Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-03-28 / 1036. szám

1036. szám

1931 március 28

Äz egész világ ellen !

BENEDEK SÁNDOR

a közigazgatási biróság másodelnökének előadása a

Budai Polgári Körben

Károlyi Mihály grófról az őszirózsás forradalomig

I.

Előadásom tárgyát az aligmult időből merítettem, kapcsolatban egy könyvvel, melyet a háborús korszak leggyászosabb alakja írt: Károlyi Mihály. A könyv címe: Egy egész világ ellen. Münchenben jelent meg s töblb nyelven lett kiadva, én azonban csak a magyar és a német kiadást olvashattam. A szöveg teljesen ugyanaz, azzal az eltéréssel, hogy a magyar szövegen jelezve van, hogy az első kötet, a német kiadáson pedig ez a körülmény jelezve nincs. A nagy anyag feldolgozásában a szerzőnek munkatársai is voltak éspedig patent kommunisták, Csehországban Spády Adél, Firenzében Fazekas Sándor, Spale- tőban Somogyi Henry s Raguzában Lorsy Ernő. A főmunkatárs pedig, aki nélkül az elősző szerint, a könyv nem is jelenhetett volna meg, maga volt a fő kalefaktor, Jászi Oszkár.

Azok a sorsdöntő események, melyek Károlyi. Mihály személyéhez fűződnek, szemünk előtt folytak le. Az ellene megindult eljárás s a leír. Kúria jogerős ítélete is mindnyájunk előtt ismeretes, Károlyit, aki külföldre menekült bírái elől, a kir. Kúria a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915. évi XVIII. és az 1921. évi XLIII. tcikkelc alapján bűnösnek találta s vagyonát elkobozta. A törvényhozás pedig az 1929. évi XXXIII. tőikkel az elkobzott vagyonból megteremtette a Nemzeti Közművelődési Alapítványt.

A Károlyi ellen felmerült delik- tumok kivonatosan a következők:

A parlamentben a háború alatt elmondott beszédei meglazították a harcoló katonaság fegyelmét.

Az 1918. évi október 30-án a katonasághoz intézett kiáltvány megingatta a katonaság hűségét, elzüllesz- tette a fegyveres erőt s ezáltal lehetővé tette, hogy ellenségeink a haza határain betörjenek.

A nemzeti tanács forradalmi működésére visszavezethető helyzet kihasználásával kikényszerítette, hogy miniszterelnökké kineveztetett.

Megakadályozta a törvényes és megkoronázott királyt abban, hogy uralkodói jogait szabadon gyakorolhassa.

Feloszlatta az országgyűlést.

Kikiáltatta a népköztársaságot s a köztársaság elnökségét is vállalta.

A régi határok elvi alapján álló Diaz-féle szerződést félredobva, megkötötte a végtelenül káros és szégyenteljes belgrádi szerződést.

Az 1919. év tavaszán személyes elhatározásával a hatalmat a terroristáknak adta át.

A kommunizmusban résztvett s okozója lett a kommunista uralom borzalmainak.

Ezek a deliktumok részben 1918. évi október 30-áig lettek elkövetve, részben pedig későbben. Károlyi Mihály könyve csak az 1918: évi október 30-áig, tehát az őszi rózsás forradalomig terjedő történelmi eseményeket öleli fel, a későbbiekre valószínűen a második kötetben került volna a sor, ezzel a második kötettel azonban Károlyi adós maradt. Könyve már ezért sem alkalmas arra, hogy egész forradalmi szereplését tisztázza, de nem alkalmas a háború alatti magatartásának igazo- lásárá sem s a kortársak ítélete e könyv megjelenése után is lesújtó marad.

Károlyi Mihály könyvét feleségének ajánlotta, Katusnak, áld neki mindig „igaz elvtársa“ volt. Erényeinek külön fejezetet szentel. Az Andrássy-család megszokta, hogy aki a családba házasodik, Andrássy lesz. Belőle nem leltt Andrássy, hanem Andrássy Katinka alakult át Károlyivá. Neki köszöni, hogy megtalálta az összhangot élete és elvei között, ő éreztette meg vele, hogy az ember nem lehet egyszerre kártyás és szocialista. Károlyi t. i. abban az időben nagy szerencsével játszott s értékes ajándékokkal akarta Katust kibékíteni. Többek között egy drága festményt ajándékozott neki, gróf Sándor Móricnak arcképét. A meI nyecskc azonban Gergely huszár je- I lenlétében fogta a képet és kihajította az ablakon.

Az Andrássy-családnak persze nem tetszett az elvtársi viszony s igyekezett ezt tréfával és szelíd gúnnyal ostorozni. Károlyi maga beszéli el, hogy 1918 szeptember 20-án a dublini Andrássy-féle erdőbirtokon szarvasbőgés volt s őt és Katust egy vadászkunyhóban szállásolták el, melynek ajtaján nagy tábla lógott ezzel a felírással: Éljenek a bolse- vikiek!

Károlyi könyve emlékiratnak készült, de tulajdonképpen vádirat azon az alapon, hogy legkönnyebb védelmi fegyver a támadás. Ez a memoár is támad mindenkit, aki útjába keiül. A közélet legtiszteltebb alakjait, Károlyi régi politikai barátait, az arisztokráciát, magukat a Károlyi-család tagjait, sokszor gorombán, de mindig kíméletlenül. Ha céljának megfelel, felborítja az ősei iránti kegyeletet, is.

Legelőször Károlyi Sándorral, Rákóczi kuruc generálisával végez, még pedig sommásan. Elismeri ugyan, hogy midőn híres őse letette a fegyvert, Rákóczi ügye már veszve volt, mégis úgy kezeli, mint közönséges árulót. „Rákóczi bujdosó társainak legkisebbikével cserélnék, — mondja — de nem cserélnék azzal a nagyeszű és ragyogó férfiúval, aki becsületével fizetett a rangért és gazdagságért, amelyet 43 éves koromig magam is élveztem.“

Károlyi Mihály atyai nagyanyja, Károlyi Györgyné Zichy Karolina vQlt, nőtestvére Batthyány Lajosné- nak, az 1848-iki vértanú nejének. E két híres honleányhoz Petőfi már 1844-ben verset írt, melynek refrénje az, hogy „ők a honnak hű leányai“. Károlyi Györgynéről a köztudatban él, hogy gyűlölte a Habsburgokat. Ezzel kapcsolatban Károlyi Mihály nagyanyjáról a következőképpen nyilatkozik: „Ennek az asszonynak hatalmas seb volt a szívén, az élesztette egy életen át a gyűlöletét. Gróf Batthyány Lajost gyászolta, akit a császár kivégeztetett. Mondják, hogy nagyanyám ebbe a tündöklő megjelenésű férfiúba szerelmes volt.“ Tehát — azt mondják. Es ki mondjál Nem más, mint a nagy Galeottó. Mindenki elmondhatja, csak az írnoka, a vér szerinti utód nem. Még akkor sem, ha a valóságnak megfelel és nem történelmi pletyka.

A Károly-családban igén gyakori az összeházasodás. Károlyi Mihálynak az édesanyja is Károlyi leány volt, Károlyi Georgina. Károlyi Edének volt a leánya, aki az 1848. évi szabadságharcot végigküzdötte. A Habsburg-gyűlöletben ő is osztozott s midőn egyszer fiatal leány korában szülőivel egyik bécsi pályaudvarról a másikra hajtatott, az egész idő alatt nem nyitotta ki szemét, mert nem akarta Bécset látni. Károlyi Mihály mostoha húga, Geraldine hasonló érzelmeket táplált. Triesztbe nem akart az Alexandria felé induló hajóra lépni, mert annak történetesen „Habsburg“ volt a neve.

Károlyi Mihály élénk színekkel festi családja férfitagjiainak magatartását is 1848-ban és az ezt következő abszolút uralom alatt. Hermann Ottó, a múlt század egyik legradikálisabb politikusa, 1885-ben a főrendiház eltörlése mellett szónokolt, mégis beismerte, hogy „a magyar arisztokrácia dicső alakokat, nagyszerű hazafiakat, tetterős embereket adott a hazának, akikről nemcsak kegyelettel, de örök hálával kell megemlékezni“. Károlyi Mihály adatai is bizonyítják, hogy a Károlyicsalád ehhez a hazafias arisztokráciához tartozott. He nem bizonyítják a Habsburg-gyűlöletet. Hiszen az 1848-ra következett az 1867, midőn a nemzet uralkodójával kibékült. Ekkor kibékültek a Károlyiak is. Abban az időben, midőn Károlyi Mihály született (1875), hű alattvalói voltak a magyar királynak s tevékeny alakjai a politikai és köz- gazdasági életnek. Maga Károlyi

György (Mihály nagyatyja) már a koronázás utaii vallálta a szatmár- megyei főispánságot s ugyanekkor koronaőrré választották. Belső titkos tanácsos s 1872-ik évben főudvar- rncster lett s végrendeletében utódainak szivére kötötte, hogy gyermekeiket hazaszeretetre s koronás királyunk iránti hűségre neveljék. Károlyi Gyula (Mihály atyja) csász. kir. kamaras, belső titkos tanácsos s az aranygyapjas rend vitéze lett. Hároméves volt Károlyi Mihály, midőn édesanyja meghalt s egyetlen édes testvérével, Erzsébettel. együtt Fothra került. Anyai nagyanyja Károlyi Edéné volt, aki tulajdonképpen felnevelte s aki férjének, Károlyi Edenek halála után ennek testvéréhez, Károlyi Sándorhoz ment nőül. Károlyi Sándor már 1882-ben belső titkos tanácsos let s mint a szövetkezeti eszme zászlóvivője fényes betűkkel írta be nevét a magyar közgazdaság történetébe. A fóthi kastély és az . ottani környezet, ahová Erzsébet királyné is gyakran ellátogatott, nem olthatta Károlyi Mi- hályba a Habsburg-gyűlöletet, sem a forradalmi szellemet. |

Tanulásáról azt írja Károlyi, hogy az nem volt rendszeres és a sok utazás közben sokszor félbeszakadt. Gimnáziumi tanárai párszor elkísérték a Riviérára is. A vizsga pedig úgy folyt le, hogy előre megmondták, mit fognak kérdezni..Ez az előzékeny bSfiáshihrt^érmészetesen nem kísérte el az egyetemre s vele is megtörtént jogászkorában, hogy Mariska Vilmos a pénzügyi jogból megbuktatta.

Ebből az időből,, érdekes eseteket beszél el. Egyik az, hogy egy kegy- urasága alatt álló plébániai állás megüresedett s gyámja, Károlyi Tibor és közte vita támadt abban a kérdésben, hogy a prezentálás jogával a gyám élhet-e, vagy ő maga? Az egri érsek mellette döntött s a plébánost ő, a kiskorú prezentálta. Családja különben vidéki junkert akart belőle nevelni. Havi 2000 forint zsebpénze volt. Egy férfirokona barátnőről is akart gondoskodni részére s megegyezett egy ünnepelt operett színésznővel. 0 azonban a dívát visszautasította. Könyvének más helyén azonban beismeri, hogy az élvezeteket, melyeket Budapest nyújthatott, alaposan és csömörig kiismerte. Én a magam részéről ezt a két dolgot összeegyeztetni nem tudom.

II.

Károlyi Mihály politikai pályáját 1909-től számítja, amikor az OMGE elnöke lett. Ennek azonban vannak régibb időre visszanyúló előzményei. Már 1902-ben fellépett képviselő- jelöltnek Zilahon Lengyel Zoltán ellen, de megbukott. Nevezetes, hogy kormánypárti (szabadelvű) programmal lépett fel, tehát olyan távol állott a forradalmi -szellemtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Bukásának okául azt hozza fel, hogy rengeteg alkotmányos költséget követeltek tőle, ő pedig komolyan vette a tiszta választást s nem fizetett. Sajnos, nekem magamon volt alkalmam később kitapasztalni, hogy nézetét e tekintetben is sutba dobta. Mikor 1913- ban a dunavecsei választókerületben tisztetl barátommal, Platthy György- gyel szemben felléptem, Károlyi Mihály, a függetlenségi párt akkori vezére gyakorlatilag bizonyította be, hogy az alkotmányos költség nem zavarja a tiszta választás karakterét és én megbuktam. Másodszor 1905- ben a téli választáson lépett fel, most már a koalíció programmjával s meg is választották, de már a nyári választáson nem vállalt jelöltséget sem, a nemzeti ellenállásban nem vett részt s 1909. év végéig Párizsban vígan élt. Az 1910. évben, a koalíció bukása után újból képviselő lett, pártonkívüli programmal, de amint maga írja, a választójog kérdésében akkor még Tisza érveinek hatása alatt állott, aki meggyőzte arról, hogy a választójog mindenütt

lehet általános, csak Magyarországon nem.

Hogy a darabont korszak alatt Károlyi Mihály a nemzeti ellenállástól távol tartotta magát, mikor jóformán az egész magyar arisztokrácia szembehelyezkedett az államfővel s a forradalmi idők zordon szele fújt, ez a tény magában is nyilván bizonyítja, hogy Károlyi nem volt született forradalmár, hogy ekkor politikai felfogása távol állott még a függetlenségi párt közjogi felfogásától is. Különben maga beösmeri, hogy Tisza István űzte át ellenfelei táborába. E részben tehát hasonlított Andrássy Gyulához, akiről I megállapítja, hogy ellenzéki akcióra | csak a Tisza megbuktatásának ígéretével lehetett rábírni.

Ismeretesek azok a politikai harcok, melyek a koalíció bukása után bekövetkeztek, midőn Tisza István, a képviselőház elnöke magára vállalta, ■— a levegőben lebegő háború nyomása alatt, — azt a súlyos és keserű feladatot, hogy letöri az ellenzék .obstrukcióját s megmenti a csőd felé* törtető parlamentarizmust. E célból 1912. év június 4-én a katonai javaslatokat a házszabályok formáinak mellőzésével megszavaztatta s az obstruáló ellenzéket karhatalommal távolította el a parlamentből. Ezek között volt Károlyi is. Persze ez nem történhetett fuvolahangok mellett. Az ellenzék felháborodása óriási méreteket öltött. A parlamenti pártok ellenségként állottak egymással szemben, Kovács Gyula képviselő már három nap múlva, június 7-én a képviselőházban Tiszára lőtt s olyan nagy volt a gyűlölködés, hogy a pártok között még a társadalmi érintkezés is szünetelt. Midőn 1913 tavaszán államtitkár és képviselő lettem s először jelentem meg a képviselőházban, a függetlenségi párt padsoraiból felállott a testvéröcsém, Benedek János, elibem jött és megölelt. Voltak, akik a függetlenségi párton ezt tőle rossznéven vették s meg is mondták. Károlyi is társadalmi bojkottot indított Tisza ellen. A nemzeti kaszinóban Tisza üdvözletét nem fogadta. Ebből kardpárbaj keletkezett, melyről Károlyi a következőleg nyilatkozik: „Tisza részéről báró Vojnics Sándor, az én részemről gróf Hadik János voltak a vezető segédek. Harmincnégyszer csaptunk össze s mindig nekem kellett támadnom, Tisza csak előre látott és állt, mint a cövek. Végre vágást kaptam a könyökömön s a segédek a párbajt beszüntették. Egy óránál tovább tartott a bárbaj s a kibékülés elmaradt.“

Ez a párbaj gyűlöletté dagasztotta Károlyinak Tiszával szemben kialakult ellenszenvét. Most már teljes erővel feküdt bele a munkapárt a Tisza elleni harcba. A népgyűléseken országszerte vehemens szónoklatokat tartott, pedig bevallása szerint is, nehezére esett a szabadban, nagy tömeg előtt beszélni. Károlyinak ugyanis nyelvhibája volt, emiatt 14 éves korában Billroth rajta szájpadlásműtétet hajtott végre. Károlyit 1906-ban hallottam először beszélni, midőn az Országos Magyar Szövetség elnökévé választottuk, még akkor erősen küzdött nyelvhibájával. No, de vitt magával • egy hatalmas kisegítőt, dr. Landler Jenőt, a szocialista vasutasok vezérét, a későbbi népbiztost. Ebből nyilvánvaló, hogy már ekkor nemcsak a függetlenségi párttal, de a szociáldemokratákkal is paktált.

A függetlenségi pártnak három vezére volt akkor: Justh Gyula, Kossuth Ferenc és Apponyi. Károlyi szerint ezek közül csupán Justh képviselte a Kossuth Lajos politikáját s felfelé is voU bátorsága. Házelnök korában belső titkos tanácsos lett, de erről a méltóságról az 1912. évi parlamenti események miatt lemondott. Lemondó levelét Károlyi vitte fel a kabinetirodába, hogy ezzel is bizonyítsa a vele való szolidaritást. Justh azonban mar beteges volt s 1913-ban szélütés érte. Kossuth Ferenc túllojális volt és hiú.

Elfogadta az osztrák rendjelet, a Lipót-rendet, sőt utólag rá is festhette egy már előbb készített arcképére. Apponyi pedig szerinte soha sem volt igazi 48-as és ő vitte belő a gyenge Kossuth Ferencet abba a politikába, mely a nemzetiségi elnyomásnak a demokratikus haladással s Magyarország függetlenségének a német szövetséggel való összeegyeztetésére vállalkozott. Károlyi különben könyvében több helyen kiélezi azt, hogy mi a nemzetiségeket elnyomtuk, ami egyfelől valótlan; másfelől érinti a hazaárulás fogalmának határait. Midőn Károlyi a függetlenségi párthoz negyedik vezérei három irány, mely megadhatja a régi vezéreket s a három töredékre szakadt pártba azt az új felfogást vitte be, mely könyvének 54. lapján olvasható, hogy „antihabsburgizmus, antifeudalizmus és szlávbarátság az a háro mirány, mely megadhatja n magyar függetlenségnek eszmei teljességét“. Annyira féktelen volt akkor a kormányrendszer elleni gyűlölet, hogy ezzel a separatum votummal is sikerült a különböző függetlenségi töredékeket egyesíteni s Károlyi Mihály lett az új vezér, az elnöki tanács ellenőrzése alatt, amely elnöki tanács a régi pártarányoknak megfelelően lett összeállítva.

A szláv barátság teljesen ellentétes volt a monarchia külpolitikájával s nz-1-879-ben -megkötött szövetséggel, melyet a fügetlenségi párt nagy része is támogatott, Károlyit azonban ez nem zsenírozta s saját szakállára csinált külpolitikát. Párizsi rokonai közvetítésével tárgyalt Poincaréval, a köztársaság elnökével s Caillaux-val, a pénzügyminiszterrel. Utóbbival főként azért, mert Budapest részére 100 millió, a vidéki városok részére 240 millió frank kölcsönt akart kieszközölni, mégpedig szociálpolitikai beruházások céljaira. Persze a háború folytáh a tárgyalás megszakadt.

Ezt a párizsi sikertelen kirándulást nyomban követte az amerikai expedíció. Kontra Sándor amerikai bankár Budapestre jött s Apponyit akarta rábírni egy újabb amerikai útra. Ez azonban nem vállalkozott s a függetlenségi párt is vonakodott ezt az utat saját nevével lebélyegezni. Károlyi Mihály azonban vállalkozott; ismét a saját szakállára, egyetértve legbensőbb politikai híveivel s a szociáldemokratákkal, kiknek a gyűjtendő összeg 15%-át előre lekötötte. Az út egy hónapig tartott. Károlyi nagy lelkesedéssel festi az elért politikai és erkölcsi sikereket s könyvéből megtudjuk azt is, hogy az amerikai pénz egy részét pártlap céljaira fordították. Az amerikai út gyászosan végződött annyiban, hogy közben kitört a nagy háború s Károlyi és társai francia fogságba kerültek, honnét Károlyi párizsi ösz- szeköttetései révén szabdultak ki s csak 1914 október havában, a máméi ütközet után, érkeztek vissza Budapestre.

A francia fogságból történt elbocsátással kapcsolatban nincs teljesen tisztázva az a kérdés, hogy Károlyi Mihály adta-e becsületszavát arra, hogy Franciaország és szövetségesei ellen nem fog harcolni? Midőn 1915 tavaszán, mint 40 éven aluli hadköteles, katonai szolgálatra bevonult, a Maiin „Becsületszó — papírrongy“ cím alatt egy támadó cikket közölt ellene, amelyben az az állítás foglaltatik, hogy Károlyi becsületszavát tényleg lekötötte, Károlyi ezt kereken tagadja s következőleg nyilatkozik: „Voltaképpen azért jöttem haza a francia fogságból, hogy megnősüljek. Gróf Andrássy Gyula és herceg Fürstenberg azt írták nekem, hogy adjam becsületszavamat és jöjjek haza, de a menyasszonyom azt írta, hogy senkire és semmire a világon ne hallgassak, csak a lelkiismeretemre és eszerint cselekedjem. Hazajöttem, hisz nem kellett becsületszavamat