Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-02-11 / 1073. szám

1932. FEBR. HÓ 11, XXOC érvf 10T3. S3, ö F I 2 E T É S : 24.—- P 6.— P C t Egy begyed éi egyes siAm 40 fMlér. Bgyesfiletek, amelyek­ék hivatal«» lapja — (8gjai f é 1A r o n kapják Budai HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/ra magas tor, egyszeq közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AUamlú btrúgtfiluisli nagy KiévizmftBj kiadóhivatal t Búdéin, I., Bors-u, 24 vatalos óráik: délután 4-6-ig A Sárostól - Gellér-ig Nem tévedésből írtam így a címet, nem sajtóhiba. A Sárosfürdő modern felépítésé­nek tervezésekor. a városházán méií afelett vitatkoznak, hon' hány gyertya jár havonkint valame­lyik tanácsnok úrnak, vagy ügyosz­tálynak, — és mire a Sárosíürdöt, mint Szent Gellért fürdőt befejezték, a fővárosnak európai nívón álló elek­tromos müvei és mintaszerű gázgyára ontja a fényt, nemcsak a tanácsnok urak szobáiban, hanem száz és száz négyzetkilométerre terjedd városi te­rületen. A mai Gellértfürdőt a régi Sáros- fürdőtől elválasztó két időszak között oly nagy a különbségi mint a faggyu- gyfcrtya és a Gellérthegyet megvilá­gító villamos reflektor között. A ter­vezéskor Pest még vidéki város volt. Az építkezés befejezésekor pedig Budapest Európa egyik jelentős nagy metropolisává fejlődött, a honalkotó belső magyar nemzeti erő révén. Nem tudom, hogy ezzel a rohamos fejlődéssel együtt íejlődtek-e a város vezető egyéniségeinek lelki arányai, de ha elgondolom, hogy Buda világ­hírű forrásait ma is együttkezelik még, — egy ügyosztályban — a csa­tornákkal; — ha elgondolom, hogy a világon egyedül álló thoriumos gyógy­forrásainak nincsen más szakértője, mint egy opálbányász, — arra kell következtetnem, hogy a város veze­tősége nem tudott versenyt fejlődni e város haladásával és nincs tisztá­ban azokkal a mérhetetlen kincsekkel, amelyek bölcs intézése és kihaszná­lása nemcsak város-, de országmentő hivatással bírnak. Erős távlatból nézve ezt a várost, amily szemmel azt a távoli külföld: Páris, London, New York, esetleg Kairó, Teherán, vagy Kalkutta nézi, ahol az intelligencia — a mi hiányos idegenforgalmi szolgálatunk és propa­gandánk miatt, — inkább csak az itt­járt turisták elbeszélései révén bír tudomással Budapestről, — az általuk felállított távlati képben, Magyaror­szág csak nagyon homályosan, Buda­pest ködös körvonalakban jut szerep- í hez, amiből azonban markáns megvi­lágításban emelkedik ki az a fogalom: — Qellértfürdő. Minden ittjárt idegen, turista vagy beteg, kereskedő vagy diplomata, kódorgó világkalandor vagy tudós kutató föltétlenül és markánsan vési bele emlékezetébe, fotografálja le az agyhártyájára a Gellértfürdőt az ö csodálatos környezetével, látképeivel ezen a kiválasztott helyen, ahol a Kelet síksága találkozik a Nyugat hegyöriásaival. ahol az alföldi nagy rónaságot, mint valami istenáldotta piramist uralja a Gellérthegy és ezüst- szalagként szeli ketté ezt a képet a Duna. Emlékezetében csillog ennek a íürdőpalotának keleties színpompája, kényelme, minden gyönyörűsége, száz iépcsönyi mélységben fakadó forrásai, domboldalba épült, világraszóló hul­lámfürdője. fis mondhatnám, hogy ta­lán egyedül ez emelkedik ki abból a ködös képből, amit erről az .ország­ról, nemzetről és városról rajzol maga elé a külföld. És most maga a város próbálja va­lami megbocsáthatlan módon letörni ezt az ékességét, aláértékelni ezt a nagy értékű drágakövet, nibelungi ralami ügyetlen, H^don dobta piacra, mint értékét vesztett, idejét múlt, elavult, lejárt intézményét, valami különös dobpergés mellet kínálva azt bérbe, ta*án eladásra, kótya-vetyére. Meg, ha komoly amerikai milliár- dosok tennének is bérleti ajánlatot, le kellene inteni azt a legnagyobb határozottsággal nagy nyilvánosság előtt és dokumentálni így, hogy a Qellértfürdő ennek a városnak leg­értékesebb alkotása, a magyar nemzet egyik féltett kincse és — ha már a gazdasági viszonyok arra kényszerí­tik a várost, hogy ezt az értékét is alkuvások tárgyává tegye — négy- szemközt tárgyalni az ajánlattevő bérlőkkel, a legszigorúbban kikötve azt, hogy ezekről a tárgyalásokról a nyilvánosság előtt szó sem lehet, mert a nagyvilág talán nem veszi észre majd a megállapodás esetén, hogy a Qellértfürdő nagy neve mö­gött szerényen meghúzódik egy kis Rt. A Gellértfürdőről semmiesetre sem lehet úgy beszélni, ezt a kérdést úgy kezelni, mint ahogy beszéltek arr£! aanak idején és kezelték a Sá- rosiurdó ügyét. Aki ezt nem látja, aki ezt nem érti, annak belügyminiszteri- ’®8meg kellene tiltani, hogy a székes­főváros városi ügyeivel foglalkozzék. A Qellértfürdő különben is nem egy. kétségbeejtő vállalkozás, amely- ock anyagi romlása megköve­telj, hogy a váios mindenáron túl­adjon rajta és dobpergés mellett hir- lesse, hogy az, «mit a legnagyobb érteknek ismer el az egész világ, — egy gazda$ágilag rosszul megalapo­zott tákolmány. A Gellértfürdő ön­magát fenntartó, hasznot hozó intéz­ménye a fővárosnak, amely föltétlenül megérdemelné, hogy a maga nagy világértékéhez méltón kezeljék a vá­rosházán, ahol ma már nem faggyú- gyertya mellett olvassák a Sárosfürdő aktáit, hanem elektromos reflektorok mellett olvassák azokat a kábeltávira­tokat, amiket amerikai milliomosok váltanak a várossal a Gellértfürdő felől Gellér Mihály megbízottjuk ut­ján, aki mint jó üzletember ma szin­tén aláértékelni igyekszik a bérve veendő^ objektumot, hogy a vásárra vetett értéket minél jutányosabb áron szerezze meg. Így jutottunk el a Sárosfürdőtöl — Geller Mihályig. Dubonal Pál 'Couáőő zuhan a £egy — CL tégtagyárak merénytete — Azt a lehetetlen és tarthatatlan hely­zetet, amit az óbudai hegyvidéken te­remtett az Óbudai téglagyárak kö­nyörtelen üzleti önzése és mohósága, amellyel sokszáz polgári család jólétét és életét is fenyegeti, — semmi szín alatt sem tűri tovább az óbudai Hegy­vidéki Szövetség. Végsőkig menő har­cot hirdet, minden fórumot megzörget, minden hatósághoz védelemért kiált. A lezuhanó óbudai hegyvidék élet­harcáról most azt a hírt kapjuk az elszánt harcosok egyikétől, hogy most már a belügyminiszter védelmét kér­ték a hegyvidék sorsába rosszakara* túan beavatkozó egyik ügyvédi iroda, és egy Lantos nevű téglagyári Igaz­gatónak a minden hivatalos intézke- lést kigúnyoló, lekicsinylő, semmibe­vevő eljárása ellen. A külső Bécsi úton néhány jelentéktelen gyár, köztük a Kemény testvérek kartonfestőgyára ontja utálatos füstjét a hegyvidékre, türhetlenné téve az ott tartózkodást. A gyárakat okvetlenül át kell helyez­ni a Kelenföldre, de addig is, az Így a hegyvidék orra alá épített gyárakra füstemésztő készüléket kell szerelni, még pedig sürgősen. Buda fürdővá­rosnak nincsen szüksége erre a bűzös füstfátyolra. A belső Bécsi út viszonyait a Budai Napló már többször szóvá tette elég erős szóval. Most Szilágyi Károly v. nemzetgyűlési képviselő és Szervet György főtitkár népes küldöttséget vezettek vitéz Keresztes Fischer bel­ügyminiszter elé, aki nagy megértés­sel fogadta az óbudaiak panaszát és megígérte, hogy rövidesen szakrefe­renst küld ki az ügy kivizsgálására. Szakemberek, köztük Pávai Vájná Ferenc dr. főbányatanácsos hivatalos szakvéleménye szeműit _<iz egész budai hegyvidéken bárhol bányászható ugyan­az az agyag s így a téglagyárakat ki kell telepíteni sürgősen. Ki az ürömi völgybe, jó messzire. Ott modern te­lepet kell létesíteni megfelelő munkás- lakásokkal. Ez történt január 28-án. Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség moz­galma oly élénk visszhangot keltett a belügyminisztériumban, hogy a tég­lagyári üggyel foglalkozó illetékesek külön memorandumot kértek a részle­tes sérelmekről, amit Szilágyi Károly február 4-én be is nyújtott. Nagyon természetes, hogy Lantosék a régi jól bevált recept szerint a mun­kások tömeges elbocsátásának kilátás­ba helyezésével és egyéb szociális okokkal fognak védekezni a kitelepí­tés ellen. Csakhogy ez a lejáratott védekezés egyáltalán nem állja meg a helyét, mert ha új telephelyüket el­foglalják, munkáselbocsátásról szó sem lehet, mert az agyagbányászás mellett új telep felállításáról és mun­káslakásokról kell gondoskodtok, ami még több munkáskéz igénybevételét biztosítja. Ha a téglagyárak kénytelen-kelletlen elfoglalják a nekik kijelölt új telephe­lyet, a telep fizembehelyezése mellett emberhez méltó lakást kell építeniök annak az éhbéren tengődő 120 pólyák munkásnak, akik 100 esztendős, düle- dező odúkban húzódtak meg az idő­járás viszontagságai elől. Gondoskodik az Óbudai Hegyvidéki Szövetség más patronusokiól is, akik erélyes kézzel védik meg a békés pol­gárok érdekeit Lantos úrék kapzsi­sága ellen. Tisztelgett a szövetség küldöttsége WoUí Károly pártvezér­nél is, aki ennek hatása alatt az alábbi levélben kérte dr. Sipőcz Jenő polgár- mester védelmét az óbudai hegyvidék számára. Budapest, 1932. lan. 11. Kedves Barátom! Az újlaki kisemberek évek óta ha- ! tlakoznak az Óbuda—Ujlak-i tégla- I gyárak ellen, melyek eddig két \ utcát nyeltek el, a telkeket veszélyeztetik, robbantásokat esz­közölnek. A hatóságok immel-ámmal védik a lakókat. Három bizottság állapította meg a kisemberek igazát, de a nagytőke legfeljebb 2000 pengő bírságot kap és rom­bol tovább. Felkérlek, mutasd meg a város erélyét és ne túrd ezt a tekintélyrombo­lást a kisemberek szemében. En az ügyet magamévá teszem, cse­lekedni logok, de előzőleg ezt a levelet írom és kérem válaszodat. Szívélyes üdvözlettel kész híved: Wollt Károly s. k. De küldöttség készül fölkérni Hu- nyady Ferenc grófot is, hogy a hegy­vidék igazát és csufondárosan kiját­szott jogait a parlamentben is meg­védje. A hegyvidék pártját fogja maga a főpolgármester, dr. Ripka Ferenc is s így remélhető, — hogy ez a véres háború az eddig kijátszott polgárság diadalával végződik. S. I. Szerdán alakult meg a Hunyady-csoport, amiben sokan olyan véletlent látnak, amely döntő befolyással lehet Buda sorsára, mert a szerdai estéken alakult ki az a társaság, mely a budai közéletet szeretné megtisztítani és régi puritán patriarchális erkölcsök uralmát vissza­állítani. Egy ilyen szerdai estén mu­tatkozott be Budán Hunyady Ferenc gról is és egy csapásra megnyerte a budaiak rokonszenvét. Azt mondja magáról, hogy agrár, de nagy készült­sége révén minden kérdésben ottho­nos. Es ha agrár? Buda sem város, hanem park, liget, hegyvidék, erdő, szőlő, kertgazdaság, vagy — legalább is annak kellene lennie, ha fürdőváros akar lenni. A fürdőhely fogalma is sokkal közelebb dll a faluhoz, m.nt a városhoz. Budára az a városi elem költözött mindig, mely ösz-önszer&en érezte a faluhoz való kötöttségét, sze­rette a természetet, a nagy nyílt eget, a madárdalt és — talán éppen ezért költözött Budára Hunyady Ferenc gról is. Es talán éppen ezért történt, hogy a budai szerdai esték hatása alatt szerdán alakította meg a csoportját. „Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő." * Az uj agrdresoport tagjai: Gallasz Ru­dolf, Kray István báró, Petró Kálmán, Rakovszky Tibor dr., Somssich Antal gróf, Turchányi Egon, Zsigmond Gyula és a vezére Hunyady Ferenc gróf. A párt főbb programmpontjai: a titkos választójog fokozatos kiterjesztése, a puritán közélet biztosítása, az össze­férhetetlenség kiirtása, harc az ipari kartelek túlkapásai ellen és az agrár- lakosság érdekeinek hathatós védelme. Hatalmas zöld zászlót lengetett a szél a Lukácsfürdővel szemben álló Esplanade szálló homlokzatáról. A zöld mezőben aranyfélhold fénylett. A vasárnapi sétáló közönség érdek­lődve nézte, amint a szálló bejárata előtt nagy csoportok alakultak, fezes, turbános, keleties viselkedésű embe­rek rajzottak ki-be a kapun, autókon érkeztek díszruhás tábornokok és más magyar előkelőségek, köztük BARCZY ISTVÁN Budapest nagynevű főpolgármestere, volt miniszter, mint a Gül Babáról el­nevezett magyar-mohammedán vallás­község védnöke (mufetis). Buda jövendő sorsának, idégenfor- galmának és gyógyforrásainak belát" hatatlan következményeit rejtő — világviszonylataiban még föl sein mér­hető, — budai ünneppé vált ezzel a harmadfél század után ismét isten­tisztelettel bevezetett Sekker Bajrám mohammedán ünnep, amelyen részt* vettek a magyar mohammedánokon kívül az itt élő bolgár, bosnyák, al­bán, török, montenegrói híveken kívül — Marokkó, Egyptom, sőt China, In­dia és Jáva mohammedánjai. Ha a városházán a bécsi vitrinen is túl, de Kelet felé fordulva méltatnák ezt az óriási horderejű és kihatású kér­dést, akkor a magyar idegeniorga- lom — minden Afafti-avelizmus dacára- Budapestet oly világemporiummá avatná, amely megmentené a székes- fővárost attól a szégyentől, hogy világ­ismert gyöngyét és ékességét: — a Gellértfürdőt, bérbevételre fölkínálja. A Zsigmond utcai fürdőrész táján vasár­nap hamar elszaporodott érdeklődő közön­ség kíváncsian nézte, amint egymásután érkeztek báró Petrissevich ezredes a Má­ria Terézia rend főtitkára, Hodola altábor­nagy, vitéz üalantay Clock tábornok, Wcixlgacrtner ezredes, Hindy Szabó csendőrszázados: teljes katonai díszben. Mennyey Vilmos államtitkár, Oegus Dániel ny. főkapitányhelyettes, Pávai- Vájná Fe­renc dr. főbányatanácsos, Hubert Vilmos nagyiparos, báró Eperjessy Árpád min. Zéti gyönyörök­magyar tájon tittafdred téten irta: Vákár P. Arfßur A téli vűág csodás varázsa, a hermelin fehér palástba- burkolt hegyek-völgyek, az acélosan ózondós levegő, a lépteid nyomán esikorgó szüzfehér bó, a korcsolya,a si, a csilingelő szán úgy csábítanak lei a szabad­ba, a zuzmarás fenyvesek, WUakerdők kö­zé; mint a magyar nóta. a cigányzene hívogat a mulatók, a táncoló párok közé. A fővárosi embernek éppúgy, mint a vi­dékinek, a változatosság örömét nyújtja a töl magyar táj. A hó. a jég Wcsalja az embert otthonából, ha szereti n tél gyö­nyöreit és megbecsüli egészségét. Aki pár óráig akar áldozni a tói oro- melnek, az a budai hegyek közé rándul, akiknek távolabbi célok, nagyobb kirán­dulás gyönyörei lebegnek szemei előtt, azok a pilisi begyeket, a Dobogókőt, a Mát­rát, a Galyatetőt keresik fel, azok ott ßyünyörködnck a csillogó hóba 11» a szern- kápráztató napsütésben, az erdő csöndjé­ben, az' ismeretlen vidék varázslatában. Aki a természet és a kultúra csodás ta- túlktozását és ölelkezését keresi, az a ma­gyar Tátra felé vágyik: Lillafüredet ke­resi fel, hogy amiről oly sokat hallott és olvasott, azt a valóságban lássa. Lillafüredet, Budapestről a Gödöllő—Hat­van —1 Qyöngyös — Mezőkövesd — Mis­kolci autóúton vagy a budapest—miskold MÁV. vonalán érheti e) az ember, de van I egy másik útvonal is, amely Eger—Répás- hután keresztülvisz Lillafüredre. Ha Répás­hután vagy Parádíilrdön Igyekszünk Lilla­füred felé, utunk az ország legcsodásabb vidékén visz célunk felé, hol a felvidéki ! táj s az erdélyi levegő gyönyörködtet véges-végig. Valamikor, rőges-régen, seregszemlét tarthattunk országunk természeti gyönyö­rűségei felett. Sok volt. Káprázatos volt. Ma mcgszükültck a határok és megfogyat­koztak a természeti gyönyörűségek. Másé lett a Felvidék! Nincs Erdély! Más ország ékkövei lettek Tátrftfürcd, Lomnie, Bácska. Bánát, Baranya. Erdély, a Délvidék s a Felvidék gyógyhelyei és MlmaUkus vidékei Borszék, Tusnád, Élőpatak, Herkulesfürdő s a többi értékek és áldott helyek más ország horizontjába kerültek s más orszá­gok látják őrömét azoknak a gyógyhelyek­nek, amelyeknek létesítéséhez annyi ma­gyar áldozat és annyi tenger gond járult. A Dévénynél magyar földre lépő Dunát, magyar áldozat segítette át a Porta Orien- tálison és a Vaskapun. Élbtre kell hívnunk mindazokat a természeti Kincseket, ame­lyek megcsonkított hazánk határain belül, akár a föld felett, akár a föld méhében vannak. Értékképzés és értékkitermelés szükséges, hogy mindaz, amit magunkénak vallunk: nemzeti értékünkké és közkinccsé váljék. Ha sokat is veszítettünk, — talán azt mondhatjuk: mindent, — azért vannak értékeink, amelyeknek hasznosítása és értékfclfokozása révén, sokat produkálha­tunk államháztartásunk, s végelemzésül a köz Javára. Európa országai, Svájc cs Olaszország Példáján okulva minden alkalmat megra­gadnak, hogy minél több olyan értéket I termeljenek ki, amelyek a világ érdeklődé- sérc számíthatnak, amelyeknek révén or­szágukba csábíthatják azokat akiknek életszükségletét képezik az utazás s ezzel az Ismeretek kibővítése, s amelyek egy­ben az ország lakosságának is életszük­ségletét jelentik. Lillafüredről sokat írtak és beszéltek. Rendszerint ugyanaz a kritika, amely — talán — kérlelhetetlenül mondott ítéletet Lillafüred felett, ugyanaz a kritika, el­ismerést érdemlő buzgalommal hirdette, hogy nem elég csak Budapestre hívni az idegent, mert a kultur nyugat metropolisai­ból érkező idegen nemcsak gyönyörű fő­városunkra kíváncsi, hanem a vidék szép­ségeire és kultúrájára is. Restelkedve szoktuk beismerni, hogyha az idegen magyar vidéket akar látni, ak­kor azt csak úgy teheti, hogy egy nap alatt vissza is tér a fővárosba, mert tiszte­letreméltó városaink egynéhány, új, mo­dern szállodájától eltekintve, a legtöbb helyen nem találja meg az idegen azt a kényelmet, amelyet otthon megszokott, s amelyről lemondani nem tud. Saját szemeimmel látni akartam azt a helyet, amelyet annyi kritika szántott vé­gig. Látni akartam Lillafüredet télen, hogyha szabad, ha megérdemli, harsonása, tárogatósa legyek, a tél gyönyöreit nyújtó magyar Tátrának. Miskolc felől, nayszerfl műúton, a diós­győri gyári kéményármádiái mellett, Má­ról regélő vadászkastélya mellett röpít az ről regélő vadászkstélya mellett röpít az autó Hámoron keresztül Lillafüred felé. Festői elrendezésben, égig nyúló lomb és tűlevelű erdővel borított hcgykullsszák egymásba ívelésénél, a tervezőépítész fel­vázolását híven követve fekszik a csodás palota szálló. Valakik: a hegyek, a pata­kok, a szikiák, a völgy, a zúgó patak, a levegő, a táj szerelmesei tervezték ezt a csodás szimfóniát, amelynek neve volt és neve lett és neve lesz a másik szimfónia: Lillafüred. A hegy oldalán egy kis vasút kígyózik, amely erdőn, sziklánál, alagútból előbújva, mögéje kanyarodik a palota szállónak, hogy az álomáson lerakva és felvéve uta­sait, eltűnjék egy másik alaguton be az erdők közé, vagy fel a Kerekhegy tövébe, hol a magyar kincstár közel 60.000 kát. hold erdő ura. 60.000 kát. hold erdő között fekszik Lillafüred. Ez a gazdaember sze­mében azt is jelenti, hogy Lillafüred ven­dégeinek 60.000 hold területet, hegyet, völgyet, sziklát, nyáron árnyat, pázsitot, télen pedig a téli sport minden válfaját bocsájtla rendelkezésre. Csodás sétányok, szemkápráztató víz­esések, utak, alagutak, vágatlan erdőség­gel övezett hegyek közé ékelt hatalmas tó, amelyen nyáron szandolinok hasítják a sötétlő tó tükrét, télen pedig a korcso­lyázók visszhangozzák a befagyott tó örö­mét. Fehér sziklák között: Patrona Hun­gáriának hatalmas szobra. Békesség, csend és egészség, az ember bárhová néz. Még csak Pávai Vájná geológiai kuta­tásának beteljesülése van hátra. Annak is jönnie kell. A Palota szálló? Palota és szálló egyfor­mán és egyszerre. Elgondolásában és ki­vitelében szfvembereknek a munkája, akik művészleset, szépei és lakályosat akartak teremteni, hogy a magyar föld pihenni vágyó vagy sportért élő gyermeke, avagy az idegen, akit Európából vagy Ameriká­ból ide csábítunk, ne csalódva távozzék, de szerelmesen vággyék vissza. Vissza, a tél gyönyörűségeit nyújtó vagy a nyár kedvteléseit adó Lillafüredre. Ha a Palota szálló északi frontját né­zed, vagy az északi frontról nézed mindazt, amivel a természet telchintette Lillafüre­det, vagy a déli részen legelteted tekin­tetedet, nem lehet azt nem mondanod, hogy minden ott van a maga helyén és úgy van, amint azt a Iegngyobb tervező, az Isten tervezhette és alkotta. A Palota szálló belseje látványosság és történelem. Magyar látványosság és ma­gyar történelem. A berendezés, a munka magyar vállalkozók és magyar munkások alkotása. A történelem onnan beszél le a falakról. s a színes ablakokról. Minden szoba, minden terem egy-egy látványos­ság, a magyar tervező és a magyar asz­talosipar remeke. Az ablakokból csodás kilátás. A Palota szállónak van egy külön látványossága: a Mátyás korabeli polgári étkező. Kincses Kolozsvár szülöttjének, Mátyás királynak kora elevenedik- meg a falakon és a ma­gyar történelem beszél hozzánk az abla­kokról. Kilenc ablak, kilenc történelemről regél. Az első ablak így szól hozzánk: „Diétás Pozsony, magyar Duna őre. Múlton mereng, vár — koronás jövőre.“ A másik így siratja Erdélyt: „A hegyek közt a nemes dalol, Nehéz sóhajtás sír a Ceijk alól." Bajrám ünnep Budán Buda társadalma a mohamedánokért — Vendégek a világ minden részéröl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom