Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-09-01 / 1054. szám

Budai Nanlú 1931 szeptemebr 1 Ki mint vet, úgy arat, MAUTHNER magnál jobbat sehol sem kaphatl MAUTHNER ÖDÖN kedelml rdszvénytarsaság Alapítási ev 1874. Telefon: 463-65. allBOŐNYCIIVI ;MAUT HNERÉKj BUDAPEST. Központ: VII.. Rottenbiller-u. 33. - Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-u. 4. Nagy föárjegyzók, mely növónyár- jegyzéket is tartalmaz, ingyen ós bérmentve. a FerencrentlieK templomával szemben. A zsidók helyzete Budán a török hódoltság idején Littke Aurél tanulmányából A törökök mellett Budán igen nagy* számmal laktak zsidók is. A budai zsi- dók a török uralom alatt szabadon gyakorolták vallásukat es a foglalko- zások minden ága meg volt nekik en­gedve. Minden városrészben vehettek házat és nyithattak üzletet Eleinte leg­nagyobb számmal a nagy külvárosban laktak, amelyet éppen azért zsidóvá- rosnak is neveztek. Később a zsidóság felköltözött a várba, ahol az u. n. zsidó- (mai Verbőczy) utcát csaknem kizáró­lag lakta. Ilyen körülmények között a budai zsidó község csakhamar virág­zásnak indult és a török uralom alatt a legtekintélyesebb volt Magyarorszá­gon. Már 1541-ben, amikor a török vég­legesen elfoglalja a várost, számos zsidócsalád vonult Törökországból Bu­dára, de a Spanyolországból elűzött és Törökországban letelepedett zsidók közül is számosán fővárosunkba ván­doroltak. A budai zsidók jólétének híre elterjedt nyugatra is és Németország­ból és az osztrák örökös tartományok­ból is sokan telelpedtek le Budán, úgy hogy 1581-ben már két zsidó hit község volt amely a konstantinápolyi rabbinátus fenhatósága alatt állott _ A kereskedelem úgyszólván kizáró­lag a zsidók kezében összpontosult. Az ő árúraktáraikban és boltjaikban a leg­különfélébb árúkat, mint fűszereket do­hányt, fát, különböző bőröket csizmá­kat, késeket, szőnyegeket, stb. lehetett vásárolni és a legolcsóbb árakon. Nem­csak budaiak keresték fel előszeretettel a zsidó kereskedők boltjait, hanem a vidékiek is. Sőt a vidéki városok 1 is mint pl. a Körösiek nagyobb szükség­leteiket a budai zsidó kereskedőknél szerezték be annál is inkább, mert a budai zsidók szívesen adtak hitelbe is a keresztény vevőknek. Az ő kezükben volt a borkereskedés is. A tőrök sereg­nek ők szállították a húst, az esztergo­mi törököknek a sót. Rendes látogatói voltak az eszéki vásároknak és élénk kereskedelmi összeköttetésben állottak Törökországgal és különösen Belgrád- dal és Szalonikivel. Voltak a budai zsi­dók közt iparosok is, bár a források csak a paszomány iparról tesmek em­lítést. A zsidóasszonyok poszté szövés­sel is foglalkoztak. Nagy részük pénz­ügyietekkel foglalkozott és tőkéjének kamatoztatásából élt. A Duna-Tisza közti jaffgy mezővárosok lakói, ha pénzre volt szükségük, jó kamatért mindig nyílt erszényre találtak a budai zsidóknál. A törököknek azonban nem szívesen kölcsönöztek pénzt, mert ezt rendesen nem lehetett behajtani; ha pedig pörre került a dolog, a török bí­róság bizony ritkán adott igazat a zsi­dóknak. A zsidók néha egész falvak­nak adójövedelmét vagy nagyobb bir­tokokat is bérbe vettek. Kereskedelmi és pénzügyleteik révén a budai zsidók nagy anyagi jólétre tet­tek szert Körükben számos jótékony­sági és tudományos egyesület állott fenn.^ A jótékony egyesületek, amelyek­nek élén egy külön rabbi állott, a halot­tak eltemetéséről, a betegek ápolásáról és a szegények felruházásáról gondos­kodtak. Tudományos egyesületek 1678 körül alakultak. Ezeknek elnökévé tu­dós férfiakat választottak, akik az egyesület kebelében meghatározott idő­közökben előadásokat tartottak. Anyanyelvűk töbhnyire a német volt, bár nagy részük beszélte a zsidó, a tö­rök és valószmüleg a magyar nyelvet is, amint ezt már a kereskedelemmel való foglalkozásuk is magával hozta. A törökökkel barátságos viszonyba állottak a zsidók. Még a magasrangú török tisztviselők is gyakrabban meg­fordultak a jómódú zsidók házaiban, ahol mindig szívesen látott vendégek voltak. A török uralom alatt a budai zsidók számos kiváltságot élveztek. Az adót, amelyet a zsidó községre kivetet­tek, a kebelükből választott bizottság rótta ki a község tagjaira és ez is haj­totta be. A katonai beszállásolások alól fel voltak mentve és szombati napokon és zsidó ünnepeken nem kellett köz­munkákat végezniök. A zsidókat különböző hadi Szolgala­tokra is felhasználták a törökök.^ Az 1684,-i ostrom alkalmával 600 zsidót ál­lítottak fel a város különböző részein, hogy az ellenséges ütegekből berepülő bombákat és gránátokat eloltsák. Az 1686.-Í ostromkor’ naponkint 20 zsidó férfiút sorsoltak ki, akik a belső várban az ütegekhez hordták az ágyúgolyókat. Ezen alkalommal 1 egyébként mintegy 1000 zsidó küzdött a török janicsárok és spahik soraibari, míg másrészük a falak réseit javította és ellenaknákat ásott. A legmakacsabb ellenállást épen a zsidók fejtették ki, akik példájokkal állhatatosságra búzdítoták az őrsere- _et és hogy rábeszélésüknek sikere le­gyen, pénzt is áldoztak. Lehetetlen utcanevek Hogyan kell ezen segíteni ? Gallina Frigyes dr. tanácsnok tanulmányából. Szép Budapestünk utcanevei közül föltétlenül kigyomlálnám azokat, ame­lyek rossz magyarságuak, szürkék, semmitmondók, erőltetettek, komikus hangzásúak. Sajnos, ezekre nézve is akad példa elég! íme; Bérkocsis-utca, Bürök-utca, Cipő-utca, Csalán-utca. (Ezek megteszik Hajóson vagy Csá­szártöltésen, de nem a fővárosban.) Csavargyár-utca, Csukló-utca, Dinnye­utca, Elnök-utca, Evetke-út, Fém-utca, Fertő-utca (még ha Fertőtó-utca lenne, hagyján), Fonal-utca, Galagonya-utca, Gereben-utca (elég a Vas Gereben­utca, a másik falusi hangulatot áraszt), Henger-utca Hengermalom-utca, Hiz­laló-tér, Hörcsög-utca, Ipar-utca, Jég­verem-utca, Káka-utca, Kapor-utca, Ke­rékpár-utca (!), Kén-utca, Kökény-utca, Légszesz-utca, Lelenc-utca, Maláta­utca, Márga-utca, Mocsáros-utca, Mór­utca, Mozdony-utca, öntőház-utca. Raktár-utca, Retek-utca, Szem-utca, Szeszgyár-utca, Tömő-utca, Tuzok- utca, Utász-utca, Ügynök(!)-utca, Vá- lyog(!)-utca stb. (Igazán közéjük lehe­tett volna illeszteni ezzel a fantáziával egy Gumiarabikum-utcát, Cipőfelső­rész-utcát, egy Kénhidrogén-utcát vagy egy Rádióalkatrész-utcát...) Ki hiszi el, hogy szüksége van Budapestnek a fentebb elősorolt nevekre? Hogy lehe­tett ezek mellett dönteni? Azt felelném, hogy mindegyik rossz név helyett akad tíz jó, csak keresni kell! (Például a fentebb említett furcsa nevek helyett csak jobban hangzana talán: Nyíl-utca (a híres nyílazó ma­gyar lovasok!), Tegez-utca, Tarsoly- utca, Fringia-utca, Szablya-utca stb.) Ezeken kívül ajánlanám még a kö­vetkező neveket: A Várban, a mitsem mondó Színház­utca nevét, amilyen elnevezés minden vidéki kisvárosban akad és így nem ve­szítünk vele semmit, okvetlenül átke­resztelném Beethoven-utcára! Szinte szégyen, hogy Budapest ed­dig nem hódolt utcaelnevezéssel a zene fejedelmének, az emberiség egyik leg­nagyobb büszkeségének, a Iegemelke- dettebb lelkiművésznek, akinek annyi vonatkozása volt hazánkkal! Az „István király“ nyitány szerzőjének keH ad­nunk ezt az utcát, a zene héroszának, aki 1800 május 5-én a mai Várszínház­ban hangversenyezett, amint azt a_ fő­város által állított-művészi emléktábla hírdeti.(Már szobrának is állani kel­lene!) A „Halhatatlan kedves“, a jótékony aranyszívű Brunswik Teréz grófnő is megérdemelne egy csöndes, méla ut­cácskát volt lakóhelye körül a Várhegy lábánál, a Vérmező tájékán. Persze ezeken kívül kínálkozik még akárhány ötlet... i A Dunapart egy szakaszát Boldog Margit Dunasornak lehetne elnevezni a sziget mentén. A Margitsziget elneve­zés kevese tmondó.' A Várban annyi jó hangulatos név kínálkozott volna és kínálkozik ma is. Miért nincs ott Nándorfehérvári ka­putér, emlékezéssel a nagy török elleni küzdelmekre? Mffei nincs a nem oda illő Linzi-lépcső helyett Kuruc-lépcső, Labanclépcső, ami hangulatot lehelne, arégi patinás'budai színeket rakná vissza a vén város arculatára? A pesti oldalon levenném a Hold-utca nevet és helyette valamelyik ódon vár­beli zúgban azt imám a falra: Félhold­utca. Az ilyen nevek regélnek, mesél­nek, elgondolkoztatnak. Miért fonto­sabb odafent a Öasino-utca, a Nőegy- let-utca, a szürke Iskola-tér? Lehetne a Várbai) Müezzin-utca vagy más hasonló nevű utcácska, hogy a ma­gyart és az idegent emlékeztesse mi minden történt, folyt le Budavár falai között a letűnt századok alatt. A nem patinás várbéli neyeket nyugodt lélek­kel leszedném a falakról és adnék he­lyükbe olyanokat, amelyek kopott, idő­marta köveihez, múltjához, történeté­hez illenek. Ilyenek lehetnének például: Pohámokmester-utca, Zászlósúr-utca. Lovagiasságból megtisztelném egy várbeli utca nevével az utolsó budai basa, a hős ellenfél Abdurrahman Abdi emlékét is, már csak a rokon török nemzet megbecsülése okából is. Arany János V. László balladájából utcanévvé emelném ki a jó Budavár csikorgó érc­kakasát. (Érckakas-utca). Viszont Óbudán Légió-útnak keresz- tenék el egy útvonalat, az Aquincumi II. Légió adjutrixra való emlékezéssel. RaVaSz cukrász \ I., KRISZTINA-KDRÚT 15 cukrászaton [ Telefon: 902-34. Megoldatlan kérdés a citadella CENDC ADOCF írja : Ósdi citadella — mit csináljunk ve­led? Lebontsuk-e a kőfalakat, avagy megtartsuk-e a nagy rakást dísztelen alakjában, kellemetlen emlékeztetőül? Hogyan is merülhetett fel ez a kérdés, nem is oly régen, amikor a Szent-Gel- lérthegy tetejének rendezéséről volt szó? A vízszintes plató, amelyen a fé­lig lerombolt kőfalak állnak, jó har- madfélszáz méter hosszú és 80—90 mé. tér széles. Elég nagy terület, hogy ide kiemelkedő, fényes, magyar oltárt ál­líthassunk. Oltárt, amelyhez zarándo­kolva hazánk szépségét, országunk nagyságát, népünk múltját dicsőíthet­jük: én hazánk történelmét képekben hoznám ide és az egész ország óriás térképét teríteném erre a sík területre a mostani állapotának feltüntetésével és olyan arányokban, ahogyan ezt a hely épen megengedi. Országunk terje­delme a valóságban Fiúmétól Erdély sarkáig és Árvamegyétől Orsováig kö­rülbelül 1000X 600 kilométer. Ha róla térképet készíttetünk 1:10.000 arány­ban, akkor ennek mérete 100X60 méter volna. Óriás méret ám ez térképnek. A legnagyobb és legrészletesebb katonai vezérkari térképek, amelyekbe bele van rajzolva minden apróság, több­nyire 1:25.000 arányban készül nek — nincs még egy ilyen a világon - pedig ez könnyen elférne a hegyte­tőn, a plató közepén és körül lehetne építeni szélesen, megfelelő módon, hogy be is tetőzhessük. Természetesen plasztikus térképről volna szó, amely hazai földünk minden hajtását, hegyét, völgyét mutatná, a nélkül, hogy a magasságokat fölösen torzítanék. A Magas-Tátra csúcsa fél­méterrel magasabban feküdnék benne, mint Fiume és Alföldünk hullámos sík­ságába észrevehetően belemélyedne a Duna, Tisza, Maros medre; helyenkint a folyók meredek partja, másutt a pusztán végigfutó homokbucka dombo­rúsága kiemelkednék belőle. A Kárpá­tok élesen látható koszorúja körülővezi országunkat és érthetően védi az ide­települt ezeréves nemzet egységét, ma­gyarságát. Mennyi nemzeti önérzet és hazafias gondolat erősödnék meg eb­ből és mennyi ellenkezés nyomatnék el a lelkekben ennek láttára. SZENT gettért GYÓGYFÜRDŐ Vlzgyógyl ntéiet, hullám- és napfürdö Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet MATE ISTVÁN szobafestő és mizoló mester, I. kér., Attila-körút 2. Telefon: 573-55. Hung ária radium tartalmú lithiumos gyógy­forrás Budán, Erzsébethídnál IVÓ-KÚRA nyitva; reggel 7 órától este 6-ig. — Szénsavval telitve! — HARM AT-V I Z! KIRÁLY-FÜRDŐ (pitéit! 1556 Dán KARA HUSTAFA Hullai basa. Budán, II., Fd-utca 84. íz, IC fnl/nn sz®n9avas nátront, széntavas ■ U UnUű meszct* szénsavas klórnátriumot ^^és magnéziumot tartalmazó hévvlz köszvény, csúz-, bor- és csontbeteg­ségek, fémmérgezés, máj-,lép-, méh-, húgyhólyagban talmak, gyoinorhurut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. Gőzfürdők: ■ ■ re8«el *—'• nőknek hétköznap d. u. 2—7. Juó/kúra! RÓMAI FÜRDŐ ÓBUDA —AKV1NKUM Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hekto­liter radioaktív thermálviz A szentendrei HÉV vasútnak a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása ERDEI ISKOL A magánelemi "HJBHÖ iskola fiuk és leányok részére, intémátussal kopcsolatbatt, dr Révész Margit gyermekszanatóriumában, /., Remete-út 18. Zugliget 81 -es villamos végállomásnál Beiratkozások■ Telefon: 64-0-96. Kérjen prospektust Margitpark kAvéhAz (II., MARGIT-KÖRŰT 1. SZ) esténkint Garai László zeneszerző jazz- és szalonzenekara hangversenyez Énekel; Oláh Árpád «. • Szíves támogatást kér a tulajdonos A magyar őshazáról Kőrös! CSOMA SÁNDOR terve Thury József: „A Középázsiai török nyelv ismertetése!'. Előadások Körösi Csorna Sán­dor emlékezetére Ili. sz. Bpest Magy. Tud. Akadémia 1906. '•'Körösi. Csorna Sándor ázsiai útjának vi­lágszerte elismert nagy eredménye abban áll, hogy ismeretien területet fedezett fel a tudomány számára a tibeti nyelv és iroda­lom megismertetésével. Jól tudjuk azonban, hogy nem ebből a célból indult el keleti út­jára, nem a szándék vezérelte Ázsiába, hogy a tibeti tanulmányok megaiapitója le­gyen, hanem egészen más. Mi volt tehát Körösi Csorna utazásának célja és Ázsiának melyik meghatározott ré­sze az, ahová eljutni szándékozott? Legbővebb életrajzából, amelyet Duka Tivadar írt meg, sem kapunk erre határo­zott feleletet, még pedig azért nem, mert Duka sem ismerte Körösinek éppen azt a levelét, amelyik a nagynevű utazó helyes megítélése szempontjából a legfontosabb. Ennek az életrajznak megjelenése után há­rom évvel Jakab Elek terjedelmes érteke­zést írt a Bpesti Szemle 1896. évfolyamába: „Dr. Duka Tivadar könyve Körösi Csorna Sándorról“ címen, hogy Duka könyvét ki­egészítse,- de Körösi e leveléről neki sem volt tudomása* E levelet Körösi Csorna S. 1832 április 30-án Kalkuttában latin nyelven báró Neumann Piilöpböz, a londoni osztrák követség titkárának írta. A követségtől Pestvmegye levéltárába lutott és onnan kö­zölte Horváth István, Földváry Gábor szí­vességéből a Tudományos gyűjtemény 1833 évfolyamának I. kötetében. Itt csak azokat a helyeket emelem ki be­lőle, melyek megvilágítják Körösi Csorna ázsiai utazásának célját. Ámbár Körösi már a nagyenyedi Kollé­gium patTónusaihoz Teheránból 1820 dec 21-én küldött levelében is kifejezi, hogy ... azon fáklyánál fogva, melyet Német­országban gyújtottam volt meg .elindultam nemzetem eredete felkeresésére"... ■ (Va­sárnapi Újság 1874. 583) és kevéssel utóbb, 1821 márc. 1-én Teheránban írott és Wil- lock Henrik perzsiai angol követnél hagyott végrendeletében (Tudományos Gyűjtemény 1825. I.) is bevallja, hogy ... „nemzetünk eredetének és régibb történeteinek fölkere­sése és kifejtése végett indultam vplt ki Hazámból“..., mégis az 1832 ápr. 30-án, báró Neumannboz intézett latin levele az, mely legkielégítőbb felvilágosítást ad célja felől. ... „Érzem — mondja a levél elején — hogy mily keveset tehetek a magyarok ős­hazájának felkutatása és meghatározása körül, mivel nem nyílik előttem út az Imau- son túli Scythidba" — utóbb azt mondja:... „Kétségtelenül chinai Tatárországnak bel­jebb eső részei azon helyek, ahol a magyar nemzetnek bölcsőjét keresnünk kell“... A levél vége felé pedig ezeket írja: ...„ Az én ázsiai utazásom célja felkeresni a ma­gyarok legelső lakhelyeit, összegyűjteni viselt dolgaiknak történeti emlékeit és meg­figyelni azt az analógiát, amely több keleti nyelv és a mi anyanyelvűnk között van“... Azt hiszem, ennél világosabban már nem lehet beszélni. Az „Imauson túli Scythia“ vagy más szóval „chinai Tatárország bel­jebb eső részei“ kifejezések elég érthetően tudtunkra adják, hogy Körösi Csorna Sán­dor a magyarok őshazáját a Thien-Sán és a Khüen-Lün hegységek köpött fekvő terüle­ten, Kelet-Turkesztánban és valószínűleg ennek is a keleti részén, a régi Komul a mai Hami tájékán, vagyis az ujgur törökség ha­zájában vélte feltalálhatni. Az uigur neVfct ő az európai írók és utazók nyomán jugur vagy, jugar alakjában ismerte , és mint , egy másik leveléből kitűnik (Kenedy angol szá­zadoshoz 1825 máj. 5. Duka Körösi Cs. élete 57—58), egy X. századbeli tibeti krónika utalásából tudta, hogy a jugarok országa Tibettől északra terült el. _ Ez ad kulcsot kezűnkbe annak megérté­séhez, miért írta Körösi 1821 márc. 1-én Te­heránban írt végrendeletében: „Indulok a mi Elejink legrégibb hazájába, Nagy és Kis Bukóriába", valamint ahhoz is, hogy 1822 nyarán miért akart Ládák tartományából Járkend felé indulni. ■ Mert, — amint azt mindenki tudja — Kis-Bukhária nem egyébb mint az előbb említett Kelet-Turkesztán, Járkend pedig ennek egyik városa. Az ős­haza kutató tehát előbb nyugat felől, az Imauson vagyis BelurtTagon kérészéül, má­sodízben pedig dél, illetve délnyugat felől igyekezett behatolniii Keiet-Turkesztánba, de — amint tudiuk el minden igyekezete meghiúsult. Ami végül a magyar nyelv viszonyát il­leti a tibeti és egyébb ázsiai nyelvekhez, arra nézve ezeket olvashatjuk Körösi Cso­rna levelében: ......Nagy gyönyörűséggel tap asztaiám, hogy nyelvünknek igen nagy hasonlósága (analógia ingens) van először is a török, azután a:tibeti, mongol, Sans­krit avagy indiai nyelvekkel“. A Sanskrit és tibeti nyelv értékesíthető voltát ezekkel a szavakkal fejezi ki: „...Remélem, hogy e két nyelv segítségével több anyagot gyűjt- hetek össze a magyarok régiségének meg- világosításához“. A kóbor magyar törzsek Ázsiában A turáni fensíkon, továbbá Kurdisztán területén még mindig élnek ős magyarok és ezekről írt „Napkeletről“ című könyvé­ben érdekes dolgokat PRÖHLE VILMOS, aihely adatok szolgálnák azt a tervet, hogy ezentúl minden kivándorolni készülő föld­művest, nagyobb csoportokban az őshaza felé indítsunk el, az ottani törzsfőkkel, fe­jedelmekkel és uralkodókkal történő előze­tes megállapodás 'szerint. Ezek az új ma­gyar települések vonzanák ezeket a nomád magyar törzseket és néhány év múlva meg­indulna ott egy új magyarország kialaku­lása, nemzetünk pedig nem hullana szét. De idézzük szószerint Pröhle Vilmos írását: Hát, hogy a dologra térjek, Mohamed fu­tásának 1311-ik esztendejében, ramazán ha­vának 29-ik napján, szóval jó tizenöt évvel ezelőtt jelent meg Konstantinápolyban a Mekteb című, azóta réges-régen elfelejtett irodalmi és tudományos folyóiratnak az évi hetedik számában egy értekezés, melyet a tudós Nedzsib Ászim írt a magyarok ere­detéről. A kérdés akkoriban, 1895-ben, aktuális volt. Mi magyarok a Milleniumi ünnepsé­gekre készülődtünk, az Akadémia a hon­foglalás kútfőinek összegyűjtésére és ki­adására szánta volt el magát. A magyar­barát török tudósnak pedig mindezektől tu­domása vaia. A nevezetes értekezés eleje a magya­rok nevével foglalkozik s az illető lapnak az alján egy kis jegyzet lábatlankodik, mely jegyzet szerint a bagdadi kormányzó­ságban maázsar néven két nagy nomád törzs kószál mind a mai napig. A cikket, meg a jegyzetet tizenöt évvel ezelőtt Konstantinápolyban olvastam, s. minden meghatottság nélkül tudomásul vettem, hogy Nedzsib Ászim eme magát nagy-madzsarnak és kis-madzsarnak ne­vező kóbor népségben az Ázsiába vissza­költözött magyarokat sejti, szóval akkurá­tusán ugyanazoknak a magyaroknak az ivadékait látja, akik után szegény agyon- meg agyonmagyarázott Julián barát annyit koptatta a bocskorát s akinek emléke Kö­rösi Csorna Sándort, Reguly Antalt nyu­godni nem hagyta. Mennyi hősi elszántság, mennyi önfelál­dozás, hány nagy elmének kutatása,, töp­rengése mondott csütörtököt e körül a kér­dés körül! Hol itt, hol amott tűnt fel biz­tató remény, hogy rég elszakadt testvé­reinknek. mégis csak nyomára akadunk. Azután elmondja, hogy részt vett a „Ra­szimli Kitab“ szerkesztője Ubejdullah Eszad bej besiktási kastélyában egy tár­sasvacsorán, ahol megismerkedett egy Ter­iik bej nevű kurdisztáni nemessel ós fel­világosítást kért ezekről a nomád magya­rokról. Tevfik bei a következőket mon­dotta: Madzsar törzsbeli nomádok laknak Tö­rökország és Perzsia határán Sehrizur és Szaucs-Bulak között. Tulajdonképen telje­sen függetlenek, mert ha török adószedőt szimatolnak, mindjárt perzsa területre hú­zódnak és megfordítva. Ez is magyar vol­tukra vallana. Nyelvük valami régies, tö­rök nyelvjárás, kurd meg perzsa szavak­kal Jól föleresztve. Vannak továbbá ftiad- zsarok a batiiszi és váni, nemkülönben a szivaszi kormányzóságban is. A szivaszi madzsurok a nagy aísur törzs kötelékében vannak, szintén régies török nyelven be­szélnek és még mindig ősi pogány vallá­sukat tartják. Asszonyaik nagyon szépek, a férfiakkal egyenlőrangúak a társadalom­ban. A többnejűséget megvetik, nagyon er­kölcsösek, a családi élet tisztaságára igen sokat adnak. Nyáron sátrakban, télen földbe vájt vackokban laknak. Tevfik bej mindezeket Jegyzőkönyvéből olvasta fel s azután elmondott egy csomó madzsar szót, ami a nyelvkérdésben tett nyilatkozatait teljesen igazolja. Az ősmagyarok létezéséről ez elegendő bizonyíték. A törökök illetve tur-kok Is az ősi Túr nemzetségből származnak, ahogy nevük is mutatja, meg Túr nemzet alapí­totta „Ur" városát, mely a világ eddig is­mert legnagyobb városa volt. Kiásott ha­tárait 14 nap alatt lehet csak teveháton kö­rül nyargalni. Ilyen hatalmas városban ha­talmas kultúra élhetett. A tur-nemzetség -velünk jött Ázsiából, amit bizonyít Mezőtúr és Türke ve. Visele­tűk is elüt a többi magyar törzstől. Érdemes ezzel foglalkozni, már az őshaza újbóli békés elfoglalása széthulló, feloszlott nemzetünk megmentése érdekében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom