Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-12-25 / 1022. szám

2 Budai Napló Budapest, 1930 december 25, Kg MINT VET, ÜGY A R AT, MAUIHMEft MAGMÁI- JOBBAT SEHOL SEM KAPHAT!;! MAUTHNER MAG MAUTHNER ÖDÖN MAGTERMELŐ és MAGKERESKEDELMI R.-T. TEL.: J. 463-65. BUDAPEST TEL.: J. 463—65 SÜRGÖNYCÍM: MAUTHNEREK Központ: VII., ROTTENBILLER-UTCA 33. Fióküzlet: IV., KOSSUTH LAJOS-UTCA 4. (A Ferencrendiek templomával szemben.) Föárjegyséfc, növényárjegvzék, őszi árjegyzék jácint, tu ipán síb. virághagymákró! ingyen és bérmentve. VÁLASZTÁS Budának nem hozott sok változást a választás. A vezérek maradtak, csak az alvezérekben van itt-ott változás,’ ahogy azt az elábbi eredmény mu­tatja. Ep-v bizonyos, liogv Kozma Jenő áll a város legnagyobb pártja élén, mert 122 tagot számít a választott és a különféle szaktestületek által kül­dött tagokból alakult párt. így a vá­ros vezetése föltétlenül az országos kormányzattal összhangban haladó párt kezébe került, ami kizárja a jö­vőben azt a káros torzsalkodást, mely a város és kormány között folyt. A választás eredménye a következő­képpen alakult ki Budán: I. kerület (Vár, Krisztinaváros): Egységes Községi Polgári Párt: Zellinger Vilmos, dr. Krivoss Árpád, Máté István. Keresztény Községi Párt: Wolff Károly, Lampel Vilmos,. Pakányi Fe­renc, Spur Kálmán, Bartók Ferenc (Temesy Győző). Szocialisták: Bánóczy László, Né­meth János, Gallai János. II. kerület (Víziváros): Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő örökös tag, Harrer Fe­renc, P. Bende Szaniszló. Keresztény Községi Párt: Wolff Károlv, Molnár László,, Vizdos Géza (Petainek József). Egyesült Nemzeti Párt: vitéz Ar- vátfalvy Nagy István. Demokrata Párt: Pakots József (Hann Arnold). Szabadelvű Párt: Rassay Károly (Pfeiffer Ignác). Keresztény Ellenzék: Friedrich Ist­ván (Sármezey Endre). III, kerület (Óbuda): Egységes Községi Polgári Párt: Andréka Károly. Keresztény Községi Párt: Wolff Károly, Botzenhardt János (Szoko- iai Antal). Egyesült Nemzeti Párt: Studinka Béla. Demokrata Párt: Vörösváry Mik­lós. Keresztény Ellenzék: Friedrich István (Hüti Károly). Szabadelvű Párt: Rassay Károly (Komjádi Béla). Szocialisták: Büchler József, Eresz­tő vszky Ede, Knurr Pálné. XI, kér. (Kelenföld, Lágymányos): Egységes Községi Polgári Párt: Becsey Antal örökös tag, dr. Barla- Szabó József. Keresztény Községi Párt: Bitter Illés, Kossalka János, Császár Fe­renc, Szentgáli Antalné. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz Mer- tsekényi Imre. Szabadelvű Párt: dr. Kabakovics J ózsef. Keresztény Ellenzék: Friedrich István (Draskóczy László). Szociáldemokrata Párt: Peyer Ká­roly, Bechtler Péter. XII. kerület (Budai hegyvidék): Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő örökös tag, Petracsek Lajos, Oszoly Kálmán. Keresztény Községi Párt: Wolff Károly, Hochenburger Antal, Kasits Margit (Nagy Géza). Egyesült Nemzeti Párt: Barczen Gábor. Szabadelvű Párt: Huszár Pál dr. Demokraták: Pakots József (Nagy Lajos). Keresztény Ellenzék: Perczel Béla. Szociáldemokraták: Kétly Anna. A pesti oldalon a Községi Polgári Párt a következő­ket küldi a törvényhatóságba: IV. kerület: Gaár Vilmos, (Héder Lajos dr.). — V. Glücksthal Samu (Scheuer Róbert). — VI. Bayer An­tal. — VII. Dési Géza. — Vili. Sza­bó Sándor. — IX. Usetty Béla, Po- pelka Béla. — X. Payr Hugó, Ha- tolkay Kázmér. — XIII. (Angyal­föld) Dinich Vidor. — XIV. (Zugló) Martin János, Bánó Dezső. Minden nyomorúságunk dacára nem maradtak árván az árvák Budán, nem járnak tépett ruhában a ruhát­lan szegény gyermekek és karácsony­fa gyűlt ld minden apró ember szá­mára, akinek a sors nem adta meg, hogy otthon is ragyogó fenyőfa gyűl­jön ki részére. A jótékonyság terén ez évben is, mint a múltban, dr. Bipka Ferenc főpolgármester járt, akinek vezérkara a jótékony hadseregben Óbudán Andréka Károlyné, Kelenföldön Be­csey Antalné, a Krisztinában Jauer­nik Nándornál a hegyvidéken Szibin- kits Györgyné és tovább-tovább min­dig kisebb körökben a sok áldott szívű asszony és leány, egyesület és asztaltársaság, melyek egy éven át készülnek e szent ünnepre. Klotild Szeretetház A főhercegi autó elhozta Auguszta főhercegnőt és szépséges leányát ■ Magdolnát a Budakeszi úton lévő Klotild-szeretetház rácsos kapujához, ahol a fenségeket dr. Bipka Ferenc főpolgármester, a szeretetház elnöke , Egy bizonyos, hogy ez a lajstro- mos választási mód a maga szelvényes szavazó jegyével megbukott. Először árucikké tette a szelvényt és így meg­hamisítja az ajánlást, — másodszor alkalmat ad a visszaélésekre a válasz­tásnál. A szavazatszedő bizottság el­nöke nem tehet titkos jeleket a borí­tékra és a szavazóívekre, mert azt ki- I fogásolják, már azért is, hogy egy kis fogással így aztán túl járjanak az el­nök eszén és minden elővigyázatán. Ugyanis megtehetné bármely párt, hogy feláldozza az első 10 választó­ját, aki üres borítékkal vagy értékte­len papírral bélelt borítékkal szavaz, — de kihozza magával a jó szavazó­íveket. Ezekre a párt bizalmi embere ráteszi a saját pártja keretébe a ke­resztet s azontúl ilyen ívet visz a zse­bébe a szavazó és teszi a borítékba, de kihozza magával a kapott üres ívet. így aztán a párt ellenőrizheti, hogy minden embere tényleg a pártra is szavaz. A játék egyszerű, világos és ellen­őrizhetetlen. Eléggé kézenfekvő, hogy megcsinálják. De erkölcstelen is ez a bolettás lis­tarendszer, mert arra tanítja az em­bereket, hogy 2 pártnak tegyenek szí­vességet. Egy — akinek a szelvényt adja, kettő — akinek a szavazatát adja. Ez a rendszer így sem nem titkos, sem nem nyílt, hanem a kettőnek sze­rencsétlen kombinációja. Az ilyen rendszer nem tartható. fogadta. Fent a nagyteremben a ma­gas vendégek elé sietett Bipka Fe- rencné Thomson úrnővel, Berczell Jenő alpolgármester, Schuller Dezső, a várospolitikai ügyosztálynak arany­szívű vezetője, dr. Kresz Károly, a TÉBE igazgatója és Némethy Kál­mán,, a TÉBE jótékonyosztályának vezetője, Zubriczky József dr. min. tan., Gegus Dániel ny. főkap. helyet­tes, a „Gyermekvédelem” szerkesz­tője, Schön Győző gyárigazgató (a legnagyobb gyűjtők egyike), Badál Ede ny. elöljáró, dr. Szabó Árpád gázgyári igazgató, Pakányi Ferenc v. törvényh. biz. tag és sokan, alakét jószívük hozott ide, erre a rendkívüli ünnepre, ahol 100-nál több árva állja körül a karácsonyfát. Az ünnepélyt RIPKA FERENC dr. nyitotta meg, mindenkinek megkö­szönve azt,, hogy eljött az árvák ün­nepére, elsősorban a legnépszerűbb magyar ember József főherceg fen­séges nejének és leányának, akik a múlt tradícióit ápolják azzal az oda­adással, amit a szeretetház iránt nyil­vánítanak. A nagy gazdasági válság dacára örömmel látja az erős nekibuz­dulást a jótékonyság terén és a vi­harba került hajó szép hasonlata után köszönetét mondott azoknak, akik az ünnepet áldozatkészen lehe­tővé tették, többek között a követke­zőknek : Berczell Jenő alpolgármester (él­jenzés) a TÉBE kiküldöttei: Kresz Károly igazgató és Némethy Kálmán osztályvezet, Thomson úrnő, aki egy évtized óta segíti az angol nemzet ne­vében az árvaházat. Azt kívánta be­fejezésül az elnök, hogy „áldjon meg mindenkit a jó Isten azokban, akiket legjobban szeretnek.” Azután lepergett az ünnep műsora, amelynek során szavaltak: Temuno- vich Levente, Pauli Ervin, Kapcsos Károly, Aczél S. és Bihati I. és Mi- hályffy I. és a volt növendékek nevé­ben Polereczky István mondott kö­szönetét volt jótevőinek. A szépen és hatással előadott költeményeket he­tekig tartó munkával dr. Szabó Ár­pád, az egyesület örökös aranytollú főtitkára tanította be. A nagy társaság élén a főherceg­asszony megtekintette a szomszéd te­remben felhalmazott ajándéktárgya­kat és köszönetét mondva a nagy munkáért dr. Bipka Ferencnek, a kö­zönség éljenzése közben távozott. Az óbudai karácsony Eddig a saját lakását változtatta át már hetekkel karácsony előtt ANDRÉKA KÁROLYNÉ és csinált belőle szabóműhelyt, hogy az összegyűjtött fehérneműt," ruha­neműt feldolgozzák a nincstelenek apróságai számára. Az ünnep azon­ban ma már kerületi, nagy ünneppé nőtte ld magát s így ez évben a III. kér. Egyesült Polgári Társaskör nagy helyiségeiben folyt le Martin Gyula igazgató rendezésében. Andréka Károly nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket, akiknek sorában ott láttuk: Szederjey Elemér altábornagyot, Szénié Miklós elöljá­rót, de megjelentek még: Szarnék Zsigmond és Hugó, valamint Somló Sándor, a Leipziger gyár igazgatói, akik fát, ruhát, cipőt, cukrot, — Grossmann Vilmos, a magy. textil­festőgyár igazgatója, Goldberger Leó, Fuchs Leó, Steiner Miksa, Kemény Lajos, bárciházi Bárczy Lajos, dr. Or óva Zsigmond, Szepesi Ágoston, Günther Béla, dr. Baisz Aladár, új­laki Müller Pál, Farkas Elemér, Ko­vácshegyi Kálmán, Gegus Dániel ny. főkapitányhelyettes, Wolkenberg Gyu­la rendőrfőfelügyelő, Frey István vá­rosbíró. A műsor pompásan pergett le, a fiatalok ügyesen szavaltak, a leány­énekkar szépen énekelt és végül Andrékáné nagyasszony virágcsokro­kat osztott szét a megjelent hölgyele között. Az ünnepet Andréka Károly köszö­netét mondó, meleghangú beszéde fe­jezte be, amelyben hálásan szólt a Szarnék testvérek áldozatkészségéről és megemlékezett minden adakozóról, akiknek nevében Szarnék Hugó tett kedves ígéretet a jövendőre és köszö­netét Andrékánénak, aki ezt az ünne­pet ily széppé tette, amiért a közön­ség sokszor ünnep közben is megélje­nezte. Krisztinában Az I. kér. Ált. Közjótékonysági Egyesület e hó 19-én délután rendez­te, úgy mint minden évben, most is szép karácsonyi ünnepét, amelyen dr. Bottenbiller Fiilöp államtitkár mél­tatta gr. Apponyi Albertné elnöknő. valamint Jauernik Nándorné szak­osztályelnöknő érdemeit. Ezután az elnöknő meleg szavak kíséretében em­lékezett meg Jauernik Nándorné év­tizedes nehéz munkájáról és fárado­zásairól, átadva egyúttal neki a Pápa kitüntetését ,,Pro Eclesia” érmet, amit Jauernik Nándorné az egybe- gyült közönség ovációja kíséretében köszönt meg. Végül Ápponyi grófné kiosztott 34 gyermek között ruhát és cipőt, majd Jauernikné osztotta szét hap'vományos csomagjait és vendégül látott uzsonnára 100 gyermeket. •* Kedves karácsonyi ünnepet rende­zett a Farkasréten Szibinkics György­né, a III. kerületi tanulóutcai elemi iskola ifjúsága a Kisfaludy Színház­ban, — a Budai Kapucinus Egyházr község a Szalay-utcai iskolában, — amely ünneplésekről a legközelebbi számban adunk tudósítást. FEDEZZE FEL ÖN IS A SASHEGYET! Sashegy a Belvárostól gyalog is csak 25 percnyire. Sashegy a Belváros hegye. Sashegy a székesfőváros szivében — szívének jobbik oldalán. Sashegy az előkelő középosztály települő helye. Csak hegylejtön lévő telkeket vásároljunk, ott van csak levegő, napsugár és kilátás. Ön gyermekei arcáról leolvashatja hogy hol lakik; nézze meg azután a sashegyi gyermekeket. Sashegyi telkeinkről prospektust küld: Karácsony Budán á szegény vándorló mészároslegény budai históriája 1855-feöI Irta: Bevilaqua-Borsody Béla. Alábbi, történetet a régi budai Elet írta. A reá vonatkozó „Bach” ideje- beli aktákat a „Tanult, Becsületes és Körültekintő Buda Szabad Királyi Városbéli Mészáros Mesterek Céhe” akkori Írnoka, Buda Város Tanácsa concipista-fogalmazói, a Császári Ki­rályi Budai Helytartóság és Nagyvá­rad Város polgármesterének Írnokai írták le, e sorok írója pedig kiírta azt a Budapesti Mészárosipartestület őrizte régi Legényláda irataiból. Felesleges, hogy azt írjuk elébe, hogy „Budai Karácsonyi História 1855-ből”, mert e jelzés nélkül is „Karácsonyi História” ez. Azóta ré­gen halott derék budai mészárosmes­terek emberséges jószíve és egy hálá- datos vándorló Legény budai, halálos ágyán tett végső rendelkezése teszik e históriát karácsonyi mesévé. * 1855 telén egy vézna, pirosfoltos képű, egyet-cgyet köhentő, lázas ván­dorló mészáro-legény kopogott be a budai mészárosok céhe legény kovárté- lya ajtaján, a Herbergben. Ott volt a budai. Fő-utcában, a Jégverem­utca sarka utáni második házban, a máig álló alacsony kis épületben, melyben máig vendéglő van. 1855-ben az akkori vendégfogadós, „Veres Bák Uram” volt. (A cégéres vendégfoga­dósokat egyszerűen csak cégérük után volt szokás elnevezni.) ö volt egyút­tal a mészáros céh vándrolegényeinek ,JIergerg atyja” (Herbergs-Vater) is. Az Atyamestert, a Herberg Atyját és a Céhmestert a mai köztudat ösz- szekavarja. A valóság az, hogy a Céhmester a céh legelső elülj árója, a mai ipartestületi elnök, az Atyames­ter a legények közvetlen felügyeleté­vel a céh részéről megbízott idős mester. A „Herberg atyja” ellenben nem mészárosmester szokott lenni, hanem vendéglős, akinek házában egy szoba a céh vándorló legényei szá­mára volt fenntartva. Ez a. legény- szállás volt a Icovártély. Nos: a Herbergben minden ván­dorló legény nyolc napig ingyen kosztra-kovártélyra vétetett, míg csak az öreglegény elhelyezte egy mester­nél. A mi legényünk, Johann Kautz haza: „Enzensdorf bei Wiener-Neu- stadt”-ba igyekezett Nagyváradról. Nagybeteg volt szegény, a betegség leírása után következtetve, hektikás volt. A láz leverte a lábáról, mire a céh bevitette a budai „Mizeriek”-\íez, vagyis a „Misericordianus” vagy Ir­galmas Páterekhez, illetőleg az azok ispotályába. A gazdag és emberséges budai, céhnek külön fundációja volt ott be­teg legényei és inasai számára. Az ausztriai legényt a jó budai koszt és a derék Irgalmasok tudománya talpra állította, dolgozott is egy Ids ideig, de a hektika egy új rohama újra ágynak döntötte. Megint beke­rült a Herberg betegszobájába. A doktor újra az ispotályt javallottá, ellenben fejét csóválta és legyintett a kezével. — „Kámpec!” — mondotta. — Mielőtt a legényt beszállították volna az ispotályba, bekérette magá­hoz a Herberg atyját, „Verő,.. Rák” uramat, egy ott kvártélyom másik mészároslegényt, egy budai bádogos­mestert és a csaposlegényt és elmon­dotta nekik, hogy nem hisz a felépü­lésében, érzi, hogy halálán van. Nincs senkije, árva fiú, ma — 1855-ben — 39 esztendős. Egész életén át szegény legény volt, sose volt annyi pénze, hogy valahol egy szék jogot vehetett volna. Tavaly azonban Nagyváradon — hogy-hogy nem — megtett a brünni lutrira négy számot, vagyis „Quaterno”-1. A „Jó szerencse”, melyet minden vándorló legény kergetett, Fortuna istenasszonyság, aki minden „szeren­csét próbálni induló” mesterlegény vándorlólevelében megemlítve olvas­ható („mint ő, ezen obsitos levél vi­vője boldogulását és szerencséjét ke­resendő, elment innen ebből és ebből a céhből”) és aki éppen ezért majd­nem minden vándorlegény pecsételő gyűrűjén, mint golyóbison guruló, forgandó, ledéren öltözött, csak igen csekélyke fátyolkával feje körül borí­tott asszonyságnak ábrázoltatott: íme, mi lett? Bolondjába a szegény nagyváradi mészároslegényre kacsintott és meg- nyerette vele a lutrit, a Hauptreff ért: 4000 ezüst forintokat. Rettentő sum­mát. Ezt ő, Johann Knauz aus En- 'zensdorf bei Wiener-Neustadt inte- restre, vagyis kamatra Heinrich Fe­renc nagyváradi, nagykereskedő uram­nál hagyta. Mivel pedig a budai céh érdemes mesterei, de meg az öreg- legény, főleg céhmester uram, őt any- nyi jóindulattal ápoltatták, jófélével etették, itatták: ezért ő testamentali- ter 200 ezüst forintot hagy a céhre, kérve, temettessék el tisztességesen és értesítsék Enzensdorf mezőváros­kát haláláról. A tanuk aláírták az írást. Nem hittek a haldoklónak, aki harmadnap­ra meg is halt a „Mizeriek” ispotályá­ban. A céh — tekintet nélkül a vég­rendeletre — 19 forinton és 20 kraj­cáron igen szép végső tisztességet adott a halottnak. Mint az lG97-ben kelt újabb céhlevél, de meg az 1404- ben kelt első, de meg az 1276 táján Ívelt legelső (csak egy részlete van meg, a legrégibb magyar céhlevél ta­lán) ezt előírják: minden mester, minden vágólegény, székállólegény, aprítólegény, minden inas, főcéhmes- ter és alcéhmester urak, az öreglegény és a két céhlegény ott volt a temeté­sen. Négy legény vitte a koporsót a kocsiig, földig ért a fátyol a temetést rendező Funerátor kürtőkalapján, a legények kivitték a legénytestvérség kézben kezet tartó jelvény ű tárj ázó taglós, ütőtaglós zászlóját és a máig meglevő hat ezüstözött fáklyatartót. Zúgott a Szent Anna-templom ha­rangja s a budai vénasszonyok azt mondták: „No, ez igazán gyönyörű­ségesen szép egy temetés volt!” A céh még egy hordó sert is fizetett ősi toros serül a legényeknek. Egy félesztendő múlva valakinek eszébe jutott: hátha igazat mondott a boldogult? Nosza átírtak Buda Vá­ros Nemes Tanácsához, az a Hely­tartótanácshoz, az Nagyvárad polgár- mesteréhez: mire egy szép napon 200 ezüst forintot hozott a budai posta­kocsival érkező brassói—nagyváradi posta a céh házába, mely ott volt a Herberg mellett, a Jégverem-utca sarkán, ahol ma a. könyvkereskedés van. Igaz volt a főnyeremény esete. A céh egy házvételbe fektette bele a pénzt. Johann Knauz a budai vízi­városi temetőben fekszik valami el­vadult vén fa tövén. Emléke felett csak az a villany- lámpa pislog, melynek fényénél a nyájas olvasó fentieket elolvasta. K ubaíitrci részvénytársaság. Budapest, főpostafiók 77/0 Karácsonyt es isje kazetták, paili/mö I kö nivizek || „CSAUNOK“ II.LAT SZEKTA UK || II., MARKOVICH IVÁN-UTCA MAN! világhírű magyar perzsái BUDAPEST II., FŐ-UTCA 80. TELEFON FONALAK, KELLÉKEK az első kéz megbízható és olcsóbb VÁSÁROLJÓN A GYÁROSNÁL MUSICA VII., ERZSÉBET-KÖRÚT 43 (UOTAL APOLLO) TELEFON: 450-63, 3»» 91 HUBERT Vi Egészségügyi berendezések, csövek, műszaki cikkek, íémgyártás. VI,, Liszt Ferenc-tér 4, Tel,: 7;2-67

Next

/
Oldalképek
Tartalom