Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-02-14 / 1030. szám
XXVIII. évfolyam. 1030. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, iélévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502 _96. Fel elős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy mOliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerűit. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 február 14. MMrBilWÍBrMfílltlBl Ilii Ilii IBI IIIITTTTIITIiinilWMMWW^BIWTlTíllfirTTílliMiWBITTWBMrBMMnHiTlllili KIIIM li 1 li Intenzívebb budai várospolitikát! polgársága nem amerikáztathatja újabb hat évig képviselőit. Intenzívebb budai várospolitikát követel a polgárság és biztosítani akarja ezt a munkát szigorú ellenőrzéssel. Felállítja a Budai Pártot, amelynek megalakítását Buda kiváló szerepvivő egyéniségei sorozatos tanácskozásokon megbeszélték, nem új politikai pártot állítva a többi mellé, de politikai célkitűzés nélkül, tisztán Buda gazdasági föllendülését téve az új párt feladatává. —y —S. Óbudán sem rózsás az állapot. Senki sincs megelégedve a választás eredményével és forrong minden párt, még az erősen gyarapodott Községi Polaári Párt is nehezen tud beletörődni, mert az örökös tagok választása nem hozta meg azt az eredményt, amit attól vártak, hogy az évtizedes nagy érdemeket szerzett Andréka Károlyt megválasztják örökösnek és ezzel helyet csinál dr. Orova Zsigmondnak, aki viszont Óbuda ügyeinek lelkes harcosa és köz- becsülésben áll. Nem így történt és az elégedetlenség minden összejövetelnél szóba került, izgalmas jelenetekhez vezetett s végül is monstre-depu- táció indult február 10-én este Óbudáról, hogy a kérdés megoldására bírja dr. Kozma Jenő pártelnököt. Szepesi Gusztáv vezette a deputációt és Halamon János volt az ügy szószólója. Minden szavából a kerület elkeseredése ütközött ki, amikor elsírta a kerület kívánságát a pártelnök előtt, aki a legnagyobb meglepetésre kijelentette, hogy együtt sír Óbudával, mert elismeri Andréka minden nagy szolgálatát, amit évek hosszú során tett a fővárosnak és utóbb a pártnak is, de felsőbb hatalmak akasztották meg, amelyek előtt maga Andréka is meghajolt. Nélkülözi Orova Zsig- mond munkásságát, aki mindig szorgalmas és megbízható tagja volt a pártnak, — de ünnepélyes ígéretet tett, hogy az első változás az örökös tagok sorában, meghozza a kívánt változást és ezirányban lekötötte már a pártot is. Ez a fogadalomszerű ígéret megnyugtatta a küldöttséget, amelyben Óbuda számos tekintélyes polgára vett részt. Az audenciát követő vacsorán annyira megbékítitek, hogy Szilágyi Károly is elállott a viharosnak ígérkező felszólalásától és azóta bizakodva, reménykedve növesztik szakállukat az óbudaiak. Szőr- növesztőül kapták az Óbuda-Hun- gária-úti híd pályázatának eredményét, mely meghozta a híd tervét és most már csak éppen — a pénz hiányzik hozzá. Ezt majd „részletekben” kapják. Buda ősjellege Óvjuk meg a történelmi neveket A nagy történelmi múlttal bíró Buda, sajnos, számos — és idegenforgalmi szempontból nagy értékkel bíró — történelmi emlékét elvesztette. Evek során mindig több és több emlék került a bontócsákányok alá és ma már igen kevesen tudnak arról, hogy milyen nevezetes épületek, bástyák, tornyok, kapuk helyén épült fel egy-egy modem új bérpalota. Ma már igen kevesen tudnak arról, hogy már 500 évvel ezelőtt a Margit- körút bérpalotái helyén a budai alsó- vár falai állottak, melyeket először Zsigmond király erősített meg. E bástyafalak a mai Vérmező-utcán a mai Margit-körúton és a Királyhegy- utcán vonultak a Dunáig, majd a Duna partját követve, a Várkert faláig húzódtak, ahol védtoronyban végződtek. Újhegyi Béla „Budavár keletkezése és hadtörténelmi múltja” című munkája szerint e várfalat a Szénatéren a Régi Szent János-kórháznál a „Logoth kapu” szakította meg, amelyet a törökök „Jeni kapu”, azaz új kapunak neveztek, a Kapás-utcánál, illetve ennek kijáratánál a véd- tomyos „Vörös torony kapu” nyílott, amelynek neve a törökkorban „Kho- rosz kapuszu”, azaz kakas kapuja volt, amely kapu oldalazására ettől jobbra a „Vörös torony” körbástya állott, innen tovább a Borvát-utca kijáratánál a körfal még egy körbástyát képezvén, délkeletre a Ki- rályhegy-utcába fordult és a Szent Flórián templomnál a „Temető kapu”, törökül „Meszarlik kapuszu” nyílott, melynek védelmére erkélytomyos körbástya, a kaputól balra pedig; lőréselt kerítésköz szolgált. A ,fiudai Napló” legutóbbi számában felveti azt az eszmét, hogy a régi Buda régi i utcaelnevezéseit elevenítsük fel, amit kiegészítenének azzal, hogy egyes történelmi nevezetességű emlékekről nevezzünk el egyes tereket, A budai pártvezéreket a választások után leköti Pest. A nagyobb i terület, a nagyobb érdele, a na- I gyobb tábor. Ezzel Budán tisztá- i ban vagyunk. Nem is volna ildomos, ha egészen a magunk szá- ‘ mára foglalnánk le őket, de részben jussunk van hozzájuk. Ezzel ; a vezérek is tisztában vannak. De • már a közkatonák? ... ó, a budai . közkatonákat egészben Budának ' követeljük. Van Pestnek elég. Buda adta nekik a mandátu- - mot, Buda érdekeit kell szolgál- ' niok. Ez a hivatásuk. Vagy azt . hiszik talán, hogy majd helyettük ( a zuglói városatyák törődnek I Buda sorsával? A kis halak ne akarjanak oko- ’ sabbak lenni a nagy halaknál, i Azok tudják, hogy mitől híztak nagyra. Minden . Budából kisari. jadt politikust az tett naggyá, : hogy a budai nyomorúságot meg* értette és harcosává szegődött. A : mai fejlettebb viszonyok mellett | ezt sem elfelejteni, sem letagadni j nem lehet. Az új bizottsági tagok í ne akarják elhitetni, hogy ők szül- I ték Budát, amikor mindenki tudja, hogy Buda szülte őket. Az t anyját tagadja meg mindegyik, I aki most a mostohaanyának, — | Pestnek udvarol. Most ne ott kezdjék a politikát, I hogy miképpen lehetne segíteni ] Pesten, hanem maradjanak amel- I lett, hogy miképpen boldogul (•' Buda. Nem a világnézetek, sem a ■ világdivatok rajtunk nem segíte■ nek. Aki a budai polgáron segí- I teni akar, az ne a terhein akarjon ■ enyhíteni, hanem a jövedelmét ■ szaporítsa. Hogy a költségvetésen I hol és miképpen lehet bizonyos ■ számú pengőt megtakarítani, azt ■ bízzuk Lamotte urra, a város pénz■ ügyminiszterére, akire hét szem- mel vigyáz a pénzügyi diktátor, I Papanelf Ernő. A takarékosság ne |, ott kezdődjék, hogy egy csomó embernek elvegyék a kenyerét és azzal végződjék, hogy ismét az iparos és a kereskedő vesztett el egy csomó vevőt, — mert ettől csak romlana^ a gazdasági viszonyaink, hanem kezdődjék ott, hogy felszínre hozzuk az alattunk lekötött energiákat és kincseket, amiket ingyen kapunk, hogy az azokkal való kereskedésből, az azokon kifejlődő iparból új jövedelmekhez jusson a polgárság. Akinek van miből, az szívesen fizeti még a nagy adót is. A nincstelen embernek megfizethetetlen a kis adó is. Ne az adót szállítsuk le, hanem fokozzuk a jövedelmet. Minden nagy képet le kell akasztanunk magunkról. Kis képpel és nagy gondolatokkal .tudunk csak segíteni Buda baján. A nagy halak megmondották a kis halaknak, hogy csak a budai gyógyforrások vizében tudnak naggyá nőni. Ettől meghízna a polgárság is. Ne restelkedjenek, ne akarjanak mindenáron nagyobb vizekben úszkálni. Nem illik ez a kis halaknak. A legszűkebbkörű helyi programm nem vált még senkinek a szégyenére. Ha Kozma Jenő nem restelli a Víziváros egyik kardinális programmpont- jának beállítani a Margit-rakpart parkírozását, akkor a hegyvidék új képviselői sem röstellhetik, ha a Szarvas-vendéglőnél, a 70 év előtt eltűnt kénes hőforrás felkutatását és ott ismét egy kénes hévízi fürdő létesítését vallják pro- grammjuk egyik sarkalatos tételé- I nék. Többet használnak ezzel a Zugligetnek és ezzel az egész fővárosnak, mintha még olyan magvasán támadják az élelmiszerüzemet, amely mégis csak a legjobb virstlit gyártja az egész városban. Ha Ripka Ferenc főpolgármester és Kozma Jenő, a Községi Polgári Párt elnöke, sőt Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke a fürdők kérdését és ezzel kapcsolatosan az idegen- forgalom emelését jelölték meg nemcsak Buda, de egész Budapest várospolitikája legfőbb és legelső kérdésének, akik pedig a várospolitika mesterei, akkor a legények és inasok ne akarjanak bennünket a régi szemfényvesztő maszlaggal kuruzsolni. Akinek csak kölcsönkért gondolatai vannak, az ne akarjon prófétának beállani és ne a csődöt mondott múltból merítse a kölcsönt, hanem a legfrissebb jelenből. Eddig is az volt a baj, hogy a város közgyűlése túlságosan foglalkozott világnézeti kérdésekkel. Minek ezt folytatni. A költségvetési számzsonglőrök vitték ezt a várost romlásba. Száz méternyire alattunk mérhetetlen kincsek feküsznek és várják a feltámasztásukat. Csakhogy ezeket nem lehet holmi apró asztalosfúrókkal előcsalogatni. A régi, gazdag Budapest megengedhette magának azt a fényűzést, hogy tíz éven át borravalókat juttatott Zsigmondynak, hogy hadd turkáljon hát a Városligetben és keresse ott a budai kénesvizet. Játék volt ez tíz évig és még ez a játék is csodálatos eredmvavyeket. hozott. Hátha még komolyam hozzálátnánk. A Lukácsfürdőnek csak egy, egyetlenegy új kutat fúratott Becsey Antal és száz vágón szenet takarít meg a fürdő évenkint tizenhárom év óta. Mit takarított volna meg önmagának és a polgárainak ez a város, ha csak száz ilyen kutat fúratott volna? Micsoda nagy olcsóbbodást hozna 2—3 olyan mélyfúrás, mely a villamosság előállításához szolgáltatná túlhevített vizét, mely gőzzé válna a levegőn, pótolná a mai drága szénenergiát. Mindezeket melegen ajánljuk Buda új városi bizottsági tagjainak szíves figyelmébe, mert Buda érelmeszesedés. Lassan, lappangva, szinte észrevétlenül kúszik be a szervezetünkbe, mint a kigyó. Amikor még nem tudunk róla, talán már bennünk van; és amire észrevesszük, már el is terjedt a szervezetben és pusztít halálos méregfogaival. Soha a prevenciónak nagyobb jelentősége nem lehetett, mint ennél a betegségnél. Kétségtelenül a mai kornak egy jellegző és igen elterjedt betegsége. Lehet, hogy a háború, de inkább talán a változott kor, az utóbbi évtizedek óriási technikai haladásával járó megváltozott életmód, a hajsza, az izgalom, a zaj, a pihenés, a csendes, a nyugodt polgári élet megszűnése okvetlenül más testápolást és más életmódot igényel, mint a még rövid néhány évtizeddel előtti boldog korszak, mikor még a hatvani-utcában hosszúszárú pipával sétálgattak boldog elődeink és nem kellett tőle tartaniok, hogy a három oldalról őrülten rohanó, zakatoló jármüvek minden pillanatban halálra gázolhatják. „Dehogy is az ital, dehogy is a dohány“, mondogatják csendes iróni- kus mosollyal és őnékik igazuk is van, mert az ő ereik talán még most is jobbak, mint ennek az agyon- hajszolt és agyonkultúrázott mai generációnak. Változott a kor, meg kell változni a test ápolásának is. A mai ember nem élhet úgy, egészségének veszélyeztetése nélkül, mint a néhány évtizeddel előtti. A rohanás, a zaj, a lárma, az izgalom, a gond mai apokalipszisében, sem a gyomrot nem tölthetjük úgy meg, sem az itóka, sem a dohány ama ártatlan szórakozás, amely talán volt valamikor. Ma ezek hátán csúszik gyakran az a mérges kigyó, mely az ereinknél fogva fojtogat. Ma az egészségápolásnak és az egészséges életmódnak sokkal nagyobb a jelentősége, az érelmeszesedés szempontjából, mint annakelőtte. A rohanó technikai fejlődés és kultúra az idegeinkre és ereinkre utazik, ennek a megvédése kétszeres feladatot ró a mai kultúremberre. Mi tehát itt a teendő. Az érelmeszesedés kétségtelenül biochémiai folyamat. Kórbonctani csíráit ott találjuk meg az erek belhártyáin kezdődő szövetmegbetegedésnél, amelynek re- parációs folyamata az elpusztult szövet helyét pótló mészlerakódás (melyről ez a betegség elég helytelenül a nevét nyerte), már nem betegség, hanem a szervezet önvédekező folyamata. Ezen helytelen elnevezésből eredhetett azon téves felfogás, amely a mésztartalmú ételektől óvta az embert. Az érelmeszesedés keletkezésének eredete abban a valamiben van, amely az érfalak megbetegedését előidézi. A legészszerűbb az a felfogás, hogy az érfalak e megbetegedését salakok idézik elő, más ártalmas tényezőkkel karöltve. Ez a megbetegedés tehát életmód szabályozásával megelőzhető és gyógyítható. Szokások, szórakozások, életmódok, egyénenként való megválasztásával és szabályozásával sokat érhetünk el. Minden 40 éven felüli embert időközben az úgynevezett preventív orvosi rendelés alá kellene vennünk. Tapasztalt szemű vagy emberismerö háziorvosának gyóntatószékébe kellene ülnie. Van-e olyan tényező az illető egyéni életében, amely az érelmeszesedés előidézője lehet. Gyakori ez a tényező, vagy csak szórványos. Okoz-e az illetőnél káros befolyást, vagy sem. Lassú, fokozatos munkával, valóságos analízissel és az egyén minden szervének és életműködésének a teljes ismeretével lehet csak gyakran reájönni, hogy mi szabad az illetőnek és mi nem. Ok nélkül senkiből se csináljunk aszkétát. Vannak, akiknek sok szabad, másoknak kevés. Vannak olyan szerencsés halandók, hogy minden bűnt, salakot kitudnak lökni. Némelyeknél a dohány, másoknál az étel, soknak az idegrendszer gyengesége és a vese lustasága lehet a forrása annak, hogy még a mérsékelt életmód mellett is beleesnek ebbe a bajba. Az ilyeneknél aztán a prevenciónál az úgynevezett aktivitás is fontos, vagyis ezeknek tenniök is kell, annak az érdekében, hogy az erek el ne mesze- sedjenek. Az életkörülmények óriásilag befolyásolják az érelmeszesedés keletkezését. A szabad levegőn tartózkodó, nyugodt életmódot élő falusi ember bizonyára többet engedhet meg magának ereinek veszélyeztetése nélkül, mint egy idegéletet élő, szobában tartózkodó nagyvárosi ember. Ismételten, aszkétát senkiből sem szabad csinálni, mert a jókedély, a nevetés, az életkedv, amely az életmódok megváltozásával gyakran szenvedhet, hatalmas segítője a prevenciónak. Annyi bizonyos, hogy az érelmeszesedés is belekerült a betegségek mai óriási számú kontingensébe, amely diete- tikailag befolyásolható. A detoxi- kációs, méregtelenítő módszer kétségtelenül számottevő, fogalom az érelmeszesedés prevenciójánál. Testi, lelki diéta, fürdők és levegő, összefoglalva a főtényezők, amelyeknek egyénenként való applikálása háziorvos művészetén múlik ! Dr. Bucsónyi Gyula. Megérkezteit, megérkezteit! Prolog a Hollós Mátyás Társaság Rákosi. Jenő ünnepéhez. Irta és elmondta: Szávay Gyula elnök. ' Onnan jövök a nagy riadalomból, i '.-Hol kő kövön s ember emberre nő, !S|Hoí szoborrá most gyüremlik át a [márvány m3 bronzköpenyét a vél lain kitárván. Most foglal széket Rákosi Jenő. — Azt hinnétek: egy szoboróriás jön S remeg körülte valamennyi ház: Dehogy! Botján egyengetőzve ott lent uMit gondoltokT — egy ember [kotorász... mMi ezt Varázslat f A nép összerezzen, IS áll tárt szemekkel, némán, mereven). 1 ,fiz nem szobor, ez nincs kőből [faragva, ■ Ez néz, ez int, ez „Ö", —• az [eleven".— IA szoborállás méltóságos tisztség, MüVem kell, hogy titkát felelevenítsék, \ftAJl fenséggel, vagy rendületlenül, 'Vagy mindörökre „érted egyedül". mVagy azt susogja bús hallgatagon: Szobor vagyok, de fáj minden [tagom". IEllenben azt, hogy ily nagy ünnepen), uDíszöltönye e házi mív legyen, K? balkézbe gyűrve botját és kalapját, mtgy botorkáljon ezen a hegyen, — ILehajoljon egy katicabogárért, Mely szoborútját keresztezni ráért, — Bocsánat, ez nem szobor feladat, S méltán mosolyognak a Kariatidek Márvány-arccal az erkélyek alatt. Én mint kiküldött külön) tudósító. Mindent jegyeztem s elhoztam ide, Hogy a családnak (de egyedül [annak!) Csak az igazság jusson elibe. Mert hogy ilyenkor mi hírek kelnek [útra, A nagyérdemű közönség is tudja. • Történt mindez az útkeresztezésnél, Ahol Körút, Sugárút egybefut, Hol négyfelé hasítják el a várost S deák Tinódy őrzi a kaput. Ott, ahol egykor újságot is írtak S az Otthon vára volt a pihenő, Hol akkor is már ezt az utat járta, Jövendőjének lám keveset ártva — Híres, neves nagy Rákosi Jenő. Eíy feltűnő „kór“-réí Szinte megdöbbentő az utóbbi években és úgylátszik mindinkább gyakrabban jelentkező hirtelen halálesetek száma, amely a közéletünkben működő derék munkás, úgynevezett makkegészséges embereket ragad ki váratlanul és katasztrófális jelenségével megdöbbentően hat. Ezen hirtelen haláleseteknek, vagy legjobb esetben munkaképtelenségnek, vagy évekig elhúzódó nyomorékságoknak, katasztrófális kirobbanásának a góca a szív, vagy az agy, amelynek hátterében rejtőződik korunknak félelmetes és domináló betegsége, — az
