Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-04-24 / 1080. szám

ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 flliér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják XktX. évf. 1080. SZ. 1932. APR HÓ &4 HIRDETÉSEK Egy hasáb szélet, egy mjm. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Allandö MrdetöKneK 0191 Kedveimén * Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet ás sport terán szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefoni Aut. 502—96. Hivatalos óréki délutén 4-6-lg Vesztét érzi az emberiség, ős állati ösztönei azért robbannak ki belőle. Inog a föld, ár­vizek csapnak ki a szűk medrekből. Évszázadok óta pihenő tűzhányók egész sora dübörögve hirdeti a halálos ítéletet és ezer meg ezer tonnaszámra hinti a hamut azok fejére, akik ön­szántukból nem teszik. Atlantisz sor­sára juthat Dél-Amerika. Ország nagyságú, buján termő területek vál­nak a lehulló forró hamu alatt siva­taggá. A kivénhedt emberiséggel együtt vénül a föld és a magasba törő Ikarus szegett szárnyakkal hull vissza oda, ahonnan oly gőgösen elindult. Mi, akik férfiszemmel néztük Ma- gyaroszágot ezredéves ünnepén, lelke­sen olvastuk Rákosi cikkeit a harminc­millió. magyarról, láttuk a virágzást, a bőséget, a jólétet; nem hittük volna, hogy a negyedik évtizedben olyan nyomorba sülyed ez az ország, ez a rohamlépésekkel feltörő város, hogy 150 ezer embert kell inség-ebéddel el­látnia naponkint a városnak és tár­sadalomnak, nehogy éhezés tizedelje meg a magyart, mely szétszóródik a nagy világba, mint a szertefújt pelyva. Félszázad óta bölcsebbek akarunk lenni a világokat teremtő Istennél és egyenesre vágtuk a kanyargó Tiszát, ielszárítottunk minden lápot, nádast, éltető tavat, hogy lassan szikes siva­taggá tegyük az Alföldet, mely ma már nem a gabona bőségét jelenti, nem a földműves nép jólétét, hanem a régi gazdálkodás csődjét, — a nyomort. Éhezik a város népe, éhezik a falu. A mindent megváltó ipar pang, mert a földműves kevesebbet arat, mint amennyit vetett. Valami kóbor rajongók járják most az országot és látnokj szemmel hirde­tik, hogy a lecsapolt hideg vizek he­lyett a föld mélyén gyűlendő forró" vizeket kell csapra ütnünk, üveges házakat építünk, melegítőházakat, amiket fűt ez a forróvíz és ott kell termelnünk télen-nyáron azokat a zöldségféléket, veteményeket, úgyne­vezett primőröket és ellátni velük Európa piacait. Ha Magyarország, a búzatermő Alföld nem lehet Európa gabonaraktára, legyen hát veteményes kertje, amely téltől télig ontja magából a konyhaművészet Ínyenc falatait, az epertől, dinnyétől kezdve a különféle zöldségfélékig. Változtassuk virágos kertté, melegházakkal megrakott ve­teményes kertté, nemcsak Budapest­nek futóhomokkal borított környékét, hanem minden magyar városét, az egész Alföldön, mely mint gabonarak­tár csak egyszer termelt évente, hogy ezentúl tízszer termeljen. Ezermester volt a magyar minden ősfoglalkozás­ban. Keletről, Ur városából, a turáni földről kapta Európa a mezőgazdasá­got, ahol ennek az ősfoglalkozásnak is mestere volt a magyar és csak visz" sza kell térnünk erre a régi módira, hogy újból tej jel-mézzel folyó Ká­naánná váljék az Alföld. Az új gaz­dálkodás terén nagy előnyben van Budapest és környéke, mert az ingye­nes fűtőanyagon, a föld mélyéből fel­törő melegvízen kívül, még olcsó trá-1 gyát is ad e világváros csatornája. Csak Berlin példáját kell követnünk, — ahogy azt már unalomig hangoz­tattuk — és a csatornák szennyét nem a Dunába ereszteni, hanem e célra készült tórendszerbe, ahol a hömpölygő trágyalé leülepedik és egy évtized alatt dúsan termő vete­ményes, virágos kertté változik e város környéke sokezer családnak biztosítva a megélhetését, A természet örök rendje szerint, a nemzeti élet vérkeringése alapján új­ból munkához jut az iparból élő vá­rosi lakosság, ha jómódba kerül a földműves nép, nem a politikai jelsza­vak, hanem a maga élelemes munkája révén. A politikai jelszavak helyett pedig alkotó, kenyéradó, megélhetést bizto­sító pártot alakítson a nemzet, mert mindenki örömmel üdvözölne olyan pártalakulást, amelynek vezérei azzal lépnének a politika porondjára, hogy néhányezer földművescsaládot juttat­tak kenyérhez oly módon, hogy a föld belsejéből feltörő forróviz segítsé­gével modem kertészetet nyitottak birtokaikon, vagy hogy bányákat nyi­tottak olyan helyeken, ahol kenyér­adó tudományok rajongói megtalálták mindazt, a sótól a vasig, az ékkövig, amit ma véres aranyakkal vásárlunk a külföldön. A 48.-i szabadságharc leküzdése után Ausztria uralma alatt épen olyan romlásnak indult ez az ország, mint amilyenben most él és a koronázás utáni években a magyar pénzügy- miniszter a Lánchídon bevett, suszter- tallérnak nevezett, 4 krajcárosokra volt ráutalva, hogy fizetési kötele­zettségeinek eleget tehessen. 25 év múlva pedig Wekerle Sándor, Ma­gyarország pénzügyminisztere, 180 millió aranyforint tartalékkal rendel­kezett. Az Osztrák-Magyar Bank aranytartalékának 75 %-át magyar arany képezte. Akkor még nem tudta a nemzet, hogy hatalmas segítőesz­közök állanak rendelkezésére az anya­A fiatalság problémáinak megol­dása kettős. Az egyik kérdés az hogy mikép lehet ma azonnal elhelyezni a fiatalságot, időlegesen alkalmat adni a munkára és a másik kérdés az, hogy miképen kell megalapozni különösen a mezőgazdasági jövőt egy agrárállamban, hogyan kell ex­portra termelni és miként helyezhető el itt a fiatalság. Az elhelyezés, a jövő, nem is annyira az ifjúságnak, mint nekünk, szülőknek okoz gondot. Ez a fiatalság érzi és tudja, hogy minden egyes családban a gyermek megszületésétől kezdve minden szeretet és minden aggodalom a gyermekben összpontosul és most hozzánk, öregekhez fordul ez az ifjú­ság és kér tanácsot, hogy ne hiába szaladjon lehetetlen fanto­mok után, amelyek kínálkoznak az utcán és bi­zonyos pártkereteken belül és azokon kívül, hanem azoktól vár útmutatást, akik hajlandók felvenni a harcot minden erejükkel, hogy ezt az égető pro­blémát mielőbb megoldják. Ebben a rettenetes nyomorban a szociáldemokrácia kimegy a falura, mert a nyomorból akar előnyöket szerezni. A tapasztalatlan fiatalságot könnyebb megfognia és látjuk, hogy ma a legszélsőségesebb, a legradiká" lisabb csoport éppen az ifjúmunkás csoport, azok a fiatalok, akik tapasztalatokkal még' nem rendelkezhetnek, azonban az ígéreteknek bedőlnek, száz per­centben hisznek. Minden "pillanatban és minden órában várhatnánk a felboru­lást, ha megyugvást nem tudunk te­remteni, ha erre a háborgó tengerre nem tudunk olajat önteni. Állandóan hallhatunk olyan jelszavakat, amelyek a gyakorlatban teljesen kiviihetetle- nek. Itt van pédául mindjárt az ismert nagyszerű jelszó, az úgynevezett mammutfizetés. A fiatalok elhelyezkedésével ez semmi vonatkozásban sincs. A raam- mutfizetést elsősorban abból az elgon­dolásból kell figyelembe venni, hogy az országban vannak olyan természe­tű iparágak, amelyeket a skatulyázott falanszter-rendszer nem bír meg. Egyetlen egy festőnek, művésznek sem lesz dolga többé, ha nem alakul" nak ki vagy°nok, ha a magángazda­ságban nincsenek nagy jövedelmek. A mai adóztatási politika mellett pedig egyenesen állítom, hogy nincs mam­mutfizetés. Nem tekintve, hogy a fő­városnál és az államnál el vannak intézve ezek a jelszavak és végérvé­nyesen el vannak törölve a mammut- fizetések, elképzelem, hogy a magán- gazdaságnál egyes kiváló vezetőknek nagy jövedelmeik vannak. Ismerve az tadóitörvényeket és azoknak progresz- szivitását, azt mondom, hogy ha van is valakinek 200.000 pengő évi jöve­delme, abból a mai adóztatás mellett föld megközelíthető mélységében, akkor még nem tudtuk, hogy ingyen munkaerő áll készen a megsegíté­sünkre, a feltörő forróvizekben s ha egy emberöltő alatt szegénysorból felküzdöttük magunkat gazdag állam­má; most is sikerülhet, ha politkai szó- özön helyett alkotó cselekvésben, tet­tekben nyilvánul meg a hivatott vezé­rek országmentő munkája. A magyar sors csak addig kétségbe­ejtő, amíg tanácstalanul állanak a ve­zérek és az állami gépezet kerekeinek olajozásához a polgárság nehezen szerzett vagyonát, a tisztviselőkar szűkreszabott fizetését használják ke­nőcsnek. A sokezereszendős magyar nép tudott nélkülözni, hogy megálla­podva saját munkája, ereje, tehetsége, kézügyessége, leleményessége révén ismét megtalálja a módot a jóléthez, mint ahogy meg is találta mindannyi­szor. Magyar! Küzdj és lfizva bízzál! 150.000 pengőt lead egyenes és köz­vetett adóban. Ha ezek a vállalatok nem fognak majd fizetni az igazgató­nak 200,000 P-t, hanem csak 50,000-et, az első megállapításom az, hogy ez a 150,000 P adó mégis csak arra való hogy a fiatalság elhelyezkedését tegye lehetővé. Felkapott jelszó az úlláshahnozás. Itt figyelembe kell verfliif-'hogy egyes ki­váló egyéniségek azért olyan kapósak és a nagyvállalatok azért szeretik őket igazgatóságaikban látni, mert értékelik kiváló és kipróbált gyakor­lati tudásukat. Ezeknek a helyét fia­talok nem foglahatják el, az egyszer egészen bizonyos. A fiatalság csak ott jöhet figyelembe, ahol a kezdő állásoknál jelentkezik az álláshalmozás. Itt azonban egy bizonyos mérséklet kívánatos, mert nem tekinthetem ál­láshalmozásnak, ha valaki 3 állásból szerez havi 200 pengőt, hogy eltart­hassa családját. , Ezek a felkapott jelszavak nem se­segítenek radikálisan.. A gyakorlatban a közületek, a ma­gánüzemek; racionalizáltak, leépíte­nek és naponta veszítik el állásaikat olyanok, akik már állásban voltak. A krízis így növekedik és talán csak évtizedek múlva tudjuk helyre­hozni a túlzott racionalizálás kárait. Ez a legnagyobb katasztrófa, ami egyáltalában elképzelhető. De ennek a katasztrófának más következménye is van. Ez a racionalizálás túlzásba megy. és törvényes intézkedésekre van szükség. Ne engedtessék meg a racionalizálás bizonyos áldozatok meghozatala nélkül. A gép okozza a krízist, mert az olcsó gépi munka pótolja az emberi munkát. Például a csehországi Bata cipőgyár, állítólag 20.000 cipőt képes egy nap készíteni. 300 munkás dolgo­zik és 20.000 cipőt készít. Rendes körülmények között 20.000 cipész csi­nál meg ennyi cipőt egy nap alatt, mert egy cipész egy nap alatt meg­csinál egy pár cipőt. \ nagy gyár csi­nál 20.000 cipőt 300 munkással, tehát elveszíti a- kenyerét 19.700 munkás. A gépek feltalálását mi nem tudjuk kor­látozni, ellenben korlátozhatjuk a racionalizálást, ahol az gépüzemben történik. A gép beiktatása miatt ne le­gyen kevesebb a jövedelem és ne veszítse el senki az állását, mert ha a keresetét elveszti a gép miatt, akkor növejük a nyomort, úgy mint a Bata gyárnál, ahol 19.700 ember munka nélkül maradt és egy ember, a gép tulajdonosa hasznosítja az egész üzem nagy előnyeit. A vé­gén mégis ott van a nyomor, mert nem lesz, aki elfogyassza a cipőgyár cipőit. Ezért van szükség törvényes intézkedésekre, hogy az elért haszon­ban való megfelelő részeltetés mellett Mentsük meg a jövőt! — A diplomás ifjúság sorsa — Mammut­fizetés, álláshalmozás a gyakorlati életben dr. Kozma Jenő orszgy. képviselő tilos legyen a személyzet elbocsátása. Ideális volna, ha a gép munkája ré­vén az ember munkája csökkenne és több ideje maradna az önképzésre, a szórakozásra. Meg kell a gépeket adóztatni úgyne­vezett „céladóival, amely adó mun­kaalkalmak teremtésére és a fiatalság elhelyezkedésének megkönnyítésére lenne fordítandó. Nem a nagy jövedelemre törekszik a fiatalság, hanem arra, hogy „iróasztaluoz“ jusson. Az intelligens középosztály ifjúsága vagy a szülök fizetéséből, vagy a szü­lök nyugdijából él, de valamiből él. A fiataloknál nem az ma a legnagyobb veszedelem, hogy nem keresnek, ha­nem, hogy sétáinak, nem tudjak, hogy mit csináljanak, nincs Íróasztaluk, nincs lehetőségük, uincs tér elöttüa, nincs jövőjük, nincs reményük, hogy munkájukból idővel mégis csak hozzájutnak rendes hzetésnez. An­nakidején yoltajc a bíróságnál jog- gyakornokok, a minisztériumnál és a közigazgatásban közigazgatási gya­kornokok, akik nagyon kevés fizetést kaptak. Ma nem Is erre a fizetésre helyezném a súlyt, hanem elsösoroan arra, hogy a lelket mentsük meg, hogy, ragaszkodjék ahhoz az Íróasz­talhoz, tüntesse ki magát az a fiatal­ember, tudja, hogy amikor ingyen is dolgozik, minden szem rátekint és ha megtelelő munkát végez, gyorsabban fog előlépni, mint az, aki henyél és ■lustálkodik. Nevelnénk magunknak így későbbre kitűnő tisztviselőt és szorgalmas, dolgozó, tisztviselői kart, úgy mint a békeidőben. A négy egyetem diplomatultermelő kérdésének megoldása az említett céladó ,a gyakornoki Intézmény léte­sítése, esetleg dotálása, az állásnal- mozás kérdésének szabályozása és a nyugdijat élvezők kereseti törekvésé­nek korlátozása, ezek mind mozaikok amelyek beleférnek egy olyan rende- letbe, amely azután alapjáoan, funda­mentálisan alapítaná meg a fiatalság prosperitását. Az unitáriusoknak Erdélyben két főgimnáziumuk volt, a kolozsvári és 3 székelykereszturi és egy volt minisz­terelnök állandóan panaszolta, hogy az ott érettségizettek feljönnek Pest­re és szaporítják itt a diplomás fia­talságot. Azért kívánta, hogy szüntes­sük meg az egyiket és csináljunk be­lőle gazdasági iskolát. Meg is szün­tették az egyik gimnáziumot, ahol addig 46—50 diák tanult — hiszen a magyarokat ott nem túlságosan ^ en­gedték az iskolákba — és felállítot­ták a gazdasági jellegű iskolát és ott most 300 ember tanul és elhelyezke­dik Erdély gazdasági életében. Ott elejét vették igy a diploma-túlterme­lésnek. Itt Magyarországon pedig nem azt látjuk, amit Németországban látunk, ahol igaz ugyan, hogy 23 egyetem van, de egy egyetemnek csak 100 hallgatója lehet, ott a tanár együtt tanul a tanítvánnyal és a tanítvány­ból is feltaláló és nagyszerű vegyész stb. válik. Nálunk a lényeg az, hogy a diplomát megkapják és azután menje­nek a városhoz, vagy az álfámhoz és ott jelentkezzenek a hivatalért. Lehetetlen ideák megvalósítására vezérlik az ifjúságot a szociális- ták, lehetetlen céloknak viszik neki és nincs központi polgári vezetés, amely kellő irányba tudná őket te­relni. A közigazgatási bizottságban java­soltam, hogy az ideák koncentrálását vegye kezébe Budapest polgármes­tere, mert a diplomás fiatalság, itt Budapesten van koncentrálva, még a vidéki diplomás fiatalság is. A meg­élhetési lehetőségeket kereső összes ifjúsági csoportok koncentráltassanak egy helyen, mert csak így tudunk eredményes munkát elérni. A polgár- mester ur vállalta is, hogy egy ilyen koncentrálásnak az élére áll és ez­zel a gyakorlati megoldáshoz sokkal közelebb jutottunk. Figyelembeveendők az alkalmi lehetőségek is, Ilyent nyújt a Hsztforgalml adóátalány rendelet. A malmoknál szerzi be az egész or­szág lisztszükségletét és egy rendkí­vül szigorú ellenőrzés alapján mun­kálható csak ki ez az adó és biztosítja 1000—1500 ember elhelyez­kedését, ahogy a földmívelésügyi miniszter ur is mondotta, ezt a momentán lehető­séget fel kell használni és felkértem a Széchenyi Szövetség elnökségét, hogy sürgősen keresse meg a fölamíveies- ügyi miniszter urat ez ügyben. Nagy megkönnyebbülést jelentene, ha el tud­nánk helyezni 1000—1500 fiatalembert. Budapesten a szellemi szükségmun- kánál 1500 embert sikerült elhelyezni és szinte megnyugodott a főváros, de ennek köszönhető, hogy Budapesten télen nem volt felfordulás. Ezek az állások nem is olyan ideiglenesek és lehet, hogy állandó elhelyezkedéssé válnak. A magam részéről is kész va­gyok mindenféle akcióban résztvenni és segíteni. Komoly fiatalságra van szükségünk és a legnagyobb aggodalomra ad okot, hogy a fiatalság tétlenségében a klubokban, kávéházakban kártyázik, vagy sétál. A mai viszonyok ezt nem engedik meg. Az iskolákban az ide­gen nyelveket nem tanítják eléggé intenzíven és hogy munka nincs, itt van az ideje, hogy ezeket megta­nuljuk. Figyelmeztetem a fiatalságot, hogy a numerus clausus Intézménye vissza­felé sült el Azok, akik nem Magyarországon jártak iskolába, nem jártak kényel­mesen iskolába és a kávéházba, ha­nem kimentek a szülők és a rokonok és más jótevők pénzén külföldre, ott megtanulták az Idegen nyelvet, megtanulták a Idegenekkel való érint­kezést és Igen nélkülöző körülmények között élve, visszajöttek • ide. Elsősorban is már­tíroknak tekintik őket, másodsorban készültebbek, mert kiváló egyeteme­ken dolgoztak és tudták, hogy tanul- niok kell, mert a szülők csak véres verejtékkel tudják megszerezni ne­veltetésükhöz a szükséges pénzt. Nem henyéltek és nem a diplomáért dol­goztak, hanem úgy, hogy komoly tu­dásra tegyenek szert és komoly fér­fiam lehessenek az országnak. Ezek­kel kell felvenni a küzdelmet, tehát a könyvhöz kell nyúlni éR aki nem helyezkedett el, ne tépelődjék azon, hogy mi lesz belőle, mert lesz belőle, de elsősorban azokból lesz valami, akik megfogadják ezt a tanácsot és többet produkálnak, mint az átlagem­ber. — * Ezeket és így mondotta el Kozma Jenő dr. a Széchenyi Szövetség ülésén. A magyar sors tragikuma volt a témája annak az előadásnak, ame­lyet Viradg Béla, lapunk szerkesztője fel­tett ki, hogy mért oly hullámos a magyar nemzet múltja, mért bukik el mindannyi­szor, valahányszor fel tudott emelkedni és miben rejlik ez a tragikum. A kínai, tibeti, indiai krónikák szerint, mintegy hatezer esztendőre megy vissza a törté­nelemben a magyar nemzet szereplése, a Kisázsiai tengerparttól Kínáig és egyik legnagyobb fejlődését Ur városában érte el, ahonnan a földmlvelést és gyümölcs- termelést vitte a Taurusz egyik szakadé- < kán át nyugatra, ahogy azt egy hétezer­esztendős negyven, méter magas dombor­mű bizonyltja e hasadékban, amelyen a kucsmás, attilás, csizmás magyar az előtte térdelő nyugati embernek adja át a búzakalászt és a szőlőfürtöket. Ez a domborniü művészi értékű munka és Lendl Adolf dr. járta éppen a Tauruszt, amikor 1904-ben német tudósok felfedezték ezt az emléket, mely a legfényesebb tanúbizony­ság a magyar ősiség mellett. Ez a sok- ezeresztendős keleti mentalitás, amely az ősi nyelvben, szokásokban, családi élet­ben és hadviselésben egyaránt nyilvánult sohasem fog tudni megbarátkozni a maga keleti lelkikulturájának hatása alatt a nyugati, alantjáró gépkultúrával .Ennek a két kultúrának az örökös harca, ütközése, ellentétes mivolta oka tulajdonképen a magyar sors tragikumának, amit sok-sok adattal támasztott alá és bizonyított az előadó, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a magyarságnak egész leikével kelet felé kell fordulnia és a turáni népek kétszáz- milliós csoportjával kell keresnie az ösz- szeköttetést, hogy fennmaradását biztosít­sa. Ide kell Irányítania a turáni mezőkre a kivándorlásra hajlamos földmvlelő né­pét, men tha ezt csinálta volna 50 év óta, öntudatosan, akkor most a Kaspi tenger táján virágzó ötmilliónál több lelket szám­láló, művetsége révén, vezető második mgayar állam állana, amely megkönnyí­tette volna a mai nehéz sors viselését. Ki kell használni a turáni népek népkölté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom