Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-01-23 / 1071. szám

1932. JAN. HÓ 23 ^j{lX. ivf. 1371. az, E l Egy évre jíggyed é1 Egyes szám 40 fillér. 1 Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják V Budai Napló Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság HIRDETÉSEK: Egy Kas&b széles, egy m/m. magas sót, egyszeri közlésénél 80 F. Szö­vegsor ára 2P. Közgazdasági köz* tömények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AUaiűótitnfotflkDtk nagy heűve2méoy Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u.24 Telefon: Aurt. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig Futóhomokon hason fekve Berlinen túl futóhomok terüle­tók vannak, úgynevezett „dünnék“, ahol a lisztszerű homokban föltét­lenül elsüllyed az, aki egyenesen állva igyekszik a veszedelemből kigázolni, de föltétlenül kievickél, aki — hasra fekszik. A mi közéletünk harminc év óta ilyen futóhomok terület, de aki hasra feküdt, — az megélt. 283 ember előtt kellett hasra feküdni, akiknek ma is egy millió körül jár az évi jövedelme, — bocsánat! — a fizetése. Mert egy millión túli jövedelme, — lehet — hogy 283- nál is többnek van. Hét millió embernek pedig nincs semmije, alig van megélhetése. Ezek fuldoklanak a futóhomokon. A magyar nép sorsa ma is 5—600 ember kezében van. Ezek annyira egymásba fonódtak, anya­gi érdekeik olyan erős kapoccsal fűzték össze őket, hogy nem kell félniök az elsüllyedéstől és diadal­masan tiprodnak a fuldoklókon. A tudomány szolgálja az üzletet, az üzlet a politikát, a politika a vál­lalkozást és így tovább. A szén­érdekeltség elnöke egy személyben a Tudományos Akadémia elnöke is s talán így alakul ki az egy pen­gőért- termelt hazai 4 szén ára a piacon — öt pengőre. Az IBUSz- nak két vezérigazgatója van, de alelnöke Szüts András listavezető azon a listán, ahol „száznév egy- sorban“ címen Pest vármegye gyűjtötte össze az álláshalmozó- kat. így érthető, hogy 520.000 pengőt megtakaríthana az állam ezen az egy vállalaton. Ezen a címen az IBLJSz tapossa az idegen- forgalmat és bélefullasztja azt a saját érdekeinek futóhomokjába. Aki az idegenforgalom dünné- ján egyenesen állva — taposva akar átgázolni, az föltétlenül el­süllyed, mert ezen a téren is csak az élhet meg, aki hasra fekszik. Tolni kell az itt hatalmonlévők szekerét, akármilyen rossz úton jár. önállóan, egyenesen állva és járva, új, egészséges ideákat dob- ■ va a taposó-malomba, — min­dent felőröl az önérdek, öncél, ön­biztosítás. A városnál is kimutatták, hogy 767 álláshalmozó van. Ezek a „hasraféküdtek“. Van a városban olyan álláshalmozó is, aki öt ál­lásból sem tud megélni. Az a néhány, egyenesen állva taposó ember, aki ezen a futóhomo­kon szeretne átgázolni, nem tudja összehangolni a tempóját. Nem tud egymással lépést tartani. Mint amikor a kátyúba rekedt szekeret több lóval igyekeznek kirántatni, de minden ló máskor indít, más­kor feszül néki. Pedig együtt egy­kettőre jó útra emelnék. Az egyik a válság elmúlását várja, a másik a rendesebb parlamenti életet. Van, aki Bethlen-t lesi, van, aki Károlyi­tól vár impulust. Ez falusi agrár, az meg pusztai. Van, aki a föld- birtokosok pártját szeretné, más a parasztgazdáékét, a harmadik a nincstelen földmíveseket tömö­ríti. Sőt van városi agrárius is. Az iparosokat mozgatja az egyik, a rokkantakat á másik, pedig — az iparosok nagyrészt már megrok­kantak és tapossa őket a futóho- nwfcba a nagyipar, atnely külön utakon jár. A kiskereskedőknek már az ajkukig ér a futóhomok, ahová betapossa őket a sok kartell és tröszt. Ha ezeket egyesítené az a tu­dat, hogy összefogva, ők is meg­menekülnének a futóhomokba való fulladás elől, — hogy összefogva egymást tarthatnák felszínen ők is,- hogy összefogva sokkal, de sokkal többen volnának, mint azok, akik most tapossák őket és hamar ők kerülnének a taposóik fölé, — ha a vezérek néhány jelentéktelen jelzőt, különbözetet, árnyalatot a bihari szögre akasztanának és az „egy haza, egy nemzet“ nevében lemondanának egyéni hiúságaikról, öncélúságukról, külön tekintetük­ről, — akkor ez a gazdag, kincses ország, ez az életrevaló, minden­ben első helyre kerülő nép meg­teremthetné a tűrhető helyzetét, anélkül, hogy havonkint lefaragna a nyomorúságos fizetésekről és koldus-nyugdíjakról. Ha ezek a vezérek mernék meg­tenni azt, amit titkon elgondolnak, egyedüli mentségnek tartanak, — ha felére-harmadára lefaragnák a mammutjövedelmeket, nyugdíjba küldenék a három helyről autót, fizetést húzó öreg urakat, elcsapat­nák a pénzintézetek éléről az alap­tőkét fölemésztő elnökségeket és igazgatókat, — felére apadna rög­ön a megélhetés költsége és mun­kához jutna a kézműiparos, a kis­kereskedő. Vannak szénvezérek, akik hat miniszterelnök fizetését kapják, vannak bankvezérek, akik hárem köztársasági elnök járandóságánál többet kapnak, fizetésben, oszta­lékban, tantiémben. Hogy lehet itt olcsó szén és olcsó pénz? Ezen az országon végig kell ge­reblyézni erélyes kézzel, hogy a nagy rögök széthulljanak, — cl kell vágni azokat a köteleket, ame­lyek az érdekeltségekhez kötik a vezérségre hivatottakat, fel kell rúgni azokat a kapaszkodókat, akik görcsösen markolják az elül- járó'k lábikráit, — meg kell tisz­tulni attól a salaktól, amit a múlt vett a» lábuk elé és az egész, ko­moly, gondterhelt, elgyötört, a futóhomokot reménytelenül taposó polgári társadalom, új remények­kel, új munkakedvvel követi őket. A régi pártkereteket csak mes­terségesen tudják támogatni, — a régi rendet felrúgta a szörnyűse-1 ges jelen, és — a jobb jövő nem­csak új partokat, hanem új embe­reket, új irányokat, új gazdasági rendet követel. A nagy polgári tábor látja az új vezéreket, amint egymást meg­előzve, egymástól elmaradva, kü- lön-külön tapossák ezt a futóho­mokos sivárságot, amelybe bele­fulladnak ők is, ha idején nem fog­nak kezet és nem méri egyik a másikhoz a tempóját. Kicsiny tiíkörWn ezt a képet látjuk Budán is. Duboaai Pál Öreg hibák az uj töruénybzn Irta Krivoss Árpád dr. ügyvéd törv. hat. biz. tag alatt még Egy éve már annak, hogy a székesfővá­ros újonnan megalakított törvényhatósági bizottsága megtartotta alakuló ülését. A hivatalos nyilatkozatok az elmúlt eszten­dőt a zeredményes alkotások idejének, a főváros megújhodása korszakának igyek­szenek. föltüntetni, de vájjon így érzi-e ezt a budapesti polgár: a választó is? Mi. akik a közönség bizalmából választás ut­ján kerültünk a főváros parlamentiébe, az elhangzott pozitívumok mellett, sok nega­tívumot is kénytelenek vagyunk megálla­pítani. Mi az új fővárosi törvénytől a demokra­tikus nyugodt fejlődés kereteinek kialaku­lását vártuk. Demokratikus fejlődést, — a polgárság széles rétegeinek bevonását, a közügyek intézésébe, — vagyoni termé­szetű ügyek nyilvános tárgyalását, — a közpénzeknek takarékos felhasználását, — az üzemi szolgáltatások olcsóbbítását, — a nem közcélú üzemek megszüntetését, — és számos 'más általános és kerületi vo­natkozású kérdéseknek rövid idő való leintézését. De hiába várjuk; ma is. Joggal remélhettük, hogy az újonnan összeült közgyűlés megteremti a pártok közötti kooperációt. Ezzel szemben a párt­keretek kinai fallal körülvett valóságos erődítményekké épültek ki, amelyekből a gyűlölködés lövegeit irányítják; egymás felé azok, akiket ugyanaz a polgárság kül­dött be saját érdekelnek képviseletére. Ilyen kiélezett hangulat mellett lehetséges, hogy a kisebbségnek sokszor józan, ko­moly megfontolást igénylő és a polgárság érdekeit szolgáló indítványát leszavazza a többség pusztán párthatalmi szempon­tokból. A választott törvényhatósági bizottság­nak! sokszor meddő munkáját a hivatal­noki apparátus volna hivatva éleltel meg­tölteni. Ám a főváros hivatalos vezetésé­ben sajnosán nélkülözzük azt a mindent átütő iniciativát, a viszonyokhoz való gyors alkalmazkodást, a polgárság lerom­lott helyzetéhez való igazodást, amit a tettrekész adminisztráció vezetésétől jog­gal elvárhatnánk. Az önálló exisztenciák alapításának elő­segítése — inségakcióvá zsugorodik, a fiatalság lövőiével — senki sem törődik, a greizleros üzemi politika — tovább foly­tatódik, a takarékosság helyett tékozlás folyik — a túlméretezett admnlsztrácio- ban. Ma s létesülnek intézmények, költ­séges kivitelben, hogy csak az aggok men- házdt említsük, ahol közös termek, dohány- z6k, fürdőszobák létesültök az élet baj6­töröttéi számára, akiknek igényeit teljesen kielégítette volna egy 9 négyszögméteres egyszerűen berendezett, kis, meic® szoba. Ma, is előfordul, hogy olyan közüzemek, emelyek lépten-nyomon megkísérlik tari­fájuk drágítását, pro futuro telkeket vá­sárolnak, bérházakat építenek s ennek ter­heit a mai sínylődő generációra akarják áthárítani. Hol van az az erős kéz, amely az ilyen irányzatoknak út fát szegje? Jóindulat is érvényesül a hivatalos in­tézőknél bizonyos kérdésekben, de intéz­kedéseiknek sem szellemét, sem tempólát nem találjuk a mai viszonyok közön meg­felelőknek. Az ül törvény szerint a törvényhatósági kistanács lett a főváros ügyei intézésének igen fontos szervévé. De vannak kisebb jelentőségű ügyek, amelyek továbbra is megmaradtak tanácsnoki, illetve polgár- mesteri hatáskörben. Az ilyen ügyek in­tézését látva, meg kell állapítanunk, hogy a tanácsnoki hatáskör a tanácsnokoknak életfogytiglan való megválasztásával meg­lehetősen emancipálódván, ma talán büro- kratikusabbban gyakoroltatik, mint annak idején, amikor a tanácsnok időnkinti vá­lasztás alá esett. Ez a biirokratizálódás: folyamat, — úgy vélem — már is szük­ségessé teszi annak a kérdésnek fölveté­sét, hogy a tanácsnoki állás betöltésének újra az idöszakonkint történő választáshoz térjünk-e vissza. Tény az, hogy azok a korrektivumok, melyeket a fővárosi törvény a polgári uralom biztosítása érdekében alkotott, na­gyon is szükségeseknek bizonyultak. Ma az egyes pártok közötti megértés csak bizonyos ad hoc esetekben a közös érde­kek kielégítésénél átmenetileg fordul elő. Az a párt, amely keresztény jelszóval szervezte meg többségét, párthatalmi okokból nem egyszer kooperál a szélső baloldallal, s ezért nem tud kifejlődni olyan erős polgári egység, amely fokozná a pol­gári gondolat, a polgári urulom átfogó erejét. Károsan befolyásolja a pártok össz­hangját bizonyos nem közérdekű kérdé­seknek (állások betöltésének személyi vo­natkozásai, egy-egy protekciós ^ vásárlás stb.) forszirozása, ami joggal hívja ki a hátrányban maradó párt kritikáját s hinti a gyülöet magvait a városházi élet atmoszférájába. A kistanácsi elintézés, a választott bi­zottsági tagok szerepének jelentőségét csaknem teljesen elsorvasztotta. Az a cse­kély hatskör, amely egy egyszerű bizott­sági tagnak a szakbizottságok munkájában jut alig jelent megfogható pozitívumot A szakbizottság csak a tanácsadás, vélemé­nyezés szerve, s' így tagjai alig kerülnek abba a helyzetbe, hogy felfogásukat ér­vényre juttassák. S miután . a párttagozó­dás már a szakbizottsági tárgyalásokon is megnyilvánul, a polgármester, aki az ügye­ket egyéni felelősség- mellett intézi, leg­könnyebben túlteheti magát a szakbizott­ságban is megoszlott véleményeken. Az egyszerű bizottsági tagnak így alig van szerepe a főváros törvényhatósági életé­ben. Interpellálhat és szavazhat, de egye­bet aztán igazán nem tehet. Az interpel­lációk sorsa ismeretes, és sokszor érdemi megvitatás alá sem kerülnek. Az egyszerű bizottsági tag csak a pár­ton belül érvényesíthetné így a saját és választói álláspontját, ha volna a szó igazi érteimében vett pártélet. Ma - a pártélet jelentősége téliesen megszűnt, s a párt­elnökség és a tagok közötti rendszeres és állandó érintkezésre, eszmék, gondolatok és kívánságok kifejezésére és továbbítá­sára tehetőség nincs. A pártok értekezle­tet rendszerint csak egy ad hoc, több­nyire vagyonjogi kérdés megvitatására hívnak össze, de általános elvi jelentő­ségű és a nemzet egyetemét érintő kérdé­sck megvitatására a pártokon belül lehe­tőség nincs. Ez az oka annak, hogy a nemzeti közvélemény irányításában a fő­város polgársága nem . tudja betölteni azt a vezető szerepet amely őt megilletné, s rendszerint csak. lassan kullog a kiala­kult országos .közvélemény nyomában. A többségi pártoktól alig halljuk a kül­föld által követelt reformok sürgetését, holott a vidéki törvényhatóságoknál a földbirtokos nemesi osztály már ismétel­ten követelte ' az ilyen reformokat Sokat kell még írni és beszél1, addig, amis a. nyugati értelemben v< Polgári városvezetés • előfeltételeit ' meg tbet- jilk. Ehhez nemcsak öntudatos i ara­tónak érvényesítését követelő . ..ársálg, hanem a polgrság kívánságait alkotmá­nyosan. mérlegelő • adminisztráci is kell, amely leveti az öticélúság kényszerzubbo­nyát, magáévá teszi a haladó kor eszme- áramlatait s annak a polgárságnak lólétét, fejlődését, szellemi és anyagi boldogulását tartja legtőkép szemelőtt, melynek adó- filléreiből élv&zi biztos jövedelmeit. A bürokratikus intézmények • megszüntetése s a pártközi egyensúly egészséges kiépí­tése az a két pillér, hielyeket áthidalva, valóságá válhat az á ma még távoli jel­szó: — Budapest fővárosban a polgárság az úr! Pártélet Budán A meglévő pártokat itt Budán már a „szerdai vacsorák" is aggódásra késztet­ték, mert az ott találkozó társaság meghí­vott néhány most induló politikust, akik a társasvacsora keretében elmondották néze­teiket és terveiket a közeljövő poltikai életére vonatkozólag, amely vélemények szerint a mai pártkeretek nehezen lesz­nek tarthatók. Ezt alátámasztotta dr. Ripka Ferenc főpolgármester újévi beszé­de, amelyet a lakásán tisztelgő budai pol­gári küldöttségek üdvözletére mondott vá­laszul. Néhány nap múlva pedig ugyanezt hangoztatta móri választói előtt Hunyadi Ferenc gróf. Nagyobb hullámverést okozott a párt­életben most Kállay Tibor v. miniszter pártalakitó szándéka, aki Nemzeti Párt né­ven igyekezik ezt az uj pártot megalakí­tani. Ez is Budáról sarjad ki, mert az első megbeszéléseket Kelenföldén a Ketter-féle vendéglőben folytatták, amely vacsorákon részt vett a kelenföldi egységes párt több jelentős tagján kívül Becsey Antal is á párt alelnöke. A pártalakítást előmozdította Pallavicini György őrgróf dombóvári be­számolója, amelyen részt vettek: Sigray Antal gróf, Kállay-Tibor v. miniszter és Rassay Károly. Most már pártalakitó bi­zottságot is küldtek ki és belépési szándé­kukat jelentették be: Strausz István, Sán­dor Pál, Pakots József, Bródy Ernő, Fe­nyő Miksa, Magyar Pál, Nagy Emil, Éber Antal és hír szerint érdeklődik a párt iránt Stranyavszky Sándor v. államtitkár is. Az uj párt a legitimista' alapgondolat révén közel került a keresztény párthoz, amely­nek tagjai szintén helyeslik Ily irányú uj pártnak a megalakítását. Perczel Béla most gyakran találkozik az ö hegyvidéki híveivel és valószínűleg az ő pártja dönti majd el az esetleg nagyon kö­zeli választásokon azt, hogy melyik párt kerül ki győztesen a XII. kerületből. Becs városa nagyszerűen csinálja a mai rossz gazdasági viszonyok mellett is idegenforgalmát. Míg nálunk fővá­ros, minisztériumok és idegenforgalmi intézmények s vállalatok ankéteznek, vitatkoznak és a hatalmas arányok­ban kibontakozó magyar rnohammedán mozgalommal szemben egyrészt strucc­politikát folytatnak, másrészt egy ide­gen állampolgárságú török főpap­pal (???) karöltve próbálják a nemzet­közi panizlamita kongresszus által is elismert magyar mohammédánok ügyét és a Gül Baba zarándoklatokat elgáncsolni, addig a bécsi „Sezession“- ban megnyitották az izlám-török Kul­tur kiállítást, mely minden országból vonzza magához nemcak a moszlime- ket, de egyéb idegeneket is. Munka­társunk megtekintette a kiállítást s nem győzi eléggé dicsérni a szebbnél- szebb s érdekesebbnél-érdekesebb mű­kincseket, amelyek között II. Bajazid és a pompás Szulejmán kalifa nagy- szentbánok, valamint szeldcsuk mű­vészet remekei válnak ki. De hol ma­rad a budai Gül Baba kiállítás? Rom türbé. Rohamosan közelednek a mohámme- dán ünnepek, amelyek a ramazáni harmincnapos böjt befejeztével .feb­ruár elején kezdődnek.' Az első ün­nep a ramazán befejező ünnepe, feb­ruár 7-én, a Seker-Bajrám. Nemsokára rá a Kurbán-Bajrám, — Möhammed születése és halála napja, — az Újév, — Gül Baba ünnepe, — Nagy Szoli­mán emléke és a budaörsi GürS Éliás Baba napja. A magyar izlám-felekezet nagyban készül az ünnepekre érkező zarándo­kok és muzulmán előkelőségek foga­dására, méltó elhelyezésére és rituális élelmezésére, azonban úgy a felekezet mint a Gül Baba vallásközség anyagi eszközei nem elegendők ahhoz, hogy a magyar főváros presztízséhez mél­tóan lehessen a javai,. arábiai, sziriai, cgyptomi és indiai muzulmánokat fo­gadni. A Gül Babát övező Wagner-villa olyan elhanyagolt állapotban van, hogy szégyene az idegenforgalomnak, a lépcsők oly töredezettek, hogy a lá­togató lába törik, míg a türbéhez felér. Nincs megfelelő őr, a kulcsokat néha félóráig kerestetni kell. Sehol egy jelző, útmutató tábla vagy más efféle. Aztán maga a tiirbe (sír-épület) olyan elhanyagolt, hogy az maga külön szé­gyen. A zarándokok és látogatók foly­ton panaszkodnak, hogy ez a törté­nelmi műkincs, amely elég egymaga arra, hogy százezrével vonzza ide'hoz­zánk az idegeneket, a teljes pusztulás képét mutatja. Egy amerikai nagyúr múlt év augusztusában egész komoly ajánlatot tett, hogy lebontatja a türbét és Gül Baba földi maradványait elviszi Kaliforniába, ahol vagy harmincezer muzulmán él. Szó nélkül adott volna kétszázezer dollárt. A miiezzin is csak sátoros ünnepe­ken szól, holott ha már naponta nem lehet, legalább pénteki napon és min­den ünnepnapon énekelhetné déli és esti imáit. Ki fedezze a havi negyven­ötven pengőt, amibe ez kerülne? Aztán a Gül Baba kivilágítása es­ténkön, amikor a Gellérthegyet is ki­világítják, legalább pénteken és ün­nepeken, miért késik?. Nincs senki, aki Ferenc József uralkodása alatt a Sara­jevo) és mosztári ramazáni és hajrám) kivilágításokat látta? Az egész izlám odafigyelt s ezért harcoltak a világ­háborúban oldalunkon a mohammedá- nok milliói. ősi Buda pedig vár és vár* négy­száz millió muzulmán idefigyel, hetek múlva nagyobb turnusokban már jön­nek is-a bejelentett zarándokok és amiért jönek, a Gül Baba. sírja, -ott fekszik teljesen elhanyagolva.. A fő­város nem törődik vele és fogadást ajánlunk, hogy jó Bárczy Istvánon kívül alig látta valaki a hivatalos urak közül a világhírű szent türbét?. Uraim! Itt megvan az idegenfor­galmi lehetőség és valóság, ha már a világizlám szimpátiája nem is érdekli Önöket, ne hagyják el. Amit belefek­tetnek, azt ezerszeresen visszakapják rövid időn belül. A belépőjegyek, za­rándokdíjak, kegytárgyak és emlékek árusítása egymaguk fedezik a karban­tartást és világítást. Azonban ezt. ma­gánosok, mint az izlám-felekezet fel­ügyelősége (evkaf-dajre), a Gül Baba vallásközség vagy a mohammedán- magyar kulturkomité, ném tudják a maguk csekély eszközeivel rendbe­hozni, karbantartani és kivilágítani. Szerényen úgy véljük, hogy ez mégis csak a városháza kötele'ssége. A kül- ügy, belügy, vallásügyi miniszterek nem avatkoznak bele, ezt pozitív ál­lítjuk, a török követséget nem érdekli, habár Ankara legújabban örül, hogy bizbnyos izlám-turdni fellendülés van nálunk. Ezért már a török mohamme- dánok papja: Abdul Tatif effendi, hi­vatalosan -‘a török államhivatalnokok fizetéses státusába került Tehát ez az akadály is elhárult, most a városon a sor, hogy meginduljon olyan mérték­ben az idegenek özönlése a fővárosba, főleg Budára, ahogy azt évezredes múltúnk és ennek a gyönyörű város­nak érdeke megkívánja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom