Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-03-07 / 1033. szám

HeaielEDÚS: hatMlklnt Irdtcmr

o

/

J

2—

XXVIII. évfolyam. 1033. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96.

Felelős szerkesztő:

VIRAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények magállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1931

március

7.

Ahol az új világváros épül

Lágymányos

Nagy, sivár tájkép, közvetlenül a háromemeletes paloták mögött,

— ez a Lágymányos.

Egy része beépült még a szegénysorban elhalt kelenföldi nabob, Kutlánya bácsi idejében, amikor ez a tót kubikos a maga természetes eszével rájött, hogy a túloldali nagyváros átömlik majd a Dunán és benépesíti azt a gyönyörű síkságot a Gellérthegy és a budafoki hegyek között. Amikor itt a Dunát szabályozták és fölépült az Összekötő-híd, lekanyarítottak egy jókora darabot, — 70—80 holdat

— az ártérből, töltést húztak eléje és ott hagyták tónak, pocsolyának a város nyakán, amely nem tudta, hogy mit kezdjen el vele. A Budafoki-út határolta el a várostól. Ott büzlött, poshadt az elzárt víz, a szomszédok odahord- ták a szemetet és végül a város is kinevezte szemétgödörnek és odahordatta Buda kultúrszemet- jét, amitől most már rothadásnak indult a pocsolya, állandóan fertőzve a környék levegőjét. A millennium esztendejében „ősjbuda- vára” konkurrenciájaképpen oda"éyílotfcék a/ „Konstantinápjoly ’ ’ mulatót és hidat vertek a pocsolyán át a Dunától a Budafoki- útig. Azt hitték, hogy ez a mulató lendíti föl Kelenföldet, holott. már állott a Ferenc József- híd is. Csak Kutlánya sejtette, ösztönszerüen érezte, hogy csak a hídnak van városépítő hatása, ahogy a világon minden régi'város a hídfők körül épült fel.

A hídnak segítségére jött a Műegyetem és a Gellértfürdő. Új város épült a hídfőnél, mely csak délfelé terjedhetett. Űgylátszott, hogy a hídfő hatása elér az ösz- szekötő-hídig, de gátolta ebben egyrészt a nagy pocsolya, másrészt a gazdasági visszaesés, mely e század elején kezdte bénítani a város fejlődését és betetőzte ezt a világháború, mely mindent megállított. A háború után a város északnak fejlődött a pesti oldalon és az utolsó öt év alatt fölépült a külső Lipótváros, vagy Jobban mondva a „Vizafogó”, mely jogosan kapcsolatot kerék Újpesttel és kihasználja a Margitszigettel szemben való fekvése előnyeit. A hivatalos gondoskodás is ezt dédelgeti, — a Lágymányos pedig megállt a holt Dunánál, amelynek poshadt talajából bugyborékoltak a bűzhödt vízen át a lent rothadó szemétből a fertőző gázok.

A Verpeléti-út és a Villányi-út volt a városhatár.

A Műegyetemen jóval túl, ahová már nem látnak el e hatalmas épület főbejáratát őrző, megvénült kőúrnők, mert az idő kirágta a szemgödreiket, lemarta karjaikról a húst és ronggyá foszlatta a köntöseiket — itt, a néma Dunaparton áll a lehorgonyzott „Nemzet", a Lágymányos sorsát intéző kotrógép. Ez tölti a holt Dunaágat. Most szerelik újból, mert a tavalyi munkában tönkrement. öreg már a hajó, most plombálják.

A nagy pocsolyán át gátat húztak, mert a vízbeömlő sóder nagyon szétfolyt és a vállalkozó csak éppen azt a részt tartozik feltölteni, amit a gáttal elhatárolt, föl a Műegyetemig. A vállalkozó szerencséje, hogy a vasúti töltésen túl lévő télikikötőt 3—4 méterrel mélyítik — tágítani is kéne — és az itt kiásott anyagot átviszik a töltés innenső oldalára és töltik vele ezt a mammut-po- csolyát. Ott megfizeti az állam azért, hogy kiemeli, — itt azért, hogy leteszi. No, nem ilyen egyszerű a dolog. És lassan megy. Augusztusra az élrekesztett rész feltöltésének el kellene készülnie, de a mai tempóban aligha készül el. Úgy mondják, hogy tavasszal megkezdik a töltést a Bu- dafoki-út felől is, ahova néhány száz talyigás kubikos hordja majd a földet a Gellérthegy alól és betemeti egészséges földdel a rothadó szemetet.

A mostani feltöltés munkálatait megelőző időben szeméttel feltöltött rész' nem volt alkalmas az építkezésre. A telekspekuláció csak a telekvásárlásban merült ki ős nem az építkezésben. Mindenféle telepek költöztek ide. Nagy területen téglát raktak le, még nagyobb helyet foglalt el a fakereskedelem, ideiglenes őrkunyhókat apró fürészházakat tákolva össze az előreláthatóan rövid időre, amikor az új hídfő körül megindul a nagy építkezés.

Egy új budai ' városrész alapjait szórja magából a sódert okádó „Nemzet“, amely városrészbe áthömpölyög majd a pesti kőrútról a budai körútra a világváros a maga nagy életével, forgalmával, hogy körbejárja Buda alsó részét és megkerülje a Gellérthegyet, beleömöljön az Alkotás-utcán át Buda szívébe.

A városházán oly sokáig nélkülözött modern városépítő politika most aratja nagy sikereit, amikor kellő időben megteremtette a Ver- peléti-úton, Szent Imre-útján, Budaörsi-úton és Alkotás-utcán át azt a forgalmi lehetőséget, amelyet ma még csak egyedül a 27-es villamos csüingelő csengője jelez, — de néhány év múlva, amikor a csepeli kikötő . átveti feleslegét a budai partra, ahová lekanyarodik közvetlenül ’ az összekötő-híd- ról a vasút, hogy szolgálja a budai kikötő és a körűié épülő gyárváros érdekeit, megkímélve a füsttől a Sashegyet, és az alján épülő villavúrost, — amikor az új híd tengelyében épült hatalmas sugáréit — talán egykor Becsey Antal útja — elvisz a keserüvíz források körül épülő világfürdőbe (a la Karlsbad) és a csőddel küzdő Sósfürdő ismét a nő áldásthozó gyógyfürdője- I«S -— beléköu- gatja harangszavát a világkeres- J kedelem és idevonzza a vüágot- jáfó népeket, hogy új dísz, új fény, új gazdagság tegye boldoggá ma szegény Buda sínylődő polgárságát.

Viraág Béla.

Pest és Baja ősi latin nevek

Magyar városok olasz testvérvárosai

Március 30-án lesz száz éve, hogy Tóth Kálmán, a szabadságharc utáni magyar költészet legkiválóbb lírikusa, Baján megpillantotta a napvilágot. Csonka-Bácsország székhelye lázasan készül a centennáris ünnepélyre. Méltóan fog résztvenni benne Budapest íróvilága is, mert Tóth Kálmán korán került Pestre, itt írta legszebb költeményeit, itt hunyt cl 1881 február 3-án és itt borult rá a hant a kerepesi- úti temetőben.

Pest és Baja... Mily ritkán került egymás mellé e két városnév — és mégis réges-régen összeköti őket egy kapocs. Olyan érdekes e két magyar város találkozása egy tudós elme névmagyarázatában, hogy megkísérlem felújítását e hasábokon. Talán még jó hasznát látja napjaink olasz-magyar barátkozása.

Domitianus császár korában ií római légiók elérték a Duna vonalát és kezdetét vette a folyómenti városok alapítása. Ekkor keletkezett Aquincum. Vespasiamis a római dunai hajóhad számára két új állomáshelyet létesített Pannóniában: az egyiket a mai Pest, a másikat a mai Baja helyén. Mindkét hajóállomás számára az akkor alakított második segédlégió katonáit szemelték ki helyőrségül, mert e légiót tengerészekből alakította, az első segédlégió mintájára, a római császár. A legénység kiválasztásában a mai nápolyi- és saler- nói-öhöl vidékének egy-egy híres városára esett a választás. Paestum-ra és Baiae-ra. Paestum (Paiston, Posi- donia) a régi Lucania nyugati partján épült görög gyarmatváros volt s csak századok folyamán romanizáló- dott. Ma Capacciótól nyugatra, mocsaras síkon, egy órányi járásnyira, hajdani fényétől csak néhány igen figyelemreméltó romja regél: Poseidon és Ceres temploma, egy kettős oszlopcsarnok és az eltűnt város négy csonka kapuja. A Tyrrheni-tenger I napsütötte partjain keresik fel a turisták. Innen hozatta a római császár tizenkilencedfélszázad előtt a mai Pest helyén létesített római őrállomás (burgus) számára a katonákat, ezért kapta telepük a Paestum elnevezést, amiből később Pest lett.

Közel az itáliai Paestumhoz feküdt a nápolyi öböl partján Baiae, az Augustus alapította híres kikötő, a soknemű szépségekkel ékes fürdőváros. A híres kénes fürdőforrások már közel két évezred előtt jelentős idegenforgalmat varázsoltak oda. Ott halt meg a római birodalom egyik legnagyobb császára, a világutazó Hadrianus, aki időszámításunk 107. évében Traianus kegyéből Alsó-Pan- nonia legátusa lett. Ebben a díszes állásban Aquincumban Alsó-fannonia székhelyén sajátította el, mint a helytartó segéde és helyettese a kormányzás művészetét, mégpedig oly ügyesen, hogy ennek később az egész római világbirodalom nagy hasznát látta. (Mi emlékeztet ma Budapesten erre az Itáliával való nagyjelentőségű kapcsolatra ’?) A mai Baja helyén létesített római hajóállomás védelmére épített burgus legénységéül innen Batfac-ből, a mai itáliai Baja-bői, hozatott hajósokat légionáriusoknak a római császár parancsára. Ezért lett telepük neve Bajae, majd egy fél évezred után Baja. Eddig a régi, elfelejtett, érdekes névmagyarázat.

Külföldi metropolisok, büszkén régi származásukra (pedig mily kevés tekint vissza két évezredes múltra!), gondosan összegyűjtenek minden mondát, szájhagyományt, feltevést, amely a város ősi múltjára vonatkozik. Őrizzük meg mi is eleink ilyetén emlékeit. Mert ez esetben, a régi névmagyarázat csak feltevés ugyan, de Hadrianus császár ifjúkori aquincumi szereplését a történelem is igazolja. Buda fürdővárosnak idegenforgalmi szempontjából is kitűnően értékesíthető emlék ez, mert ha Buda-bath- ban, Nemes Jenő dr, elgondolása szerint a főváros telket ajánl fel az olaszoknak, megszületne a Casa Hadriana, hogy a magyar és olasz földnek közel két évezredes barátságát hirdesse és közel két évezred után, ismét Itália fiaival és leányaival népesítse be a budai hévizeket... Palócai Edgár.

Budapest árvája

A napisajtó közölte, hogy Budapest székváros 15-rc emelte fel az ügyosztályok számát és mindegyik mellé bizottságot rendelt. Mindenki, aki tisztában van azzal, hogy ezen a városon, ahol már tönkrement minden kereskedő, minden iparos — az egyik bevallja, a másik tagadja — és tönkremennek lassan a háziurak, mert minden második házban van kiadó üzlet, —■ de tönkremegy a gazdag BSZKRT is, ha így fogynak az utasok és minden évben néhány millió- I val kevesebb ember utazik a villamoson, — és tönkremegy maga a város is, ha nein lesz, aki adót fizessen; — hogy tehát ezen a városon nem segít más, csak az, ha végső erőfeszítéssel, utolsó nagy nekilendüléssel ráveti magát a gyógyforrások gigantikus méretekben való kihasználására és megteremti a világfürdőhöz méltó idegenforgalmat. Ezt tudja a várost lakó, egymillió ember közül 800.000, csak éppen a városházán és a városházából élő 200.000 nem akarja tudomásul venni Mert ha akarná, akkor a 15 ügyosztály között volna egy, amely a fürdőügyet szolgálná kizárólagosan és nevelné nagyra Budapestnek ezt az árváját, akiről mindenki beszél, mindenki tudja, hogy van, — de senki annak tutora, gyámja néni tud lenni. Ott sorvad szegény egy szobában a csatorna üggyel, mely félelmetesen nő és gyarapodik a fürdőügy rovására. A csatorna is fontos,

1 szükséges dolog, dé csak olyan, mint az utókúra, mely a felgyógyult embert megedzi a forróvízkúra után, — a gyógyítószer azonban az a sok gyógyforrás, amelyet oly nagy árvaságra kárhoztat a város. Nagy jó kosztot adhat a városháza minden rendű és rangú tisztviselőjének, hogy oly pompás egészségben élnek, mely kizárja azt, hogy az új ügyosztályok kreálásánál egy icike-picike kis ügyosztályt állítsanak a gyógyforrásoknak, — Budapest sorvadó árvájának is, aki pedig szép hajadonná fejlődve, olyan hozományt hozna magával, aminőt nem hozhat semmiféle más ügyosztály, még a csatorna sem. Talpraállítaná az elesett kereskedőt, a munkanélküli iparost, a BSZKRT-ot, az Autóbuszt,

— fizetné a szegényedő polgárság helyett a községi adót és kivenné a vándorbotot a régi budai f amiliák kezéből.

Budaírja : Dr. Nemes Jenő György v. fürdőorvos II.

Buda világfürdő kérdéséhez volna még néhány praktikus megjegyzésem.

Szerencsésen adódnék a jelenlegi Döbrentei-téri park, egti fontain- lumineusé-vel; a fürdőkollonade és park könnyűszerrel ebből alakulhat. A piac kitelepítése, a Tabánnak a Döbrentei-tértől a templomig való újjáépítése — egy igen fontos építmény: a „Kurhaus" jöhetne ide, szokásos szórakoztató intézményeivel, nagy kongresszusi előadótermével, hivatalaival stb. — olyan szükséges invesztíció, amely nélkül fürdőtelep el nem képzelhető. Építkezés valóban szükséges. Szükség van: a KoUonádra. Ennek sem kell nagy költséggel épült, kilométeres hosszúságúnak lenni, a parkban, annak mentében húzódjon, ahol a promenadok általában vannak s ahol a fürdő térzenéje is hallható lenne;

a rég óhajtott Fürdő-kórházra a Horthy Miiklós-úton és a Döbrentei- tér északi bezárásaként a fentemlített Központi gyógykórházra, amelyben esetleg információs orvosi és idegen- forgalmi irodák is helyet’ kapnának.

A Rácfürdő értékes vize és izgalmas látványt nyújtó forrásai is kívánatossá teszik, hogy a leendő fürdőtelep közepe erre lokalizálódjék és a

! középosztálybeli beteganyag penziói es szórakozási lehetősegei is erre íéte- síttessenek s így a Gellérfürdő exklu- | zivitása némileg biztosíttassák. A | szállóhiányon privát lakások, orvosok penziói fognak segíteni, iáiként ai más fürdővárosokban és telepeken szokásos. Ilyen magánlakások, orvosi penziók kataszterét a Központi fürdőiroda nyilvántartaná.

Még csak annyit mai cikkemben, hogy elengedhetetlennek tartom ai összes fürdővárosi egyesületek, idegenforgalmi irodák, balneológiái, rózsadombi, svábhegyi egyesületek és szövetségek törekvéseinek egy közös nevezőre való hozását és egy központi szerv, mondjuk: az egyik polgármester vezetése mellett működő Központi Fürdő Hivatal direktóriuma alá való hozatalát. Mindenütt vannak ugyan tanácsadó, Sckönheits-Komiték stb., de viszont legtöbbnyire a magisztrátus, a polgármester, tisztiorvos állnak a Kurkomissionok élén.

Ólzuclci

Irta: Br. JUNGER CU JOS

Manap Óbudáról többször esik szó, mint ezelőtt.

Mintha csak a sorozatos szanálások idején Óbuda is jelentkeznék, világért sem, hogy a maga számára | pénzes szanálást várjon vagy kérjen, avagy pláne követeljen, hanem hogy benevolus patronust keressen, aki őt ismeri, megérti és aki előtt kiterítse azokat a felmérhetlen becsű vagyonértékeket, amiket — ha idejében útját nem állják, hamarosan semmivé tesz a rövidlátás és örök meddővé a hanyagság. Tehát patrónust keres, aki meghallgassa, mert erre fórum nincs és nem adatott, aki a közvagyon megmentéséért felemelje szavát ott, ahol érdemes és felemelje kezét ott, ahol kell.

•

Óbudának elsősorban való legnagyobb v&gyontétele: — készen álló polgári lakossága, amelynek veleszületett és beélt hajlama van a kézművességre és az iparosságra.

Tudvalevő, hogy Olaszország most ébreszti új életre a kézművesség és kisipar, mint nagy nemzeti vagyonérték, felerősítésére az elaludt céhrendszert.

Nálunk is érezhető ilyenféle halk mozgalom és Szterényi báró és Éber Antal volnának igazi megmondhatói, hogy kézműves- és iparosiskolákkal,

tanító műhelyekkel, szinte, az iparig felfokozott termelő és tenyésztő gazdaság oktató telepeivel, a céhrend- szemek — ennek a legjobb értelem- | ben vett iparos önképzőkörnek — a beállításával, kismotorok ingyenes kölcsönzésével, megfelelő áramszolgáltatással, apró műhelyes tulajdonházak lehetőségével, hány és hány iparcikk vehetné fel a versenyt a gyár és a még nagyobb gyár: a külföld ellen.

Sorban következő megmentendő vagyontárgya Óbudának az a néhány ezer ház, amelyekben Óbuda él.

A gazdálkodó Óbuda megszűnt és ezzel a gazdaság igényeire épített háznak a szükségessége es értéke is. Értelme -csak a szerény csipke- vagy muskátliablakos lakószobának • és a konyhának maradt. Az istálló, a nagy borpince, a présház, kocsiszín, magtár, pajta, tágas kapualj feleslegessé vált és használatlanul hever.

Jólelkű, magasabb értelmű szabályozással, a háztelkeknek 70—80 □-ölig lemenő felaprózásával, a fölös részek átépítésének könnyítésével, szóval az egész óbudai házvagyon átcsoportosításával Óbuda eme vagyonértéke megsokszorozódnék és emellett a fölös telek és épület eladásának lehetőségével mobUlá, forgótőkévé válnék. Ennek az átformálásnak alkalmából