Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-05-22 / 1083. szám

XXIX. évf. 10B3- sz­ELÖFIZE TÉS:. EJgy évre . . 24.— P Negyed evre . 6.— P Egyes szám 40 ftliér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tágjai ( é I á r on kapják 1932. MÁJUS 22. HIRDETÉSEK Egy ha sáb széles, egy mim. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllatidMrliUkiBk oagy kilvuaéiy Bűdet érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VI R A Á G B É L A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u.24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos érák: délután 4-6-lg Csőd előtt áll a »társadalom polgári tagoltságra épí­tett rendje. Csőd elé vitte a szocializ­mus természetellenes fejlődése, mely a " félművelt munkásság osztályural­mára törekszik a mai társadalmi rend többi osztályának rovására és sérel­mére. A polgári rendnek gazdasági rénd- szerét is ez borította fel es hiábavaló minden tanácskozás addig, amíg Eu­rópa legnagyobb állama minden jöve­delmét arra fordítja, hogy a polgári renden élő többi ország belső rendjét megbontsa, ’ felrobbantsa, vezető ál­lamférfiét. megfélemlítse, elpusztítsa,- addig a bomlás meg nem áll és folyton közelebb kerül a csődhöz a polgári íársadálbm. Az orosz világbirodalmat a világ társadalmából kikapcsolni nem lehet. I Ott és akkor jelentkezik, amikor és ahol akar. Most fát vet a világpiacra, amelyet százezer kisbirtokos paraszt feláldozásával, Ingyenes munkaerővel termelt ki Szibéria végtelen erdeiből,- majd felborítja a spanyol királyi trónust, hogy ugyanakkor tömeges testvérgyilkosságba kergesse a szélső Kelet turáni népeit. Az utolsó öt év minden politikai gyilkos merénylete ennek a tévúton fejlődő szocializmusnak a bűné. Örö­kös feszültségben tart minden ideget, bizonytalanná teszi a múlt minden ér­tékét, anélkül, hogy új értékeket, tudna beállítani. Erkölcsi értékei nincsenek', mert minden eszközt jónak vél a pol­gári rend mégboritására. Ha nálunk a nincstelen munkásság nevében támad­ják a polgármestert a városi autó hasz­nálatáért, ■— a szomszéd Becsben minden fémrészében ezüstből alkotott, millókat érő autót állít saját soraiból feltolt polgármesterének. Az egymás­nak ellentmondó proletár szélsőségek ezek, amelyek felörlik a polgári ren­det anélkül, hogy jobb világrendet te­remtenének. Ma csak két tábor áll egymással szemben, csákókét zászló leng felet­tünk — a vörös és a nemzeti színű. Lehet, hogy a nemzeti társadalom kitermeli magából azt a lángeszű had­vezért, aki visszahódítja Oroszország got a polgári uralomnak, — lehet, hogy megszületik az új glóriával övezett Megváltó, aki ismét kétezer eszten­dőre veti meg az új társadalmi rend alapjait és biztosítója ézZel az emberi kultúra fejlődését. Ennek a két tábornak az elkesere­dett harca elkerülhetetlen és a vias­kodás a jövőért folyni fog az egész vonalon, az élet minden megnyilatko­zásában. Minden feladott pozíció az ellenfelet erősíti. Ezt azonban csak az osztályharcra szervezett szociálisták veszik komolyan. A polgári társadalom, mely sirán­kozva panaszolja, hogy fiait nem tudja elhelyezni, leányait emiatt nem képes férjhez adni, — ez a polgári társada­lom a múlt évi községi választások al­kalmával száz és százszámra nem vette ki a maga szavazólapját, nem követelte az eladminisztrált választói jogosultságát, s ezzel előmozdította a saját társadalmi rendje ellenségeinek a térfoglalását a városházán, akik oda nem a polgári rend fiait helyezik el. A Polgári Egység Pártját nem a saját érdekei megvédésére alkotta meg nyolc év előtt Ripka Ferenc, a pártve­zetés ezer gondját, baját nem azért vállalta Kozma Jenő, hogy ezzel a pol­gári közönnyel küzdjön, — hanem azért, hogy a munkás szakszerveze- j tekkel szemben szervezett táborba, a i polgári egység táborába tömörítse! azokat, akik hisznek egy hazában, j hisznek egy Istenben és hisznek az i örök igazságban, akinek ez a hite I erőt ad a küzdelemhez, amellyel a polgári rendet kell megvédeniük, ha másért nem, hogy a fiaik kenyérhez jussanak. A polgári egység táborának éppen az egységét bontja minden olyan ta­gozódás, mely akár felekezeti, akár nemzetiségi alapon egymás közt is harcoló csoportokat alkot, mert a pár­tokra szakadó polgári táborral szem­ben — tercium gaudet! — örvend a vörös lobogó alatt szervezett egység­ben felvonuló tábor. Ebben a torzsal­kodásban is kihull a kenyér a vitázó polgárság kezéből. Ezeket a gondolatokat kelti a kü­szöbön álló választás, amely ismét megbotolhat a polgári közönyben, párt uralmi kérdésekké lekicsinyült feleke­zeti kérdésekben'. Ma még a polgári nagy egység tart­ja kezében az ország és a nemzet sor­sát. A gazdasági világrend azonban napról-napra fergetegesebb módon gör" dűl le a lejtőn és vigyázzon minden polgár, hogy ez a félelmetesen nö­vekvő, gördülő lavina el ne temesse a polgári rendet — orosz mintára. Viraág Béla. Felnőtt gyermekek játéka Leszerelés, — jóvátétel I ? Irta: Dr. Vákár P. Arthur Újból, Isten tudja hányadszor újból, aktuális Genf, Lausanne és a többi... Emberi ággyal még nem érthető "és i számadatokkal fel nem mérhető azok­nak a tanácskozásoknak száma és tar- j tálma s azoknak a költségeknek ösz- szege, amelyeket 14 év óta tfelémész- • tett Genf, Lausanne es a többi... Ha eze* . két a konferenciákat é's az ezekkel járó kiadásokat statisztikusok számbaven. nék és kimutatásokat készítenének azokról, valóságos döbbenet fogná el az emberiséget. A világ és az emberi­ség a legnagyobb nehézségekkel küzd. Minden fillér, amit az államok -konfe­renciákra vagy jóvátételekre fordíta­nak, közelebb hozzák a romlást és a 1 ataszírófát, de azért rendíthetetlenül ülünk és kbnferenciázunk s 'gyermek­ül, d egykedvűséggel vitatkozunk afe­lett. hogy melyik állam mikor, mennyi jóvátételt 'fizessen? Hogy honnan, azt nem kérdezzük s hogy mit eredmé­nyez a további megterhelés, az?al nem törődünk. A konferenciák, meddőségének egyik világraszóló bizonyítéka volt a lezaj­lott leszerelési, konierencia, amely eredménytelenül ment ugyan szét, de nem azért, hogy beismerje meddősé­gét, hanem, ' azért, hogy az új konferenciákhoz új erőt meríthessen s hogy az új konfe­renciák új költségeit a gazdasági élet asztaláról elvigye s a reménytelenség területét kiszélesítse. Leszerelés? Felnőtt emberek kisded játéka, ahol mindenik a másiktól várja a kezdeményezi"-t és egyben a végre­hajtást. A végrehajtást, de nem önma­gán, hanem mindig a másikon. Lesze­relni? Először tegye félre a fegyvert a másik, szereljen le a másik, majd akkor lehet beszélni, de okkor is csak beszélni, — a leszerelésről. Leszerelés! Felelőségterhes emberek szórakozá­sa, amely ha nem volna tragikus, ha nem készítette volna elő a világ gaz­dasági katasztrófáját, — talán még megörökítésre is érdemes volna. Le­szerelés és jóvátétel?! Erre az ördö­gi esen veszedelmes felnőttek játékára csak az állatvilágból kölcsönvett ál­latmesével lehet kellőleg reávilágítani. Úgyis — inkább állati, mint emberi tulajdonság a torzsalkodás, a marako­dás, a véres viaskodás, tehát a ma­gyarázatot adó képet, az állatmesék­ből lehet kölcsönvenni. Leszerelési konferenciára gyűltek össze az állatok. Ott voltak a külön­böző rendü-rangúak. A medve elnö­költ. A szót vitték: a tigris, a saske­selyű és az ökör. Voltak, akik csak je­lenlétükkel tisztelték meg a konferen­ciát s a vitatkozókat hallgatták. Gon­dolták, majd a többséghez csatlakoz­nak. A tigris, a leopárd támogató sza­vai mellett követelte, hogy a saske- selyü itegye le szárnyait, mert a földi halandók csak akkor lehetnek egyen­lők, ha a sasnak nem lesznek szárnyai. A saskeselyű vijjogva válaszolt s szár" nyait csapkodva mutatott reá a tigris és leopárd karmaira, s követelte, hogy előbb azok tegyék le veszedelmes kar­maikat. Az ökör bömbölve kér szót, de alig fejezhette be mondanivalóit, máris azt követelték a korábbi szóno­kok, hogy ne beszéljen az ökör lesze­relésről, amíg hegyes és veszedelmes szarvait le nem fűrészel térti. Az elnöklő medve mosolygott és fejét himbálva valamit morgott az orra alatt s azután két lábra állva, hatalmas karjait szét­tárva invitálta a vitatkozókat, hogy boruljanak a keblére: hadd ölelgesse ő meg a nemes konferenciázókat. Az állatmese szerint ezt a leszerelési konferenciát is ered­ménytelenül kellett berekeszteni, mert a sas a szárnyalt, a tigris a karmait, az ökör a szarvait s az elnöklő medve a medveereiét nem volt hajlandó fel­áldozni •.. Vájjon lehet-e szó leszerelésről az emberek között, ahol a gyűlölet még veszedelmesebb mértéket ölt, mint az erdők és rengetegek fenevadjai kö­zött? Leszerelés és jóvátétel egymás mellett és egymással szemben. Jóvá­tétel, hogy a gazdasási élettől elvont teljesítések­kel. pénzügyi és gazdasági krízisbe romoljunk, amelynek bölcsőjénél és koporsójánál ott áll, az anarchia. A Themse folyamban egy tízezer éves óriási szarvast és ősbölényt ta­láltak. Az óriás szarvas és az ősbö­lény, tízezer év után is össze voltak gabalyodva. Verekedtek. A Themse partján verekedtek, mígnem belezu­hantak a folyamba és belefulladtak. A British Museumba viszik az ősvere­kedőket, hogy az emberi utódok lás­sák a tízezer éves állati múltat és okuljanak. Mintha már az ös sejtjeiben is gyilkoló Európa sorsa került volna napfényre az őskori le­letben. Európa népei! Ne beszéljetek lesze­relésről, amíg állig fegyverben vagy­tok, mint a Themse tízezer éves bö­lénye Európa népei! Ne tárgyaljatok shylocki módon jóvátételről, amíg a békeszerződések átkát nem akarjátok jóvátenni. De nem.! Konferenciára hív­nak. Vegyétek elő a ládafiából az utolsó garast is, mert a leszerelési és jóvátételt konferencia, a felnőtt gyer­mekek játéka. hív s még sokszor fog szólítani, — míg emberi belátásra és öntudatra ébredünk. A kincsetérő hévizekről nyilatkozik Dr. Pávai Vájná Ferenc fögeologus, tőbányatanácsos Évtizedek, sőt évszázadok óta meg­lévő fürdőivel Budapest még mindig nem fürdőváros: hogy azzá legyen valahogy általánosabbá kell tenni a fürdöjelleget, és pedig nemcsak több és sokszor modernebb fürdők útján, ha" nem olyan építmények és intézmények, kel, amelyek még ma hiányoznak. Ilye" neknek gondoljuk a gyógyulók,üdülők és szórakozni akaróknak a főváros forgatagából való, legalább részbeni kikapcsolását, bizonyos fürdő centru­mok környékén, az ő igényeiknek nigfelelő környezetben és intézmé* nyekkel, mint amilyeneket a Gellert* hegy környékén terveznek. Ilyeneket kiválj a Császár- és Lukácsfürdő, a Margitsziget, Rómaifürdő és Széche­nyi fürdő környéke is. Okvetlenül szükséges a kimondot­tan rheuma kórház, beillesztve a leg­alkalmasabb forráshoz. Modem, min­den igényt kielégítő luxusintézmé­nyeken kívül a régi, vagy újonnan épülő fürdők között a célnak megfelelő olcsó népfürdőket kell létesíteni. Amellett a szállodák, lakóházak, köz­épületek liftesével a tbermálls víznek olyan általános használatát kell meg­honosítani, amely már magában is dnl- kum és fürdőváros jelleget ad Buda­pestnek. Nem tudok hamarjában hatásosabb propagandát elképzelni a budapesti fürdőket illetőleg, mint azt, hogy Be- csey Antal ideája értelmében — a du* naparti szállodák kiil- és belföldi ven­dégei hírül. viszik, miszerint Buda" pesten annyi és olyan forró, a földből iel- buzogó thermális viz van, hogy azzat fü­tik a szállodákat s ebben a melegvíz­ben mosakodnak, törődnek CLz utolsó bölény Visegrádi völgyben, árnyas erdők ölén egykedvűen" légei néhány- öreg bölény? ■' Magányukat őrzi a hegytetőn a vár, a tömeg meg ne lássa, óh, hogy milyen sivár s bús az alkonya királyi őserőnek. Oly lustán mozognak, életkedvük nincsen, kérődének 'a múlton, az elveszett. kincsen. Háilatüs '-Sécmíiknek már nem pralri a rét s nem nézik rengetegnek a bükkös rejtekét. hol országuk határa tüskös drótsövény. Praiiri királyának, — itt,Elba. szigetén • nijies születés és nincs családi esemény. Ha nincsen szabadság, nincsen szerelmi láz. És lett a csordákból ezer, s ezerből száz; és százból így marad az utolsó-bölény. ­Hiába hűs forrás, hiába zöld rét, a fonnyadt családfát, fajuknak vénségét nem mentheti meg -már emberi tudomány. .1 S az utolsó bölény, az utolsó mohikán Ura elé indul, boldogabb mezőkre. Mit is keresne itt, drótsövény, világba-? Szántson talán, mint igás rokonsága?. ö már csak megmarad, fejedelmi vadnak s lenézi a tulkot. Csak ökrök szánthatnak versenyben traktorral, gőgös' gőzeiével. De naponta, égiszét; mint tomboló orkán: ősi „csorda-vésziéi" harsog ki a torkán, mikor felette búg Wien aeroexptesse. Komor fejét rázva néz utána, messze,... amíg .csak el nem tűnt a csodás ércmadár... ...Máid lustán elhever egy kidőlt fa tövén s' vitamint kérődzik — az utolsó bölény! " . * Mezei Adám. Hogyan fogadta Mátyás Beatrixet? ,(Szilágyi Erzsébet kelt először útra, hogy olasz menyét fogadja, majd maga Mátyás király is megindult Budáról a. vendégse-. reggel Székesfehérvár felé, hogy ősi szo­kás szerint ott várion menyasszonyára, akivel ugyan már 1416 szept. 15-én for­mailag házasságot kötött. Vasárnap, december 8-ika, volt az indu­lás napja. Háromezer ember fiit lóra s követte királyát Székesfehérvár félé. A királlyal ‘volt- égéSz ' Magyarország!, beszélik a krónikások. Aki csak mozdul­hatott: föur, köznernes’,.. városi polgár, vagy paraszt, sietett Fehérvárra, vagy Budára, hogy emelje vagy lássa az ünne­pély fényét, s megismerje a messziről jött bájos manVásszonyt, jövendő királynéját. A következő, nap . reggelén már Fehér­várra érkezett a fényes csapat. Alig pi­hentek egy napót, sebes futár hozta hírül, hogy -a- menyasszony közeledik. Erre a ki* rály és kísérete a városon kivijl, mintegy féimérföldnyirc vonult ki, hol a menyasz- szony fogadására már a' megelőző napön sátrakat verlek. Középütt állott a király sátra, drága posztóból, .széles bíborral beszegve. A sátrak előtt elterülő tért 12 drb. siélé's, ' égszínkék szőnyeggel terítet­ték be, hogy megérkezéskor á menyasz- szony és kísérete,, s a fogadó király - és udvara azon foglalhasson helyet. Hideg téli nap volt. A sátrak mellett óriási máglyák lobogtak már, mikor a menet megérkezett. A király könnyedén ugjro.tt le lováról s kíséretével együtt azonnal frontot formált, hogy bármely fronton fogadhassa az érkezőket. — A királytól jobbra Újlaki Miklós^- Bosznia királya állt, a szász választó és bajor her. ccgek követeivel. Mellettük a pfalzi vá­lasztófejedelem követe foglalt helyet, aki azután ura számára az egész mennyegzői ünnepélyt krónikába foglalta. — A király baloldalán a főurak, a püspökök s a ve­lencei követ helyezkedtek el. A király előtt • pedig a nádornak: Országh Mihálynak fia állt, a meztelen királyi kar. dot tartva kezében. Alig hbgy elhelyezkedett a főrangú tár­saság, megérkezett a menyasszony. Leg­elöl Bánffy Miklós lépett a király elé, mint a menyasszony küldöttje s egy pom­pás bokrétát nyújtott át a királynak, melyről egy arany gyűrű függött alá, óri­ási (gyémánttal. A király látható örömmel fogadá el a pompás ajándékot, s szemei­vel menyasszonyát kérésé. Pár perc múl­va ő is megérkezett. A király anyjával: Szilágyi Erzsébettel ült egy teljesen meg­aranyozott díszkocsin, mely belül arany­nyal áttört zöld bársonnyal volt bevonva, s ugyanily színű ülővánkosokkal ellátva. A lovak, kocsisok és fullajtárok tetőtől talpig zöld bársonyban, aranyozott .gom­bokkal. A menyasszony kocsija után még hét fényes kocsi következett, melyeket mind a király küldött menyasszonya és kísérete hazahozatalára. Mindenik elé hat gyönyörű ménló volt fogva. Egyik elé hat tiszta fehér, másik elé hat tiszta fekete, a többi elé más, csupa egyszínű lovak. Minő látvány!... Negyvennyolc, szinszerint ösz- szeválogatoít mén: kívül megaranyozott, belül drága, színes szőnyegekkel bevont kocsikkal, melyekben hófe':ér ruhába öl­tözve, csillogva gyöngyöktől; aranytól és drágakövektől, Magyarország legszebb fő. rangú ifjú hölgyei foglaltak helyet! Ehhez hasonlót abban az időben s azóta sem sókat látott a világ! (Amint az első fogat megállt, ! ,a ’ meny­asszony Szilágyi Erzsébet asszonnyal együtt leszállt kocsijából s Pongrác Já­nostól és Bánffy Miklóstól vezetve, a szőnyeg közepéig haladt, hol a szintén eléje siető király fogadá. Alig értek szembe egymással, Beatrix hirtelen meghajtá ma. gát s térdre bocsátkozott: mire a király óvatosan és szelíden — amihez hasonló bájos látvány ritkán kínálkozik — fel. emclé őt s a legnyájasabb arccal üdvözlé. Azután jobb kezénél fogva sátorába vezeté őt. Utánuk Szilágyi Erzsébet asszony a húsz ifjú hölggyel s a Nápolybái jövő hölgyekkel: a szintén most érkezett ná­polyi herceg, a menyasszony testvére, — aztán Bosznia királya, valamint a külföldi vendégek s az egyházi és világi főurak vonultak be a tágas sátorba. Utá;ia megindult a menet a város felé: mialatt a kiterített szöveteket nagy lárma és civakodás közt tépte darabokra a nép. Boldog volt, aki a fényes ünnep emlékéül legalább egy foszlányt szerezhetett abból a szőnyegből, mely Magyarország kirá. lyának, leendő királynéjának és nagy urai. nak lába nyomát őrízé. Látványosságról már ez útra is gondos* kodtak, a kor ízlése szerint. Néniét és cseh lovagok elhozták hazulról nehéz lo­vaikat, fegyverzetüket s a nemzeti szokás szerint, útón-útfélen rögtönöztek vészé* delmes tornaviadalokat. Most is, mint a menet feleútra ért, egyszerre vágtatva jő a város felől Kristóf bajor herceg és egy Vilmos nevű bajor lovag. Beérve a királyt s menyasszonyát, előttük hosszú lándzsák kai összecsapnák, oly erővel, hogy nem­csak a lovagok fordulnak le lovaikról, ha* nem maguk a lovak is a földre zuhannak De a rend azért pillanatnyira sem bomlott meg. Szokva voltak már akkor az ilyéft veszedelmekhez. Több bosszúságot óko* zott a velencei követek tolakodása, kik folyvást a király és a menyasszony köze. lébe furakodtak megszabott helyükről, így ért a menet a város kapujához, hói az egész lelkész! kar: főpapok és szerze­tesek várakoztak s rövid üdvözlő beszéd után — elöl vívén Szt. István király Jobbját — himnuszok éneklése közben vezették a felséges párt és kíséretét Szent István ősrégi templomába, a magyar ki­rályok és királynék koronázó és temet­kező helyére. Ilyen nagyszerű pompával fogadta a dicsőséges, nagy király. Mátyás, az igaz­ságos, az ő szépséges aráját Beatricet, akiről följegyezték az egykori krónikások, *hogy ez a fogadtatás valósággal elra­gadta. Beatrice menten tudatára ébredt annak, hogy milyen hatalmas, nagy fejedelem trónját fogja megosztani és hogy milyen lovagias nemzet királyasszonya lesz be­lőle, a kékegű Itália herceskisasszonyá- ból, kinek hódolandó, megjelentek Ma­gyarország legkiválóbb daliái és főne­mesei. Kornál Jstocui legújabb uerseibbőt („Tündér Ilona“ c. sajtó alatt levő kötetéből.) Az én kis Qázam n Virágos akácfa kis házam előtt, —■ Db nincs sima járda, göröngyös a föld, '■ A kapu faragott, ámde kitárt, Nem találhatsz rajta sehol se zárt. Van konyhám világos, éléskamarám, — De tűz ritkán pattog, nagyjai ijre| ám. Ablakomban Vác friss muskátli, veres, De szép hímzett függönyt ott ne Jceressj Rózsalevelével behintve szófiám, Ámde perzsa szönyéJJ nincsen padlatán, Szerény kicsi házam nem palota, — • De nienyörszáis lesz, ha belépsz oda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom