Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-05-24 / 1042. szám

Heteit XXVIII. évfolyam. 1042. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság, Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96, Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszen közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerűit. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 május 24. A vége megvan! — de hol a kezdet? Széljegyzetek a fürdőügyi ankéthez Mindenféle szitán átment már ennek az áj gazdasági kérdésnek, — amelyet nálunk fürdőügynek és idegenforga­lomnak neveznek, — magja, ocsuja és mielőtt leközöljük az ankét esemé­nyeit, szcretnők felállítani azt a sorrendet, amelyben ezt a kérdést nemcsak letárgyalni, de megvalósítani is lehet. Ke csinálja a város ezentúl azt, amit ezzel az üggyel, illetve ez ellen az ügy ellen eddig elkövetett és — már is lesz fürdőváros és ez megte­remti az idegenforgalmat. Nemcsak a gyógyforrások alkotják a fürdővárost, de alkotja azt: — a rend, a tisztaság, a víz, a gáz, a vil­lany, az autóbusz (és nem a villamos­vasút), a park, a szobrok, a színházak, mulatók, külön kaszinó, az idegenveze­tők, a szállodák, a pénzügyi központ, a fürdőügyi közigazgatás és a reklám. Ezeknek a tényezőknek összehangolt működése teremti meg a világfürdőt. Mert Buda ősidők óta fürdőváros, a maga másfélországra méretezett for­galmával. De nem világfürdő, ami már régen lehetne, ha a város rendezné a Dunapartot, nem hányná a kavicsot és homokot éppen a fürdők előtt a partra, eltolná a Császárfürdő mellől az ott tolató vonatokat,» a Margitrakpart aszfaltsivatagját parkká változtatná át, nem rontana el — oda nem való építkezéssel — minden kilátást és perspektívát, szemétlerakodók helyett tavakat lé­tesítene, helyszíni rajzot készítene a budai vár katakombáiról és hozzáférhetővé tenné azokat, letelepítené északról délre a gyára­kat, forrásvizet vezetne a vezetékbe leg­alább itt Budán, azaz hogy elvégezné azokat a dolgo­kat, amikhez nem kell különös tőke- befektetés, mert munkáskeze és ideje minderre volna a városházának. (A budai parkokban nincsenek intim, poétikus szobrok, a Városmajor egész parkjában nincs egy öklömnyi szob­rocska. De nincs a Döbrentei-terén, se a Horváth-kertben, a Gellérthegyen sincs — szóval sehol. Miben gyönyör­ködjék az unatkozó idegen?) Egyetlen frekvens hely a Hungária- forrás környéke, de azt is éppen — pont akkor seprik, amikor ott legtöbb az ivókúrát végző látogató. Kern is lesz sehol semmi, ha nem tartunk sorrendet. A fürdőváros létesítéséhez kell ok­vetlenül: I. egy hites hely (hívják azt Kur- komtmssionnak, fürdőügyi tanácsnak, vagy másnak), amely központilag in­tézi az egész fürdőügyet, II. a pénzügyi rész lebonyolítására egy Fürdőügyi Bank, amely az összes idetartozó kérdéseket financírozza. Megvásárolja az eladó fürdőket a fő­város számára, — építi a liftet a Gel­lérthegyre, — mélyfúrásokat eszközöl­tet, szállókat épít (ahová kell) stb., szigorú üzleti alapon, III. a gyógyforrások kezelésére, el­lenőrzésére, vezetésére, újak nyitá­sára, feltárására szakértőkből álló hi­vatalt állít, amelynek élére szerződtet egy neves geológust, aki maga vá­lasztja meg munkatársait. Ott min­denkinek szakmabelinek kell lennie, mint az Erdészeti Hivatalban, vagy a kertészeti intézménynél. Lehet köztük opálbányász is. Amíg ez a három fórum nem léte­sült, addig kárbavcsz minden szó, i minden ankét, minden törekvés. Mi a magunk részéről befejeztük ezt a „borsót falra hányó” munkát, mert most már cselekedni kell és nem beszélni. Megtenni mindazt, ami pénzbe nem kerül — és kihasítani a város adminisztrációjából a szükséges munkaerőket, — mint külön fürdő­ügyi osztályt, — amely ezt intézné. Különben is a fürdőügy ma már jó kezekben van. Magokévá tették ezt, első helyen dr. Ripka Ferenc főpol­gármester, aki úgy a kormány, mint a város részéről mindazt megteheti, ami a kérdés gyakorlati megindításához szükséges, mert ott vannak a városi nagypártok vezérei: dr. Kozma Jenő és Wolff Károly, akik biztosítják a közhasznú intézkedések foganatosítá­sát. De úgy tudjuk, hogy ennek az esz­mének híve Bródy Ernő is, Gál Jenő dr is és nem tudjuk feltétetelezni, hogy ezt a szocialistapárt ellenezné. A fürdőügy és idegenforgalom kér­dését akadálytalanul holnap már a közgyűlés elé vihetik. Mert el kell ezt kezdeni, — a végét már tudjuk. A fürdőügy statisztikája Hennyey Vilmos dr.f ny. államtitkár előadása a Budai Társaskörben Az illusztris előadó mindenekelőtt az ügy statisztikai adatainak hiányos­ságát említette. Nincsen külön kimu­tatva, mennyi a kereskedelmi utazó, pedig ezek csak kevés pénzt hoznak, inkább elvisznek. Nincsen külön fel­vétel, hogy mennyi a tulajdonképpeni fürdő-vendég és- azok gyógykezelés céljából mennyi ideig maradnak. Egy­általában nincsen felvétel a magán­lakásokban megszállott idegenekről, pedig éppen a hosszabb ideig maradó fürdővendég gyakran hónapos szobát keres. Külön felvételt kíván a töme­gesen érkező idegenekről (kongresszis- ták, sport résztvevők, stb.), mert ezek kisebb bevételt és viszont reprezen­tációs kiadást jelentenek. Kívánatos volna tudni, hogy az idegenforgalmi hivatal szubvenciója mily részben esik fürdőügyre és általában mely főbb tételekből alakul. Hennyey Vilmos dr. a továbbiak­ban legelőbb arra az ellentétre utalt, amely ennek a kérdésnek megítélésében mutatkozik. József Ferenc főherceg, mint a Budapest Fürdőváros Egye­sület elnöke a budapesti idegenfor­galmat egészen kezdetlegesnek mondja, olyannak, amely még a gyermekcipő­ben jár, mások ezzel szemben előre­haladottnak és virágzónak mondják. Az előadó azt tartja, hogy mindkét álláspontnak igaza van, mert itt két ügynek indokolatlan együttes kezelé­séről van szó, amelyben az idegenfor­galmat a fürdőügy rovására, ezzel együtt adminisztrálják és együtt íté­lik meg. Pedig a kettőt el kell válasz­tani, mindegyik más elgondolást és vezetést igényel. Budapest idegenforgalma nagyobb, mint békében volt és a külföldi ven­dégek 1913-ban 55.000, 1929-ben pe­dig 72.000 számban 33%-os emelke­dést mutatnak. A budapesti idegen­forgalom tehát akkora, mint Mün­chené, nagyobb, mint Hamburgé, vagy Kölné. Ez tehát csakugyan biz tató. Ezzel szembeiv a 8 napnál to­vább maradt külflfiHi fürdővendég — a Császár, Lukács és margitszigeti szállodák adatai szerint — csak 830 volt. Ehhez hozzávéve a Gellért-szálló kombinációs forgalmát 400-zal és a 8 napnál kisebb ideig maradt fürdőző- ket, 1600 ily idegent kapunk, ami csakugyan egészen kezdetleges, mert Karlsbad 60.000, Abbázia 28.000, Me­ran 56.000, Wiesbaden 24.000 kül­földi vendéget mutat ki. Válasszuk tehát szét az idegenfor­galmat és a fürdőügyet. Az előbbi jó úton halad és az új tanácsnok terve, hogy a külföldi pro­paganda költséges volta miatt, a Bécs­ben sokkal nagyobb számban meg­forduló idegenek megszerzésére tö­rekszik, igen helyes gondolat. De elő­adó nézete szerint, ez kiegészítendő azzal, hogy Németországban az onnan tömegesen Bécsbe irányuló for­galmat is meg kellene fogni, a forrá­sánál, mert míg olasz és angol pl. csak 3-szor annyi fordul meg Bécs- ben, mint Budapesten, addig a néme­tek száma ott kilencszer annyi. Ausztriában a vidéken épúgy kellene propagandát csinálni; mert Bécsben négyszer annyi magyar fordul meg, mint osztrák Budapesten. De a magyar belföldi forgalmat is igyekezzünk Budapestre terelni, mert ez a béke ideje óta visszaesett és míg pl. Bécsben az osztrák lakosság 4.3%-a fordnl meg mint látogató, ddig Budapesten belföldi magyar csak 1.8%-a a budapestenkívüli lakos­ságnak. A budapesti hotelek férőhelyét ele­gendőnek kell mondanunk, mert míg Bécsben a hotelágyak az éven át átlag 49%-ig vannak elfoglalva, addig a budapestiek csak 26%-ig. De szükség van arra, hogy főleg a harmad- és negyedrangú szállókat tisztaság szempontjából hatóságilag szigorúan és folytonosan ellenőrizzük. Azt is látjuk, hogy az idegenek Buda­pesten átlag csak 2.6 éjjelt töltenek el, míg Bécsben 4.2 éjjelt, Ez arra in­díthat, hogy Budapesten a látványos­ságokat szaporítsuk. Sokat tett e részben Ripka Ferenc főpolgármester a Szent István-nap rendezése érdekében, de sok idegent vonzhatna, ha a magyar népies és klasszikus zenét, a Budai Dalárdát ünnepélyek keretében felvonultatnánk, egyébként a Budai Kapló e téren sok más egészséges eszmét vetett fel. Áttérve a fürdőügyre, itt nem lehet egyik napról a másikra eredménye­ket várni. De meg kell már egyszer kezdeni a rendszeres munkát. Ennek az ügynek a fővárosi igazgatásban külön fürdőbizottságot (Kurkommis- sion), állandó előadót kell rendelni,. hydrológust és geológiai tanácsadót. Á mélyfúrásokra egy állandó költség- vetési tételt kell megállapítani, mert a Városmajortól a Zugligetig és Hűvös­völgyig is húzódik a földalatti vizek egyik vonala, a létező és részben fel­tárt helyeken kívül. Ez a kérdés nem­csak a fürdőügy, hanem az energia- gazdálkodás nagyjelentőségű kérdése. Az első és legfontosabb volna egy központi ivócsarnók létesítése, ahova Budapest összes' vizeit be kellene ve­zetni. Ez az építkezés gazdaságosnak is látszik, mert Felber igazgató kimu­tatása szerint körülbelül 130.000 P folyt be a Hungária-forrásnél a po­haranként! vízelárusításból. De azt a központi ivócsamokat nem szabadna a Tabán helyén létesíteni, mert ott azt füst- és pormentesen tartani nem lehet és ha most kezdik parkozni, mi­kor lesznek ott százados fák. Legjobb volna e célra egy kész parkot fel­használni. Polakovics Zsigmond elgon­dolása ' szerint a régi vízivárosi és katonai temető gyönyörűen befásított helye kínálkoznék e célra. A legközelebbi akció pedig a Szé­chenyi- és Rudas-fürdők mellett szál­lodák létesítése lenne, aztán a reuma- kórház, de ezekre aligha lehet a fürdő- vendégek számának nagy növelése nélkül pénzügyi fedezetet találni. S én — ellentétben Németh Bélával — igenis kívánatosnak tartanám, ha eze­ket (nem a reumakórházat) magán­vállalkozás létesítené. A mi ivóvizeinket, Hunyadit, stb. ilyen magánvállalkozók kitartó mun­kája tette vüághírűvé. Ha 30 évre koncessziót adunk a fürdők bérbe­adásával és a nyereségben részesedést kötünk ki, egy pár évtized múlva Budapest sokkal több fürdővendéget számolhatna, mint ma. Egy harmadik része a kérdésnek a városrendezési feladatok. A Budai Kapló évek óta részletezi ezeket. A budai Dunapart parkírozása a Csá­szárfürdőtől a Gellértfürdőig, — az újlaki hegyvidék, a Gellérthegy stb. rendezése. Továbbá a történelmi, a római, Mátyás korabeli, török, vár­beli stb. emlékek felkutatása és restaurálása. A ■ Tabánban vagy a lágymányosi tó helyén Lendl Adolf tervei szerint néprajzi, aztán egy ter­mészettudományi múzeum, a Zugliget­ben az ősáUatok parkjának létesítése mind oly feladatok, melyek nemzedé­kek kitartó munkáját veszik igénybe. Előadó az idő rövidségére tekin­tettel részletekbe nem bocsátkozott, de szükségesnek látja, hogy c mun­kára tervet és programmot készítse­nek és a munkát haladéktalanul kezd­jék meg és kitartóan folytassák évről- évre a gazdasági viszonyok szerint kisebb-nagyobb létesítményekkel. Praktikus tanácsok Társadalmi vonatkozásaiban fon­tos mindaz, amit az ankéten elmon­dott BARAKSZKY GYULA dr., aki úgy véli; hogy amíg a város minden lakója nem törekszik Buda­pestből fürdővárost csinálni, nem lesz Budapestből sohasem világfürdő. Mindenki e szerint rendezze be laká­sát, hogy abból egy szobát fürdőven­dégnek bérbeadhasson. Sürgessük a forrásoknál a térzenét, a födött séta­folyosót, a budaiak versenyezzenek a pestiekkel a budai dunaparti korzó­val, sürgessük a fürdőorvost az ivó­kúra kútjaihoz. A fürdők szeretetét már a gyermekekbe kell beleoltani az iskolában. Minden templomban ren­dezzenek idegen nyelvű istentisztele­teket és azok sorrendjét hozzák az idegenek tudomására. A rendőr, ka­lauz, postás, sofőr, kereskedő, pincér tanuljon meg valamely idegen nyel­vet. Kemcsak a patkányokat, hanem a férgeket is ki kell irtani minden házból, mert addig a szállodák is hiába tisztogatnak. Javasolja, hogy ez az ankét tegye lehetővé egy fürdő propagandafüzetnek olcsó áron való kiadását és minden lakásba való elju­tását. „Jött éve csodáknak..1541-ben már augusztus 29-ikén estefelé szál­lotta meg csellel Budavárát a török, mialatt Izabella királyné csecsemőjé­vel, János Zsigmonddal, a szultánnál tisztelgett; — maga a szultán azon­ban csak szeptember 2-ikán vonult be a Várba, hogy azt végleg birtoká­ba vegye és a sebtiben már török me­csetté átalakított Nagy boldogasszony- templomban imáját elvégezze. A bu­davári Nagyboldogasszony-templom tehát 1686 szeptember 2-ikán, ponto­san annak a napnak 145-ik évfordu­lóján került vissza keresztény kézre, amely napon 1541-ben a szultán abba bevonult, hogy azt és Budavárát vég­leg a félhold uralmának alávesse. így értendők helyesen a múlt számunkban a 145-ik évfordulóról írt soraink. (C. R.)___________________________ Pünkösdi csoda Piros pünkösd reggelén, Valamikor régen, Nyílt egy rózsa s te meg én Üdvünk első útjain Arra mentünk éppen. Le akartam tépni már, Nem engedted, édes. Hadd éljen! Kár érte, kár... S megcsókoltad boldogan. Meglásd, még mily szép lesz/ Plégi emlék ... Pégi múlt... Gyorsan száll az élet. Sok-sok rózsánk elvirult, Még több ki sem nyithatott... Le az — csodaszép lett. Csak mink látjuk, te meg én, Mint virul azóta Minden pünkösd reggelén... £ majd sírunkon is tárul Az a régi rózsa. . Telekes Béla. Kraits Dömötör Mester duelluma Irta: Hárombék. Alábbi budai-tabáni históriát Szán- thai nemes Popovits Antal mészáros­mester, a budapesti mészárosság Nesztora mondotta el e sorok írójá­nak. A régi budai Céh iratai a histó­ria keretét és igazolását adják meg. Nagy eset volt ez a „duellum”, vagy párviadal az egykori Budán az 1830-as évek végefelé, mindenki ^errol beszélt. Ma már csak emlék: őrizze meg a Budai Napló... Híres, nevezetes vasgyúró volt a rác Nemes származású Mester: Dö­mötör úr. Rettentő nagy mahomet- ember volt, ámde mint ez már így szokott lenni, galambszelídségű és bé- kességes. Atyjától örökölt „mester- fia”-jogos ősi Széke ott volt „Az Szarvasról” cégérezett házzal szem­ben, a Szarvas-téren, a későbbi neve­zetes Gamauf-iéle Szék elődje lévén az. A kispolgári, görögösködő hom­lokzatú, áloszlopos házban — a Ke­reszt-utca sarkán — máig ott állt egy mészárszék: ez volt Dömötör Mes­teré 1835 táján. Mint derék budai Mesterhez illik, esténkint átjárt a szemközt levő Szarvas-kávéházba, a háború előtt még megvolt kedves, vénhedt helyre. Itt billiárdozott mestertársaival: bé- kességesen és budai polgárhoz illő módon. Történt azonban, hogy mula­tós német tisztek toppantak be a ká­véházba, erősen italos állapotban. A kávéháznak minden billiárdasztala kö­rül mészárosmesterek kergették a go­lyóbist. Magyarul diskuráltak, ami mód nélkül felbőszítette a németeket. Az egyik Herr Hauptmann pulyká­hoz hasonló vörös orcával odalépett a Nemes Kraits Dömötör Mester úr asztalához és rámordult: „Civil Ba­gage, marsch hinaus!” Nemes Kraits Dömötör mészáros Mester úr szelíden ránézett a Herr Hauptmann-ra és szelíden csak ennyit szólt: „Ne izé!jen az úr! Majd ha le­tettem a dákót, felveheti az úr!” Az italos Herr Hauptmann azonban hir­telen haragjában kardot rántott. Kraits Mester azonban kinyújtotta bikanyakát tekerő rettentő karját, el­kapta a Herr Hanptmann csuklóját. Az összeroppant csuklóból kiesett a kard. A többi tiszt sápadtan nézte a dolgot, látták, hogy ebből rengeteg skandalum lesz. Kraits úr hozzájuk lépett, átadta nekik a Herr Hanpt­mann kardját, csendes szóval meg­mondotta nekik, hogy nézzék, itt van vagy húsz kovács, lakatos, rézöntő, mészáros, hentes és ácsmester, ha ve­rekedést akarnak — marvanyasztallal kard ellen — ám tessék, ámde jobb lesz, ha haza viszik bajtársukat, aki nem ura magának. így is lett, a német Regement azon­ban megtudva, hogy Dömötör Mester nemesember, duellumot kívánt. Dö­mötör Mester elfogadta a kihívást, segédjeit — két nemesi születésű mé­szárosmestert — megnevezte. Másnap reggel találkoztak a felek a Német­völgyben. Igen nagy volt azonban a német urak csodálkozása, mikor ott találták a Mestereket. Mert bizony a duelláns és két segédje szép koronás, mono­grammos fehér mészárosköténybe öl­tözve állott a facsoport tisztásán. A hajnali harmat és a kelő nap fénye pedig borotvaélesre fent óriási kétkézi taglóikon csillogott. Az egyik segéd így szólott a németekhez: „Az urak fegyvere a kard, a mH becsületes szer­számunk a tagló. Az urak embert akarnák öltéi. Mi embert nem ölünk, csak oktalan barmot: azt azonban taglóval!” A németek „ meghökkentek: íme, újabb skandalum. Legegyszerűbb do­log volt az ügyet kölcsönös sajnálko­zással elintézni. Ez megtörtént, a fel­sőbb hatóság is jónak látta a kocődást így elsimítani. A protocollumok lezárása után azonban hatalmas vacsorát adott Dö­mötör Mester, a német urakat is meg­invitálta. A vacsora a Szarvas-kávé- házban folytatódott: együtt billiárdo- zott a tiszti társaság a Mesterekkel. A Dömötör Mester bölcsessége nem csinált nagy esetet a dologból. Megér­tette a fiatal tisztet, akit magyargyű­löletben neveltek. Ezzel tette azt a magyarság Jbjarátjává. A históriához még az is hozzátarto­zó dolog, hogy az elbeszélő édesatyja, néhai Szánthai nemes Popovics Antal rácalmási mészáros Mester előző, du- navecsési Székét egy felsővidéki kurtanemes, Petrovits István mészá­ros Mester vette át. Fiából — Petőfi Sándor lett. HIRDI ' hasáb szí is sár, e 1 filler. Szőr .gazdasági podás szei dija i előre t Mrditűki iadóhiva itea 24. S őréig. T sodi erkesztí zér jár ü legye ic hely s nandátu zámítha y jut. ily nehe (ny Gi ?r Ako :élyes n pártja lőtt ez í )1 a bin inyban, a bizoi ja meg , aki Kt be az j tecsey i mert i budai i nindig nők is ír létre i ijudai gazda: rosok é ma li: acsek 'véd, a tást tűi n (ken igyobb ;y aho s után éiát az sszJünc k nagj tlenül t, hói ben 1 elfogai n így a levő ett a i alista Jőzsef és vég íó ha idelvü rtján siyért dr. é ■évén t a hai sicher elyért hogy pártbi it nevi Pakol d pár1 a 2-il első r a m; lek, i íely a ik sza párti i munl Afagy rcba atikus áll é 1 kézi í Dr. Dr. nán, ] ;1 Alá ián Je ;renc, án. Gazd t Viln Sami zső, ; s Bor Gaz • Kos IV. S Vajda iallsta . Pét /. Ma ,VI. ’ kratik II. Pí . Pfei rata lüchk ártja — va mos még nye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom