkozásában egységes keveréknép. A csoda még fokozódik azzal, hogy ez a nyelv már megszületése pillanatában olyan tökéletes, pmely tökéletességre más nyelvek évezredek alatt sem voltak képesek kifejlődni. Hiszen, dacára annak a sok gátló körülménynek, mely a magyarság és a magyar nyelv ki­fejlődését oly nagy mértékben, fé­kezte, ma sincs a világnak a ma­gyarhoz hasonló szókinccsel rendel­kező nyelve egyetlen egy sem. A falusi magyar földmivelő nép több szót használ, mint bár­mely más nép felsőbb osztá­lyai. Nincs a világnak nyelve, melynek oly fejlett nyelvtana lenne, mint a magyarnak. Az a nem is kétféle, de háromféle Igeragozása, mely a magyart az idegennek oly nehézzé teszi, a magyar nyelv fejlettségét óriási magasságba helyezi minden más nyelv fölé, épp úgy, mint az, hogy semmiféle nyelve a világnak egy-egy szóban • annyit (kifejezni nem tud, mint magyar. Csak egyetlen példát hozok fel: ,az enyé- mekéi.“ Tessék ezt a hármas birto­kolást kifejező szót bármely nyelvre lefordítani! Vagy tessék felmutatni bármely nyelvet, amelynek a kiejtése oly szabatos, hogy több mint negyven hangjegyre van szükségünk, ha minden ész­lelhető magyar hangra külön betűt használnánk. Hiszen a nagy múlttal rendelkező „művelt“nyelvekbenegy-egy magán­hangzóra csak egy-egy betűt hasz­nálnak, nálunk a mély és magas magánhangzók oly távol állanak egymástól, hogy. egyiket a másiktól ékezettel meg kell különböztetnünk. Ha pedig minden törvényszerű ár­nyalatot ki akarnánk az írásiban tün­tetni, magára az e hangra öt betűt kellene használnunk. És mindez megteremtődött alig egy század alatt! Ugy-e ilyen ngy csodát még va­lószínűvé sem lehet tenni! A tabáni római Castrum Hollós Mátyás király mende-mondás budai egyeteme H Ismeretes a Hunyadi Hollós Má­tyás Király budai Egyeteméről szóló mendemonda, melyet Heltai Gás­pár 1575-ben megjelent krónikája mond el. Eszerint Heltai még az öreg Brodárity István pécsi és váci püspöktől, II. Lajos 'kancellárjától hallotta volna, hogy a. püspök fiatal korában, az 1510-es években még látott volna valami temérdek nagy épületet Budán, a Duna mellett, a „merők felé.“ Ez — állítólag — „Mátyás király Egyeteme“ lett vol­na, mely 40000 diáik számára épült. Két udvara volt, Brodárity püspök csak abbahagyott építményeit látta. Salamon Ferenc és utána Tóth Béla is megírták, hogy Heltai elbeszélése mendemonda. Elleniben megjegy­zik, hogy Bordárity láthatott vala­mi alapfalakat, melyek talán római Castrum alapfalai lehettek. Nos: hol lehetett ez a római Cas- truml Minden jel arra mutat, hogy a budai Alhévizek közelében. Sőt hi­hető, hogy a mai Döbrentei utca, Döbrentei tér, Attila körút és Ap­ród utca által bezárt mai szabály­talan négyszögalakú 'háztömb területén volna keresendő a déli ró­mai Castrum. A mai Döbrentei^ ut­ca teste azonos a Róma,—Eszék— Aquincum—Becs—Frankfurt vona­lán vezető római katonai műút teste­vei. Mohácstól Aquincumiig minden római őrhely így feküdt az út mel­lett. Sohasem hegyen, hanem ala­csony dombon vagy kis magaslat laposán. Az is kétségtelen, hogy a mai Tabán volt a későbbi Buda ne­vet nyert lakott hely legrégebbi la­kott telepe, a Kelen Völgye nevű telep, a Kis Pest, melynek nevéből a budai tájcsok még a középkorban Klainfeld és Krainfeld, meg Krenn- féld nevet tájcsollottak, mint ezt a budai mészáros céh középkori budai okleveleiről szóló munkánkban kimutattuk. Bizonyos, hogy a Ke­len Völgye a jobbparti Révhely bu- daoldali révfeje volt. A pestoldali római műút, amelynek létezését már Römer Flóris sejtette, beigazolást nyert az eskütéri római erőd felfede­zésével. Pontosam ezzel szemben fek­szik a szóbanlevő háznégyszög, mely — ha csakugyan római Castrumot takarna — a római alrév johbparti erődje lenne. Az ilyen házszigetek neve az ókori Rómában Insula, vagyis Sziget volt. Tény, hogy a római alapfalakra még az 1690-es években is vígan ráépít­kezett Öbuda vendégtelepes népe. Tény, hogy a dalmata Spalato óvá­rosa Diocletianus császár óriási pa­lotájába épült bele. Tény, hogy Mar- sili gróf 1686—1699. között készült rajzai nyomán látható, hogy több dunamenti város magva egy-egy ró­mai erőd volt. Az egykor négy kerek sarokbástya s pesti középkori vár is igen gyanús és valószínű, hogy ez is római Castrum helyén épült fel s ez lenne esetleg a legrégebbi római- kori postamenetrend által Pession- nak nevezett hely. Mindez persze feltevés addig, míg hivatott és szakértő római régésze­ink- tényleges leletek alapján meg nem állapítják, helytálló-e ez a fel­tevés, avagy sem. A Soroksár mel­letti, MarsiU által leírt és lerajzolt római Castrum őrtornyát e sorok írója találta meg Festetich Pál gróf cserkésző kutatasa alapján. Nagy Lajos dr. az aquincumi muzeum igazgatója, Paulovits István dr. mu- zeuipi igazgatóőr és Alföldy András dr. debreceni egyetemi tanár meg­állapították a torony iramai voltát, mire ezt e sorok írója mutatta be a Prof. Bersu frankfurti régész veze­tésével Magyarországon utazó né­met régészeknek. Azt hisszük, a Tabán lebontásakor érdemes vol­na a tabáni Castrum lehetőségé­nek kérdésével is foglalkozni. A bontás során bizonyos, hogy ró­mai kövek is előkerülnek, közöttük talán olyanok is, amelyek nem tá­volról hurcolódták régi építőanya­gul a Tabánba Talán olyanok is, melyek azt igazolhatják, hogy a ro­mantikus, egymásba folyó, sokudva­ros tabáni házsziget római Castru- mon épült fel. Ebben az esetben a Heltai által megőrzött mende-mon- da annyiban lehetne valóság, hogy az öreg püspök — aki a II. Lajos mohácsi hadserege útján is leirt né­hány római holmit — e castrum romjait látta. A 40.000 diákról szóló história persze csak fecsegés, mert a párizsi Sorbonne-nak sem volt 1500—2000 diákjánál többje a 15. században sem, pedig ez volt Euró­pa legnagyobb egyeteme. Viszont az is bizonyos, hogy Mátyás soha sem­miféle egyetemet nem építtetett Budán. Hárombék. Gépzene Most, nyáron, mikor minden ablak éjfélig nyitva áll — minden lakásból klhallatszik a rádió zenéje, tehát sok­szor a megduplázott gramofon — két­ségbeesik a nyelv finom zenéjét kereső ember. A nagy, az imádott nyugati kul­túra végig tapogatja minden idegét en­nek a gépies zenének fáihoz ütött, mes­terséges hangjával. Úgy hat a fülre, a szívre, a lélekre, mint a mozik gépies beszéde, mint a csalogányt nótára ta­nító füttyöe kis verkli. Nincs benne semmi poézis, fantázia, lelket simogató harmónia. Mintha lepedőt borítanának a harangra és úgy kongatnák __ A nyu gat gépkultúrája belopódzik min­denhová, az élet minden megnyilatko­zásába, örömébe, anyagivá tesz min­den lelki életet. . Ennek a kultúrának legnagyobb kérdése — a gyapjúszövés volt mindig. Védekezett a hideg ellen. Ez a textiles-kultúra szülte a mai vi­lágkrízist, ai maga szövőgyáraival, év- szakonkint változó divatjával. Ez hur­colta a gyári rabszolgaságba a mun­kásokat, be a bányákba, hogy szenet termeljenek a falánk gépek számára és megteremtette a munka rabszolgasá­gát, amely irtózatosabb az ó-kor min­den rabszolgaságánál ,.. És nincs sem­mi köze a Lélekhez, a szívhez, csak a gyomorhoz és a didergéshez — ellen­tétben a Kelet nagy lelkivilágával, amely vallásokat alkotott és époszokat termeit ki az emberi lélekbőL, néhány ezer évvel előbb, mint Európa. Ez a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom