Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-03-09 / 988. szám
XXVII. évfolyam. 988. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre i 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5— 7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetőiek ára: Egy hasáb széRs, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegkor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. R hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 március 9. A kérdés megint aktuális. Egy budapesti cég a Gellérthegy meredek, sziklás oldalán felhúzandó liftre kért engedélyt. Mi, a Duna barátai, er"to panaszoljuk, hogy Budapest népe, amelynek világhíres úszóbajnokai és jó kvalitású evezősgárdája Európában vezetőhelyre lendítette a magyar vizisport becsületét — a Dunát nem ösmeri, nem érti, nem becsüli, nem szereti, nem imádja és ami mindennek összefoglalása, vagy előfeltétele, nem használja és nem zsákmányolja ki valami általánosabb jövedelemre, kenyérre! Mintha csak a Dunát is valami maga fölött álló ősi arisztokratának tartaná, akivel pénzkeresésre társulni nem ajánlatos. Sajna, a Dunának nagy viziút és kereskedelmi jelentőségét a gazdasági életünkbe kivetíteni nem tudtuk. Széchenyi után az egyetlen Baross Gábor kivételével, aki a Vaskapu-szabályozás törvénybeiktatásakor elénk csillantotta a Budapestre feltolt tengeri kikötő hamburgi álomképét — hatalmi helyen nem akadt emberünk, aki a Dunáért rajongott volna. Pedig a Duna az orosz tengert, — tehát egy világrészt -— köthette volna össze homogén baráti német népeken keresztül az északi tengerrel. Isten csapása, hogy a merkantil vizekhez, még a mosdótálunkba buggyanó hévvízhez, sincs érzékünk. Hiszen maga Budapest főváros is — a legtöbb budapesti gyógyforrás gazdája — szinte kerekes- és ágas-kutakból rocskával merít és rözsével bögrében forral a forráshozamokhoz viszonyítva valamicske feredő vizet. Csaknem szószerint így fest a vízellátás és melegítés a városligeti Széchenyi- strandfürdőnél, mert a 88 forrással dicsekedő Budapest fürdőváros eme dxszfürcíőjének vizét öt darab ásott kútből gőzgéppel pumpálják és primitív kazánokban széntömegekkel forrósítják. Budapest népét, természetesen annak vezetőségét is, a közvéleménynek kitartással, erőszakkal, kieszelt fortélyokkal kell a Dunához, a Dunára és a Dunába szoktatni. Minden városi „poszt” új betöltésénél jól meg kell állapítani, a pártállás firtatását megelőzve, hogy az illető a Duna értője és barátja-e? — Minden új alkotásnál a legelső kérdés legyen: nem lehet-e azt a Duna partjára helyezni ? Tessék az új Rókus homlokzatát a remegtető köztemetővel szemben és tessék a kórházat ujjongó ablakaival az óbudai Dunaparton a. Dunával szemben elképzelni alacsonyan elterülve, mint betegágyhoz illik. Tessék elképzelni: egy gyermek-üdülőt a „Lidó”-val megáldott u. n. palotai szigeten — fővárosi tulajdon! — a pesti szülők szemei elé és kezük ügyébe a könnyű, mert. pénzzel elérhető beteglátogatások boldog mámorával. Bizony mondom, ehhez a gyermekgondozóhoz képest a messze lufi-doni (a szülői kart a gyerekről letépő) üdülő csak „monori Kati néni”. Tessék elképzelni az ezerházas óhegyi ITorthy-tisztviselőtelepet a gyáraktól és anyag-gödröktől „leprás” kültelek és az északról és keletről jövő por és a nyugatról jövő füst- és gáztámadás helyett a budapesti Dunarész északi részén gáz- por- és füstmentesen, előtte a Dunával, szemben az erdős szigetekkel, mögötte a pilisi hegy koszorúval, mellette a rómaiak kincsével: a források tóba gyűlő fürdőivel és a ráadás manzárd lakásokért a nyári lakóktól, esetleg penziósóktól befolyó, az annuitást bőven fedező bérjövedelemmel! És,- tessék elképzelni a Gellérthegyet., nem a Dunától elszakított, hegyodvas alagútba bujtatott lifttel, nem is az örök szüzességre kijelölt sziklákba vájt siklóval, amelyeknek a hegy és víz közötti torokba eső bejáróinál az oda és onnan törekvő tömeg mint eleven zsilipfal torlaszolná el a Dumaparti közlekedését, hanem tessék elképzelni a Gellérthegyet, a pesti oldalon, az Erzsébet- és Ferenc József-hidak között a most kihalt Ferenc József?mkparttól, a BSZKRT sínéi fölé épült nagy várócsarnokból kiinduló, a Duna mellől, a Dunán át, a Duna felett a Citadellához vezetett légvasúttal 1 A mi vánnyadt pesti életünkben micsoda megújhodás, micsoda polgárbüszkeség támadna azon, hogy mint Rio de Janeiro házi hegyének, a Sugar-Loaf nak (a Gellérthegynél magasabb kúp- hegy neve = „cukorsüveg“), a mi Gellértünknek is meg volna a Duna felett átszálló légi vasútja. És micsoda igazi pesti hangulat, millió facettás változatban, amint a BSZKRT csarnokából, a BSZKRT átszálló jegyével a légkocsiba szálló pesti polgár szemei előtt és alatt nyílni kezdenek: a Duna hömpölygő sávja, a város házai, templomai, a. zöld szigetek ezüstbe foglalva, a dombvidék és végül a nagy síkság, a ránkboruló láthatárig. Még a karon ülő gyerek is összecsapja kezecskéit a táj virág igéző nyílásán! A hangulatok micsoda tömegét szerzi egy ilyen újszerű, jól és merészen beállított alkotás. Igaz, ez a hangulat csak játék; dohát az élet boltjában a gyerekszobától a végső megtérésig, nem a játékokat állítjuk-e ? a nagyvárosokban a csepegtető üvegből hulló poéziscsöppeket, ? A Gellérthegy éppen a Duna medréből íclsztkö meredekével csábít és húz a magasba; ezt a magasztos vonalát a légvasút hajlásúval hadd hangsúlyozzuk a világ elé! R. L. Az első magyar kommunista MesiíSe-morsda és vaüéság Társcsits Mihály körül — 1840 „Március TisieocLötísk©“ és Buda Nyolcvankét esztendő szaladt el a legendás „Rogy Március” fölött, azonban Táncsits Mihály körül (akinek nevét sokféleképpen írják, ami egyébként mellékes) még mindig ott burjánzik a regényes pátliosz, mely „a Sajtószabadság Vértanú”-jának szerepelteti az exaltált, fantaszta ál- modót. Tekintettel arra, hogy szó van arról, hogy a mai Verbőczi-utca 9. számú 18. századi eredetű egyeme letes hosszú házat, melyben a pénzügyminisztérium egy segédhivatala van elhelyezve, emléktáblával akarja megjelölni a budai kegyelet: szükségesnek tartjuk, hogy a szűkebb budai közvéleményt a Budai Napló számára írt alábbi sorainkkal tájékoztassuk. így remélhetőleg Táncsits Mihály neve vagy egyáltalában nem fog rákerülni a tervezett emléktáblára, vagy ha igen, a valóságnak és tényeknek megfelelő megvilágításban. (Mert megtörténhetne, hogy ebből az emléktáblából is olyan kuriózus csodabogár lenne, mint XII. Károly svéd király pesti emléktáblájábói, mely minden hozzáértő élénk csodálkozására olyasmiket örökít bronzzá, amikből egy árva szó sem igaz. Any- nyira nem, hogy a Budai Napló-ban legközelebb javasolni fogjuk a valóságot, főleg Ballagi Aladár nagy emlékezetét, de meg a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét is csúnya laikus módon megesúfoló gyerekes holmi eltávolítását, azután pedig új és helyes szöveggel Budán való elhelyezését.) Táncsits Mihályt tudniillik — ahogy ez köztudomású — az 1848 március 15-i. forró hangulat, ifjú diákok lendületes szenvedélye kiszabadította börtönéből, a mai VerbŐ- czi-utcai „Stokház”~ból. E tényt a márciusi szabadságrajongás üde tömeghangulata a „Szabadság” fecskéjének tekintette, Táncsitsot mint vértanút ünnepelte stb. Ez a tény minden népszerű szabadságharckori leírásban és iskolakönyvben benne van. így is történt. Az igazság azonban az, hogy az öreget közönséges kommunista ágii á- cióért csukatta le a császári kormány, illetőleg a Budai Helytartó- tanács. Az öreg a Marx és Engels által Európa, főleg és elsősorban Magyarország, illetőleg a magyar szabadságmozgalmak felforgatására megszervezett „Bund der Gerechten”: „Az Igazak Szövetsége” című kommunista agitátorcsoport pestbudai fizetett ügynöke volt. Idevágóan illik tudni, hogy az 1830-i, főleg az 1839-i párizsi forradalmak már a leghatározottabb kommunista jegyben folytak le. Cégérük Gracchus Babeuf emléke volt, aki a nagy francia forradalom nacionalista francia irányát kívánta half elé, kommunista irányba elcsavarni. Robespierre komor francia nacionalista puritánsága könyörtelenül letörte a nacionalista forradalom ellen izgató ..Babeufisme” megmozdulását, Babeuf egy csomó társával a nyaktilón végezte be életét. Egy Buonarotli nevű megmenekült „elvtárs” megírta a üibeuf-párt történetét. A Blanqui és Fourier által mozgatott párizsi forradalmi „Comité” Babeuf nevével kezdett mozgalmat. Ennek hullámai egész Európába szétcsaptak. Marx a negyvenes évek végén ebbe a mozgalomba kapcsolta bele elméletét. Dogmául felállította tételét, mely szerint a „Világforradalomnak” három üteme van: 1. Nacionalista forradalom. 2. Ez átcsap osztály forradalommá. 3. Ez proletár- diktatúrára. vezet. E dogma értelmében újabb dogmául hirdette, bogy a kommunista agitáció nyúljon a hóna alá minden nacionalista forradalmi megmozdulásnak s igyekezzen azt balra a kommunizmus felé csavarni, E célból Engels pénzén megalapította lapját, a „Neue Rheinische Zeifung”-ot. Ebben teméntelen cikkben izgatott az olasz, lengyel, német, de legelső sorban a magyar szabadságmozgalmak melleit. 1848 március 15-e után állandó rovata volt a magyar mozgalom, később a magyar szabadságharc. I gyanúkkor Magyar- országot — de még előbb is — elárasztotta jól kiképzett agitátorokkal is. Ezek a mit sem sejtő magyar nacionalista hangulatot orvul fűtötték vörös irányban. A „vörös toll” a negyvenes évek választási jelvényeként ekkor jelent meg a magyar választási küzdelmekben. A világ — éppen úgy, mint 1917-ben — tájékozatlan volt a kommunista agitá- ciók felöl. Magyarországon egyedül Széchenyi István józansága ismerte fel a marxista és a francia kommunista agitáció rettentően ravaszul csomagolt veszedelmét. Deresényi- Weisz János báróval — kinek fia a budai tabáni temetőben fekszik — „A kommunizmusnak egynémely humánus ellenszeréről” címmel magyar és német röpiratot Íratott meg a szabadságharc előtt. A báró itt megnevezi Blanqui-1 ós Claud Fourier-1. Az osztrák kormány már régen figyelt a magyarországi jelenségekre, amelyeket —- az agitátorok alacsony munkája következtében — teljesen feleslegesen azonosított a '.kommunizmussal. Kossuthnál és Petőfinél nyoma sincs a „Commune” gondolatának, Becs mégis kommunistáknak tartotta őket. Windisehgraotz egy kevésbé ismert falragasza később „diese kommunisten-Bande, letztes Gesindel der Erde”-nek nevezi a magyar szabadságmozgalmat, melynek semmi köze nem volt Marxhoz, csak Marx akarta, hogy 'köze legyen hozzá. Táncsits volt az első, aki lefordította Marx hírhedt kiáltványait. Ezért került börtönbe. A márciusi ifjúság szabadította ki. Kossuthéknak rendkívül kellemetlen volt a rajongó ifjak cselekedete. Kossuthnak első dolga volt vissz acsukatni Táncsitsot a „Stókház”-ba — megint csak kommunista izgatásért, melyet a „Szabadság Vértanúja” a honvédség körében fejtett ki. Amikor 1849 januárjában Windischgraetz bevonult Pest- Budára, a „StokházKban találta az agitátort. Abban a hitben, hogy osztrák érzelmeiért ül ott a „Gesammt- Oesterreieh” vértanúja, ő is szabadon bocsátotta. Űjabb kommunista izgatásért harmadszor is visszakerült Táncsits a „Stokház”-ba. Marx csalódott a magyar szabadságharcban, melytől elmélete igazolását várta. Ekkor vetette rá magát a lengyel és az olasz mozgalmakra. Manzini, Garibaldi és Türr nem ugrották be neki, noha az első „Internationale” pueesát „Lengyelország érdekéiben” hívta össze: az olasz nacionalisták azonban faképnél hagyták. Az ősi recept 1917-ben vált be: a németek Lenint és Trotzkijt azért csempészték be a nacionalista „menseviki”- forradalom idején Oroszországba, hogy ősi marxi recept szerint balra csavarják a forradalmat. Madách az Ember tragédiájában a Fourier falanszterét írja meg. Marx ősi receptjét Táncsits szerepe óta vallja a moszkvai propaganda s ezért segíti. — titokban —• az indiai Gandhi-mozgalmot, az íreket, a kínai ifjúdiák mozgalmat, a „Kuomintang”-ot. Keze ott van minden szabadságmozgalom titkos és észre nem vett irányításában. Mindezt Palágyi Menyhért írta meg először. Ez a Verbőezi-utcai „Vértanú” hiteles budai „helytörténete”. Bevilaqua-Borsody Béla. A várbeli idegenforgalom, amely fokozható volna és élénkséget is vinne a csendes Várba, éppen azok részéről nem találkozik kellő megértéssel, akik azt hivatva volnának szolgálni. A városházán abban a szent meggyőződésben élnek, hogy a 16-os autóbuszvonal életbeléptetésével — mindent megtettek a várbeli forgalomért. Sajnos, a város intéző urai nem. járnak autóbuszon s így nem látják napról-napra azokat a visszás helyzeteket és ellenszenvet keltő jeleneteket, amelyek a tájékozatlan idegenek és az autóbusz fölényeskedő kalauzai között, folynak le. A nehezen ideforgolódó idegen a hurokvágánynál felszáll a 16-osra és szeretné megnézni a királyi palotát. Abban a hitben él, hogy Budapesten is van idegenforgalmi ipar és ennek az iparnak a hivatott mesterei — elsősorban — az autobuszkalauzok. És itt van a tévedés, mert az idegennek fogalma sincs, hogy az autóbusz pont a királyi palotát kerüli el és robogva halad el a Dísztéren álló honvédszobor mellett, hogy a külügyminisztériumot megkerülve, kisurranjon a Várból a Hunyadi- János-útra. Mire a közönség felocsúdik, már lent van a Lánchíd- nál. Némi kis idegenforgalmi érzékkel ezek a várbeli autóbuszok úgy volnának irányítan dók, hogy a Dísztérről jőve, megkerülnék a honvédelmi minisztériumot és a Várszínház mellé kerülve, futnának tovább a ITunyadi-útra. Ezzel nemcsak az idegenforgalmon segítenének, hanem szolgálnák a királyi palotába, miniszterelnökségre, honvédelmi minisztériumba és a Siklóhoz igyekvő közönség érdekeit. Ezt a célt azonban még jobban szolgálná egy olyan autóbuszvonal, amely a Krisztina felöl, a szerpentin {lton futna■ föl a Várba és a Szent György-téren vájna a végállomása. Az Idegenek itt kényszerülve volnának a leszállásra, megtekinthetnék a királyi várpalotát, gyönyörködnének a királyi vár kertjében s az onnan nyíló pompás panorámában és kényelmesen szállnának föl a végállomáson várakozó autóbuszra, így segítene az autóbusz az idegent. forgatni. Budai Társaskör fi: iá st i . nepe . é í 53 ű| tagot -a8eit fel a válsszfsuéRy RIP a A FERENC dr. elnöklete alatt 1 népes választmányi, ülést tartott e hó 6-án a Budai Társaskör, mely iránt most rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg a Krisztinavárosban, de mondhatnánk, hogy egész Budán is. Az elnök elsősorban üdvözölte Ivanich Ferencet igazgatóvá történt soronkívüli kinevezése alkalmából, amit Ivanich kedves, meleg, . hálás szóval köszönt meg. Azután mély sajnálattal emlékezett meg arról a gyászról, amely édesatyja elhunytéval Merényi Ri- chardot érte. A választmányt szinte meglepetésszerűen érte az elnök bejelentése, hogy 53 budai polgár óhajt tagul belépni a társaskörbe és a szétosztott névsor alapján a választmány 1 a következőket vette föl új tagokként : Ady Győző, A gon ás József, Al- földv Ferenc, Andrasovszky Zoltán, Bartalits Aladár, dr. Brózik Félix, Corsan Avendánó Béla, Csögényi Béla, Dóra Sándor, Eisenstock Imre, Emanuel Géza, Falvy Döme, Fini Jenő, Froemel Károly, Gogolák Károly, dr. Haasz Vilmos, Heuthaller György, dr. Herkner Jenő, dr. István László, Issekutz Béla, Jenik Győző, Ka ál József, Károlyi Gusztáv László, Kmetykó János, Korenek Lambert, Lépes Zoltán, Machovich István, dr. Makay Miklós, Matzen András, Mol- dovány István, Nagy Márton, Nicora Béla, Pallaghy József, Palásthy Jenő, Sikló,é lift vagy lég vas út?
