Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-09-01 / 1054. szám

XXVIII. évf. 1054. sz 1931. SZERT. HÓ 1. Megjelenés: hetenkint kétszer ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy mim. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AllanttktmtfikMk nagy kedvezmény Buda érdekelt a várospolitika, aközgazdaság.tór- felelös »«rkesztö, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u. 24 sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság VIRAAG BÉLA Telefont Aut. 602—96. Hivatalos óráki délután 4-6-lg A fordított város XVI Itt még az okoskodás is fordított. A Beszkárt azért járat ke­vesebb kocsit nagyobb időközökben, mert a közönség nem használja, holott az Igazság az, hogy — visszafordítva a mondást '— a közönség azért nem használja a Beszkárt kocsijait, mert ritkán közlekednek. Az elmúlt 25—30 év alatt sok szé esett, sok írás történt, amely azt bizo­nyította, hogy az egyesítés után sok olyas dolog történt a hármas városban, Budán, Óbudán és Pesten, aminek nem kellett volna megtörténnie, vagy hogy sok olyan dolog nem történt meg, ami­nek meg kellett volna történnie. A Bu­dai Napló, mint Buda krónikása, följe- gyezte és adjuk az utódok okulására, mert nem érdemli meg az egykor vi­lágot tipró magyar nemzet ősi vára: — a budai vár, hogy csak címben le­gyen e város első kerülete, de a való­ságban az utolsó — és nem szolgáltak rá a Vár kapcsolt részei, a még ősibb Óbuda, a várvédő Víziváros, a nyugati kultúra nagy útja: az Ország-út és a most tollasodó Kelenföld, hogy a foly­ton duzzadó Pest a mostoha testvérek sorsára juttassa őket. Buda . minden kincsét fölajánlotta Pestnek őszinte szeretettel, mint idő­sebb testvér, és nem kér cserébe mást, mint méltányos viszontszeretetet. Azért bizonyítjuk, hogy Pest nem jól csinálta eddig Buda dolgát, hogy így visszafordítsuk az igaz útra ennek a nagy városnak a jövendő sorsát Ha valaki sorra veszi ennek a város­nak az alkotásait, amely város — most — hatvan év után késziti el szabályo­zása tervét, felkapott és ismét elvetett terveket vagy jelszavakat, kicsiny eredményeket talál. Az Üllői utat egy hét alatt kikövezték, amikor egyszer a király Qertvény alpolgármesterrel együtt Kogsizoft rajta, végig a Ludovi- kába és "a rettenetes kövezet hatású alatt kijelentette, hogy: —Éin misera- belés Pflaster! Rothemere lord kijelentette, hogy Bu­dapest szép város, csak közlekedése túlságosan a villamos közlekedésre van utalva és néhány hónap múlva 100 autóbusz szaladgált' Budapesten, amit addig hiába köveiéit a polgárság. A Városligetet a város már így ta­lálta, József nádor volt annak pátró- nusa, nem merték elrontani s így aztán park lett belőle. De íiallott-e már valaki valaha arról, hogy a közeli, budai hegyvidéken „hegyi ligetet“ tervez a város? Szép az erdő, de a városi em­ber a ligetet szereti. Valahol messze, egyelőre megközelíthetetlen helyen, a Mátyás-hegyen, van a városnak 300 holdas, hatalmas parkja, de ki tud róla? Ki jár oda? Hogy menjen oda? Itt közel a Hűvösvölgyben, a Zugliget­ben, vagy a Németvölgyben kellene egy új Városliget, csakhogy — hahó! — nem oda Buda! A kelenföldi medence veszi föl a Du­nának szorított belső város fölöslegét, — hogy a csepeli szigettel szemben fekvő kelenföldi Dunaparton új Kikötő új gyárváros épüljön, — ■ hogy jöj­jön egy egészséges idő, amikor mégis áthelyezik a gyárakat északról délre, hogy a keserűvízforrások körül mégis megépüljön egy magyar Karls­bad, — hogy egy világváros fejlődésé­ben egy vasúti híd és egy vasúti töltés nem az örökkévalóságnak adott téte­lek,— hogy azt a vasúti hidat, ha kell, 8—10 kilóméterrel délre tolják el, — hogy a gyárvárosnak kell az árú- és teherszállító vasút és nem a sasadi vil­láknak, — hogy a vasúti töltés nem dísz, és ha ma adva van, holnap már nincsen adva, mint ahogy a régi szűk Hatvani-utca egy éjszakárt át vált szé­les Kossuth Lajos-utcává, pedig adva volt egy sor drága ház, tízszeresen olyan értékben, mint egy vasúti híd, vagy töltés. A 70-es évek elején, egynéhány év­vel Pestnek Budával való egyesülése után a kormány átírt a fővároshoz, hogy a Lánchíd tatarozásának költsé­geiből a főváros közönsége is vegye ki részét egy bizonyos hányadban. Az el­nöklő polgármester pár szóval elfoga­dásba ajánlotta az ügyet s az aktát fél­retéve, már-már más tárgyra akart rá­térni. Felpattant erre azonban a Kra- xelhuberek vezére s pártja nevében élesen tiltakozott az ilyen fölösleges és könnyelmű kiadások ellen. Ékes né­metséggel előadott filippikáját e sza­vakkal fejezte be! Für die paar Jahr, die i noch zu leben hab, is mir die Kettenbrücken so a gut.“ Ennek a kis specerájosnak szatócsi világnézete annyira belevette magát már akkor a városháza légkörébe, hogy azt most már csak egy. friss lehe­letü fővárosi törvénnyel lehetne onnan kiirtani. Pénz nélkül megtehetné a város, hogy a budai fürdők elől más helyre rendelné a kotróhajók homok- és ka- vicsrakódását, — a fürdők szomszéd­ságából áthelyezhetné a piacokat az ő szemétjükkel, — söpörtethetné a für­dők környékét megfelelő időben, — irtatná a gazt az utcákon és hozatná rendbe a kirakatutak mentén lévő, el­hanyagolt pázsitos területeket — és más ilyen szóra sem érdemes, de ma­gától értetődő dolgokat intézne el sür­gősen. Fontosabb volna a gyógyforrások ügye. Első sorban a forrásszakértő kér­dését kellene sürgősen elintézni, mert ezt a 87 gyógyforrást mégsem lehet egy — különben tiszteletreméltó opálbányászra bízni. De ki kell hasz­nálni a forrásokat közvetlen reklám céljaira is. A Szent Gellértfürdő for­rásai mélyen a Gellért-tér alatt van­nak, Hetven lépcső visz le oda, valósá­gos természetes gőzfürdőt képezve. Ha már gyógycélokra ezt nem akarják ki­használni, akkor legalább mutogatni kellene, — naponkint délelőtt egy-két órán át,. Ott vannak a Rácfürdő, illetve Szent Imre fürdő, sziklából fakadó, bar­langokból előretörő forrásai, — szem­tanuk szerint szenzációs látványosság. Ezek mind pénz nélkül elintézhető kérdések, csak akarat kell hozzá és meg kell csinálni. De várhatunk-e ott valami érdeklő­dést, ahol — mint nálunk a városházán ■— az a jelszó, hogy csak abból lehet kellemetlenség, amit megcsinálnak, de abból soha, amit nem csinálnak meg. Ezt is meg kellene fordítani úgy, hogy csak abból lehessen, de feltétle­nül legyen is kellemetlenség, amit — nem csinálnak meg. Dubonai Pál. A helyzet Budán Mindenki, aki Buda sorsát, jövőjét a szivén viseli, visszatartott lélegzettel várja a politikai eseményeket, mert Buda fejlődésének minden megígért té­nyezője — kétségessé vált. Nekünk a legfontosabb kérdés. a hídépítés volt. Ez nem luxus, ezt nem lehet a ta­karékosság köpenyege alatt elrejteni. Ez 30 év óta égető szükség. Ez Buda létkérdése, a hídépítéssel járó munká­latoknál munkás, vállalkozó, ház- és telektulajdonos jövedelemhez jút, ipa­ros és kereskedő ennek révén keres, a forgalom erősen megnövekedik, — a házak, telkek értéke emelkedik. Lehet, hogy egyik oldalról ez csak kortesjel­szó volt, de a polgárság részéről véres valóság. Az olyan kormány, mely ezt a kérdést kikapcsolná a programmjá- ból, nem számíthatna a budai polgár­ságra, — azok a képviselők, akik ezt a kérdést engedik leszerelni, nem várhat­nak a polgárság részéről bizalmat. - De éppen ilyen elbírálás alá esik a für­dőváros kérdése is, mely oly nehezen került a várospolitika tengelyébe és mos éppen ez esik a takarékosság ál­dozatául, holott ez volna a jövedelem, az új jövedelem, mely pótolná a más­hol beállott hiányokat. Ez teremthetné meg az idegenforgalmat, amely ma zárt ajtókra lel minden idegenforgalmi tényezőnél. Bizonyítja a Keleti mozga­lom, amelyet már készen találnak ezek a tényezők, de nem tudják, vagy nem akarják kellően felölelni. Egy hónap óta oly nagyarányú, idegenforgalmi akció forrt fel geyzir-képen, aminőre alig volt itt példa, — és mit tettek az illetékesek? — Buda jövőjét ez a há­rom kérdés irányítja. Ezek nem függ­hetnek sem kormányválságoktól, sem takarékossági rohamoktól, sem az il­letékesek indolenciájától. Ez nem ké­pezheti a politikai játék aprópénzét, — ez 200.000 budai polgár1 jövője. Hová épüljön a mecset ? HENDL ADOLF dr. „Jövőbetekintés" címen 1917-ben meg­jelent tanulmányából A Margit-híddal szemben', a hegyol­dal alsó részén kiemelkedő és elég fel­tűnő épület, amely Gül-Baba sírját kö­rülfogja, jó kiindulási pontul szolgálhat a további tervezések fejlesztésére. És tényleg innét fog indulni most az épít­kezés, mert e hely közelében fogják — nagyon helyesen — a Budapesten lakó muzulmánok templomát, a mozlim Me­csetet felállítani. Jóval több, mint ezer mohammedán hívő lakik állándóan, vagy tartózkodik hosszabb ideig Budapesten és a szövet­séges nemzet fiai — a régi barátságos érzületből eredően is — megérdemlik, hogy templomot adjunk nekik. Nemso­kára úgyis a Kelethez közelebb jutunk majd és sűrűsödni ; fognak a szálak, amik az egész mohammedán világ és magyar érdekeket egymásba fűzik. Havass Rezső dr., aki a székesfővá­ros törvényhatósága közgyűlésén egy mohammedán templom építését indít­ványozta, lelkes beszédben megokolta és győzelemre vitte ezt a külpolitikai tekintetben is fontos ügyet. Ha mutatós lesz a mecset, ezen a he­lyen, a kertes városrész keretében, va­lóban szép látványt fog nyújtani — nemcsak a keleti barátaink örömére — különösen a hídról és a Duna felől. A helye még nincsen pontosan megjelölve, én a következőt ajáijlom: A Margit-utca alján kezdődő széles Szerpentin-út alsó kanyarulata ezzel az utcával és a Zárda*4tcával együtt elég terjedelmes, magasanfekvő, majdnem sík háromszöget foglal körül, amelynek alsó széle meredek támasztó falával a Margit-körútról és a hídról imponáló magasságban látható. Erre a három­szögre építeném a bizonyára kupolás mecsetet és Kelet felé, tehát a támasz­tófal fokára a sudár minaretet, amely mint kecses torony jóval felülemelked­nék az alatta maradó utcák háztetőin. Azt tartom, pompás képet adna ez az elrendezés, különösen a híd felöl. A törököknek régente ezen a helyen terjedelmes .rózsakertjeik voltak; ezek között a szentéletű Gül-Baba kertje a legszebb volt. Elevenítsük fel e mecset során a róla szóló legenda emlékét: ró­zsákat ültessünk e térségre, egész lige­tet a mecset körül elterülő kertbe és feljebb az úton, meg pirosvirágú leifu­tókat a támasztó kőfalak mellé; ne pe­dig unalmas vadszőllőt, meg boros­tyánt, mint másutt szerte a városban. A kertészet, ha alkalmazkodik az adott helyi viszonyokhoz, nemcsak gyönyörű díszt, hanem odaillő hangulatot is te­remthet egy-egy kicsiny városrészben; látjuk a szép példát Hunyady János szobra körül; vagy gondoljunk Milano közkertjére, Bréma ligetére, vagy a párisi Buttes chaumonds változatosan viruló tájrészleteire. A Rózsadomb alja, itt e kis török szi­get körül, hivatva van arra, hogy más szokatlan, de kedvesen meglepő han­gulatot nyújtson az üdeséget kereső emebernek, aki kilép — akár a híd felől jőve — a magas házak tengeréből. A Vár, a lebontott Tabán, az átépítésre váró‘Víziváros északi része, de nagyrész- ben a Margit-rakpart is, a Vérmező kör­nyéke, a Krisztina-körút földszintes házai, amelyek miatt ma szégyenkezünk, rövid idő múlva büszkeségünkké válnának, az idegenek számára látványosságul szolgál­nának. A már meglévő épületek tatarozá­sainál a tulajdonos tartozik házát külsőleg ily előirt motívumokkal íöldíszíteni. Mert Budát okvetlenül át kell építenünk, ha a budai oldalon oly dúsan fakadó gyógy­vizeket gazdaságilag ki akarjuk használni. Ha Budapestet világfürdővé akarjuk tenni, ha ez lesz a köszvényések megváltó Mekkája, ha itt 50.000 idegent, beteget ké­nyelmesen akarunk elhelyezni, akkor ne­künk 50 ezer kiadó, kényelmes szobára van szükségünk. Akkor a budai oldalon meg kell változ­tatni az építési szabályrendeletet mert itt ezentúl csak olyan ház építésére adható ki engedély, ahol még a kétszobás lakások is úgy épülnek, hogy azokból az egyik szoba, külön bejárattal és megfelelő kényelemmel, kiadható legyen idegennek, betegnek. Négyszázötvenéves a fürdőváros kérdése — Mátyás király volt első tervezője — Érdekes hírt közöl velünk egyik ki­váló történetírónk, aki most kutatja Mátyás király korát A nagy királyt, aki erdély száz gyógyforrását ismerte gyermekkora óta, aki klasszikus mű­veltsége és trónját körülálló olasz tu­dósai révén tudott Róma nagyszerű fürdőiről, — nem hagyhatták különös gondolatok nélkül a királyi vár tövében fakadó gyógyforrások és csak serkentő alkalom kellett hozzá, hogy e fürdők­ről — az ő nagyságához mért — terve­ket ne szőtt volna. Lapunk tudós ba­rátja, a következő érdekes és alig is­mert adatot közli, a budai gyógyvizek ügyében folytatott tevékenysége alátá­masztására : Buda vílágfürdő programmját már Hollós Mátyás király dolgozta ki ak­kor, amikor neje Beatrix súlyos beteg­ségben — a bécsi orvosok tanácsara Badenben töltötte a nyarat Mátyás ki" ráy rövid időt töltött a zöld erdőkkel övezett kies fürdőhelyen, amelyet mar Aeneas Sulvius leírásából iSffleív f amelynek mintájára a Budavár alatti hévizek bőséges meleg forrásai körül világraszóló gyógyfürdőhelyet szándé­kozott létesíteni. Építészeit, kertészeit, humanistáit, orvosait magával vitte Ba- denbe, hogy tervrajzokat vegyenek fel, tanulják meg a kúra használatát, a für­dőberendezés, a meleg és hideg zuha­nyok, a forró levegő és hevítő s hűtő készülékek mechanikáját. Hatalmas ter­veket szőtt arról, hogy a budai hévize­ket körülépíti nagyszerű csarnokokkal, valóságos római fürdőket rendez, fel­építi Caracalla thermáit, hogy az egész világ betegeit odacsődítse a magyar királyi székhelyére.“ Ha azóta csak csigamódon is haladt volna a fürdőügy fejlődése, ma inár nem kellene a fejünket törni az idegen- forgalom kérdése felett és Buda volna a világ leggazdagabb városa. Buda aranykora Mátyás király halálával alkonyuln! kezdett Az a remény, hogy Mátyás trónját Korvin János örökölje, nem tel­jesült, ennek nagyrészben ő maga volt az oka, mert annyi kincs birtokában, mint amennyije neki volt —’’kivált ha meggondoljuk, hogy ő lakott a királyi palotában s a királyi koronát is kezébe vehette, - ügyét, ha nem lett volna oly szerény, megnyerhette volna. Dóczi Orbán egri püspök segítségével, aki ágyúkat szegeztetétt a királyi palota ellen, a magával tehetetlen II. Ulászló lett a király, aki 1490 augusztus havá­ban el is foglalta a palotát. Ettől az idő­től kezdve, 36 év alatt, tizenkét ország­gyűlést tartottak Budán, ami a város tekintélyének emelését előmozdította. Főbb nemesek, főpapok, ha nem is volt itt mindegyiknek háza, de legalább itt szállásolták el magukat. Ez a körül­mény a kereskedésnek nagy lendületet adott. Számos fényűzési cikknek a kin­cses Buda lett a főpiaca, pénzváltással foglalkozó olasz, német és zsidó ban­károknak huzamosabb tartózkodási helye. Ennyi idegennek élelemmel, ru­házattal stb. ellátása kitűnő keresetet adott a város lakóinak, akik közül né­hány polgári család abban az időben a förangúak sorába emelkedett. — Itt van a jólétet teremtő idegenforgalom első bizonyítéka. Ma a hanyatló budai polgárságon nem segíthet más, mint­hogy a fürdők és az idegenforgalom révén teremt új jövedelemforrásokat. Ennek kel köztudattá válnia Budán, ezt kell követelnie mindazoktól, akiket akár a képviselőházba, akár a városi közgyűlésbe küld választás útján a budai polgárság. Rendezni kell a Gellért-teret Irta: Sármezey Endre. Szabadjon röviden a Szt. deliért rakpart, a Szent-deliért tér és a Horthy Miklós-út, vagyis Buda legújabb, legszebb és az ide­genek részéről leginkább látogatott Szent- deliért gyógyfürdő .környezetére rámu­tatni. Köztudomású tény az, hogy kockakőbur­kolat — különösen ott, ahol lófogatu jármű" vek és' tömörgumi-kerékabroncsos teher­autók közlekednek —-nemcsak a leglármá- sabb, hanem egyszersmint, a legporosabb is! Azt is tudjuk, hogy a Horthy Miklós- úton és Ferenc József hídon át a Szent del- lért-tér Budapest egyik legerősebb teher- iorgalmú útvonala, aráit fokoz még az is, hogy a Sz. deliért Taitparton végi* - az Er­zsébet hídtól a Ferenc József hídig — igen élénk homok és kavics, a Ferenc József hídtól végig a kir. József-müegyetem előtt pedig tégla, szén és tűzifa kirakodó partok vannak üzemben, ami a teherárúforgalmat a Szt. deliért téren át szintén nagy mér­tékben fokozza. Eltekintve a nagy sze­mély-, autóbusz- és villamosközlekedéstől, a Szt. dellért-téren lófogatu jármüvekkel hatlmas teherárúforgalmat is bonyolíta­nak le. Az egész Szt. delíért-tér, a Szt. dellért-rakpart és maga a Horthy Miklós- út is végig, lármás kockakövei van burkol­va, még pedig úgy, hogy a Szt. dellért-té­ren több helyen, különösen a villamosvá­gányok mentén, állandó nagy viztócsdk vannak, amelyekben sárfészkek képződ­vén, a járművek kerekei a sarat az egész környéken széthurcolva, olyan porral fer­tőzik meg a levegőt, amely valóságos szé gyene Budapest fürdővárosnak és tartha tatlan a Szt. deliért fürdő jóhírnevének szempontjából is. A téren keresztül-kasul száguldó jármüvek egyébként is valósággal életveszélyessé teszik a féren a gyalogköz­lekedést. A Szent deliért fürdőépület és a térre torkoló utak saroképületeinek abla kait nyitva tartani nem lehet, mert a koc kakövezeten haladó lófogatu jármüvek olyan lehetetlen zajt csapnak, hogy még a harmadik emeleti szobákban sem lehet nyi­tott ablaknál beszélni és ami mindennél még szomorúbb, az autóbuszok és a rohanó gépjármüvek a déli órákban olyan port vernek fel, amit Budapest egyetlenegy te­rén vagy főútvonalán nem láttam és tár­gyilagosan szólva, ilyen port Budapest für­dőváros legelőkelőbb fürdője közelében a Szt. deliért rakparton, a téren és a Horthy Miklós-úton a fürdőváros hírneve érdeké­ben tűrni nem lehet. Illetékes helyen talán azt fogják kér­dezni, honnan az a nagy por? Röviden erre is rámutatok. A dellérthegy tövében ve­zető gyalogút teljesen gondozatlan, szűz ta­laj, ami az élénk gyalogközlekedés követ­keztében ontja a pori.. Ugyanezen az úton az alsórakpart homok- és kavicslerakóhe­lyeiről a szállító közúti szekerekről le­hulló homokot, kavicsot a jármüvek kere­kei porrá zúzzák, amit a szél a téren lévő tócsákba hord és onnan azt a jármü­vek kerekei mint sarat hordják szét és ez a nyári nagy melegben •— a locsolás dacára _ az úttesten megszáradva, a legfinomabb fel szálló port termeli, amit pl. az autóbusz hatalmas széles kerekei olyan mennyiség­ben vernek fel, hogy a felszálló por szinte elfedi a hatalmas nagy jármű körvonalait. Ajánlom az illetékes urakanak, fáradjanak egyik napsütéses meleg napon úgy 12- és 2 óra között a Szent dellért-térre! Lássák azokat a sártócsákat, ahol pajkos mezítlá­bas gyermekek a vízben ugrándoznak, győ­ződjenek meg arról a pokoli zajról, ami a téren van és lássák, hogy a Horthy Mik- lós-útra kanyarodó autóbusz miként veri fel a port és az már 20—30 m. távolság­ban a sajátmaga okozta porfelhőben miként tűnik el! Szerény véleményem szerint Szent del­iért fürdőnk és Fürdővárosunk érdekében sürgősen cselekednünk kell. Ne magyaráz- gassunk, ne ámítsuk magunkat és ne pa­zaroljunk ezreket, meg tízezreket hiába­való locsolással, mert ez meleg napokon az úttesten csak percekre köti le a port és csak artra jó, hogy a téren a pocsétákat és evvel a sarat növelje. Itt alapos rende­zésre van szükség! Rendezni kell a Szent Gellért-teret, ren­dezni kell magát a Horthy Miklós utat is úgy, hogy a téren és nevezett széles úttes­ten a különféle jármüveknek ne lehessen keresztül-kasul száguldozni. Rendezni kell úgy a Szent Gellert rakpartot, valamint a műegyetem előtti rakpartot is. És hogyha ez a rendezés — a mai közlekedési viszo­nyoknak megfelelően — megvan: akkor tessék a Szent deliért fürdő körül egy bi­zonyos körzetben a iárómüvek által hasz­nált utakat zajtalan burkolattal úgy elllátni, hogy azon víz és sártócsák ne képződhes­senek. Ezt kívánja fürdővárosunk érdeke, ezt kívánja Budapest idegenforgalmának fejlesztése és ezt kívánja saját jóizlésOnk is. Die alte Stadt! — A budai Óváros terve — Elmondjuk újból: A gyógyforrásai révén világfürdővé lett Budának, mely a köszvényesek és gyomor­bajosok Mekkája lehetne, el kell készülnie arra,, hogy 40—50 ezer idegent, beleget kell kényelmesen és jól elhelyeznie. Ezeknek látványosságot kell nyújtania és ez csak úgy érhető el, ha Budán építik föl keleties stílusban az óvárost s ennek az újonnan épült vá­rosrésznek minden lakásában kényel­mes kiadó szoba lesz. Minden világvárosnak magja az az óvá­ros, amely körül kiépült a modern úlváros és az idegenek mindenhol nagy érdeklődés­sel tekintik azt meg, sőt Németország na­gyobb városaiban alig van más látványos­ság, mint az „Alte Stadt“, amelynek törté­nelmi jellegén változtatni tilos és minden új épület csak ennek megfelelő stílusban épülhet. Nekünk Budapesten nincs óvárosunk! Ta­lán egyedül a budai vár és közvetelen kör­nyéke, de az is stílus-szegény és a gyakori ostromok alatt elpusztult minden monumen­tális emlékünk. Ha nincs óváros, építsük löl most. A pesti oldal kevésbbé alkalmas erre, mert belső része már nagyjából kiépült, de an­nál alkalmasabb területet nyújt erre az ősi Buda, ahol a vár és közvetlen környéke még kevéssé épült. Az a belső félkör, mely a Margithídtól a budai belső körúton az Er­zsébetedig vonul és magába zárja a Várhe­gyet, hivatva volna e célra. Ezt kell keleti és történelmi stílusban föl­építeni, mely más volna, mint a német váro­sok stílusa és Budapestet tenné az első ke­leti várossá. Természetadta szép fekvése meg van már. E nagy cél érdekében föl kell kérni a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet, hogy eszmei pályázatot hirdessen, fölhíva zseni­ális építészeinket, hogy a meglévő magyar motívumok fölhasználásával, mintákat te­remtsenek. A közmunkák tanácsának volna új hivatása, hogy a budai építkezéseknél e minták érvényesüljenek, vagy azok alapian új építési stílus alakuljon ki. A keleti épít­kezés minden szépségét belevehetjuk, va­rázsoljunk elő valami turáni ősvonást, mely új volna Európában és különös szép­ségét adna Budának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom