Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-06-02 / 999. szám

Budai XXVII. évfolyam. 999. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő'. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 június 2. i'r'Fflllfr'tíT'Mf iiytnfT'iT'fTTWT* iTitMflfiift’TlTfH?tTi liLLmiUi.ll.UI nem találok választ és azért korom a szerkesztőséget, engedjék meg, hogy a jó budai közönség előtt vessem fel azokat. Újlaki lakos vagyok, aki ritkán kerülök át Pestre és Budán is csak a Gellérthegyig szoktam elkerülni. Túl a hegyen más világ van: — Új Buda. Ott még a hegyet is bedesz- kázzák — alulról. Közelről a hegyet nem is látni, csak plakátokat. Mert ha a Rudasfürdő gépházát végig be­ragasztják plakátokkal, csak hagy- ján, de a hegyet! Ezt sem értem, ezt is szeretném megkérdezni, hogy miért ? Elnéztem sokszor az új vásárcsar­nokot a Krisztina-körúton. Különös egy építkezés. A pizai ferde torony, de egyenesen. Minek oda a to­rony?... Jártam oda a múlt nyáron, azután őszkor, télen is és most ta­vasszal is megnézegettem. Csak kí­vülről. Egy év óta épül és nem tud elkészülni. Miért? Berlinben három hónap alatt, a lebontott régi paloták helyén, a föld alatt fölépült egy le­felé háromemeletes központi pálya­udvar és fölötte fölépültek a paloták. Akkora téren, mint kétszer a Vér­mező. Már laknak is benne. És ez a nyomorait kis vacak nem tud föl­épülni. De miért? Járok ki gyakran a hegyek közé. No, nem Óbudán. Ott a hegyeken csak azok az utak épülnek, ahová a zsebében hordja fel a zúzott követ jó Szilágyi Károly. Hanem járok a Hü- vösvölgybe és járok a Zugligetbe, az­után a Svábhegyre. Szép, szép! De miért van ott minden sáros újság­papírral tele? Minden erdő, minden bokor alja. Meg ételhulladékkal. Még emésztetlen és már megemésztett ételhulladékkal. Mert hová tegye a szegény kiránduló a felesleges papi,- rost? Azt is megegye a szalámival? És egyéb szükségleteit hol intézze a szegény? Nincs sehol egy szék az árnyékban, — nincs ott az illemnek sehol egy helye — ahogy önök írják. De így van újlakon is. Csodálom, hogy az nem különb trágyadomb a budai erdőknél, mert itt sincs az egész városrészben illemhely! Olyan nagyon bízik a város az újlakiak rendszeretetében? Vagy hogy oly szegények, hogy már nem is esznek, nem is isznak s így e két ténykedés­nek nincs is következménye? Olyan gyönyörűséges dolog este, amikor nézegetem a megvilágított Mátyás-templomot. Tudom, hogy nem az én kedvemért világítják, csak az idegenek kedvéért, akik itt megfor­dulnak. Bizonyára visszafordulnak. -Gyönyörködök a Citadellában is, ha világítják, pedig igazán nem szép. De mért nem tisztelik meg ilyen kivi­lágítással a Gülbaba sírját? Van az olyan szép, mint a Citadella. Szoktam néha vizet inni az Erzsé- bethídnál, Pompás víz. Éppen ne­künk való. Azt mondja a doktorom, hogy sétáljak a vízre. Hát sétálok! A japán-parkban. Csak nem bírom a hagymaillatot. Az nem a parkban terem, hanem közvetlen mellette a piacon. Éppen ezért elmentem én oda berámolás után is. Akkor fojtogatott a por, mert délben söpörték a piacot. Másutt, külföldön, térzene szól, —- . nálunk ezt hagymaillattal és porral pótolják? A Városmajor útjait felsalakozták. Az lit áh odafuvarozták a murvát. Másfél hete ott áll kupacokban és nincs munkáskéz, mely széthordaná, szétgereblyézné. Egy kis munka- alkalom ez, intelligensebb éhező em­berek is elvégezhetnék. Miért nem ad ki legalább ilyen munkát a vá­ros? Szeretem a Horváth-kertet, ezt bi­zonyosan Horváth Károly után ke­resztelték el, hogy szívesebben jöjjön Budára lakni. Csak az bosszant, hogy soha sem tudom ezt a parkot senki­nek megmutatni a villamosról, mert azt is úgy körüldeszkázták, úgy be­plakátozták, hogy aki a Krisztina- körút ide néző részén lakik, nem látja a plakáttól a parkot. Sehol egész Budán nincs hely a plakátok számá­ra, csak itt? Vagy talán Sebestyén igazgató itt szárítja frissen festett kulisszáit? Azért nem vágnak a kőr­útról ajtót a parkhoz és a körúti ezért kell, hogy megkerülje az egé­szet, hogy bejuthasson? Volna itt még sok kérdezni való, de egyelőre elég. Művész legyen, aki válaszolni tud. Azért mégis arra ké­rem Buda bölcseit, ha tudnak választ, — írják meg nekem, ide, ahol kérdez­tem, a Budai Napló-nak. Vagy nem? Tisztelettel Pobula Dani. A városháza képe június 18-tól tel­jesen megváltozik, mert addig kell meg­alakítani az új Törvényhatósági Taná­csot és ezzel megszűnik a régi Ta­nács. Az új fővárosi törvényt, amely­nek hivatalos neve; 193Ó : XVIII. törvénycikk — május 29-én hirdették ki és ugyanakkor megjelent a belügy­miniszter több rendelete a törvény életbelépéséről, a választók összeírá­sáról, mely házról-házra történik jú­nius 5. napjától. A rendelkezések ér­telmében még ez a törvényhatósági közgyűlés választja meg júniusban a 25 örökös tagot, akiknek megbízatása természetesen csak az újjáalakult tör­vényhatósági bizottságban veszi kez­detét. A törvényhatósági intéző ta­nács (kisgyűlés) tagsági helyeiért és az örökös tagsági helyekért erős har­cok folynak a pártokban. Sok bajt okoz a Svábhegyen és közvetlen környékén az a víz is, ami nincs és az a víz is, ami van, — mert égető szükség van sok helyen közkutak felállítására, de éppen olyan égető szükség van a kártevő vadvizek levezetésére is és fékentartására. A Svábhegyi Egyesület pontosan és gondosan számontartja mindazokat a bajo­kat és hiányokat, amik ott az emberek életét keserítik. így pél­dául az Óra út, a Tündét út és a Költő utca egy részét csatornáz­ták, azonban az esővíz levezeté­séről nem gondoskodtak s így most dr. Bódy Tivadar elnök az­zal a kérelemmel fordult a szé­kesfőváros Tanácsához, hogy ezen a három úton, négy hegyvízleve­zető aknát helyeztessen el. Ezek a hegyvizek nagy kárt okoznak a Galgóczi úton a Máriakápolná- tól kezdve, főleg zivatarok alkal­mával. — A Svábhegyi Egyesén let kéri a hegyvíz levezetésének szabályozását is. Elősegítené e vadvizek levezetését, egyúttal az egész vidék szabályozását is lehe­tővé tenné, ha a romantikus Diós­árkot folytatólag beboltoznák a Léderer-telepig, tehát körülbelül 300 méternyire tovább, mind ahogy a város tervezi. Erre per­sze újabb költséget kellene meg­szavazni, ami különben hasznos beruházás. Ezek volnának a kár­tékony vizek. — A Svábhegy azonban kiránduló- és üdülőhely és minden szépsége mellett kevés ott a közkutak száma, általános a panasz a szegényebbsorsú ki­rándulók részéről, hogy kényte­lenek korcsmába menni, ha a szomjúságukat oltani akarják. A Svábhegyi Egyesület elnöksége most arra kéri a vízművek igaz­gatóságát, hogy a fogaskerekű vasút végállomásán, így a Szé­chenyi hegyen, továbbá a Farkas­völgyi úton az Isten Szeretet Leányai-rendház épülete mellett, — a Diana úton a Kakuk út ke­resztezésénél, — a Diósárok úton Bélakirály útnál, — a Márton- hegyi úton a Költő utca kereszte­zésénél, — a Széchenyi hegyen az emlékmű mellett, — és Bélaki­rály úton a Csermely út találko­zásánál közkutakat állíttasson fel a korcsmázni nem kívánó szegény magyarok, de főleg azok gyerme­kei számára, Iia azok vasár- és ünnepnapokon kirándulnak a hegyre. A várbeli Prímásbástya-sétány megépítése rövidesen befejeződik, ez­után megkezdik a Horthy Miklós- bástyasétány építését az északi vár­foktól a Nagyboldogasszony temp­lomig. A további szakaszt, a minisz­terelnöki palotáig nem lehet megépí­teni, mert a telek egy része még ma­gánosok tulajdonában van. Ezeket előbb ki kell sajátítani. Legnehezebb munka lesz a bástyasétánynak a Hu­nyadi János-út feletti átvezetése, amit viaduktszerűén kell megoldani,. A Prímásbástya-sétányt és Horthy Miklós bástya-sétányt a Lechner Jenő tervei szerint rekonstruált Bécsi kapu köti össze, amelynek építését a Köz­munka Tanács már elhatározta. Kü­lön nagy problémája a Várnak a ha­talmas Szent György-tér rendezése, amelyet a főváros parkszerűen akart kiképezni, de ehhez a kormány nem adta hozzájárulását. Az elit helynek számító és mégis burkolatlan teret most hatalmas méretű mészkő- vagy egyéb kőből faragott lapokkal fogják borítani, a közepére pedig valamelyik régi budai városkút rekonstruált má­sát állítják. A két új híd. Az óbudai Árpád-híd tervpályázatát elbíráló zsűrinek el­nöke Forster Gyula államtitkár, tag­jai pedig a kereskedelmi minisz­térium részéről Toperczer Ákos, No­vak Ferenc és Gallik István h. állam­titkárok, Gombos Mihály, Noszlopy Kálmán min. tan. és Szikszay Gerő műszaki tanácsos; a főváros részéről Sipőcz Jenő polgármester és Csár­mán Ferenc tanácsnok, a műegyetem részéről Zelovich Kornél műegyetemi tanár, a Mérnök- és Építész Egylet részéről Rotter Károly ny. máv. ig. h., a mérnöki kamara részéről Czakó Adolf műegyetemi tanár, a képző- művészeti tanács részéről Kertész K. Róbert államtitkár, a Közmunkák Tanacsa részéről Rakovszky Iván és Buday Dezső. A Boráros-téri híd építésére 16 pályamű érkezett be tíz jelige mel­lett a május 15-iki határidőig. A zsűri a pályamunkák elbírálására szűkebbkörű bizottságot küldött ki. ugyancsak Forster Gyula államtitkár elnöklésével, mely a legrövidebb időn belül előterjeszti javaslatát és így a plénum rövidesen dönt a kivitelről s a díjak kiadásáról. A hölgybizottság e hó 12-én este 7 órakor rendezi a Nemzeti Szociális Párt szervezkedő női nagygyűlését társasvacsora keretében Kelenföldön, a Sósfürdőben Lányi Jánosné elnök­nő vezetésével. A gyűlés egyik szóno­kának fölkérték lapunk szerkesztő­jét. Megsemmisítik a Vár összes ré­gebbi szabályozási terveit, amellyel a különleges elbánást igénylő városrész érintetlenségét akarja a főváros vá­rosrendezési ügyosztálya biztosítani. Ezentúl újabb építkezést a Várban csak akkor engednek meg, ha a régi ház külalakját korhűen rekonstruál­ják. Üres vízmedencék tátott szújjal panaszkodnak a város különös gaz­dálkodása ellen, mely a hegyvidéki lakók építkezésénél engedélyezi ugyan, hogy azok nagy költséggel vízgyűjtő­medencéket állítsanak fel, elsősorban azért, hogy abban nyáron át fürödni lehessen, — de azután súlyosan bün­teti azokat, akik az amúgy is drágáb­ban fizetett vízzel megtöltik ezeket a medencéket. Mintegy kényszerítik az embereket arra, hogy ne itthon nya­raljanak a Svábhegyen, hanem vi­gyék a pénzüket külföldre, ott bérel­jenek villákat és ott fürödjenek kerti i medencékben. Ezek a vízmedencék szolgálják az egészséget, enyhítik a nyáxi hőséget és vizük felhasználható a kert locsolására is. Semmiféle okos városi rend nem tilthatja el a város népét a víztől, — a város legfeljebb azt teheti, hogy a költségeit térítteti meg és az ilyen luxuscélra használt vizet — pedig dehogy luxus! — drá­gábban fizetteti meg az illetővel. A Svábhegyi Egyesület kénytelen volt megalkudni ezzel a különös városi logikával és most arra kérte a Víz­művek igazgatóságát, hogy azok ré­szére, akik a rendes vízmennyiségen túl a vízmedencéket is meg akarnák tölteni vízzel, külön vízmérőórát ál­lítson be a villatulajdonosok költsé­gére és luxusfogyasztás címén maga­sabb egységárat állapítson meg ezért a vízért. De vizet mindenáron adni kell az embereknek. A Svábhegyen különben is nagyon kevés ilyen víz­medence van és ha azok vizét éjjel cserélnék ki, ez nem sértené a nap­pali vízfogyasztók érdekét. De akár­hogy csinálják, vízhez kell juttatni a hegyvidéket. Budavára erődítéstörténete az olasz vonatkozású erődítéstörté­neti kiállításon. Az ősszel nagy­szabású erődítéstörténeti kiállítás nyílik meg a Hadtörténelmi Mú­zeumban, mely a történelmi Ma­gyarország olasz modorú erődíté­seinek műtörténetét mutatja be Régen megfigyelt, érdekes tünet Budán, így választásokat meg­előző időkben, hogy a pártok szer­vezkedő gyűlésein sok minden­féléről szó esik, — csak éppen Budáról nem. Az angol világhata­lomtól kezdve itt szóba kerül Mus­solini, szőnyegre viszik a király­kérdést, szidják a mammutjöve- delmes vezérigazgatókat, erős bí­rálat tárgyává teszik a városi ta­nács működését, a nehéz adókat, a munkanélküliséget, — csak ép­pen a budaiak nyomorúságáról, annak okairól s annak gyökereiben való orvoslásáról nincs szó. Annál kedvesebben lepte meg a közönsé­get, amikor Áldozócsötörtök ünne­pén, délután a Hajas-féle vendég­lőben tartott szervezkedő ülésén a NEMZETI SZOCIÁLIS PÁRT elnöke, az országos program mel­lett nemcsak általános budapesti, hanem részletes budai programot is adott. NE MENYI IMRE ny. államtitkár, a Magyar Nemzeti Szociális Párt el­nöke ismertette Kovátsay István, a párt társelnökének felkérésére a párt programját, de megelőzőleg még Kovátsay elnök felhívta a jelenlévő­ket, azzal az egyszerű szóval: imád­kozni! És az egybegyűltek, elmondot­ták a magyar Hiszekegyet. E meg­ható jelenet után az elnök üdvözölte a megjelenteket és utalt arra, hogy a közeledő községi és országos válasz­tások alkalma kipattantott sok pár­tot gombamódra. A Nemzeti Szociális Párt önzetlen munkában eltöltött öt esztendőre tekint vissza és törekvé­seit a közönség eddig talán azért nem méltatta kellőképpen, mert a szak- szervezetek által létesített „Szocialis­ta” párttal ellentétben nem használja a demagógia fegyvereit és nem akar mindenáron ellenzéki lenni. Meghaj­totta lobogóját Bethlen István egyé­nisége előtt, de szigorúan bírálta egyes miniszterek balkezű intézkedé­seit. Szóvátette a magyar társadalom minden baját, betegségét és végül fel­olvasta pontozatokba foglalva a Ma­gyar Nemzeti Szociális Párt által maga elé tűzött feladatokat, amelyek közül az első helyen áll a magyar ki­alaprajzokban, egykorú ábrázo­lásokban és új felvételekben. Má­jus 30-án a kiállítás bizottsága ülést tartott, mely Nagy Lajos dr-nak, a Székesfővárosi Múzeum őrének szakvéleménye alapján Aggházy Kamii múzeumi igazgató elnöklete mellett Bevilaqua-Bor- sody Béla dr., Pogrányi-Nagy Fé­lix dr. külügyminiszteri titkár és Kisfaludy-Péter Elemér ny. hon­védalezredes eddigi, a római hadi müút Buda—Mohács, Buda— Ószőny és Buda—Esztergom vo­nalán eszközölt felvételeit bí­rálta felül. A bizottság kétheten­ként bírálja felül a további anya­got, mely Tata, Buda, Pest, Esz­tergom, Visegrád, Kőszeg, a Ba- latonvidék, Gyula stb. olasz mo­dorú erődjeit ábrázolja. Az anyag’ előreláthatólag 70 nagy lapon mintegy 500 felvételben fogja is­mertetni az olasz erődépítő modor s az olasz iskolák jellegzetessé­geit. Örömmel üdvözöljük a mun­kát, mely a budai Vár történel­mének gazdag irodalmát az épí­tésmodorra vonatkozó teljesen újszerű kutatásokkal fogja ki­egészíteni. ráiyság régi határainak visszaállítása. A többi pontokban sürgeti a gyor és olcsó közigazgatást, a középosztály megmentését, munkások és más kis- egzisztenciák védelmét, a tisztviselők helyzetének rendezését, a nyugdíj- törvény meghozatalát és munkát kö­vetel a munkanélkülieknek. A hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiár­vák, úgy, mint a hadikölcsönben pusz­tulok megmentését. Igazságos adózta­tást, takarékos, egészséges pénzügyi politikát és a közegészségügy inten­zívebb felkarolását. Budapesti pro­gramjának egyik főpontja a bérlők és háztulajdonosok viszonyának tör­vényes szabályozása, — kórházak épí­tése megfelelő számban, hogy a fővá­ros elláthassa betegeit és elítéli azt a sokat hangoztatott takarékosságot, mely az utcára dobta a betegeket és a szülőanyákat, a vakokat és a siket­némákat. Ebbe a keretbe illesztette Buda programját, amelyben sürgeti a természet szépségeinek és adomá­nyainak ápolását és fejlesztését, rész­letesen kifejtve a fürdőügy és ide­genforgalom emelése érdekében célra­vezető terveit. A népszerű elnököt a termet meg­töltő és rendkívül sok hölgyet ma- gábafoglaló közönség lelkesen megél­jenezte. A program szociális része nagy érdeklődést váltott ki a jelen­levő kézműiparosok között, akik fia­tal korukban bizonyára tagjai voltak a szocialista pártnak, de a változott gazdasági viszonyaik mellett szívesen készek küzdeni a nemzeti szociális elvek táborában. Beszéde végén nagy elismeréssel nyilatkozott a Budai Napló évtizedes munkájáról, a lap szerkesztőjéről, akit úgy ő, mint az elnöklő Kovátsay István felkértek, hogy a budai pol­gárság nevében szóljon hozzá a pro­gramhoz, aminek Viraág Béla szer­kesztő készségesen eleget tett és amit szívesen hallgatott a gyűlés közön­sége. Utána Szilágyi Mihály ügyv. társ­elnök buzdította meleg szavakkal ki­tartásra és küzdelemre a párt tagjait és befejezésül a hölgybizottság el­nöke, Lányi Jánosné mondott rövid, de rendkívül lelkes, a magyar ^ asszo­nyok nagy lelki fölényére valló, buz­dító beszédet a hölgyközönséghez in­tézve szavait. A nagy népszerűségnek örvendő elnöknőt kitüntető tapssal és éljenzéssel jutalmazta a gyűlés, mely lelkes hangulatban oszlott széjjel, az elnök zárószavára. Néhány kellemetlen kérdésre Budáért is küzd a Nemzeti Szociális Párt Szervezkedogyülés a Felsö-Kriszíinában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom