Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-08-19 / 1092. szám

XXIX. évf. 1092. SZ. ELÖFIZ E TÉS: Egy évre . ■ 24.— P Negyed évre . 6 — P Egyes szám 40 flliör. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ, VIRAÁG BÉLA 1932. AUGUSZTUS 1fl. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, m/m magas •or egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor éra 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindeko előre fizet endö állandó Hirdetőknek nagy kedvezmény Szerkesztőség és kladöhlvatal: Budán, I., Bors-u.24 Telefoni Aut. 502—96. Hivatalos órákt délután 4-6-lg A szó nehéz ­súlyos a szó Nyilt levél Munyady Ferenc gróf ur Öméltóságához Méltóságod azzal fejezi be cikkét, amely bennünket itt, Budán rendkívül módon érdekelt, hogy... „A szó ne­héz, súlyos a szó!...“ De mindig csak — szó! Most, hogy Méltóságod egy új párt létesítésén dolgozik, amelyről nem tudjuk még, hogy „Kisgazda és Pol­gári Párt“ jesz-e a neve, vagy „Füg­getlen Kisgazda Párt“, — Méltóságod, aki ehhez a Párt alakulásához fűzi a maga egyéni terveit, amelyekkel a ma­gyar nemzeten segíteni szeretne, azt kívánja, hogy mindenki ugyanazon a szemüvegen, ugyanazzal a lelki men­talitással nézze és lássa ezt a pártala­kulást, de épen ezért engedje meg, hogy Méltóságod elé terjesszem a budai elgondolást, a Budai polgárság elgondolását az új pártalakulások felől. Méltóságod talán emlékszik, hogy volt alkalmam kifejthetni, a QrSf úr jelenlétében, hogy Magyarország jö­vője nem új pártot kíván, új örvöt a házőrző komondor számára, hanejn tetteket, eredményeket vár, amelyek bizonyítanák a szándék komolyságát és egy, egyetlen egy lépéssel előbbre vinnék a gazdasági életet Mert megálltunk. Mert meg kellett állnunk azon az úton, amelyen nem szabad és nem is lehet tovább menni. Újabb, gyakorla­tibb, hasznosabb célokat kell a nemzet elé tűzni és kezdeményező tettekkel bizonyítani azt a komolyságot, amely- lyel Önök, a felsőbb társadalom, bíz­nak ezekben az új tervekben, a gazda­sági élet átalakításában és ennek bi­zonyságául nagy anyagi befektetések­re is hajlandó az a társaság, amely a régi rendszer híveitől át akarja venni a kormányzást. A régi gazdasági rend nem ad már kenyeret az új embereknek, akik most özönlenek az egyetemekről, vagy ke­nyerüket vesztették a leépítések miatt. Nem is adhat, mert a régi rend maga sem tud megélni. Ennek az országnak mindene van, még sója is — ügye különös! — és mégis rengeteg pénzt visz külföldre, mondjuk virágért, primőrökért, külön­féle ásványokért, gyógyszerért, egé­szen eltekintve a széntől és olajtól. A magyar ős-zsenik most is öserővel dol­goznak. Vannak Pával-ak, akik egész életüket, karrierjükét annak a terem­tő gondolatnak áldozták fel és szente­lik, hogy az elavult gazdasági rend helyébe megteremtsék az új rendet, de — új alapokon. Elővarázsolják az új olcsó energiát- a földből, mint forró, vizet, gőzt, gázt, olajat. Keresik és meg is találták azo­kat az ásványokat, érceket, gyógy- elemeket, amikre ma nagy szüksége van a világnak. Helyettesítik ezzel a drága szénenergiát és elejét veszik ezzel egy új gazdasági betegségnek: — a hőuzsorának. Lehetővé teszik ezzel a földmívelés régi rendjének átalakítását. A nap heve mellé az ember szolgálatába ál­lítják a föld melegét, mely kofmá- nyozhatóbb a napénál. Minden nagy birtokon van fúrásra alkalmas hely, ahol Ingyen energiát termelhet a nagybirtokos. Csak föl kell építeni az olcsó üvegházakat, melegítő telepeket, ahol virág terem, primőrök teremnek, déligyümölcs terem és Magyarország tíz év múlva Európa konyhakertje lesz, mint ahogy évszázadokon át ga­bonatermő rónasága volt. Elképzelheti Méltóságod, hogy hány ember és család jutna így becsületes jó kenyérhez. Minden magyar földmí- ves kész kertész. Mérnökök, gépé­szek, kertészek, kerti munkások kalá­csot ennének Pannónia földjén. A foglalkozás maga gyönyörűséges. Dunántúl száz új bányát nyithatná­nak megyék, városok, földbirtokosok és volna sótól kezdve mindenünk. Ennek be kell következnie, mórt ha a fúrások révén feltörő forrd víz egyúttal gyógyító erejű víz is lesz és Magyarországot ellepik az Itt gyógyu­lást kereső külföldi betegek, azokat sem kukoricával, sem zabbal, sem ár­pával nem etethetjük, azoknak primő­rök kellenek, itthon termelt, olcsó pri­mőrök. Azoknak virág kell télen-nyá- ron. Nekünk mézet, vajat, baromfit kell termelnünk és minden kisbirtokos megél. A farmokban újból megtelep­szik sok szegény úri család és megtör­ténik minden politikai pártalakííás nélkül, hogy összeforr a falú és a vá­ros. I . _ J.; Fontos ez nekünk itt Budán, amely ősi város, a magyarság örök városa a maga szent hegyével, napról-napra veszti értékeit, Polgári erényeit meg- őrli a nyomorúság, kincset érő gyógy­forrásai nagyrészt fölhasználatlanul folynak el a Dunába. Történelmét nem ismeri a világ, hagyományainak tisz­telete csökkenőben. Ezeket kell ébren- tartani, megőrizni, értékesíteni. Más nép megélne annak a mohamedán szentnek a világhíréből, aki harmadfél évszázad óta felénk irányítja a Kelet szemét. Ezt a székesfőváros a maga erejé­ből nem tudja megcsinálni, ezek or­szágos kérdések. Buda gyógyfürdői, Budapest ide­genforgalma, Európa egyik legna­gyobb tavának: — a Balatonnak kul­tusza és kihasználása, a régi magyar fürdők föllendítése s mindezek érde­kében a földmívelésnek teljes átme­nete a szántóföldes gazdálkodásról a kertgazdálkodásra, — ezekben fek­szik az új kormányzati Programm! De nemcsak az erről való beszéd­ben. össze kell fognia harminc-negy­ven gazdag nagybirtokosnak és el­kezdeni ezt az új gazdasági rendet: — bányákat nyitni ott, ahol értékeket ígér a föld, — furatai a forró víz után és az így nyert ingyenes fűtőerő fel- használásával elkezdeni a primőr-ter­melést. Micsoda országot-nemzetet ébresztő Programm volna az, amely így kez­dődnék: „...Az elmúlt esztendőben 300 mérnök, 600 gépész, 1000 köny­velő, 2000 irodatiszt, 5000 főker­tész, 10.000 kertész, 20.000 kerti­munkás jutott kenyérhez e kez­deményezés révén. Ezer bányász- család és sok ezer fuvaros, ipa­ros, kereskedő, ügynök jutott bú­sás keresethez...“ Ezt a programmot lelkesedéssel fo­gadná az ország népe és alakítás nél­kül is megalakulna az „Uj Magyar Párt“, amely nem tologatná egymás­hoz, vagy egymástól az embereket foglalkozás,. vallas es1 vidékek szerint. Nem játszaná ki a falut a város ellen és viszont. Ezt tapsolva fogadná a kormány is és szívesen adna helyet az úttörők­nek.. Vagy talán azt méltóztatik gondol­ni, hogy Károlyi Gyula gróf miniszter- elnöknek olyan irigylésre méltó hely­zete van? Nem vagyok pártember, de szentül meg vagyok győződve, hogy ő és társai a kormányzásban öröm­mel adnák át helyeiket azoknak, akik boldoggá tudnák tenni a magyart. Ök sem keresnek mást, mint olyan meg­oldást, mely több kenyeret juttatna az éhezőknek, jövedelmet a nincstele­neknek. Ha Önök megtalálják a mód­ját a gyakorlati életben, az első em­ber aki örömmel gratulál majd Önök­nek, maga a miniszterelnök úr lesz. „A szó nehéz, súlyos a szó!“ _ ha rö gtön tett követi s a tetteket eredmé­nyek. Ezek nélkül az új pártok csak szavak, minden súly nélkül. Méltóságod Fra Girolamot idézi. Ezzel szemben engedje meg, hogy én a magyar népiélek .megnyilatkozásait idézzem. Minden kornak meg voltak a maga nótái, népénekei. Az ezeréves szenténekek, a kurucdalok, a 48-as nó­ták, sőt még a Bach-korszaknak is megvoltak a saját népversei. A leg­újabb magyar nóta’'refrénje: „Bánom is én, jöjjön, ami jön!“ Szép programokkal, pártalakítások­kal már tele van a magyar. Nem sza­vakat vár , hanem tetteket. Minden fölvetett eszmének vannak hívei. Egy ideig. Aztán új pártot keresnek. Méltó­ságod is más pártról ment át az ala­kítás alatt álló új párthoz és segít a színfalakat tologatni az új színhez, az új jelenethez, de nem veszi észre, hogy a darab a régi és a közönség is a régi ízlés, megszokás alapján jön eb­be a színházba, ahol soha nem találja meg azt a befejezést, azt a megoldást, amit a szinlap ígér. A darabban sokat beszélnek és ke­veset cselekszenek. Uj darabot kell írni, ahol sok törté­nik, mert Üres marad a színház, amelynek közönsége ma azt mondja: — Bánjuk is mi, jöjjön, ami jön! Dubonal Pál. Cfuesztettüfo dttíta sírját —* 6gy ittuzíóuaC szegényebb tett TbucLa —* Számos legenda szövődött Attila, a nagy hűn király sírja körül, amely csak a kró­nikákban, hagyományokban maradt meg. A hármas koporsó nem volt puszta fantázia, mert hasonló módon temették a gót kirá­lyokat is az elvezetett folyók medrébe. Ml Budán szigorúan állottunk a „névte­len jegyző“ állítása mellett, amely sze­rint Attilát Budán temették el. Ezt a hitet lassan lemorzsolta az idő és az a lázas kutatás, amelyet nemcsak Ma­gyarországon de a küföldón is folytatnak a nagyértékü sir után. Az arolsmunsterl kastély alatt Ausztriában most is lázasan ásnak Attila sírja után, valami kuruzsló jóslása alapján. Valószínűleg hiába. A tudomány Attila kortársa és udvari embere Priscos Rhetor nyomán jár és ezen a címen legtöbb jussa van Szentes váro­sinak Attilához. Mert Óbuda lehetett At­tila vára, de Szentes volt a nagy tábora, sátor városa. Ezt bizonyítják az ásatások. Priscos Rhetor leírása szerint Attila szék­helye sík terűiden, síkságon volt, folyók | közeléber, ahol nem volt sem kő, sem fa, tehát nem volt sem hegy, sem erdő, ami I nélkül pedig Budát elképzelni bajosan le­hetett még Anonymus idejében is. Priscos Rhetor beszámol útjáról, amikor Attila udvarába utazott, aki akkor fel volt háborodva Bizancz ellen. Ugyanis Ede- kon volt Attila konstantinápolyi követe. A bizánci udvar Attilát el akarta tétetni láb alól, a rnerényettel Vigilást, a bizánci ud­var Attilához indított követét bízták meg, de belevonták a tervbe Attila követét Edekont is, aki színleg belement a tervbe, de Attilához érkezvén, urának felfedte a merénylet te; vél Nagy kavarcíist keltett az a hír Attila táborában, hogy a hűn király ellen me­rényletet terveztek a bizánciak. Ettől kezdve megszakad a leírás a táborban támadt zavar miatt, csak később írja a krónikás, hogy egynapi távoliét után to­vább indultak Attilával északnak! Ekkor keltek át a Tiszán és*egy Igen nagy falu­ba jutottak, melyben, mint mondják, At­tilának egyebütt lévő lakásai közt legfé­nyesebb laka állott. Attilának tehát több helyeti volt lakása. iA leírás minden kétséget kizáró módon azt bizonyítja, hogy Attila székhelye sík területen volt. Arolsmünsterben már csak azért sem lehetett, mert ott nincsen sík terület, ott nem folyik a Tisza. Az az egy bizonyos, hogy Attila szék­helye és a sírja a leírás alapján egy es­etedül csak Magyarországon, pontosab­ban: az Alföldön lehet és pedig a Tisza közelében. Még pontosabban meghatá­rozva: Csongrád megye területén. Eddig körülbelül hetben-nyolcvan hűn temetőre bukkantak, ezekből harminc Csongrád me­gye területén van, a harmincból pedig tizennyolc nagy kiterjedésű temető éppen Szentes határában. A szentesi leletek azt igazolják, hogy Itt sok előkelő hűn élt, mert a sírokból a legdrágább díszítésű tár­gyak kerülnek elő. Mindezekből annyi látszik bizonyosnak, hogy Attila Budáról kormányozta világbi­rodalmát, de nem itt halt meg, hanem va­lószínűleg Sentesen és ott is temették el. Buda külön nagy ünnepe Szent István napja. Ezer éven át vissza- konduló magyar harangszó. Mintha még a turáni mezőkről szólana felénk. A száz éven át pihent és uj erőre Tcapott ma­gyarság államalkotó nagy képességeit bi­zonyító történelmi alkotás, mely megmen­tette Európát a tatár és török inváziótól. A magyar sors tragédia egyik nagy jele­nése, mintahogy öt-hat ezer év előtti idő­től kezdve befolyt Ázsia nagy átalakulá­sába a maga még ősibb — tévesen szu- mirnak mondott — és minden nemzetek felett fenállott műveltségével. Ne feled­jük mindezt magyarok és emlékezzünk mindezekre Szent István napján! Kérges a paraszt tenyere, de a király­nak is honnan van kenyere. Ez a régi' nóta a most alakult „Magyar Nemzeti Pa-1 raszt Párt" jelszava és körlevele szerint I az ország Jóléte fájának gyökere a föld­művelés, törzse a közigazgatás, ágai’ az Ipar és kereskedelem, levelei az egyes emberek. A mozgalmat Vass János csong- rádmegyei gazda indította meg, aki, mint rokkant, mintagazdaságával tűnt fel gaz­datársai között. A múlt években különféle mozgalmat Indított a gazdáik felsegélyezé­sére és hívet arra buzdították, hogy eze­ket a mozgalmakat egyesítve és országo­san megszervezve, kell megalkotni a Ma­gyar Nemzeti Paraszt Pártot, mely 'de­mokrata irányú, de mértéket fart a ’de­mokráciában és tiszteli a magántulajdont. Jelszava: „A haza mindenek előtt"!... Nagyon furcsán festene, ha ezzel a pa­raszt párttal szembeni megalkotnák az „úri pártot“, vagy a „mágnás pártot“, vagy mondhatnék úgy is, hogy a „nyul- tenyésztők pártját“. Ma mindnyájan egy­formák vagyunk és éppen ezért csak ál­talánosan nemzeti, jóléti, vagy gazdasági pártnak van jogosultsága. Azt hisszük, hogy ez a Paraszt Párt nem jut el Bu­dáig. A középkori építészet Budán nem csök­kent még a templomépitések aranykorá- 1 nak lehanyatlása után, a XV. században sem, hanem még nagyobb lendületet vett a nagyszámú és nagyszabású profán épü­letek emelésével. A művészi külsővel gyarapodó épületek révén pedig nemcsak a kőfaragók és kőművesek, hanem a tem­plomok belső díszítésével foglalkozó többi mesterek működési köre is hatalmasan bővült. Sajnos a középkori profán építé­szetről, a budai Várat kivéve, kevés hatá­rozott adatunk van. Még romok képében sem maradt reánk ebből az időből egyet­len magánépület sem, csupán néhány pol­gári ház pincéje, kapualja és egy-két föld­szinti szobája hirdeti ma azt, hogy a XIV. századtól kezdve az építészet sok művészet­tel párosult itt. A ránk maradt emlékek majdnem kizárólag csúcsíves stilüek, ami arra vall, hogy hat a renaissance későbben a házak külseién érvényesült Is, a házak magvát, főleg az erősen boltozott földszinti helyiségeket nem változtatta meg. E bol­tozatok még a török hódoltság viharait is kiáltották s így sikerült 'Arányi Lajosnak, a budapesti Tudomány Egyetemen a kór- bonctan első professzorának, aki régészeti kutatásaival is jelentős eredményt ért el, 1877-ben hetvennégy budai házban közép­kori részieteket feltárnia. Ezeket gondo­san összeállította és lajstromba foglalta. Nagy kár azonban, hogy azóta közülük már nagyon sokat lebontottak. A még meglévő középkori részletekből a legérde­kesebbeket: néhány csúcsíves boltozatú XV. századbeli kapualjat, kapualjak falá­ba vágott s néha szinte szeszélyes legyező­formájú ívvel betetőzött lócás fülkét a Rudolf trónörökös és Jókai Mór szerkesz­tésében megjelent „Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben“ című könyvben mutatták be. A kapualjakon kí­vül az Országlház-utcában egyetlen eme­letes épület maradt fenn1, amelynek hom­lokzati fala egészen a XV. századból való. A ház belső részét a török megszállás után újonnan építették. A homlokzaton párosá­val csoportosított ablakokat látunk, eme­letifala egy lábnyira szökell ki a földszinti’ fal fölött és lóhereíves frízzé olvadó vaskos gyámköveken nyugszik. Ez a ház a favá­zas épületek hatása alatt készült, mely. épitésimód ekkor egész Közép-Európában általános volt. Téglát nem használtak há­zak építésére Budán azért, mert igen gaz­dag volt kőben, de favázas házak a XV. század élőt a Várban Is voltak, különösen azonban a külvárosokban épültek nagy számban. A Kelet követe — Szíria emirje, Sefyb Arszlán herceg Budán ““ — A Hollós Mátyás Társaság ünnepi lakomája — Emberi elme alig veszi észre, hogy az ember, a város, a nemzet sorsa hol és mikor fordul más irányba és megy vagy a végzete, vagy a hivatása felé. A múlt héten megérkezett Budára SEKIB ARSZLAN emir és itt szállt meg az Esplanade szállodában, hogy Husszein flilnii budai főmuftival egy- fedél alatt lakhasson és állandóan vele le­hessen. Mint magánember jött Budapestre és az volt a terve, hogy Budapesten át tér haza Szíriába, de az itt talált táviratok visszaszólították Genfbe. Arszlan emir hi­vatalosan képviseli Qenfben Szíriát és Pa­lesztinát, egyúttal elnöke és fele annak a bizottságnak, amely az egész mohamedán világot képviseli ott. Ebben a világban ma döntő súlya van az ő szavának, amely előtt tisztelettel h'ajol meg minden igazhí­vő. Régi barátság fűzi Husszein Hümihez, akit még egyiptomi egyetemi hallgató ko­rából ismer és Budapesthez is régi szálak fűzik. Ez alkalommal ötödször járt Buda­pesten és — ahogy kijelentette — ezentúl még gyakrabban jön ide. A legapróbb részletekig eimőndatott ma­gának mindent, ami a magyar mohamedá­nok vallásközségének alapítása körűi tör­tént, nemcsak a főmuftit hallgatva meg, hanem másokat is, olyan keresztény ma­gyarokat, akik jóakaró barátsággal szol­gálták eddig ennek a mohamedán mozga­lomnak az ügyét. A fejedelmi látogatót pénteken e hó 12- én este a HOLLÓS MÁTYÁS TÁRSASÁG is vendégül látta és a nyári szünet dacára számosán vettek részt az összejövetelen, ahol Hennyey Vilmos elnök fogadta a fő­muftival együtt az érkező 'emirt. A moha­medánok sorfala meghajolt előtte mélyen. A Császárfürdő történelmi emlékű ud­varára nyíló terraszon terítettek a 70 tagú társaság számára és a vacsoránál a Hollós Mátyás Társaság tagjain kívül a . Gül Baba vallásközség tisztikara és a budapesti és környéki mohamedán vallású magyar ál­lampolgárok, mint a vallásközség tagjai vettek részt. A meghívás hirtelen történt, részben az emir kívánságára, mert kö­szönetét akart mondani a Hollós Mátyás Társaságnak a mozgalom lelkes támoga­tásáért. A Hollós Mátyás Társaság részé­ről Hennyei Vilmos elnökön kívül megje­lentek ott: vitéz Aggházy Kamii ezredes, Szviezsényi Zoltán dr., a Budapest fürdő­város Egyesület igazgatója, Lechner Jenő műépítész, Medgyaszay István műépítész, Szilágyi Károly igazgató, Lugmayer Jó­zsef kTmft. ügyvéd, Istók János szobrász. Pávai Vájná Ferenc főbányatanácsos, Hu­bert Vilmos nagyiparos, Szászhalmi Jó­zsef szerkesztő és Viraág Béla aielnök- háznagy, továbbá mint vendégek: Galán- thai-Glock tábornok képviseletében Nyári Brauner Iván. őrnagy, vitéz Szentiványl- Walleshausen Alfréd százados, továbbá Szeredal Leó szerkesztő és neje, Nemes- sányi-Kontuly Béla festő, Suppinger Fe­renc építész, dr. Nagy Kálmán or­vos, Major János vaskereskedö, ne­mes Faltay László tengerészkapitány, L. O. Richárd Nitsch kapitány és neje, Rojké Viktorné, Viraág Béláné, özv. Wag­ner Vilmosné. A „Gül Baba" vallásközség részéről pedig Husszein Hilmi fömufti és neje) Max János alezredes, lovag Umlauft Siegfrid dr. László Zoltán dr. szer­kesztő, p. ü. tan., Medriczky Andor dr.t Kiss Árpád dr. jogtanácsos, Ressulovlts Medhmed bég főtitkár, Harsády Róbert főszámvevő, Mehmedagics Izmai! Imám, Zacher Lajos és neje, Hadzsi Muszics Ha­szán bey és a vallásközség mintegy 25 tagja. A társasvacsora befejeztével Husszein Hilmi a magyar hazát éltetve, magyar nyelven és arabul üdvözölte a magas ven­déget. Hennyei Hennyey Vilmos dr., ny. állam­titkár, elnök a Hollós Mátyás Társaság nevében köszöntötte fel az emirt francia nyelven — utána lovag Umlauft Siegfrid, a „GUI Baba“ vallásközség nevében szin­tén franciául mondott beszédében Ünne­pelte a fejedelmi látogatót. Mehmedagics Izmail imám, az ez alkalomra írt és e számunkban közölt üdvözletét olvasta fel, — Hadzsi Muszics Hasszán bey pedig a bosnyák származású, de magyar állampol­gárokká lett mohamedánok nevében, kö­szöntötte lelkes szóval az emirt. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel for­dult mindenki a szólásra emelkedő SEKIB ARSZLÁN emir felé, aki a francia nyelvet használta. A vi­lágpolitika | szolgálatában eltöltött élet le­szűrt nagy igazságai az „Ébredő Kelet“ mentalitásában különös hatást váltottak ki. Az európai műveltség teljes- birtoká­ban ennek a keleti uralkodónak a póznél­küli beszédmodora, szavainak egyszerűsé­ge egészen másként hatottak, mint a nyu­gati diplomatáké.­Olyan különös, a mi magyar lelkünket átölelő dolgokat mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom