Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-09-11 / 1094. szám

XXIX, évf. 1094 82. ELÖF IZETÉS Egy évre . • 24. — P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Eyyesüleleli, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai (éldron kapják 1S32 szeptember II HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, mm magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állami hlrdellkntk nagy kedveim tiny Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 ig Zuhanunk a Balkán felé... Még mindig csak ott tartunk, hogy egymást marjuk, ahelyett, hogy egy­mást segítenénk. Nyolcmillió ma­gyar közül kétmillió a munkanélküli nincstelen, ötmillió rettenetesen küzd, vergődik és talán csak a nyolcadik millió él meg úgy, ahogy. Az állami takarékosság is nehezíti ezt a sorsot. Takarékoskodni kell, az adót emelni kell, hogy a tisztviselőt fizetni lehes­sen, de a leapasztott fizetések apaszt­ják a vásárlóképességet, ahogy azt lapunk más helyén Horánszky Lajos cikkei bizonyítják, ami viszont apasztja a fogyasztást. Ha nem csök­kentik a tisztviselők fizetését, akkor még jobban kellene emelni az adókat, holott már ezt sem bírja a polgárság. Uj megélhetési, kereseti lehetőségek I kiépítésére nincs az államnak .váro­soknak pénze, magánember nem mer vállalkozni s így a rossznak tudott ösvényt tapossuk tovább. Az általános nyomorúság szüli az elkeseredést és ezt használják ki azok, akik érvényesülésre törtetnek, ök majd segítenek! De hogyan, miképpen? A rodthadt rendszert kell megbuk­tatni! Az új rendszer majd megke­resi, megtalálja a megoldásokat min­den téren. Pedig minden új rendszer, minden új pártszervezet új rothadást hoz. Mert új pártot építeni, annyit tesz, mint új Ígéretek révén tömegeket to­borozni s ezek az Ígéretek új trágya­dombot jelentenek a közéletnek söp­rés alá került udvarán. Ez az új trá­gyadomb aztán egy lépéssel köze­lebb visz minket a Balkánhoz. Ott az uralomra kerülő új párt mindenkit elcsap, aki a régi rend híve volt, hogy beültesse mindenhová al saját híveit. Az új pártalakulás is az ígére­tek özönével igyekszik magához kötni a tömegeket, amely ígéretek beváltá­sára semmiféle módja akkor sem lesz, ha uralomra jut. A közelmúltban csináltunk új pár­tokat az országban is, itt a városban is. Tudja minden pártvezér, hogy mily hatalmas tömegekre van szük­ség, ha számottevő, befolyással ren­delkező pártot akar vezetni. De tudja minden pártvezér, aki lelkiismerete­sen fogja fel a maga párthatalmf állá­sát, hogy éjt-napot igénybevevő mun­kát, nem, — hajszát vett a nyakába, hogy az Ígéreteket részben beváltsa, ami pártszempontból a leghálátlanabb munka, mert ha az ifjú úr álláshoz, | keresethez jut, az sohasem a pártve­zér érdeme, akiknek ebben az ügyben százszor jártak a nyakára, reggel, délben és este, — hanem ez csak az ifjú protezsált kiváló képességeinek a végtére elérkezett elismerése. Ha most egy új párt kíván uralom­ra jutni, mily óriási tömegét, a szem- mellátható jogtalan és oktalan köve­teléseknek kell vállalnia, milyen el­rettentőén nagy halmazát a szemét­nek kell magával cipelnie, milyen óriási új trágyadombot, rothadó, er­jedő szemetet kell fölhalmoznia a közélet udvarán, hogy csak valame­lyes pártot tudjon összehozni. Megrázkódtatná egész nemzeti kon­strukciónkat az ilyen rendszer-válto­zás, mely kénytelen volna vállalni a régi rothadtságot és tetézni azt új rothasztó anyaggal. Kénytelen volna az amúgy is romlásnak indult közép- osztályt a mai lejtőn még lejebb rúg­ni, ha újabb, nagyarányú elbocsátá­sok révén tudná csak elérni, hogy a maga éhes tömegeit ültesse a sová­nyan terített asztalokhoz. Ahogy azt csinálják régóta Szerbiában és a töb­bi balkáni országokban. Ebben gubát cserél a nemzet. Az új pártalakulások vezérei azon­ban sehol egy ép ideát, egy praktikus , tervet, gyakorlati elgondolást nem■ terjsztettek a nemzet elé, amely azt a reményt nyújtaná, hogy itt nem­csak az uralkodó párt felcseréléséről van szó, hanem oly gazdasági rend megteremtéséről, amely megállítja a romlást, a lezüllést, a nemzet csőd1 jét. Az innen is, onnan is' elhangzó ká­romkodás, kipellengérezés, lebecsülés csak a nevető harmadiknak szolgálja nemzetellenes céljait, a polgárság ro­vására. Ezzel a polgársággal pedig nem szabad szembeállítani a paraszt­ságot, a földműves népet. A mi ős­kulturális fejlettségünk mellett a pa­raszt nem való a parlamentbe. Ezt a történelem megcáfolhatatlan tények­kel bizonyítja!. Itt kezdődik az osz­tály-parlament, amely mindig romlás­ba vitte az országot. Ezt követnie kellene az iparos-ura­lomnak s ezután jönne a kereskedők uralma. És kész a szovjet. Műveltség, tudás, képesség kiszorulna az ország- gyűlésből. Ezt már végig csináltuk az I. szov­jet utáni években .amikor tanitók, fogorvosok és csizmás kisgazdák ural­kodtak ebben az országban. Ebből elég volt. A művelt földbirtokos osztály job­ban ismeri a paraszt viszonyait, hely­zetét, sérelmeit, mint maga a paraszt. De azt Is tudja, hogy a földművelés gazdasági rendje a nagy átváltozás küszöbén áll s azt az ország és nem­zet érdekében a parasztra bízni nem lehe.t. És elvégre ebben az országban nem csak parasztok élnek. Dubonai Pál. A középosztály nyomora A kényszer takarékosság szomorú statisztikája A háború előtti idők politikusai, akik visszavonultak a közéleti harcok elől és bizonyos távlatból nézik a világ folyását, állítják egymásmellé a tényeket, a be­szélő számokat és ebből a statisztikából vonják le következtetéseiket, — gyakran megfelelő eredményeket tárnak elénk. Ér­demes ezeket az adatokat megismételni. A közelmúlt ilyen szemlélődő politikusa HORÁNSZKY LAJOS volt országgyűlési képviselő, aki ma nem politizál, nem pártember, nem keres iz­galmakat, hanem keresi nemzeti pusztulá­sunk okait, a maga régi rendszere, gon­dolatvilága és egyéni felfogása alapján. Mint szakember keresi a kenyerét és sza­bad idejében, Városmajor utcai tuskulániu- mában, logikával csoportosítja a ténye­ket, hogy rámutasson azokra az okokra, amelyek romlásba viszik a társadalmi és gazdasági életet. Különböző hírlapokban és folyóiratokban megjelent tanulmányai­ból vesszük át a középosztály nyomorára vonatkozó adatait és észrevételein Szerinte a takarékosság legsúlyosabb következménye az életnivórombolás, a- mely a munkanélküliek százezreinek vá­sárlóképességét a zérus alá sülyesztette. Ehhez fűzi a következő közérdekű sta­tisztikát: „Egy egyetemi képzettségű segédhiva­tali ismerősöm érdekes statisztikát nyúj­tott át nekem, amely szemléltetően bizo­nyítja a takarékossági elv gyakorlati kö­vetkezményeit. A statisztikát 7000 kar­társáról készítette el: 7000 kartárs 21.000 lelket Jelent. Ezeknél a csökkentések a következőket jelentik évente: 21.000 rend ruhával, 21.000 pár cipővel, t 42.000 darab fehérneművel, 45.990.000 darab kockacukorral (fejen- kint és naponkint 2 kocka), 45.990.000 darab péksüteménnyel (tíz­órai és reggeli kiflik, zsemlyék), 3,832.500 liter tejjel (napi fél liter), v 62.000 ruhajavítással, , 84.000 cipőtalpalással, 210.000 darab színház-, mozijeggyel.,. Folytassam? A statisztika, ha nem is hivatalos, de legalább is megközelítően pontos. Hogy mit jelent a szabóiparnak 21.000 rend ru­hamegrendelés, 62.000 ruhajavitás, a ci­pésziparnak 21.000 pár cipő, 84.000 pár talpalás, sarkalás, a tej kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak 3,832.500 liter tej, a pékiparnak, a cukorkagyáraknak és a mezőgazdaságnak 45,990.000 drb péksüte­mény és 45.990.000 darab kockacukor, mint 7000 ember évi fogyasztáscsökkené­se, nem is beszélve a 21.000 darab szóra­kozóhely belépőről, a rengeteg ujságpél- dányról, a hús, dohány és egyebek „meg­spórolásáról“, az el nem adott villamos- és autóbuszjegyekről és az elkótyavetyélt utolsó luxusdarabokról... Pedig van orvosság. A helyes munka­bérmegoszlás elve. Aki dolgozik becsület­tel, szorgalommal, kapjon annyi fizetést, amennyiből megélhet. És ugyanakkor szüntessék végre meg a két- és többke­nyeresek, mammutfizetésűek és különféle címen „pótlékoltak“ dédelgetett táborát. Igazságot kérünk — Magyarországnak a nagyvilágtól. Adjuk meg az igazságot mi is a dolgo­zó magyar millióknak. Az ilyen kétségbeejtő, de meg nem cá­folható statisztikai adatok alapján szűri le Horánszky Lajos azokat a következte­téseket, amelyek megvilágítják a közép- osztály helyzetét és sorsát. Szerinte a magyar középosztály ma: nem áll a politikai harcok központjában, elhagyatott, szerencsétlen sorsával alig törődik valaki, vonzóerőiét elveszítette arra nézve, hogy az érdekszámítások tak­tikájában hasznos célkitűzés legyen. A középosztály mostohagyermek lett, az ér­dekmegalkuvások áldozata, mely meg­érettnek látszik arra, hogy a süllyedő ha­jóból közmegegyezéssel kidobassék. Nagyon rossz úton járnak azok, akik így gondolkoznak. Egy helyzetében meg­gyengült, lejtőre Jutott középosztály lelki egyensúlyvesztésében mindenképpen nagy veszedelem rejlik, talán nagyobb, aint oly tömegmozgalmakban, melyek egy erős, öntudatos, polgári társadalom által köny- nyebben ellensúlyozhatok. Ha ez a féke­ző erő is megbomlik, akkor az anarchia gátszakadását semmi sem lesz képes visz- szatartani. Már pedig ha ez bekövetkezik, úgy nem nehéz elképzelni, hogy az ára­datok hova csapnak & az ára az önző késedelmezésnek, • mely az időszerű megértést és megoldást akadályozta. A régi Magyarország tanuskodhatik róla, hogy a középosztály a műveltség és a munkakészültség milyen fokán állott. A közélet, a tudomány szolgálata, közintéz­mények, minisztériumok s a gazdasági élet összes ágai kitermelték a munkás- szakerök százait, olyanokat, akik bármely kultúráltam díszére válhattak volna. Ha igaz volna is az állítás a hivatal­noki kar túltengő létszámáról, a Jövő ak­kor is óvatosságra kötelezne, mert egy nemzetvédelmi intézményről van szó, me­lyet más erősség hiányában, lerombolni bűnös könnyelműség volna. Nem szabad rombadönteni egy érdemes társadalmi osztályt, tisztes családok ezreit, melyek az önsegítésre a mai viszonyok között más utat nem találhatnak. A társadalomnak óvakodnia kell attól, hogy a hangulatkeltő jelszavaknak felül­jön, a megtévesztésnek áldozata legyen. A helyzet óvatosságra, a veszély védeke­zésre kötelez, mindenekfelett azokkal szemben, akik a közérdek leplébe burkolt álszenteskedéssel üzérkednek és taktikáz­nak, hogy önző hatalmi kiváltságaik sán­cait mások bőre és boldogulása árán tud­ják biztosítani. A magyar középosztály és a nemzet sorsát intéző körök köszönettel vehetik ezeket a lesújtó megállapításokat, mert ezek alapján mégis lehetséges a kibonta­kozás. Jártam Hajdúszoboszlón is, amely kü­lön reklámbélyeget nyomatott .amelyen büszkén hirdeti, hogy 73 és 78 fokos forró vize van, amelynek egyharmadrésze jód és brómos ső, kétharmadrésze konyhasót tartalmaz. Percenkint 3000 liter ilyen víz folyik el felhasználatlanul és ezzel elvész 500 vaggon só, ami nagyrészben fedezné a mi sószükségleteinket. Azon a reklám­bélyegen a feltörő források mellett ott áll a többemeletes sófőző épület, de öt év óta egy grammnyi sót sem főztek ki ott. Hasonló az eset Debrecenben és Karca­gon, pedig a külföld is érdeklődik ezek iránt. Hajdúszoboszlón belga és amerikai pénz;csoport szeretne ajánlatot tenni, de nem képesek megtudni a főtételeket, hogy az ajánlatukat. megtehessék... Svájci tő­kések kertészcsoportja is érdekődött, de a város különös adminisztrációja miatt nem tudott érdemleges tárgyalásokat folytatni. Pedig itt kezdődnék az alföldi belterjes gazdálkodás a magyarországi földművelés jövője. Ezt megértették a magyar gazdák is és az elfolyó forróvíz felhasználására tettek ajánlatot, hogy azt gazdasági célokra ’használják fel. Ezt a tervet a földművelésügyi minisztérium is támogatja, de a város folyton húzza a tárgyalásokat, holott a tönk fenyegeti. Úgy látszik a városi tisztikar nem áll a helyzet magaslatán. Különféle fegyelmi vizsgálatok folynak, amelyek különös vi­lágításba helyezik ezt az ottani közigaz­gatást. Folytonos beiviszályokat szítanak, hogy eltereljék ezzel a közönség figyelmét. A folyó élet viszont azt mutatja, hogy itt minden gazdasági lehetőség meg van. A strandfürdőt hétköznap 5—800 ember, vasánap pedig 1500—2000 ember látogatja és ezen a nyáron 50.000 pengőnél többet hozott. A feltörő gázzal előállított villamosság az egész járást világítja és malmokat hajt. A komprimáló telep süriti a földgázt, hogy azzal a vasúti kocsikat világíthas­sák.’ Mar 60.000 köbméternyire emelkedett a fogyasztás de lehetne már 100.000 köb­méter is, ha meg volna a kellő felszerelés, ha szakítanának a régi rendszerrel és az elavult olaj összeköttetésekkel. Tehát menne a dolog magától, ha kellő szakértelemmel kezelnék...“ Szomorú fényt vet ez a levél arra a könnyelmű gazdálkodásra, amely nálunk lehetséges és arra a gyámoltalanságra, amellyel természetadta kincseinket kezel­jük. Még egy utolsó szót intéz iparostársaihoz az alábbi felhívás­ban. Blahos Rudolf az ismertnevű fényké­pész: „360.000 iparos sorsáról van szó Ma­gyarországon, olyan kézmüiparosokról, akiknek túlnyomó része ott vérzett éve­kig a harctereken, kis vagyonát hadirész­vényekbe fektette és ma rokkantán, sze­gényen áll szemben a gazdasági élet rom­boló hullámverésével. Ezeknek az embe­reknek a megélhetéséről és boldogulásá­ról van szó. Ezt szolgálná az Országos Iparosszövetség kérdése, ezt tűzte zász­lójára az Országos Frontharcosok Szövet­sége és immár három éve e kérdés meg­oldását keresi a Polgári Egység Párttá. A kézműiparosság első dolga tehát, hbgy tömörülve, — a Frontharcosok segítségé­vel — odaálljon a maga nagy tömegeivel a Polgári Párt mellé s annak keretein be­lül érvényesítse jogait, mint a magyar társadalom egyik jelentős osztálya és ér­vényesítse értékeit, amelyek benne, mint gazdasági tényezőkben élnek. Az a párt, amely erre a társadalmi osztályra támasz- kodhatik. módot szerez ezzel arra, hogy a kézműiparosság egyszerű kérdéseit meg­oldhassa. Ez az iparosság nem keres új pártalakulást, nem kívánja ' átvenni az ország sorsának vezetését, csak élni akar, becsületesen, tiszteségcsen, mégha ezért nehéz munkát kell is szolgáltatnia. Köve­teli, hogy a közmunkák és más inségmun- kák sürgősen megindíttassanak és azok­ból a kisiparosság is kivehesse a maga részét. Mi nem kívánunk lehetetlenségeket, nem kérünk kalácsot, de a mindennapi kenyér­hez jogunk van...“ Mindezt pedig szíve­sen aláírja minden jó magyar. Buda büszkesége — a hegyvidék! — A ZUGLIGET JÖVŐJE — — A Zugligeti Egyesület 40-ik közgyűlése — Tündérországnak való és mégis hamu­pipőke sorson van a Zugliget, amely tu­lajdonképpen nem Auvinkel volt, hanem Sauwinkel, ahogy azt annakidején a Dísz- nólö-ről elnevezték. Az „S“ lassan elko­pott, már nem Sau, azaz magyarul: — már nincsen szerencséje, ahogy mondani szokták nincsen disznó-szerencséje. A sorskönyvében azonban más áll, mert szerencséjére polgársága most keményen összefogott, hogy ennek a jobbsorsra ér­demes városrésznek megalapozza a jövő­jét, lüktető élet kezd bekötözni a negy­venéves ZUGLIGETI EGYESÜLETBE amelynek már régebben voltak szép kor­szakai, de e század változó viszonyai sokszor megállították fejlődésében, mun­kájában, sokszor pedig hiányzott az eré­lyes vezető kéz, a leleményesség és a ki­mondott határozatok szigorú megvalósí­tása. Most mindene megvan. E hó 3-án, szombaton este, rendezte az egyesület negyvenedik jubiláris közgyű­lését, amelyet MANN1NGER VILMOS dr. elnök nyitott meg azzal, hogy az idő nem alkalmas nagyszabású tervek megvalósí­tására és az egyesületnek főcélja most az, hogy amit eddig kiverekedett, azt meg is tartsa és igyekezzék kilesni mindazt az alkalmat, ahol a Zugliget érdekében vala­mi elérhető. Ezeket a kijelentéseket min­denki megértette, átérezte és helyeselte, mint ahogy helyeselte wladarczyk József dr., főorvos, főtitkár évi jelentését, aki meg­emlékezett a Zugligeti Egyesület múltjá­ról és kegyeletes megemlékezésében be­csülte meg az úttörő munkát, sajnálattal jelentve ki, hogy ezek közül az úttörők közül már sokan elhunytak. A múlt évi működésről szólva, felsorolta az elért eredményeket, amelyek között első he­lyen áll a budakeszi autóbusz-út és ami­nek kiverekedésében nagyrésze volt oszoly Kálmán városi bizottsági tágnak, aki ennek a kér­désnek megoldása körül nagy munkát végzett. Ha e téren még vannak is sérel­mek, azok már könnyen elintézhetők. Sajnos csatorna kevés épült e tájon, de kaptak új utakat a ródlizáshoz, ami emeli ott a téli sportéletet. Most a Harangvölgy érdekében fejt ki nagyobb tevékenységet az egyesület, amely völgy a Zugligetnek egyik legszebb része. Szomorúan emléke­zett meg a most lezárt egyesületi év ha- lottiairól, akik között ott van Gschwindt Ernő, Bozóky Ádám és Eperjessy István. Irántuk való kegyeletének felállással adta jelét a közgyűlés. Az évi jelentés hálás köszönetét mond Manningcr Vimos elnök­nek, aki az elnöki tisztséget oly rendkí­vüli buzgalommal tölti be. Külön köszö­netét mond az évi jelentés a Budai Nap­lónak és szerkesztőiének, aki e vidék ér­dekében fejtett ki erős propagandát és ajánlja is ennek a sajátságos budai újság­nak a nagyobbarányü támogatását. A len­dülettel megszerkesztett évi jelentésért megéljenezték az agilis főtitkárt. Ezután következett a pénztári jelentés, amelyet ENTELE FERENC postafötanácsos, pénztáros terjesztett elő, kimutatva, ’hogy a rossz gazdasági viszo­nyok dacára az egyesületnek, mintegy másfélezer pengő megtakarított pénze van. A mai nagy pénztelenségben azért a jóhírért is szívesen megéljenezték a kü­lönben is közszeretetben álló pénztárost. Mannínger Vilmos elnök mondott még köszönetét Huszár Elemér plébánosnak azért, hogy a Zugligetben a szegények el­látását megszervezte. A napirendre tűzött alapszabálymódosí? Gyámoltalan nép vagyunk! Itt kárbaüész minden becsületes törekvés Az Alföldről Írja nekünk egy volt budai polgártársunk a ma- \ ga nézeteit az ott tapasztalt ál­lapotokról a fürdőüggyel és . mélyfúrásokkal kapcsolatosan. Hivatalos elfoglaltsága sok olyan helyre vezeti, ahol nagy reményekbe jogosító helyzete­ket teremtettek a mélyfúrások révén felszínre törő gyógyfor- l i 'rások. Leveléből idézzük a követ­kezőket: ■ ......Országos utamon azt tapasztaltam, ho gy a mi világraszóló értékeinket se­hogy sem tudjuk értékestteni, se a ma- | gunk munkájával, se mások közremükö­I désével- ............

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom