Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-01-13 / 1070. szám
XXIX. évf. 1070. sz. E L Ő F I Z E TÉS: Egy évre . . 24.— P Negye'! évre . 6.— p Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja __ ta gjai feláron kapják Budát Nanló 1932. JAN. Hfr 13 H I R D E T É S E K : Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő tora Allandú htrdetfiKnak nagy kid «ez min * Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ! VIRAÁG BÉL A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, 1., Bors-u.24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6>ig A lezuhanó városrész Az óbudai hegyvidék lakóinak kétségbeejtő elkeseredése — Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség ülése Mégis csak igaza volt Újpest polgármesterének, amikor megtagadta két évtizeddel ezelőtt a belügyminiszter kívánságát, hogy Újpest városa csatlakozzék Budapesthez azzal a kijelentéssel, hogy — Újpest nem akar Óbuda sorsára jutni! Ennek a sorsnak az áldozata a szerencsétlen Nyiry család, amelynek nagy vagyona ott csúszott le az óbudai hegyekről a téglagyárak földet zabáié rettenetes szájába. Az egykor gazdag Nyiry család feje Pel, szegényen halt el, utódai proletársorsra jutottak. Istenverte, szerencsétlen vidék a Bécsi út mentén fekvő óbudai hegyvidék. Százméteres, meredeken lezuhanó agyagfalak tetején megrepedezik a föld, hogy idővel lezuhanjon a mélységbe. Lassan csúszik a talaj a kertek észrevétlenül elmásznak a háztól és van °|yan kertesgazda, akinek a házától két ölnyire állott az árnyatadó fa és ma már 15 ölnyi távolságban áll a háztól, a meredek szélén. Ha nagy kerülővel haza vánszorgott a hegyen lakó háztulajdonos, az az ösvény holnap már nincsen sehol, elnyelte a bánya. Lezuhant. De nemcsak az ösvények, hanem nagy kocsiutak, egymásután hullnak ä mélybe, amikor lent a rettenetes mélységben kibányásszák alóluk az agyagot. Negyven éve folytatja ezt az élet-halál harcot az óbudai hegyvidék lakossága a téglagyárak ellen, egyenetlen erővel, mert a szegény néppel szemben ott állanak a gazdag kartellek, a nagybankok, a gazdag téglagyárak és ezeknek az erején megtörik minden józan igyekezet, minden becsületes szándék, ■ — de megtörik még a város ereje is, amely ennek a kapzsi rablógazdálkodásnak nem tud gátat vetni. Hiába járnak ide hivatalos bizottságok, tanácsnokok, polgármesterek, hiába tiltakozik ellene elöljáróság és tanács, — minden ígéret dacára, minden fenyegetés ellenére a téglagyárak tovább fúrják a hegyeket és csúsz-' nak a hegyek mind lejebb, a pusz- j tulásba, a kárhozatba. * Sötét arcú, elkeseredett emberek gyűlnek össze az Óbudai Hegyvidéki ' Szövetség mind gyakoribb ülésein és az elkeseredés már oly fokra hágott, a kétségbeesés annyira erőt vett ezeken az embereken, hogy csak a becsületes magyar érzés tartja őket vissza az erőszaktól, a megtorlástól. Ilyen ^ sötétszínű gyűlése volt a Hégyvidéki Szövetségnek e hó 4-én este, amelyen mint vendég résztvett dr. Hennyey Vilmos ny. államtitkár is, aki Szilágyi Károly elnök meghívására jelent meg egyrészt azért, hogy lássa ezt a fenyegető kétségbeesést, másrészt, hogy tekintélyével, kilátásba helyezett támogatásával segítsen megnyugtatni a fölzaklatott kedélyeket. Megnyitó beszédében üdvözölte őt SZILÁGYI KÁROLY, mint a régi boldog Budapest volt bizottsági tagját, annak az örömének adva kifejezést, hogy az elhagyott, elhanyagolt, magáramaradt, kétségbeejtő elkeseredésében fulladozó óbudai hegyvidék mégis tud barátokat szerezni. Szervey György főtitkár jelentésében kiemelte, hogy 1909. óta folytatják ezt az elkeseredett küzdelmet, de minden erőlködésük kárba vész. mert a kézzel fogható legtisztább igazság sem tud győzni, még ha a hivatalos fórumok el is ismerik azt. Ezer mulasztásra tudna rámutatni, de mielőtt fegyelmit kémének azok ellen a hivatalos egyének ellen, akik ezzel a könnyelmű eljárással tönkretették a hegyvidéket és pusztulás elé vittek száz meg száz családot, — úgy határoztak a legutóbbi gyűlésen, hogy mint utolsó kísérletet fölkeresik Wolll Károlyt, a kereszténypárt vezérét és veszendő ügyük pártfogását kérik tőle, amire az szívesen vállalkozott és január 9-én délben fogadta is a hegyvidék küldöttségét. Azután sor került a Tranzverzális útra, mely egyike volna Budapest legszebb útjainak és mintegy száz méter magasságban végigfutna az Ürömi völgytől a Rózsadombig az óbudai hegyvidék Dunára néző oldalán, és ezzel mint kilátásos út is nagy szerepet töltene be, mindenesetre azonban lehetővé tenné a hegyvidék lakói számára a ma annyira veszélyeztetett közlekedést a város felé. Ennek a transzverzális útnak az eleje északon a Folyondár út, amelynek kiépítését a város elhatározta, folytatása átszelné az Attilaparkot és a minden áldozatot meghozott telektulajdonosok közé állott Schmidt Miksa is, a gazdag, idegen butorgyáros, aki az egész nagy iöldterületet park számára fölajánlotta a fővárosnak. A szomszédos telektulajdonosok nagy áldozatot hoztak, amikor kis telkeikről nagy területeket engedtek át az útépítés céljaira és ezt a példát követte Schmidt Miksa is, amikor a Hegyvidéki Szövetség kérelmére aláírta beleegyezését, hogy ezt a transzverzális utat az ő nagy parkján vezessék keresztül. A hegyvidék közlekedése így volt megmenthető, de az ottani lakók boldogsága csak három napig tartott, mert harmadnap megjelent a városházán a Schmidt-cég jogtanácsosa, dr. Kozma Jenő ügyvéd, orszgy. képv. és az Egységes Községi Polgári Párt elnöke és visszavonta Schmidt Miksa aláírását. Azóta pedig.a Folyondár út folytatását elbány aszták a téglagyárak. Ezzel már szinte lehetetlenné vált ennek a Transzverzális útnak a tervezett kiépítése, ami kiváltotta a lakosság újabb elkeseredését. Szilágyi Károly ismertette röviden a transzverzális út ügyét és Szervey főtitkár bejelentette, hogy Jankovits Sándornak, a szövetség ügyészének külön beadványa van a téglágyárak ügyében. Mielőtt azonban ezt ismertetnek, a főtitkár bejelentett egy újabb sérelmet. Ugyanis a város kívánságára a szövetség átengedte iskolaépítés céljaira 1000 négyszögöles telkét, az iskolaépítés terve azonban megfeneklett. Ehelyett a Bécsi úti iskolát építik fel a közoktatásügyi bizottság határozata alapján. Az ügyosztály ellenben azt mondja, hogy egyik iskolára sincsen pénz. Ezután következett JANKOVITS SÁNDOR memorandumának ismertetése, amely- lyel legközelebb részletesen foglalkozunk, mert szomorú, de hű korképe a most elmúlt 40 esztendőnek és sötét rajza a hegyi lakók kétségbeesett helyzetének. Jankovits Sándor a memorandum felolvasása után felhívta a Szövetség figyelmét arra, hogy minden hatósági tilalom dacára a téglagyárak különféle ürügyek alatt alagutakat építenek a hegyek alá azzal a hangoztatott céllal, hogy a vizet , akarják levezetni, holott víz — a vizet át nem bocsátó réteg alatt — nem*is található, de azzal a rejett célzattal teszik ezt, hogy megállapíthassák, milyen mennyiségű értékes anyag található még a hegyekben. Szóvátette a Vízvezeték ügyét is, amely szintén országos botránnyá érett meg. Az ügyész jelentését vita követte, amely visszatükrögtette a jelenvoltak elkeseredését, amelyet Szilágyi Károly elnök azzal összegezett; hogy az óbudai Hegyvidék Szövetség, mint egy ember áll Jankoviis háta mögött ez ügyben megkeresi a Szövetség HUNYADI FERENC gr. országgyűlési képviselőt és megkéri, hogy ezt az ügyet a parlamentben te-\ gye szóvá és vegjte pártfogásába. Az elhangzott felszólalások bizonyítják, hogy a nagytőke a Kelenföld hídépítésével kapcsolatos részeken vállalt nagy érdekeltségeket és így háttérbe szorult az óbudai híd kérdése. Ezért határozta el az ülés, hogy küldöttséget meneszt <i belügyK'J>riszter úrhoz, ami azért is fontos, mert a rohamos bányászat révén számos munkás életei forog veszélyben, akik százméteres mélységben, csuszamló földrétegek aljában bányásszák az anyagot. A nyomott hangulatban végződő ülés meleg ovációban részesítette Hennyei Vilmost és Szilágyi Károly elnököt. Dubonai Pál. fiatuan éue,,. 1872. január 3-ik napja óta nem vagyunk már sem budaiak, sem pestiek, hanem vagyunk budapestiek — írja az egykorú krónikás. A törvény- hozás forma szerint is érvényt szerzett oly viszonynak, mely valójában évszázadok óta fennáll. Eleinte a hatalmas Buda, az ősi királyi fok ke- vélyen nézett alá a szegény pórgyermekre, mely ott túl a nagy folyamon hevert és játszott a porban. Csakhogy az gyorsan fejlett. A pórgyermek csinos hajadonná serdült, majd hódító szépre vált. Mármost ez tekintett át az öregedő Budára büszke mosollyal. De elvégre is egymásnak voltak szánva. A Lánchíd jegygyűrűje, hosszú mátkaság után, örökre összekapcsolta őket. A szövetség, az ünnepies esküvő azonban csak a föntebb felírott esztendő elején esett meg. (Ügy látszik, a történelemben hiba van, mert máshol 1873-ról beszélnek!) S hogy éppen újévkor történt, számtalanon siettünk üdvözlő látogató-jegyeinket a nemes, új párnak leadni. Mohó örömmel je- gyezgettiik leveleink hegyébe a régi Pest helyett az új Budapestet. Méltó elkeseredéssel tapasztaljuk azonban, hogy kényelmünkben elhagyogatjuk az immár nehezen kivívott új elnevezést s már székében járja megint a Pest. Azt mondják némelyek: „Eh! nem akarjuk, hogy az idegen Bukaresttel tévessze össze.“ — Házmán Ferenc, az utolsó budai polgármester, a zokogástól csak szaggatottan mondhatta el búcsúbeszédét. És vele sírtak a budai városatyák s mind az öreg budai polgárok. (Ügy látszik, jövőbe látó szemmel megérezték s megsiratták előre városuk eljövendő mostoha sorsát!) A pesti városházán történt az emlékezetes lemondás. És midőn a felavató lakomán is folytak még a könnyek, a följegyzések szerint első ízben ezzel az alkalommal hangzott el Ráth Károly főpolgármester-jelölt hosz- szú bajusza alól az emlékezetes pohárköszöntő, melyben a budaiakat „az emberi kor legvégső határáig“ éltető. A kétegy főváros első polgármestere Rottenbiller Lipót volt, aki 1848-ban lelkes szereplésével örök emléket állított magának. Talán megjön az ideje, — írja tovább a krónikás, — hogy e kitűnő férfiú ércalakját is ott látjuk valamelyik közterünkön. A róla elnevezett utcáról nagyon kevesen tudják ma már, hogy e név viselője volt az első budapesti polgármester. A pánizlamita kongresszus A pánizlamita kongresszust Jeruzsálemben, amely a kalifaválasztást van hivatva előkészíteni, karácsony napján Saukat Ali herceg elnök indítványára a tavaszig elnapolták. Az üléseken 150 delegátus vett részt, a világ összes mohamedán nemzeteinek és törzseinek képviseletében, a hallgatóság sokszor az ötvenezret is túlhaladta. A kongresszus tiltakozását jelentette be, hogy bolseviki agitációra a nagy távirati irodák az ülésekről valótlan híradásokat közöltek. A yemeni delegátus megállapította, hogy az egyenetlenségről szóló híreket csak az izlám ellenségei terjesztik. Saukat Ali kijelentette, hogy az Izlám — országokon, nemzeteken és fajokon felül álló erkölcsi eszmény, mely az élő egyisten- hite, a tekintély tisztelet, a haza sze- retete, a család szentsége, a becsület, kötelességtudás, a tradíció, a kalifátus és nemzeti monarchizmus, az individualizmus és magántulajdon alapján, valamint a destrukció és társadalmi rendbontás ellen van hivatva az embereket istenfélelemben és becsületességben a földi életen keresztül vezetni, hogy egykoron az utolsó ítélet napján számotadhassanak Allahnak. Hadzs Emim jeruzsálemi nagymufti indítványára a magyar kérdést is tárgyalta a kongresszus, egyhangúlag elismerte Budát, mint izlámszenthelyet és egykori izlám kalifátusi székhelyet. Kimondotta, hogy a Rózsadombon a Gül Baba emlék fenntartandó, ott mecset építendő, valamint ezzel kapcsolatban egy mohamedán főiskola, amelynek költségeit az izlám előteremti. A „Mohamedán Magyar Kultur- komité“ által bemutatott mecset és főiskola tervrajz nagy tetszést aratott. A kongresszus elismerte Imám Husz- szein Hilmi effendinek budai nagymuftivá történt megválasztását és felvette az izlám nagymuftijai közé. A kongresszus határozatilag állást foglalt a cionisták és bolsevisták ellen és tiltakozott Moszkva és Ankara vallás- ellenes politikája ellen is. Hadzs Emini nagymufti megáldottá a delegátusokat Allahnak, a Mindenhatónak és végtelen könyörületességűnek nevében és elnapoltnak jelentette ki a kongresz- szust. A következő ülés idejét és helyét írásban és rádióban közlik a delegátusokkal. Minderről Arslan herceg, sziriai émir meleghangú átiratban értesítette a budai nagymuftit és a „Mohammedan Magyar Kulturkomité“ főtitkárát, felhíva őt a „Keleti Idegen- forgalmi Iroda“ mielőbbi megszervezésére Budán. ___________________ Bu da mint gyümölcsközpont Kevés helyen terem olyan zamatos őszi barack, mint Budán. A török hódoltság ideién ide teelpített manduláját mesterségesen is alig lehet kiirtani a budai hegyvidékről. Cseresznye, alma, körte, szeder olyan terem itt, hogy ritkítja párját. Csak éppen rendszer nincs a, termelésben és kevés a méhészet, ami föltétlenül szükséges hozzá. Mindenki más fajtát termel. Három vaggon egyforma őszi barackot nem tudnak a kufárok összeszedni. Most Angyal Dezső, az ismert nevű po- mológus a következőket ajánlja: „A budai hegyvidék gyümölcstermesztésének fejlesztéséről Angyal Dezső, az országos nevű pomológus a következőket írja: Alakítani kellene egy központi szövetkezetei vagy részvénytársaságot, amelynek tagjai lennének az összes budai és környéki villa- és telektulajdonosok, továbbá a hivatásos kis- és nagy őszibaracktermesztők és kereskedők. Ennek az alakulatnak tanulmányozni kellene, hogy az őszibaarckon kívül milyen más gyümölcsök volnának még sikerrel termeszthetők, hogy megfelel'' . szervezés és irányítás mellett a budai , egyvidék új kiviteli központtá fejlődjön. Ez a szervezkedés számos fiatal, tennivágyó és tennitudó kertésznek nyújtana megélhetést, nemcsak az ültetésnél, hanem az ápolásnál s végül a gyümölcs osztályozásnál és csomagolásnál is. Az új szervezet akciójával párhuzamosan alapos tanulmány tárgyává kellene tenni az olasz, francai és belga .gyümölcsszervezeteket, szindikátusokat, továbbá a holland zöldségkiviteli tömörüléseket s végül a kiviteli piacokat Nagy bankijaink is érdeklődhetnének ilyen nagy közgazda- sági jelentőségű ügy iránt ami mindenesetre jobban megfelelne a nemzetgazdasági érdeknek, mint a déligyümölcsök ide- zúdítása. Rá kell mutatnom arra a helyes kezdeményezésre, hogy honvédelmi kormányzatunk már a háború előtt megtette a kísérleteket, hogy a budapesti kaszárnyák üres területeit s megfelelő falsíkjait gyümölcsfákkal ültessék be és a honvédeket a gyümölcs szakszerű kezelésére megtanítsák. Ennek a mozgalomnak is újból meg kellene indulnia.“ Buda esti fényben Mibe kerül a díszvilágítás Gallina Frigyes dr. tanulmányából Meg kell emlékeznünk Budapest szép épületeinek esti megvilágításáról és a főváros világításáról 'áltálában is. Talán se-’ hol a földkerekségen nincs még egy olyan város, amely annyira alkalmas terrénum lenne úgynevezett díszvilágítás rendezésére, mint a mi — ebben a tekintetben is kivételes — fővárosunk. A dunai panoráma fenséges kulisszáit nem érheti utói Európának építészeti szempontból talán messze felettünk álló egyetlen városa sem! A budai hegyek, a Várhegy, a Gellérthegy, háttérben a Jánoshegy, előttük a Duna olyan keretet, a remek Halászbástya, a finom Kóronázó-templom, a misztikusan ható Citadella meg olyan objektumokat adnak, melyekhez foghatóval a világ egyetlen pontja sem rendelkezik. Nem csuda tehát, ha Budapest dunai kivilágítása ma már európai hírre tett szert, ha úgy emlegetik, mint valami ezeregyéjszakái mesébe illő látványt. Es még ezt fokozni is tudjuk! Ha a főváros anyagi ereje engedni fogja, még sorra kerülhet a királyi palota (vagy legalább is a középső, nagy kupola a koronával), az Országház és a Vigadó is. Szerintem a Lánchíd két római diadalkapuhoz hasonló pillérje is pompás látványt nyújtana kivilágítva.*) (* Talán a Gül Baba sírját rejtő villát is. A szerk.) Jelenleg azonban e fejlesztésre az igen nagy költség miatt alig lehet gondolni. A közönséget bizonyosan érdekelni fogják a jelenleg üzemben levő díszvilágítás egyes adatai. A Halászbástyát és a Koronázó-templo- mot 72 darab reflektor világítja meg S3 Kw kapcsolási értékben, ami 124.500 gyertyafénynek felel meg. A Citadella reflektorai 92 Kw kapcsolási értékben 138.000 gyertyafénynek felelnek meg. A Szent Gellért szobrot 14 reflektor világítja meg 15 Kw értékben. Megfelel 22.500 gyertyafénynek. A Szent Anna templomot 19 reflektor 19 Kw értékben 28.500 gyertyafénnyel világítja. A Helyőrségi templomot pedig 17 reflektor 22 Kw értékben 33.000 gyertyafénnyel. A Jánoshegyi kilátótorony füzérvilágítással, 457 db izzólámpával, 15.000 gyertyafénnyel van megvilágítva. Az Országház frontjának megvilágításához szükséges berendezés létesítése 180.000 pengőbe kerülne. A királyi várpalotának csak a kupoláját 40—50.000 pengő értékű berendezéssel lehetne kivilágítani. A közvilágítás a legutóbbi években naigy lépésekkel haladt előre, de itt nincs megállás, haladnunk kell tovább, mert a mai utcaesztétika azt követeli, hogy a metropolisok utcái fényben fürödjenek. Budapesten ez annál is fontosabb, mert a hegyekről nézve külön szépség vonása, varázsa a lent csillogó, reszkető lámpatenger. Ezt még fokoznunk kell. Különösen a Dunapartot .kell fényözönbe borítani: amint azt már kifejtettem. A városokban ma éppoly szerepet játszik a világítás, mint legújabban a reflektor a színpadokon. A' föszprepTCKCt, a’sztárokat fényben fürdetik meg. Budapest a Duna királynője ilyen világsztár! Fény tengerben kell pompáznia a. világ előtt... Ide iktatom a legutóbbi öt év adatait a székesfőváros ’ Elektromos Művei • által üzemben tartott közvilágítás áramfogyasztásáról és annak pénzbeli értékéről: Év Kw óra Pengő 1926. 4,832.037 529.582.28 1927. 6,175.379 663.523.96 1928. 7,377.761 766.585.50 1929. 7,268.210 727.745.98 1930. 9,444.505 963.140.80 Látnivaló, hogy örvendetesen és fokazatosan javul Budapest közvilágítása, ami nem kis mértékben emeli utcáink esztetikai hatását. feamazán ünnep Jbudán A nrgyhírü keleti pompa helyett a leg- igénytelenebb egyszerűséggel indult meg Budán kétszázötven év múlva a moham- emdánok nagy böjti ünnepe: — a rama- zán. Szinte emlékeztet arra a képre, amikor napnyugtakor a nagy arab sivatag közepén leszáll a tevéről az utas, leteríti szőnyegét és térdreborulva imádja az egy- sitent, Allah-t. A világszerte nagy ünnepséggel megnyíló böjtöt Budán most nem [jelképezte más, mint egy léterített ima- szőnyeg, egy kis imaasztal, mögötte fekete díszbe öltözött lelkész és mellette a saruját levetett segédlelkiész, a Gül Babáról elnevezett vallásközség papja, — Husz- sezin Hilmi budai nagymufti és a térdepő imám Mechmedagics Izmail. Az istentiszteletet is a legegyszerűbb, de a maga egy- sezrűségében megkapóan áhítatos. A nagy teremben figyelő csend és kegyeletes megértés. Szombat este 7 órakor az Esplanade szálló (III. Zsigmond u. 40.) dísztermében ünnepelte meg a magyar muzulmán felekezet az iszlám-nagyböjtnek, a szent Ra- mazánnak kezdetét, mely január 9-től — február 7-ig tart. Zsúfolásig megtelt a díszterem előkelő közönséggel, mely meg- illetödve vett részt az egyszerűségében megható istentiszteleten, melyet Husszein Hilmi budai nagymufti celebrált nagy papi segédlettel. Először a Koránból énekeltek, majd a nagymufti megható imát mondott a kormányzóért és a magyar haza feltámadásáért A díszes közönség mély*' megindulással vette a mohammedán főpap szívből ÍŐSrő szavait S intelmeit az istenes életre, a haza iránt való hűségre és a becsületes, áldozatkészséges szereplésre.
