Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-07-19 / 1048. szám

XXVIII. évf.1048. sz. 1931. JULIUS HÓ 19 Hegjelenés: he lenk int kétszer ELÖFIZE TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é I á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb azéles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó DtrteUUM hu kiltiinény Buda érdekelt a várospolitika, a köz* gazdaság, társadalom, művé­szet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-utca 24. Telelőn: Aut. 502—96 Hivatalos órák: Délután 4—6 óráig Porváros Berlin kivívta magának a pormentes város nevet és Berlinben tényleg nin­csen por. Pedig Berlin környéke 30—40 kilométernyire a legrettenetesebb liszt- szerű futóhomokos puszta volt még 30 év előtt. Most 2—3 órán át jön a vonat Berlinbe és állandóan fenyőerdők és ligetek között. Berlinben nincs porfej­lesztő makadam út, — Berlinben nincs üres telek, amely ne volna pázsitos. Berlin 31 tavat létesített közvetlen kör­nyékén, — Berlin mesterséges patako­kat létesített s így lett pormentes vá­ros. Pedig nem is akar — fürdőváros lenni. Budapest ellenben akar. És Bu­dapesten minden üres telek — porfé­szek. Budapest a külső részén tenyész­ti a dudvát és a port, ám bünteti a vil­latulajdonosokat, ha nem irtják a her­nyót, de a kerten kívül, a kerítés men­tén a főváros milliárdszámra tenyészti, s az éhes férgek ellepik a villák kert­jeit. Budapesten ma túlteng a maka­dam útburkolás és vagy port termel, vagy olaj-harmatot, ami tönkreteszi a növénykultúrát. Budapestnek volt száz öl széles fásított övezete, illetve így tervezte. Ez lefogyott ötven ölre, majd harmincra és ma egészen megszűnt. Nincs poríelfogó fásított övezete. Csak a budai hegyek védik azon az oldalon, ahonnan nem jön por. Délfelől, kelet- felől nyílt és a környező futóhomok akadálytalanul zúdul a városra. A vá­rosligeti tavon kívül csak a lágymá­nyosi pocsolya és kelenföldi feneketlen tó emlékeztetnek tavakra. A Rákos­patakot agyonszabályozzák és nyáron, át csak szivárgó csermely. Ez a város gyűlöli a vizet, pedig 89 forrás ontja forrón, melegen és hidegen, — sósán, keserűn és kénesen. Itt hömpölyög a Duna, Európa legnagyobb folyója, mely csatornák révén összeköti ezt a várost az Északi tengerrel, kettészelve Európát. Ez a rengeteg víz nem 31 tó­nak, de 131 tónak adna elegendő vizet, száz gyógyvíz-strandfürdőre kedves alkalmat és vulkanikus erejével olyan dűs növényzet fakadna mellette, hogy csodájára járna Berlin. Az a Berlin, mely nem a Spree fo­lyóba ereszti kincset érő csatorna-ürü­lékét, hanem medencékbe felfogva, trá­gyát termel belőle, halas tavakat táp­lál vele és sok ezernyi kacsát tér­tnél rajta. A trágyával termőfölddé változtatja a futóhomokos sivatagot, amelybe tavakat épít, csatomaszerű patakokkal köti össze azokat és sok százezernyi hold — azelőtt holt — földet tesz élővé, termékennyé. Ezt a termőföldet kiadta holdankint bérbe — olcsón és ellátta így Berlin piacát kerti veteménnyel. Berlinben mesésen olcsó a hal, a kacsa, a zöld­ség és hüvelyes. A bérlők kis vagyonra tettek szert hamarosan és megvásá­rolták a bérelt földeket. Százezer mun­kanélküli család megél belőle jól és — maga Berlin is. Minden hasznosat ter­mel, csak port nem. Pedig íürdőváros sem akar lenni. Budapest budai része, az ősi Buda lehetne pormentes és füstmentes. A por Pestről jön. Szárazság esetén egy kilo­méter magasan poros a levegő Buda­pest felett és repülőgépről nem látni CL szerzői est Komédia Játsszák: Kenderessy Elemér jog-szigorló,; Gilice Pál h. tanár, egy pincér, egy cigány, a kasszírnő, egy ősz költő. Történik^ nap­jainkban, egy budapesti írói kávéházban. Az asztáloknál gyéren 'vendégek, jönnek, mennek. Kenderessy: (eldobta a berámdzott újsá­gol, lehallla félét a márványasztalra és sir) Nagyon - szerencsétlen vagyok^ jaj, be bol­dogtalan. Mint a rajongó keresztény Jeru­zsálemben. úgy jöttem ide, brühühU... Gilice: Nyilvános helyen, férfi létedre sírsz, szégyenlem magam helyetted, tele­fonálok a mentőknek... Kenderessy: (zsebéből kutyanyelvet, ce­ruzát szed elő az asztalra) Három órája be­teszem, kiveszem, kiveszem, beteszem a papírjaimat, a ceruzámat. Ráhajolok, ha­jamba fúrom ujjaimat, mozgatni, táncol­tatni kezdeni a ceruzámat, hogy kiírjam a szivemből, ami bent van... s nem megy, pz Istennek se megy. Pedig van bent, sőt vannak bent szenvedélyek, tüzesszemű fe- nevadak, csak nem tudom megfogni. Hát nincs okom zokogni? BrühühU... Gilice: A férfi mégse zokog. Láttad Odryt ■a Julius Caesarban a Nemzetiben? Leszúr­ják! Már markolatig benne van a tőr. még­se sír. Mogorva, sötét, parancsoló... de nem sír. Hol benned a mérgezett tőr? Mar­kolatig bemártva? Kenderessy: Bennem van. csak te a gaz nyárspolgár nem látod. Ahogy a tinó nem látja, mikor vágóhídra viszik. Bennem van a mérgezett tőr... Négy éve mindennap megesküszöm Jucikámnak, hogy egy héten belül kineveznek s aztán elveszem, és teg­nap -kidobott... Ne hazudozzon maga Hochstapler... Menjen tőlem a fészkes fe... fülemilébe.... Gilice: Eltévesztetted a házszámot. Ide dőltél a Centrálba. Egy tisztességes, de reménytelen cipészsegéd a Dunának megy Ily válságos pillanatban. Fejest ugrik egy titokzatos folyóba. Te egy forró kapuciner- l>e ugrottál fejest... a várost a portól. Ez a pesti por lepi el Budát.­Budapest csatornáit szintén felfog­hatnánk medencékbe, az így nyert trá­gyával megköthetnénk Szolnokig és Kecskemétig a futó homokot, erdősé­geket nevelhetnénk, apró kertgazdasá­gokat létesítva elláthatnánk kerti éle­lemmel, baromfival Budapest piacát és kenyérhez jutna így minden faluról származott munkás, aki a mai munka- nélküliségében, nyomorában várja a bolsevista megváltást. A Rákospatak lehetett volna szépsé­gekben gazdag körcsatorna Pest kö­rül árnyékos, tavas, sétányos parti részletekkel, rakodó piacokkal, Ojpest- től egészen Erzsébetfalváig. De lehetne Buda füstmentes is, mert az a sok százmillió liternyi forró víz, •mely ma felhasználatlanul folyik a Du­nába, füthetné Budát és ezzel meg­szűnne a füst, megtakarítanánk sok millió métermázsa szenet és mentesí­tenénk a pornélküli levegőt a füsttől. Nem plakátokkal, nem Kaliforniában elhelyezett újsághirdetésekkel, — ha­nem intézményekkel lehet és kell Buda- fürdővárost megalapozni, mert addig itt nem lesz, nem lehet fürdőkulturáról szó, amíg ez a város Európa legporo­sabb városa. Viraág Béla Kenderessy: A fecske a sárfészkére száll, a ruca a káka tövére, ha költeni akar. Nem a te bivaly szemeid miatt jöt­tem ide. itt az irodalom berke van. hol a halhatatlan művek születnek. Költeni aka­rok. Itt termékenyülnek . meg az írók s a kegyes sors jóvoltából itt szülik meg a' halhatatlan müveket.... Azért jöttem ide, azért ittam három feketét és négy kapuci- nert, hogy megtermékenyüljek, hogy szül­jek. Három órája lesem, epedem, hogy a Múzsa kikezdjen velem. Rám sem néz. El­kerül. Itt ülök pártában, árulom a petre­zselymet, még annak a hunyori kassza- tündérnek se kellek... Gilice: De minek akarsz költeni ükapám, inkább sepered az utcát, vágj fát, hordj téglát, fogd meg az ekeszarvát... gründoli szappangyárat! Kenderessy: A miniszter azt mondta a papámnak, hogy most kihalási rendszer van a minisztériumban. Előbb kihalnak va­lamennyien, s aztán a kihaltak helyére pá­lyázatot hirdetnek. Egész más volna azon­ban — mondotta — ha a fiadnak jogi tu­dása mellett valami fölénye lenne. Például írói, művészi, tudási fölénye. Akkor menne. Akkor — mondta — mondhatnám soron- kívül ki kellene neveznem... diplomája is van de író, művész, költő, tudós, egy kul- turplusz, egy ragyogó tehetség-többlet, Dante és Machiavelli, a jogász és költő egyszemélyben. Deák Ferenc és Petőfi Sándor. Qiandiózus. Ezért akarok meg­termékenyülni. Költeni. Mert állást akarok. Mert a Jucikámat akarom. Mert harcolni akarok az egyke ellen. Nahát. Gilice: Leborulok a nemzet nagysága előtt. És fogadd őszinte szerencsekívána- taimát az eljegyzésedhez. Egy hónapon belül meglesz. Kenderessy: Ne viccelj, nem vagy kaba­réban. A miniszter csapdába vitte a papá­mat. Most látom, hogy nincs tehetségem. Aki három óráig rágja a ceruzája hegyét, annak van foga. de nincs tehetsége. Gilice: Nem fájna a fejem, ha oly bizto­san megnyerném a főnyereményt, amily biztos a te kinevezésed. Hisz atyád a hon­A kerületi választmányok megalakulása körül nehézségek vannak, dacára annak, hogy a fővárosi törvény a legfontosabb kerületi kérdések megoldását a törvényha­tósági bizottság hatásköréből a választmá­nyok ügykörébe utalta. A hét hónapja megr választott tagokat mindezideig még egyet­len egyszer sem hívták össze s most a ke­rületi elöljárók értekezlete kérte a polgár- mestert, hogy a kerületi választmá­nyok megalakítását halassza el addig, ameddig az összes választások jog­erőssé válnak. Ezután is csak a régi 1—X. kerületek választmányai alakuljanak meg, mert ezek a választmányok be- tölthetik a hatáskört! azokon a területeken is, melyek később mint önálló kerületek fognak működni. Az 1. kerületre nézve ja­vasolták, hogy az I., XI. és XII. kerület vá­lasztmányai ebben a kerületben együttes működést fejtsenek ki és egy elnök veze­tése alatt működjenek. Budai közmunkák egész sorozatát jelen­tette be Király Kálmán műszaki főtanácsos. A legsürgősebbek közé tartozik a Diós- árok-út rendezése, a III. kerületi Miklós- tér parkozása, a Lenke-út fásítása, továbbá csatornaépítés a Sósfürdő-utcában, a zug­ligeti árok beboltozásá, a Hegyaljai-út egyik szakaszának rendezése, a Filatorigáttól kez­dődően a Szentendfei-út egykilométeres szakaszának bazaltkővel való burkolása és sok kisebb munka. Ezeket a legközelebbi idő­ben megkezdik és hamarosan be is fejezik. nak atyja. Te a hon unokája vagy, s egy­ken testvére. Ez nem utolsó dolog. Még az állatvilágban is a hangya a hangyafiókának cipeli a kukacot. Ami a tehetségedet illeti, az van, mert kételkedek Sőt nagy tehetsé- ked van, mert nagyon kételkedek Tagadod, mint az igazi gazdagok a vagyont. Ott az arany — a tehetség — ahol letagadják. Menj csak Weisz Fiilöphöz, s kérj tőle százezer pengőt. Azt mondja, nincs. Pedig van. És azért van. mert neked: nincs... Kenderessy: Szóval van tehetségem? Gilice: Nincs, fiam, de ez a szerencséd. A mai korban a tehetség a legnagyobb szerencsétlenség. Ezer irigy, ezer akadály, ezer konkurrens. B. lista. C. lista, politika. Az éppen a szerencséd, hogy tehetségtelen .vagy. A tehetségtelenséged: a tehetséged. A hivatalos költők, a beérkezett írók fel­szisszennének és megennének, ha félni kel­lene tőled. így, nem fogod zavarni a kö­reiket, az elejtett zebrát nem eszed ki a szájukból; édesen somolyognak rád: de kedves ifiií tehetség... rebegik. Kenderessy: De a közönség kinevet, s a gúny öl... Gilice: Persze, hogy kinevetnek... de ez már siker... Mert megnevettetni az em­bereket: a legnagyobb siker. A gúny pedig nem öl... régi élcelők vicce ... Jókai kora. öl az, ha agyonhallgatnak, ha nem vesznek tudomást rólad, öl, ha nem kapod meg az állást, s nem veheted el Jucikádat. öl a villamosszék, a guillotine, a m. kir. állami hóhér, itt-ott az autó, a végrehajtó, a nyit- vahagyott gázcsap, a gúny. rózsám, a leg­nagyobb propaganda... Kenderessy: Erre letörlöm szemem gyöngyharmatát, kezdek bízni iövőmben. Előadásod alapján kijelentem, hogy zseni vagyok... Gilice: Nono, lassan a testtel... előttem. De jól kezded, csak folytasd. Ha valaki kételkedik, annak be kell bizonyítani az el­lenkezőjét. Hosszú és költséges az, ko­mám ... A büntetőjogból tudod, hogy nem az az igazság, ami igaz, hanem amit be­bizonyítanak. Kenderessy: Milyen fej, milyen agy... de fel is viszed... Gilice: Fel, fel. a — pallósra. De addig is. hogy megismerjenek a Beszkidektől az AÍdunáig. rendezünk neked egy Szerzői Estet. Addig nincs író, költő, zeneszerző, míg Szerzői Estet nem rendez. Kenderessy: Megörültél? Hiszen semmit se szereztem, csak vesekövet és gége- hurutot. Gilice: Hát szerezni fogsz... szerzel egy-két verset, egy-két dalt. S írsz egy el­beszélést az évszakokról. Régi francia hetilapok bekötött példányait a Nemzeti Muzeum hirlaposztályában átböngészed... A francia alma nem hasonlít a magyarhoz? A Juliette nem úgy szeret, mint a Juliska? A Jean nem úgy eped, mint János? Te zseni? Kenderessy: Szóval fordítás... lefordí­tom? Gilice: Lefordítod — felfordítod — kifor­dítod — befordítod, ahogy a francia írók lefordítják a „Theatre Nouveauté“-ban a ma­gyar írókat, mint társ-szerzők, ök adják a mesét, te adod a nevedet s a magyar vonatkozást. Kenderessy: Ez lopás? Gilice: Nem. ö azt írja ősz. Te elébe írod: magyar ősz... Mennyire más. ö azt mondja: illatos dinnye a fűben. Te azt írod: hevesi illatos dinnye a gyepen. Más, egé­szen új. Különben is kétféle novella van. Jancsi szereti Juliskát. Akadályok után egymásé lesznek. Ez a boldog megoldás. Jancsi szereti Juliskát. Juliska nem szereti Jancsit, másé lesz. Ez a boldogtalan meg­oldás. Nincs több. Shakespeare, Jókai, Ibsen ezt nyúzzák. Kenderessy: Szóval verseket, s egy no­vellát kell elkövetnem? Gilice: Sokkal nugyobb hitványságokat követtél te el... Most szerelmedért... eggyel több, valgy kevesebb... Kenderessy: De a verssel bajok lesznek. A költészettanból megbuktam. Gilice: Petőfi óta minden költő ott kez­dődik. hogy megbukik költészetből Leírod: áiva. lárva, zárva, borsó korsó, szórt só, kendő, bendő, bent 6. alap, harap, kalap, aztán cifra szavakat írsz: aranyszirom, rózsaillat, kélgáz, bábát, bálbű. beteszed egy kalapba, összerázód jól, s ahogy egy­másután kiszeded a kalapból: kész a vers. Kenderessy: De nem lesz értelem benne. Gilice: Éz kell... fia lesz. akkor még egyszer beteszed, még lobban összerázód. Te szamár vagy, ” te azt akarod, hogy ér­telme legyen? Akkor írj egy nyugtát, vagy adásvételi szerződést, ne verset. A verset nem szabad megérteni. Akkor néznek úgy rád. mint a csacsi az új kapura, ha nem ér­tenek meg. Mért bámulod meg az angolt? Mert nem érted. A hitvány leien csak a lövendőben emelkedhet lel oda, hogy a költőt megértse. Kenderessy: Szóval értelmetlennek kell lennem? Gilice: Könnyen fog menni... Magadat Bell adnod. Kenderessy: S ha még értelmetlen se tudok- lenni? Gilice: Akkor jön a Móric, a titkos költő, kit mindenki ismer, az istenek pohárnoka, a kapuciner- és ötletszállító, ötőle veszel pénzen... (Kocog gyűrűjével a vizes po­háron) Móric, Mórkám, merre jársz? Móric: (Tálcán két pohár friss vízzel) Parancs nagyságos uram... Itt van, meg se kérdem, az enyém az érdem... Kenderessy: Rímbe beszél... Borza­lom. .. Ez összeüti, ami nekem kell. Gilice: No, sörér.yes pincér, adj egy ver­set mindjárt! Móric a pincér: Ha jó pénz üti a markom, szerencsémnek tartom. — Minthogy be­csaptak eleget, kérek rögvest előleget... Kenderessy: Nézze Horácius Catullus, én megadom az ötletet, s maga mint társ­szerző feldolgozza. Szükségem van egy versre — ez az ötlet — min a kritikusok összevesznek, hogy mit is akart a költő mondani? Tudna ilyet szállítani? Társ­szerezni? Móric: A címet kérdeznem szabad? Ügy készen lesz: öt perc alatt. Kenderessy: Ovidius-Livius mester le­gyen a címe: Ami van... Gilice: Szerintem érdekesebb lenne: Ami nincs... Móric: A kettőt kössük, össze szépen (csengetnek poháron másutt.) Mett a po­TűrdőüQyi ankét A Budai Társaskör-ben Kapcza Imre kezdeményezésére megtartott fürdő­ügyi értekezletek sorozata ■ rendkívül sok értékes anyagot hozott a kérdés megoldására, hogy a jó ügy érdekében kötelességet vélünk teljesíteni, amikor e szakvéleményeket közöljük számról számra. JbacL~Qa.ee Irta: DR. HENNYEI VILMOS ny. államtitk. Alkalmas példa arra, hogy a fürdő­ügy szempontjából minő elgondolások irányadók, a Bad Hall osztrák fürdő 75 éves fennállása alkalmából kibocsátott ismertetés. Ez a fürdő eredetileg és igen soká úgyszólván csak egy forrásból vette a fürdésre és az ivókúrára szükséges vi­zet, amelyet évszázadokon át mint golyvavizet ismertek. Csak 1823-ban állapították meg tudományosan, hogy a forrás jódot tartalmaz, s hogy gyógyító erejének, a chlorral együtt, a jód a leg­hatékonyabb tényezője. A fürdőhely tervszerű fejlesztése 1894-ben indult meg, s azóta következetesen folytatják a források rendszeres fúrások útján való szaporításával. így tárták fel 1924- ben a Johannes forrást, amellyel egy újabb bővizű jódforrás mellett annyi gázt hoztak napfényre, hogy állandóan fűtésre használhatják és ezzel * nagy- mennyiségű szenet takarítanak meg. 1927- és 1928-ban újabb két forrást ta­láltak, s a fúrások most is folynak. A fürdőigazgatóság azonban más irányban is körültekintő működést fej­tett ki. A nehéz betegek részére 1895- ben külön kórházat nyitottak, s ezt az intézményt folytatólagos hozzáépítéssel állandóan bővítették. Nagyobb igények kielégítésére szanatóriumot létesítettek, ahol a gyógyvíz az épületben használ ható és amely a téli idényben is nyitva áll. A fürdőhöz tartozó nagy parkban nagy ivőcsarnokot építettek. Mindezt a tevékenységet kiegészíti a fürdő hírnevének terjesztése érdeké­ben folytatott orvosi fs tudományos el járások sorozata. Állandóan folynak kí­sérletek a gyógyforrásoknak az emberi szervezetre való hatása és mikénti elő­nyös alkalmazása -terén. A fürdő kémikusa, dr. Taub állandóan vizsgálgatja a jódforrások gyógyhatá- sát és tudományos kutatásainak ered­ményét orvosi szakközlönyökben és al­kalmi füzetekben ismerteti. Bad Hall fürdővendégeinek száma úgyszólván évről-évre emelkedik, a sze­rény keretekben folyó reklámtevékeny­ség mellett is, főleg ama gyógyeredmé- nyek nyomán, melyeket maguk az eredményesen kezelt betegek visznek hirül. Mindebből az a tanulság, hogy Budapestnek mindenekelőtt geológus szakértőre van szüksége, aki a főváros területe alatt a föld mélyében rejlő gyógyvíz, meleg és gáz energiaforrá­sok rendszeres feltárását tervezné és vezetné. A fővárosi fürdőket egységes vezetés és ellenőrzés alá kell helyezni. Gyógyforrásaink alkalmazási lehetősé­geit kell tudományosan megállapítani. A már világszerte elismert rheuma- íürdöinkhez a szükséges kórházat kell létesíteni. Továbbá valamely parkos he­lyen központi ivócsarnokot kell telepí­teni. A már meghozott fürdőtörvény végrehajtásában gyógyfürdőink kör­nyékét kell rendezni és mindannyi kö­rül tiszta levegőjű, fás környezetet kell létesíteni. Ha e feladatokat megfelelő vezetés mellett, évtizedes átfogó prog­ramúiba foglaljuk és rendszeres, kö­vetkezetes munkássággal hozzá fogunk terveink megvalósításához, unokáink meg fogják érni és anyagilag élvezni Budapest fürdővárossá való kifejlődé­sét Az idegenforgalom elhanyagolt eszközei Előadta: DR. TAUSZ BÉLA az Idegenforgalmi Szövetség ügyvezető igazgatója. Budapest fürdőváros ügye és a ma­gyar idegenforgalom ügye nem egy és ugyanaz. A kettő között ugyan igen szoros a kapcsolat, amit legjobban bi­zonyít az a statisztika, amelyet Cseh­ország 1930-ra vonatkozólag publikált és amely szerint az idegeneknek 80%-a fürdővendég volt és csak 20%-a tartóz­kodott Csehszlovákia többi városai­ban rövidebb-hosszabb ideig, mint ide­gen, de másrészt azt is kell monda­nom, hogy nem minden fürdővendég idegen Budapesten és nem minden ide­gen fürdővendég. Tehát e két témát egymástól különválasztva kell tárgyal­ni. Budapest mint fürdőváros nem „par- venti“, mert már a rómaiak előtt isme­retes volt és csak ki kell mennünk Aquincumba, ott látjuk még e fürdők­nek rendkívül érdekes maradványait Ismeretesek voltak ezek a fürdők az árpádkori királyok alatt is. Egyik leg­híresebb fürdővendég 1197-ben Lodo- mér esztergomi érsek volt. Ismeretes Zsigmond király és Mátyás király pa­zar fürdőépítkezése. A törökök nagy fürdőinek maradványait még most is láthatjuk a Császár-, Király- és Rudas­fürdőben. De még ez évszázad elején is igen sok külföldi kereste föl gyógy­fürdőinket, közöttük a perzsa sah, az egyiptomi alkirály és mások, csak a háború óta szűnt meg a külföldieknek idejövetele és ebben nagyrésze van politikai izoláltságunknak, de másrészt sajnálattal kell felemlítenem azt a körülményt, hogy a külföldön nem eléggé ismertetjük Budapest gyógyfor­rásait. Nincsenek Budapest fővárosnak szakértői, akik külön ügyosztályt képeznének és tervszerűen végeznék Budapest fürdői­nek propagandáját. Az egyetemen kü­lön e célra fel kellene kérni egy elő­adót, aki kizárólag a fürdőket és ás­ványvizeket ismertetné a hallgatóság előtt. Nincsen a városnak laboratóriuma, amely elméletileg és gyakorlatilag fog­lalkoznék a fürdők és gyógyforrások élettani és gyógyhatásával. Pedig ezek nélkül Budapest fürdői és gyógyforrá­sai idehaza igen jól, idehaza igen szé­les körben, de külföldön, — ami főcé­lunk, — csak nagyon szűk körben vál­nak ismeretessé. Összes külföldi pla­kátjainkon rajta kellene lenni: Budapest rheumaközpont! Prospektusainkban szélesen kell ki­domborítani, hogy Budapest a rheuihá- soknak központja azért, mert van olyan klinika, amely kizárólag rheumakérdéssel foglalkozik. Orvosainknak külföldön, mint azt bol­dogult dr. Bossányi tette, előadásokat kellene tartaniok gyógyforrásainkról; kongresszusokon, tudományos egyesü­letekben bemutatni filmen intézménye­inket és gyógyult betegeinket. Ami a másik kérdést: a magyar ide­genforgalmat illeti, úgy legyen szabad egyelőre Buda idegenforgalmával fog­lalkozni. Feltéve azt, hogy én idegen- forgalmi útmutató közeg vagyok és egy külföldről ideérkezett csoportot kalauzolok, mindenekelőtt az Ibusznak autókárján felviszem a csoportot a Gellért-hegyre, ahonnét a leggyönyö­rűbb kilátást élvezik. De amikor meg­kérdezik tőlem a Szent Gellért-hegynek történetét, akkor már akadozom, mert csak annyit tudok róla, hogy innen dob­ták le Szent Gellértet, de nem tudom azt, hogy a Szent Gellért-hegyen már a rómaiak előtt virágzó kultúrájú kelta nép: az eraviskok laktak, hogy az árpádházi királyok alatt erre ■ vezetett az út a Dunántúlra és kelet felé; itt volt a papi dézsma megállító helye; hogy innen intézték Buda ostro­mát 1686-ban stb., mint oly történelmi emlékek, amelyeket egy kis füzetbe összeírva, az érdeklődőknek át lehetne adni. Tovább menve, a Várhoz érkezünk és itt mindjárt feltűnik az, hogy a Várnak semmiféle alaprajza nincs. Akármelyik, a nyugaton fekvő várat, illetőleg várromot meglátogatunk, a bejáratnál van egy nagy tábla, amely mutatja a vár alaprajzát, beosztását, a donzsonokat, tornyokat, kapukat stb. Sajnos minderről a budai várban szó sincsen, pedig mi sem volna könnyebb, mint egy füzetecskében megírni a vár történetét IV. Béla alapításától kezdve. Hisz úgyszólván minden egyes utcának és minden egyes háznak történetét is­merjük, hol volt a Szent Magdolna, eremitai Szent Pál templom, Zsigmond kápolna stb. Tudjuk, hogy hol volt a Francia-utca, Olasz-utca, stb. Nekem evvel kapcsolatosan az volna szerény indítványom, hogy kérjük meg a Had­történelmi muzeum igazgatóját: Agg- házy Kamill ezredest, hogy rendezzen be a múzeumban egy osztályt, amely kizárólag a keleti népek hadviselé­sét ábrázolja, tehát avar, kun, besenyő, bolgár had­viselést és harci eszközöket. írjunk fel továbbá Serédy Jusztinián hercegprí­más őeminenciájához, hogy a primási palota épületében egy-két szobát ren­dezzen be

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom