Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-08-09 / 1051. szám
XXVIII. évf. 1051. sz. 1931. AUG. HÓ 9 Megjelenés: hetenkint kétszer ELÖFIZE TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó htrdetOkoek nagy kedvnimóny Buda érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport térért szolgélé újség FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdért, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos érék: délutén 4-6-ig Segíts Kelet! Keleten kél föl a nap és hozza magával mindazt, ami az élethez kell. Kelet felől jött a magyarság és ott hagyta mintegy 300 millió turáni testvérét, hogy a nap útját kövesse nyugatnak, nyugatnak... A lehunyó nap egy rövid éjszaka után ismét diadalmasan kél föl keleten, — de a nemzetek útja ezeresztendős, nehezen tér oda vissza, ahonnan elindult, hogy újból kezdhesse diadalmas útját. Nincs nekünk nyugaton egyetlen jóakarónk sem. Onnan mi segítséget hiába várunk, mert elmulasztottuk felvilágosítani a gőgös nyugatot arról, hogy a mi kultúráink sokezer esztendős és a gallok, a germánok még barlanglakók voltak, amikor a magyarság ősnépe már fejlett kultúrával bírt, New Yorknál, Londonnál nagyobb várost alapított és épített a turáni tájakon és művelt családi életet élt. Ezer éves a hit Európában, hogy a Duna—Tisza közén ezer év előtt egy mongol horda tört be és azóta tartja itt fenn véres erőszakkal az uralmát. Élő tanúm erre Konsten őrnagy, aki a porosz kormány megbízásából jött volt Budapestre a háború idején és e sorok írójának elmondotta őszintén, igazán, hogy ő és más 300 millió nyugati ember ebben a hitben él, ez a véleménye a magyarságról. Tibeti tartózkodása után mondotta ezt el, ahol egy kolostorban élt két évig és, ahol nagymű- veltségü szerzetesek utaltak rá, hogy az ő kolostorukban is három-négyezer esztendőre visz- szamenően följegyzések bizonyítják a magyar ősök kultúráját. fia évszázadokon át elfelejtettük erről a nyugatot felvilágosítani, most —- a vészharang kongatása idején — nem figyel ránk senki, nem érdeklődik irántunk senki. Ott Keleten, Mandzsuországtól le, Indián át Ceylon szigetéig és nyugat felé Kisázsia tengerpartjáig, őshitű legendák élnek a magyarságról, annak őseiről, a hunokról, — élnek olyan erővel, hogy fanatikus dervisek tőrei között a szentségtörést elkövető és az afganisztáni Szent Völgy _ ős szittya királysírjai közé tudomány- szomjasan behatolt Némethy Kálmán néhai nagy történetbúvárunknak életét mentette meg az a mondása, hogy: — magyar vagyok! Ahol a gyilkolni készülő fölemelt kar lehanyatlik erre a szóra és megmenti egy'ember életét, —ott á testvéri szeretet ápolása, nemzetek közeli barátsága megmentheti a Iegyilkolás előtt álló testvérnemzetet is. Új világpolitikát! A verejtékes, nehéz óráit élő magyar nemzet csak keletről várhat segítséget, ha igyekszünk helyrepótolni azokat az évszázados mulasztásokat, amelyek nem építették ki azokat a testvéri kapcsolatokat, amelyek bennünket a turáni világhoz fűznek. Ma már nehéz lesz rokonszenvet kelteni ott, azoknál az izlam vallású népeknél, amelyek éppenúgy hisznek egy Istent, mint a nyugati vallás keretében mi magyarok, de akiket nyugati majmolásban mindig pogányoknak mondottunk. A hódító török nemzet harcait, másfél évszázados lenyügöz- tetésünket mi az Izlam rovására irtuk. Annak az Izlamnak a rovására, amely Jézust elismeri prófétának és tisztelettel hódol Máriának. De nehéz lesz meggyőzni testvéri szeretetünk rol most, ezer év után azokat a turáni népeket, akiket ezer év alatt elhanyagoltunk, megtagadtunk. Vándorlás Ázsiába Pedig a Kelet volna hivatva összegyűjteni a világszerte szétforgácsolódó magyarságot és megmenteni azt — unokáiban is — a magyar nemzet számára. Minden magyarban van képesség és hozzáértés a földművelés számára, kár azt külföldön gyárakba zsúfolni, bányákba kényszeríteni, hanem tervszerű telepítéssel Ázsiába kell vinni, a turáni termékeny, de néptelen térségekre. Nem volna oly nehéz, mint a nyugati diplomáciával való viaskodás, — kieszközölni a turáni népek khan-jai, szatrapái és más fejedelmeinél, hogy területeket adjanak ingyen a magyar telepítőknek és oltalmat addig, amíg maguk is meg tudják védeni érdekeiket, és egyúttal biztosítják számukra a magyar nemzetiséget. Áldozatokkal kellene ott kultúrát teremteni, mely hamarosan a turáni népek egyik keresett kulturközpontjává válna. Céltudatos politikával ma már 3—4 millió magyar élne ott. közel egymáshoz, talán új államot alkotva, ős nemzeti dinasztia uralma alatt, amit szívesen szolgálna ott minden régi uralkodó család. Szolgálatot tennénk Ázsiának is, ahol kevésbbé kulturált, ma a sivatagok falánkságának kitett területeket mentenénk meg a kultúrának. Ez volna a tulajdonképeni kapocs a turáni népekkel, — a magyar nép, a magyar kultúra nagy rádió-adóállomása Ázsiában. Kormányprogramm volna ez, de most a nyugattal kell megvívni a harcot és ez új nagy célok számára, valami kormánybiztosságot kell megszervezni, mely azonnal a kezébe venné a széthulló magyarság egy kévébe való kötését. Van-e erre termett államférfiú a mostaniak között? A magyarság régi, bölcs vezetői azzal fűzték közelebb a magyarsághoz az ittélő nemzetiségeket, hogy nemzeti szokássá tették a cseregyermeket. Alföldi magyar családok német és tót vidékekre küldötték nyelvtanulás céljából fiaikat és cserébe kaptak német és tót fiúkat. Sohasem történt meg, hogy a magyar fiú németté, vagy tóttá vált volna, de mindennapos eset volt, hogy a német- és tótfiú színmagyarrá vált. Ha ezt a cseregyermek-rendszert követtük volna a világpolitikában is és a 30—40-'re tehető turáni nemzet mindegyikéből átvettünk volna évenkint cserébe két-két fiút és adtunk volna cserébe helyettük szintén fiúkat, akkor azzal a csekély költséggel, amibe néhány száz serdülő fiú neveltetése körül, akik 25 éves korukban mint kész jogászok, mérnökök, orvosok, tanítók, iparosok és kereskedők kerültek volna vissza hazájukba és ott mint kiváló képzettségű emberek vezető, pozícióhoz jutottak volna, — akkor nekünk ma mindenütt a turáni népek között sokszáz olyan izg-vérig jóbarátunk és testvérünk volna, aki most fölemelné tiltakozó szavát a magyarság legyilko- lása ellen és nem tudom elhinni, hogy az Indiában élő 150 millió, szittya származású, az angol uralom támaszát képező nép tiltakozása nem állította volna-e meg Anglia kezét, amikor a trianoni gyilkos okmányt aláírta. California — és a Balaton Keserű mosollyal hallgatom, amikor Tasnááy-Sziics András államtitkár úr, az IBUSz elnöke azt magyarázza nekem, — aki 1888-ban, vagy talán azt megelőzőleg még Smialovszky Valér volt flrszággyülési képviselővel, Tren- csén megye volt főispánjával, Rajec- fürdő tulajdonosával, — az első magyar fürdőtörvényt szövegeztem, és azóta minden idegenforgalmi mozgalomban résztvettem, szomorúan tapasztalva azt, hogy minden ilyen mozgalom zátonyra futott abban az órában, amikor elhatározta, hogy a nyugat felől teremti meg az idegenforgalmat — amikor azt magyarázta meg nekem az IBUSz elnöke, hogy neki pénzáldozatokat kell hoznia Kaliforniában, Chikagóban, és Amerikában, de éppen úgy Párizsban és Londonban, hogy az idegenforgalmat ideterelje Magyarországra. Nem tudom elképzelni, hogy az a kaliforniai milliomos, aki verejtékes munkával, életveszélyes kalandokkal gyűjtötte össze a maga millióját és közben a mondain élet gyönyörűségeiről álmodott, hogy az az újdonsült amerikai milliomos, amikor elhatározza, hogy vagyonát kiélvezni Európába, jön, a Balaton mellé vágyódjék. Először öt napig kell utaznia a Pacific vasúton New Yorkba, azután 8—10 napig a francia tengerpartig, ahol kiszállva, ott találja készen a világ minden gyönyörűségét, elképzelhető minden élvezetét és akkor szigorúan a mellére ütve, kijelenti, hogy — ő ott nem marad, hanem még 70 órát fog utazni Európán át, elmegy a Balaton mellé, amelyről nem tud semmit és, ahol — valljuk be őszintén — nem is talál semmit. Elképzelhetlenül nehéz feladat, hogy a kulturált fiirdöterületeken, Francia- országon, Svájcon, Olaszországon, Németországon, de Ausztrián és Csehország fürdőterületén, át tudjuk csempészni az idegent Magyarországba, ahol csak a felét találja annak, amit ezek a területek nyújtanak. Turáni vendégek Egészen más a helyzet a Kelettel szemben, ahol legendás híre él Budának, ahol szeretettel ápolják a mohamedán vallás egyik legnagyobb szentjének földi maradványait, az egész Izlam által tisztelt Giii- Baba emlékét, aki nem volt keringő dervis, hanem a budai basák mellé rendelt nagytekintélyű és nagytudású diplomata, akit maga a szultán is annyira becsült, hogy halálakor maga emelte vállára a koporsó- talapzat egyik rúdiát és vitte őt sírhelyéig, — ez a Kelet Budára érkezve, ragyogó szépségű európai világvárost talál itt, de itt találja a törökök által, tehát mohamedánok által építptt fürdőket, a modern tudományok «* -minden orvosi, segítő eszközével, a beteg kísérete számára a megíelelő európai szórakozásokkal, — ez a kelet nem megy tovább nyugat felé, itt áll meg, hogy a maga tarka színeivel, a maga alig ismert életével, fényűzésével, ragyogásával olyan idegenforgalmi látványosságot képezzen, mely föltétlenül ide fogja vonzani a kiváncsi Nyugatot és akkor kifejlődhet Budapesten, természetes alapokon olyan idegenforgalom, olyan fürdőkul- tura, mely gazdaságilag megmentheti ezt az országot Keleti vásár Gazdasági következményeiben ma föl sem mérhető föllendülésnek alapját vetheti meg a Keletnek ide való zarán- doklása, melynek első lépését most megtették a magyar mohamedánok, amikor • a 410 évvel ezelőtt Budán megalkotott mohamedán vallásközséget kétszázötven év múlva újból megalkották és, amely lépést kellően értékelve és felkarolva, úgy a magyar állam, mint a magyár főváros a maga nagy nemzeti és gazdasági érdekeinek ápolására, föllendítésére tudna felhasználni. Köves-Arábiában desztillált meleg tengervizet isznak s így mérhetetlen a magyar ásványvizek kivitele révén várható haszon. A magyar művészi ipar itt cserélődne ki a kelet különös iparával és a most mesterségesen megrendezett nemzetközi vásár állandó természetes keleti vásárrá változna át, alkalmas szépművű helyiségekben és gyarapítaná szintén a budapesti idegenforgalmat. Keleten élő turáni testvéreink titokzatos őskulturája itt lépne a vildgnyilvánosság elé és ide vonzaná a világ minden tudósát, művészét, olyan reneszánszot teremtve Budán, aminő Mátyás király idejében, akit az ide özönlő idegenforgalom arra késztetett, hogy szétküldje tudósait az akkor létezett fürdők tanulmányozására, liogy az általa kellőképen értékelt, azóta a külföldi tudomány által is legmagasabb polcra emelt és a thorium elem létezése révén jogosan páratlannak mondott gyógyforrásai fölé világhírre méltó fürdőházakat építsen. Mohamedán bűcsújárás A magyar mohamedán vallásközség megalakulását követő második lépés volna a ma Mussolini barátságát élvező, egykor az osztrák-magyar monarchia mohamedánjainak fejeként szerepelt s ma is az európai mohamedánok vallási fejeként élő REIS UL ULEMA beköltözése Budára, aki egy fetvával az izlám harmadik főbúcsújáró- helyévé tenné meg Budát. Akinek még ezek után is magyarázni kell e tények fontosságát, az vonuljon csendesen vissza az idegenforgalmi ügyek" yezetésétől és keressen magának más hivatalt. Beszegezett fejű bürokraták kedvéért nem áldozhatjuk fel Buda idegenforgalmát, mely Kelet felől indul meg, ma ki nem számítható méretekben. Kelet felől! Valamikor az volt a jelszó: — Tengerre, magyar! — most ne jelszóvá tegyük, hanem tényekkel szolgáljuk, nagy áldozatokkal segítsük elő a Kelet bevonulását Budára. Szent a hitem, hogy a Kelet megsegít! Viraág Béla Állig begombolva áll mindenki, pedig hej, de melegünk van! - izzaszt a pénzhiány. Oj energiaforrás. Ez sohasem fog elfogyni, mint a szén, mert pénzhány mindig volt, van és lesz, nem úgy, mint a szén, amely nemsokára nem lesz. Igen, — állig begombolva! részvétlenül nézzük egymást. Egy-két hónap előtt A magyar; egység szent jelvényét, a szent koronát őrző Buda történelmi múltjához méltón, a nemzet minden nagy ünnepén betölti hivatását. Az óceánrepülöket fogadhatták hivatalosan Pesten, de a meleg, baráti ünnep, amikor önkéntelenül kiáradó szeretettel ölelte magához a polgárság Endresz Györgyöt és nejét, Budán volt a BUDAI LÖVÉSZEQYESÜLET vendégszerető helyiségeiben e hó 6-án este, amikor kétszáznál többen jöttek össze áldomásra annak örömére, hogy a magyar igazságot két világrész felett ragyogtatták díszben és fényben a magyar óceánrepülők. A Budai Lövészegyesület székházának dísztermében terítettek az állandóan özönlő vendégek számára.' Az asztalion Babits László dr. főlövészmester elnökölt, mellette kétoldalt Endresz György és bájos felesége, azokon túl pedig különféle egyesületek képviselői, hölgyek és férfiak egyaránt. Még a külső oldaltermek is megteltek érdeklődőkkel, akik állva hallgatták végig az asztalok mentén BABITS LÁSZLÓ dr. elnök ünnepi köszöntőjét. Drámai egyszerűséggel rajzolta meg a háborút és a halálra sebzett Magyarországot végleg lesújtott trianoni békét, — a magyarság heroikus küzdelmét a végromlás ellen, megemlékezvén itt az első segítő kézről. Lord Rothermere-ról, aki nemcsak mellénk állott, hanem legelöl küzdött a magyar igazságért. Az önzetlen és áldozatkész segítéséért ünnepelte őt is az cfceá'n- repülőkkel és azok mecénásával együtt, akik lankadatlan munkával, kifogyhatatlan lelkesedéssel küzdöttek azért, hogy felhívják az egész művelt világ figyelmét a mi meg nem érdemelt rettenetes sorsuukra. De keresztül is vitték, hogy a jelszót: „Igazságot Magyarországnak!“ odavilágít- sák a nagyvilág szeme elé, a magyar géniusz nagyobb dicsőségére. A főlövészmester beszédét gyakran szakította meg a viharos taps és éljenzés, amely gyakran szólt Endresz személyén kfvül az illusztris szónoknak. Ünneplő beszéde végén bejelentette , hogy a nagynevű pilótákat és Szalay Emil patrónusu- kat az egyesület, — amely 1696-ban a törökuralom letörése után alakult hasonló nagy nemzeti célok érdekében, mint a mostaniak és jelszavául tűzte zászlajára: — „Hazádat és királyodat védeni tanuld itt!“ — lelkes örömmel választotta be az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába és kitüntette őket az egyesületi aranyéremmel. Azután újból meghajtotta az egyesület lomég az Ígéretek földje volt Buda. A fürdőügy, az idegenforgalom, olyan nyárson sülő malacok voltak. Ereztük a szagát, a nyál összefutott a szánkban. A tengődő iparosság megsegítése, a pangó kereskedelem föllendítése, új utak, új intézmények, új közmunkák, — mind-mind ott sültek az ígéretek nyársán. Óh, a választások előtt itt gyönyörűnek látszott a jövő, itt minden élt, talán a gyógyforrások vize is melegebb volt. Most jó űrügy a bankzárlat, hogy mindenki állig begombolkozzék. Most sem sürgős, most semmire sincs pénz. Most minden úgy van jól, ahogy van. A polgárr társ maradjon veszteg és ne járjon neki nyakára a maga bajával. Most úgysem lehet elintézni semmit, mert nyár van, mindenki szabadságon van és, aki itt van, az nem ér rá. Miért törődjék itt valaki a másikkal Is? Mert minden úgy van jól, ahogy van. Aki nincsen megelégedve, az csinálja másképen, ha tudja. Miért nem intézte el a dolgát a választás előtt? Akitor a fiad volt az a kedves, müveit, nagytehetségű ifjú, akire nagy karrier vár, akinek új állást szerveznek a városházán, a vármegyénél, a minisztériumban, — de most, most ő az a léha, lusta, korhely, akit sehol sem lehet alkalmazni. Akkor rettenetes volt a Te lakásod villany, gáz, víz nélkül, nem embernek való. Okvetlenül új, egyszerű bálházakat kell építeni, az , ilyen derék iparosok, kereskedők számára, olcsó, modern lakásokkal, — ma már örülj polgártárs, hogy egyáltalán van még lakásod, mert lump, iszákos munkakerülő, aki még mindig nem építette föl kis családi házát a Zöldmálon. Ha a kis budai viskókból mind kiköltöznek a szegény emberek az új bérpalotákba, mi lesz a szegény háziurakkal? Elvégre azokból él az állam és t a város... És így tovább. A választás előtt kigombolt kabát és kebel — íme - begombolódott. Állig. És a budai kis bér- házakban most az a keresztrejtvény járja, hogy a különböző pártok közül, melyik ígért legtöbbet. Most mind hallgat, mind begombolkozott, — egy kivételével — /. (Friedrich der Große-Versprecher), akinek köszönheti minden és mindenki, hogy van, - József főherceg apánktól a — Lánc- hídig, — ő az egyetlen, aki még most is ígér! (D. P.) bogóját a nemes Lord előtt is azért az önzetlen, önfeláldozó munkáért, amellyel szegény hazánkat a külfölddel szemben védelmébe vette. Mivel a Lövészegyesület is immár három évszázada küzd ugyancsak e nemes célért, az eszme egysége bátorítja fel, hogy mély tisztelete, köszöneté és hódolata kifejezése mellett ajánlja fel részére a nemes munka emlékéül az egyesület arany plakettjét és arra kérik a levegő hőseit, hogy, amikor az acél- madárial a nemes Lordot felkeresik, adják át neki ezt a plakettet. Nagymagyarország eszményének költői szavakkal történt beállítása után azt kívánta, hogy a Mindenható az ünnepeiteket az ő hozzátartozóikkal együtt minél tovább éltesse. Hosszantartó, lelkes ovációban részesítette erre a felállva tapsoló, éljenző, kendőit lobogtató közönség az ünnepeltet, aki szerényen mosolyogva hajtotta meg magát. Természetes, hogy autogrammkérők serege rohanta meg, akiket az elnök arra kért, hogy az ünneplő beszédek elhangzása után folytassák az ostromot. Ezek után a Budai Katholikus Kör nevében PRIVITZKY ENDRE dr. szólalt fel és meleg érzéssel átfűtött, gyakran költői hangulatba átmenő beszéddel üdvözölte Endresz Györgyöt és a hálás közönség őt is kedves ovációban részesítette. Majd Bittner János főlövészmester bejelentette, hogy Gyármathy Anikó színművésznő Kiss Menyhért, az ismert poéta alkalmi költeményét szavalja el. A közönség nagy figyelme mellett meleg érzéssel adta elő „Az óceánrepülök" című szép költeményt. A taps csillapultával a közönség kívánságára Viraág Béla, lapunk szerkesztője emelkedett szólásra és a Hollós Mátyás Társaság nevében üdvözölte az óceánrepülőket, megköszönve Endresz Györgynek azt, hogy Budára tért meg, mert a magyar lélek, a magyar szív, ha a múltba repül vissza, Budára száll és, ha a jövőbe tekint, akkor is Budára kell emlékeznie, mert addig él a magyar, amíg Buda áll! Az acélmadár szárnyán szálló magyar hősök a mennyből tra írták a magyar igazságot, mintha a magyarok Istenének ujja írta volna. Ök is nyugatról szálltak kelet felé, a fölkelő nap felé, arra a keletre, ahol háromszázmillió turáni testvér készül felemelni tiltakozó szavát a Magyarotszágot ért igazságtalanság ellen. Ezt az első utat a jövő zálogának tekinti és arra kérte a rettenthetetlen repülőket, hogy folytassák ezt az útjukat kelet felé, azokkal a szavakBUDAI ÜNNEPPÉ avatta a Budai Lövészegyesület Endresz György óceánrepülő ünneplését „Budáról indultam el, Budára tértem vissza"
