Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-12-13 / 1020. szám
U ü XXVII. évfolyam. 1020. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre S 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy ha«*b széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. F hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 december 13. Ha eddig tudtunk várni, akkor ráérünk még egvpár hétig annak a gazdasági kérdésnek a megoldására, amelyet a választási harcok vetettek ellenállhatlan erővel felszínre és amelytől elvitatni nem lehet azt a nagy jövedelmet, amelyet ezer csövön át csurogta atna a polgárság zsebébe. Mert .jövedelemre szüksége van a polgárnak. Ezt a gazdasági válságot nem. tudjuk sehogy sem megúszni anélkül, hogy új és jelentékeny jövedelemforrásokat ne nyissunk. Minden idegen, aki Budapesten csak egy napra megfordul, itt hagy legalább 20 pengőt. Nagyon gondos statisztika szerint Budapest eléri ez idén a 80.000 idegennek a forgalmát. Ezeknek legnagyobb része átutazó ember, vag-y olyan, aki legfeljebb két napig marad itt s így maga a forgalom nem jelent sokat. Ennek a kereskedelmi része a fontos és valószínűleg nagy jövedelmet biztosít az iparnak és kereskedelemnek. Ezt ellenőrizni nehéz. Fontos, hogy a polgárságra nézve, mely nem nagykereskedő és nem nagyiparos, csak az az idegenforgalom bír nagy fontossággal, amely az idegent huzamosabb ideig tartja Budapesten. Ezt csak a fürdők, csak a. gyógyforrások okosabb, hasznosabb értékesítése révén érhetjük el. Ezzel a kérdéssel nagyon sokan foglalkoznak, lei hivatalból, ki jószántából, de azt a sajnálatos tényt le kell szögeznünk, hogy ennek a nagyfontosságú gazdasági kérdésnek, se eleje, se kellő alapja nincsen. Város, állam egy-egy darabot szakít ki és ennek révén igyekszik a kérdést megoldani. A Balaton is, Lillafüred is, Hajdúszoboszló is egy része ennek a kérdésnek, de aki csak abból a szemszögből nézi, rosszul látja, téves következtetésekre jut. Ez a mindnyáj unkát lábujjhe! gyig érdeklő kérdés most a rosszul j begombolt mellény szerepét játssza, i aminek nincs más megoldása, mint az, hogy a mellényt újból ki kell gombolni és aztán ismét jól begombolni. A fürdőügyet és idegenforgalmat legelsősorban közigazgatásilag kell megoldani. Azután pedig meg kell szigorúan állapítani a megoldandó kérdések sorrendjét. Mert a természetes rend az, hogy a beteg először a hévizeken keresi a gyógyulást, Budán vagy máshol és csak azután — utókúraként — megy a Balaton mellé vagy Lillafüredre. Megfordítva ezt senki sem. csinálhatja. Egyedül Buda van abban a természeti helyzetben, hogy a beteg együtt használhatja a völgyben lévő hévizeket és a hegyek között, a klimatikus gyógymódot. Elsősorban tehát a hévizeket és az azzal kapcsolatos ivókúrákat kell a mai kor ízlésének és kívánságának megfelelően rendbehozni. Ccsak azután kerülhet a sor a Balatonra és a klimatikus gyógyhelyekre. A hévizek terén Buda vezet, nemcsak az országban, nemcsak Európában, hanem az egész világon. Ezt a világhírt a körülmények szerencsés találkozása formálja ki, mert regényes hegyek alján fakadó, erősen rádiumos, sőt a világon páratlanul álló thoriumos gyógyforrásokat használó beteg 15 percnyi távolságban a legtisztább levegőjű erdős hegyeken lakhatik, de ugyanannyi távolságra él a világ minden orvosi egyetemével versenyző egyetemek és egyetemi tanárok közelében, környezete számára pedjig a legkiválóbb szórakozóhelyek állanak rendelkezésére az operától, a hangversenytől le a kabaréig. Ez az ensemble ilyen szerencsés összetételben nem igen található másutt. Ehhez járul a budai fürdők értékes történelmi patinája, a város csodás panorámája, kétezer évnél továbbra visz- szamenő történelme és az azzal kapcsolatos romok. Azt mondja egy német tudós, hogy Harrer Ferenc ny. polgár- mester szokta idézni: — „A vá- .ros meg van, csak igazgatni kell”. Budára vonatkozólag mondhatjuk így: — A gyógyforrások meg vannak, csak igazgatni kell őket. Nálunk ez az igazgatás elsősorban — közigazgatás. A fürdőügyet és idegenforgalmat. tehát ■elsősorban közigazgatásilag kell megoldani. Nem lehet a birtokon úgy gazdálkodni, hogy a gazda hol egy ekéért, hol egy ökörért, hol egy béresért a szomszédba jár, hogy kölcsön kérje. Budapest székesfőváros sem szaladgálhat minduntalan forrásszakértőért a szomszédba. A világ első forrásszakértője, aki az angol királyi családnak a rokona, állította ki a bizonyítványt, hogy a világ első forrásszakértői a magyar geológusok. Igazán fölösleges, hogy a szomszédba menjünk ilyesmiért. De enélkül nem lehetünk meg. Forrásszakértő nélkül nincs fürdőügy, fürdőügy nélkül nincs idegenforgalom, idegenforgalom nélkül nincs jövedelem. Mivel azonban ez a kérdés mégis csak a legbiztosabb megoldás a gazdasági válságokkal szemben, tehát a legfontosabb kérdések egyike, érdemes volna ezt nemcsak a városi kormányzat Programm jává, hanem kormányprogrammá tenni. Az első lépések követelik, hogy megfontolva lépjünk. Ami hozzáértő ember van az országban, ott legyen az indulásnál. Ha Wiesbaden a maga 16 wöslaui forrásával 140.000 fürdővendéget tud évenkint Wiesba- denbe vonzani és ebből százmillió márka évi jövedelmet szerez, — akkor Buda a maga 88 világhírű rádiumos, thoriumos, kénes, sós, szénsavas gyógyforrásaival föltétlenül még egyszer annyi idegent és beteget tud idevonzani, ami föltétlenül fölérne 200 millió évi jövedelemmel és fölösleggel zárulna Budapest évi költségvetése, anélkül, hogy nyúzni volna kénytelen elszegényedett polgárait az adóért. Kétszázmillióért igazán érdemes ezzel az üggyel foglalkozni. Viraág Béla. Karácsonyi prezentnek kapja a Rózsadomb nyugati alja az autóbuszt, ahogy azt Kozma Jenő dr. orszgy. képviselő bejelentette a nála járt küldöttségnek, mely tolmácsolta előtte a Statisztika- i tér és környéke régi kívánságát, | hogy ezt a vidéket is szelje át egy autóbusz-vonal. Kozma Jenő az Autóbuszüzemnek vezérigazgatójával, a közönség minden jogos igényét méltányló Till Antal tanácsnokkal folytatott tárgyalások eredményeképpen tudatta a, küldöttséggel, hogy közvetlenül karácsony után a 9-cs vagy 12-es autobuszviszonylatot megindítja, mégpedig: Kalvin-tér, Királyi Pál-utca, Egyetem-tér, Apponyi- tér, Váci-utca, Lánchíd, Fő-utca, Királyhegy-utca, Statisztika-tér — és vissza útvonalon. így a Főutca két járathoz jut, de teljesül egy modern új városrész régi I vágya. Szefbfe jöw© előtt...! Leépítik a vámsa üzemeket — Megépítik a Boráros-tési hidat — A háztatarozás tavasszal megindul A gazdasági válság erősebb tempóra sarkallja mindazokat, akiknek a választás csak eszköz, de nem életcél és elsősorban a polgárság nyomasztó anyagi helyzetén kívánnak segíteni. A belügyminiszter Kozma, Jenő orszgy. képviselő előterjesztése alapján elhatározta, hogy az újonnan alakult közgyűlés legsürgősebb teendői közé azoknak az üzemeknek leépítését és ezzel az egész üzemi kérdés letárgyalását kell a napirendre vennie, amelyek nem gazdaságosak és a magánvállalkozásnak, mint erős versenytársak állják útját. Ä kereskedelmi minisztériumban pedig JBecsey Antal sürgetésére ankétet hívnak össze a Boráros-tér—Kelenföldi híd pénzügyi részének, — állam és város részesedésének — elintézése és a hídépítéssel járó telek, út és hídfő terveinek és előmunkálatainak rendezése és sürgős megindítása ügyében, hogy a híd építését már tavasszal megkezdhessék. A lágymányosi holt Duna ág feltöltése már serényen folyik. A székesfővárosi Elektromosművek beruházása a nagy gyáraknak rendkívüli munkaalkalmat nyújt és ezzel a munkásság jut kenyérhez. Az építőiparnak pedig már a tél végén n'yujtanak munkaalkalmat a háztatarosásra vonatkozó rendelet, melyet a legrövidebb időn bellii ad ki a kormány, legkésőbben január havában. De sok munkáskéz jut már télen foglalkozáshoz, a pesti piarista-épület lebontása révén, mely munkálatok egész télen folyamatban lesznek, mert május hó végéig az egész háznégyszöget lebontatja a város. Ez a fuvarosoknak is állandó keresetet biztosít, mert a lebontott anyagot a lágymányosi holt Dunaág feltöltésére használják föl. A Községi Polgári Párt vezetői a választási izgalmak mellett keresik a megoldásokat, hogy a nehéz gazdasági helyzettel megküzdhessen a székesfőváros lakossága. TANULMÁNY A kerületi elöljáróságok múltja, jelene és jövője IRTA: DR. SPANNBERGER ALAJOS. I. kerületi elöljáró. II. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk, a közigazgatás belső szervezetének kiépítésére nézve szabad kezet biztosított a székesfőváros közönségének azáltal, hogy központi ügyosztályok alakítását, közigazgatási kerületek számának, kiterjedésének meghatározását a közgyűlés hatáskörébe utalta. A törvényhozás kezdetben ezzel az előrelátással kívánt gondoskodni az ifjúság duzzadó erejével fejlődő székesfőváros későbbi közigazgatási berendezkedésének további kiépítéséről. Az élet azonban keveselte ezt az előrelátást. A kerületi elöljáróság hatáskörének egészen szűkös keretek között történt szabályozása e hatósági jelleget is nélkülöző közigazgatási hivatalokat oly merevekké találta kialakítani, hogy a székesfőváros fejlődésének iramát átvenni és a reájuk váró hivatást betölteni nem voltak kép esek. A régi fővárosi törvénynek (1872. XXXVI. törvénycikk) csupán hat szakasza (a 82—87. szakaszok) vonatkozott a. kerületi elöljáróságokra, ez a hat szakasz^ — amelyet a való elet áramlása útjából elsodort, — volt a fejlődési lehetőség akadálya. A kerületi elöljáróságok újjászervezésének módozatait a székesfőváros tanácsának javaslata alapján 1888. évi január 25-én megtartott rendkívüli közgyűlésen megállapították. Az erről szóló közgyűlési, határozatot a belügyminiszteri tárcát az időben ellátó Baross Gábor miniszter vette tudomásul és 1889. évi április 7-én kelt 8259. sz. leiratában a következők foglaltatnak: A főváros törvényhatósági bizottságának jelentésével felterjesztette a kér. elöljáróságok újjászervezése tárgyában hozott határozatát, azzal a kérelemmel, hogy a fennálló szervezetnek azon határozatban körülírt elvek szerint leendő módosítása a törvény útján eszközöltessék. Erre nézve értesíti a főváros közönségét, hogy tüzetes tanulmány tárgyává téve a kérdést, tudomásul vette a főváros közönsége egyrészé- nek nyilatkozatát is azon irányra nézve, melyben ezt a kérdést meg- oldandónak véli. Ez csak a. főváros szervezéséről szóló 1872. XXXVI. törvénycikk módosításával, tehát törvényhozási úton lesz eszközölhető. Kettőt kíván megjegyezni: — az egyik az, hogy a tervezett reform csak csekély mérvben eltérő és hogy a kerületi elöljáróságok tovább már nem halasztható újjászervezésének oly alapon kell történnie, hogy e szervnek közegei a feladatnak kellő betölt- hetéséhez okvetlenül szükséges elő- készültséggel, közigazgatási gyakorlattal és jártassággal bírjanak. De magának a fővárosnak is módjában állna a létező bajokat a fennálló szervezet keretében orvosolni, ha az elöljárói tisztségre megválasztandó egyénektől teljes minősítést kívánna és megkövetelné, hogy azok e fontos állásnak egész idejüket és tevékenységüket hivatásszerűleg szentelni készek; és a tiszteletdíjnak ez esetekben teendő megfelelő felemelése ellen részemről akadályt nem emelnék. Baross Gábor a székesfőváros köz- igazgatási szervezetének már abban az időben sürgetett reformját a kerületi közigazgatás újjáépítésével képzelte megkezdeni, helyi kirendeltségek helyett kerületi hatóságok felállításával. Az 1893. évi XXXIII. törvénycikk a kerületi elöljáróságok szervezetét modern alapokra fektette azzal, hogy hatósági jelleget adott nekik, ami, által képessé tette e hatósági szerveket arra, hogy a nagyvárosi fejlődéssel lépést tartva, a közigazgatás feladatait egyre növekvő hatáskörben önállóan s nem utasításra láthassák el. Baross Gábor miniszternek e törvény megalkotásánál fontos szerep jutott azzal, hogy a székesfőváros közigazgatási jogának fejlődéséhez alapvető fontosságú jogtanáccsal járuljon hozzá. Ennek a jogi tanácsnak lényege: a kerületi elöljáróság intézményében rejlő fontosság felismerése, annak nyilvánosságra hozatala s ezzel kapcsolatban ez intézmény kiépítési módjának meghatározása volt olyképpen, hogy a közönség érdekeinek minél kielégítőbb és közvetlen szolgálata biztosítva legyen. Az 1893. évi XXXIII, törvénycikk bátran nevezhető még ma is újszerű, modern berendezésnek. Ez a hatóság az élén álló jogi minősítésű kerületi elöljáróval ,és hozzá beosztott szakközegekkel, ’ sokoldalú és gyorsütemű cselekvésre képes szerv, amely a nagyvárosi közigazgatási organizmushoz simuló finomult rész. Miképpen gondoskodik az 1893. évi XXXIII. törvénycikk Baross Gábor és az akkori törvényhozók eszmevilágának érvényesítéséről ? Az új törvénycikk 25. §-a szerint tehát köteles a polgármester évne- gyedenkint legalább egyszer minden kerületi elöljáróság ügyvitelét személyesen megvizsgálni és e vizsgálatok eredményéről a törvényhatósági bizottságnak évnegyedenkint jelentés teendő. Köteles a kerületi elöljárókat évnegyedenkint egyszer értekezletre összehívni, ahol minden elöljáró jelentést tesz az ügyvitelnél szerzett tapasztalatairól és javaslatba hozatnak az egységes ügyvitel céljából szükséges intézkedések. Az értekezlet elnökéül tehát a törvény a polgármester személyét jelöli ki. Van valami rendkívüli a törvény- szövegben előforduló „köteles a polgármester” szóhasználat kategorikus imperativusában. Miért volt ok e szigorú meghagyásra? Mert ennek az értekezletnek kívánta juttatni a törvény azt a fontos szerepet, hogy a kerületi közigazgatás a központi igazgatástól el ne térüljön, egyrészt, viszont a központi közigazgatás mint II. fokú hatóság, hatalmi súlyával el ne nyomhassa az I. fokú hatóságot, de a polgármester személyén keresztül kívánta a törvény érvényesíteni a kerületi, elölj árúk befolyását oly irányban, hogy a kerületi közigazgatásban szerzett tapasztalataik a központi igazgatásban felhasználhatók legyenek. Az ily módon tartott rendszeres értekezletek a székesfővárosi közigazgatás szerveinek (polgármester, közgyűlés, tanács, kerületi elöljáróság) egységességét is megfelelően kifejezésre juttathatták volna. Sajnos, az értekezlet fontossága nem méltányol- tatott megfelelően és nem is tartatott be a törvény előírása. Ennek lett következménye a szakhivatalok részéről megnyilatkozott térfoglalás, — lévén mindegyiknek központi, ügyosztályi képviselete :— aminek lehetőségét a közös értekezletek megtartásával sikerült volna elszegni. Az a szükségesség azonban, hogy a kerületi elöljáróságok egyike a másikkal ellentétben ne működjék, megkívánta, hogy a kerületi elöljárók a maguk külön értekezleteit annál rendszeresebben megtarthassák. A kerületi elöljárók értekezlete nyilván jogi jelleggel bíró testületként a székesfőváros kerületi közigazgatásának egységesítését szolgálta — a központi igazgatással való szerves kapcsolat nélkülözésével. A testület működésére nemcsak az hatott béní- tólag, hogy közvetlenül nem érintkezett a központi igazgatás fejével (csak írásbelileg), hanem az is, hogy megállapításai a jogérvényességi jelleget,, az irányító jogkört nélkülözték s a kívánatos hatósági jelleg hiánya elhatározásaik érvényre emelését nem engedte meg. ' (Folytatjuk.)
