Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-05-22 / 1083. szám
XXIX. évf. 10B3- szELÖFIZE TÉS:. EJgy évre . . 24.— P Negyed evre . 6.— P Egyes szám 40 ftliér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tágjai ( é I á r on kapják 1932. MÁJUS 22. HIRDETÉSEK Egy ha sáb széles, egy mim. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllatidMrliUkiBk oagy kilvuaéiy Bűdet érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VI R A Á G B É L A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u.24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos érák: délután 4-6-lg Csőd előtt áll a »társadalom polgári tagoltságra épített rendje. Csőd elé vitte a szocializmus természetellenes fejlődése, mely a " félművelt munkásság osztályuralmára törekszik a mai társadalmi rend többi osztályának rovására és sérelmére. A polgári rendnek gazdasági rénd- szerét is ez borította fel es hiábavaló minden tanácskozás addig, amíg Európa legnagyobb állama minden jövedelmét arra fordítja, hogy a polgári renden élő többi ország belső rendjét megbontsa, ’ felrobbantsa, vezető államférfiét. megfélemlítse, elpusztítsa,- addig a bomlás meg nem áll és folyton közelebb kerül a csődhöz a polgári íársadálbm. Az orosz világbirodalmat a világ társadalmából kikapcsolni nem lehet. I Ott és akkor jelentkezik, amikor és ahol akar. Most fát vet a világpiacra, amelyet százezer kisbirtokos paraszt feláldozásával, Ingyenes munkaerővel termelt ki Szibéria végtelen erdeiből,- majd felborítja a spanyol királyi trónust, hogy ugyanakkor tömeges testvérgyilkosságba kergesse a szélső Kelet turáni népeit. Az utolsó öt év minden politikai gyilkos merénylete ennek a tévúton fejlődő szocializmusnak a bűné. Örökös feszültségben tart minden ideget, bizonytalanná teszi a múlt minden értékét, anélkül, hogy új értékeket, tudna beállítani. Erkölcsi értékei nincsenek', mert minden eszközt jónak vél a polgári rend mégboritására. Ha nálunk a nincstelen munkásság nevében támadják a polgármestert a városi autó használatáért, ■— a szomszéd Becsben minden fémrészében ezüstből alkotott, millókat érő autót állít saját soraiból feltolt polgármesterének. Az egymásnak ellentmondó proletár szélsőségek ezek, amelyek felörlik a polgári rendet anélkül, hogy jobb világrendet teremtenének. Ma csak két tábor áll egymással szemben, csákókét zászló leng felettünk — a vörös és a nemzeti színű. Lehet, hogy a nemzeti társadalom kitermeli magából azt a lángeszű hadvezért, aki visszahódítja Oroszország got a polgári uralomnak, — lehet, hogy megszületik az új glóriával övezett Megváltó, aki ismét kétezer esztendőre veti meg az új társadalmi rend alapjait és biztosítója ézZel az emberi kultúra fejlődését. Ennek a két tábornak az elkeseredett harca elkerülhetetlen és a viaskodás a jövőért folyni fog az egész vonalon, az élet minden megnyilatkozásában. Minden feladott pozíció az ellenfelet erősíti. Ezt azonban csak az osztályharcra szervezett szociálisták veszik komolyan. A polgári társadalom, mely siránkozva panaszolja, hogy fiait nem tudja elhelyezni, leányait emiatt nem képes férjhez adni, — ez a polgári társadalom a múlt évi községi választások alkalmával száz és százszámra nem vette ki a maga szavazólapját, nem követelte az eladminisztrált választói jogosultságát, s ezzel előmozdította a saját társadalmi rendje ellenségeinek a térfoglalását a városházán, akik oda nem a polgári rend fiait helyezik el. A Polgári Egység Pártját nem a saját érdekei megvédésére alkotta meg nyolc év előtt Ripka Ferenc, a pártvezetés ezer gondját, baját nem azért vállalta Kozma Jenő, hogy ezzel a polgári közönnyel küzdjön, — hanem azért, hogy a munkás szakszerveze- j tekkel szemben szervezett táborba, a i polgári egység táborába tömörítse! azokat, akik hisznek egy hazában, j hisznek egy Istenben és hisznek az i örök igazságban, akinek ez a hite I erőt ad a küzdelemhez, amellyel a polgári rendet kell megvédeniük, ha másért nem, hogy a fiaik kenyérhez jussanak. A polgári egység táborának éppen az egységét bontja minden olyan tagozódás, mely akár felekezeti, akár nemzetiségi alapon egymás közt is harcoló csoportokat alkot, mert a pártokra szakadó polgári táborral szemben — tercium gaudet! — örvend a vörös lobogó alatt szervezett egységben felvonuló tábor. Ebben a torzsalkodásban is kihull a kenyér a vitázó polgárság kezéből. Ezeket a gondolatokat kelti a küszöbön álló választás, amely ismét megbotolhat a polgári közönyben, párt uralmi kérdésekké lekicsinyült felekezeti kérdésekben'. Ma még a polgári nagy egység tartja kezében az ország és a nemzet sorsát. A gazdasági világrend azonban napról-napra fergetegesebb módon gör" dűl le a lejtőn és vigyázzon minden polgár, hogy ez a félelmetesen növekvő, gördülő lavina el ne temesse a polgári rendet — orosz mintára. Viraág Béla. Felnőtt gyermekek játéka Leszerelés, — jóvátétel I ? Irta: Dr. Vákár P. Arthur Újból, Isten tudja hányadszor újból, aktuális Genf, Lausanne és a többi... Emberi ággyal még nem érthető "és i számadatokkal fel nem mérhető azoknak a tanácskozásoknak száma és tar- j tálma s azoknak a költségeknek ösz- szege, amelyeket 14 év óta tfelémész- • tett Genf, Lausanne es a többi... Ha eze* . két a konferenciákat é's az ezekkel járó kiadásokat statisztikusok számbaven. nék és kimutatásokat készítenének azokról, valóságos döbbenet fogná el az emberiséget. A világ és az emberiség a legnagyobb nehézségekkel küzd. Minden fillér, amit az államok -konferenciákra vagy jóvátételekre fordítanak, közelebb hozzák a romlást és a 1 ataszírófát, de azért rendíthetetlenül ülünk és kbnferenciázunk s 'gyermekül, d egykedvűséggel vitatkozunk afelett. hogy melyik állam mikor, mennyi jóvátételt 'fizessen? Hogy honnan, azt nem kérdezzük s hogy mit eredményez a további megterhelés, az?al nem törődünk. A konferenciák, meddőségének egyik világraszóló bizonyítéka volt a lezajlott leszerelési, konierencia, amely eredménytelenül ment ugyan szét, de nem azért, hogy beismerje meddőségét, hanem, ' azért, hogy az új konferenciákhoz új erőt meríthessen s hogy az új konferenciák új költségeit a gazdasági élet asztaláról elvigye s a reménytelenség területét kiszélesítse. Leszerelés? Felnőtt emberek kisded játéka, ahol mindenik a másiktól várja a kezdeményezi"-t és egyben a végrehajtást. A végrehajtást, de nem önmagán, hanem mindig a másikon. Leszerelni? Először tegye félre a fegyvert a másik, szereljen le a másik, majd akkor lehet beszélni, de okkor is csak beszélni, — a leszerelésről. Leszerelés! Felelőségterhes emberek szórakozása, amely ha nem volna tragikus, ha nem készítette volna elő a világ gazdasági katasztrófáját, — talán még megörökítésre is érdemes volna. Leszerelés és jóvátétel?! Erre az ördögi esen veszedelmes felnőttek játékára csak az állatvilágból kölcsönvett állatmesével lehet kellőleg reávilágítani. Úgyis — inkább állati, mint emberi tulajdonság a torzsalkodás, a marakodás, a véres viaskodás, tehát a magyarázatot adó képet, az állatmesékből lehet kölcsönvenni. Leszerelési konferenciára gyűltek össze az állatok. Ott voltak a különböző rendü-rangúak. A medve elnökölt. A szót vitték: a tigris, a saskeselyű és az ökör. Voltak, akik csak jelenlétükkel tisztelték meg a konferenciát s a vitatkozókat hallgatták. Gondolták, majd a többséghez csatlakoznak. A tigris, a leopárd támogató szavai mellett követelte, hogy a saske- selyü itegye le szárnyait, mert a földi halandók csak akkor lehetnek egyenlők, ha a sasnak nem lesznek szárnyai. A saskeselyű vijjogva válaszolt s szár" nyait csapkodva mutatott reá a tigris és leopárd karmaira, s követelte, hogy előbb azok tegyék le veszedelmes karmaikat. Az ökör bömbölve kér szót, de alig fejezhette be mondanivalóit, máris azt követelték a korábbi szónokok, hogy ne beszéljen az ökör leszerelésről, amíg hegyes és veszedelmes szarvait le nem fűrészel térti. Az elnöklő medve mosolygott és fejét himbálva valamit morgott az orra alatt s azután két lábra állva, hatalmas karjait széttárva invitálta a vitatkozókat, hogy boruljanak a keblére: hadd ölelgesse ő meg a nemes konferenciázókat. Az állatmese szerint ezt a leszerelési konferenciát is eredménytelenül kellett berekeszteni, mert a sas a szárnyalt, a tigris a karmait, az ökör a szarvait s az elnöklő medve a medveereiét nem volt hajlandó feláldozni •.. Vájjon lehet-e szó leszerelésről az emberek között, ahol a gyűlölet még veszedelmesebb mértéket ölt, mint az erdők és rengetegek fenevadjai között? Leszerelés és jóvátétel egymás mellett és egymással szemben. Jóvátétel, hogy a gazdasási élettől elvont teljesítésekkel. pénzügyi és gazdasági krízisbe romoljunk, amelynek bölcsőjénél és koporsójánál ott áll, az anarchia. A Themse folyamban egy tízezer éves óriási szarvast és ősbölényt találtak. Az óriás szarvas és az ősbölény, tízezer év után is össze voltak gabalyodva. Verekedtek. A Themse partján verekedtek, mígnem belezuhantak a folyamba és belefulladtak. A British Museumba viszik az ősverekedőket, hogy az emberi utódok lássák a tízezer éves állati múltat és okuljanak. Mintha már az ös sejtjeiben is gyilkoló Európa sorsa került volna napfényre az őskori leletben. Európa népei! Ne beszéljetek leszerelésről, amíg állig fegyverben vagytok, mint a Themse tízezer éves bölénye Európa népei! Ne tárgyaljatok shylocki módon jóvátételről, amíg a békeszerződések átkát nem akarjátok jóvátenni. De nem.! Konferenciára hívnak. Vegyétek elő a ládafiából az utolsó garast is, mert a leszerelési és jóvátételt konferencia, a felnőtt gyermekek játéka. hív s még sokszor fog szólítani, — míg emberi belátásra és öntudatra ébredünk. A kincsetérő hévizekről nyilatkozik Dr. Pávai Vájná Ferenc fögeologus, tőbányatanácsos Évtizedek, sőt évszázadok óta meglévő fürdőivel Budapest még mindig nem fürdőváros: hogy azzá legyen valahogy általánosabbá kell tenni a fürdöjelleget, és pedig nemcsak több és sokszor modernebb fürdők útján, ha" nem olyan építmények és intézmények, kel, amelyek még ma hiányoznak. Ilye" neknek gondoljuk a gyógyulók,üdülők és szórakozni akaróknak a főváros forgatagából való, legalább részbeni kikapcsolását, bizonyos fürdő centrumok környékén, az ő igényeiknek nigfelelő környezetben és intézmé* nyekkel, mint amilyeneket a Gellert* hegy környékén terveznek. Ilyeneket kiválj a Császár- és Lukácsfürdő, a Margitsziget, Rómaifürdő és Széchenyi fürdő környéke is. Okvetlenül szükséges a kimondottan rheuma kórház, beillesztve a legalkalmasabb forráshoz. Modem, minden igényt kielégítő luxusintézményeken kívül a régi, vagy újonnan épülő fürdők között a célnak megfelelő olcsó népfürdőket kell létesíteni. Amellett a szállodák, lakóházak, középületek liftesével a tbermálls víznek olyan általános használatát kell meghonosítani, amely már magában is dnl- kum és fürdőváros jelleget ad Budapestnek. Nem tudok hamarjában hatásosabb propagandát elképzelni a budapesti fürdőket illetőleg, mint azt, hogy Be- csey Antal ideája értelmében — a du* naparti szállodák kiil- és belföldi vendégei hírül. viszik, miszerint Buda" pesten annyi és olyan forró, a földből iel- buzogó thermális viz van, hogy azzat fütik a szállodákat s ebben a melegvízben mosakodnak, törődnek CLz utolsó bölény Visegrádi völgyben, árnyas erdők ölén egykedvűen" légei néhány- öreg bölény? ■' Magányukat őrzi a hegytetőn a vár, a tömeg meg ne lássa, óh, hogy milyen sivár s bús az alkonya királyi őserőnek. Oly lustán mozognak, életkedvük nincsen, kérődének 'a múlton, az elveszett. kincsen. Háilatüs '-Sécmíiknek már nem pralri a rét s nem nézik rengetegnek a bükkös rejtekét. hol országuk határa tüskös drótsövény. Praiiri királyának, — itt,Elba. szigetén • nijies születés és nincs családi esemény. Ha nincsen szabadság, nincsen szerelmi láz. És lett a csordákból ezer, s ezerből száz; és százból így marad az utolsó-bölény. Hiába hűs forrás, hiába zöld rét, a fonnyadt családfát, fajuknak vénségét nem mentheti meg -már emberi tudomány. .1 S az utolsó bölény, az utolsó mohikán Ura elé indul, boldogabb mezőkre. Mit is keresne itt, drótsövény, világba-? Szántson talán, mint igás rokonsága?. ö már csak megmarad, fejedelmi vadnak s lenézi a tulkot. Csak ökrök szánthatnak versenyben traktorral, gőgös' gőzeiével. De naponta, égiszét; mint tomboló orkán: ősi „csorda-vésziéi" harsog ki a torkán, mikor felette búg Wien aeroexptesse. Komor fejét rázva néz utána, messze,... amíg .csak el nem tűnt a csodás ércmadár... ...Máid lustán elhever egy kidőlt fa tövén s' vitamint kérődzik — az utolsó bölény! " . * Mezei Adám. Hogyan fogadta Mátyás Beatrixet? ,(Szilágyi Erzsébet kelt először útra, hogy olasz menyét fogadja, majd maga Mátyás király is megindult Budáról a. vendégse-. reggel Székesfehérvár felé, hogy ősi szokás szerint ott várion menyasszonyára, akivel ugyan már 1416 szept. 15-én formailag házasságot kötött. Vasárnap, december 8-ika, volt az indulás napja. Háromezer ember fiit lóra s követte királyát Székesfehérvár félé. A királlyal ‘volt- égéSz ' Magyarország!, beszélik a krónikások. Aki csak mozdulhatott: föur, köznernes’,.. városi polgár, vagy paraszt, sietett Fehérvárra, vagy Budára, hogy emelje vagy lássa az ünnepély fényét, s megismerje a messziről jött bájos manVásszonyt, jövendő királynéját. A következő, nap . reggelén már Fehérvárra érkezett a fényes csapat. Alig pihentek egy napót, sebes futár hozta hírül, hogy -a- menyasszony közeledik. Erre a ki* rály és kísérete a városon kivijl, mintegy féimérföldnyirc vonult ki, hol a menyasz- szony fogadására már a' megelőző napön sátrakat verlek. Középütt állott a király sátra, drága posztóból, .széles bíborral beszegve. A sátrak előtt elterülő tért 12 drb. siélé's, ' égszínkék szőnyeggel terítették be, hogy megérkezéskor á menyasz- szony és kísérete,, s a fogadó király - és udvara azon foglalhasson helyet. Hideg téli nap volt. A sátrak mellett óriási máglyák lobogtak már, mikor a menet megérkezett. A király könnyedén ugjro.tt le lováról s kíséretével együtt azonnal frontot formált, hogy bármely fronton fogadhassa az érkezőket. — A királytól jobbra Újlaki Miklós^- Bosznia királya állt, a szász választó és bajor her. ccgek követeivel. Mellettük a pfalzi választófejedelem követe foglalt helyet, aki azután ura számára az egész mennyegzői ünnepélyt krónikába foglalta. — A király baloldalán a főurak, a püspökök s a velencei követ helyezkedtek el. A király előtt • pedig a nádornak: Országh Mihálynak fia állt, a meztelen királyi kar. dot tartva kezében. Alig hbgy elhelyezkedett a főrangú társaság, megérkezett a menyasszony. Legelöl Bánffy Miklós lépett a király elé, mint a menyasszony küldöttje s egy pompás bokrétát nyújtott át a királynak, melyről egy arany gyűrű függött alá, óriási (gyémánttal. A király látható örömmel fogadá el a pompás ajándékot, s szemeivel menyasszonyát kérésé. Pár perc múlva ő is megérkezett. A király anyjával: Szilágyi Erzsébettel ült egy teljesen megaranyozott díszkocsin, mely belül aranynyal áttört zöld bársonnyal volt bevonva, s ugyanily színű ülővánkosokkal ellátva. A lovak, kocsisok és fullajtárok tetőtől talpig zöld bársonyban, aranyozott .gombokkal. A menyasszony kocsija után még hét fényes kocsi következett, melyeket mind a király küldött menyasszonya és kísérete hazahozatalára. Mindenik elé hat gyönyörű ménló volt fogva. Egyik elé hat tiszta fehér, másik elé hat tiszta fekete, a többi elé más, csupa egyszínű lovak. Minő látvány!... Negyvennyolc, szinszerint ösz- szeválogatoít mén: kívül megaranyozott, belül drága, színes szőnyegekkel bevont kocsikkal, melyekben hófe':ér ruhába öltözve, csillogva gyöngyöktől; aranytól és drágakövektől, Magyarország legszebb fő. rangú ifjú hölgyei foglaltak helyet! Ehhez hasonlót abban az időben s azóta sem sókat látott a világ! (Amint az első fogat megállt, ! ,a ’ menyasszony Szilágyi Erzsébet asszonnyal együtt leszállt kocsijából s Pongrác Jánostól és Bánffy Miklóstól vezetve, a szőnyeg közepéig haladt, hol a szintén eléje siető király fogadá. Alig értek szembe egymással, Beatrix hirtelen meghajtá ma. gát s térdre bocsátkozott: mire a király óvatosan és szelíden — amihez hasonló bájos látvány ritkán kínálkozik — fel. emclé őt s a legnyájasabb arccal üdvözlé. Azután jobb kezénél fogva sátorába vezeté őt. Utánuk Szilágyi Erzsébet asszony a húsz ifjú hölggyel s a Nápolybái jövő hölgyekkel: a szintén most érkezett nápolyi herceg, a menyasszony testvére, — aztán Bosznia királya, valamint a külföldi vendégek s az egyházi és világi főurak vonultak be a tágas sátorba. Utá;ia megindult a menet a város felé: mialatt a kiterített szöveteket nagy lárma és civakodás közt tépte darabokra a nép. Boldog volt, aki a fényes ünnep emlékéül legalább egy foszlányt szerezhetett abból a szőnyegből, mely Magyarország kirá. lyának, leendő királynéjának és nagy urai. nak lába nyomát őrízé. Látványosságról már ez útra is gondos* kodtak, a kor ízlése szerint. Néniét és cseh lovagok elhozták hazulról nehéz lovaikat, fegyverzetüket s a nemzeti szokás szerint, útón-útfélen rögtönöztek vészé* delmes tornaviadalokat. Most is, mint a menet feleútra ért, egyszerre vágtatva jő a város felől Kristóf bajor herceg és egy Vilmos nevű bajor lovag. Beérve a királyt s menyasszonyát, előttük hosszú lándzsák kai összecsapnák, oly erővel, hogy nemcsak a lovagok fordulnak le lovaikról, ha* nem maguk a lovak is a földre zuhannak De a rend azért pillanatnyira sem bomlott meg. Szokva voltak már akkor az ilyéft veszedelmekhez. Több bosszúságot óko* zott a velencei követek tolakodása, kik folyvást a király és a menyasszony köze. lébe furakodtak megszabott helyükről, így ért a menet a város kapujához, hói az egész lelkész! kar: főpapok és szerzetesek várakoztak s rövid üdvözlő beszéd után — elöl vívén Szt. István király Jobbját — himnuszok éneklése közben vezették a felséges párt és kíséretét Szent István ősrégi templomába, a magyar királyok és királynék koronázó és temetkező helyére. Ilyen nagyszerű pompával fogadta a dicsőséges, nagy király. Mátyás, az igazságos, az ő szépséges aráját Beatricet, akiről följegyezték az egykori krónikások, *hogy ez a fogadtatás valósággal elragadta. Beatrice menten tudatára ébredt annak, hogy milyen hatalmas, nagy fejedelem trónját fogja megosztani és hogy milyen lovagias nemzet királyasszonya lesz belőle, a kékegű Itália herceskisasszonyá- ból, kinek hódolandó, megjelentek Magyarország legkiválóbb daliái és főnemesei. Kornál Jstocui legújabb uerseibbőt („Tündér Ilona“ c. sajtó alatt levő kötetéből.) Az én kis Qázam n Virágos akácfa kis házam előtt, —■ Db nincs sima járda, göröngyös a föld, '■ A kapu faragott, ámde kitárt, Nem találhatsz rajta sehol se zárt. Van konyhám világos, éléskamarám, — De tűz ritkán pattog, nagyjai ijre| ám. Ablakomban Vác friss muskátli, veres, De szép hímzett függönyt ott ne Jceressj Rózsalevelével behintve szófiám, Ámde perzsa szönyéJJ nincsen padlatán, Szerény kicsi házam nem palota, — • De nienyörszáis lesz, ha belépsz oda.