Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-10-06 / 1059. szám
XX VIH évf. 1059. sz ELŐFIZETÉS: ügy évre . . 24 — P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja tagjai f é l á r o n kapják Budát Napló »politika, a közgazdaság, tár- felelős szerkesztő: ■ Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, 1 sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság 1991. OKT. HÓ 6. HIRDETÉSEK: Egy Ka ■áb szélet, egy mim. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllandóhtrdetókRek nagy Kedvezmény VIRAAG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Beidéin, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos éráik: délutéin 4-6-ig TCem érdekfi a várost a legkomolyabb szó sem, mely az idegenforgalom terén esik, még ha a leghivatottabb szerve az országnak: — a Magyar Szállodások Szervezete szólal is meg, olyan előkelő helyen, mint a Hollós Mátyás Társaság nyilt ülése, mely társaság tíz év óta tartja ébren Buda kérdéseivel kapcsolatban az idegenforgalom és fürdőügy kérdését. Egyszerűen — nem érdekli. Budapesten és az országban 70 szobás szállodákat árvereznek el 3000 pengőért, mert nincs vendége, — szállodai berendezéseket szállítanák él adó fejében, mert vendég hiányában a szállodás képtelen megfizetni adóját, de az idegenforgalom érdekében csak látszólagos munka folyik, hogy bizonyos dotációkat megmentsen a különféle irodák és szervezetek számára, amelyek önmagukban és önmaguknak élnek, nem a közért, hanem önmagukért. Az' egész világon a legközvetlenebbül érdekelt, létükben megtámadott szállodások azok, akik az idegenforgalom szervezésében, vezetésében és propagandájában döntő szóval bírnak, csak éppen Budapesten nem érde'kli a várost s a többi idegenforgalmi szervezetet, ha tiltakozó szavát fölemeli a szállodai érdekeltségek nevében olyan egyén, ki évek során át a a legközvetlenebb tapasztalatok alapján tanulta ezt az ügyet s vonja le kérlelhetetlen következményeit a hivatásos intézmények baklövéseinek. Az idegenforgalom egészen más, mint aminőnek azt az a négy szervezet látja, amely ma intézi Magyarország idegenforgalmát és a szakemberek: a szállodások minden összejövetelükön megállapítják, hogy teljesen fölösleges a főváros idegenforgalmi hivatala és az idegenforgalom nagy munkájából csak a menetjegyiroda veheti ki a részét, mert a többi intézmény csak az esőben ki nem nyitható esernyő szerepét játssza. Látva az idegenforgalom csődjét, a vezetésre hívatott Idegenforgalmi Tanács sem fejti ki azt a tevékenységet, amely őt, mint minden* idegenforgalmi intézmény felett álló tekintélyt, megilletné. Egész természetes dolog, hogy a beszerzési és szállítási vállalatokat az idegenforgalom és a vele kapcsolatos fürdőügy abszolúte nem érdekli, de nem zárkózhatnak el a magyar szállodások mozgalma elől azók a szervek, amelyeknek létcélja, hivatása s így fennmaradásuk alapföltétele is az idegenforgalmi propaganda, melynek új, eredményes irányba való terelése 30 év alatt téves irányban, eredménytelenül folyt. Az idegenforgalom oly rendkívül nagy országos érdek, hogy annál sem személyekről, sem alkalmi szervezetekről nem lehet szó és azoknak, kik tehetetlenségüket azzal bizonyítják, hogy az idegenforgalmat csőd elé vitték, el kell tá- vozniök és helyet kell adniok azoknak, akik öntudatosan és eredményesen tudják intézni ezt a nagyjelentőségű új iparágat. Ha az egész világon a szállodások tanácsadása és útmutatása mellett folyik — és eredményesen folyik — az idegenforgalom propagandája, akkor igen egyszerű dolog, hogy a mi idegenforgalmi propagandánkat is úgy szervezzük át, liogy abban a szállodások vigyék az első szerepet. De úgy intézni az idegenforgalmat, hogy a szállodások csak a terheit viseljék, de sorjában elpusztuljanak, szállodáik dobra kerüljenek — idegenforgalmat továbbvezetni nem szabad. Eddig a kapocs az idegenforgalmi szervezetek és a szállodások között Glück Frigyes személye volt, aki a jobb időkben a maga kedves egyéniségével s befolyásolhatóságával, sok jóakarattal, de kevés eredménnyel vitte az összékötőtiszt szerepét. Az ő halála új, 'kemény, céltudatos egyéniségeket tolt a szállodaipar ügyeinek élére, akik ma már lehúzták a keztyűt a kezükről és a könyörtelen, sőt durva időkhöz méltóan vértezett ököllel fogják érdekeiket megvédeni. Ha az állami szervek és elsősorban a pénzügyminisztérium helyesli a szállodások programmját a világpropaganda terén, akkor aziideged' Helyesen emelte ki a Budai Napló annak jelentőségét, hogy a keleti idegenforgalom súlypontja Bécsbe kerülhet át, ami aztán nagyon bártana a mi egész idegenforgalmi koncepciónknak. Fontos ebben az ügyben, hogy a közönség ismerje az előzményeket. Néhány előrelátó szakember már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra a veszedelemre, amelyet hanyagságunk esetén BécS a számunkra jelenthet a keleti 'idegenforgalom úgyéDert Éppen ezért részletes terveket dolgoztak ki arravonatkozóan, hogy Magyarország idejében a maga kezébe tudja venni a keletről nyugatra irányuló idegenforgalom irányítását, vágj' legalább a tran- zitó-munkát. Konferenciák is voltak ebben az ügyben, amelyeken többek közt diákcsere-akciót és filmelőadásokat, valamint különböző nyomtatványok kiadását határozták el. Fontosnak tartom annak a leszöge- zését, hogy ez a Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége“ 1927-ben már teljesen kidolgozott terveket ké- | szített és miután sikerült elérni, hogy a Nemzeközi Idegenforgalmi kongresz- szust Budapesten rendezzék, tizennyolc ország képviselői előtt tárgyalták ezt a „keleti kérdést“ is. Nem utólag készült alibi, hanem valamennyi ak” kori napilapban is megjelent az, amit a Pesti Hirlap 1928. szeptember 27-iki számából szószerint idézek: A kongresszusi elnökség napirendre tűzte Tábori Kornélnak azt a javaslatát, amely a keletről nyugatra • irányuló idegenforgalom új módszereit proponálta. Az előadó ismertette a Törökországból és más keleti államokból legjobban Budapesten át irányítható forgalom egyes eddigi eredményeit és megvilágította a propaganda legközelebbi perspektíváját. — Bársony Oszkár kifejtette, hogy illán évről-évre növekvő számban jönnek át Európába a távolabb Keletről is: Egyiptomból, az Indiákról, Szíriából, az ottani klimatikus viszonyok miatt többhónapos üdülésre. Egészen új turistatömegek ezek. Felszólaltak még á vendégek közül: Dein- lein Ervin (Ausztria), Van Deventer (Hága), Zizek Cirill dr. (Belgrád). A vitát befejezte Zilahy Dezső, aki szerint Keletről igen nagy kontingens luxus-idegen jött. Rakovszky elnök kívánta végül, hogy az albizottság kapjon felhatalmazást arra, hogy a keleti idegenforgalom propagandáidhoz minél előbb tegye meg az együttes lépéseket. Nemsokkal később Bécsben nemzetközi ankét volt jelentős idegenforgalmi ügyekben és ott Tábori Kornél újabb kimerítő javaslatot tett a Keletről Budapesten át tovább irányítható idegen- forgalom aktuális föladatairól. 1931-ben a törökországi Touring Club elnöke Budapesten járt, kivel dr. Miklós Elemér hosszabban is tárgyalt. Nem akarok most hosszabban beszél- ni arról, hogy személyes körülmények és pénzhiány miatt mi maradt el és mi valósult meg a pontosan kidolgozott tervekből, de alkalomadtán idézni fogok úgy a stambuli és angorai információkból, mint a távolabbi Keletről hozzánk érkezett jelentésekről, amelyeket a többi közt Kairóból dr. Magurányi Jenő és pl. Indiából dr. Germanus Gyuforgalmi szervezetek ne fitogtassanak érdektelenséget, ne álljanak "a kudarcot vallott szaktekintélyek álláspontjára, hanem — ha van módjuk, alkalmuk- lehetőségük — állítsák azt az új propaganda szolgálatába s a sértett hiúságuk teljes kiküszöbölésével fogjanak kezet a magyar szállodásokkal, mely érdekeltség nálunk is eléri majd azokat az eredményeket, amelyekét elért az egész világon. Ha a mellényt rosszul gomboltuk eddig, azt mindenféle átgondolásokkal nem lehet rendbehozni, azt végig ki kell gombolni és megengedni, hogy a nagy világlátottság- gal,rátermettséggel, nehéz áldozatok árán szerzett tapasztalatokkal rendelkező, az egész világon egyenrangúnak elismert magyar szállodások — gombolják be újból és jól. (V. B.) la, a santiniketani egyetemre meghívott izlamológus professzor küldött, aki az általunk küldött anyagból diapozitívek és filmek segítségével számos előadást rendezett. ízlésünk tiltja, hogy Keletre szóló munkánk egyes részleteivel kérkedjünk, csak azt kérjük itt nyilvánosan a j Budai Napló szerkesztőségétől, hogy i keressen föl bennünket és személyesen nézze át az eredeti dokumentumokat. í Dr. Tattsz Béla az Idegenforgalmi Szövetség ü. v. alelnöke. Hibás városfejlesztés mely kellő elgondolás nélkül épít középületeket olyan helyekre, ahol a céljuknak nem felelnek meg és elfoglalják más odavaló intézmények és üzletek helyét. Szomorú példa erre a Krisztina-körúti vásárcsarnok, amelynek mostani helyén való elhelyezéséért ugyancsak felelősségre vonnám azt, aki ilyen szerencsétlenül intézkedett. Ha ez most volt lehetséges, igazán felmenthető az, ki a Szépvölgy-utca, Lajos- utca és Bécsi-út sarkára iskolát építtetett. Elöl hátul csilingel neki a villamos, — zúg felette a harangszó, — tülköl neki a szemben lévő gőzmalom minden sípia, — zörögnek előtte a vidéki szekerek. De nem is fejlődött körülötte a vidék azóta. ■»Pedig szép helye lehetne Újlaknak főleg most, hogy a Szépvölgyi utat rendezik. Ha ott bérpalota épült volna, micsoda nagy üzletek, modern vendéglő vagy kávéház bérelt yolna ott helyiséget, élénkítve az egész környezetet. Az iskola pedig épülhetett volna abban a kertben, mely a Bécsi-út és Lajos-utca között futva torkol a Kolosy- térre. Ez a rosszul elhelyezett iskola agyon ütötte ezt a nagyrahivatott városrészt. A legtöbb hibát, — mondhatnánk — bűnt a városban követte cl a városfejlesztés egyik bölcse. Ilyen a honvédemlék háttereképen épült ötemeletes Ízléstelen bérház, mely a szobrot elnyomja. Most valami nyiriákat ültetett mögéje a város, hogy ezt a zavaró hátteret enyhítse. A leggroteszkebb városrendezés azonban a Bécsi- kaputéren történt: a Fortuna-utca torkolatánál, ahol valami fantasztikus szabályozási vonalra építették az evangélikus iskolát. Ezzel az építkezéssel és szabályozással tönkretették a vár egyik legszebb látképét: — az Iskola-tér felől az új levéltárra való látképet. A Fortuna-utca ékalakban szélesedett a Bécsi-kaputér felé és a legszebb távlatot adta. A végére keresztbe építették — a város rendeletére — az egyszerű, stílustalan iskolát, mely célszerűbb helyeken is épülhetett volna. Valami különös mánia a városházán ez az egyenes párhuzamos, utcaszűkítő szabályozás. Nélkülöz, sőt megöl minden poé- zist. A várban semmiesetre sincsen a helyén. Még a különféle oszlopok fölállítása is kellő körültekintést követel. Ott van például a Döbrentci-tér előtt a Rác templom kerítése mellett az Attila-körút és a Görög-utca sarkán levő kis téren egyik legbájosabb szoborcsoport, illetve vízmedence. Két bambino a vízbe akarja dobni a harmadikat és szemben velük egy nagy béka vizet fröcsköl reájuk. És ezt a pompás kis utcadíszt, amilyen kevés van egész Budapesten, úgy körül állították áramveAz idegenforgalom titkaiból Mi történt és mi várható a muzulmán akcióban? zető oszlop, lámparúd és más ilyen tákolmánnyal, hogy szinte képtelenség olyan távlatot találni, amelyben ez a kedves, szép látókép kellően érvényesülne. -Bosz- szankodik is minden jóérzésű ember az ilyen fővárosi ízléstelenség felett. A benzinadó A „Budai Napló" f. hó 21-iki számában Exner Kornél dr.., a kiváló pénzügyi politikus „Más módon kell segíteni“ jelzésű, a figyelmet mindvégig le- kötő értekezésében többek között megállapítja, hogy meglevő adóink közül egyedül az ásványolaj és a benzinadó az, amely az automobilok és a repülőgépek korszakában nincs eléggé kihasználva és így a mainál nagyobb állami bevétel nyerésére alkalmas. A hazai gépjárműtermelés, továbbá a magyar automobilizmus fejlesztésének a leglényegesebb előfeltétele a jó utak és az olcsó üzemanyag, melyek nélkül az holtpontra jut, vagy visszafejlődik — mert ne feledjük, hogy a mechani- zált termelésben és vállalkozásban felette fontos szerepet játszik az üzemanyag ára, annak stabilitása. Az amúgy is indokolatlanul magas üzemanyagárak következtében hazánkban a mezőgazdasági termelés a racionálisabb termelést célzó mechanikus erőről kényszerült az állati erőre visz- szatérni, ami kiviláglik a mezőgazdasá* gi kamarák jelentéseiből, melyek szerint az ország 6500 egységből álló traktorállományának több mint kétharmada szünetelésre kényszerült A forgalomból kivont személy és tehergépjárművek száma napról-napra növekszik — annak oka azonban nem egyedül a mostoha gazdasági helyzetben keresendő; ehhez nagyban hozzájárul az egyetemes termelést és vállalkozást egyaránt károsan sújtó drága üzemanyag ára, melynek további megadóztatásával elérkezünk az automobilizmus teljes csődjéhez. A benzinadó további emelése az ellenkező hatást fogja kiváltani, amennyi” ben a forgalomból már eddig is kivont és a jövőben mit fokozottabb mérvben leállításra kerülő gépjármüvek urán remélt adók, továbbá áz üzemanyagokból eredő jövedelmek állaga nemcsak, hogy nem fog gyarapodni, hanem érzékenyen csökkenni fog, ami viszont lehetetlenné teszi majd az úthálózat tervbe vett kibővítését, ami eltekintve szociálpolitikai okoktól már nemzetvédelmi szempontból is aggodalomra ad okot. A jelenlegi súlyos gazdasági helyzetből kizárólag az életlehetőségek javításával, azok szaporításával és nem azok korlátozásával juthatunk ki. Ha ismét helyre akarjuk állítani fogyasztóképességünket, amellyel állunk vagy bukunk, úgy meg kell hozni minden áldozatot, mely az olcsó termelést elősegíti. A mechanizált termelés előfeltételét képező olcsó üzemanyagáraktól a gépjárművek nagyobb mérvű igénybevétele remélhető, amelyek után várható fokozottabb adók és kincstári részesedések bő kárpótlást nyújtanak a hozandó áldozatért, mert ami elvész a réven, megtérül a vámon. Nem az adó emelése — ellenkezőleg, annak csökkentése juttatja majd az államot a helyzet követelte nagyobb bevételhez. Steinberg Albert. Adúzá S nil százalékon túl A mai magyar egyenesadórendszer átfogó revízióra szorul. Ezt szembetűnően bizonyítja az egyenes adók halmozásából előállható adóteher leuetet- len nagysága. íme egy példa arra, hogy csupán az egye/tesadók elnyelhetik az adózónak egész jövedelmét, sőt azt túl is haladhatják — írja egyik ta- Mibr'Liyában EXNER KORNÉL DR. ny. államtitkár. A háztulajdonos adóterhe Budapesten: házadóban, községi pótadóban, házbérfillérben, szemétfuvarozási illetékben, útadó, betegápolási és gyermeknevelési járulékban, végül rokkantellátási adóban együttesen a nyers házbérjövedelemnek 33.825 százaléka. A házadónak és járulékainak a nyers házbérbevétel egyharmadát nyomban követelő ezt a nagy terhét betetőzi még a jövedelmi adó progresszív kulcsa, mely 1-től 44 százalékig emelkedik, amit az inségadó (községi jövedelem- adó) még 8.8 százalékos újabb megterheléssel növelhet, a vagyonadó kulcsa pedig — a jövedelemre átszámítva — 1 százaléktól 20 százalékig emelkedő megadóztatást jelent s így a közterhek a jövedelemnek 106.625 százalékáig is felszökhetnek, azaz csupán az egyenesadó felemésztheti az egész jövedelmet száz százalékig és még a jövedelmen felül is követelhet 6 és kétharmad szá- zaléki-jt (Csak közbevetöen jegyzi meg, hogy az egyenesadóknak a jövedelem 75 százalékában történt maximálása a gyakorlatban nem valósítható meg.) Ez képtelenség, ez tarthatatlan helyzet, ezen változtani kell! Álalános adóreformmal kell jönni ebben a helyzetben, amikor a közterhek aránytalan és igazsátalan elosztása miatt az adók kezdenek be nem folyni, azokat nem lehet behajtani és az állam- háztartást a deficit réme fenyegeti. Ezzel a reformmal igenis éppen most feltétlenül jönni kell. Jönni kell, mert az adótörténet bizonyítja, hogy az aránytalan és igazságtalan adók egyszers- mint meddők és behajthatatlanok is. Arányosakká és igazságosakká kell tehát az adókat tenni, hogy befolyjanak. Felelőtlen elemek a gyönyörűen haladó magyar-mohamedán mozgalmat szeretnék megakadályozni s miután ily irányú törekvésük minien komoly helyen, főleg pedig a nagy izlám irodáknál és központoknál teljes visszautasításra talált, itthon próbálkoztak és valóságnak feltüntetett valótlanságokkal beugratták nyilatkozatok közlésére oly kiváló laptársainkat, mint a „Pester Lloyd“, „Újság“ és „Budapesti Hirlap" s most ebből sajtójogi kellemetlenségek támadtak. A Pester Lloyd loyálisan helyreigazította a szeptember hó 27-iki számában közölt Abdul Latif-féle inter- jút a lap 30-iki esti számában. Ezzel a Gül Baba független magyar izlámval- lásközség és lelkésze a budai mufti, teljes elégtételt kaptak. Ezekhez a kútmérgező kísérletekhez, melyek a nagy izlám világában nagy visszatetszést keltettek, hivatalos izlám felekezeti helyről a következő felvilágosító sorokat kaptuk: „Az 1916. évi XVII. törvénycikkel elismert izlám-vallásfelekezetek első vallásközségét az 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján s rendelkezéseinek betartásával a magyar állampolgár mohamedánok ez évi augusztus hó 2-án teljes joghatályul megalakították. Rákövetkező nap a hitközség az 1895. évi 43. törvénycikk 11. paragrafusának rendelkezéseihez képest megválasztott hitközségi lelkészt: — imám Durics Husszein Hilmi effendit és a hitközség elöljáróságát bemutatta az okmányok kapcsán a polgármesternek ,aki tudomásulvette a bejelentést. A hitközség a lelkészt egyben budai muftinak választotta, ami a hitközség autonom, teljesen belső ügye. Itt vitatkozni nem lehet, mert a törvény világos rendelkezése szerint még körmányhatósági jóváhagyás sem kell mindehhez, mert az 1895:43., 1916:17 és 1921. évi 33. törvénycikkek imperativ intézkedéseket tartalmaz nak. A bemutatott lelkész prezentálását nem veheti tudomásul a törvényhatóság első tisztviselője, ha az illetőnek-nincs lelkész! képesítése, vagy nem magyar állampolgár. A budai mufti magyar állampolgár, épp úgy mint hívei, lelkészt képesítése hiánytalan, amit többek között igazol az a tény is, hogy a volt császári és királyi híajjsereg. nek tényleges állományú tábori főimámja volt és számos kitüntetése is van. Nyugdíjazása iránt épp most folyik a hivatalos eljárás a hadseregnél. Tehát csak teljes tudatlanság kimondott rosszindulat állíthatta,! hogy a „Gül Baba moszlim vallásközség“ nem alakult meg és hogy a magyar mohamedánok főpapja: Abdul Latit effendi egye térni lektor, a budapesti török követség papja. Holott ez valótlanság és brutális törvénysértés lenne, ha igaz volna. Ha a magyar kormány nevezte ki állítólag Abdul Latifot mohamedán főpappá, akkor ez ellen a közigazgatási bíróságnál fog a mohamedán felekezet jogorvoslást keresni, mert az 1895. évi 43. törvénycikk 11. 12. és 13. paragrafusai kimondják: magyar felekezetűéi Magyarországon sem lelkész, sem vallási elöljáró idegen állampolgár nem lehet és ha időközben az illető elveszti magyar állampolgárságát, hivatalból elmozdítandó állásától. Nem hihető, hogy bármely magyar miniszter ilyen flagráns törvénysértést mert volna elkövetni. A törvény e szigorú rendekezése miatt nem lehetett a török, tehát idegen állampolgárságú Abdul Lati! effendit a magyar állampolgár moszlimek hitfelekezete lelkészének megválasztani. Senki Abdul Latit érdemeit a magyar-török és turáni barátság Az izlám Budán
