Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-10-20 / 1099. szám

XXIX. 6vf. 1099 «■ ELŐFIZETÉS Eg.V évre . . 24.— P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — . tagjai féláron kapják Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA 1932 október 20. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 m/tn magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor • lőre fizetendő Állandó hirdetőknek nagvketfvezmíny Szerkesztőség és kiadóhivatal; Búdén, I, Bors-u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos órétkt délután 4-6 ig Kiáltott a Kelet! Nehézkessé válik a toll, amikor is­mét és ismét szóvá kell termünk a magyar jövőt, az őshazát, a testvér- iiéöeket, a turáni világot, a — Keletet. És mintha a sors is úgy kívánná: — megszólal minden e szent nagy kér­dés, az örök biztatás, a misztikus jö­vendő érdekében, hogy közelebb hoz­za, megláthatóvá tegye számunkra, a kiknek szemét hályoggal teregeti be a Nyugat. Elfáradunk az örökös riogatásban, mint ahogy elfárad a harangozó, a mikór veszély esetén féreveri a haran­got. De szol hozzánk maga a nagy Isten. A Véletlen, a népek életét irányító sors. Megszólal a föld, gőzoszlopok emelkednek a budai éjszakába, tűzhá­nyó módon tör elő a gáz, a viz, Megszólalt a Kelet is, az ő nagy külön sajtója, vezéremberei szózato­kat intéznek a népekhez a magyar testvér sorsa miatt. De megszólalt az utca is. A szél ker­gette papiros a keletről beszél. Nem véletlen, hogy lapunk egyik olvasója a hentesnél vásárolt árut kibontva, a csomagoló papiroson találja cs juttat­ja hozzánk az alábbi cikket. Erős, fegyelmezett, színmagyar elme szól az Írásból, amit a nagy véletlen sodort felénk. Kár, hogy csonka az irás, és eldobta magától maga az irója, mintha mondaná, hogy kár minden szóért 1 Magyar Testvér! ott Keleten virul a jövőd! Ott kél fel a napod, a mely nyugatra csak haldokolni jár. Oda for­dulj, Keletre! Ctz ébredő K&ki és a magyarság Kelet ébredése természetszerű kö­vetkezménye az emberiség fejlődés- történetének. Az inga jól működik. Hisz a keleti inváziókkal az akkor még barbár Európába átplántált arab ma­tematikai, orvósi és biológiai tudo­mány vetette meg az alapját az úgy­nevezett „európai civilizáciö“-nak, sőt Dante vízióiban is megtalálhatjuk a kordovai és bagdadi arabs teológusok hatását. Amikor pedig a keleti nemze­tek visszahúzódtak és továbbfejlődé­sük megakadt, a keresztény vallás nagy organizátorai által biztosított szellemi fejlődés, az egymásután ala­pított egyetemek hihetetlen mértékben fejlesztették ki a technikát, kémiát, biológiát Európában, megvetve ezzel Európa hatalmát a többi világrész fe­lett. A féhér faj pedig a tudás hatalmi eszközeinek birtokában megkezdte ki­zsákmányoló, hódító, gyarmatosító hadjáratát a kevésbbé müveit, primití­vebb színes fajok ellen. Ez a hadjárat évszázadokig tartott és — valljuk be őszintén — nagyon sokat pirulhatunk miatta, mert ahogyan a fehér ember a szülésekkel, az akkori ideológia sze­rint „vadakkal“ bánt, — mindennek volt nevezhető, csak emberi, krisz­tusi, kresztényi bánásmódnak nem. A keleti nemzetek, különösen a hó­dító arabok elkövették azt a — saját faji szupremáciájuk tekintetében két­ségtelen — hibát, hogy tudásukat (gondoljunk csak a hires granadai és cordovai egyetemekre!) féltékenység nélkül közölték a másvallásu s addig primitiv életet élő fehérekkel. Az az­óta uralomra jutott fehér faj ugyan­csak hibát követett el saját szupremá- ciája szempontjából, hogy a francia forradalom humánus eszméit: a sza­badság, egyenlőség és testvériség eszméit átvitte a gyakorlati életbe. Igaz, hogy a legnagyobbszerü fejlődést ezeknek az eszméknek köszönheti, de ugyancsak nekik köszönheti azt is, hogy ma recseg-ropog a fehér civili­záció épülete és újra ébredeznek az egykori „vad“ népek, a színesek. Ázsia, Afrika olyan átalakuláson men­nek keresztül, amely egészen át fogja alakítani a világ képét. A demokrácia tanait fegyverként használják . fel a gyarmati politikát folytató gyűlölt nagyhatalmi állású európai nemzetek ellen. Aki azonban tárgyilagosan figyeli az ébredő Kelet eseményeit, észreveheti, hogy a demokratikus eszmék az ot­tani régi theokratikus társadalmi be­rendezkedéseket (pl. az indiai kaszt­rendszert) is kikezdték s így az em­beriség általános eszményeinek minél szélésebb rétegekben való megvalósu­lását is lehetővé teszik. Szinte furcsán hangzik az a megál­lapítás, hogy ebben a roppant átalaku­lásban a maroknyi magyarságra aránylag nagy feladat várhat, ha en­nek kellő időben tudatára ébred, meg­felelően felkészül rá és ki tudja épí­teni kapcsolatait Kelet felé. Nem a fantasztikus ködálmok vilá­gában való bolyongás annak megálla­pítása, hogy a magyar nemzetet a keleti népek jobban ismerik, mint az ugynevezett civilizált nyugati nagy- lassan öntudatra ébredő nemzetek egyre fokozódó gyűlöletet éreznek, annál inkább kezdik érezni a barátsá­got az Ázsiából ezer év előtt Európa közepébe betelepedett és a nyugati ci­vilizációba teljesen beilleszkedett ma­gyar nemzet iránt. A „Miszr“ cimü hatalmas kairói na­pilapban egy keresztény arab orvos négyhasábos cikket irt magyarországi tapasztalatairól. Rudyard Kiplinenek ennek az Indiát annyira ismerő angol írónak közhellyé vált mondásából in­dul ki: Kelet Kelet marad, Nyugat Nyugat marad s a kettő sohasem fog egyesülni. „Meg vagyok győződve, — Írja, — hogy Rudyard Kipling nem ismerte Ma­gyarországot, ő csak India és Anglia között utazga­tott és vont párhuzamot. Ha megis­merte volna az európai civilizácőba teljesen beilleszkedett magyar népet, akkor ítéletét bizonyára igy fogal­mazta volna meg: Kelet Kelet marad, Nyugat Nyugat marad, de a kettő mégis találkozni fog egykoron, ahogy I a magyarok révén már találkozott is.“ , „Egy fecske nem csinál tavaszt“ | egyetlen cikk nem alkalmas egy uj | közhangulat felkeltéséhez. Azonban ezt a cikket átvette a beyruti „A1 Szajjar“ cimü lap is, azonkívül hasonló szellemű cikket írtak mások a bagdadi „Al Szaratan al Musztakim“, a lahorei „The Eastern Times“ és most legutóbb a jeruzsálemi „Al dzsámija al Arabíja“ című lapokban, — hogy csak azokról szóljak, amelyek nekem is megvan­nak. Kétségtelen tehát, hogy az ébre­dő Kelet közvéleményének érdeklődé­sét sikerült ráterelni a magyar nem­zetre, A megnyilvánuló rokonszenv azonban nem maradhat az akadémi­kus „barátság“ határai között, hanem gyakorlati téren is meg kell nyilvánul­nia ..(Az irás itt megakadt.) Erre nyújt kilátást a minszterelnök egyik szózata. A cikk nincs befejezve, mert ennek a cikknek nem is lehet addig vége, a míg a magyarság fel nem ocsúdik a nyugati, narkotizált álomból. Aki ezt irta, az is belefáradt már a harangkongatásba... DlCcQszóCatt a Kcíct A Jeruzsálemben székelő pániszlamita vi­lágkongresszus hivatalos lapja, az "Al Yamia Al-Arábiu" Jerusalem Palestine szeptember hó 26-án megjelent számában „Mohamedánok Kelet- és Kőzép-Európá- ban" címen minket magyarokat erősen ér­deklő cikket közöl, amelyről adjuk a kö­vetkezőket; Sefcib Arszlán Emir beutazta Kelet- és Közép-Európa mohamedánnok-lakta vidékeit. Utjának eredménye kötelességévé teszi minden igaz­hívőnek, hogy ezeket a vidékeket meglátogassa, mert Mohamed szavai szerint: köte­lesség minden hitsorsost felkeresni és velük az Iszlámról beszélni és szoká­saikat tanulmányozni. A mekkai zarán- doklásoknak sincsen más célja. Arábia most gyűjti össze az egy hiten levő­ket és az összes fejedelmek, akik a Próiéta népéből valók, ismét egyesül­tek, hogy az Iszlám szent ügyét egyet­értésben intézzék. — Ezen az alapon alakult meg a jeruzsálemi világkon­gresszus, melyen az egész világ kül­döttei jelen voltak: India, Arábia, Perzsia, Egyptom, Hedzsász és az orosz kaukázus mohamedánjai és Európából a bosnyák és a balkáni mo­hamedánok képviselői. Legkiválóbb vezérük és harcosuk ARSZLÁN EMIR! 40 év óta harcol karddal, pénzzel, szó­val és tollal az Iszlám jövőjéért és győzelméért. Arszlán Emir a múlt hó­napban meghívásra Kelet-Európába és a volt osztrák-magyar birodalom te­rületére utazott. Bécset is megláto­gatta, ahonnan Magyarország főváro­sába, Budára, az ősi Budunba utazott, s ott is tanulmányozta» a mohamedán viszonyokat. Budapesten, az ősi, tör­ténelmi városban az lszlam újraéledt. Itt őt a magyar és bosnyák mohame­dánok fogadták az Albániából szár­mazó mohamedánokkal együtt. A fo­gadtatás szivből fakadóan lelkes volt s abban a magyar előkelőségek is résztvettek. A magyar mohamedán előkelőségek közölték vele, hogy az ottani igazhivők száma 3000 körül mo­zog, hogy dsámiát és iskolát óhajtanak építeni Budapesten. Az Emir világ- mozgalma és a helyi hatóságok támo­gatásával a templom és az iskola fel is fog épülni. Ezekkel az intézmények­kel a magyar mohamedánok a vallás fentartását és az iszlámvilággal való összeköttetést célozzák. — Az Emir szerint a magyar mohamedánoknak ehhez igaz joguk van és ezt Magyar- ország elismeri. Arszlán herceg Afrika, Szíria, Per­zsia, India és minden más világrész­beli ország fejedelmét felszólítja, hogy az Európában élő testvérekkel érint­kezésbe lépjenek úgy Dolitikai, mint gazdasági téren, főleg Kelet-Európá- ban: Magyarországon, Boszniában, Al­bániában és Lengyelországban egy­aránt, hogy minél többször látogassák meg őket és tartsák fenn velük az állandó érint­kezést, A vallás ugyanis mint legszen­tebb kötelességet írja elő, hogy „a mohamedán a testvérét támo­gassa és tartsa fenn vele a testvéri kötelé­ket, mert minden mohamedán az isz­lám egy láncszeme és ha az egyik kér, a másik adjon“. A magyar mohamedánok bemutat­ták Arszlán hercegnek az ősi Buda kultur- és közintézményeit, fürdőit stb. s az Emir ajánlja mindenkinek, hogy személyesen győződjék meg, mit rejt magában Ös-Budun és rójja le imáját Qül Baba sírjánál. • A cikk óriási hatást keltett az Iszlám egész világában, az összes mohamedán lapok átvették és annak kapcsán vezető­helyen foglalkoznak Magyarországgal és különösképpen Budával, ahol az Iszlámnak uj kultúrgócpontja támadt, azzal a Budá­val, megy Qül Baba révén évszázadok óta kegyelet es emlékként él a világ mohame­dánjai köztudatában. Ezekután joggal remélhetjük, hogy a Budai Napló hasábjain folytatott másfél­éves küzdelem után eljutottunk oda, hogy a derék magyar mohamedánok nemsokára a szeretet és istenfélelem igéit és saját templomukban dicsérik Istent! Az új kabl»et tagjainak rendkívül az előnyükre szolgál és növeli irántuk a nemzet bizalmát az a körülmény, hogy alig volt kapcsolatuk gazdasági válla­latokkal. Puky Endre már régebben lemondott a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete igazgatósági tagsá­gáról, — Fabinyi Tihamér a Ganz jog­ügyi osztályát vezette, ami nem vál­lalati tevékenység és ez a tisztsége is miniszterré történt kinevezésével automatikusan megszűnt, — KdUay Miklós néhány, kizárólag családi rész­vénytársaságban szerepelt, — Imrédy Béla bankigazgatói minősége is meg­szűnt a Nemzeti Banknál, — Lázár Andor már honvédelmi államtitkár korában likvidálta kapcsolatait. Göm­bös Gyula miniszterelnök már mint honvédelmi miniszter is, Keresztes- Fischer Ferenc és Hóman Bálint tá­voltartották magukat eddig is a köz- gazdasági életben való gyakorlati te­vékenységtől. A főváros uj költségvetése november első napjaiban kerül a törvényhatósági bi­zottság elé. A szükségleteket a végsőkig Leszorították, úgy, hogy újabb igényt nem tudnak kielégíteni s így kilátástalan min­den felszólalás. A deficitmentességet bizto­sították ezzel a főváros kormányzói, de vájjon Buda érdekei nem sinylik-e ezt meg? Megdöbbentő, hogy két éves törvény dacára a kerületi választmányokat még sem hívják össze? Pedig a kerületi vá­lasztmányok kényes és nagyon jelentős munkát végeznének a törvényhatóság) éle­tében. Szabályzatuk szerint felügyelnek az elöljáróságok mimkájára, a közjótékonyság, az utcák kivilágítása, rendben tartása, a közegészség és a köztisztaság terén. Mind­ezt soha sem lehet eléggé ellenőrizni még a leggondosabb felügyelet mellett sem. A Tabán sorsát intézné el az a hatalmas és megvalósítható terv, amelyet Gallina Frigyes dr., a nagykoncepciójú tanácsnok dolgozott ki jeles műépítészek közreműkö­désével a Tabán felépítéséről. A Gellért- fürdő, a Rudas-fürdő és a Rác-fürdő mo­numentális tervü összekapcsolása adná meg ugyanis a felépítendő Tabán keretét, amelyben a két- és háromszobás lakások mellett nagyobb számmal építenének gar­zonlakásokat is. összesen ötezer szoba készülne és az egész építkezés, ha a fővá­ros és a Közmunkatanács a telkeket in­gyen engedi át, körülbelül 70—80 millióba kbrül. Gallina Frigyes az elismert vállalati nyugdíjpénztárakat akarja bevonni ennek a tervnek a megvalósításába. Számítása szerint a pénznek ez volna a leggyümöl­csözőbb és a legbiztosabb elhelyezése. Kz országban 85 elismert vállalati nyugdíj­pénztár működik, ezek járuléktartaléka 105 millió pengő. Ez az összegj alkalmas is volna a nagyszabású építkezés keresztül­vitelére. 1 Gőzoszlopok éjjel Budán Hollós Mátyás király útja — Elfogadott indítványok a Hollós Mátyás Társaság ülésén Érdekes kérdések felett tanácskozott e hó 10-én rendezett legutóbbi ülésen a Hol­lós Mátyás Társaság Hennyey Vilmos el- nökése mellett, ahol a háznagy előterjesz­tésére egyhangúlag elhatározták, hogy az EPERJESSY BÉLA szkfőv. műszaki tanácsos által tervezett és kiépített hatalmas kilátó utat, — mely a Margit-körutról kiindulva a Keleti Károly-utcán, Mész-ntcán át vezet főt a Rózsadombra és a Bimbó-utcán vé- _gig a dombokon egészen Hidegkútlg, — egy közös név alá vonását kéri a Közmun­kák Tanácsától. Ezen az útvonalon járt Hollós Mátyás király ki a vadászkastélyába és ezen köz­lekedtek a solymárjai, vadász népe. A nagy emlékét szolgálnánk, ha ezt a kilátó utat HOLLÓS MÁTYÁS ÚTNAK neveznénk el. A másik indítvány az volt, hogy a Hol­lós Mátyás Társaság egyik illusztris tag­jának nagyjelentőségű és a nemzet jövő­jére, gazdasági helyzetének javulására oly fontos működésének, tudományos kutatá­sainak elismerésére valami emlékeztetőt állítsunk s a társaság elhatározta, hogy a PÁVAY VÁJNÁ FERENC Dr. főgeológus, főbányatanácsos feltárt, kijelölt és általa megállapított mélyfúrásokat, az illetékes hatóságok köz­reműködésével maradandó emléktáblával jelöli meg és e célból országos mozgalmat indít. SZENT ISTVÁN Vita tárgyát képezte az ülésen Gegass Dániel tárcája, mely a „Budai Naplódban jelent meg legutóbb, a mely tárcában né­hány sor Szent István politikájával foglal­kozik. Geguss Dániel kijelentette, hogy Szent István történelmi nagysága előtt ő is tisztelettel meghajlik, de a politikáját azért bírálat tárgyává teheti. Elismeri, hogy Szent István kénytelen volt Idege­neket hívni be az országba, hogy a lázongó pogány magyarokkal fölvehesse sikeresen a harcolt, de a maga részéről nem tud megbarátkozni azzal, hogy azután ezeknek az idegenének oly nagy jövedelmeket és oly nagy befolyást engedett A magyarság nagy hálával tartozik Szent István király­nak, amely minden magyar szivében él és távol állott tőle, hogy bírálatával sértse azt akkor, amikor sok század leforgása után bosszulta meg magát az akkor jogos és célszerű politika, mert az szolgáltatott ki minket a nyugatnak, ami viszont a nemzeti érzést gyöngítette. A Társaság ezt tudomásul vette és na­pirendre tért e kérdés felett. QÖZOSZLOPOK AZ ÉJSZAKÁBAN. A társaság tagjai ezután éjjel 11 órakor elindultak, hogy a Rudas-fürdő környékén a Pávai Volna Ferenc által feltárt és mű­ködésben lévő három uj forrást megtekint­sék. A sötét éjszakában magasan szálló gőz­oszlop fogadta a társaságot a Döbrcntei- tér parkjában, ahol az egyik felszökő vizű forrás ontottta magából a vizet. Ezt a park közepén álló kis tóba vezetik, mely hideg időben állandóan gőzölni fog, és meleg- vízi virágokat termelnek rajta. Áthaladva az Erzsébet-híd alatt ismét két hatalmas gőzoszlop tűnt a társaság elé. Az egyik a kénes forrás gőzoszlopa, a mely a parádi víz párja és ivókúrára fog szolgálni. Alig néhány lépésnyire van az ivócsarnoktól. A harmadik forrás a legdúsabb és köz­vetlenül a Rudasfürdő bejárata előtt áll, percenként 400 liter vizet adva. Ez látja majd el a Rudas-fürdőt megfelelő vízzel. Érdekes, hogy a városligeti artézi for­rás megnyitása óta egyetlen egy felszálló gyógyforrást sem tudtak feltárni és Pávai Vájná Ferenc oly szűk helyen három fel­szálló, dús, különféle vizű forrást tudott nyitni, amelyek gőze mint a jobb jövő három fáklyája világít bele a magyar éj­szakába. (Sz. K ) Sportstadiont kap Óbuda Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség és a Steindl céh együttes akciója — HARRER FERENC és HÜLTL DEZSŐ Óbuda mellett ­Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség elérke­zettnek látta az időt, hogy a Nemzeti Sportstadion megépítéséért még 1928-ban megindított országos mozgalmat folytassa abban az irányban, hogy a Nemzeti Stadion a felső medencében, Óbuda síkján épüllön fél. ­Az eszme a Steindl Céh kebelében is megértésre talált s ókt. 15-én, a Céh elő­adó estién Buday Gyula testnevelési ta­nár, a Szövetség Stadion-bizottságának előadója tartotta meg idevágó előadását, melyen megjelentek Hültl Dezső dr., a mű­egyetem yolt rektora és az elnöklete alatt álló Céh tagjai közül: Balázs Gyula, Barta Károly, Berán Lajos, Burger Frigyes, Dá­vid János, Fellner Mihály, Hauswirth Ödön, Héber Antal; Hirmann Ferenc, Hoffmann Ferenc, Hosszú István, Jugfler József, dr. Koch Lajos, Maróthy Rintl Géza, Róth Miksa, Schmiedt József és Szenger Béla. Az előadás iránti különös érdeklődés vezette ide Harrer Ferenc v. kormánybiz­tos, ny. polgármestert, a városfejlesztési bizottság elnökét és KoSsalka János mű­egyetemi tanárt, az óbudai Hungária-uti hid tervezőiét. Az óbudai Hegyvidéki Szö­vetséget Szilagyi Károly elhök, Szervei György főtitkár, Buday Gyula előadó és Kulcsár Sándor alelnök képviselte, kinek agilitása révén sikerült az előadó est meg­szervezése. Hültl Dezső dr. céhatyamester bensősé­ges szavakkal üdvözölte a nagyszámban megjelenteket, Heber és Hoffmann arany- koszorús mestereket s az ÁmrUdából haza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom