Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-02-28 / 1032. szám
Budai Napló Budapest, 1931 február 28. g'iinic van az olyan makacs szakemberekre, mint Pávai főgeológus, bogy felhívják a figyelmünket'a föld kincseire s ébrentartsák lelkesedésükkel az irántuk megnyilvánuló érdeklődést, Vitéz Gálocsy Zsigmond mérnök reámutatott, hogy — ha másodper- cenkint egy köbméter hővizet tudnánk produkálni — a hőforrások és a Dunavíz hődifferenciájából hatalmas energiatermelést létesíthetnénk. Ujj Gyula tanár a hővízkeletkezés elméletéhez szólott hozzá, Haidegger Ernő főbányatanácsos a szenet mint örök energiaforrást állította szembe a többi energiaforrásokkal. Az előadó megköszönte Becsey értékes információit, hosszasan vitázott j üjj Gyulával, Gálocsynak felelve I utalt a karcagi fúrás erupciójára, I ahol már volt másodpercenkint egy I m3 melegvíz kifolyás, de néhány budai fúrással is meg lehetne közelíteni ezt a vízprodukciót s a hévízi fonás ma is ad annyit, tehát az ezirányú munkálatokkal már is lehetne foglal kozni. A szénérdekeltségek képviselőjét megnyugtatta, hogy — sajnojs — nálunk az energiabányászat nem dönti meg még a szén uralmát, de ami késik, az nem múlik. Az elnöklő Tassonyi Ernő bányahatósági főtanácsos meleg köszönetét mondott a bányászati lehetőségele buzgó előadójának s ölűmmel üdvözli azokat a törekvéseit, amelyek a magyar bányászat újbóli feléledését és a magyar bányászok munkaalkalomhoz jutását célozzák. A magasnívójú, tudományos és | praktikus irányú, sőt úttörő tanul-1 mány emlékével távozott mindenki Pávai Vajba Ferenc dr. előadásáról. I lúgosán parírozott terület vonulna I végig. Ezért javasolta már az eszmei pályázat alkalmával a Ferenc József- híd tengelyében fekvő Kemenes- utcának a híd tengelyére merőleges irányban való áthidalását olyképpen, hogy a fürdőhöz tartozó szálloda II. emeleti magasságából kiinduló áthidalás a szemben felevő sziklabqj'lang fensíkja elé vezessen. Azután a barlangon. át ki, a Gellérthegyet szegélyező parkba, nagyon ügyes és tetszetős -elgondolással és kivitelben. Ezt a javaslatot el is fogadta a város és ez Sárosfürdő második tervpályázatá- ak programmpontját is képezte, de kivitelre akkor nem került. Most, 23 év után ez képezi a tervpályázat tárgyát. Nehéz probléma a Gellérthegy! A Gsllórl-rakparl parkos rendezésére kiírt tervpályázat eleje és a hegy tetején való befejezése — Hegedűs Ármin 23 éves terve — Alpár Ignác és Kotál Henrik elgondolása A pesti Vigadóban most szegezték ki azt a negyven pályázati tervet, mely hivatva volna megoldani a Szent Gellért-fürdő és Rudas-fürdő közötti gyógysétány fedett kolonád kérdését, belevonva e sétány területébe a mostani kocsiutat és áthelyezve a villamos közlekedést a kibővített Duna- partra, esetleg a föld alá. A tervpályázat állítólag rendkívül jól sikerült és sok pompás, bravúros tervet küldöttek be. Ma még korai volna beszélni róluk. De megelőzte ezeket a Szent Gellért-fürdőt építő Hegedűs Ármin és Sebestyén Artúr építészek terve, mely az akkor tervezett fürdőszállodával kapcsolatosan igyekszik a Gellért-rakpart kérdését is megoldani. Erről tartott előadást 1907 nyarán Hegedűs Ármin a „Magyar építőművészek szövetségének” egyetemes ülésén és bemutatta az idevonatkozó terveket. Azok ma is aktuálisak. Előadásában kifejtette Hegedűs, hogy a főváros a legközelebbi jövő teendőinek programmjába vette fel elismert gyógyhatású forrásai természet nyújtotta előnyeinek egy nagyszabású, céltudatos fürdőpolitika követése által leendő gyümölcsöztetését. FÜRDŐ radioaktív hőforrás GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA DUDÁI Tehát már 1907-ben, amikor a főváros hatósága — szerinte — három nagy fürdőintézet megépítésének eszméjével foglalkozott. Ä Hudasfürdő és az építés alatt álló Sárosfürdő, később Szent Gellért- fürdő területe a Gellérthegy lábánál fekszik s leendő látogatói, különösen bentlakó betegei üdülő sétáiknál, úgyszólván csak a Gellérthegy — bár gyönyörű lélekemelő kilátást nyújtó — de mégis beteg embernek, különösen csúzos betegnek nehezen járható sétányútjaira lennének utalva. Pedig a két főépület-csoportot egy közös, nagyterjedelmű parkba kell belehelyezni, amely zavartalan sétaközlekedést biztosít a fürdőintézet betegeinek s a két fürdőépület-csoport között. A fővárosi közmunkák tanácsa, amelynek a Gellérthegy, — teljes joggal, — régóta dédelgetett kedvence, nagy szeretettel látott hozzá a főváros eme nagy kincsének, amelyhez foghatóval, úgy klimatikus, mint szépészeti szempontból talán egy európai város sem dicsekedhetik — a nagyközönség számára könnyen hozzáférhető, élvezhetővé tevéséhez. Kétségtelen azonban, hogy a hegynek óriási sziklatömbjei szépészeti szempontból nem igen tűrik meg a lábazatszerű bekerítést s ezért az egész kiképzésnek csak előnyére szolgálna és a kicsinyesnek látszó „hegy-íába- zat” jelleget teljesen megszüntetné, ha a hegy mellett nem villamos, teher- és egyéb kocsiközlekedésre szolgáló kövezett úttest, hanem folytatóAlpár Ignác és tanítványa, Kotál Henrik építészek a Fürdőváros Egyesület, utóbb az c címen alakult és a Szent Gellérthegyen fürdőügyi kiállítást tervező részvénytársaság megbízásából foglalkoztak egyrészt a citadellának e célra való átalakításával és ezzel kapcsolatosan a két fürdőt összekötő gyógysétány, illetve az egész terület rendezésével 1925 és 1926-ik esztendőben. A kiállítás tervét különféle huzavonák elgáncsolták, de a tervek megmaradtak és azokat Alpár halála után, a változott viszonyokhoz mérten átdolgozta Kotál Henrik műépítész és terveit, — pályázaton kívül — mert más célokat is szolgál, benyújtotta. E tervek szerint a Gellérthegy, a rajta lévő citadellával, valamint az alatta fekvő fürdők és gyógysétány képezné a fürdőváros központját. Ez a terv lent a hegy lábánál fedett, de nyáron nyitható kolonád, amely magában foglalná a hegy alján fakadó és szépen foglalt összes forrásokat, amelyek egyúttal fütenék is télen a gyógysétányt. Ez a kolonád vezetne a Gellértfürdőtől a Rudasfürdővel szemben épülő sikló állomásáig. A fürdővendég ezen a siklón jutna fel a hegyre, ahol a citadellát felhasználó Kurhaus állana, mellette pedig 12 emeletes toronyszerű épületben volna a szálloda, amelynek minden szobájából világszép kilátás nyílna. A szálló és Kurhaus volna a fürdőváros központja. Ez a terv is .tetszetős, ha nem is hegyi stílus, hanem inkább felhőkarcoló. Mindenesetre nagyot^ változtatna a Gellérthegy eddigi képén. Valósznínű, hogy a többi pályázó másképpen fogta fel a dolgot és csak a Gellérthegy alját rendezi, épít gyógysétányt és kolonádot, helyezi át a villamost a Dunapartra, — de azért a két terv figyelemreméltó alkotás, és a negyvenet erősen megelőzve, elsőbbségi jogokat szerzett. A legrégibb kápolnája Újlaknak a I „Tomaschütz” nevezetű, mely Schütz | Tamás újlaki polgár után kapta' no vét („Thomas Schütz”), aki á plé bánia irattárának adatai szerint 170: ben alapította a kápolnát Szűz Már tiszteletére. Ez az ősi kis szentély az Ürömi-utca végében áll, a Szépvölgy" út találkozásánál. Az idők folyamán annyira megrongálódott a „Torna schütz” kápolna, hogy a hívők adó mányaiból 1837-ben renoválják, sőt 100 pengő forintot tőkésítenek is jókarbantartás költségeire. Ez év november 20-án áldotta meg Wieshof fér József budavári apátplébános. Karmelhegyi Boldogasszony tisztele téré s ezentúl a „Segítő Mária Kápolna” a neve. A további rongálódás folytán 1854-ben teljesen újat kellett a helyébe építeni. Az eredeti épület bői nem maradt semmi, a berendezésből pedig csak az oltárkép marad meg, mely a kis Jézust karjain tartó véreseppeltkel meghintett Szűz Anyát ábrázolja, mely a másolata a Csallóközi Szent Antal búcsújáróhely kegyképének. Igazi oltára, amelyen misézni is lehetett volna, tulajdonképpen nem is volt az ősi két öl hosszú, egy öl két láb széles famennyezetes kápolnának -— ilyet csak az 1837-i renoválás alkalmával kapott. Alapítványt a jókarbantartásra 1854-ben tettek a hívek, addig a krajcáros alamizsnából tatarozták. Külön gondnok kezelte 1905-ig az alapítványt. Az első gondnok, akinek a nevét ismerjük, ín a kápolnának is gondját viselte, Liebl Mihály volt 1779-ben. MÁTÉ István, szobafestő és mázoló mester, I. kér., Attila* körút 9. Telefón: 573—5f> KIRÁLY-FÜRDŐ Épített« 1551-ban MM HUSTAFA budai tata. Budán, II., FA-utca 84. szám. 45 fokos •xéniával nátront, • xónsavai menőt, •xéniával klémátrlomot él m agnézluoi at tartalmazó hévvíz SőzfDrdő Kifliidül i agéai napon at. férfiaknak .... raggal 5—I éréig nőknek hétköznap dórután 2 _7 éráig !! I VÓ KURAÜ A gáztámadások elhárításáról tartott igen érdekes előadást vitéz Németh Károly ny. tábornok febr. hó 26-án este a Budai Társaskörben. Nagy figyelemmel hallgatták és Szom- bathy Kálmán ügyv. alelnök köszönte meg neki azt rögtön, a tanulmányon előadás után, a hallgatóság sűrű tapsai között és nagy felköszöntőben méltatta újból a társasvacsoránál is. 35-ik közgyűlését tartja március hó 1-én, vasárnap d. e. 10 órakor saját helyiségében a III. kér. Föld- és Szőlősgazdák Egyesülete. A Budai Színkör állítólag a húsvéti ünnepekre megnyílik és igazgatója Sebestyén Géza lesz. óhajtandó volna, hogy ezentúl a világfürdőhöz mért programmal jöjjön a direktor, mert a világfürdő eszme megvalósítását minden téren meg kell kezdeni és — talán sok régi bűnét tenne jóvá ezzel, amit Buda színészete és közönsége ellen elkövetett ez a nagytehetségű színigazgató. S AVAK 7 Előkeli! cnkráKzsTalön. ® H m mt Krisztina körút 75. sz. Czinterstein Károly — van-e, aki a nevet nem ismeri — hirdetett előadást febr. 25-én estére a gazdasági válság megoldásairól az óbudai Iparosok Körében. Európában, sőt az egész világon oly sok tudós és bölcs töri ezen a fejét — hiába. 0, ha tudták volna, hogy Czinterstein Károly- nak már van erre megoldása, bizonyára repülőgépeken jöttek volna el. De jobb így! Mert Czinterstein Károly beszélt ugyan a válságról, de a megoldást — elhallgatta. Talán Óbudán meg sem értették volna, mert ott volt Piazza György is, de ott volt az I. kér. Iparoskor megbízásából Tóth István is, de ők sem árulták el, hogy Czinterstein Károly ‘megsúgta-e nekik a megoldást, vagy nem. Olasz fasor — lett a Retek-utca külső részéből, ami nekünk Budán kedves megoldás, mert a Retek neve nem igen illatos név és valami régen megszűnt vendéglőről maradt ránk. Rakovszky Iván dr., a Közmunkatanács elnöke magyaros elegáns gesztussal viszonozta így az olaszok előzékenységét, akik Róma egyik szép terét nevezték el Piazza Ungheriának. Még a Hurokvágány körüli, ma Széli Kálmánról elnevezett, de vérbe még át nem ment nevét kellene elcserélni „Róma-tere” névvel. A felső ruhák vegytisztításának problémáját ideálisan oldja meg egy elmés szerkezet, mely a benzint megszűri és tisztítja. A Kereskedelmi Minisztérium vámmentességet engedélyezett egy ilyen berendezésre, mely az elismerten jóhírű Duna Gőzmosó és Kelmefestőgyár üzemében lett felszerelve. E készülék nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a cég gyorsan, a legkifogástalanabb módon elégítse ki előkelő vevőkörét. E célból a cég három budai gyüjtőfiókjával és autókkal áll üzletfelei rendelkezésére. MENCZER gallértlsztítAsa vezeti Fest, mos, tisztit, saját üzemeiben. Telefon. Olvasóinknak 8 f-ért tisztítja gallérjait. A kétszázezer pengős nyereményt budai osztálysorsj átékárus, Shuts Dénes adta el s ezzel felénk fordult a Szerencse Önagysága. A 6435-ös sorsjegy nyerte. Hátha Skuts Dénes, I., Horthy Miklós-út 152. sz. a. irodájából mosolyog ránk a haupttreffer. Ívunk, mint közönséges présház. Ez a legenda elfogadhatóbb, mert meglehetősen hevenyészett az egész palota, sőt megesik, ha nagyon esik, hogy még a hálószobában is orrára poty- tyan egy-egy jó kövér csepp az embernek. Ez pedig még jó Tompa Mihály költő tiszteletes uram megénekelt házában sem történt, mert különben azt is megénekelte volna, mint az ablakot: „Mégis talán legszebb az ablak, Midőn a lúd azon benéz.” A présházlegenda főleg a háziurak körében (részvénytársasági alapon kezdődik) népszerű, mert ha valamit igazítani kellene, az a stereotíp válasz, hogy úgyis lebontják, bizony ők nem fektetnek bele egy garast sem. En szívesebben nézem a golyóbislegendát, mert hátha Aggházy egyszer felpakkolja az egész házat, mint hadtörténelmi emléket s akkor a háziurak kénytelenek lesznek minket a megzavart kényelemért kárpótolni. A Városmajor-utca sarkán áll egy elhagyatott, ütött-kopott, üres épület, amelynek pinceablakaiból eddigelé kellemes illat párolgott ki, valami, gyógynövény vala ott felraktározva. Ezt a jó szagot is megirigyelte valaki tőlünk városmajorutcai lakóktól s ma már a pincéből egészen más illatok lengedeznek felénk. Viraág Béla bátyám ezt a helyet az állandó budai színháznak szánta. Egy arra tartott sétánk alkalmával extázissal beszélt erről a színházról, meg a Vérmező benépesítéséről, ahová végre utazásomban eljutottam. A Vérmező egyik sarkába, a Mikó-utca felőlibe, nagyszerű vigadót tervez, középen pompás liget, a másik végén szálloda, vendéglő, kávéház és egyéb. Majd ha az a bizonyos 80 forrás, amely Budán már eleddig találtatott, felépíti a fürdővárost, Pávai Vájná Ferenc barátunk megfúrja a gaeleg vizet, majd ha a budai oldalon sqrra épülnek a felhőkarcoló szállodák, majd ha a pálmaliget alatt hemzsegni fog az idegen a turbános töröktől, a teveháton lovagló maharadzsáig: akkor a Vérmezőből is kifakad a jó Viraág Béla álma, addig azonban meg kell elégednem azzal a szegény kutyamosóval, aki fagyos fülekkel és vörös kezekkel poroszkáltatja körbe a fehér hómezőn főhadnagyának a paripáját. Eleddig, míg hó nem volt, bakák jártak le a várbeli Nádor-kaszárnyából gyakorolni a taglalt menetet, ami nélkül se’ katona, se’ háború el nem képzelhető. Előbb, amikor még őszi szép napokban gyönyörködtünk: lovaspólókat rendezett ott a felsőbb tízezer, vörösposztót teregetvén az alsóbb tízezrek orra alá. Valahogyan még az én megértőbb érzékeimet is csiklandozta ez a nagyúri játék, amelyet eddigelé a kevésbé szem előtt lévő s nehezebben hozzáférhető arisztokratikus Margitszigeten rendeztek az urak. Sokat ábrándoztam én magam is, még pesti polgár koromban, erről a Vérmezőről, amelyet, mint fanatikus gyermekvédő, mindig gyermekjátszótérnek szántam. Elférne rajta tízezer gyermek is, az lenne azután a színes és kedves kép, ha ott tízezer apróság kezéből repülne a labda s tízezer egészségesen kipirult gyermekarc mosolyogna a szemlélőre. De hát ez is csak olyan fantaszta álom, mint a Viraág Béla palotái, mert én azt hiszem, hogy ameddig uniformis lesz a földön s Buda is ehhez a földhöz tartozik, ez a gyönyörű terület nem szolgálhat mást, mint a katona érdeket. Hol is lovagolna az a szegény kutyamosó s hol tanulná meg a „ge- lenksübungot” az a néhány baka, ha ez a Vérmező egyszer más célokat kezdene szolgálni?! Pedig hát végeredményében az a Martinovits Ignác és néhány társa, akiket itt az osztrák uralom kivégeztetett s mártírrá avatott, egészen távol állottak a hadseregtől, lévén mindegyik merész ábrándokat szövő, egyszerű polgár s az ő. polgárvérük avatta fel ezt a területet Vérmezővé. Valahogyan úgy emlékszem, hogy ezeknek a vértanuknak a temetkezési helyét évekkel ezelőtt megtalálták a Diósárok aljában, a katonatemető végében, de azt már nem tudom, vagy kiesett az emlékezetemből, hogy mi történt a feltalált mártírokkal, hova helyezték el csontjaikat A Vérmező felső végén emelkedő tizenhatemeletes szálloda elé érek __ Hoh ó, ne siessünk annyira, egyelőre csak egy háromemeletes, lapos, skatulyatetejű, készülőiéiben lévő épület kecseskedik elém, amelynek a tetején guggoló helyzetben három meztelen statua viaskodik a hóval, meg a jó ízléssel. Nagyon sok szégyenkezni valójuk nincsen, ha áttekintenek a közelben emelkedő postapalotára, valamivel feljebb az égbe meredező levéltári kéményre, mert bizony ezek se maradnak sokkal alul. Azt a hosszú kürtőt egyáltalában nem értem, bevenni annál kevésbé tudom, a postapalotát pedig megtudja csinálni akármelyik ötéves gyerek, ha kezébe adok neki egy Richter-féle építőszekrényt. Ha már sok pénzt kiadunk valamire, nem jó volna utánanézni, hogy mi formálódik belőle s ne legyen az olyan „zsákba macskát”-féle játék. Mint gyermekbarátot, nagyon kielégített a jó közmunkatanács olyas határozata, hogy azt a teret, ahol a villamosok hurokvágánya van, elnevezte „Széli Kálmán-témek”. A közmunka- tanács is Buda nevezetessége, de mert arra lent esik, a Tabán szélén, ne essék itt most róla szó. Majd elmegyek én még Tabánba is (hej, ott van ám sok felfedezni való!). De mert az Fa- remidolnak, akarom mondani, Budának az ős dsungele, oda nagyobb fel- készültségre van szükség. Széli Kálmánnak nagyon nagy köze van a magyar gyermekvédelemhez. Az ő belügyminisztersége alatt hozta a törvényhozás a két alapozó gyermekvédelmi törvényt, amelyre épült fel azután az egész magyar gyermek- védelem. Nagy dolog ez, kérem szeretettel. Aki ismeri nálunk a gyermekromlást, aki fel tudja fogni, mit jelent Magyarország jövőjének a gyermek, — az megérti azt a mély hódolatot, amellyel Széli Kálmán emlékéivel szemben viseltetem. A hálának csak egy paránya, hogy eszükbe jutott az utca keresztelő uraknak, hogy egy kis terecskét szorítsanak a magyar gyermekvédelem atyjának. Bizony ez a nagy ember szobrot is megérdemelne, mert kezdeményező munkája van olyan fontos, teszem fel, mint a vasúti zónatarifa megalkotása, vagy a Vaskapuszabályozás. No, de legalább a tere élénk és népes úgy nyáron, mint télen is. Nagy vivőr volt, élni tudó, jókedvű ember, bizonyára örül, amikor ott azt a so- kadalmat látja. Nyáron ott csoportosulnak a rukkzakkos, térdnadrágos, vastag cipős kirándulók, akik a Hűvösvölgyig, Zugligetig vasparipáz- nak, onnan fel a hegyeknek kapaszkodnak, hogy Máriaremctén, vagy Kovácsiban befejezzék pályafutásukat, estére megint csak megtérjenek a Széli Kálmán térre, „megfogyva bár, de törve nem” kiáltással. így télen, szép fehér havas napon, amikor odafent az angyalok kirepesztett dunnáikból leszórják a csillogó pelyhe- ket, megint csak ott van a hurokvágánynál a sportolók serege, ezúttal ródlikkal, vagy sítalpakkal a hátukon s megrohamozzák a szabadba vivő villamosokat. Ezt a ródlit, ha hosz- szabb, akkor elnevezik „bobhszlejnek”, „tobogánnak”, mi gyerekkorunkban ott Pilismaróton csak úgy szólítottuk, hogy ,.szánkó”, pedig éppen úgy repültünk le vele a Piróczkiék háza elől, mint az istenhegyi útról a pesti sportférfiú vagy sportlady. Nekünk, papgyerekeknek, a harangozó Miska bácsi gyártotta remekbe a szánkót, a parasztfcölyök megelégedett, ha két deszkát összeeszkábált s ülést csinált rá. Ráhasalt az alkotmányra s úgy ment neki fejjel a meredeknek, a hóban meg nem ütötte magát. Hogy elnézem ezeket a sítalpasokat, megállapítom könnyen, hogy mind Pestről jönnek át, mégpedig előszeretettéi a Lipótvárosból. Megállapítom, hogy ez a sportfegyverzet egyenesen ronda, különösen a nőké, akik a sportoláshoz férfivá vedlenek át. Ha én nő volnék, bizony isten lemondanék a sportról, ha ilyen ágrólszakadt, torz külvárosi csavargóvá kellene átformálódnom. Ha a jó öreg Shakespeare ezt a sportoló nőcsoportot látná, visszavonná ama megállapítását, hogy: „hiúság, asszony a neved.” Ámde azt is megállapítjuk, hogy ilyenkor jó a pestieknek az öreg Buda, a maga gyönyörű Svábhegyével, Jánoshegyével, Hárshegyével, Csillebércével s egyéb pazar természeti szépségével s nem sajnálnak semmi fáradságot, hogy azokat megközelítsék. Máskor persze, ez a megközelítés elmarad s kellő fitymálással beszél a jó öreg Budáról a modem és affek- tált pesti népség, aki azt tartja, hogy a hidakon túl már a falu kezdődik. Ohó! Nem oda Buda! — ez itt egy patinás, régi kultúrájú nagy város, nem hagyja magát a hona alatt és a protektorátusa mellett felcseperedett Pesttől esak úgy uk-muk-fúk félretétetni, vagy túlszárnyalni. Kihalásszuk mi lassanként minden szépségét és kincsét és eljuttatjuk oda, hogy a magyar ember, amikor dicsekedni akar magéval s nemzete nagyságával, büszkén kiabálja oda a világnak: „él magyar, áll Buda még!” íme, már egy határ „kutyanyelvet” összeirkáltam s nem jutottam tovább csak a Városmajor-utcától a Széli Kálmán-térig. Ez pedig, alig ván 3— 400 lépés. Es íme, mennyi kincset szedegettem fel máris. Pedig ezek még csak apró fibulák és kössöntyűk, di- rib-darab kis ékszerek, hol vannak még a násfák, az arany fegyverzetek, a koronák és ragyogó gyémántjaik. Ki kell ezeket ásni és napvilágra hozni. Ha kinövöm magamat Buda olyan szerelmesévé, mint az én kedves szerkesztő barátom, akkor ez a bányászás nem is fog olyan nehezen menni. Bevallom, hogy már közeledem hozzá.
