Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-06-12 / 1000. szám

8 Budapest, 1930 június 12. Széchenyi GYÓGYFÜRDŐ a Városligetben a székesfőváros egyik legmodernebbül felszerelt, legmomunentálisabb gyógy­fürdője. Ivókúra. Népgyógyfürdők, nyári (strand) uszoda. KITŰNŐ KÖZLEKEDÉs| TÜPoTjlERTÉSZ urak és hölgyek |1 kalaposmesternél szálaira nagy §3 & !., Kriaztina-tér 3 választékban Is Fest, alakit ß galambok, . . „ ... ne akadjatok meg a látszaton, a köznapi szürkeségen, rögön; a kincs a mélyben van; bennetek, lia érzitek és élitek...” „ ... a széplelkű emberek befolyása a lélekre olyan, mint terebélyes, ha­talmas fáknak, szép virágoknak, vagy az égboltnak benyomása. A lelkek szépsége, jósága közjó, mint a nap­sugár s az erdők lehelete.” —• A mi kedves Budánkon van még friss levegő, napsugaras magaslat, il­latos fényű, harmatos páfrány, kábító kakukfű, vannak még csendes, elégiás utcáink, muskátlis ablakok; behallik a reggeli harangszó és imára kulcso- lódnak a kezek . . . Behallik a madár­dal és népes lesz a fecskefészek . . . A Budai Napló ezredik határkövé­nél nem a múltat siratom, nem a jö­vőn merengek, de nézek és látok egy őszbeboruló embert, akinek nemcsak az évek dere van a fején, de a tapasz­talatok és küzdelmek csalódása a lel­kén. Látta a világot, ismeri annak minden fázisát, látta a bűnt,, az erényt, látott elsorvadni hangzatos ígéreteket, látta virágba szökkenni a „vízentúli testvérvárost” Buda rovására. Most pedig: „A gyémántot köszörülni kell, a vas nehéz munkával válik acéllá.” Pest sokban adósa Budának. Az adósságok örökös .jegyzője a jubiláló Budai Napló, az egykor busásan jö­vedelmező tőkék kamatait .jegyezgeti... hogy mi már nem leszünk majd ott a nagy fizetésen -— nem baj .. . Ott lesz a Budai Napló! — Amikor kell, segít az Űr azon órában... addig jó Viraág Béla áll- jontovább a poszton zivatarban,, nap­sütésben, hóban, fagyban, amint ott áll minden reggel napsütésben, hóban, fagyban Bors utcai lakásának erké­lyén — kettőt-hármat tapsol és meg­telik galambbal a karja, válla, lábai környéke, az erkély párkánya, a rá­csok cirádája,, a gyalogút, a kocsiút csipegető galambokkal, amelyek a Városmajor egész környékéről már ré­gen ideszoktak, sőt a szomszédos há­zak párkányain ülve már jókor reg­gel várják a hivogató tapsot. ^Mintha mindegyik egy-egy valóra váló, színes, szárnyaló budai gondo­lat volna ... Budáért! H. Balázsy Lujza. * Lassan szürkülni és alkonyodni kezdő, egykor felette tarka-barka életünk legkedvesebb, leggyöngédebb és legmelegebb éleményei közé fog­nak tartozni azok a téli, délutánok, mikor drága öreg Barátom, Viraág Béla kedves Bátyám kódorgó ga­lambjait eteti vala a Budai Napló szerkesztőségi szobája ablakpárká­nyán: tiszta búzát hintő, semmi kon- kolyos holmiban nem részes-kezes em­ber lévén ő. Azok a téli délutánok, mikor a „Biedermeieres” asztalka (melyen e sorok írója forgatja bu­dai pennáját a Budai Napló szá­mára), maga is budai emlékezéseket kelt s így kényszeríti a pennát, hogy budai legyen. Mert Buda lelke lakik a Budai Napló-ban, iletőleg Buda lelke legjobban és legerősebben a Budai Napló-ban él és virágzik. A budai öntudatot a Budai Napló, il­letőleg benne Viraág Béla Bátyám teremtette meg. Ezt mi — Budának talán nem éppen legutolsó tudója, de mindenesetre egyik leghívebb sze­relmese — tudjuk, valljuk és hir­detjük. Az ezredik számos Budai Napló járja tovább útját a budai rögön úgy, mint eddig. Mentegesse a régi Buda emlékeit és nyesegesse a dús lombba boruló Uj Buda fiatal fája fattyúhajtásait. Legyen Buda Helyi Szelleme, firge Dsínje, tolla, szócsöve, harangja, öröme,, artiszti- kuma, regényessége, bírája, hangu­lata: Naplója. Verekedjen a régi I céhi élet emlékeinek megmentéséért, 8 vagy budai famíliák históriájáért, | egy veszendő vén házért, vagy új X autóbuszvonalért: — Budáért tegye, mint eddig tette egy nemzedéken át. Isten áldja meg a Budai Napló-1, öreg asztalát, gazdáját, gazdája ga­lambjait és ablaka kis budai virág- j jatt s vele együtt a vén Budából lett Ifjú Budát! Bevilaqua-Borsody Béla. ffem lesz ebből fürsfeute! Én mondom, hogy nem lesz! Én tudom, én látom, hogy itt pont azt csinálják, amitől ez az áldott, szép város nem lehet soha világfürdő. Aki nem hiszi, — jöjjön egyszer velem. Megállunk a Döbrentei-téren, a Közmunkák Tanácsa háza sarkánál, a. MOKTÁR boltja előtt. Azt min­den olvasónk tudja, hogy a magya­rok adták a világ néhány elsőrangú festőjét és a szobrászatunk az elsők között áll. Volt a városi, bizottságok­ban olyan ember is, áld józanul azt mondotta, hogy ezt a két művészetet Id kell használni a város szépségei­nek emelésére. Nem ríj gondolat, mert az egész világon így csinálják. A szép szoborcsoport kedvéért még a melléje nem való házakat is lebont­ják. Mindent elrámolnak az útból, hogy mindenfelől érvényesüljön a szépsége. Ilyen kedves kis szoborcso­portot állítottak a Döbrentei-térre is, a Görög-utca és Attila-körút sar­kára. Birkózó amorettek. Ketten a vízbe szeretnék dobni a harmadikat. Nagyon kedves kép. Most tessék csak odanézni a másik sarokról, a ILadnagy-utca sarkáról! Hát pont a szoborcsoport elé állítot­ták a világításhoz szükséges oszlo­pot. Nem a szerb templom kerítése mellé, hanem pontosan a szoborcso­port elé. Az oszlopnak az alja em­bervastagságú. Nézzék csak mieg, kérem. A városházán a boldog emlékezetű tanács elhatározta, hogy Budán, sőt talán Pesten is, északon nem enge­délyez gyárat, nehogy a füstje a Duna áramlásával délnek szállva, fe­kete füstfátyollal borítsa a ■—■ fürdő­várost. Mivelhogy füstkúrára senki sem jön ide Kaliforniából. Amikor ezt a határozatot hozták a városhá­zán, akkor a Margithídnál 7, azaz hét gyárkémény látszott és a cement­gyár kémény csoport ja. Ez a csoport már nem füstöl. De azóta ott észa­kon, Újlakon és Óbudán megszapo­rodtak a kémények és most 21 gyár­kémény okádja ránk a füstöt. No? Azt határozták a városházán, hogy a Margithíd budai fejénél beszünte­tik a homoklerakodást és rendezik a két fürdő előtt a dunapartot. No? Most is olyan minden, mint volt, mert a rendezéshez szükséges kis te­rületcsíkot a parkjaikból éppen a Lukács- és a Császárfürdő vezetői nem adják oda, akiknek érdekében ez a rendezés történik. Pedig ezeket a parkokat ingyen kapták a főváros­tól. No hát lesz ebből fürdőváros, ha úgy a főváros, mint a fürdők, ma­guk állják ennek útját. Ezeknek beszélhet ezerszer, két­ezerszer, százezerszer a szerkesztőség. Pobula Dani Ólomkatonák milliónyi hadának fekete vére esur­ran szeplőtlen, fehér mezőkre — ez az újság. Puskanélküli, hadsereg, mely mégis gyilkolhat, de alkothat is. S ami kiárad a fekete betűhadseregből az élet lelkesülésének poézise: — ez a jó újság lelke és pünkösdi Lélek. Ez újul meg a jó újság minden szá­mának fekete, katonás fehér mezőin s a szeretet' melegével beér minden­hova, ahol csak olvasni tudnak és lel­ket önt, értelmes lelket a lelketle­nekbe, szívet ültet a szívtelenekbe. Más az olyan újság, amelyből a gyűlölet, a hazugság, a gonoszság lelke beszél, mely felgönygyöli a lel­keket, kiüríti azok értelmét, koldussá teszi a szívét. Ez feszíti keresztre mindazt, ami szép, jó, igaz; ez ácsol szószéket az örökös lázadásnak. Az újság megszületésekor már be­tölti hivatását annak pünkösdi vagy annak gonosz lelke, mely kibontako­zik a lap stílusában, harcmodorában, Budai Napló visszatükröződik komolyságában, be­csül etességében, nagyvonalúságában, tartalombeli értékében, magyarságá­ban ! S amikor most 1930 piros pün­kösdjének napján, Buda krónikás naplójának ezredik születése napján visszalapozgatok az első, a legelső számra, onnan le nem koptatott erő­vel a jó újság pünkösdi lelkének su­gárzását érzem. A fekete apró kis ólomkatonák harcirendje a tisztaság, a derültség, az öntudat himnuszát zengi,. Rajongó hittel, feladatlan re­ménnyel hirdeti a magyarság örökké­valóságát s benne Buda nagy hivatá­sát. Az első számnál és azóta ezerszer ott áll ennek az újságnak a lelke a nemzeti kultúra forrásánál, olvasói­nak táborát Hollós Mátyás szellemé­hez vezetve, hogy abban újjászüles­sen a drága magyar fajta dicsősége, kincses Buda jóléte. Ennek az újság­nak a lelke csókolta életre a zengze- tes magyar nyelv leggyönyörűbb, leg­melegebb szavaival Buda lelkét, mely akkor, az első számmal bimbózott a halhatatlanság tüzes virágjába. Ezerszer jelent meg azóta a Budai Napló. Ezerszer •— ami most nem hétköznapi frázis, hanem valóság. Ezerszer adott szárnyat a telkeknek, erőt a meggémberedett alkotó erők­nek, vágyaknak, terveknek, akaratok­nak. Ezerszer indította el törhetetlen nemzeti érzésben a különleges budai öntudatot. Ezerszer, járt házról-házra csendes, szerény, melegszívű, színma­gyar jóbarátként, hogy a budai élet egészségét, tisztaságát, szépségét, tra­dícióit megőrizze és továbbfejlessze. Keserves, mostoha sorsban, vészharang- kongatás közepette ezerszer tekintett fel az Istenre, hogy segítse meg ezt a szerencsétlen várost, mely a Korona gyöngyéből, Mátyás király legragyo- gyóbb ékkövéből vidéki várossá silá- nyodott. Ezerszer adott irányító gon­dolatot, ötletet, eszmét, amelyeknek magvetése lassankint mégis csak ki­hajt. Ezerszer! Mennyi, küzdelem a meg nem értés ellen, mennyi heroikus szenvedés a kö­zönnyel szemben, könnyezés a j óra­való szándékok elgáncsolása miatt. Mennyi csalódás emberekben, eskü- szerűen tett ígéretekben. És mégis missziós hittel az igazi katona álha- tatosságával írja a betűhadsereg elitje az ezredik számot a lap mai homlo­kára. A Szentlélek Úristen adjon erőt, hitet,, kitartást a második ezerhez, hogy abban minden magyarok Budá­jának dicsősége fényeskedjék! Réw Sándor. A M'üfca története írta: SZÁSZHALMI JÓZSEF Egy darab Buda története ez tulajdonképpen, mely a külső Retek-utcáig leérő hegyoldal mai szépségében való kiépülését indí­totta meg. Itt volt valamikor a Stróhentz-féle villa egy óriási kert közepén, amelyet a Magyar Álta­lános Takarékpénztár vásárolt meg 27 év előtt és parcelláztatta a területet, utcát nyitva a kert közepén. Ez az utca volt tulajdon­képpen a Nyúl-utca és az első te­lepülők voltak 25 évvel ezelőtt G ár dós János kereskedelmi taná­csos, Schickedanz Albert, az idő­közben elhunyt hírneves építész és dr. Kováts Gyula egyetemi ma­gántanár, a Keresk. Múzeum volt igazgatója. Tulajdonképpen ők ve­tették meg ennek a szép villane­gyednek az alapját. A telkek el­adása nehezen indult meg, mert ez a vidék akkor még nagyon messze esett a várostól, a Retek­utca nem volt valami szimpatikus hely és a Városmajor, mely tulaj­donképpen most fejlődik és épül, akkoriban elhanyagolt, maláriás, nagy részben mocsaras hely volt, amelyen keresztül folyt az Ördög­árok. Az első három települő azonban fölhívta az érdeklődők figyelmét és az ő kertes villáik birták rá azután Laszgallner fő­mérnököt és Garádyi min. o. tan.-t, hogy telket vásároljanak és csa­ládi házakat építsenek. Gyorsan elkelt a többi telek is és amikor a Nyúl-utca már kiépült, megindult a többi utcák építése, egészen a Fillér-utcáig, amely akkoriban hepe-hupás mély árok volt, ame­lyet jobbról, balról szőlők környé­keztek. Sorba épültek ki eztután a Garas-utca, Érmelléki-utca, Er- vin-utca és maga a Fillér-utca is. Az Ördögárkot az orosz foglyok beboltozták, egyik részét a Retek- utca mentén parkírozták és ma már lüktető élet folyik a Retek­utca mentén és gyönyörű város­rész fejlődött az egykor elhagyott, tönkrement szőlők helyén. A Nyúl- utca születését ülte meg tulaj­donképpen Gárdos János keresk. tanácsos, amikor megülte csa­ládi háza építésének 25 éves jubi­leumát, amivel alapját vetette meg egy egész hegyvidéki város­rész fejlődésének és felvirágzásá­nak. VIRÁGOS BUDA KERTÉSZETI KÖZLEMÉNYEK A róasa ápolása A rózsa nyári ápolása éppen olyan lényeges munka, mint bármely más kerti növény kezelése. Ennek dacára azt látjuk, hogy a legtöbb kertben a rózsát is a díszcserjék módjára ma­gukra hagyják, nem ápolják és így természetesen azok virágzása sem le­het tökéletes. A budai kerteknek a rózsa egyik kiváló dísznövénye, amelynek itt múltja van. A török időkben, nagy rózsakultúra volt Budán. Álékor va­lószínűleg az ú. n. olajrózsák ural­ták a helyzetet, vagyis azok a fajok, amelyek nagyon illatos vjiráglevelei- hől rózsaolajat készítettek. Az idők változásával ezj as megváltozott s napjainkban a rózsa hihetetlenül gazdag változatai,, mondjuk a kerti rózsák pompáznak kertjeinkben. A mai ember célját ezekkel is eléri, mert a virágjuk alakja, gyönyörű színpompája s némelyik behízelgő illata, a kert előkelő helyére jogo­sítja a rózsát. A természet bőséges ajándékát csak ápolni, kell, hogy ne­mes tulajdonságait teljes egészében kifejthesse. A szabadföldbe ültetett dísznövé­nyek nyári ápolását nagyrészt az ön­tözés, talajuk gyomlálása és kapálga- tása képezi. A rózsát a legtöbb he­lyen díszcserjének tekintik, — igen helyesen — ez azonban nem azt je­lenti, mintha magára lehetne hagyni. Az öntözést szívesen veszi és ezért az aránylag csekély munkáért virágzá­sával kárpótol. A nem öntözött rózsa a szárazságban sokat szenved, mert egyéni kívánsága a víz. Az öntözés­kor azonban egyenként kell a rózsá­kat megöntözni. Az a szokás, hogy a rózsákat a kert reggeli vagy esti ön­tözésekor a vízcsapra csavart kerti tömlőn keresztül öntözik, főleg a vi­rágok szempontjából szinte károsnak mondható. Különösen a világos- színűek, a fehér, sárgás és a hal- ványrózsaszínűek és a vékony, fi- nomszirmúak rozsdafoltosak lesznek, sőt idő előtt lehullanak. A tömlővel öntözéskor kerüljük a rózsákat el és szükség szerint közvetlenül a tövük körül a földjüket öntözzük meg. A hajtások növekedése és a tökéletes virágzás érdekében nagyon helyén­való a rózsákat minden második hé­ten egyszer marhatrágya oldattal is öntözni,. Ez azért is ajánlatos, mert a rózsa évekig a helyén marad és ott a talajt alaposan kiéli. Nagyon helytelen szokás az, hogy sok kertben a rózsa gyökérhajtásait (vadhajtás) meghagyják. Ennek elő­nyét vagy célszerűségét sennni sem indokolja. A vad gyökérhajtásokat és a magastörzsű rózsák ugyancsak vad oldalhajtásait állandóan figyeljük s ha mutatkoznak, éles késsel vágjuk azonnal le. Ezek a nemes rózsa élet­erejét csökkentik és a talaj tápanyag- készletét hiába fogyasztják. Egy másik helytelen szokás az el­nyílott virágokat a tövön hagyni. Ez a szép szempontjából, de növényélet­tani szempontból is egy-két levéllel Holnapután, ha meghalok Kopott ruhát rám adjatok: Hossz kalapot, rossz cipőt, Ahogy jártam azelőtt. ECEGIA De ha azt is hagynám hátra, Temessenek jó ruhába, Hogy úr legyek odaát: — Hol vennék a jó ruhát? A hajam is jó lenyírva, Eresszetek le a sírba. Ne keltse majd azt a hírt: — No lám, ez is verset írt! S ne kerüljön hegedűre A cigányok nyirettyűje: Hám derítné a tömeg: — Mulatós volt az öreg! Nehogy ott a magas égben Valami csúf szégyen érjen. S mondják a hátam mögött: — Ejha! de kiöltözött! A jó Isten — bizonyisten — Tudja jól, hogy ilyen nincsen. Egy sem, — nem, ki tudja hány: — Sohasem volt jó ruhám! Mellém ide, — ha ültök tort — Ne tegyetek egy üveg bort, Mert hogy — ihaj csuhája! — Ökör iszik magába. Pedig Isten látja lelkem Csak búsúltam életemben, Búsulni most nem való, Búsúljon most már a ló! RUDAS FÜRDŐ radioaktiv h őf o r r á s GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ FEDETT USZODA FIUME CAFÉ RESTAURANT BUDAI DUNAPABT — LÁNCHÍD-UTCA 12 ÁTALAKÍTVA MEGNYÍLT Elsőrangú konyha! — Figyelmes « kiszolgálás 1 — Naponta délután 5 órakor uzsonnahangvcrseny 1 A Tearózsa-esték híres jazzbandja muzsikál! Asztalok előre rendelhetők: Telefón: A. 531-29 VILLAMOS Eo AUTOBUSZKÖZLEKEDÉS! Császár-kert ▼ a legkellemesebb szórakozó, uzsonnázó és vacsorázó hely • a Dunamentén, nyitva reggel 7 órától éjfélig. KITŰNŐ ZENE f délután 5-től éjjel 13 óráig. Változatos bácskai konyha. Polgári árak. Társaságoknak a belső helyi­ségek is mindig rendelkezésre állanak. CSIRSZKA KONRÄD vendéglős. K1RÁLY.FÜRDŐ Mteite leSS-to* SASA BSS7AFA Mat tata Budán, ÜL, F6-utea 84. 45 fokos í-séo * a*•» a A t r • ti. • zéa «ave« aimt tx&naraa kl*raAVta*í 9 S a *| a é 11 a nst tartalmazó héwLs tfeswöwr, cs*tx~, Mr- is csfatbetegsifpk, fim mir gézit, , máf, lép-, méh-, tetitaak, gyomorkurtti is alkati pattgát cta £á(ffGíd&: ««ó» a, SírfBnffi • férfiaknak .... ran« *—i SOZIBRM . HÓfkSatap détet&a S—7 Mi| í !! IVÓ KÚRA!! TURÁNI magyar perzsája, szőnyegjavítása vezet! II., FŐ-UrCA 80. SZ. Telefon: Aut. 515-79. evágandó. Nagyon helytelen különö- ;en az egyéves, még fejletlen koro- lájú, új ültetésű rózsákról a nyíló drágot hosszú szárral, ötletszerűen evágni. A rózsák nagyrészét tavasz­kor 3-—5 rügyre nyessük vissza s ízért nagyon figyelmesen vágjuk a •ózsa-virágot, bogy a hajtás alján egalább öt szem sértetlen maradjon. Igaz, hogy akár bokrétához vagy a zobába virágtartóba vágunk rózsa- virágot, hosszú szárral vágni célszerű, ózonban ezt túlzásba vinni, nem lé­iét, mert a tervszerűtlen ■ ilyen nyári íyesés a következő esztendő virágzá­sának rovására van. A tavaszkor ill­etett rózsák virágját tulajdonkép íem is ajánlatos meghagyni. Ezeken lágyon előnyös a bimbókat lecsípni, íogy az első esztendőben a növény negerősödjön. Á rózsa nyári ápolása során gon- los munkát igényel, a kártevők elleu s szükséges a védekezés. A kerti ró- :sóinkat leginkább három kártevő: a ■ózsa levelét rágó apró ^ zöldszínű íernyó és a levelek alsó részét és a lajtások végét ellepő zöld levéltetű msztítja. Ezek ellen a virágokat ki­kerülve, nagyon finoman, harmat- izerűen dohánylúg-kivonattal (niko- in) lehet permetezni. A gomba- letegségek közül a levél, néhol a liaj- ás felületét finoman ellepő, fehér- izínű lisztharmat a komoly veszede- em, amely ellen csak kénkészítmény- iyel, vagy kénporral lehet védekezni. Székben az esetekben bordói lével 'rézgálic és mész) permetezni célra íem vezet. A lisztharmat leginkább i. nagy, vörösbugájú Crimson Ramb- er kúszó-rózsát ékteleníti el. Ezt tehát fagyon helyes szemmeltartani és a kénporozással megvédeni. Füredi Jenő. S felvidít egy kedves álom: Hogy majd tovább konferálom Felsőbb helyen, oda át — Ezt az árva, bus Budát. Budát én is jól megnéztem S épp ez volt a vezehlésem, Tudja jól a Teremtő, S fejfámra is véshető: „ ... Budán voltam szerkesztő!” VIJRAÁG BÉLA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom