Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-08-09 / 1051. szám

1931 augusztus 9 Budai Napló 3 SZENT IMRE GYÓGYFÜRDŐ (R A C F Ü R D Ö) Erősen, radioaktív és rádiumelemet tartalmazó természetes 42* C° földes-meszes hőforrásokkal. Két női és egy úri-gőzfürdővel, valamint kő- cs kádfürdőkkel. Az összes gyógytényezőkkel ' ' ™ felszerelve. —————^ Egész éven ét nyitva. Személyi hírek HENNYEY VILMOS dr. ny. államtitkár, Radegundba utazott és ott marad augusz­tus hó végéig. WIRTER LÁSZLÓ dr. volt nemzetgyűlési képviselő' súlyos gyomorbajjal ment sza­badságra Hont megyébe, a Kemence község melletti Csarna-pusztára. Augusztus 1-én átköltözött a Maros-utcából az Oj Szent János kórház mögötti Tarpatak-utca 1. szám alatti villába. ROTTENBILLER FÜLÖP dr. államtitkár visszatért Svájcból, ahol St. Moritzban töltötte szabadsága egy részét, de a pénz­ügyi zárlat hazatérésre kényszerítette. SAQMÜLLER JÓZSEF, prelátus-plébá- río's Reichenhall-ból visszatért. CSOHAY GÉZA póstatanácsos a Bala­ton melletti nyaralásából visszatérve, is­mét átvette a Budai Társaskör irodájának vezetését. GALLINA FRIGYES dr. tanácsnok, sza­badságát a Tátrában tölti. KOVÄCSHAZY VILMOS visszatért Ba- laton-Györkön töltött szabadságáról, hogy az idegeniorgalmi Ügyeket intézze. Idegenforgalom SIR IBRAHIM őfelsége, a jahorei szul­tán e hó 8-án Budapestre érkezett és meg­tekintette Buda nevezetességeit. A szul­tán szűk kisérettel, feleségével, aki angol nő, saját autóján érkezett a fővárosba. A mohamedán-magyar kulturkomité és a budai izlamita felekezet küldöttségét fo­gadta és melegen érdeklődött a magyar muzulmánok ügyei iránt. SEKKI ARSZLAN herceg, népszövetségi delegátus, a muzulmán világszövetség elnöke, meleghangú üdvözlő táviratot kül­dött Husszein Hilmi efendi budai muftinak megválasztása alkalmából. I. ZOGU albán király és a bécsi egyip­tomi kir. követ is táviratilag üdvözölték a budai izlám vallásközséget és a moha­medán kulturkomitét. RaVaSz cukrász -vw L KRISZIINA-KÜRÚ! 15 cUKRASZ^ÍaLoS Tslefon: 502-34. — Az új hidakról nyilatkoznak a főpolgár- itester, a polgármester ■ és: a Közmunkák • Tanácsának elnöke a Közlekedési Tudó­sító című szaklap legújabb ' számában. Ripka Ferenc főpolgármester nagy öröm­mel üdvözli a székesfővárosnak ezeket az új közlekedő útjait és Isten áldását kéri azokra, akik majd használni fogják. — Sípöcz Jenő dr. polgármester gyakorlati alapon szól hozzá a tárgyhoz s a két új híd városfejlesztő hatásának perspektívá­ját vetíti elénk. A kelenföldi és az óbudai síkságon — írja — a főváros jövőbeli fej­lődése során a lakosság nagy tömegeinek elhelyezése várható, mint ahogyan annak idején a Ferenc József-hid a Kelenföld mocsaras mezőin egészen új városrészt teremtett. — Rakovszky Iván, a Közmun­kák Tanácsának elnöke kifejti nyilatkoza­tában, hogy a székesfőváros vérkeringése" és idegrendszerének munkája tökéletlen lesz mindaddig, amíg ez a két híd el nem készül. — Márkus Jenő dr., a Beszkárt helyettes vezérigazgatója, a két új hídnak Budapest közlekedési rendszerében való nagy hivatását ismerteti. Múzeumot létesítettek ismét Budán, még pedig a Halászbástya tornyaiban. Horváth Henrik dr., a Fővárosi Muzeum őre, a ki­tűnő műfordító és a nagy agilitásé Pacher Béla megbízásából összegyűjtötték Buda és Pest kőemlékeit a török hódoltság előtti korból s ezt az anyagot a bástya építése­kor talált épületszobrokkal, fegyverekkel, koponyákkal és egyéb leletekkel kiegé­szítve, muzeálisán elrendezték. Az új gyűj­teményt szeptemberben nyitják meg. A kenyér nélküli tanítók mellőzése és az elemi iskolai osztályok túlzsúfoltsága ellen szólalt föl a közigazatási bizottság leg­utóbbi ülésén Gaár Vilmos nyugalmazott kúriai bíró. Azzal kezdte, hogy az elmúlt iskolai év elején hadviselt tanítók támoga­tást kértek tőle és pártjától, hogy juttassák őket helyettesítéshez, vagy ideiglenes meg­bízatáshoz. Az ügyosztály akkor azt mondta, hogy semmit sem adhat nekik. Ez nincsen egészen így. A főváros iskoláinak számos osztályában olyan sok gyermek szorong, hogy egyrészt előmenetelük, másrészt egészségük nincs tökéletesen biztosítva. Ha az ügyosztály az ilyen is­kolákban párhuzamos osztályokat állít föl a túlzsúfoltság megszüntetésére, akkor az állástalan hadviselt tanítókból sokat elhe­lyezhet. A kulturális kiadásoknak erre a többletére akárhogyan meg kell találni a fedezetet. Az Autóbuszüzem idegenforgalmi kocsi­kat is fog járatni, valószínűen már szep­tembertől fogva. Ezidő szerint kizárólago­san az Ibusz járat ilyen kocsikat, de ennek a szerződése leiár, másrészt pedig az új autótörvény is megszünteti ennek a forga­lomnak a monopolisztikus jellegét. A jövő­ben tehát bárki iárathat idegenforgalmi autocart, természetesen hatósági engede- lemmel. Ezért akar vele foglalkozni az Autóbuszüzem is. A székesfővárosnak az lbusz-szal kötött szerződése jogot ad hozzá, hogy az autocarokat öt év leteltével meg­váltsa, tíz év múlva azonban ingyen men­, Magyarvár a Boszporusz partján Ismét nagybecsű ereklyét talált külföldön PALÓCZI EDGÁR nek át az autocarok a székesfőváros tulaj­donába. Most azt kell majd az illetékes hatóságoknak eldönteniük: megváltsa-e a főváros az Ibusz kocsijait, vagy pedig sa­ját kocsijaival kezdje meg az Autóbusz- üzem az idegenek szállítását? Cukrász-razziákat végeznek legújabban a székesfővárosi tiszti orvosok és főleg a kis cukrászdákat és fagylalt-készítőket tartják állandóan szemmel, amit indokol a sok fagylaltmérgezési eset. A legális cuk­rászok, kávésok nemcsak nem vették ezt zaklatásnak, hanem meg is köszönték és kérték az ismételt vizsgálatot. Azonban a kis cukrászoknál lehetetlen állapotok van­nak ezen a téren. A tiszti főorvos jelentése szerint a tiszti orves bement egy cukrász­üzletbe, ahová abban a percben lép be a cukrászsegéd, aki a ház közős W. C.-jéről jött. Vízvezeték azonban nem volt a W C.- ben s az üzletben és így a cukrászsegéd nem mosta meg a kezét, hanem tovább készítette a fagylaltot. Hihetetlen a szenny és piszok. A kiscukrászok egy része és az alkalmi árusok, a budapesti cukrászipar jóhirét veszélyeztetik, mert főleg ők azok, akik romlott fagylaltot árusítanak. Az ilyen fagylaltnak a tápértéke semmi és azonfelül nem más, mint fagyasztott szenny és piszok. így történhet, hogy egyetlen vasárnapon 5000 megbetegedés is előfor­dulhatott. Nem bontják ie a Rudasfürdő tűzfalát, legalább egyelőre nem. A közgyűlés már tavaly megszavazott erre a célra 300.000 pengőt,- amiből egyúttal a fürdő igazgató- sági épületét is átépítették volna. Ezt a tervet kénytelen a főváros félretenni, mert a mostani pénzügyi helyzetben nem tudják a háromszázezer pengőt előteremteni! Az első benyomás fontosságával minden­ki tisztában van. -Fontos ez különösen az idegenforgalom terén, ahol az idegen leg­inkább az első impressziók után ítél meg egy várost. Ezt csak azért írtam ide, mert az utolsóelőtti számban Blum György úr nagyon helyesen fejtette ki, milyen rossz gondolat volt az autós idegeneket a nagyszerű bécsi országútról az egészen kisvárosias Óbudán át a belterületre hozni. De ez még nem minden! Mert legyen az idegen bármilyen jól felszerelve térképek­kel és kapja a legbővebb információkat a bécsi vagy egyéb külföldi idegenforgalmi irodákban, nem valószínű, hogy csak egy ,is közülük tájékozódni tudna már a Zsig- mond-utca—Margit-körút sarkán is! De itt van a baj. Az idegen természetszerűleg az egyik rendőrtől igyekszik némikép útba­igazítást kapni. De sajnos, ez csak igye­kezet marad! Mert, bármilyen nagy­szerűen is vannak közlekedési rendőreink kiképezve, az idegen nyelvek terén bi­zony egy kicsit még vissza vagyunk ma­radva! A közlekedési rendőreink nem fog­nak egyik napról a másikra idegen nyelvet megtanulni, de azért legsürgősebben segí­teni kellene ezen a bajon. Nem kell ide nagy beruházás, hanem egészen egysze­rűen egy tábla és két-három útjelző nyíl. Az idegenek, . minthogy csak egy 'út- áll rendelkezésükre, a legnagyobb könnyedséggel eljutnak a Zsigmond-utca— Margit-körút sarkáig. De itt már kezdődnek az útelágazások. Ide tehát egy táblát kel­lene állítani a Margit-híd felé mutató nyíl­lal, ahol a magyaron kívül három nyelven ezt a szöveget olvashatnák: „Mindennemű felvilágosítások (hotel, autocar, stb.) a Menetjegyirodában, Vigadó-tér.“ Ezt a táblát aztán a Személynök-utca sarkán, a Kossuth Lajos-téren, Akadémia-utcán, Fe­renc'József-téren, valamint a Mária Valé- ria-utcán is felszerelnék és így az idegen az egyik legszebb városrészen, a Parla­ment előtt elhaladva, a legnagyobb köny- nyédséggel érne el a Menetjegyirodáig, hol egy tisztviselő avval volna megbízva, hogy ezeknek az érdeklődőknek felvilágo­sítást adjon. Jó megoldás volna az is, ha az idegeneket ilymódon az Oktogon-térre vezetnék és ott külföldi példára egy in­formáló pavillont állítanának fel. Ilyen és hasonló megoldás ezer is kínálkozik és csak egy kis praktikus érzék, na meg jó­akarat szükséges ahhoz, hogy gyönyörű fővárosunk e téren se maradjon el a mo­dern nyugati metropolisok mögött. Dembitz László öt évig eltart áz ördögárok bebolto- zása, amelyet évekkel ezelőtt megkezdték, majd abbahagytak, az idén pedig ismét folytattak. Az illetékes ügyosztály szerint ezen a nyáron háromszáz méter hosszú­ságban végzik el a munkát és őszre már túl lesznek a Hadapród-utcán. A még hátralevő két kilométer hosszú szakasz egyelőre beboltozatlan marad, illetőleg csak lassúbb tempóban folytatódik rajta a munka, mert a fővárosnak kevés pénze van iá. Hivatalos nyilatkozat szerint öt eszten­deig tart a befejezése. A Gellért-tér rendezése régi vágya a Ke­lenföldnek. Ezt a teret így meghagyni mai állapotában nem lehet, ezen változtatni kell, ezt tanulmány tárgyává kell tenni, — mon­dotta egyik legutóbbi nyilatkozatában Bor­vendég alpolgármester, aki reméli, hogy a közeljövőben az erre vonatkozó javaslat meg is történik. Ebben az esetben a villa­mosközlekedés is meg fog javulni, addig is azonban a Beszkárt figyelmét fel fogja hívni arra, hogy a lehetőség keretein belül a villamosközlekedést a Gellért-téren sű­rítse. A Fővárosi Iparos Dalárda Egyesület tízéves jubileuma alkalmából augusztus 15-én és 16-án országos iparos-dalosver- senyt rendeznek harminckét vidéki dalos­kör közreműködésével. Az ünnepséget 15-én reggel 8 órakor kezdik a Bazilikában tartandó misével, utána díszközgyűlés a Kereskedelmi és Iparkamarában Becsey Antal elnöklésével. A dalosok délután az Országzászlóhoz vonulnak tisztelegni és megkoszorúzzák a négy szobrot. Másnap reggel már 8 órakor megkezdik a dalos­versenyt a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. Nehezebb és könnyebb műdalo­kat, népdalokat és vegyeskarokat adnak elő. Délután a Margitszigeten, a polopályán folytatják a versenyt, amelyben ezerötszáz Százharminnyolc év -előtt; 1793. október végén érkezett Budára I. Ferenc leirata a nádorhoz, amelyben értesíti fiatal test­vérét, hogy Tóth Ferencnek, a francia for­radalom miatt emigrált Francois Baron de Tolt-nak, visszaadja ősi magyar nemessé­gét, amelyet atyja Tóth András, a II. Rákó­czi Ferenc nemes apródjából a francia hu- szárság egyik megalapítójává lett vitéz magyar lovastiszt annak idején elvesztett. Ekkor tért vissza ősei földjére Tarcsa- fürdőre a XVIII. század egyik legérdeke­sebb magyarja, a Suezí-csatorna tervezője, a Dardanellák és a Boszporusz megerősí- tője, a török haderő újjászervezője: Tóth Ferenc báró, a világhírre szert tett Mémoires sur les Turcs el les Tartares szerzője, akinek életrajzát 1916-ban Pa­lócai Edgár tollából díszmüként adta ki a Vörös Félhold támogatására alakult orszá­gos bizottság. Tizenöt éve kutatják azóta Franciaor­szágban eredménytelenül a zseniális Tóth Ferenc báró arcképét, amely úgylátszik — leveleskönyvei kivételével — összes többi értékeivel a francia forradalom viharának esett áldozatul. A stíriai Tobelbad fürdő régi Kurhaus­dalos vesz részt. A nagyszabású művészi mérkőzés nagyobb díjait.; Horthy Miklós kormányzó, továbbá a közoktatási, honvé­delmi és kereskedelmi miniszterek, a szé­kesfőváros, a Kereskedelmi és Iparkamara és az ipartestületek adományozták. A ver­seny gondolata Farkas Lajosé, a dalostár­sadalom kiváló vezető alakjáé, a rendezés is az ő elgondolása szeripj történik Szabó István karvezető közreműködésével. DERÉK! ANTAL Hagyományos budai írqjpbileum volt az azóta bezárt óbudai Kisfaludy Színházban a pesti művészvilág kollegiális részvételé­vel. Deréki Antal, a budaiak kedves agg színész-írója ünnepelte életének 86-ik, mun­kásságának 62 éves jubileumát, aki meg­teremtette Blaháné édes-kedves magyar karjára a Búzavirágot, . áfl Eleven ördö­göt, a Kondorosi szép csaplárnét, hogy Gábor' Áron ágyüöntő műhelyéről, meg a Napraforgóról és társairól ne is szóljak.. Ennek tiszteletére megtelt a szinház. Az ünnepelt aggastyán meghalva kérte kö­zönségétől, hogy helyezze el őt a székes- főváros egyik szeretetházáb.an. — Műsor előtt Szávay Gyula költő mondta az üd­vözlő- és emlékbeszédét,, amely telve van szépségekkel: .„Immár elnyelte Május az ifjúságnak minden szép virágát, már, csak az erdő tarlójáról szedünk egy utolsó koszorúra valót, mely az érdemek inán járva, a sze- »retet.. mejegsjzív ü_ hajlék át,.JiészüLfelkeJcesnL ma este, hogy egy hosszú.,művészéiért vé­gén illatos, puha rózsalevelekből hintsen álomszövő pihentető párpát. a mi ünnepelt barátunknak, régi vándorunknak, az igen kedves Deréki Antalnak.1,‘, „Nem lesznek ezek számára utolsó vi­rágok, kis unokáik majd - -évről-évre ki- tavaszodnak tövükből, mint eddig is tették. Hiszen egy évtized óta évről-évre mindig megjelenünk üdvözletünk :és búcsúnk sza­vaival, virágaival, Istennek hála, én lehet­tem a szónok.“ „Én az a tagja vagyok az országos szinészegyetemnek, akinek egyetlen szerep -jutott de azt évről-évre lejátszom becsü­letesen: és ez Deréki Antal jubiláris búcsú­vétele, szerződésének egy újabb évre való meghosszabbítása.“ „E nagy feladat végzésében öregedtem meg én — lassanklnt már szintéin felér­kezve a jubiláris tisztesség kapaszkodóira, — melyeknek áldozatot gyújtó oltárát ős szokás szerint a budai Kisfaludyak Thalia- templomának ezek az itt hulladozó kövei szolgáltattak mindeddig, nemes közönségük szívének kidobbanó szeretetével. Prológu­som első szavai őt üdvözöljék, az őskö­zönség képviseletét, hódolattal.“ „S te, az .omladozó templom egykori öreg sekrestyése, fehér aggastyán, akivel félszázaddal ezelőtt, szögfekete korodban oly igaz barátságba forrtunk, hogy azt régi szép mivoltában a futó évtizedek hosszú sora alatt sem változtattuk meg, — fogadd a te körülölelő, szerető; közönséged ün­neplő tiszteletének meghajlását e napon újból s fogadd a színpad világának és felejthetetlenül gyönyörű zenéjének, a tapsviharnak egy pillanatra való kiújulásat, a tapsnak, mely csak élőknek szól, s mely­nek sűrített szövege is csak az, hogy „éljen!" Éljen tehát Deréki Antal! Ez a lényeg, ezt az egy szót tartsd meg belőle, a többit vedd csak színpadi jelenetnek.“ „Nagyok és szépek voltak a, te álmaid, azokban a te lelked halhatatlansága — ne is búcsúzkodjál tőle — tovább él. Ha egyik év lezárul, csak kopogtass az elkövetke­zőn, íme búcsúztatóm legyen a vizűm je­gye; ezzel a hátralevő egész évsorozatra tárt karokkal bocsátanak be.“ istvAn irobileitő és mázoló mester, I. kér., Attila-körút 2. Telelőn: 573-55. Bomlik a címer azon a várfalon, amely az Alagút Duna felőli bejáratától balra, a siklón túl épült bástyafalon van kirakva. Ez az országos címer a maga arányaiban talán a legnagyobb az országban, — emlé­keztet a Trianon előtti időkre — és rend­kívül forgalmas hely a. Clark Ádám-tér, ahonnan ez a címer pompásan látható. Szí­nes, mozaikszerű munka ez, de . az idő és a talajvíz bomlasztó hatásának nem tudott ellentállani. Fordított rend! Fordítva fejlődik ez a város. — Kívülről befelé és nem úgy, mint máshol: — belülről kifelé. A legszebb bu­ában a hildburghauseni bibliográfiai inté­zet egyik százéves acélmetszetsorozatában most Palóczi Edgár megtalálta Tóth Ferenc báró egyik legérdekesebb alkotásának, a Boszporusz-menti Magyarvárnah (Madjar kaleszi) képét, amelyet III. Musztafa szul­tán parancsára 1772-ben épített Tóth báró és, amelyiet török testvéreink épp ezért építőiéről Madjar-Kaleszinek neveztek el. A regényes fekvésű erőddel szemben az európai parton Rumeli Kávák és Fanaraki erődje fekszenek. A régi acélmetszet a Madlar-Kateszlt Fort Madjar Fabiasdi-nak nevezi. A Budai Napló keleti összekötteté­sei révén talán sikerül majd a Fabiassi név történetét megállapítani és rávenni török testvéreinket arra is, hogy ennek az entente parancsára szintén leszerelt erődnek régi nevét használják ismét tér­képeiken, ahol az, a múlt század vége felé veszendőbe ment. A stíriai fürdőhelyek magyarbarátságára érdekesen jellemző, hogy a tobelbadi fürdő r. t. agilis igazgatójának, Radó Ármin rimaszombati szállodatulajdonosnak köz­benjárására az értékes régi képet ajándék­ként ajánlotta fel a magyar kutatónak. dai völgy eleiére, egymással szemben egy téglavetőt és egy temetőt tettek. Ezek meg is fojtották a Hüvösvölgyet úgy, hogy megfordult és Balázs táján kezdett fej­lődni és így jött befelé. A Völgy-utca, a Páfrány-út és a Hidegkúti-út külső részén épültek a régi budai családok pompás nya­ralói. Ezen már segített a város Kozma Jenő unszolására. — Óbuda a Római-fürdő felől fogja kapni az új ojtást. — A Naphegy is — szinte bent van a Belvárosban — és régen kellene, hogy villa villa hátán álljon itt. Ez is a tetejéről fejlődik lefelé azóta, hogy ott megindult a ház- és útépítés. A Naphegy külön probléma. Németh Béla igyekszik ezt a problémát megoldani. — De ott van Kelenföld! Ez a csoda-város is ott nőtt ki a posványos mocsárból az új híd fejénél, holott egész Buda, a Tabán, a Víziváros olyan maradt, mint a falu. Miért nem' fejlődtek ezek a részek? Valami itt nincs rendben, valami itt fordítva történt. Kérdezzük... egyik Attila-utcai előfizetőnk szigorú, erős megrovásokat tartalmazó levele alap­ján, hogy a főváros a most kiépült és belső Budának egyik legforgalmasabb útjává lett Attila-utcában a járdaszegély köve mellett, a fák mentén füvesíteni akarta-e a gyalogjáró egy részét, vagy az utca gondozatlansága miatt dudva nőtt ott, mert egyáltalában nem emeli az idegenek által sűrűn látogatott • Beítevué szálloda környékének képét az úton tenyésző dudva és semmiesetre sem helyezi az utcák gondozását olyan fokra, aminöt megkövetel Buda fürdőváros. A Közmunkák Tanácsa a Horthy Miklós- és Lenke-út keresztezésénél lévő teret Lenke-térnek, a Dajka Gábor- és Rozma­ring-utca keresztezése utáni névtelen utcát Mádefspách Károlyné-utcának, a Bimbó­utcából kiinduló s az Endrődi-utcáig terjedő utcát Rügy-utcának, a Fehérvdri-útból ki­induló és a Tétényi-útig terjedő utcát Lomnic-utcának, a Ruszti-útból kiinduló ut­cát Présház-utcának, a Nagyboldogasszony- útból kiinduló lépcsős útvonalat Kelenhegyi- lépcsőnek, a Vaspálya-utcából északkeletre kiinduló névtelen utcát Ugor-utcának, végül a. Cserkész-utcából kiinduló és a Mongol- utcáig haladó névtelen utcát Kirgiz-utcának nevezte el. A török időkből a mecseteken kívül is voltak épületek Budán. így például volt török főiskola is, amelynek alapítását Szo- koli Musztafa basának tulajdonítják, aki Budán nemcsak mecseteket, hanem „med- resseket“, azaz főiskolákat is építtetett. Ezekről bővebb adatok nem maradtak fenn, A IV. finn-ugor kongresszus vonata vígan robogott ki a nyugati, pályaud­varról. A III. osztályú kocsikban ra­gyogó magyar arcokat lehetett csak látni; mindenki boldog volt, hogy a MÁV milyen szép tiszta, kényelmes III. osztályú kocsikkal kedveskedett a kongresszus tagjainak. Végre átértünk lengyel földre, hol barátságos és előzékeny bánásmódban részesültünk. Szelíd ábrázattal hallgat­tuk, hogy a lengyel nemzetnek micsoda nagyjai voltak; s nem javítottuk ki, abban némi tévedés is rejlett, hogy azok a nagy mesterek nálunk születtek és tőlünk származtak hozzájuk és ők teljesen magukénak vallják őket. Másfél napos állandó gyorsvonati Uta­zás után az első észt határállomáson, Zemgaléban várt ránk az észt vonat. Kíváncsian nyújtogattuk a fejünket ki az ablakból, hogy minél előbb meglás­suk és elbíráljuk. Az első meglepetést az okozta, hogy csupa II. oszt. kocsit láttunk. A további meglepetést az okozta, hogy olyan tiszták voltak, mintha most kerültek volna ki a gyár­ból, végül azt hittük, hogy tévedtek a rokonaink, mert III. osztályú kocsik he­lyett II. osztályú hálókocsikat küldtek. Mikor az állomásfőnök rövid német szavakkal átadta a vonatot, akkor tud­tuk meg, hogy az észt kormány a leg­melegebb üdvözletével küldi a messzi­ről őket meglátogató déli rokonoknak a vasúti szerelvényt azzal a kéréssel, SZÉCHENYI GYÓGYFÜRDŐ a Városligetben a székesfőváros egyik legmoder­nebbül felszerelt, legmonumentá- lisabb gyógyfürdője. Ivókúra. Nép­fürdők, nyári (strand) uszoda. KITŰNŐ KÖZLEKEDÉS de általában a török példák nyomán a me­csetek szomszédságában kell őket feltéte­leznünk. Dervis kolostoroknak is kellett épülniük, mert dervisek Budán három he­lyen voltak és pedig a felhéviznél (Csá­szár fürdő), a Musztafa mecseténél, a mai Király-malom tájékán és az alhéviznél (Rudasfürdő). Ezekről sem tudunk semmit többet. Egy érdekes emléke volt még a török hódoltság idejének, a Gellérthegyi favár, a Blockhaus, amelyet 1566-ban II. Szulejmán szultán parancsára Arszlán pasa építtetett a felsővár védelmére s amely fontos szerepet is játszott a későbbi ostro­moknál. (Innen a Gellérthegy német neve: Blocksberg). Ugyancsak Arszlán pasa erő- síttette meg a vár falait is. Mátyás király palotája is Szulejmán pasa alatt (1541—43) lett kormányzó palotává, a pasa maga ugyanakkor a mai hadtestparancsnoksági épület helyén volt házak egyikét alakíttatta át a maga részére szerájjá. A holtak várnak. Még egy klasszikus példát idézünk a be nem várható tervekről és közöljük „Budapest szkföv. közigaz­gatása 1905-ben“ című munkából a követ­kező részt: „Igen sokat foglalkoztunk ez évben a régebbi, de még be nem fejezett vonaltervezetek ügyével. így az 1905. év­ben adatott ki a vasúttársaságnak az óbudai temetői vonaltervezetre, valamint e vonal mentén létesíteni szándékait forgal­mi telep, nemkülönben a kelenföldi for­galmi telep mellett- létesítendő új forgalmi telep építése és üzletére vonatkozó enge­délyokirat is úgy, hogy az óbudai temetői vonal megépítése — a III. kerületi polgár­ság régi óhajára — a kivitel stádiumába jutott.“ Nesze neked Óbuda! Huszonöt év előtt már jelentette a város, hogy: „...a III. kerületi polgárság régi óhajára az óbudai temető vonal megépítése a kivitel stádiumába jutott...“ Ezt az ígéretet meg­ismételte az akkori első alpolgármester is a farkasréti temetőben, hét évvel ezelőtt, harminc tanú jelenlétében, amikor kijelen­tette,^ hogy: „...a farkasréti temetőbe már nem temetkezünk, hanem egyelőre az óbudaiba és rövidesen kiépítjük oda a vil­lamos vasutat..." Óbudán pedig már föl­dig érnek azóta a szakállak. „A jó száraz tisztítás, öltöny, női ruhák festése, gallér, ing-tisztítás, ol­csó áraival meggyőz mindenkit a nagy aranyéremmel és díszoklevéllel kitünteteti MENCZER E E : E ~ - : : — - _ HENCZER-nél Fest. Tisztit. Hős. Telelőn Magyar Országos Építkezést Takarék- szövetkezet címmel olyan vállalat alakult, amely tagjainak kölcsönt folyósít építkezés vagy ingatlanvásárlás céljára. A vállalat — prospektusa szerint — háromezer pen­gőtől ötvenezer pengőig terjedő összeget kölcsönöz, a havonkint fizetett tagsági díj szerint és aszerint, hogy mennyi belépési dijat fizet. Üzenet „Egy igazi budai polgár". Névtelen le­vele megjött. Ha ön igazat írt, — kár volt alá nem írni. Ha ön hazudott, — jól tette, hogy alá nem írta. Lehet, hogy lapunk szerkesztőiét „senkisem ismeri“ Budán, főleg az ön budai ismerősei közül, de ön bizonyára ismeri őt. Sőt haragot tart s így valószínűleg — nincs igaza. Annyi bizo­nyos, hogyha ön nem is fizet elő, mindig elolvassa az első szótól az utolsóig a Budai Naplót, — mintahogy az „egy igazi budai polgát“-hoz illő. Ne féljen tőle. Nem bántjuk önt, csak, ha megint rászolgál. Esetleg szóljon a szerkesztőnknek, ha megint találkoznak „a templomnál“. hogy legyünk elnézőek, hogyha kénye­lemben nem is érik el a mi megszokott mértékünket. (Bizony két éjszaka a III. o. MÁV kocsikon kényelmes volt!) Gondolható, hogy a szívünk megtelt melegséggel és hálával, hogy ilyen ké­nyelembe helyeztek távoli rokonaink és így megbecsülnek. Boldogan elszen- deredtünk, miközben a vonat most már a széles vágányokon száguldott velünk tovább északra, mindig északra. Éjjel két órakor felriadunk, mert a vonat áll. Futkosás és halk beszéd, ma­gyarok beszélnek, de olyan messze, hogy még nem érteni. Nagy sietséggel kapkodjuk magunkra ruháinkat, hogy megtudjuk az állás és futkosás okát. Még nem tesszük ki a lábunkat a ko­csikból, fölzendül magyarul a Himnusz. Sietünk ki a kocsikból. A Himnuszt merev állásban, könnyezve hallgatjuk végig s lelkünk megtelik várakozással. Walk állomáson vagyunk, egy kis helység, de vasúti gócpont állomásán, és nagy, ünnepi rendben szorongó tö­meg fogad. A állomás fellobogózva az észt színnel, mindig középső helyen feltűnően a magyar lobogóval. Fehér­ruhás egyetemi diákleánykák virágos kosárkával kezükben csengő hangon kívánnak jó reggelt, s kis reszkető ke­zükkel mindenki szíve fölé • egy kis gyöngyvirágcsokrot tűznek. Az észt női MANSz most egy észt dalt énekel, melynek mélabus dallama a szívünket teljesen összefacsarja. MÁTÉ ÓVATOSSÁG. Turáni testvéreknél A FINN-UGOR KONGRESSZUSRÓL írta: KEMÉNY ZOLTÁN DR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom