Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-08-06 / 1091. szám

XXIX. évf 1091. sz. ELÖFIZE TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják 1032. AUGUSZTUS 6. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, m/ m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindeko előre fizetendő ÁllaMó hiiditökaek nagy Ultin ÄH Buda érdekelt a vérospolltika, közgazdaság, tér sadalom, művészet ée sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐI VI R A A Szerkesztőség és kledé Hivatal: Budán, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos öráki délután 4-6-lg Keretek... Skatulyák... Nem a való élethez mérik nálunk a rendet, hanem a rendszerek Prokrus- tes ágyába törik bele az életet. A városfejlesztéshez is csináltak ilyen furcsa skatulyákat és azokba dömöckölik a főváros feltartózhatatlan fejlődését. Nyáron át negyvenezer ember a Dunán él. Vitorláson, csolnakon, a ró­mai parton. Vasárnaponkint 30.000 ember hemzseg ott néha és a város, a minisztérium, vármegye és minden­féle hatóság százféle rendelettel kor­látozza és keseríti az üdülő embereket de — egyetlen egy nyilvános illem­helyet nem épített erre a két kilomé­ter hosszú Dunapartra ilyen nagy embertömeg számára. Pedig még üz­letnek is jó volna és csak utasítani kellene erre a főváros idevonatkozó vállalkozóját Aki csak foglalkozott a keleti kér­déssel, a mohamedán világ és 300 mil­lió hívőjének bekapcsolásával a ma­gyar fürdőügybe és idegenforgalomba, az föltétlenül megállapította, hogy ez a szervezkedés ott kezdődik a magyar honos mohamedánoknak vallásközség­gé való megszervezésénél. Ez a vallási szervezet föleleven'íti világszerte az itt 250 év óta eltemetett nagy mohamedán szent: — Gül Baba iránt a vallásos érdeklődést, lehető­leg főbúcsújáró-hellyé avatva sírját. Ez megindítaná a tömeges zarándok- lásokat keletről. Ennek első és legfőbb kelléke, hogy itt a zarándokok a magok val­lási rítusa szerint lakhassanak és ét­kezhessenek. Már most hogyan csinálják ezt nálunk? A magyar mohamedánok vallásköz­sége már egy év előtt megalakult. Il­letékes helyen bemutatta, hogy papja képesített egyén és magyar honpol­gár, aki vagyont és vért áldozott a magyar hazáért, a hívek magyar hon­polgárok, sőt Budapest illusztris fő­polgármestere, aki mindezeket kivizs­gáltatta és rendbenlevőnek találta, a felsőbb hatóságoknak tett előterjeszté­sében megsürgette az uj magyar-mo­hamedán vallásközség elismerését, és — egy idegen állampolgár rosszaka­ratú kicsinyes intrikái megakadályoz­ták a magyar legfelsőbb hatóságokat ennek az ügynek törvényes elintézé­sében. De ha jönne is ide keleti zarándok, itt élni nem tud, itt éhenhalhat. A nyitott úton, amely óriási távla­tokat tár a magyar idegenforgalom- és fürdőügy elé, — keresztben fekszik egy kisázsiai varga fia és megállítja az egész állami gépezetet olyan tör­vényes magyar ügyben, amihez sen­kinek másnak köze nincs a világon, csak egyedül és kizárólag a magyar hatóságoknak, lévén ez kizárólag ma­gyar honpolgárok és a magyar állam belső ügye. Ezt a diplomácia . terére átvinni nem lehet és nem szabad, a magyar állam szuverénitásánalc megsértése nélkül. És mégis elskatulyázzuk! Itt-ott kiszivárog egy és más a ké­szülő fürdőtörvényről és fürdőbizott­ságról. Föltétlenül szükség van ilyen kurkomisszióra, de csak életrevaló, önálló szervezetre és nem — új hiva­talra. Ha már most azzal kezdi működését ez a bizottság, hogy a fürdőügy fej­lődését és a fürdőváros fejlődésének irányát mesterségesen akarja termé­szetes útjáról letéríteni, akkor sziszi­fuszi munkára vállalkozik. Akkor a danaidák hordóját töltögeti — hiába. Az ilyen fejlődési irányokat se eltérí­teni se megállítani nem lehet. Ott van Pasarét! Apró villáknak szánták és 4—5 emeletes bérvillák épültek oda, mert ez a vidék Buda fejlődésének területe, ott föltétlenül rendes belső városnak kell épülnie. A tervezők bi­zonyára jóhiszeműen tervezték ezt, de az élet elé gátat építeni nem lehet, így jártunk a Margit-köruttal és így vagyunk a fürdővárossal. A nagy világon kezd kialakulni az a vélemény, az a fölfogás, hogy Buda a reumások fürdőhelye, — világfür­dője! — mert egyedül a budai gyógy­vizekben van meg az ősi gyógyító elem, a thorium, és az északi államok itt akarnak saját reumás betegeiknek külön nemzeti kórházakat építeni, — akkor nem hihető, nem tehető fel, hogy ' ezeket a kórházakat meredek hegyi lejtőkre építik, ahová ezek a be­tegek csak nagy kínnal tudnának el­vánszorogni. Ezek lent maradnak a völgyben, a síkságon. Kizárt dolog, hogy ezeknek megfelelne mint fürdővárosi központ — a Tabán meredek lejtője. A Tabán lehet sok mindenféle más betegségben sínylődő fürdővendégnek kedves, vil­laszerű otthona, lehet Budapest és Ma­gyarország kertes fürdővárosa, de so­hasem lesz — világfiirdű. De, ahogy rosszul intézik a római part félszázezer csónakázó, viken- dező, kiránduló népének sorsát, — olyan rosszúl indul útjára a világfürdő ügye. Buda szívében, védett helyen 20 holdas sík területen kaszáló rét van, ahol reggelenkint kis katonai csopor­tok gyakorlatoznak, amíg a fű nőni kezd: — a Vérmező. Ez a természet- adta központ]« a világfürdőnek. Környezete most épül (eltekintve az oda nem való, de a fővároshoz egyáltalán nem illő vásárcsarnoktól) és tág teret nyit minden tervező zseni fantáziájának, ha nem szorítjuk azt már jó előre keretek közé és nem ska­tulyázzuk el annak minden lehetősé­gét. Mátyás király világgá küldte tudó­sait, hogy tanulmányozzák a fürdők ügyét hogy azután e tapasztalatok révén, itt építse föl a világ legszebb fürdővárosát. Nálunk már a székesfőváros ad­minisztrációja is belátta, hogy a gyógyforrások ügyét nem lehet a csa­tornaüggyel egy ügyosztályban együtt kezelni. A magyar idegenforgalom, a budai gyógyforrások és a Balaton külön kor­mányzati programm, mely magával hozza földművelésünk nagy reformját, mert a világ idesereglő betegeit jól és olcsón kell ellátnunk finom és korai zöldségfélékkel, amiket olcsón termel­hetünk fúrandó forróvíz forrásaink üvegházakat tápláló melegével, — te- hri nagy nemzeti kérdéseket kapcsol össze, amelyek intézése nem lehet egy kuricomisszió feladata. Tisztázni keli az alapkérdéseket, egyengetni kell az idegenforgalom út­ját, de itthon meg kell előbb teremteni a nagy időkre tervezett alapokat, hogy azután a kurkomisszló intézhesse azt, ami egy ilyen bizottság hatáskö­rébe tartozik. Most azt a látszatot keltik az elő­munkálatok, mintha a fürdőügynek és idegenforgalomnak egy új népjóléti minisztériumot igyekeznének felállí­tani, holott nem új minisztériumra, ha­nem bölcs és előrelátó alapvetésre van szükségünk. Dubonal Pál A 2000 éves strand A Római-part sorsa Az óbudai „Római-part“-ot evezős ifjú­ságunk a neki kijáró hatósági támogatás elmaradásának dacára megdöbbentő erő­vel és dacos szívóssággal a dunai vízi élet olyan centrumává tette, amely idő el­teltével — ha a part sorsát a főváros ve­zetősége még idejében helyes irányba tereli és istápolja — Budapest fürdőváros egyik Európaszerte ösmert híressége és a mi nagy büszkeségünk lesz. Erre az „irányra“ kívánnék rámutatni és ehhez az „irányhoz“ kérnők a fővárosi fürdőügyek intézőinek jóakaratú figyelmét, ideértve a „Budapest Fürdőváros Egye­sület“ elnökségét is. A főváros a hivatalos közlések adatai szerint három úgynevezett népstrandfürdő építését tervezi: az elsőt a lágymányosi holt dunaág vizében, a másodikat a Zug­lóban (kazánokban melegített kút, vagy vízvezetéki vízzel), a harmadikat pedig a Rákospatak torkolatánál artézi fúrás útján felhozott thermálvízzel táplált meden­cében. A három tervezett strandfürdő előirány­zott építési költsége kereken 3 millió pengő. Valahányszor Budapest valamely fürdő- alkotásáról esik szó, a külföld mindig fel­figyel, mert városunkat __ hála a Fürdő­vá ros-Egyesület sokat előlegező propa­gandájának, a fürdőépítkezés terén köve­tendő példának tartja. Ezért nekünk mlndenkép arra kell töre­kednünk, hogy — bármit is csinálunk a fürdőépítés terén — legalább is európai ér­téket és nevezetességet érjünk el müve­inkkel, amelyek a külföldi utazókat, az idegeneket Budapest meglátogatására ser­kentsék. Nézzük csak Bécset, amely épen a na­pokban adta át a közönségnek a semme- ringi Panhans-féle csodastrandot a köze­pében elhelyezett csukott uszodával, ame­lyet nagy pénzügyi megerőltetéssel, sok­sok kilométerről vezetett, drágán megszer­zett és drágán melegített 8 C fokos for­rásvízre építettek meg, a külföldieket Bécs­ire csábító látványosság gyanánt, jelenté­keny állami segéllyel. A strand megnyitásához a diplomáciai testület teljes számban megjelent! (Mi­lyen vonzóerő az idegenekre! Szerk.) Rajta legyünk, hogy Budapest külföldi mértékre szabjon minden fürdőalkotást, még akkor is, ha saját népének fürdőjéről van szó. Budapestnek háromba szakított. Itt is ott is kültelekbe illesztett strandjától, művé­szi, külföldit is idevonzó mély hatást várni nem lehet, ellenben a jól megválasztott, hogy úgy mondjuk „nemes“ helyen épülő, Budapest népét szolgáló, egybefogott hatalmas arányú, a polgári nyaralási igé­nyeket is kielégítő strandfürdő egyenesen idegenvonzó erővel és értékkel is bírna. Ebből a szempontból van különös fon­tossága az ilyen nagyobb alkotásra Buda­pesten egyedül alkalmas „Római-part“-nak. Az esztergomi vasúti hfdon felül elnyúló „Római part", előtte a tószerűen kiszéle­sedő és döbbenetesen egymásba ömlő ket­tős Dunaággal, mögötte az óbudai hegyek tömegeivel és a pilisi hegyvidék átkaroló fogazatával, mintegy két kilométer hossz­ban 120 öl szélességgel körülbelül 85.000 négyszögölnyi istenadta természetes strand fövényével, a parton elhelyezett nyílt duna- usodákkal és a Római-fürdő forrásvizéből táplálható thermális medencéivel, a csol- nak garageok sorával, a week-end háló­fülkék százaival, a sportszállók szobáinak sokaságával, a pergolás zuhanyok véget nem érő vonalával, terraszokkal, klubhá­zakkal, a mai olcsó nyaraláshoz megkívánt kellékek olyan tömegét olyan nemes táj­ban vasutak és autóutak mellett éppen a visegrádi és bécsi hajózás vonalán a leg­káprázatosabb hajóközlekedéssel a legkü­lönfélébb jármüveken érkező utasok részé­re emelt kirakatos kapu gyanánt, mindezek között a már tizezerszám megtelepedett evezősök mozgalmas tarka felvonulásával — olyan felemelő és feledhetetlen képet nyújthat, amely a legnagyobb várakoással érkező idegent a lelke mélyéig megra­gadja. Ilyen utánozhatatlan természeti ténye­zőkkel megáldott és felszerelt európai szintű strand nemcsak Budapest népének közegészségét szolgálná, de az idevonzott idegenek révén, valamint a - középsorsuak nyaralásának ilyetén bőséges, tökéletes és olcsó lehetőségével akkora kögazdasági jelentőséggel bír, hogy meggondolásra ér­demes: vájjon ekkora gazdasági jelentősé­génél és az építkezés széles rétegű elter­jedésénél fogva nem volna-e a Római­part strandfürdőiének kiépítése az Ínség- munkaakció keretébe illeszthető? Ilyen érdemes sorshoz juthat a Buda­pest fürdővároshoz mindenkép méltó Ró­mai part, ha Budapest életének irányitól a Római-part kincses értékét átvizsgálják, megösmerik, megértik és óva ügyelnek arra, hogy visszavonhatatlanul veszendőbe ne menjen — a késlekedés miatt. Ringer Lajos dr. rítő céh. A törvénykönyv másolója többféle mesterembert kihagyott, mert nem szere­pel nála a kalapos és üvasescéh sem, pe­dig az utóbbi foglalkozás a budai személy­nevekben, amelyek rendesen a foglalko­zást .is jelentették, nem egyszer fordul elő. A festők és aranynyújtók, vagy aranyo- zók egy céhbe tartoztak. A XVI. század vécéig a két különnemű mesterembereket a képek aranyozott hátterének áttalános voltá fűzhette egymáshoz, míg a XV. szá­zadban a szárnyas oltárok divatja kap­csolja őket össze, amelyek legnagyobb­részt Budán készültek. Képfaragókról a budai törvénykönyv nem emlékszik meg, de szinte magától értetődik, hogy ezek a kőfaragók, illetve asztalosok s esztergá­lyosok céhébe tartoztak s hogy a szobor­öntés mesterei, a harangöntők céhből ke­rültek ki. Azok a mesterek, akiket ma építészeknek nevezünk, a középkorban a kőműves, vagy kőfaragó címével is beér­ték. A céhek népességét a törvénykönyv nem jegyezte fel. Azonban egészen bizo­nyos, hogy Budán a középkorban feltétle­nül több festő, szobrász, ötvös és más, ma iparművészeinek nevezett foglalkozást űző ember élt, mint Európa ma legnagyobb városaiban. Erre a templomok és egyéb monumentális épületek nagy számából s néhány egyház reánk maradt leltárából egészen bizonyosan következtethetünk. A templomépítés aranykora különben Budán Zsigmond király idejében lejár. Ekkor már csak egy templom épül, de a meglévők ki­egészítésénél, bővítésénél, belső felszerelé­sük gyarapításánál a mohácsi vészig foly­ton és folyvást foglalkoztatták a budai művészmestereket. Ezt bizonyítják a pápa által kiadott búcsúlevelek, amelyek a tem­plomok jókarban tartása, díszítése érdeké­ben Íródtak. A legrendezettebb város Európában a XV. század idején Budavára volt, amit a tisztaságáról fennmaradt adatok és az a körülmény is bizonyít, hogy utcái kövezet­tek voltak. Már a Zsigmond-korabeli budai törvénykönyv is említi az itt lakó kövezet- csinálókat. Terjedelmére nézve maga Bu­davára kicsiny volt, de bár közigazgatási­lag szorosabban még a várhegy tövében elterülő külvárosok sem forrtak vele ősz- sze, mégis ezek és az ezekkel szomszédos helyiségek dél és észak felöl Kelenföldtöl- Óbudáig és a Várhegytől nyugatra esők is területileg egybeolvadtak. Salamon Ferenc, a jeles történetíró számítása szerint Bu­davára polgári részében 340 ház, külváro­sában 645 ház volt, összesen 1235 szobá­val, 3267 kamrával, 742 fedett udvari he­lyiséggel, 627 éléskamrával és 3931 lónak való istállóval. E zaz összeírás abból az időből való, amikor Zsigmond király a bá- seli zsinatot Budára akarta áthelyezni. Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban igy írja le a mohácsi vész előtti Budára való visszaemlékezését: „Maga Budaváros is nevezetes, nemcsak a királyi palota. Az ott összesereglő olasz, német, lengyel és a mi időnkben török kereskedők által, egész Magyarország emporiuma. Bármely oldal­ról szemléled némi távolságból a királyi várat és a várost, van mit gyönyörködnöd benne, mintha az épületek nem anyagból volnának, hanem- valamely művészi kép állana előtted. És viszont, ha a városból az alatta elterülő kellemes vidékre tekin­tesz, elragadó a látvány. Maga a kőszikla, amelyen a város áll, a borospincék miatt alá van ásva, úgy, hogy nem kevesebb munkába került valamennyi ház földalatti része, mint amit belőlük a föld színén látsz.“ j A tatárjárás után Budavárában az ural­kodó szerep a németeké volt és erre a szokásra hivatkozva a németek ezt ké­sőbben is meg akarták tartani. Ez sikerült Is jóidéig, de sajátságos, hogy épen csak a német származású Albert király koráig, A magyarok, mivel a német befolyás már az udvarban is nagyon elharapódzott, nyíltan forrongani kezdtek s midőn a né­metek Budavárában egyik vezéremberün­ket orvul meggyilkolták, fegyverrel reá­juk rontottak és a Budán időző magyar katonasággal együtt iszonyú mészárlással torolták meg a németek becstelen tettét 1438-ban. Albert király a zendülés miatt nem büntette meg a magyarokat, sőt a budai törzsökös német eredetű családok­kal egyforma rangú szerepet biztosított nekik Budavára belső kormányzásában. Hogy ennek milyen hatása lett, azt érde­kesen bizonyítja Onxvein Péter esete, aki 1435-ben a németek sorából lett bíró s aki 1445-ben, mikor újra megválasztják, már Bornemisza Péternek írja nevét és utódjai már csak Bornemisza néven sze­repelnek. Mátyás király korában Buda­vára és külvárosai magyarok voltak, de természetesen idegenek ezért bőven for­dultak elő mint Európaszerte minden, fon­tosabb kulturális és kereskedelmi góc­pontban. A németeken kívül az Anjouk korától kezdve olaszokról tudunk, akik a kereskedelem terén voltak hangadók Bu­davárában. Zsigmond király korában je­lentősebb francia településről vannak fel­jegyzések, míg Mátyás király idejében Budán sűrűn megforduló olasz művészek­ről van tudomásunk. A német művészet és szellem nem volt nálunk jelentős. Ezt csak a német kutatók állították, most azonban már határozott adataink vannak arról, hogy régibb, románkori székesegy­házaink olasz hatásról, majd franciáról tesznek tanúbizonyságot. A csúcsíves épí­tészet elemeit mi nem közvetve a néme­tektől, hanem Franciaországtól vettük, az onnan idetelepített Villard de Hon- necourt 1240 és 1250 közötti nálunk idézé­séről határozott tudomásunk van, ellenben sem jelentős, sem jelentéktelenebb német mester ittlétéről sehol nincsen feljegyzés. A franciáktól sokat tanultunk, majd a XIV. század folyamán nálunk is olyan te­kintélyes építésznemzedék nevelődött Budán, hogy nemcsak, hogy idegenre nem szorultunk, hanem mi adtunk a külföldnek' jelentős építő és egyéb művészeket, akik mind Budán tanultak és munkálkodtak egykor. P.ipka Terenc szózatai 7de$enfor$atőm * /, A budai céhek érdekes életéről a 475 éves „budai tör­vénykönyv" értesít bennünket. Ebből tud­juk, hogy a paszomártyos és zeinórkészí- tök, továbbá a kőművesek, a kőfaragó- ács- téglavető- és kövczetcsinálómesterck egy céhben voltak. Külön szerepel a ke­rékgyártó, külön a kádár, együtt az ij- és nyilgyártó, továbbá az asztalos és esztergályos. Ismét külön-külön említi a törvénykönyv a kötélverő, a szíjgyártó és nyeregkészítöket. Ezeken kívül volt még a hazai gyapjúból dolgozó posztószövő, takács, posztónyíró, szabómester, subaké­szítő, kelmefestő, posztókalló, vászonfehé­szö, amit nagyon sokat emlegetned; fogalom, amit igazi lényegében nem igen akarnak megismerni. Pedig a kényszerűség, ez a szigorú tanító­mester, feladja nekünk leckének, hogy meg kell tanulnunk az idegenforgal­mat. Amilyen otthonülő volt régente a magyar, annyira rákapott az utazás­ra, amióta a kiegyezés után a gazda­sági fejlődés belevitte az európai élet­be. Magyar szót lehet hallani NyUgat- Európa minden valamirevaló helyén. Meg lehetett hallani, mert elég hango­san beszéltek. Annyira megszokták az idegen világot, hogy pihenni, üdülni már nem is tudtak itthon. A Bécsi­erdőt jobban ismerték, mint a Pilisi- hegyeket, a Rajna közelebb volt ne­kik, mint a Tisza partja. Ezért azután nem is fejlődött itthon az idegenforga­lom ellátására semmi. A vendégek azt mondták, hogy nincs berendezés, a vendéglősök azzal feleltek rá, hogy nincs vendég. A kényszerűség azonban ma már nagyon szigorúan követeli a feladott leckét. A magyar idegenforgalom szé­leskörű előkészítése megindult. A ma­gyar fejlődés vezetője — Budapest — jár elől a szervezésben. Nyomába tö­rekedett a magyar vidéki tájak legér­tékesebbje, a Balaton. Azután jöttek a városok, az irodalomban és művé­szetben népszerűsített vidékek, majd csendes, nyugodt helyek erdők szélén, hegyek tövében. A közönség kezdte megismerni,' milyen szép a magyar föld és a vidék népe kezdte megtanul­ni, mit jelent az idegenforgalom. Most egy könyv jelenik meg, Mely elsősorban foglalja össze ilyen rend­szeresen és ilyen bő anyaggal Buda­pestnek az idegehforgalöm szempont­jából vonzó értékeit. Az idegenfofBa­lom kérdéseinek tapasztalatok és ta­nulmány alapján végzett széleskörű feldolgozása. Ez a könyv pfogramm és tanulság. Ismernie kell mindenkinek, aki á budapesti és általában a magyar ide­genforgalommal törődik, De szól ez a könyv minden magyarnak, mert hazai kincsek bányáját tárja föl. Különösen olvassák el az orvosok, hogy betegeik számára ezeket a hazai gyógyító he­lyeket jelöljék meg és a közönség meg: ögzött előítéleteivel szemben ne­kik kell bebzonyítani, hogy az a kül­földi gyógyítóhely semmivel sem kü­lönb a hazainál. Üdvözlöm a szerzőt, könyvének megjelenése alkalmából és kívánom, hogy ügybuzgalma érje el a megérde­melt eredményt és széles körökben hódítson Budapest idegenforgalma számára. Dr. Rlpka Ferenc. BENYÓ JÁNOS dr. rendkívül érdekes és nagy tanulmányra valló könyve: „Budapest fürdőváros és az Idegenfor­gatom“ bevezető sorait így fejezi be: ... Munkám célja közgazdaságpolitikai szempontból — Budapest jövendő fürdő­város jellegére való tekintettel — az Ide­genforgalom problémáját ismertetni és az egészet lehetőleg rendszerbe foglalva át­tekinthető képet nyújtani. Kedves kötelességemnek teszek eleget) 1 j I I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom