Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-11-17 / 1064. szám
XX VW. évf. 1064.SZ. ELŐFIZETÉS: Egy 'évre • . 24. P Negyéd évre . 6.— P Egyes szám 40 filiér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — hígjai f é l á r o n kapják 1931 NOV, HÓ 17. HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles« egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁRantiHtrtfitOknek nagy kedvezmény Buda. érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIR AÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos érák: délután 4-6-ig Holtponton j az ídegenf orgal om Ha nekünk fáj az idegenforgalom , nagyarányú leromlása, bizonyos joggal fáj, mert e sorok írója ezelőtt 43 esztendővel szeretettel simogatta áf éri- betőbb magyar nyelvre azt az első fürdőügyi törvényt, amelyet Smialovszky Valér orszgy. képviselő és Rajecz-iürdő tulajdonosa, utóbb Trencsén vármegye főispánja szerkesztett Tisza Kálmán megbízásából. Körülbelül akkor irtani első cikkeimet az idegenforgalomról az i,Egyetértés“ hasábjain Csávolszky Lajos szerkesztő utasítására. Valamikor 1897-ben, vagy 1898-ban meghívott Dessewfly Arisztid titkárának az akkor alakuló IBUSZ-boz, mely meghivás alól azzal tértem ki, hogy magam helyett Gálos Kálmánt ajánlottam, aki akkor munkatársa volt az általam szerkesztett „Fővárosi Lapok“-nak s aki nagyra fejlesztette az lbuszt, de beláffa az utóbbi években, hogy a mi idegenforgalmi szerveink nyugat felé, Berlinen túl nem émek, — és csak Keleten lehetne megfelelő eredményt elérni megfelelő munkával. Az ő nyomát járná Bársony Oszkár is, ha nem kötné kezét •sok minden. Harminc éve élek Budán és már az első évékben összeszorult a szivem énnek az' ősmagyar városnak nyomorúságos helyzetén, látva ezernyi drága kincsét a föld alatt és föld felett, •látva, hogy ez’ - az áldás miképpen birkózik-az emberek gyámoltalanságával, tudatlanságával és lustaságával, amiket sehogy sem tud leküzdeni, bármiképpen is kínálkozzék, előretörve a föld mélyéből, integetve a hegyek ormáról, fölkmiálkozva a völgyek mélyén, — a gyarló embér nem akarta megérteni, talán nem is tudta megérteni. Harminc év egy emberöltő és ezt az időt annak szenteltem, hogy a magam szerény harsonáját fújjam, hol liizel- kedve lágyan, hol dörögve keményen, — embert, inézményt rázogatva, tömegek fülébe sikoltozva, — amíg megöregedve, elfáradva, leforrázott lelkesedéssel látom, hogy kárbaveszett ez az élet, ez az emésztő munka, ez a lázas készülődés, — elveszétt, mert nem voltak alkalmasak az idők, és nem találtam meg az alkalmas embereket. Nálunk mindent fölszív a politika és azt vagy megrontja, vagy elsorvaszt; \ A fürdőügytől elválaszthatatlan idegenforgalmat is az utóbbi tíz esztendőben a politika fojtogatta és — szegény kicsi féreg nem tudott megnőni. Erre kell visszavezetnem a komoly és értékes „Magyarság“ egyik vezető cikkét, amelyben Szviezsényi Zoltán nyilatkozik és arra a végeredményre jut, hogy Budapest idegenforgalmának legszámottevőbb tényezői a fürdők és gyógyintézetek, mert ezek révén válna lehetségessé, hogy az ideérkező idegent ne csak egy-két napra, hanem hetekre, sőt hónapokra idekössük, de a fiirdötör- vény végrehajtása nélkül nem fejlődhet ki Budapesten megfelelő fürdőélet és ezzel kapcsolatosan nagyarányú idegen- forgalom. E nyilatkozathoz hozzáfűzi a „Magyarság“ munkatársa, Kénesscy Péter, hogy a fiirdőtörvény végrehajtási utasításnak késedelme jóvátehetetlen károkat okoz és ezt tetézi még az Országos Idegenforgalmi Tanács passzivitása, amely előkelő testület szerinte h'arotn év óta nem tartott tanácsülést, másfél év óta nem volt végrehajtóbizottsági ülése és négy hónappal ezelőtt lejárt a tanácstagok mandátuma is anélkül, hogy a kereskedelmi miniszter az új tanácstagokat kinevezte volna. Föltétlenül bizonyos, hogy az Idegen- forgalmi Tanács elnöke, dr. Ripka Ferenc, a legmelegebb érdeklődéssel kiséri az idegenforgalom ügyét, de évek óta minden idejét, minden figyelmét leköti a Városháza kuszáit községi politikája és mint főpolgármester bizonyára első kötelességének ismeri, hogy a város Hajóját vezérelje biztos kikötőbe, mert logikus kövekeztetés,' hogy csak a rendezett városi viszonyok mellett képzelhető e) rendszeres idegenforgalmi munka. A kormányokat is lekötötte a lappangó válság, a törekvések Nagy- Magyarorszag visszaállítására és a pénzhiány, ami viszont a mérvadó kor- ‘fnányzati körök érdeklődését vonta el áz idegenforgalomtól. így aztán tisztára az idegenforgalmi szervekre volt utalva az idegenforgalom, de azok sohasem állottak a helyzet magaslatán, egyik sem, mert vagy a vezetésben, vagy a munkatársakban, vagy a dotációban volt a hiba. A Városházán az idegenforgalmat mint „szükséges rosszat“ kezelték és csak akkor jöttek rá e kérdés fontosságára, amikor a hivatal dacára is nagyobb arányokat kezdett ölteni az idegenforgalom. A városi adminisztráció különös konstrukciója úgy hozza magával- esetleg, hogy az, aki mint főjegyző a csatomaügyeket kezelte, mint tanácsnok az iskolák ügyének élére kerül, vagy hogy az, aki a lipótvárosi bankárok iparengedélyével foglalkozott, hirtelen a gyógyforrások ügyét kénytelen vállalni. Valami különös szovjet ize I van ennek a rendszernek, de már Oroszországban is kezdenek rájönni, hogy szakkérdésekben képzett szakembereket alkalmazzanak. Csak éppen a rátermettség hiányát ostorozzuk kritikáinkban, és soha az egyéni tisztességet. Ismerünk nagyon becsületes és tisztességes, magasállású urakat, akik —nem tudnak hegedülni. Ha az idegenforgalom tehertételeit keressük és ítéljük el, akkor is csak az idevágó szakértelem és rátermettség hiányát kifogásoljuk és nem az egyén korrektséget. így hiába igyekeznek mást belemagyarázni-a tasnádi Sziits András működését kisérő kritikánkba. Az idegenforgalom terén nem érvényesülhet a gourmandek Szokása, hogy az orvosi tilalom dacára is azt eszik, amit az Ínyük megkíván. Ha a Becs— budapesti idegenforgalmat vesszük, ez egészen más, mint a Berlin—budapesti idegenforgalom. Becs és Budapest között az utóbbi száz esztendő alatt olyan erős kapcsok fejlődtek ki, hogy szinte megcáfolhatlan igazságnak mondhatjuk, miszerint rokonsági szálak fűzik a legtöbb budapesti családot Bécshez. Természetesen fejlődött ez ki a katonatisztek, közös tisztviselők és más ilyen intézmények révén, akiket gyakran helyeztek át Becsből Budapestre és visz- sza. Bécsi ember ritkán jön Budapetre — várost nézni, de egészen természetes, hogy valami különös operai előadáshoz, kiállításhoz, magyar derby- hez, keleti vásárhoz nagy tömegben rándul le a bécsi közönség Budapestre és fordítva is. A bécsi idegenforgalomra j kár százezreket rákölteni, mert ettől ez j nagyobb nem lesz és különösebb módon nem fejlődhet. Ennek a költségnek egy tízedrészével is megnövelhettük volna az idegenforgalmunkat keletről. Alig tett volna ki szátnotfevő összeget, néhány ezer pengőt a költség és az 1932- ben meginduló mohamedán szent év alkalmából Gül Baba segítségével nemcsak ezrével, de tízezrével is ide vonz- liattuk volna a mohamedánvilág előkelőségeit, akik igy megismerték volna fürdőinket és állandó vendégeink mamaradtak volna. Ezt is elmulasztottuk. Holtponra juttatta az idegenforgalmat az a gazdasági és politikai válság, amely minden európai államban jelentkezett és elősegitetie ezt a bürokratikus eljárás az idegenforgalmi hivatalokban, mely a keleti idegenjárásban sem lát mást, mint új irodát Kairóban, amivel új szmekura jár'és csak az a baja, hogy ezekkel az irodákkal nem jár együtt — az idegenforgalom növekedése. V. B. Egy kis helyreigazítás Budapest, nov. 10-én. Politikai barátaim felhívták figyelmemet a Budai Napló legutóbbi számára, amelyben a szerkesztőség legutóbb megjelent tanulmányom ismertetésének szentel helyet. „Az államháztartás megsegítése“ című tanulmányomban rámutattam egyes olyan jövedelmi- és bevételi forrásokra, amelyekből az államháztartás megsegítése valóban elérhető. Helyreigazításom tulajdonképpen arra irányul, hogy a Budai Napló tanulmányom ismertetéséről úgy emlékezett meg, mint hogyha az ismertetést én írtam volna. A legújabb hírlapirodalomban szokásos, hogy színpadi szerzők, a pre- | mier előtt, színdarabjaikról ismertetést I írnak s a hirlapok azt — a szerző neve alatt adják közre. Bár tanulmányom egy szomorú színműnek nehány tragikus jelenetét adja, mégsem alkalmas arra, hogy arról én, a szerző adjak ismertetést. A Budai Napló közleményének első- része tanulmányom előszavát közli le szó- szerint s azután közli a tanulmány anyagát, itt-ott hibásan. így többek között a következőt irja: „Végül rámutat új jövedelmi forrásokra és olyan, államilag szubvencionált vállalatokra, amelyeknél nagy megtakarítások eszközölhetők. Ilyenek:- a viszontbiztosítás és a tűz-, jég-, állatbiztosítás államosítása, — a bet- ' terment, bizonyos közokiratok Ínség-' bélyeggel való ellátása, propagandabélyegek, játékkártya és a pezsgő inségzárszalaggal vájó ellátása, á só-, kávé- és szeszmonopolium.“ Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy nem „szeszemonopó 1 iutnról van szó, hanem „nÍ2s"-monopóliumról, (sajtóhiba volt: rizs helyett szeszt szedtek. A szerk.), amelyről Éber Antal a 33-as bizottságban is megemlékezett. A kávé- és rizsmonopóliumot abból az alkalomból is hangoztattam és hangoztatom ismételten, mert Brazília komoly lépéseket tett abban az irányban, hogy magyar búza és bor ellenében hajlandó brazil kávét és rizst adni. Tehát az árucsereforgalom révén nem áremelés, hanem árnivellálás volna elérhető s a monopóliumból anélkül érne el hasznot és jutna bevételhez az állam, hogy a magánkereskedelmi tevékenységet zavarná. Az idézet elején úgy hangzik, mintha a viszontbiztosítási állami szerv és a tűz-, jég-, állatbiztosítás már meglevő, szubvencionált vállalatok volnának. Nem! Itt az a tényállás, hogy .,kitűnő" biztosítási anyagunknak megfelelően kapunk „külföldi" anyagot s így egy beállítandó állami szerv, statisztikai adatok szerint, 4 millió 800 ezer pengő megtakarítást hozna. A tűz-, jég-, állatbiztosítás államosítása,. mint jövedelmező bevételi forrás, több európai államban (Olaszország, Németország, Svédország stb.) be van vezetve . Ennyit a Budai Napló ama közleményéről, amelyben tanulmányommal foglalkozik. A lap más helyen is foglalkozik csekélységemmel s nevemet kapcsolatba hozza egy — közgazda- sági tevékenykedést folytató — egyéniséggel, de meg kell jegyeznem, hogy egyes, személyemmel kapcsolatos megállapításaiban, téved. Miután tanulmányomban személyekkel nem foglalkozom, csupán csak a tárgyi igazságok megállapítására szorítkozom, így a nevek felemlítését sem helyesélhetem; de viszont — a közlemény írójának sem szolgálhatok direktívákkal s igy — kezét sem köthettem meg, mert a lap állásfoglalása, irányítása a szerkesztőség feladata. Helyreigazító soraimat azzal zárom, hogy tanulmányom megírásánál az előszó zárósorai vezéreltek: „Boldogság töltené el magyar lelkemet, ha az eszmék és a tárgyilagos megvilágítások kohójából magyar arany olvadna: a magyar államháztartás megsegítése céljából!.. Vákár P. Arthur dr. Mialatt Itthoni bílrokrSfrtd passzív rezisztenciával viseltetik a magyar mohamedánok megmozdulásával szemben és kicsinyes hozzánemértéssel próbálja nemcsak kulturális, de idegenforgalmi szempontból is elgáncsolni a magyar mohamedánok megmozdulását, addig a nagy muzulmán világ máris bizonyosfokú idegességgel szemléli a magyar izlám keserves harcát a létért az egyetlen Európában élő testvérnemzet honában. Saukal AU bey és Headly lord, az indiai és angol muzulmánok két kiváló képviselője, már több ízben tárgyaltak a magyar izlám ügyéről és a londoni kerek-asztal konferencián résztvevő mohamedán fejedelmekkel közölték is a magyar mohamedánok nehéz küzdelmeit. Saukat Ali és Headly lord a kerekasztal konferencia tagjai, tehát nagytekintélyű izlám-politikusok, kiknek döntő j szavuk van a világpolitikában, mig Sekkib | Arszlán emir és Tozun herceg a népszövet- | ségnél képviselik az izlámot. Valamennyien a legnagyobb szimpátiával kisérik a magyar izlám ügyét, mert tudják, hogy a magyar mohamedánok a konzervatív irány, tehát a próféta tekintélyén alapuló kalifátus hívei, amelyhez 350 milliónál; több muzulmán tartozik. A magyar mohamedánok részt is fognak venni a Jeruzsálembe tervezett kalifaválasztó gyűlésen, amelyről csak a török izlám marad el, mert nem ismeri el a kali- fátust. Ha a mi idegenforgalmi intézményeink azok volnának, amiknek hirdetik magukat, akkor esetleg Budán lehetettt volna megrendezni a kalifaválasztást, mert a tör- ténelmieg alátámasztott jogcím megvan hozzá. Buda száz éven át a sejk ül izlám székhelye volt, főzarándokhely és főleg az a nagy előnye, hogy nem tartozik egyetlen mohamedán fejedelem vagy nagyszámú inohammedán alattvalóval rendelkező állam politikai gyámsága alá, tehát az izlám vallás szempontjából semleges, független terület. De ha már minden jelentős eseményt elmulasztunk, mégis sürgősen el kellene intézni a magyar mohamedán vallás-község ügyét, — nehogy ott a mohamedán világ hatalmas és mindenről jólértesült protek- torai olyan helyen tegyék szóvá, ahol ezt ügy tüntethetnék fel, mintha a magyar nemzet a békeszerződéseknek még a humánus részét sem teljesítené. A budai vár kapui a török hódoltság idején Littke Aurél írásaiból A felsővárosból három nagyobb kapu és több kisebb lejáró vezetett a külvárosokba. A nyugati oldalon, Kászim pasa rondellája,-, nál volt az Óva (síkság) kapu, amelyet a török uralom előtt zsidó kapunak, később pedig fehérvári kapunak neveztek. Zcnarolia szerint régen lengyel kapu, a török időkben pedig újkapu nevet viselt. Ez hármas vaskapu volt, amely kanyargós úttal vezetett le a hátsó külvárosba' A kapu őrizete a kapukulik (zsoldosok) két századjára volt bízva (1686-ban). Az északi oldalon a Bécsi-kapu vezetett a nagy külvárosba. Ez a régi Szombat-kapu. Budavár környékének 1686-i térképe ezt a kaput a bég kapuidnak nevezi, Juvigny térképe pedig, amelyet Zieglauer tett közzé, Esztergomi kapunak nevezte. Bécsi-kapu és környékének védelmét az 1686-i ostrom alkalmával maga az ősz Abdi pasa vezette és itt a Bécsikapu közelében, az ú. n. Zsidó-téren vívták liü janicsárjai, akik tömör bástyát képeztek körülötte, a végső elkeseredett küzdelmet, mig egy golyó földre nem terítette a hős pasát. Többszörös erős vaskapu volt. A kapuk közeit boltívek fedték;, júliusban hiiselő helynek használták. A boltozatokon láncokon járó vasrácsozatok függtek, amelyeknek aljára alabárdok és dárdák voltak erősítve. Ostrom alkalmával, ha az ellenség be akart hatolni a kapun, a vasrácsozatokat lebocsátották és elzárták az utat. A kapuk között különböző fegyverek, vasmell vértek, rostélysipkák, sisakok, fejvédők, dárdák .puskák függtek a falon. A keleti oldalon, a Duna felé nyílt a Szerái-kapu a pasa palotájának közelében. Budavár 1686-i török térképe ezt a kaput Szu (vízi)-kapunak nevezi. A török uralom előtt ezt a kaput Szent János-kapunak nevezték, 1858 óta Ferenc József-kapu nevet visel. Nevezték a törökök Sztambul-kapu- nak is. Zenarolla egyszerűen Duná-kapunak mondja, Juvigny térképe pedig Pestikapunak. Ez a kettős erős vaskapu észak felé nyílt, Különösen a tanácsbeli férfiak használták, akik ezen a kapun mentek a pasa palotájába. Egyébként Is nagy forgalma volt címek a kapunak. A Szerái-kapun kívül még két kisebb lejáró vezetett a nagy külvárosba, másként vízi városba. Az egyik a.Káfeszli vagy Ogrun-kapu, amelyet rendesen kis-kapunak. a légi jezsuita-lépcső helyén állott Törökkapuval azonosnak neveznek a források. Ez a kis, szűk kapu meredek kőlépcsőn vezetett a nagy külvárosba. Kocsi és ló nem is járhatott ezen a kapun, amelyet csak a gyalogjárók használtak. A másik a Topkháne-kapu, amely a mai gözsikló közelében vezetett a belső és középső vár közt fekvő Topkháne-térre. Ez is északra nyíló kisebb kapu volt, amely kőlépcsőn vezetett a külvárosba, úgy hogy kocsi egyáltalán nem és a ló is , csak nehezen Járhatott rajta. Ezenkívül Evlia még egy kisebb kaput, a Hiszárpecse vagyis kirohanási kaput említi, amelyről azt mondja, hogy a Topkháne-tér kapujához közel a jobboldalon van és keletre néző kapu. Salamon Ferenc Budavárának a bécsi titkos levéltár eredetije nyomán készített 1687-iki térrajzán a kirohanási kaput a jezsuita lépcső helyére teszi. Itt azonban ez a kapu Evlia topográfiái meghatározása szerint nem lehetett. Pártélet Budán Az Egységes Párt lassú válsága, széthullása visszahatással van a Községi Polgári Pártra is. Nem marad meg ez sem abban a keretben, amelyben eddig élt A budai tagok intenzivebb budai várospolitikát követelnek és utalnak az egykor nagy sikereket elért Szabadpolgári Pártra, amely olyan volt’ mint a bors, kicsiny — de erős. Az volt a titka, hogy mindent budai szem- szögletből nézett és ha hozzá is szólt a pesti kérdésekhez, akkor is levonta a budai konzekvenciákat és minden pesti alkotásért kivasalt valamit Buda számára. így azután a budai vezérek, Szebeny Antal, Platthy György, Szigeti János, országos névre tettek szert, — nélkülük Pesteii nem történhetett jelentős esemény és végül orszgy. képviselői mandátumokhoz is- jutottak. • Ezt a bevált iskolát kár volt megtagadni. A budai városatyák, amint bejutottak a városházára, csak súlyomban budaiak. Mindegyik pesti szakértővé lesz és „budapesti“ babérokra vágyik. Addig jó volt neki Buda, amíg emlőin nagyja növekedett, azután már affektálja a világváros urát." Aki üzleteket keres, az hamar kimegy ebből a „budai lámpásból“, ahol mindenkiről mindent tudnak: — a nem .sikerült légyottól a lakatosmester kölcsönéig — a Baross- taxitól a HÉV-ig, — a Wenckheim-palotátó! a Károlyi-palotáig, a különféle átrendezésektől, a tabáni dolláros nyeremény- kötvényig. Amióta a budai polgárság rájött, hogy ő csak lépcső, csak trambolin, azóta mind I erősebbé válik a vágy olyan párt után, 1 amely kizárólag Budáért és Budának élne és dolgozna. A kormányt is komolyabban támogatná I az a párt, melyet a polgárság spontán elha- 1 tarozása hozna létre, mint olyanok, amelyek a magánérdekek ügyes csoportosításából alakultak, A pártvezérek is jól járnának, njert,nem kellene ply sole, éhes- tátott szájat betömniük, mivelhogy elvégre hamar elfogynak az igazgatósági, felügyelő bizottsági tagságok s más egyébb hasonló jók. Az üzemeknél is megszűnik a gyöngyélet és ma már csupán egyetlenegy miniszter protekciójával még óraleolvasó sem lehet valaki a gázgyárnál. Az „érdekelt" választók zömét már nem lehet oly könnyen elhelyezni és folyton nő elégedetlenségük. Ma már a párturalmak elsöprésével fenyeget. itt Elénk pártélet folyik a keresztény községi párt óbudai és újlaki szervezeteiben, ahol a pártvezérek és bizottsági tagok állandó érintkezést tartanak fenn a választókkal. Legutóbb az óbudai pártnapon Kuncze Lajos dr. föv. biz. tag ismertette a várospolitikai helyzetet és számolt be a párt munkájáról, amit a kisemberek és Óbuda közérdekében végzett. Tartós Béla, Rónay Tibor, Bedőli József, 'Mtíder Marcel, Hollós István felszólalása után megütközéssel vitatták meg azt, hogy a főváros fűtőknek még most is vidéki lakosokat alkalmaz akkor, amikor sok képzett budapesti polgár is szívesen vállalná a mai munkanélküliségben ezt a munkát. — Az újlaki pártszervezetben november 5-én Csilléry András v. miniszter beszélt az aktuális kérdésekről, meghallgatva és megnyugtatva a sok panaszkodót, akiknek legnagyobb része természetesen állásigénylő. Az a pártmozgalom is Budáról indult el, amely látva azt, hogy a polgárság egy szóles rétege megelégelte a különböző pártok politikai viaskodásait elérkezettnek látja az az időt arra, hogy a magyar polgárságot egy nagy átfogó szervezetbe tömörítse. A Magyar Polgári Blokkban tömörült polgároknak az az elgondolása, hogy a polgári TfóífpöS'zfifly’ büsztulásának ' ícglínyegéséWi CL magyar iztám ü$yz
