Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-09-14 / 1056. szám
XXVIII. évf. 1056. sz 1931.SZEPT.HÓ 14 ELŐFIZ E TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F.Szö- vegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megallapodas szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AMI) Mrditllknek nagy kedvezmény Bűdet érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐI VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Beidén, i., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos őrék: délutén 4-6-ig Csőd e főtt az ídegenforgatom? Bécs lesz a muzulmán akció központja? — nem kelt valami nagy feltűnést, de mindenesetre valami volt a gyakorlati idegen- forgalmi propaganda terén. Nem is került olyan sokba és kár a nagy felháborodásért. Bizonyára többe kerültek Budapesten azok a különleges, házszámokat mutató, közlekedést akadályozó póznák a különféle utcasarkokon, amelyeknek semmiféle gyakorlati céljuk nincsen és csak arra voltak jók, hogy egyeseknek pillanatnyi hasznot hozzanak. Nem tudjuk, hogy kinek volt a terve, de haszontalanságát az is bizonyítja, hogy e hdzszámjelzö táblák májainak nagyrésze elgörbüli és előbb utóbb el kell őket hordatni. Nincs is azokra semmi szükség. Ha már okvetlenül jelezni kell, hagy valamely utcában hol, merre- felé és milyen számok találtatok, akkor ezeket a jelzőtáblákat a sarokházaken is el lehetett volna helyezni és nem kellett volna gátakat állítani az utcai közekedés- nek. A költségvetést vizsgáló jó urak, ahogy megtalálták annak a bécsi világító vitrinnek a költségét, éppen úgy megtalálhatnák ezeknek az utcajelzó tábláknak a költségét is s ha már szóvá kell tenni valamit a takarékosság szent nevében, akkor inkább verjenek 25 botot a jelzőtáblák tervezőjére, minthogy elkedvetlenítsék . a további munkától azt, aki becsületes jóakarattal csak egyetlen egy jelzőtáblát állított Bécsben, amely az ott megforduló idegeneknek és a bécsieknek is mutatja az utat Budapest felé. Az iparosok elkeseredése tört magának utat a lelkek mélyéből e hó 7-én este az I. kér. Iparoskörben, hol egyik budai kedves polgártársunk. Patkó István hentesmester 60. születésnapját ülték meg. A budai iparosokat jellemző régi kedélyes hangulat alig tudott érvényesülni és a kedves ünnepet akaratlanul is mevj^a- varta lapunk szerkesztőjének felszólalása, aki rámutatott arra a veszteségre, amely a budai iparosokat éri azzal, hogy elmaradt a két híd építése. Ez a hídépítés rendkívül módon fokozta volna Budán az építkezést, mely az új hidakhoz vezető útvonalakon föltétlenül megindult volna. A beszéd hatása alatt egymást érték 'az' elkeseredett felszólalások, melyek mindannyija azt tárgyalta, hogy Buda sorsát most intéző politikusok nem viselik komolyan a szivükön a budai polgárság, de főleg a budai iparosok sorsát. Évtizedek példája bizonyítja, hogy iparosügyekkel a politikusok csak a választások alkalmával törődnek, de a választások után az iparosok sorsa az ebek harmincadjára kerül. Csakhogy nem is gyalta, hogy a Buda sorsát most intéző po- gásokkal dolgozik és minden városi párt I megtehetné itt Budán, hogy külön iparbizottságot alakít, mely állandó összeköttetést tartana fenn az iparosszervezctekkel és igyekezne elintézni, jóvátenni azokat a sérelmeket, amiket a városi adminisztráció üt — akaratlanul is — az iparosérdekeken. Cfőtéróe kerti? Tbuda a város vezetésében, ha tényleg valóra válik a napisajtónak az a híre, hogy az esetleg megüresedő polgár- mesteri székbe Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőt választják meg, mint akit az összes városházig pártok támogatnak ebben, minden más jelölttel szemben. Kozma Jenő dr. egyike azoknak, aki alaposan ismeri a városi adminisztrációt, teljesen tisztában van a városfejlesztés szükségleteivel és lehetőségeivel, értékelni tud minden tényezőt, mely a város érdekeit szolgálja és méltányolja azt a törekvést, hogy Budát is egyenrangúan fejlessze a várospolitika a pesti oldallal. Nekünk itt kedves volna Budán, hogy budai patrióták, mint amilyen dr. Ripka Ferenc főpolgármester és rutinirozott budai világpolitikusok, mint amilyen dr. Kozma Jenő és városi pártjának több tagja, vezessék egy-két évtizeden át Budapest ügyeit. De ellene szól ennek a hírnek az a másik közlemény, mely szerint dr. Kozma Jenő az Országos Egységes Párt keretein belül úi csoportosulást tervez, amelynek révén erősebb befolyást keres az államügyek vezetésére. A kettő nehezen egyeztethető össze és dr. Kozma Jenő gyakorlati politikája is kizárja, hogy ilyen kétirányú törekvést tűzzön maga elé. Mind a két irány fontos és nagy érdekek fűződnek hozzá és most kivételesen talán fontosabb a polgármesteri szék betöltése, mert Budapest megmentése, az itteni gazdasági élet fellendítése kihat az egész országra. A sablonos takarékosság nem megoldás. Budapest kérdését csak új jövedelmek nyitásával lehet megoldani, ami visz- szahat e város egész gazdasági életére. A gyógyforrások ügyével kapcsolatosan az idegenforgalom nagy- arányit kifejlesztése, amit rövid utón biztosít a mohammedán akció kihasználása és fejlesztése, — mélyfúrások révén ingyen hőenergiák teremtése, amely ingyenes energiák nagymértékű oVesSbbódást jelentenének termelésben és lütésben — a csatorna-ürülék trágyává történő átalakítása és ezzel Budapest futóhomokos környékének megtermékenyítése, — a cseppeli kikötő európai kereskedelmi központtá történő kiépítése, — a fürdők melegvizének felfogásával melegvizü télikikötő létesítése, mely ideterelné a Duna egész hajóforgalmát télire, — olyan jövedelmeket biztosítanának Budapestnek, annyira olcsóvá tennék itt a megélhetést, hogy Budapest minden polgárának adófizető képessége megnövekedne. — Mindenesetre jóljárna Buda, ha budai vezéremberek kezébe kerülne a város sorsa és azok továbbra is a régi szeretettel és jóakarattal viseltetnének Buda irántBécsi újságok írják, hogy a bécsi szállodások és maga a város is mindent megmozgattak, hogy a Budapest felé irányított keleti idegenforgalom, mely Budán, a szent Giil-Baba sírjánál új központot igyekezett teremteni, — tegye át székét és súlypontját fíécsbe. Ha ez megtörténne, akkor ez a budapesti idegenforgalom csődjét jelentené! Bécsben mindent fölajánlottak a muzulmánoknak. — fölépítik a mecsetet, hajlékot adnak a mohamedán papnak, iskolát, kollégiumot az ifjúságnak és mindazt, amit kívánnak, — tudva azt, hogy Budapesten senki nem törődött ezzel a keleti megmozdulással és teret engedtek egy tehetetlen, céltalanul futkosó török rémhírterjesztő be- súgásainak, ami elegendő ok volt, hogy zárt ajtókra és hátratett kezekre találjon a megindult mozlim akció, — mely Buda érdekeit szolgálná. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy tulajdonképen kik is intézik nálunk hivatalosan, vagy félhivatalosan az idegenforgalmat? Elsősorban talán a város idegenforgalmi hivatala, mely a Vigadóban székel. Azután az Ibusz, mely két részre osztva; — az egyik a Menetjegyiroda s az azzal kapcsolt rész, a másik a Kádár-utcában a szállítást és beszerzést intézi. Jönne időbeli sorrendben az Idegenforgalmi Szövetség és végül az Idegenforgalmi Tanács. Kezdjük az utolsón. Ez az állam és város legújabb kreációja. Fordított tükörképét az alábbi tréfa adja. Az idegenforgalom egyik vezérének azt újságolja a nála járt szerkesztő, hogy Madridban megalakult az idegenforgalmi komité és kiválogatott spanyol urakat küld szét Európa nagy városaiba, többek közt Budapestre is, hogy ezekben á világvárosokban á madridi idgeplorgalmat szolgálják. Azután érdeklődött a vezérembernél, hogy ö mit mond majd ennek a spanyol úrnak, ha nála jelentkezik, — mire az igazgató kijelentette, hogy ő bizony nem tud annak semmit sem mondani! — Hát az lbusznál? — Ott sem tudnak neki valami érdemlegeset mondani. — Hát az Idegenforgalmi Tanács valamely bölcse vájjon mit mond majd a spanyol úrnak? A vezér csendesen mosolygott: — Az sem mondhat neki semmi különöset, mert mindnyájan azért vagyunk, hogy ide hozzuk az idegent, nem pedig, hogy Madridba vigyük a magyart — Tehát a spanyol úr ide hiába jön, itt nem. fog elérni semmiféle eredményt? — Ügy van, hiába jön! Széchenyi Istvánt meggyilkolták— I860, április hó 8-án — Kacziány Géza dr. összegyűjtötte az adatokat Széchenyi István gróf titokzatos haláláról és arra a következtetésre jut, hogy a legnagyobb magyar nem öngyilkosság, hanem politikai gyilkosság áldozata. A kérdéssel foglalkozó füzet előszavában azt írja, a katholikus vallás szerint a legnagyob bűn az öngyilkosság. „... A gróf Széchenyi-család buzgó katholikus, — hiszen két nagy Széchenyi viselt érseki, sőt hercegprimási rangot is a múltban. A családnak tehát nem lehet közömbös, vájjon elkövette-e a „legnagyobb magyar“ ama válási parancsba és isteni törvénybe ütköző bűnt, vagy pedig orgyilkosság áldozata lett? Az első családtag, ki a Dicsőültnek szétlőtt fejű tetemét megpillantotta, tulajdon elsőszülött fia, Béla gróf volt, ki atyja halála után néhány órával érkezett Döblingbe s mindent azon frissiben tudott meg. Hogy ö az öngyilkosság-meséjét elfogadta, vagy legalább meg nem cáfolta, —- az természetes: 1860 áprilisában^ mikor Széchenyi Istvánt eltehették láb alól, Széchenyi Bélának hasonló sorsra juttatása nem lett volna nagy dolog. Hogy azonban később is hallgatott, ez csak azt bizonyltja, hogy nem akart oly magasrangú egyéneket pellengérre állítani, kik az ügybe bele lettek volna keverve. Bizonyára megtudta tőle a családnak több tagja, de ez sub sigillo tacitumitatis közöltetett velük. Legyen tehát világosság e nagy kérdésben s legyen vége a még mai napig is buzgón terjesztett hivatalos hazugságnak, hogy gróf Széchenyi István öngyilkos volt s álljon helyére a megdönthetetlen igazság, hogy Széchenyit az 1860-ik év Husvét vasárnapjára virradó éjjel fölbérelt orgyilErre aztán megnyugtatta az idegen- forgalomnak ezt a vezérét a vendége, hogy az egész madridi eset mese és csak arra jó, hogy a mi Idegenforgalmi Tanácsunk által Európa nagyvárosaiba küldött megbízottak munkáját megvilágítsa, mert azok ugyanazt az eredményt érik el Európa különböző nagy világvárosaiban, mint az a spanyol úr nálunk. Ez így van. Az Idegenforgalmi Szövetséget a szállodások és a vidéki városok, vidéki fürdőhelyek tartják fenn, működésének eredményét nem ismerjük, mert nyilvános beszámolásai nem a múltban elért eredményeiről, hanem a jövő terveiről adnak számot. Ennél titokzatosabb az Ibusz. Vezérének az a különös szokása, hogy vadászat közben intézi az idegenforgalmat. Az eredményeken ez meg is látszik. Tulajdonképeni célja, hogy magyarokat szállít külföldre és nem külföldieket ide. Végül a legrégibb idegenforgalmi intézmény: a székesfővárosi idegenforgalmi hivatal, amelyet Zilahy Dezső igazgató fejlesztett ekkorára, amilyen ma. Hivatalát betölti azzal, hogy a világ idegenforgalmát a helyszínén tanulmányozza úgynevezett tanulmányutakon és itthon tejben-vajban füröszti az ideérkező idegeneket,— a hotelportásoktól fel az egyetemi tanárokig. A legfejlettebb bankettrendező intézmény a világon. De emlegetik is széles e világon és külön társaságok alakulnak, hogy alaposan kiélvezzék a magyar vendégszeretetét. Emlegetik a városi pénztárnál is, mint gyakori és kiadó kundsehaítot. Dióhéjban ez a magyar idegen- forgalom. Ez a négy tényező nem tűri, hogy más is szolgáhassa az idegenforgalmat. Megköveteli, hogy neki jelentsenek be mindent, hogy aztán a maga módja szerint eliszaposítsa az eszmét Kizárólagosságot követel és kinevezi a szakértőket. Mint, ahogy a fürdőügy terén is csak hivatalosan elismert szakértők intézkednek. Van erre példa a városnál elég. A gyógyforrások szakértője — opálbányász. Szigorú utasítás állapítja meg, hogy csak a nyugatról jövő idegenforgalom gilt, — keletről nix nutz. De azért kimarták innen a Cook irodát, mely ha vitt is ki magyart, de hozott idegent is. Így esett kútba a mozlim idegen- forgalom, amely kellőképen megértve, felkarolva, kezelve, istápolva száz- és százezer mohammedán Idegent hozott volna Budára. kosok megölték s a helyzetet öngyilkosságra preparálták s e mesét világszerte el is terjesztették. A GYILKOSSÁG Széchenyit holtan találják — A hulla különös helyzete és a tanúvallomások A tragédia tanúi pár hónap alatt sorra eltűnnek — Két mérgezési kísérlet. A bécsi büntetőtörvényszék ' vizsgálóbírója ápr. 8-án d. u. 3 órakor szemlélte meg hivatalosan a nagy gróf holttestét. Kecskeméthy műve szerint a hivatalos jelentés az autopsiáról így szól: ,.A gróf teste egy zsöllyeszékben ülő helyzetben találtatott. mindkét karja combjaira leeresztve: a balcombon feküdt a kilőtt pisztoly. A fej baloldala teljesen szét volt zúzva, a koponyacsont négy-öt lépésnyire feküdt a földön, a velő a falakon és a szoba tetején szétfecskendezve. Lőanyagul kócfojtás, az agyvelőben madársörét találtatott.“ A fentebbiekből kitűnik, hogy a gyilkos lövés baloldalról érte a koponyát, eszerint Széchenyi, aki nem volt balog, öngyilkosságra balkezét használta volna. Ez azonban olyan embernél, aki nem akarja, hogy esetleg csak kínlódjék, kizártnak tekinthető. A balkéz megbízhatatlan és ügyetlen szolga e célra s ha a gróf magát meg akarta ölni, föltétlenül az igen gyakorolt jobbot választja. A pisztoly a balcombon feküdt. Próbáljon egy öngyilkos egy homlokához szorított pisztolyt elsütni s aztán hagyja kezét szabadon lehullani, mintegy önsúlya szerint, vájjon eshetik-e a pisztoly és a kéz a combra? Semmi esetre sem, — mindkettőnek a test mellett kell lehullania, á pisztolynak a földre, a kéznek egyenesen a test mellett. A helyzet tehát, melyben a vizsgálóbíró a testet találta, preparált volt. Feltehetjük dr. Görgen- ről, hogy nem nyúlt hozzá, a vén szolgákról pedig, a gyáva svábokról, kik a halálnak első meglátói voltak, azokról meg éppen, hogy jobban iszonyodVag-y talán Pesten épen ezt vették rossz néven, hogy Budára? Lehet. Mi itt igazán nem tehetünk róla, hogy a török basa Budán székelt, hogy Giil-Baba a Rózsadombon van eltemetve, hogy a török fürdőket Budán építették a jó török basák és hogy az izlám nem tud Pestről semmit és csak Budun-1 ismeri. A nyugatról terelt mesterséges idegenforgalmat rögtön megszünteti a legcsekélyebb gazdasági, vagy politi- tikai krízis. Ellenben a kelet felől természetes úton érkező idegenforgalom állandóságát biztosítaná a hagyomány, a történelmi múlt és mohammedán vallásosság. Egy föltétele volt: — fölkarolva a magyar mohammedánok új vallás-községének megalakulását, ide telepítve az európai mozlimek egykori fejét, a régi, Ferenc József által kinevezett Reis ul Ulemát, aki szívesen jönne Budára és egy bulla-szerű fetvával megerősítené, mint ősi bűcsújáróhelyet, a legendás Budunt. Kövfcs Arábia helyett szívesen jönne ide az afrikai arab, a perzsa, az afghán, a hindii és a többi turáni, iráni mozlim hívő. Jó budai polgártársam, ne gondold, hogy ez százezrekbe, ’esetleg milliókba került volna, — nem, — nem kellett volna más, mint egy kétszobás lakás a mohammedán lelkésznek és esetleg két szoba a Gellérthén a mozlim legfőbb papnak, a Reis ul Ulémának. Nem is örökre, csak addig, amíg ezt a ma- gyar-mohammedán vallásküzséget kellő pénzalappal ellátja a négyszáz millió mohammedán, aki büszke lett volna rá, hogy ismét szól a miiezzin Budán. Az Ibusz élén álló gazdag magyar úr, aki vadászat közben intézi ezt a szinekúrát, egy hónap alatt több iizetést húz, mint amennyi ennek a keleti idegenforgalomnak az összes költsége lett volna. Ö s* idegenforgalom — opálbányásza. Különben kifogástalan magyar úr, kiváló vadász és pompás házigazda. De csak , magyarokat lát szívesen. Az idegent nem szereti, legfeljebb a kaliforniai milliomosakat.' A san-fran- ciskói lapok büszkék arra, hogy a cseh fürdők hirdetései nio&ett ott vannak a magyar fürdők is. Az aranyásó milliárdosok ugyan nem nagyon tolakodnak ide a másik világrészből, de — a szomszédos kelet elmarad, vagy Becsbe költözik. Nem a magyar idegenforgalom csődjét jelenti ez? Dubonal Pál. A világitó vitrint a bécsi Szent István téren meglátták azok is Budapestről, akik most a városi költségvetés tételeit böngészik. Tudtak róla eddig is,- nem volt ellen» kifogása senkinek, hogy végre valami életjell ad magáról Budapest a külföldön. Lehet, hogy ez a Budapestet hirdető vitrin ott Bécsben tak a halottól, mintsem rajta igazítani mertek volna. Az agyvelőben madársörét volt, eszerint nem vízzel lett volna a pisztoly megtöltve, hanem madársöréttel. Minden vadászember megmondhatja, hogy a madársörét nem hordhatja a koponyacsontot 4—5 lépésnyire, az agyvelőt pedig föl a szoba iölepére. Hogy viz lett volna a pisztolyban, annak sehol semmi nyoma. Brach, az öreg szolga azt mondotta vallomásában, melyet a rendőrség előtt tett, hogy husvét vasárnapján reggel 7 órakor bekopogott a grófhoz, de miután választ nem nyert, dr. Goldberg segédorvosért küldött s azzal együtt léptek a szobába. A grófot a karszékben ülve találták, jobbkezében a kilőtt pisztollyal, míg koponyája szétlőve a földön volt. Az öreg Brach zárta rá éjjel 10 órakor a grófra az ajtót s hagyta magára az egész ötszobás lakásban. Mindennap reggel ő ment be hozzá fölkelteni és kiszolgálni. Valószínű, hogy számos alkalommal nem nyert választ a kopogtatásra, — hanem bement. Mert csak e reggelen küld azonnal a segédorvosért? Gyanításom az, hogy a vén szolga tudta minek kellett történnie ez éjen s kinek adta át a kihúzott kulcsot, hogy behatolhasson az áldozathoz. A megzavart lelkiismeret hatalma volt az, mely az öreg szolgát egy hét alatt ura után kiildé, (mert ápr. 15-én már ö is halva feküdt), ha ugyan nem ugyanazon kéz végzett vele is, amelyik a gróf életét kioltá. Az első intelligens ember, aki a gróf holttestét megpillantja, dr. Goldberg, a kezelő segédorvos. Kihallgattatván, csak annyit vallott, hogy a gróf sokat foglalkozott az öngyilkosság gondolatával és a lélek halhatatlanságával. Aki Széchenyi naplóit ismeri, tudja, hogy ez egész életén át kedvenc témája volt, a naplók minden lapján _ van az öngyilkosságról szó. Az utolsó napokban azonban a gróf az 1859-iki olasz- országi hadjárat leírását s Humboldt levelezését olvasgatta. Két nappal halála előtt étvágya és álma elveszett. (Nem csoda, hiszen alig volt valami mozgása.) Nagyszombat délelőttjén gróf Zichyvel sakkozott egész délután, a két szolgájával várjátékot játszott s este 10 óráig megint sakkozott Kissel. Dr. Goldberg kevéssel a nagy tragédia után agyonlőtte magát. A grói komornyikja, az öreg Grosz, búskomorságba esik és igen rövid időn beiül elhal. Vele sirba száll a rémes éj harmadik tanúja. Szörnyű sorsa lesz a gróf titkárának, a derék Kissnek, aki agg gazdájához oly igen ragaszkodott Nagyszombat éjjelén ő látja utoljára a grófot, tíz órakor elbúcsúzik tőle a vidám viszontlátás reményében. Reggel, amint az intézetbe ér, megtudja a szörnyű esetet. Lemegy a számára fentartott szobába s bezárkózik. Gróf Széchenyi Béla megérkezvén Nagy- cenkről, megrendülve tudja meg atyja halálhírét. Kisst keresni indul, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyék. A titkár a kopogtatásra kikiált neki, hogy ő nem engedi magát meggyilkoltatni, mint ahogy urával tették. Midőn Béla gróf behatol hozzá, egy hosszú tőrrel rárohan s csak a fiatal gróf nagy erejének s a gyorsan érkezett segítségnek sikerül megfékezni a dühöngő őrültet, aki nemsokára meg is hal. Ha valaki tudta, mi történt saját házában, az bizonyára dr. Görgen volt, akit úgy alorvosa, dr. Guszmann, aki Széchenyi döblingi időzéséről egy kis könyvet is irt, mint Kecskeméthy, igen korlátolt embernek festenek. Kihallgatása igen érdekes leleplezéseket tartalmaz a sorok között. A tulajdonos állandó besúgója volt a bécsi rendőrségnek, többször jár Czapka rendőrfőnöknél és Lobkowitz herceg alsóausztriai helytartójánál, jelentést tenni nagy betege viselt dolgairól és a nála megforduló egyénekről. Bár igen fájna neki, hogy az igen bőkezűen fizető beteget elveszítse, mégis sürgősen kéri a két urat, hogy szabadítsák meg öt a veszélyes betegtől. Mit jelent ez? Nézetem szerint azt hogy a bekövetkezendő dolgok felelőssége alól akar kibújni Tudja, hogy a gróf ellen merénylet készül Thierryék részéről — ő nem akar tudója és bűnrészese lenni a dolognak Csinálják másutt, de ne nála. A család nem akarja a grófot kizavarni mostani kényelméből. Görgen gyáva ember, nem meri megmondani, amit tud s a dolog marad, — jöjjön, aminek pönni kell. Es jött is. Görgen a gyászos eset után kevéssel szintén halott volt, néhány hónappal élte túl a nagy halottat, aki házát világhírűvé tette. Halálának közelebbi körülményei ismeretlenek, épúgy, mint dr. Goldberg öngyikosságáé is. Egy igen nevezetes mozzanat elkerült« az esetet vizsgálók figyelmét. Széchenyi egy ízben dr. Goldberggel beszélgetvén, kérdezte tőle, nem leetsé- ges-e az, hogy egy segédorvos 20.000 forintért mérget keverjen a betege levesébe? A szegény orvos elszörnyedve tiltakozott az ellen. „Eh“ — mondá a gróf, — „annyiért akáttneyik megteszi!“ Godberg sértődve távozott a nagy gróftól. De kévéssé ezután megtörtént az a nevezetes eset, hogy báró Jósika Samu erdélyi kancellár ott ebédelt Széchenyinél s ebédre a Görgen-konyháról szarvasgombát hoztak fel, melyet a gróf igen szeretett. Biztosra lehetett venni, hogy jóízűen fog enni belőle, ő azonban hozzá sem nyúlt az ételhez, mert valami emésztésih zavara volt aznap. A'báró azonban alaposan hozzálátott a szarvasgombához, sokat evett belőle s derülten búcsúzott el nagy barátjától. Hazaérve rosszul lett. a császár udvari orvosát hívták hozzá, ez bélgörcsöt állapított meg s arról kezelte. Néhány nap múlva báró Jósika meghalt, március 27-én. A Széchenyinél bevett méreg március 14-én került szervezetébe, tizenkét nap kellett arra, hogy az erős férfit lebírja. Előbb gróf Festetich Tasziló ebédel Széchenyinél és lesz rosszul az ebéd után, de nagyobb baja nem lesz. Véleményein szerint ez lehetett az első mérgezési kísérlet, a Jósikáé a második, melyek után csak a pisztoly maradt hátra.
