Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-02-28 / 1032. szám

hataalilnt Mtnii

XXVIII. évfolyam. 1032. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96.

Felelős szerkesztős

VIRAÁG BÉLA

Hirdetések éra: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1931

február

28.

Kis-Budapest hátrányai

írta: LUGMAYER JÓZSEF dr.

Gondolkodásunk, elhatározásunk, cselekvésünk alapja, irányítója az érzés, a hajlam, az előítélet, melyen szívvel-lélekkel csüggünk, mert a megszokott gondolatvilágtól való eltérés megbontja kedélyünk, lelki életünk egyensúlyát. A körülöttünk dúló gazdasági harcokkal nem sokat törődünk. Azokat csak politikai megjelenési formáikban ismerjük — felületesen. Tüzetesen nem is kívánjuk azokat megismerni, mert az összeomlást követő események folytán átélt új alakulatokból kiábrándulva, az ősi tradíciókhoz tértünk vissza úgy a gazdasági, mint az azt megtestesítő politikai életben.

Az idegen eszmék, gazdasági berendezkedések közül csak azokat vesszük át kelletlenül, melyek meghonosítását a kérlelhetetlen szükségszerűség írja elő.

Bölcselőink a viszonyainkhoz legközelebb álló gazdaságpolitikai rendszerek ismertetésével kívánják közéletünk vezetőit a gazdasági élet. aktív vezetésére kényszeríteni, — ahelyett, hogy a nagy tömegeket jó példával a viszonyokhoz simuló gazdasági tevékenységre oktatnák.

Az ország végén, ahol a szellemi élet vezetői nemcsak felismerték a változott gazdasági élet következményeit, hanem azok megvalósításán is közreműködtek, ott népünk szép eredményt ért el a gazdasági fejlődés terén. Az elért eredményt a kormány jutalomként kulturális intézmények megteremtésével, építkezésekkel s a forgalmat előmozdító közművekkel : utakkal, hidakkal biztosította.

Fővárosunkban a kormány annak idején megindította az építkezést, hogy munkaalkalmat nyújtson az itt összetorlódott munkanélkülieknek. A kormány munkája azonban nem talált megértésre. Azt agyonbírálták s

az egyetemi város felépítésének tervét már el is gáncsolták.

Megelégednénk most az egyetemi város helyett az annak kiegészítő részét alkotó Boráros- téri híddal is. Ez is nehezen valósítható meg a tervpályázat körül támadt vihar miatt. Félő, hogy az óbudai híd, melynek szükségszerűségét az állam és a főváros már egy emberöltő előtt megállapította, e vihar felverte hullámokba merül el.

Az új fővárosi törvény megadja a lehetőséget, hogy a főváros vezetősége a kormánnyal egyetértőén a főváros fejlesztése érdekében szükséges munkálatokat végrehajtsa. A lakosság száma meghaladja az egymilliót. Közvetlen környéke 600.000 lelket számít. A főváros megfelelő fejlődésének elmaradásából került ki a környék lakossága, mely a főváros előnyeit kihasználja minden téren,

de a főváros közterheihez mivel sem járul.

Nemcsak a főváros, de az ország érdekében is rendet kell teremteni c téren.

A fővárosnak meg kell indítani a lakásépítkezést, hogy

lakosainak a vidékre özön- lését megakadályozza,

s a végszükségből a környékre szorult lakosait a fővárosban helyezhesse el. A lakáskérdés azonban oly problémává vált nemcsak a hadviselt, hanem a semleges országokban is, hogy az csak a kormányok vezető közreműködésével oldható meg. Tavaly a fővárosban 5000 lakás épült csak, az idén 1200 lakás építését tervezik 12 millió összeggel.

A pénzintézeteknek nem áll módjukban az építkezést jel- záloglevelek útján előmozdítani,

mert békebeli jelzálogleveleik elértéktelenedése folytán megrendült a jelzáloglevelek iránti bizalom. Ma csak a városok (és a kormányok tudnak a külföldi tőkének megfelelő biztosítékot nyújtani. Mi a kedvező alkalmat külföldi kölcsönök felvételére elmulasztottuk.

Németország nemcsak két kézzel kapott minden kölcsön után, hanem biztosítási üzletekkel kapcsolatban oly nagy összegeket juttatott csak a tisztviselő építkezőknek, hogy most 1600 millió külföldi kölcsönt készül felvenni e biztosítások rendezésére. Németország pénzügyi politikájával 1 mint a világ legnagyobb adósa, kezében tartja a gazdasági helyzet egyik kulcsát. Ausztria Németország példájára szintén nélkülözhetetlenné vált hitelezőire.

Körülkerítésünk szükség- szerű következményének tekinthető pénzügyi izoláltságunk is.

Ebből csak úgy juthatunk ki, ha minden alkalmat felhasználunk a termelő munka megindítását előmozdító kölcsönök felvételére. A takarékosság termelő munkaalkalom rovására elsorvasztja a gazdasági életet s nagyra növeli a munkanélküli jövedelemre irányuló üzérkedést.

A kormánynak is legfőbb érdeke, hogy Budapest és környékét abból a helyzetből, amelybe a szerencsétlen körülmények a háború után sodorták, kiemelje s gazdasági fellendítésével megteremtse a főváros vezetőségével karöltve a nemzet majdnem egyötödét magában foglaló, az ország gazdasági életének kultúrájának, honvédelmének alapját alkotó — Nagy-Budapestet.

Megdöbbentő képet rajzol arról a rettenetes fahiányról, amelyben Csonka-Magyarország szenved, az „Országos Erdészeti Egyesület“, amikor statisztikai adatokkal alátámasztva, ennek a nyomorult magyarságnak bemondja," hogy az elmúlt tíz esztendő alatt 828 millió pengő ára fát hoztunk be, nyers és megmunkált formában, mégpedig az elcsatolt területekről. Tehát a saját faanyagunkért fizettük ezt. Fáért adjuk oda egész búzafeleslegünket, tíz év alatt 608 millió értékben és ráfizetünk 220 millió pengőt. — Ennek a fának túlnyomó része fűtőanyag és itt ismét előtérbe tódul az a vétkes hanyagság, amelyet tíz év óta elkövettünk azzal, hogy nem tudtuk kiaknázni az alattunk dübörgő forró tengert, amelynek megcsapolásával meg tudnánk takarítani egész Budapest és a vidéki nagyvárosok fűtőanyagát. De megtakarítanánk — Budapest egész füstjét. Most, amikor minden várospolitikai tényező a budai gyógyforrások kiaknázását hangoztatja, mint a jövő nagy és sürgős megoldásra váró kérdését, — nagyon fontos, hogy Buda- bath, Buda világfürdő, füstmentes levegőhöz jusson, amit csak melegvízfűtéssel tudunk elérni. — Lapunk más helyén ismertetjük dr. Pávai Vájná Ferenc főbányatanácsos előadását a „Magyar Mérnök- és Építész Egyesület“- ben a hőenergiák bányászatáról, amelyben rámutat a világgazdasági élet hanyatlásának okára, a széniütéssel járó tőkeveszteségre, amely körülmény a széntermeléssel együtt a világgazdaságot is csőd elé viszi.

Az új autóbuszvonal, mely a Rózsadomb aljáról, a Statisztikai Hivatal mellől a Kálvin-térre közlekednék, — legközelebb mégis megindul. Ez a vonal rendkívül szolgálja a budai közlekedést, mert idejár ezentúl a Rózsadombon átjáró 17-es autóbusz is, mely most a Ribáry-utcáról lekerülve — később az új széles Mész-utcán át érkezve, nem megy a Lövőház-utcának, hanem a Keleti Károly- utcának fordulva, a Statisztikánál ér a végállomására, hogy itt kapcsolást találjon az innen induló

9-es új relációhoz. Jól értesült helyről azt az információt kaptuk, hogy az Autóbuszüzem már tartalékolt e vonal kellő ellátására kocsikat s így a Kozma Jenő orsz. képviselő és a Községi Polgári Párt elnöke által a választáskor beígért és valóban nagy hiányt pótló vonal az első rendelkezésre már meg is indult e hó 28-án.

A városmajori új templom ügye mintha nem is tartoznék a keresztény irányzatú Városháza ügykörébe, oly csigalassúsággal halad előre. Mind sűrűbben lakott, erősen fejlődő, nagy terület templomhiányán segíteni és lehetővé tenni a Városmajor parkjának mielőbbi elkészülését. Az új templom és környéke egy csapásra széppé tenné a városrész tengelyét képező Csaba-utcát és rendkívül emelné ezt a — minden zajos közlekedésen és mindennapi tülekedésen kívüleső — egészen különleges jellegű városrészt. Úgy értesülünk, hogy a Városmajori Egyházközség küldöttséget indít a hercegprímáshoz és őt kéri meg, hogy sürgetné és siettetné ennek a régen vajúdó kérdésnek a megoldását.

Ősi lófuttatások Budán

már a mohácsi vész elölt

i

Buda krónikáját szerkesztő munkatársunk gondos tanulmány tárgyává tette a lóversenyek történetét és az alábbi meglepő, érdekes adatokat szolgáltatja a lóversenyügy vezetői és barátai számára.

Királyi lófuttatások voltak Budán a XVI. században, százhúsz évvel élőbb, mint Angliában. írott adatok szerint maga a király :

II. Lajos állott a sportemberek élén s tartott tisztán versenycélokra nevelt lovakat.

A királyi udvar fennmaradt számadási könyvei szerint — a a mohácsi vész előtt — a királyi versenyistállóban a versenylovakat négy lovász gondozta, akiknek heti 50 dénár fizetés járt. Felügyelőjük Horváth Márk királyi istállómester volt, aki fölött pedig valami Bothkryger Menyhért királyi komornok állt. A lovakkal azonban csak magyar ember bajlódott nagyrészt. Az istálló Kelenföldön volt elhelyezve, ahol a tréner, akkori nevén „lovak gazdája” Prisca uram volt.

A király a versenylovait a saját ménesében tenyésztette, de külföldről is sokszor szerzett ilyeneket, mert tudjuk, hogy 1525 márc. 19-én Karélkwczer nevű lengyel úr egy versenylovat és egy lovászfiút küldött Kelenföldre, a királynak ajándékba. Majd egy hónap múlva újból Lengyelországból, Szidlovieczky Kristóf krakkói vajdától három ajándék versenyló érkezett.

II. Lajos különben szenvedélyes lóversenyző lehetett, nemcsak azért, mert mindig üres volt a kasszája, hanem azért is, mert a pumpolást is jól értette. Zsig- mond lengyel királyt is felkérte versenylovak küldésére, aki err#

nem a legszívesebb hangon írja Budán lévő követének :

„Tudhatná a király, hogy nekem olyan lovaim nincsenek és nem is találnék bennük örömet.” De a könnyelmű lengyel urak mégis csak kötélnek álltak s küldték az ajándéklovakat, mint ahogy fent láttuk.

A király versenylovainak száma különben a mohácsi vészt megelőző év tavaszán — a lovászok számából következtetve — tizenhat lehetett, amihez még az ajándék négy lovat külön kell számítani. S ezeket mind könnyű súlyú fiúk és királyi apródok lovagolták. A tavaszi versenyek 1525-ben május 1-én kezdődtek.

A királyi számadáskönyv szerint — Radvánszky Béla br. : „Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században” című munkájában olvasható, hogy ápr. 28-án a kincstárnok különböző színű vékony gyolcsból hat véget vásárol és átadja a király szabójának, Jakab mesternek, hogy varrjon azonnal ruhát a futtató apródoknak (a mai zsoké ősi magyar neve), akik a „versenytéren a királyi lovakat fogják futtatni”. Tehát négyszázhat évvel ezelőtt nemcsak a zsoké volt már meg, hanem a zsokédressz is, melyet külön e célra varrtak különböző színű vékony gyolcsból — kétszáz évvél megelőzve Angliát A versenyt II. Lajos király jelenlétében tartották meg. A király mind a húsz lova futott, rajtuk kívül a lengyel vajdának öt lova és a magyar uraké, amelyeknek számát azonban nem tudjuk. Hogy hány futam volt egy napon, azt nem tudjuk, arról

azonban tudunk, hogy az egyes futamok között cigányzene játszott, felváltva a nádor és az egri püspök trombitás zenekarával. Azt is tudjuk, hogy a nyerők tiszteletdíjat kaptak. A versenytéren kiállított jutalomtárgyakat a budai bíró szolgái őrizték.

Hogy mikor volt az 1525-i tavaszi meeting második versenye, az nem állapítható meg, de arról már van tudomásunk, hogy május 10-én újra futottak s a király meg is vendégelte a lóversenyzőket lovaikkal együtt, sőt jutalmakat is adott a királyi pénztárból a lengyel apródoknak és szolgáknak.

Hogy közvetlenül a mohácsi vész előtt volt-e még tavaszi verseny, azt nem tudjuk, de az 1526-i számadásokban a versenyistálló költségei még szerepelnek.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy az angolok csak felelevenítették a magyarok tökéletes lóversenyzését, amiből őseink csak a bukmékert és a totalizatőrt nem ismerték. Bár ki tudja? Amennyire benne van a magyarok vérében a fogadás s amennyire gavalléros fizetők, talán ebben is tökéletesek voltak. (—to —r.)

M-e etölimg?

Pőris egyszerűbbel! adminlsztró!

Egészen különös gondolatokat váltott ki belőlem dr. Spannberger Alajos elöljáró lendülettel megírt tanulmánya, mely folytatásokban jelent meg e lap hasábjain és figyelemmel kísérte azt mindenki, akit érdekel e milliós város adminisztrációja, amelyről tudott dolog, hogy vontatókötélen jár, lassú és nehézkes.

Minden világváros sajtója sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel és ma a régi és elavult formákon mindenütt igyekeznek javítani, vagy ha nem lehet, elejtik a régi korhadt alkotmányokat, hogy újabbakkal helyettesítsék. Aid járt Berlinben, Párizsban, Londonban, — annak egészen más nézetei vannak a modem adminisztrációról, mint aminőt itt Budapesten gonddal dédelgetnek.

Az egész világon érvényesült az a felfogás, hogy valamely hivatal

százezer embert éppen oly kevéssé tud megismerni és adminisztrálni, mint egymilliót és ez a felfogás halomra dönti az elöljáróságok intézményét. Bármely kérdésben az elöljáróság nyomozni kénytelen, ha személyi ügyről van szó s így mindegy, hogy egy millió ember között mely részen nyomoztat.

Az adófizetés egyáltalán nem elöljárósági teendő.

Minden közmunka hamarább készül el, ha abban egv ■— a közDonti — fórum dönt, mint ha annak létesítését ügyköri viták előzik meg. Nem történhetne meg, hogy az új utat mindany- I nyiszor felbontják, ahányszor abba csatornát építenek, telefónvezetéket fektetnek le, vagy vízcsöveket raknak le.

Párizsban háromszáz és egynéhány úgynevezett elöljáróság van,

mindegyik nagyon kis területtel és összes felszerelése egy szoba, abban egy telefon és esetleg egy hivatalszolga és a vezető. A kerületébe eső negyven, ötven ház lakóit ismeri az elöljáró, minden információját személyesen szerezte be és könyvelte el, minden házfelügyelő az informátora és az odarendelt tanácsjegyző, vagy fogalmazó ambícióval végzi teendőit, mert intézkedő fórum feje és vezetője.

Szegényügyben nincs nyomozás, a szegénységi bizonyítványt ő adja ki, — és mert a központ fizeti a segítségeket, nem történhet meg, hogy fúr-