Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-07-28 / 1090. szám

XXIX. évf. 1090. «a­ELÖFIZE TÉS: 24 — P 6 — P Egy évre Negyed évre Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek- - nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják Budai Buda érdekeit a vArospolltlka, közgazdaság, tér sadalom, művészet és sport terén szolgélé újség FELELŐS SZERKESZTŐI ViRAÁG BÉLA 1932. JULIUS 28. HIRDETÉSEK Egy hasáb szálat, m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsorára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint, A hirdetések dija mindeko előre fizetendő Allaodö MrfleUMi nagy k>dvezmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefoni Aut. 502—96. Hivatalos óráki délután 4-6-lg Tervek ­ismét csak tervek! Európa térképét nézve, önkéntelenül érik meg minden szemlélőben az a tu­dat, hogy Európa tulajdonképeni köz­pontja: Budapest. Idegen tudósok ál­lapították meg már 50 év előtt, hogy fekvésénél fogva Budapest egyike lesz Európa legnagyobb városainak. Bizo­nyítja ezt, hogy 50 év alatt vidéki vá­ros nlívójáról világvárosi nívóra emel­kedett és fejlődött, Ausztria, Bécs és nagy részben a dinasztia ellenzése da­cára. Bécs a riválisát látta Budapest­ben, Ausztria a hegemóniáját féltette, a dinasztia pedig az egységes állam színezete miatt igyekezett Bécset fel­tüntetni a monarchia fővárosaként. És mindezek dacára ez a város rohamo­san nőtt, hatalmasan fejlődött, holott alig akadt államférfi, aki ezt a fejlő­dést / hathatósan előmozdította volna. Ha a gazdag időkben mindazt megtet­tük volna, ami ezt a fejlődést nagyobb arányokban szolgálná, ma már Buda­pest nagyon megközelítené Bécset és föltétlenül éreznénk a világ emporiu- mok kisugárzó erejét a kelet felé, ami nagy arányokban szolgálná kereskedel­mét, iparát és mezőgazdaságát. Ebben a városban alig volt vezető ember, aki igyekezett volna megelőzni, vagy irányt szabni a kornak, hanem ellen­kezőleg mindig csak kullogtunk a fel- tartózhatatlan fejlődés nyomában és dolgoztunk és foldoztunk, aminek most isszuk meg keservét. Itt sohasem épült út, hogy később épüljenek melléje há­zak, hanem fordítva a sok felépült ház sürgetésére építettünk utakat. így a fejlődésnek nem a város szabta meg az irányát, ami szertelenségekre veze­tett. Ennek egyik jelensége a Pasarét. Ott ma három-négy emeletes villa­szerű bérpaloták épülnek, elnyomva a földszintes villákat, mert olyan terüle­ten akart családi villa-negyedet léte­síteni, ahova a város önkéntelenül ki­terjedt a maga bérpalotáival és föltét­lenül bizonyos, hogy a Pasarét belső várossá lesz, valószínűleg zártsorokbon épült bérházakkal, ami talán nem is oly nagy veszedelem. Ez a vajúdó város állandóan termel ki újabb és újabb terveket, amelyek nagyrészt télen születnek, tavasszal a piacra kerülnek, hogy őszkor, mint a hervadt lombokat, összesöpörjék, mert nagy részük csak terv maradt. De vegyük sorjába: A GELLÉRTHEGY LIFTJE új körülmények közé került. Tudvalevő dolog, hogy pont 40 évvel ezelőtt 1892-ben a felett vitatkoztak a Városházán, hogy a Szent Gellérthegyre vezető liftet villamos­erő, ■ gőz, vagy víz hajtsa, — és azóta még csak az útvonalát sem állapították meg. Most Kovácsházi’ Vilmos tanácsnok tette maisáévá a kérdés megoldását. Erős akaratú egyéniség. Talán neki sikerül föl­emelni azt a nehéz sirkövet, mely a Gel­lérthegyi lift sírját fedi. Idegenforgalmi, de főleg fürdőügyi szempontból fontos kér­dés ez és pótolná a párisi Eifel-tornyot. Hirtelen légváltozás, sok esetben .gyógyu­lás. Az UJ ELÖLJÁRÓSÁGOK közül a Xl-ik kerület (Kelenföld) volna az első új kerület, amely a papírosról át­mászna a valóságos életbe. Helyisége az új Horthy-körtéren épült házak egyikében vol- ha és Spannberger Alajos tanácsnok-elöl­járó venné át szervezését és vezetését. Egyelőre 10.000 pengőt vettek fel a város jövő évi költségvetésébe erre acélra. Ezzel hivatalosan is feltárulna az a sok viszás helyzet, mely ma a Gellérten túli városrész­ben nehezíti a polgárság megélhetését. A HEGYVIDÉK VÍZELLÁTÁSA ma a budai kérdések között első helyen áll. Különös gondja van erre minden komoly pártnak és Kozma Jenő dr. külön fölkérte a párt alelnökét, Becsey Antalt, hogy mint régi szakértő és vizműépítő mérnök tegye külön tanulmány tárgyává ezt a nagy horderejű kérdést. Budát és a hegyvidéket nem lehet kiszolgáltatni az oly könnyen fertőzhető megyeri kutaknak. A modern geologjai tudomány leghivatottabb műve­lője, Pávai Vájná Ferenc dr. főgeologus, főbányatanácsos bevonásával tanácskozá­sok folytak amelyek három csoportra oszt­ják ezt a kérdést: földgáz FORRÓVIZ FORRÁSVÍZ Protektornak megnyerték a Gázmüveket, amely a fúrás költségeit szívesen előlegez­te, mert minden valószínűség szerint Buda­pest alatt van a folytatása a Veresegyháza táján, de a közveteln környék más helyén is jelentkező földgáznak. A Gázművek, mint városi üzem köteles is szolgálni a fő­város érdekeit, ha nem is földgázt, de megbecsülhetetlen energiaforrásokat nyit­hat forróviz alakjában. Ha ez a forróvíz gyógyító erejű forrásvíz is, akkor a fürdő­ügyet és ezzel az idegenforgalmat segíti. A forróvíz bőséges fűtési lehetőséget nyújt, még pedig füst és korom nélkül. Csakhogy fürdőváros nem is képzelhető egészséges ivóvíz nélkül. Ha csak tiszta víz, akkor is előnyös, hátha még gyógyító erejű forrás­víz! Ez volna a legjobb világreklám, hogy itt még a vízvezetékből is gyógy­víz csurog. A hegyvidék tele van kitűnő Karszt vízzel, mely a szomszédos bányákat is elönti s így még a hegyvidék öntözésére is jutna. Megszűnne az a furcsaság, hogy a város ad ugyan engedélyt arra, hogy a vll- lakertben fürdőbazen épülhessen, de vizet nem ad hozzá. A TÁVFŰTÉS kérdését is ez oldaná meg a legegyszerűb­ben és legolcsóbban. Az eszmét Budapesten Marik Ernő kormányfőtanácsos vetette föl és az első ajánlatot Bánó László mérnök­kel nyújtották be a fővároshoz, deponálva 1000 darab Nemzeti Bank részvényt és be­mutatva a 12,000.000 alaptőkével induló tervezetet. Azóta többféle ajánlatot is ka­pott a város. A most folyó próbafúrások, amiket hivatalos úton betiltott a bánya- kapitányság, ezt a kérdést is egyszerűsí­tené, mert a föltétlenül felszinrehozható azok, akik mindenáron érvényesülni akarnak a politikában, de eddig nem sikerült nekik, — bontják pedig most, amikor ennek a nemzetnek egységesen kell itt állania azzal a Nyugattal szem­ben, amely Magyarországról nem tud egyebet, mint azt, hogy alkalmas terü­let a szétosztásra, a koncleső kis szö­vetségesek számára, akik a világhá­ború idején a magyarok inába harap­tak. Ha azt kérdezném bárkitől, hogy Ukrajnában ki a miniszterelnök, .vagy hogy mj annak az országnak a főváro­sa, a legtöbb ember zavarba jönne, pedig Ukrajna szomszédos ország. Mit tudhat felőlünk a távoli Franciaország vagy Anglia mást, mint azt. hogy ez a dunamenti terület felosztható a rácok, oláhok és csehek között. Ezt a célt akarják szolgálni azok az urak, akik ma új pártot terveznek az „egységes“ párt helyére, az ő kisded politikai érvényesülésüknek érdekében. Ma nem tesz érdemleges szolgálatot a kormánynak az, aki pártját bontja, de nem tesz szolgálatot az országnak sem, aki most bontja az országos egy­séget, de legkevésbbé jogosult erre az egységes párt bármely tagja, akj ed­dig ennek a pártnak tudott a tagja len­ni. Ha eddig jó völt neki pártpolitikai szempontból, ma tartania kell az egy­séget nemzeti szempontból. Legkevesebb joguk van a pártbontás- ra, az egység bontására azoknak, akik­nek a nemzet megbocsátotta a kom­munizmus idején viselt dolgaikat, mert ilyen szereplésük azt bizonyltja, hogy ez a megbocsátás kárbaveszett és az ő nemzetbomlasztó törekvéseik újra életrekelnek, amint arra a legcseké­lyebb kilátásuk van. Ilyen kísérletekre Buda a legke­vésbbé alkalmas terület. Budának van­nak nagy kérdései, amelyek országos érdeküek, sőt alkalmasak kormány- programmoknak is, csakhogy azok nem az egyéni érvényesülés politikai kö­rébe tartoznak, hanem gazdasági kér­dések. Nagy hibájuk az, hogy ellenzéki alapon meg sem oldható kérdések. Agitációra elég alkalmasak, mert a bu­dai polgár számára vért, életet, megél­hetést, vagyonosodást jelentenek. A gyógyfürdők ügye országos kér­dés és Pávai Vájná Ferenc fúrásai vi­lágkérdéssé avatták, mert ma már be­bizonyosodott tény, hogy a magyar föld mélyén a forró gyógyvizek egész tengere dübörög, nem csak mint gyógytényező hanem mint energia- forrás is, mely hivatva van Magyaror­szág egész gazdasági rendszerét átala­kítani a mezőgazdaságtól a nehéz nagy ipari*- .. Í_ IS . v .-x forróvízforrások ezt is.füst és korommen­tesen, sokkal olcsóbban tudnák életre hoz­ni, mint a szén, még ha a legsilányabb mi­nőségű is. A kérdést aktuálissá tette a RUDASFÜRDÖ ügye, mely egyik szépséghibája, az Erzsé- bet-hídra meredő tűzfala révén" jutott előtérbe. Ezt a csúfságos falazatú kazán­házat le kell bontani és ennek pótlását ajánlotta fel a Szt. Octlértfiirdö igazgató­sága azzal, hogy a távfűtéssel pótolják a me­leget és a gőzt. Erre tervet is készítettek. Közbejött a Rudas melletti próbafúrás és Pávai Vájná csodás hatású vizeket talált, sőt, fokozatosan emelkedő hőségű hévvíz- forrásokat is. Csakhogy a régi elveken és : alapokon álló Bányakapitányság sehogy sem akar... stb. Tervek, amik egyelőre és egy félév óta csak tervek. Pogány Mó­ricz építész is becsomagolhatja a magáét — egyelőre. Értelmetlenül nézi a polgár­ság ezeket a hivatalos házi háborúságokat, amelyek semmibe sem veszik a polgárság anyagi érdekeit. A TABÁN FELÉPÍTÉSÉRE is merült fel egy alkalmas terv. A külön­féle vállalatok, mintegy 82 intézmény nyug­díjpénztárai, a Mabi és az OTI mintegy 100—150 millió pengőt tartalékolnak. Eb­ből 40 milliót a Tabán fölépítésére szánná­nak, ha a főváros 90 évre 1 aranypengő évi bér ellenében átengedné nekik a terü­letet Ez a terv is nyúlik, nyúlik, amíg végre elszakad... A csatornaépítés mint insésmunka szintén felszínen tartott terv, mert száznál több utcában kellene sürgősen megépíteni a csatornákat. Mint­egy 5 millió pengőre van szükség,- túlnyo­móan munkabérekre, aminek egy részét a város, de nagy részét az érdekelt telek- tulajdonosok viselnék, de mintegy 15.000 munkás jutna kenyérhez. Buda e kérdésben erősen érdekelt fél, és félünk hogy ez is mint annyi más, csak terv marad. Ma már Európaszerte kalakuló fel­fogás, hogy a Kársatok övezte dunai medence Európa központi gyógyfürdő- telepe, ahol az északi népeket gyötrő reuma biztos gyógyulást kereshet. Svédország, Norvégia, Észtország, a lengyelek és ukránok itt állítják fel az ő reuma kórházaikat, ahová turnusok­ban küldik majd ezek a nemzetek a be­tegeiket, A gazdasági helyzet javulásával ez az európai mozgalom a megvalósítást fogja keresni, ami viszont a mezőgaz­daság átalakulásához vezet. Megszűnik a nagyarányú búzatermelés és minden nagybirtokos megkeresi a területén ki­fakasztható forró forrásokat, hogy az azok révén ingyen fűthető melegházak­ban primőröket termeljen és ellássa az ideözörüő idegeneket, betegeket. A forrófürdők utókuráját adja a Balaton. Ez az átalakulás megkívánja, hogy ez a kérdés a jövendő kormányok egyik sarkalatos programmpontja le­gyen. Ezek a kérdések magukkal hoz­hatják, hogy a kormány pártja meg­gyarapodjék ennek a gondolatnak a híveivel. Ez képezheti országos agitá­ció tárgyát, de megoldani ezeket a kér­déseket nem az ellenzék, hanem csak a hatalmon levő kormány képes. Itt szava lesz Budának. Polgárainak létkérdése ez. A budai polgári pártok vezéremberei ezzel tisz­tában vannak, erre berendezkedtek, ez ma is a programmjuk, nem kormány­buktató, hanem kormányerősítő alapon. Csak a gazdasági helyzet nem alkal­mas ma ezeknek a megvalósítására, de föltétlenül alkalmas az előkészítésre, hogy az idők fordultával simán foly­jon le az átalakulás. Ha azok a jó urak, akik Budán igye­keztek a közelmúlt napokban új pár­tot szervezni, a fürdőügyet a gyógy­források ügyét és az idegenforgalmat, elsősorban a Keletről várható, itt meg­fogható, ide leköthető idegenforgalmat tették volna programmjuk tengelyévé, talán arathattak volna sikert, szózatuk visszhangot vert volna a budai polgár­ság lelkében és talán a kormányelnök is szívesen vette volna, aki rokon- szenwel kíséri a gyógyforrások révén várható idegenforgalom érdekében megindult társadalmi mozgalmakat.de a gyűlöletet szitó, szétfreccsentett rá­galmak, amiket a „tisztakezű politiku­sok“ jelszava rejteget itt Budán, nem válthat k| érdemleges lelkesedést. Ahhoz Buda sokkal konzervatívebb, kitartóbb és hűségesebb és a sokat em­legetett „tiszta kezet“ nem azoknál keresi, nem azoktól várja, akik néhány év előtt még oly melegen paroláztak a szélsőséges baloldallal. Dubonai Pál. Bontják az egységet Az idegen név Valaki „Benito Mussolini“ teret ajánl Budán. Nagyon szép gondolat, csak már egyszer le kellene szoknunk az utálatos hosszú utcanevekről. Aki azt nem tudja, hogy egy teret kiről neveztek el „Mussolini térnek“, az sohasem fog többet tudni, ha a Benitot hozzátesszük is. Ha majd egy ut­cát „Pávai Vájná Ferenc dr." utcának fo­gunk Budán elnevezni, többen fogják szidni érte az érdemes embert, mint tisztelni em­lékét. Máris túlsók gróf, dr., stb. rangú és titulusé utcánk van, ami nevetséges és bosszantó. „Az idegen név“ címén érdekes hozzá­szólást közöl a Budai Napló a névmagya­rosítás kérdéséhez. Az sajnálatos mellék- körülmény, hogy az alkalmat egy nem lé­tező magyar feltaláló szolgáltatta. Tény, hogy a nagyvilágban igen sok jelesünk ide­gen neve nem szolgálja eléggé a magyar érdekeket. A névmagyarosítás kérdését épen ezért és épen most sok szempontból meg­világítva kellene nagyon megfontolnunk. Mert részint nem tudhatjuk, hogy melyik Krausz, Kropacsek, Petrovics, Lieb, Dragos stb. utódból lesz világhírű jeles ember ma­gyar név nélkül, a magyar dicsősúg nagy kárára, részint azonban vannak magyar dicsőséget szerzett nagy nevek, melyek idegen hangzásuak, a kisebb utódoktól még sem lehet kívánni eme külföldön is elismert hangzású családi nevek egyszerű sutba dobását, sőt ez a magyarság szem­pontjából sem mindig előnyös. Mert pl. a Herrmann családnak katholikus ágát kép­viselte édesapám, Dr. Herrmann Antal, Jó­zsef főherceg; cigány tudósa, a néprajzi társaság megalapítója és a néprajznak magyarországon egyetlen egyetemi tanára. A lutheránus ágat képviselte Herrmann Miksa dr. kereskedelemügyi miniszter és a műegyetem nagyhírű tanára. A kálvi­nista ágat Herman Ottó természettudósunk. Hogyan lehetne tőlem, az unitárius ág meg­alapítójától, de egyébként közepes ered­ményű budai polgártól azt kívánni, hogy ilyen jeles budai család-nevet egyszerűen eldobjak magamtól. A belügyminisztérium azon álláspontja, hogy kettős, családi ne­veket nem engedélyez, ilyen esetekben a magyarság érdekét nem védi, mert ha mondjuk Harcos—Herrmann Antal aláírás­sal olvassák leveleimet nagyszámú külföl­di ismerőseim és rokonaim, akkor nem csak azt fogják látni belőle, hogy én ab­ból a jónevü Herrmann családból szárma­zom, hanem azt is fogják tudni és még a távol jövőben is az utódok neve fogja bi­zonyítani, hogy azok a Herrmannok, akik magoknak világnevet vívtak ki, de egyikük sem viselt magyar nevet, mind magyarok voltak. Csak emlékezzünk vissza, hány magyar feltalálót és tudóst sajátítottak ki más nemzetek idegen nevük miatt, akiket nem tudunk visszapörölni tőlük, míg 'ha utódaik kettős nevet viseltek volna, az bizonyíték lett volna a nagy elődök magyar­sága, de a magyar föld absorbeálo ereje mellett is. Mert az sem közömbös ára, hogy Árpád­dal összesen 200.000 magyar jött be ezer év előtt az országba. Ebbe a számba bele­számítottuk az asszonyokat és gyermeke­ket is. A tatárjárás úgy kipusztította a ma­gyarságot, hogy az egész országban nem volt annyi, mint ma egy jobb vidéki vá­rosban. A megszaporodott és bevándorlot- takból színmagyarrá lett magyarságot leg­alább másfél századig a török háborúk tize­delték. A határőrvidékeknek szinte ezer éves állandó vérveszteségeiről nem is be­szélve. Bocskay, Rákóczi, Kossuth korsza­kát nem is számítva, a nagy járványok idejét elhallgatva csak azt említsük még meg, hogy a sok évszázados Habsburg- ur-alom nem volt híres magyarosítás! kí­sérleteiről, ma mégis tízmilliónál több ma­gyar anyanyelvű vallja magát magyar származásúnak, pedig vagy fele idegen nevű, sőt köztük milliók idegen uralom alatt is sínylődnek a hírhedt emlékű Tria­non óta. Magyarország határait ezer éven át a Kárpátok jelezték, amit Európának pusz­tán hegy- és vízrajzi térképén is messziről meg lehet látni. Ez Így volt és így lesz, — mondom én a Honvédelmi Párt jelszavá­val, — de tényleg fontos volna, hogy ne csak a térkép, hanem a családok neve is élesen tüntesse fel a magyarságot. Ezért a névmagyarosítást nem nehezíteném meg még az érdemetleneknél sem, hiszen utó­daik érdemesebbek lehetnek. Ellenkezőleg kőtelezővé tenném minde­nütt, ahol az nem jelentene jogtalan állami erőszakot, mint megszállott területeinken. Italmérési, dohányárulási és minden fajta állami engedélyt magyar név viseléséhez kötnék. Állami hivatalt, állami szállítást stb. csak magyar névvel lehessen kapni. Cím, rang, kitüntetés a magyar honos ré­szére csak magyar névvel legyen kapható, így minden erőszak, kényszer nélkül el­foglalná jogos számarányát a magyar név. A fent említett kettős neveket lehetne időszakra, vagy egy nemzedékre is kor­látozni, de átmeneti intézkedésnek indokolt esetekben meg kellene engedni. Ez épen a budaiakat érdekli legjobban, mert a Bel-, Kül-, Pénz- és Kereskedelemügyi, Honvé­delmi- és Népjóléti minisztérium, a Minisz­terelnökség, a királyi palota, József fő­herceg palotája, egy csomó mágnás állan­dó tartózkodást helye Budán volt. Így az­tán a legbefolyásosabb, legintelligensebb, legtanuitabb emberek Budán laktak, itt töltöttek be hivatalokat és hivatásokat, ezeknek utódai kerültek többnyire elődeik helyére. Valahogyan sértés ne essék, mond­ván, hogy a budaiak szinte kasztot képez­tek az orsásjban. Es tudjuk jól, hogy ezek között az értékes budai családok között kü­lönösen nagyon sok volt a német szárma­zású. Sok olyan jeles és híres név van Budán ma is, melyet egyszerűen elejteni, eldobni nem lehet, csak tapintatos, belátó intézke­désekkel lehet átmenteni a magyarság szá­mára. Lehetnek az enyémnél jobb eszmék is, én nem ragaszkodom a magaméhoz. Csak arra akartam rámutatni, hogy Bu­dán még a névmagyarosítás ügyét is kü­lönlegesen kell kezelni. , A Budai Naplóban tényleg sok olyan dol­got olvastam, ami joggal érdekelt, hiszen családunk ötven éves budai família. Hu- szonkétéves koromtól a háború eleiéig új­ságíró és szerkesztő voltam más hivatalos elfoglaltságom mellett, sőt a harctéren is szerkesztettem humoros lapot, azóta azon­ban csak egy pár tudományosnak .csúfolt cikket írtam. De ha épen kívánatos, irhatok egyetmást a Budai Naplónak, hiszen nem szakadtam cl egészen Budától, most is van ott egy kis lakásom és Budán érettsé­gizett iskolatársaimmal a negyvenedik évéhez közeledő „Amicitia" asztaltársasá­gunk révén fenntartottam a rég ló vi­szonyt. Ez az asztaltársaság maga is egye­dül álló budai különlegesség, mert még ma is minden hónap első szerdáján közös va­csorára gyűjti a régi iskolatársakat. Dr. Herrmann Antal. Buda orvosai Buda fürdőiért! A magyar közönségnek nagy része még mindig nem akarja megérteni, hogy a gyógyulást kereső ember merő­ben helytelenül és egyenest a magyar érdekek ellenére cselekszik, amidőn külföldi fürdőket keres fel enyhülés, gyógyulás céljából. Fürdők tekintetében kincsekben bő­velkedik Buda. Úgyszólván alig van baj, atnelynek gyógyulása a budai für­dők révén ne volna elérhető. Ezek a mi fürdőink ma már modern berende­zésnek, minden tekintetben európai kényelmet nyújtók. Aránylag olcsók is, mindenesetre kevesebb költséggel jár a használatuk, mint a külföldieké. Ami pedig főfontosságú: a magyar pénz nem vándorol ki oktalan módon külföldre és külkereskedelmi mérlegünk nem gyöngül, ha a magyar ember a hazai fürdőket használja. Mindig egyik legnevezetesebb fela­datának tekintette a „Budai Napló“ hogy a budai fürdők ügyét teljes ere­jével és teljes lelkesedéssel propa­gálja. Igyekeztünk minél intenzivebb módon belevin­ni a magyar közönség leikébe azt a gondolatot, hogy nemcsak ha­zafias, de észszerű és gazdaságilag is célirányos, ha a magyar fürdő­ket használja, nem pedig a külföldet gazdagítja. Ettől az igykezetünktől vezéreltet­vén, arra határoztuk el magunkat, hogy Buda orvosait, akik közt nem egy nagynevű tudós van, ankétre hív­juk egybe a budai fürdők érdeké­ben. Azok a fejtegetések, azok az útmuta­tások és azok az előadások és indít­ványok, amelyek e gyűlésen elhang­zanak, bizonyára meggyőzik a1 magyar közönséget, hogy se KaWsbadra, se Franzensbadra, se Vichyre, se Nau- heimra nincsen okvetlenül szükség, mert Magyarország, elsősorban pedig Buda fürdői nyújtani tudják mindazt, amit a külföld drága fürdői. A beteg psychéjére pedig okvetlenül csak jó­tékonyan hathat, ha hazai földön, csa­ládjához közel marad és ha itt annak tudatában használhatja csudatevő gyógyvizeinket, hogy bármely perc­ben seregestől állanak rendelkezésére kiváló tudású, specialista orvosok. Szeptember hó második felében rendezzük ezt az ankétot,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom